idöt amint lehetet. de az urunknak a lábai hogy dagadozni kezdének. tegnap viszá jövénk a édes keserü laktunk hellyére, azt tudom nem fog kéd panaszolkodni a hoszu levélre, édes néném az egésségedre vigyáz.
Rodosto 18 aprilis. 1729
Azt már nem kel csudálni ha azt mondom hogy ígen kedvesen vettem a kéd levelét. hanem a volna csuda, ha kedvesen nem venném. de hogy vagyon a, hogy mi még egyszersem haragudtunk meg egymásra., mert azt mondgyák. hogy abarattságban egy kis veszekedés ollyan jó. mint az étekben abors. mind azon által édes néném. hadgyuk el az ollyan borsolást. és éllyünk egyességben. mert én a csendes baráttságot szeretem. a macskákhoz illik, a morgolodo baráttság., az égi jelekböl nem tudé kéd valamit jövendölni mert hetedik napján a holnapnak., it mi dél után egy orakor egy csillagot láttunk. 3 oráig jol látták., azt nem mondhattyuk hogy talám ami csillagunk jöt már fel egyszer. mert a csillagok is el felejtkeztek már mi rollunk, hogy kédnek a kis ujja ne fájjon. azt igen szükséges meg tudni, hogy az ide valo görög érsek, nagy pompával jöt az urunk látogatására. négy alatta valo püspökökel., de ha gyalog járnak is, azt ne gondollya kéd, hogy a szegénységtöl vagyon. mert a mi érsekünk kettöt is tarthatna, a püspökök is. de atörök birodalma alat, hinton nem járhatnak., söt még ugy kel magokot viselni mint ha szegények volnának. mivel azon kivül is gyakran meg vonnyák öket., mind a török, mind a görög pátriarcha. mert ez, azt tészi érseknek, aki neki leg többet fizet. az érsekek pedig ollyan püspököket választnak magoknak, akik leg többet adnak. apüspökök pedig hogy az érseknek meg fizethessenek, ollyan papokot tesznek a falukban. akik leg többet igérnek,. itéllye el már kéd. hogy a püspökök, és a papok. micsoda sok féle uton modon huzák ki a pénzt a szegény ember erszényiböl, it asok innep, a sok böjt, mind hasznos a plébánusnak. hát ezen kivül, esztendö által.
(I. Törökországi levelek: 162)