én Isten vagyok, Imé eszerént mene végben az audíentia.
Volt még más audienciájok is. amelyben Appionus ígen illetlenül kezde a sidok fejeségek ellen beszelleni. mondván. hogy tsak egyedül ök nem akarják kájust Isteneknek üsmérni, philon erre felelni akarván, a császár nem engedé szollani. és gyalázatoson el üzé maga elöl. fenyegetvén. hogy még roszab ís esik rajta, Akoron philon mondá a véle lévö sidoknak, meg ne ijedgyünk baratim. mert kájus ellenünk támadván. az Istenünk gondviselésiben. bizonyosok lehetünk. szerentséjek valának, hogy életben meg szabadulának a keze közül, de philo nagy veszedelemben forga. azt nem tudgyuk hogy a császár mitsoda igaságot tett a sidoknak, se azt. hogy mitsoda kimenetele lett adolgoknak. hanem azt tudgyuk. hogy egész kájus idejében ez a nemzet anyomoruságban volt., és Alexandriában mindenkor üldöztettek.
Ezen idö tályba nagy bajban esének az Euphrátesen tul valo, a Mesopotámiai, és a Babyloniai sidok, Az Assyriai, és Caldéaí kiralyok alat, arabságoktol fogvást a sidok igen felesen valának azokban atartományokban, de föképen sokan valának az Euphrates mellet Nisibé, és Naharda városiban, ekét erös város lévén. a pénzt ót teszik vala le, amelyet a párthusok országában levö sidok, küldenek vala Jérusalemben. mivel azt tudgyák mindenek, hogy minden sido tartozot minden esztendöben egy fél siclust fizetni a templomnak, azt a pénzt szokot idökben viszik vala Jérusalemben. és olyankor sok számuan kisérték apénzt. nehogy a
(VI. A Sidok és az Ujj Testámentumnak Historiája: 594)