valo. hogy sok haszontalan suhajtásokot bocsáttunk együt. azért. hogy hamaréb meg nem házasodtunk. de ö a vétkes nem én, aztot is tudod, hogy soha addig vég képen. nem álla házaságunkra. mind addig, még egy fogg marada aszájában. a jegy gyürümre is. ezeket aszokot mettzettem, szeretetemnek. harmintz egyedik esztendejében. edes néném, mit mondasz azillyen emberröl. én pedig azt mondom, hogy az illyen példát, csudálni kel, és nem követni, néném az egésségre.
A midön bé akarám a levelemet pecsételni. eszemben jutot. a károlus magnus leánya, ez a császár. ugy szerette a leányait. hogy férhez nem akarta adni. azért. hogy el ne távozanak tölle, nyert is benne. mint birtok a csikban. az egyik leánya. az apja. secretáriusával. jo baráttságban lévén, a többi közöt egy estve a secretarius a fejdelem aszszony látogatására menvén, ót addig mulata. hogy az alat nagy hó eset, a secretarius el bucsuzván a fejdelem aszszonytol. és látván hogy ho eset volna. attol kezde tartani. hogy a nyomát meg fogják látni az udvaron. a fejdelem aszszony vévé észre hogy mitöl tartana a secretarius, mondá neki. majd által viszlek azudvaron. hogy ne lássák, hogy ferfiu ment volna ót el, azonnal nem csak mondá. mert meg is cselekedé, és ahátára vevé a secretáriust. és által vivé az udvaron, szerencsétlenségekre., vagy jo szerencséjekre. a CSászár azon éttzaka nem alhatot. hanem azablakhoz ment idö tölteni. de itéld el néném, mint el bámula azon. hogy meg látá. a leányát. mint vinné terhit. de semmit nem szolla, hanem más nap. a tanács uraknak meg mondá, és el vegezék. hogy a fejdelem aszszonynak. adgyák. örökösön. a kedves terhit.
rodosto. 12 aprilis 1734
igen szépen, és alázatosan köszönöm édes néném ahalat, amely duplán érdemli a köszönetet. egyszer azért. hogy nénékám küldötte. masodszor azért. mert böjtben vagyunk, mert szükségünk vagyon rea, mert it ritka a jóhal., azérté hogy e tályékát a hal nem szereti, vagy pedig a mi halászaink szamárok, itt igen mértékleteségel. lehet böjtölni a halal, de a tojásban van részünk. mert csak azzal böjtölünk,
(I. Törökországi levelek: 192)