szivel beszélgettek volna velünk. de oly kevés idö alat. nem leheténk (TL 8)

atörök utánnunk nem küldöt volna oly nagy tisztességel. talám hivatlan is (TL 25)

ezeket. örömömben azért irom, hogy oly közél vagyunk egymáshoz, egy kis (TL 27)

mikor kédnél vagyok. a nap oly sebesen repül. valamint a fecske (TL 28)

gyermekeket, de az ollyan állapotal oly keveset gondolnak, hogy még csak (TL 39)

káposztás fazék pedig, nem ugrándozhatik oly könnyen mint a vad kecske (TL 50)

volna a spanyolal tartani. mivel oly közéröl valo atyafiak, ellenkezöt cselekszik (TL 61)

városában viszik. itt az áer, oly váltózó. a mint anép, hazudozó (TL 68)

volna, annak pedig örülök hogy oly igen fogja kéd párttyát az (TL 86)

hogy egy ollyan iffiu fejdelem oly könnyen adná viszá a koronát (TL 88)

a királyi széket, a melyhez oly érdemesnek tette magát. azonal az (TL 88)

mely hoszu volna agyontatás, mert oly papné keziben akadhatnék, aki mindent (TL 97)

nem tudok ollyan nemzetet aki oly csendeségben éllyen mint ez, és (TL 100)

azt akarnám hogy a tudomány oly közönséges volna nálunk,. valamint a (TL 109)

étetöt ivut. és az ijedcség oly nagy volt, hogy mindgyárt betegé (TL 116)

és a melyben az emberek oly közönségesen éltenek. mert azt el (TL 120)

pediglen., hogy nem kellet volna oly kegyetlenül bánni vélek, és a (TL 127)

német országban ment. és apredikáczioja oly hathatos let., hogy azt gondolták (TL 146)

volna a királynétol. de csak oly könnyen nem lehete, mert még (TL 158)

vezér testét pedig viszá küldék oly szin alat, hogy ök avezért (TL 165)

is éttzakákon, de itt minden oly csendeségben volt. mint ha csak (TL 167)

ha volna. de mi itt oly nagy csendes nyugodalomban élünk, hogy (TL 175)

hogy lehetne meg felelnem, nekem oly okos levelet nem kel irni (TL 175)

mulattságában. ibrahim ót volt, és oly igen meg szereté. hogy csak (TL 179)

hatalmassá. és gazdaggá lön, és oly nagy kedvességben vala, hogy mindenek (TL 180)

aztot irigyelem; hogy télámon. diánnának oly igen kedvit keresi, és azt (TL 183)

azt a titkos hajlandoságot. mely oly csudálatosan. tudgya meg egyeztetni a (TL 185)

amagához valo szeretetnek., és hogy oly okoson oltalmazod; ne sajnályad meg (TL 186)

de mint hogy, stanislausnak, se oly könnyen, se oly hamar hadat (TL 188)

stanislausnak, se oly könnyen, se oly hamar hadat nem küldhetne. a (TL 188)

ugyan is. hát ha abékeséget oly hamar meg akarják csinálni. mint (TL 199)

azon indulatomot; a melytöl viseltetvén oly idöben jöttem, amidön ahadakozás szerencsétlen (TL 208)

de nem szegyenlem meg vallani oly meg szükült állapotomot, hogy a (TL 209)

most nekik. ezen okbol küldék oly hamar ide viszá a fejdelmet (TL 215)

volt közöttünk, és a melyet oly igen igyekezet anyi esztendök alat (TL 215)

harmintz esztendötöl fogva valo bujdosásunk oly sulyosnak nem tettzet. mint már (TL 216)

és álhatatlanná lett. azért is oly haragos, és változo. arra soha (TL 216)

valok. ettöl vagyon. hogy atörökök oly hajlandok. a rabhoz illendö szolgálatra (TL 263)

kétszer pedig amaga házánál avezér oly hatalmas légyen is. de meg (TL 266)

akit Nakib Essrefnek nevezik, ennek oly nagy hatalma vagyon rajtok. hogy (TL 273)

keringeni kezdenek kerekbe. azt pedig oly sebeségel. hogy a ki nezi (TL 276)

rajtok. vastag posztobol és noha oly sebeségel forogjanak is mint a (TL 276)

az irás tudokot. ha pedig oly boldogtalanok. hogy nem hiszik akristus (TL 277)

a kedves szeliktár Ali pasa oly hamar le esék. de még (TL 288)

nevü secretáriusa, ez amaga hivatallyát oly jól viszi vala végben, hogy (TL 292)

mondá a császár. aki téged oly jó voltábol a hátan hordozot (TL 293)

szeretete lakik, és a’ ki oly ártatlanságában is szereti a’ keresztről (ML 318)

tisztségben légyen, és a’ mely oly alkalmatosságokban lehet, hogy nagy szerentséjivé (ML 318)

olvaso, a’ melynek mindenik szeme oly nagy mint egy dio, ezeket (ML 322)

Várossában viszik. Itt az Aër oly változo A’ mint a’ nép (ML 326)

kelni abbol a lankadságbol., mely oly lágyságal fordit az Istenhez, és (É 10)

bünösöket, akinoktol valo félelem pedig oly Istenhez valo szeretetnek uttyara készittsen (É 13)

egy részint illyenek valának, mivel oly ragaszkodásal valánok, akristus láthato és (É 19)

kevélységet el lehesen kerülni mely oly természete a bünös embernek, tellyeségel (É 27)

és fel gerjeszti haragjának tüzét oly vétkes hihetetlenségével (É 30)

emberek hejában valo kevélységeket, akik oly igen vágynak avilagi fö rendüségekre (É 32)

az emberi szivnek rendeletlenségét. akit oly könyen fel háborittya arosz tanitás (É 42)

{…} Az Isten miért kedvez oly közönséges pásztoroknak, Angyalát küldvén hozájok (É 55)

Oh! Mindenhato Isten aki oly böségel. osztod nékünk ate meg (É 57)

meg üsmerni az Isten Fiát oly igen alatson és szegény voltában (É 61)

szabadittson avéteknek terhe alol. amelynek oly sok idötöl fogvást vagyunk rabságában (É 61)

szent Martyr azö ellenségivel, akik oly kegyetlenségel kövezék ötet (É 71)

nem beszélhetet volna az Istenröl oly bölcseségel. és Isteni képen az (É 78)

a szózat a mellyet hallék, oly mint a Czitarások szava, kik (É 79)

el töröllye, mind azon által oly meg aláztato törvény alá veté (É 88)

tanulhatunk abbol hogy az Apostolok oly gyengeségel félnek vala elveszni noha (É 121)

figyelmeznek egy illyen dologra., amely oly szükséges az üdveségre (É 122)

érdemel ditseretet egy keresztyén, ezek oly szükségesek lévén az üdveségre, az (É 131)

ahová igyekezik, ettöl vagyon hogy oly kevesen vannak a keresztyének közöt (É 138)

ezt a nagy Apostolt amidön oly buzgon kéré hogy meg mentené (É 147)

aki is a keresztnek halálára oly buzgoságal, és bátorságal mene, hogy (É 156)

