rodosto. 1 jan. 1721.
polatéti, látod édes néném. hogy már jonapot is tudok mondani görögül, de tudgyaé kéd hogy ma micsoda nap vagyon; tudgyaé kéd, hogy ma nekem köszöntö levelet kel irni. én pedig meg hajtván mind a két térdemet, kivánom édes néném. szivesen hogy az Isten. lelki. és testi áldását adgya kédre. az az. hogy bé tölttse a kéd szivit malaszttyával, és egésséget adgyon kédnek, ugyan jók vagyunk mi édes néném. mi egymást csak két szoval. köszönttyük. azt a két szót mindenkor el kiséri a mi szivünk, mi azal bé érjük, s’többet nem kivánunk., nem ugy mint bercsényiné. aki azt szeretné. hogy két oráig tartana a sok minden féle kivánság, már azt meg szokta, én pedig el nem hagyatom véle. noha tiz szóbol állot a mái köszöntésem, hát még mennyit nevettünk a kajdacsiné köszöntésin. az urat nagy térd hajtásal köszönti. hogy sok uj esztendö napokot kivánok. Nagyságodnak. ezt a mostani uj esztendöt pedig az Isten meg ne engedgye nagyságodnak el tölteni itt. hanem maga hazájában. és igy bercsényi uram el nem tölti ezt az esztendöt. hogy ha csak hazájában nem megyen. annak pedig nem látom modgyát. nem tudom ha nálunk szokásé. ma egymást meg ajándékozni. mert francziában az igen szokás. ót a királyt. urat, szegényt. aszszonyt. leányt. egy szoval. minden ajándékot ád egymásnak, ha egyebet nem adhat is. de csak egy gombos tött is ád. kédtöl pedig egyéb ajándékot nem kivánok hanem hogy ebben az esztendöben is ugy szeressen kéd. mint az el multban. aztot pedig ne kivánnya kéd. hogy jobban szeressem kédet. mert ha csak fél lottal többet nyomna a szeretet, töb volna az atyafi szeretetnél. láttya hát kéd. mint szeretem kédet ugy szeretlek édes néném, mint a káposztát. de ebben az esztendöben igen igen kel vigyázni az egésségre.
(I. Törökországi levelek: 63)