Azt irja Őtsem Uram, hogy az Fiatfalvi Atyafiak igen el holtak, el fogytak, Abafáján pedig hálá Istennek szaporodnak a’ Huszár Mátyás fiai, a’ mely Példi János Urol irja Ked hogy üsmérhetem, ugy tettzik hogy a’ kit én űsmértem, Pálnak hitták, és időseb volt nálamnál.
Kedves Őtsém Uram illyen formában minden esmerettségből ki fogytam Erdélybe, nem is emlékezem már másrol egy nagy Uron kivűl, a’ ki ha még él, sokal öregeb nálomnál, mélto is mind a’ hoszu életre, mind az Ur nevet viselni, és a’ kinek a’ kedveseb erkőltse a’ kegyeség volt, én Kemény Simon Urat tudakozom ha él é még, ne sajnálya meg irni Őtsém Uram.
Lelkem Őtsém Uram, annak igen őrűlök, hogy a’ Kőnyvemet vette Ked, de még annak inkáb őrűlök, hogy Ked azt itéli, hogy másoknak is hasznára lehet, arrol már nem gondolkodhatom; mert a’ Providentia jo kézhez juttatta. én nékem még tőbb Spiritualis Kőnyveim is vannak, a’ melyeket szivesen kivánnám hogy hazamban másoknak lelki hasznokra lehetnének, ha ked szabadságot ád réá én azokat bé kűldeném, ide gyakorta jőnek Szebeni Kereskedők, az első Kőnyvet az itt lévö Követ nagy jo akarattal el kűldőtte az Isten áldgya meg, azt is mondotta hogy akár mikor kűldgyem hozzája a’ Levelemet el küldi, én is assecuraltam hogy soha más uton nem irok, hanem azon a’ fö uton, a’ melyen a lelkem üsmereti is meg nyugszik, de átallom azt a’ jo Uri Kővetet busitanom a’ Könyvekkel, azon kivül is a’ Postán nem lehet. mindazonáltal azon űgyekezem, hogy a’ Kereskedöktől el-küldhesem a’ Követ engedelmével, hogy a’ fö uton vehesse Őtsém Uram, de akár mikor légyen a’ bé-küldés, tsak azon kérem Őtsém Uramot, hogy adig tartsa meg mind őket a’ mig nem irok Őtsém Uramnak, hogy melyiket kinek adgya.
Kedves Őtsém Uram tudom hogy kednek egyik szives kivánsága a’, hogy én is a’ Felséges Fejedelműnknek a’ hivei közőt lehetnék, abban bizonyos légyen Őtsém Uram hogy alázatos leg kissebb hivének tartom magamat, erre mind az Isteni, mind az emberi törvény kőtelez, ha szinte olyan szerentsétlen vagyok is, hogy a’ kegyelmes égnek kapuján kivűl kell lennem, ezt annál is inkáb el-hiheti Ked, hogy semmi más ok nem mondattya velem hanem tsak az igasság.
(I. Misszilis levelek: 324)