A vak meg nyeréé, amit oly buzgoságal, és alhatatoságal kéré (É 158)

bé tölti agazdagság után valo oly telhetetlen kivánságinkot, mert az ollyan (É 164)

magunkot ketsegtetvén, elne vonnyuk magunkot oly üdveséges penitentziátol, helyes ók nélkül (É 200)

{…} Mit kel tselekedni hogy oly szükséges készületben lehessünk (É 212)

oldgya öket rosz kivánságoktol, és oly valoságos akaratot nem ád. amelyel (É 213)

által az üdveségre szükséges hogy oly élö hitünk legyen mely az (É 223)

gondolattya lett szent péternek., látván oly rend kivül valo halászattyát (É 225)

akevélységet, ugyan azért is választá oly alázatos modgyát születésének, hogy minden (É 233)

atemplomban. hogy meg tisztullyon, holot oly tiszta, és szent volt. és (É 245)

ö szent annyának példája, akik oly nagy szorgalmatoságal viszik végben a (É 247)

hogy csak ahalált ohajtá., mert oly boldog volt. hogy ötet láthatta (É 248)

példájábol, aki meg nem elégedvén oly kemény és hoszas rabságal. hanem (É 269)

az Isten meg szünik Illyést oly tsudálatosan táplalni (É 275)

a veszedelemnek uttyán járnak, és oly vak merök. hogy másokot akarnak (É 278)

veszedelmeknek. ugyan azért is lészen oly irtoztato alelkekért valo szám adások (É 278)

az által tiszteletet nyernek. ez oly hathatos méreg. a mely mindenüvé (É 279)

volnának gyermekekhez, tartanának kéttség nélkül oly rettentö terhet adni reájok, amely (É 284)

szent Gergely, az ur azt oly egészen fel nem tette volna (É 289)

melyel vagyon attyafiaihoz. holot életében oly kemény volt másokhoz (É 292)

szabaditojának üsmérje azt., a kivel oly gyalázatosan bánt (É 298)

{…} Mitsoda szolgálat a, mely oly gyalázatoságban veté és arra juttatá (É 305)

hogy ahoz viszá térjen akit oly nagy bolondságal hagyot volt el (É 306)

{…} Mert ez is oly veszedelmes mint az elsö, agyengék (É 310)

{…} Mitöl vagyon hogy akristus oly kevés tsudákot tett Názarethben (É 318)

botránkozának ók nélkül, a kristusnak. oly alatson renden valo születésin, nem (É 319)

szol a kristus az Évangyéliumban oly rettentö képen (É 328)

hiv szolgája. aki mindenekben mindenkor oly tsudálatos hitét mutatá. ebben a (É 337)

{…} Ha amojses vétke oly könyü volna, miért bünteté meg (É 338)

miért bünteté meg az Isten oly keményen, meg nem engedvén néki (É 338)

az elrejtet gazdagságban a melyet. oly boldogok voltak, hogy meg találhatták (É 344)

az irás azt, hogy susánna oly álhatatosan álla ellene a kisértetnek (É 348)

de mi akik másokot itélünk. oly keménységel. sokal vétkesebbek vagyunk azoknál (É 351)

aláb valo vétkesek, annál, akit oly keményen vádolnának, aki bün nélkül (É 352)

kel forditanunk, akristus példáját, aki oly kegyeségel bánik azzal az Aszszonyal (É 353)

{…} Azért. 1. hogy abbol oly világosan meg bizonyitassék a tsuda (É 360)

vegyenek oktatást. magoknak, mivel az oly világoságot ád, mely a szivek (É 362)

nem siratni azokot, kik hozánk oly közel valok, és akiket tartozunk (É 385)

vivé szent pétert arra, latván oly tsudálatos halászattyát. hogy az urnak (É 388)

adásal tartozunk az Isten Fiának oly nagy maga meg alázásáért, a (É 388)

Mitöl vagyon hogy az ur oly igen szeretvén lázárt meg engedé (É 391)

magát midön az attya fiai oly rosz tanátsot adának (É 413)

a nagy roszat. a mely oly igen uralkodik a törvény ki (É 430)

a kaifás tanáttsát a mely oly igen ellenkezék. az igasságal, melyet (É 431)

Mitöl vagyon., hogy minek utánna oly gyakran kérte volna az Isten (É 433)

kristus, miért akara halála elött. oly gyözedelemel Jérusálemben bé menni (É 435)

és kevés emberek elött történek, oly nagy emlékezetben lenne minden maradékok (É 447)

{…} A mai lettzkében aproféta oly világosan le irja akristusnak minden (É 450)

száz esztendönél., és a mely oly világosan le irja az ö (É 450)

bé tellyesedni az üdvezitöben, ez oly bizonyság. a melynél nagyobat nem (É 450)

kevesen vannak a valasztottak, ha oly kevés keresztyén üdvezül (É 452)

az ö egyetlen egy Fiát. oly kegyetlen szenvedéseket szenvedtetvén véle, azért (É 452)

halnak meg, és a kikel oly méltatlanul bánnak, tarthatnak is attol (É 454)

nagy tiszteletet, a melyben volt oly igaságal a nép elöt, ök (É 469)

másik ortzáját is mutassa, ez oly külsö tselekedet a mely tanáts (É 473)

jelenté az ollyan világiakot, akik oly idegenségel és kedvetlenségel tekintik az (É 475)

mert láttyuk, hogy egy ártatlanal. oly gyalázatosan bánnak, mivel a képzelés (É 476)

szakadásal. soha nem is lehet oly ók, hogy attol el kellesék (É 477)

gondviselése alá hagyá, akit is oly igen szerette. ebböl apéldábol meg (É 478)

Isteni böltseségnek gyönyörüségit, a melyhez oly szorosan kaptsolta vala Isten. a (É 485)

Isten. a kit minden nap oly közél látta, és akivel nyájason (É 485)

és fel gerjeszté haragjának tüzét, oly vétkes hitetlenségivel (É 490)

szégyenittse, az emberek kevélységit. akik oly igen kivánnyák a világi nagyságot (É 492)

{…} Mert az oly titok vala. a melyet nem (É 493)

azt el nem érhettyük, hogy oly tiszták legyünk, hogy már nagyobat (É 500)

ollyan keresztyéneknek vétkeket, a melyek oly gyakorta fel feszittik az urat (É 505)

mástol., a mit az Isten oly igen esze kaptsolt., mivel nintsen (É 515)

ollyan külömbözök, és mint hogy oly természet szerént valo dolog az (É 529)

ennek ahatalomnak, se azzal élni oly tellyeségel, mint fel támadása után (É 530)

husvéti innepek, melyeket meg szenteltük oly áitatoságal. minket az örökké valo (É 532)

ezt meg engedé azért, hogy oly erös bizonyitásokal. meg erösittse az (É 537)

ingerlette. hogy ötet meg öllyék. oly igaságtalanul (É 555)

attol meg válni a kihez oly erösen voltak kaptsolva, hogy pediglen (É 569)

erre valo nézve adák magokot oly bátorságal. akisértetekre. üldöztetésekre, szenvedésekre, kinokra (É 571)

világosit. az igazság a mely oly méltó magában a szeretetre, tsak (É 587)

miért valának tehát. az Apostolok oly szorgalmatosok (É 588)

nem várhatunk Istentöl a midön oly valoságal láttyuk, hogy magát, és (É 600)

tellyeségel szeretni. az Istent, aki oly nagy jóságal szeretet elsöben minket (É 614)

