rodosto. 1 jan. 1721.
polaté.i, látod édes né.é.. hogy már jonapot is tudok mondani görögül, de tudgyaé.ké. hogy ma micsoda nap vagyon; tudgyaé.ké., hogy ma nekem köszöntö levelet kel irni. én pedig meg hajtván mind a ké. té.demet, kivánom édes né.é.. szivesen hogy az Isten. lelki. és testi áldását adgya ké.re. az az. hogy bé.tölttse a ké. szivit malaszttyával, és egé.sé.et adgyon ké.nek, ugyan jók vagyunk mi édes né.é.. mi egymást csak ké. szoval. köszönttyük. azt a ké. szót mindenkor el kisé.i a mi szivünk, mi azal bé.érjük, s’többet nem kivánunk., nem ugy mint bercsé.yiné. aki azt szeretné. hogy ké. oráig tartana a sok minden fé.e kivánság, már azt meg szokta, én pedig el nem hagyatom vé.e. noha tiz szóbol állot a mái köszönté.em, hát mé. mennyit nevettünk a kajdacsiné.köszönté.in. az urat nagy té.d hajtásal köszönti. hogy sok uj esztendö napokot kivánok. Nagyságodnak. ezt a mostani uj esztendöt pedig az Isten meg ne engedgye nagyságodnak el tölteni itt. hanem maga hazájában. és igy bercsé.yi uram el nem tölti ezt az esztendöt. hogy ha csak hazájában nem megyen. annak pedig nem látom modgyát. nem tudom ha nálunk szokásé. ma egymást meg ajándé.ozni. mert francziában az igen szokás. ót a királyt. urat, szegé.yt. aszszonyt. leányt. egy szoval. minden ajándé.ot ád egymásnak, ha egyebet nem adhat is. de csak egy gombos tött is ád. ké.töl pedig egyé. ajándé.ot nem kivánok hanem hogy ebben az esztendöben is ugy szeressen ké.. mint az el multban. aztot pedig ne kivánnya ké.. hogy jobban szeressem ké.et. mert ha csak fé. lottal többet nyomna a szeretet, töb volna az atyafi szeretetné.. láttya hát ké.. mint szeretem ké.et ugy szeretlek édes né.é., mint a káposztát. de ebben az esztendöben igen igen kel vigyázni az egé.sé.re.
(I. Törökországi levelek: 63)