jénikö. 10. 8bris. 1719.
Micsoda szép állapot az. tegnap ebédet ásiában ettem vacsorát pedig europában. ide pedig nem a levegö égben hoztak, hanem avizen. mind ezekböl meg üsmeri kéd. hogy ide viszá jöttünk, és a taborozást el végeztük, a bizonyos hogy nem az ellenség elöl jöttünk el, hanem a sok esö elöl. a melyet el nem lehetet üzni. noha két generalis vagyon velünk. a minden napi mulattság már itt abbol fog állani. hogy vagy bercsényi uram jö mi hozánk. vagy mi megyünk hozája. a vadászat sem mulik el. de a sem. mulik el. hogy ellenünk ne vadászanak a portán. mert a német követi leg többet azon elmélkedik hogy nekünk árthasson, mi pedig leg kissebben sem ártunk néki. és nem tudom mi végre kivánnya üldözni ezeket a szegény bujdoso magyarokat, a kik itt a tenger parton csak dohányoznak. suhajtozásal. édes néném. vallyon az ollyan világi üldözök olvassáké az évangyéliumot,. gondollyáké azt, hogy még bé is kel a szemeket hunni egy nehány száz esztendökig, akoron nem a camara szék eleiben citáltatunk. sem nem annak törvénnye szerént mondgyák ki a sententiát. hanem a szerént a kegyes évangyelium szerént. a mely azt parancsollya. a császároknak is. hogy meg bocsásanak az ellenségeknek, és a roszért, jol tegyenek. az ollyan itélö szék. a hol az allégátiot bé nem veszik. nemis az ország törvényit, hanem az évangyeliumot teszik ót a fejdelmek eleiben. akoron egy fejdelem, hejában fogja azt allégálni. a ministerim jovallották nékem. hogy a bujdoso magyarokot., bujdosásokban is üldözem. és a politica ratio arra vit, hogy öket ollyan állapotban vessem. a melyben jövendöben se árthassanak. az illyen menttségre. csak azt felelik. nem kellet volna azon igyekezni hogy el vegyed töllök azt a kenyeret, a melyet én rendeltem nékik idegen országban. minek utánna már el vetted volna az örökségeket; apolitica rátioért, nem kellet volna jövendöbéli bizonytalan roszért. bizonyos roszat követni felebarátidon, ha mások is igy gondolkodnának. békeségben maradnánk. talám gondolkodnak. de az illyen gondolat
(I. Törökországi levelek: 46)