rendböl, és kegyeségböl állot. most pedig mind ellenkezöt látunk. mert a rendet, nagy rendeletlenség követte, az okoságot a hebehurgyaság., a kegyeséget a harag. és az idegenség ugy anyira, hogy harmintz esztendötöl fogva valo bujdosásunk oly sulyosnak nem tettzet. mint már ez a három holnap, most suhajtyák leg inkáb a mi meg holt urunkot, mert szomoruán kel néznünk az attya, és a fia közöt valo nagy külömbséget. de már ebben benne vagyunk, mihent ide érkezet az attyának minden joszágát hiven kezében adtam, valo hogy káromlás nélkül nem maradtam, mert a hamis atyafiak sokal vádoltanak. és a hamis vádolásra a fejdelem sokat visgálodot utánnam alatomban., de betsületem meg sértésére valot semmit nem talált ezt nékem magais meg vallotta. nintsen semmi jobb mint az igaz uton járni,, a volna kivánatos dolog. hogy az attya nyomdokát követné, meg mert a bizonyos, hogy a porta visgálodik utánna. hogy mitsoda természetü; azt kérthetnéd nénem., hogy én mint vagyok az elméjiben tsak ugy mint a többi. nékem tsak egy Isten fizesét sem mondot. azért. hogy jószágára tselédire viseltem gondot, itt tegnap nagy föld indulás volt. a föld sem nyughatik alattunk. jó egéséget néném.

rodosto 20 julý 1737.

It néném minden dolgaink rendeletlenül és zürzavar modgyára folynak; és minden fel fordulva, tsudálom hogy miis. a labunkon és nem a fejünkön járunk, a bizonyos pedig, hogy az Isten ebben a fejedelemben sok szép tálentumot adot, eszet szépet adot. és ha ezt ugy oktatták, nevelték volna a mint kivántatik. ditséretre mélto dolog let volna, de a természetit kellet volna meg zabolázni. és rendben venni még igen ifiu korában. de mindenben szabadá hagyták. és a természet rendeletlenné. változová. és álhatatlanná lett. azért is oly haragos, és változo. arra soha sem tanitották., a természet sem vitte reá hogy azon inkáb igyekezék. hogy szeresék. mint sem félyenek tölle, mint hogy böségben nem neveltetet volt, hanem tsak nagy szabadosan.

(I. Törökországi levelek: 216)


Előző oldal | Következő oldal