nékünk meg bizonyittyák hogy a modgyával valo böjtök. és sanyargatások. anyira atestnek nem ártanak, mint a mértékletlenségek. és amód nélkül valok.
Látunk még ami idönkben is olyan szenteket kik sokáig élnek a sanyaruságokban. amelyektöl irtoznak avilágiak. azonban pediglen amértékletlenek, suhajtoznak. asok számu betegségeknek sulya alat. és fogyni láttyák életeket. a munkás ember. mondgya az ecclesiastes. ha keveset eszik is kedvesen aluszik., de agazdag nem alhatik, mert eltölti magát husal. noha az ád eröt. és a táplállya atestet. egésséges álma vagyon a józan embernek mondgya az Ecclesiasticus. viradtig aluszik, és az ö lelke gyönyörködik véle. de a telhetetlent, a vigyázás. harag. és gyötrelem követik
53
Az emberek tsak nem mindnyájan irtoznak ahaláltol. akár mely tsendes. és tiszteletes legyen az, amidön azt, el kerülhetetlennek láttyák lenni.
A tekélletes keresztyén ohajttya a halált, és az életét, az Isten akarattyához valo engedelmeségböl. tarttya meg.
A midön sokan az emberek. közül a veszedelemre teszik életeket. azért tselekeszik mert reménlik hogy azt meg tartthattyák, ezt az igazságot a leg vitézebbek is meg valották. mások meg, ahalált bizonyosabnak szemlélik. és rend szerént. tsak azért adgyák arra magokot, mert a gyalázattol valo félelem. kéttségben ejti öket., azt nem mondhatni. hogy se egyiké. se a másika. valoságos vitézek legyenek. az olyanok, akik el kerülhetetlen halálra adgyák magokot. ugy tettzik hogy inkáb azok, hogy ha mind azon által. nem okoságbol., hanem vakmeröségböl mivelik. az inkáb illik az
(III. A Valoságos Keresztényeknek Tüköre: 907)