és vakmerö itéleteket., a melyek oly közönségesek, és sok számu vétkeknek (É 615)

az ollyanoknak hamiságokot, a kik oly igen figyelmeznek, és akik oly (É 617)

oly igen figyelmeznek, és akik oly hamar meg láttyák másoknak leg (É 617)

másoknak leg kiseb fogyatkozásit. és oly vakok, hogy meg nem láthattyák (É 617)

szenvedésednek emlékezetit hagytad, adgyad hogy oly méltán tisztelhessük szenttséges (É 617)

szükségeseb dolgairol., és azok, kik oly mód nélkül való vigyázásal., és (É 626)

koronázoja a kegyelmeknek, és amely, oly békeségben tészen minket, a melyet (É 631)

valoságos felebaráti szeretet volna, mivel oly kevesen vannak, akik abban az (É 643)

tellyes, és bövölkodö igasság, mely oly szükséges az üdveségre (É 646)

és tántorgo, és hogy még oly keveset halattunk az ö uttyán (É 660)

vagyunk, ugyan ezért is tartozunk oly erösen kaptsolni magunkot ehez az (É 660)

vétek tette, a mely rend oly alá valo, hogy embernek, nem (É 662)

emberek társaságátol, amely oly veszedelmes az ifiaknak, hogy meg (É 673)

olyan édes, hogy a kik oly boldogok lehetnek, hogy halhattyák, gyönyörüségel (É 685)

volt Ersébetnél, látogatására indula. ámbár oly ritkán szokot volt is ki (É 686)

meg romlásától vagyon, aki is oly igen meg romlot, avétektöl fogvást (É 699)

lehet üdvezülni, hogy nem tartoznak, oly szoros, és nehéz utat követni (É 703)

hogy az Évangyéliumi tudományokot, melyek oly nehezeknek tettzenek, lehet más képen (É 703)

el romlásárol, és a mely oly világos (É 720)

ne higyenek az kristusban. holot oly világosan jövendöli meg ennek avárosnak (É 720)

hogy el töröllye vétkeket, vérével, oly igen felyül haladgya. az emberi (É 730)

kellene hagyni azt, a mit oly igen szeretnek, jelenti még az (É 732)

az egész nemzeteket. igéret, mely oly meg változhatatlan, és oly örökös (É 744)

mely oly meg változhatatlan, és oly örökös, mint maga az Isten (É 744)

leg szükségeseb részeit. és akik oly keveset gondolnak mind azal; a (É 749)

hallunk, de sokan akeresztyének közül, oly keveset gondolnak az igazságokal., hogy (É 750)

asztalnál lévö emberek eleiben menni. oly alázatoságal, meg mutattya az olyan (É 758)

egy rosz életü személyt, amidön oly nagy változást láta benne, mivel (É 759)

nékünk is, hogy nem kel oly babonaságal ragaszkodnunk atörvénynek betüjéhez, hanem (É 787)

{…} A kristus miért találkozik oly gyakorta azokal az farisaeusokal., akik (É 787)

tartani az alázatoságot. a mely oly szükséges egy keresztyének, a gyalázat (É 788)

nagy igasságtalanságal vannak hozája. és oly ígen meg bánttyák. hogy azt (É 793)

valo hitelt, mert, azö szivek oly foglalatos volt, avilági dolgokban. és (É 804)

foglalatos volt, avilági dolgokban. és oly igen ragaszkodot a földi gyönyörüségekhez (É 804)

ellenben pedig, a szent lélek, oly lelki örömet indit bennünk. amely (É 810)

olyan nagy tisztelettel vala akristushoz, oly seminek tartá magát lenni, és (É 827)

seminek tartá magát lenni, és oly érdemetlennek hogy véle szollyon. és (É 827)

a kristus jegyesi lehesünk. és oly igen kaptsollyuk magunkot aboltseséghez, az (É 838)

elöbször Maria Magdolnának. akinek ahite oly gyengének láttzik lenni (É 839)

a hivatallya szorgalmatoságában; azon pedig oly igen kel ígyekezni hogy akegyelmet (É 840)

által, és aki meg mutattad oly tsudálatosan a fiaknak (É 844)

Isten Igéjéröl, a mely tselekedetet, oly igen ditséri a kristus ebben (É 858)

Mátét ollyan idöben, a melyben oly veszedelmes hivatalban volt, meg akarván (É 875)

Oh’ Istenünk aki oly tsudálatos rendel osztogatod a külömbözö (É 878)

volnának is elöttünk evilágon, és oly leg szükségesebbek, valamitsoda szükséges a (É 882)

nem volt hozája hasonlo. aki oly hüségel tartotta volna meg a (É 900)

mindenüt olyan készen várták, és oly vitézül viselték magokot,. hogy az (MN 14)

Ah! az én atyám, aki oly kegyességel nevelt engemet. és akinek (MN 17)

nevét. aki is én nálam oly kedves. hagyuk a menyekre gondunkat (MN 18)

ellenkezö dolgot okoza, mivel eleonora. oly jól meg tanulá ezt a (MN 20)

kelleték állani, de dom fernand oly keményen kezde rea lötetni. hogy (MN 21)

nem hágod. kerm ezekre aszokra oly igen meg örüle, hogy el (MN 22)

nem kereshetném a magaméban, és oly üsmerettséget tehetek abban a köntösben (MN 23)

el is veszet volna, ha oly értelmes nem lett volna, harmintz (MN 25)

többi közöt találközék egy, akinek oly szép és nemesi ábrázattya vala (MN 25)

készitté mind ahadi hajoit. és oly nagy hamarságal. hogy a spanyolok (MN 28)

látván azt a nagy merészséget. oly igen meg rémülének. hogy el (MN 29)

és mondá nékik, mint hogy oly vitézül viselték volna magokot. az (MN 29)

pedig meg nem foghatván. hogy oly iffiu korban azt tselekedgyék amit (MN 30)

hogy ollyan jó barattyának akit oly igen szeretne. és aki oly (MN 30)

oly igen szeretne. és aki oly értelmes. és okos, abban kedvét (MN 30)

szép tselekedetidért. bátorságodért. és szemérmeteségedért. oly igen betsüllek tégedet, hogy ha (MN 31)

