péter. ezen meg nem boszonkodván. felelé nékik. hogy ö maga, és a többi, éhomra volnának. és az után nagy tsendeségel magyarázta nekik azirásokot. de fel nem gerjedet ellenek, illyen nagy káromlásért, illyen formában kell hát akeresztyéneknek gondgyoknak lenni jo hirekre.
Ha még is meg üsmértethetném, mondhatná valaki. hogy az Istennek valo tettzésért. szenvedem el, hogy gyalázák jó hiremet, amég is nekem vigasztalásomra volna. fele baratomnak is jó példájára lenne., nem hogy még közönségesen meg vetnének, de némellyek. még azért inkáb betsülnének., emind valo, de ha tsak ezen okért tselekeszed, felebaratodnok jó példát adván. el veszted. a menyei jutalmat. a melyért szenvedni. kel, és nem kel ditsértetni szenvedésidért., söt még örüly. hogy részesülhetz a kristus szenvedésiben. hogy azok., akik szenvednek az Isten akarattya szerént, mondgya szent péter, annak kezeiben adgyák lelkeket. aki azt teremptette. hü is lészen hozájok, ha állandok lésznek ajó tselekedetekben.
Josef igen nagy vétekel vádoltaték, vétkesnek is hagyá magát tartatni. és inkáb rabságot szenvede, hogy sem magát mentegese, mert ha magát mentegette volna, az ura feleséginek, gyalázattyára let volna. az ö békeséges türése. és jó hirének fel áldozattyok többet vettek száz anyinál. mint a menyit el vesztett volt. és a ditsöség, a melyel. meg jutalmazá ötet. nem volt meg határozva. még ezen a világon is.
Én azt jól tudom. hogy ajó hirben, és a betsületben valo meg sértés leg nehezeb. a keresztyéni életben., de ha szivednek fel háborodásában, a meg feszitetet kristusra veted szemeidet, meg látod. hogy alelkedben valo tsendeség viszá tér, azt is meg látod, hogy menyire kel vinni a jó hiredre valo gond viselést. és hogy menyit nersz, ha a kristusért el szenveded. azokot a gyalázatokot, és bestelenségeket, valamint szent péter mondgya. ha fel tudod áldozni tsendeségel
(III. A Valoságos Keresztényeknek Tüköre: 864)