az ö rendelésit pedig, mind imadnom kel, mind pedig háláadásal vennem. és kérnem ötet, a hazámnak békeségben valo létiért.
Hogy ha pedig az urnak ötsem uramnak tettzik énnékem valaszolni, a károly várában lévö trinitáriusok által meg lehet; mivel ök. az itt lévö trinitariusoknak el küldik.
Én pediglen az urnak ötsém uramnak atyafiságos emlékezetiben ajánlván magamot
Maradok
köteles attyafia szolgája Mikes Kelemen
Constantinapoly 5. jan. 1759.
Kedves Őtsém Uram
Másképen az okoság és Atyafi szeretet meg nem engedte volna hogy Kegyelmednek irjak. hanem elsőben a’ Felséges Királynénak itt lévö Követtyitől kértem arra szabadságot, a’ ki is azt nékem meg engedvén, szives őrőmel kivántam élni azal a’ szabadságal, annál is inkább hogy tizennyoltz esztendőtől fogva kegyelmed felől semi hirt nem halhattam, tudom a’ Szegény Anyánk keserves halálát. de imádjuk az Istennek Istenes akarattyát. hanem szeretném tudni esztendejét, és napját halálának, a’ kiért holtig kel imádkoznunk. Szeretném azt is tudni hogy az Ángyom Aszszony, a’ kit szivesen kőszöntők, mitsoda familiábol valo, ha vannak é Őtséim, és hugaim, az magam állapottyárol azt irhatom, hogy Isten ő Felséginek mindenkor kegyelmes gondviselése volt, és vagyon rajtam, a’ szűkséget soha se probáltam, sőt még az Isten áldása olyan állapotba tett, hogy másokkal is lehet jot tennem, az Isten ő Szent Felséginek az egyik keze, a’ mit el vészen tőllűnk igassággal, a’ másika meg segit irgalmasságal, az egésségem is jo, de az hatvan nyoltz esztendőnek terhit kezdem érezni, tudom hogy kedves Őtsém Uram azt is akarná tudni. hogy miben áll a’ foglalatosságom. itt a’ világi bajtol, dologtol, gondtol ment vagyok, a’ tsendes életet, a’ Könyvek forditására szenteltem, és sok francia Kőnyveket magyará változtattam, a’ mellyekből, ha alkalmatosságom adatik, Őtsém Uramot is részeltetem.
(I. Misszilis levelek: 304)