és ha szinte dom fernánd oly hálá adatlan is hozám. de (MN 32)

szándékát, de azon az éttzaka oly rettentö szélvész támada. elegyesen nagy (MN 33)

közeleb menvén az ánglus hajohoz. oly rettentö. álgyu, és puska lövés (MN 34)

sebeinek meg ne ártana, uram oly örömel látom fel háborodot elmédet (MN 39)

olyan orvoságot találni, a mely oly hirtelenségel használhatot volna. dom fernándnak (MN 39)

ez a vitéz leány. aki oly nagy bátorságal. és vakmeröségel kereste (MN 39)

a szeretet. és a szánakodás. oly igen tusakodának szivébe. hogy el (MN 39)

városa ellen mene. a mely oly igen kezdé magát oltalmazni, hogy (MN 48)

tehettségekel amurátes ellen állanának. és oly igen kezdék magokot oltalmazni, hogy (MN 48)

gyengéb részit, ezt a helyt oly rettentö képen kezdé lötetni. hogy (MN 48)

vallásodot meg változtatod, én tegedet oly gazdagá tészlek. hogy semmit többet (MN 50)

ezen igen meg örüle, hogy oly nagy hüséget mutatna hozája. és (MN 51)

szép hugát. a ki felöl oly nagy ditseretet hallot., gumer nem (MN 52)

aki ugy gondolkadván amuratesröl, mint oly rettentö emberöl, a ki tsak (MN 52)

meg tudá szerencséjit. a melyet oly nagynak tartá. és oly igen (MN 53)

melyet oly nagynak tartá. és oly igen örüle rajta, hogy el (MN 53)

kéré magának rákimát. gumertöl, aki oly könnyen oda adá néki. valamely (MN 53)

mása. az aszonyok közöt., ez oly igen hatalma alá vetette volt (MN 53)

volt valamint a többi. és oly rettentö irigy volt, hogy sok (MN 53)

közlötte. a szép rákima pedig oly igaz szivel kaptsolta vala magát (MN 54)

iránt. azok közöt semmi nem oly veszedelmes nékem, mint a távul (MN 54)

meg ezt én érettem. aki oly igen szeret tegedet. tsak rövid (MN 54)

öreget, gyermeket. aszonyt. ezt pedig oly kegyetlenségel vivék végben, hogy senki (MN 55)

semmit meg nem ijede, és oly nagy tsendeségel felelé néki ezeket (MN 59)

távul valo létiért, ezt pedig oly ékes beszédekel. hogy a könnyen (MN 60)

Azután amurátes oly igen kezdé magát mentegetni, és (MN 60)

A basa oly nagy szorgalmatoságal vigyáztata. hogy ezeket (MN 61)

tudá magát meg menteni. és oly mesterségel tudá kegyes szavait meg (MN 61)

mindenek szabadosan kezdének beszélleni, hogy oly könnyen meg öletet volna egy (MN 62)

szövettségben, amurátes a szerecsen beszédit oly valoságosnak találá. hogy (MN 62)

Császár meg boszonkodván azon. hogy oly illetlen szokot merne elötte szollani (MN 63)

keresni. ez a kis reménség oly nagy örömbe hozá rébát, hogy (MN 68)

viselésével akará néki meg mutatni, oly kegyes szivel kezdet lenni az (MN 68)

tselekedetéböl. ki tettzet Császári vére, oly szép hajlandoságal felelt meg a (MN 68)

azon ugy el boszonkodék. és oly nagy gyülöség. és irigység szállá (MN 72)

császár olyan roszul fogadá. és oly nehéz dolgokal akará meg terhelni (MN 73)

tiszteinek a soliman amurátes képit., oly könnyen tuda vélek mindent el (MN 74)

uj Császárnak. a ki is oly méltó volt erre a nagy (MN 74)

a nagy elméjinek, a melyért oly méltó volt arra a nagy (MN 75)

szaporitására. és esze gyülésekre. és oly szorgalmatoságal vivék végbe parancsolattyát, hogy (MN 75)

a gyözedelmet. mind a jutalmat, oly nagy siettségel kezdének a rébellisek (MN 76)

szépségének hatalmát. ha szinte thibolt oly igen titkolá is magát. de (MN 80)

ö vitézsége és okossága által, oly igen meg szaporitá az ö (MN 80)

volt a grofnak. a melyért oly nagy örömel, és háláado szivel (MN 80)

volna. de a maga szive oly nagyra vágyó. hogy azt nehezeb (MN 81)

ugyan az is mér tölle oly kegyelmet. kérni. a melyen áll (MN 81)

az egeket, hogy a leányom oly kedvesen vegye kérésedet., valamitsoda gyönyörüségel (MN 81)

ugy mondák. kezeket meg ferteztetni, oly vitéz ember vériben (MN 83)

vélek prédájokot. és szaladni kezdének oly sebeségel. hogy a fejdelem aszony (MN 84)

a szerencsétlenség mely rajta történt. oly igen fel háboritá elméjit., hogy (MN 84)

maga viselésit. mivel a tiéd oly okos. és oly mértékletes. hogy (MN 86)

a tiéd oly okos. és oly mértékletes. hogy nem tsudálkozhatok azon (MN 86)

gondolattyokot, és mint hogy magamot oly igen kelleték. meg türköztetnem elöttök (MN 92)

hallák jöni, félben kelleték hagyni. oly nagy kedves dologrol valo beszélgetéseket (MN 92)

feddé, és magát nem tartá oly vétkesnek lenni, a midön meg (MN 93)

fejdelem aszonyához. ezt a kettöt. oly hasonlonak találá egy máshoz., hogy (MN 93)

meg szabaditoim, annyi orvoságot adának. oly nagy gondviselésel valának hozám. hogy (MN 96)

tettek volt mellém. a ki oly gondviselésel volt hozám. hogy baráttságal (MN 96)

hamar hozánk jöve magais, és oly szerencsétlen valék hogy tsak hamar (MN 98)

tsak hamar meg kedvelle. és oly mód nélkül. hogy ugy tettzék (MN 98)

ki nem hagyá helybe. hogy oly nagy tisztelettel legyen egy keresztényhez (MN 98)

ahol ezt az uri társaságot oly örömel láták. hogy nem lehet (MN 105)

hertzeg elött, a ki is oly jó emlékezetel volt felölle. a (MN 106)

uraságban látá magát., a melyet oly igen suhajtotta, mindgyárt azon gondolkodék (MN 106)

ötet kérem. azt tudod hogy oly szerencsés vagyok. hogy kedviben estem (MN 108)

spanyol udvarhoz ment., a hol oly jol tudta folytatni dolgát hogy (MN 111)

igen tsudálkozék adolgon., eleonora pedig oly jol tuda magat el szinelni (MN 117)

életet, a mely ö elötte oly drága volna, és minek utánna (MN 120)

nékem ezen tselekedeteddel. a mely oly igasságos, arra hatalmod vagyon. a (MN 120)

ki küldhesse., de a parancsolat oly nagy volt., és az örzök (MN 123)

volt., és az örzök azt oly keményen véghez vitték, hogy lehetetlen (MN 123)

sebastien mondá néki. mind eddig oly jól viselted magad elött, familiádnak (MN 125)

az életet, a melyet ö oly drágán fizette meg (MN 125)

nem is gondolkodot arrol hogy oly közel volna dom sebástienhez. eleonora (MN 130)

Elvir ezeket a szokot oly ékeségel. igazságal mondá ki, hogy (MN 132)

az életet, a mely nékem oly drágában telik., és ne ted (MN 134)

vévé, és a maga tiszttségét. oly fent és kevélyen kezdé viselni (MN 137)

egyesüléseknek. erre a hire. beliza oly (MN 137)

történté. rajta. dom baltazár. pedig oly erösen meg hagyta volt mind (MN 138)

a természetnek oly szép munkaját kesergeted. kitsoda szomoritot (MN 144)

nehéz volna. és hogy ezt oly nyilván meg fogja nékie mutatni (MN 145)

