tarttyák az aluvást. és a mulattságokot. ugy tekintik azokot mint véget, és nem ugy mint szükséget. mert az ö leg nagyob igyekezetek, nem az. hogy minden idejeket. az Isten ditsöségire tölttsék el, és az üdveségek munkájára fordittsák.
Ellenben pedig avaloságos. keresztyenek, ezt a tartozást. ugy tekintik, mint penitentziájoknak egyik részit, mint olyat. a mely eszekben juttattya gyengeségeket. és nyomoru voltokot, de fökepen. a szükséget, hogy meg kel halniok. ez igy lévén. a testi szükségekre. tsak anyi idöt adnak, a menyit tartoznak adni; az ö vigasságok. és nyugodalmok mindenkor elegyes alázatoságal. és szüntelen tartanak attol. hogy viszá ne élyenek a magokhoz tartozando kedvezésel.
Sok helyt fel vagyon téve a szent könyvekben, hogy az innepekben. és a közönségesen valo véndégsegekben. a nép igen nagy vigaságot mutatot,. de az is fel vagyon téve, hogy az olyan vendégségek. vigaságok, az urnak félelmiben mentenek végben. illyen volt az iffiu tobiás lakadalma, illyenek valának az elsö keresztyenek vendéglések, amelyeket láttyuk az apostolok actáiban., akik is amagok házoknál együt ettenek. vigaságal. de együgyü szivel. a midön a jób gyermekei egy mást vendéglik vala, az alat. az attyok. az Istent azon keri vala. hogy a vendégségek. az ö félelmiben menne véghez.
Ugyan ezen Isteni félelem, mondgya a szent lélek, okoza a valoságos szivbéli gyönyörüséget. és indittya avigaságot. és az örvendezést. mivel, mondgya meg másut. a böltseségnek nintsen semmi szomoruság beszédiben., sem unakodás avéle valo lakásban. hanem vigaság és öröm. a szivnek vigasága. mondgya a szent lélek, a fogyatkozás nélkül valo szenttségnek kintse. meg is ölt sokakot a bánat., akár mely szabad légyen. a mulattság. de abban több. idöt nem lehet tölteni, tsak a menyit a természet szerent valo szükség kiván. más képen vétkesek lennének. az idö rosz el töltésiért, és abban az átokban eshetnének. melyet mond a kristus. jaj néked, a ki nevetz
(III. A Valoságos Keresztényeknek Tüköre: 899)