kivánságát, a mely örökös gyalázatban vethett minket. uram végy el minket mi magunktol, mivel ez a kivánság meg válhatatlan. a meg romlot természetünktöl. tedd semmivé, az ó embernek kovászát, öltöztes minket. az uj emberben. a kristus Jésusban, aki alázatoságal vette a gyalázatokot. és a keresztet.

Kéttség nélkül, azt fogják ezekre mondani. hogy mi meg tartoi vagyunk betsületünknek, és hogy azt, el nem kel mulatnunk, avalo hogy nem kel semmit is olyat tselekednünk, ami bestelenségünkre lehetne. de mint hogy tsak az Istenért. és az ö ditsöségiért kel magunkot szeretnünk. ugyan azö törvénye szerént is kel. rendelnünk a betsületet, és nem az emberek iteleti szerént. tsak azt az ditsöséget kel tehát keresni, amely az Istentöl jö. a kristus azt mondgya nékünk, hogy a mi az emberek elott nagy, az utálatoság Isten elött.

34

Sokan az emberek közöt vétkeznek. abetsületekre valo gond viselésben,

A valoságos keresztyén. pedig. tsak a kristust akarja ebben követni.

Mindnyájan az emberektöl. ki nem telhetik. hogy a ditsöségre., és a tiszteletre vágyanak. de mindennek kel. akár mitsoda rendben légyen., a maga betsületire vigyázni. a szent lélek meg tanit arra. hogy mint kel azt betsülnünk. amidön azt mondgya., a jó hirnév. a tsontokot hizlallya. szent pál meg mondgya nékünk, hogy a miben ályon Atyám fiai. valamik igazak valamik szemérmetesek. valamik igazság szerént valok, valamik szentek. valamik jó hirüek. hami joság. ha mi ditserete az oktatásnak, azokrol gondolkodgyatok, imé, eszerént kel tehát. avaloságos keresztyennek. meg tartani jó hirét nevét. mind azon által. a gyakorta meg történik. hogy a minek meg kellene azt tartani. ugyan az. meg kissebitti némelyek elmejiben. abölcsnek mondása szerént, hogy ki az egyenes uton jár. és az Istent féli

meg vettetik attol. aki az utálatos utakon jár. ugyan akor kivántatik. az ur keziben ajánlani magunkot. és reája hagyni gondunk viselésit. akoron, mondgya szent pál. ugy

(III. A Valoságos Keresztényeknek Tüköre: 862)


Előző oldal | Következő oldal