és azon örüle, hogy thamár. oly jól véghez vinné parancsolatit, dom (MN 148)

dom baltazár az elvir halálárol. oly könnyen beszélt véle, mint ha (MN 150)

fejér bört. feketére festi. és oly igen meg változtattya az ábrázatot (MN 153)

ollyan fü, a melynek aleve oly igen meg hattya a bört (MN 153)

hullatas nélkül. és azö szánakodásáért oly kedves lön a vicé királyné (MN 157)

olyan leány elött, aki néki oly szükséges volna. mindeneket meg valla (MN 161)

szánakodás okozá. és a mely oly természet szerent valo. egy jó (MN 166)

az attyafiai, és jo akaroi oly igen kivának azt meg tudni (MN 168)

az ö emlékezete ne légyen oly gyülölséges. azok elött, akiket meg (MN 169)

egy közönséges háznak az ablakán. oly szép személyt láta hogy azon (MN 172)

az a személyt, a ki oly nagy szeretetet gerjesztet a király (MN 174)

parancsolattyábol. mászoris néked alkalmatlankodnom. de oly nagy tisztelettel lészen a. hogy (MN 176)

egy nap sem tettzet néki oly hoszunak, már bé is kezdé (MN 177)

erkölcsödtöl a gyogyulást. a mely oly szükséges nyugodalmodra. és szüntelen a (MN 179)

a király. a ki elöttem oly kedves. anyira találna szeretni., mint (MN 179)

volna mint viselni magát, de oly nemesi szivel születet volt. hogy (MN 184)

gondolatit. nem lett volna talám oly nagy nyughatatlanságban (MN 184)

és hagya meg ártatlanságomot. Etelred oly igen el tsudalkozék ilyen beszédin (MN 186)

tölt bé tégedet azokal, és oly igen vigyazván ate ditsöségedre, valamint (MN 186)

Mitsoda történet az. amely oly igen meg egyezteti akét szivet (MN 187)

az orczáján valo fel háborodását. oly igen meg esék aszive rajta (MN 189)

leheté hogy az én életemet oly semminek tarttsad. hogy annak oly (MN 189)

oly semminek tarttsad. hogy annak oly tsendeségel lássad végit, felséges uram (MN 189)

adom azt a jutalmat. amelyet oly igen meg érdemled, de kedves (MN 194)

adnak elömben. az udvarod, amely oly igen ditséri ma. bennem szeretetedet (MN 195)

olyan szeretödet. a kinek szerencséje. oly hamar el mulhatik. valamint kezdödöt (MN 195)

házábol és ót hagyá Egrádot oly. nagy keserüsegben. hogy házához menvén (MN 199)

halálát annak afejdelem aszszonynak aki oly. igen szeret, a kinek az (MN 207)

abirodalomnak, és akihez a néped oly nagy tisztelettel kezd lenni,. kérvén (MN 207)

aki nem akara magára vállalni oly kegyetlen parancsolatot, maga elöl. és (MN 208)

a rendre, mentél volt, amelyhez oly méltó voltál (MN 210)

mind addig volna reménség, valamég oly alhatatlanságal lenne másokhoz, Etelgivát is (MN 210)

ne légyen gyülölséges. minek utánna. oly kedves lett volna elötted,, és (MN 214)

a keserüség. hogy ö véle oly kegyetlenül bánt. halálát okozta. és (MN 215)

Timánt oly kevésre betsüllé azt. a mit (MN 223)

ágenort. a melyben nem lesz oly méltó a szánásra (MN 223)

azután magánoson is el mondá oly jól. hogy tsudálkoztunk rajta. a (MN 235)

hetet, és az alat. felida oly erösen adá magát atanulásra, hogy (MN 235)

hasonlittanak azokhoz azidegenekhez. és akik oly vak merök lesznek. hogy az (MN 236)

hegyre fel menék. a tengere oly mesze nézék a menyire el (MN 238)

által, meg szorosab egyeségben lenne. oly kedves attya fiával (MN 239)

meg rakám. a mi kivántaték oly hoszu uttra. és meg indulék (MN 239)

kies lako helyt. a hol oly gyönyörüsegel töltötték volna el a (MN 243)

Midön oly kedvesen. szolnak a madarak ugrándoznak (KKU 251)

vélek mulatni tiszteségesen, hanem még oly rendeletlen aitatoságal fáraszttya öket. storophila (KKU 252)

uttyára. tanithassalak. a melyet is oly buzgoságal kiván ate lelked. a (KKU 254)

ezt a letzkét. a melyet oly gyakorta hallot volt (KKU 256)

szenvedéseket az illyen keresztek gyakorta oly nehezek., hogy Dávid ha Szent (KKU 261)

féle keresztek nem tettzenek ki oly világosan (KKU 265)

hihetném hogy ez a keserüség oly nagy lett volna. ha tsak (KKU 265)

anyámnak, aki azon kivül is oly szent volt. de az atyam (KKU 268)

kinozta, azt a szivet, mely oly tiszta, hogy menyei, király Annya (KKU 270)

példájára valo nézve, a kik oly türésel., és bátorságal. hordozták akeresztet (KKU 272)

azö keresztét., mivel a kereszt oly szükséges tellyeségel. hogy attol senkinek (KKU 280)

azt a menyei iffiat. akinek oly kegyes beszélgetése vagyon. ök is (KKU 285)

nincsen, nem tsudálom hát hogy oly igen kerülöm mind azt, amit (KKU 288)

azon által ugy tettzik. hogy oly nyugodalomban élnek, mint ha a (KKU 297)

szoval. gazdagságot, gazdagságra gyüjtvén, magát oly haszontalan munkával emészti. és annak (KKU 301)

gazdagra, mint hogy azö állapottya oly nyomorult. nem tsak ezen. de (KKU 301)

is kel neked szollanom, akik oly igen szeretik aditsöséget. kik rabjai (KKU 301)

minden féle keresztekröl. vagyon hátra oly rend, a melyben a keserüség (KKU 303)

távozhatom. nem látom miképpen lehetnék oly kegyetlen magamhoz, én aki még (KKU 311)

Storophila. ezeken a beszédeken oly igen meg ijede. hogy reszketve (KKU 316)

én iffiuságomal, és ne kénszerits. oly nehéz, és keserves utra adni (KKU 316)

engednél az igazságnak. {…} miért hagyod oly veszedelmes halogatásal. abizonytalan idöre üdveségednek (KKU 316)

a világnak, és az Istennek oly testet adni a ki meg (KKU 317)

tehát követni. a mit azok. oly nemesi modon követtek (KKU 318)

de hogy igazán meg vallyam, oly igen irtozom akeresztöl. hogy azokot (KKU 324)

egész testében akarom meg jutalmaztatni, oly boldogságal. a melyet ki nem (KKU 325)

szememre nem vethet, és semmi oly nagy vétekben nem érzem magamot (KKU 327)

szerettenek. mivel oly gyalázatos halált kivántam ö érettek (KKU 328)

kerülni, amásikában esik. akristus oktatási. oly igen meg haták az ö (KKU 333)

ki gondolhatná uram. azt. hogy oly nagy veszedelemre tegyem magamot, ha (KKU 334)

Storophila. uram mint hogy oly békeséges türö voltál egész életedben (KKU 336)

hiv szolgaidal, hogy ate országodra oly egyenes, és bizonyos utat mutattál (KKU 336)

a melyet is nem régen oly nagy buzgoságal kivántál hordozni (KKU 339)

kezdé halgatni. hogy ö felölle. oly ditséretel. beszélenének. de a kristus (KKU 353)

de miért kel ajó tselekedetet oly igen el titkolni, mivel magad (KKU 354)

mást valo tsufolásnál. még is oly kedvesen veszik egy mástol. a (KKU 355)

a veszedelmes kigyotol. a ki oly nagy tsalárdságal rejti el magát (KKU 355)

nézve is hordozták a szentek. oly nagy alhatatoságal a keresztet. és (KKU 360)

István elsö martyr. miért vévé oly kedveségel, akövet. a mellyel kövezték (KKU 360)

valakit fiává fogad. mert kitsoda oly fiu, kit az attya meg (KKU 363)

hogy szeresed azt. aki tégedet. oly nagy szeretettel szeretet (KKU 364)

magát arra. hogy azö kezéból oly drága. ajándékot venne (KKU 365)

ezt követé susánna, a midön oly nagy veszedelemben forga. ahárom iffiu (KKU 367)

ugy vagyon. de mint hogy oly szükséges az imádság annak a (KKU 369)

a melyeknek emlékezeti most is oly kedves, és hires az anyaszent (KKU 375)

hogy meg nem érdemlette, hogy oly keményen bányanak véle, mit mondgyak (KKU 378)

volna. abölcseség tanulására. mivel hogy oly békeséges türö. jános {…}, ez a (KKU 381)

a tekélletes igasságra. még is oly nagy jó erkölcsöt parantsolt néki (KKU 383)

Storophila mint hogy oly szükséges ez a fel feszittés (KKU 390)

menetelt, és mind azt. valamint oly igen szeretnek az emberek, szükséges (KKU 392)

az, oh! én Istenem, hogy oly erösen lehesek hozád kaptsolva, hogy (KKU 394)

Hogy ha pedig oly kevés hasznait láttyuk akeresztnek, és (KKU 399)

élni. illyen hasznos orvoságal, holot oly üdvességes hasznai vannak, jaj azoknak (KKU 402)

tiszta életet élnek, még is oly keményen ostoroztatnak, ugy tettzik mint (KKU 406)

ö szenttséges mestere, a ki oly kegyeségel oktatta ötet, nem hagyta (KKU 409)

mely mindenik nehéz, én pedig oly gyenge lévén, hogy lehessen azokra (KKU 420)

késedelem nélkül, hogy sem mint oly nagy veszedelemre vessem magamot (KKU 423)

tekinttsed meg a békeséges türésnek oly jeles vitézit, és hasonlittsad az (KKU 427)

vagy pedig akoron, a midön. oly tsudálatos, és alázatos szivel vevé (KKU 428)

nem esnéneké kéttségben. lehetneé azt oly könnyen szenvedni, és lehetneé azt (KKU 430)

szenvedni, és lehetneé azt végig oly álhatatosan. szenvedni, hogy ha tsak (KKU 430)

lenni. az emberekel valo egyeség oly nagyé elötted, hogy még alkalmatosságot (KKU 431)

tarthatnák. annak el nyerésére, az oly bizonyos jele is az Isten (KKU 433)

lehet olajat venni, a mely oly szükséges erre a kenetre (KKU 440)

mehetnék abban aditsöségben. a melyet oly igen ohajtok (KKU 441)

mesterünknek lenni. aki Isten, engedelmeskedni oly Istennek, aki maga az igazság (KG 454)

az igazat, de mint hogy oly kevés keresztényeket látunk ollyanokot kik (KG 455)

volna avilágot, és annak szokásit, oly kevesen is vannak olyanok, kik (KG 455)

ne félne abünös aki arol oly keveset gondolkodik (KG 464)

kegyelmez, mivel az ö haragja oly hirtelen le szál, valamint az (KG 485)

lelkünknek, egyedül valo férjét, aki oly kegyes szeretettel szeret minket, ö (KG 497)

Ettöl vagyon az után. hogy oly mod nélkül kivánnak tettzeni, és (KG 498)

szegyenleni olyan hivatallyát. a mely oly tiszteletes, oly hasznos. és a (KG 498)

hivatallyát. a mely oly tiszteletes, oly hasznos. és a melyben anyit (KG 498)

és maga a böltseség,? és oly igen tartani azoktol, kik külsö (KG 499)

szeretettel veszik, a mely szeretet oly igen ellenkezik az Isteni szeretettel (KG 504)

büneinket el töröllye, és ha oly boldogok vagyunk, hogy azon az (KG 506)

vétek, a melyet az Isten oly rettentö büntetésel büntetné meg, mint (KG 510)

azt az orát a melyet oly könyen el vesztünk, a világon (KG 512)

Isten az ö hiv szolgaira oly erös probákot botsát. hogy tsak (KG 520)

ha Istennek amezei füre. amely oly hamar el szárad, gondgya vagyon (KG 520)

mondá szent ágoston. hogy engemet oly kegyes parantsolattal tisztely. mint a (KG 521)

szerettyük. soké szivünkböl, a mely oly kitsiny, egy olyan Istent szeretni (KG 523)

egy olyan Istent szeretni, aki oly nagy jó, és oly szeretetre (KG 523)

aki oly nagy jó, és oly szeretetre méltó (KG 523)

azért. hogy engemet meg váltot oly tsudálatosan, a halálra adván fiát (KG 526)

tsudálatosan, a halálra adván fiát. oly bünösért, mint én vagyok (KG 526)

jó szivel fogadá azokot, kik oly kegyetlenségel. adák el ötet, Dávid (KG 534)

öket nem szeretnünk, mivel ök oly tekélletes teremptet állatok, és oly (KG 544)

oly tekélletes teremptet állatok, és oly egyesek az Istennel, ök minket (KG 544)

egyesek az Istennel, ök minket oly valoságos szeretettel szeretnek. ha öket (KG 544)

Istent nem szeretnök, aki is oly tsudálatosan közli magat vélek, és (KG 544)

Adgy nékem oly okos. és vigyázo keresztényi életet (KG 551)

a kristus Jésus meg testesülése oly ditsöséges az Istennek. az embereknek (KJÉ 577)

nyomta a láthato dolgok felé, oly igen atesthez ragaszkodot volt, hogy (KJÉ 577)

mondgya szent ágoston. a mí oly fellyeb valo légyen az embernél (KJÉ 578)

és azt nem kel tsudálni, haoly könyen el tért az örökös (KJÉ 578)

mindenhato lévén, ha az embereket oly igen szerette, meg szabadithatta volna (KJÉ 581)

nem kivánt volna is töllök oly nagy elég tételt, mint a (KJÉ 581)

hogy az az élet, amely oly igen nem tettzet nékik. ollyan (KJÉ 582)

hogy meg vigasztallya hiveit, akik oly tsudálatosan el nem rejthetnék magakot (KJÉ 590)

háláadoságit, hitit, szeretetit, azoknak, akiket oly tsudálatosan meg szabaditotta nyomoruságokbol. mint (KJÉ 595)

kel a lágyságot, a melyel, oly igen kerülik mind azt, valami (KJÉ 598)

olyan fiat adván néki. akiröl oly nagy dolgokot mondottanak (KJÉ 605)

akristus. azaz. a messiás. akit oly régtöl fogvást várnak. hogy pediglen (KJÉ 619)

Jánosnak nehezen ésék. a kristusnak oly igen valo maga meg alázása (KJÉ 619)

A midön szent jános, oly nagy ditséreteket mond vala a (KJÉ 621)

el hagyá. a beteg pedig oly hirtelenségel. és egészen meg gyogyula (KJÉ 631)

lehettenek. a midön már mennének.. oly igen nagy szélvész támada, hogy (KJÉ 633)

nékik, kitsid hitüek. miért vagytok oly félénkek, azután fel kelvén. fenyegetve (KJÉ 633)

hogy ki volna az, aki oly nagy hitel a köntösihez nyult (KJÉ 638)

sodoma lakosinak, akiket az ég oly irtoztato képen büntette meg fertelmeségekért (KJÉ 651)

meg engedte volna magát illettetni oly vetkes aszonyal, Jesus pedig üsmervén (KJÉ 652)

hogy ha az ördögök akik oly halálos ellenségi az embereknek, egyik (KJÉ 653)

azok a káromlások a melyeket oly vakmerö képen okádnak ellene. az (KJÉ 653)

volna az az ember, aki oly tsudálatos dolgokot tselekednék. némelyek mondák (KJÉ 662)

Azonban pedig a nép akit oly tsudálatosan meg elégíttet volt ött (KJÉ 665)

még imádkozék. az ö orczája. oly fényesé lett, valamint a nap (KJÉ 673)

nap. és az ö ruháji oly fejéreké lettek valamint ahó. a (KJÉ 673)

érték. és ez a jövendölés oly nagy keserüségben veté öket, hogy (KJÉ 676)

tsudálkozának azon, hogy még is oly nyilván beszéllene. és semmit nem (KJÉ 681)

hogy lehesen egy gonosz embernek. oly nagy tsudát tselekedni; erre valo (KJÉ 686)

hogy egy olyan ember, aki oly tsudálatosan meg gyógyitot egy vakon (KJÉ 686)

magokot, hogy másokot igazgassanak. noha oly vakok valának ö magok. elejekben (KJÉ 687)

proféták. kivánták látni, és hallani oly nagy buzgoságal. és nem láthatták (KJÉ 689)

oly irgalmaságal volt hozája. Jésus jóvá (KJÉ 690)

mária tsak. egyedül hagyná ötet oly szorgos dolgában, hanem parancsolná meg (KJÉ 690)

másokot akarván tanittani. ö magok oly vakok. és oly tudatlanok, arra (KJÉ 691)

ö magok oly vakok. és oly tudatlanok, arra tanitván másokot, hogy (KJÉ 691)

nagy dolgokot tselekednék. a melyek. oly nagy ditsöségire valának nékie (KJÉ 695)

garas. nagy örömet okoztanak, szintén oly nagy öröm lészen menyekben. a (KJÉ 700)

és az aszony. a házaságban oly igen meg egyesülnének, hogy az (KJÉ 703)

mint hogy az hitt. amely oly szükséges. a szüntelen valo imádsághoz (KJÉ 705)

nélkül nem nézheték azt. hogy oly nagy tiszteletet adnának egy olyan (KJÉ 718)

láttanak, és az ö szivek. oly igen kemény volt, hogy nem (KJÉ 720)

nékik, hogy a mit ök oly igen ellenzenének. a bé tellyesedésére (KJÉ 722)

ki engedelmeskedni akart az Istennek, oly igen fel háboritotta az ö (KJÉ 748)

hogy a halálra vinnék akit oly igasságtalanul gyülöltenek., valának igen sokan (KJÉ 757)

ambrus. hogy ez az apostol. oly Isteni modon beszélt. avallásnak nagy (KJÉ 759)

közöt., és hogy miért volnának oly szomoruak.? Cléophás, egyik akettö közül (KJÉ 765)

nékik, galiléai férfiak. mit néztek oly sokáig az ég felé,? ez (KJÉ 772)

melyet nékünk igért, mivel ö oly igaz igéretiben, És hogy azt (KJÉ 774)

kételkedni, hogy a választottak száma oly kevés, mivel azt, sok helyt (VKT 787)

kivül. amelyet azIsten munkái által. oly fényeségel teszi az emberek szemei (VKT 788)

fogvást. és a melyeknek bizonyságit. oly nagy szorgalmatoságal. tarttyák meg magok (VKT 788)

elküldé nékünk afiát, a kinek oly világosagal mutatta ki Istenségit. hogy (VKT 788)

hogy ha a kristusnak Istensége. oly erösen meg nem bizonyitatot volna (VKT 789)

hinni kel a kristus Istenségit, oly nyilvánságosok. és valoságosok. hogy a (VKT 789)

értelemel, és azok az állatok. oly tsudálatosan vannak alkotva. hogy ugyan (VKT 792)

azö háza, hogy ha. ozát oly keményen büntették meg, azért. hogy (VKT 804)

a bizonyos jele, hogy aszivek oly tele az illyen dolgokal. hogy (VKT 806)

vagy az öirgalmaságát. a melyre oly szükségünk vagyon., mindenik oly igen (VKT 807)

melyre oly szükségünk vagyon., mindenik oly igen illet minket, hogy meg (VKT 807)

könyörgést, mivel szent bernárd. aki oly böltsen meg külömböztette atiszta szeretetet (VKT 810)

hogy olyan nagy szent, aki oly igen szerette az Istent magát (VKT 810)

hagyván az ókót, a mely oly gyakorta okozta a meg esést (VKT 812)

függö szabadság. mely mi elöttünk oly drága, és a melyet mi (VKT 814)

A miolta oly roszra forditá az elsö ember (VKT 814)

alá vetvén magokot., és amagokét oly tellyeségel meg zabolázták. hogy a (VKT 814)

magok választások szerent valo áitatoságokal., oly távul vannak gyakorta akeresztényi uttol (VKT 815)

emberel. hogy az olyan áitatosok. oly igen figyelmeznek. a mások üdveségire (VKT 815)

apostol., aki a felebaráti szeretetett oly igen hagya nékünk, arra int (VKT 819)

vagy nyomoruságok, minden magok viselések. oly helytelen valo okoskodás. hogy nem (VKT 821)

az örökké valo boldogság felé oly mértékletes, hogy azok meg nem (VKT 822)

se barát. azért nem tartozom oly szentül élni mint azok (VKT 822)

követhetik akristus szegénységit. amelyet is oly nehéz követni avilági életben, és (VKT 823)

valo jókót.. Ez a munka. oly nagy tsuda, hogy. aleg nagyob (VKT 829)

szüntelen valo tusakodások. tselekeszi, hogy oly gyakorta meg botlanak, és meg (VKT 829)

azok a bün nélkül valok oly Istenesek volnának is valojában, de (VKT 832)

Ettölis vagyon., hogy agyenge keresztyének. oly izetlennek. és nehéznek tarttyák ajó (VKT 832)

Szent Lélek,. hogy a szeretett. oly erös mint ahalál (VKT 833)

azt. a mitöl alágy szivüek oly igen félnek., az ollyan aki (VKT 833)

világiak közi tészi öket, akikhez oly nagy tekintettel voltanak, halgasuk mitsoda (VKT 835)

és gyülölést, amelyet a kristus oly igen hágy nékünk, a melyet (VKT 844)

igen hágy nékünk, a melyet oly kevés keresztyének veszik a szivekben (VKT 844)

a szivekben, és a melynek oly kevesé tudgyák köteleségeit. a szeretett (VKT 844)

bizvást itélhetik felebaráttyokot. tsak valamely oly roszat lássanak felölle. amely igaznak (VKT 844)

tessék, vagy is leg aláb. oly dolgot mely a roszra tzélozék (VKT 844)

sem szenvedhetik azt,. akristus aki oly alázatos. és aki oly tekélletes (VKT 851)

aki oly alázatos. és aki oly tekélletes példája volt az alázatoságnak (VKT 851)

volt az alázatoságnak., a ki oly kegyeségel volt. minden féle bünösökhöz (VKT 851)

a szent Lélek. az emberek oly tsudálkozásal nézik avaloságos alázatost hogy (VKT 852)

kegyeségröl kel szolanunk a mely oly kedves. és a (VKT 852)

lehetnek valoságos jó akarok, akik oly jó erkölcsüek, hogy szeretik ellenségeket (VKT 857)

a vilagi embereknél. hogy nem oly gyakorta esnek meg, és hogy (VKT 858)

semmit sem tselekedhetik magátol, magában oly kemény és meg gyükeredzet hajlandoságot (VKT 859)

szereti, hogy pediglen az emberek oly igen ohajttyák abetsületet. ö azt (VKT 860)

semmi. a min az emberek. oly közönségesen meg egyeznének, mint a (VKT 860)

mondván. az Istent arra, hogy oly látható. és különös gondviselésel légyen (VKT 871)

ez igy lévén. az igazság. oly igen az Istenben lévö. harom (VKT 876)

szerese. az igazságot magát. azt oly buzgoságal szereti valamint az Istent (VKT 876)

aki olyan szent volt. és oly békeséges türö anyomoruságokban, és akiröl (VKT 878)

számba valo vételt, a mely oly veszedelmére lön népének. salamon is (VKT 878)

magához valo szeretettöl származnak. amely oly közönségesen uralkodik avilágban és gyakorta (VKT 882)

nem betsüllik az olyanokot. akiket oly szorgalmatosságal keresik. menyi sok példát (VKT 882)

fizetők, mint annak elötte. mikor oly gazdagok nem voltanak, mert nehéz (VKT 890)

veszedelmes nyavalya. avigaságnak szeretete, ez oly természet szerént valo hajlandosága az (VKT 898)

az elsö, és amelyik nem oly tekélletes ók mint a többi (VKT 900)

tselekedeteknek gyakorlásáért. menyi szentek vitték oly mesze a sanyaru életnek sulyát (VKT 906)

meg látásának, buzgoságal valo kivánsága. oly tekélletes szeretetnek tselekedete, amely tellyeségel (VKT 909)

indulatbol tselekedné. ugyan ezért is oly veszedelmes ahadi rend az üdveségre (VKT 913)

élvén ezen rendel. tészi ezt oly veszedelmesé az üdveségre. noha a (VKT 914)

a neveltetés. és a szoktatás oly igen meg hattyák az elmét (VKT 921)

véle együt örökké, még is oly igen el felejtik azt a (IK/A 21)

abbol a feledékenységböl. a mely oly közönséges, és oly veszedelmes az (IK/A 21)

a mely oly közönséges, és oly veszedelmes az embereknek, ugy hogy (IK/A 21)

emberek közöt., ? éppen nem ezekért., oly nemes lélek mint a tiéd (IK/A 22)

hivattál. meddig leszen a, hogy oly keveset gondolkodgyál kedves hazádrol, ? meddig (IK/A 24)

amelyért az Isten teremtet tégedet. oly igen kötelez az ö szolgálattyára (IK/A 25)

nékünk fiam. hogy az Istennek oly nagy jóságát vettük. {…} oh! mely (IK/A 27)

térnél ahoz az ellenséghez. akinek oly nagy bizonyságok elött mondotál (IK/A 28)

szeretetének, mivel oly nagy buzgoságal. és nehezségel. vagyon (IK/A 36)

nem akarnák szolgálattyát, amelyet ö oly igasságal kiván., és hogy ha (IK/A 36)

mint hogy ezt az igazságot oly szükséges meg tudni, hogy eléggé (IK/A 36)

több szeretetel volt. és akik oly méltatlanul viszá élnek joságával, a (IK/A 39)

vétket tselekedet., {…} ez avétek, noha oly utálatos Isten elöt., és oly (IK/A 40)

oly utálatos Isten elöt., és oly nagy büntetésel büntetetik meg, mindazon (IK/A 40)

tsudálatosan. és az Istennek engedelméböl, oly erösen a fa ágához tekerödzök (IK/A 42)

veti, és leg nagyob része oly roszra fordittya (IK/A 44)

magát aszent lelket. aki arrol. oly nyilván valo bizonyságot tészen, hogy (IK/A 44)

Az Ecclesiasticus, miért inti oly erösen azifiakot ajó erkölcsre ezen (IK/A 44)

napi proba ezt a mondást. oly nyilvanságosá (IK/A 45)

és a melyért az attya oly igen szerette. ugyan azért az (IK/A 49)

Az elsö, a midön oly ifiu korában, olyan nagy kisértetnek (IK/A 50)

a midön mások el hagyák oly nyomorultul, egy illyen jó erkölcsben (IK/A 52)

jó erkölcsének, de ö azt oly békeséges türésel szenvedé. hogy az (IK/A 53)

szereti meg halni. hogy sem oly vétkes tselekedetre hajolni., és példájával (IK/A 54)

rosz erkölcsi. és rosz hajlandosági oly erösen meg gyökereznek alélekben, hogy (IK/A 56)

példája. Ennek a szentnek személyiben oly nevezetes példánk vagyon. a melynél (IK/A 58)

kivánság. és a tisztátalan indulatok oly erösen el foglalák az ö (IK/A 59)

elsö rendeletlenségiben, de söt még oly igen ineg romlot állapotra ment (IK/A 59)

oly igen uralkodot rajta az a (IK/A 62)

szabadulását kéré töle. büneiért valo oly nagy töredelmeségel, hogy az Isten (IK/A 67)

ifiuságában holt meg, mert ez oly kévés ideig valo életével meg (IK/A 69)

nézni, azt a nagy és oly közönséges veszedelmet. amelyet látunk sok (IK/A 70)

ifiuság béli vétkektöl. a melyek oly nyomoruságos dolgokot okoznak (IK/A 71)

a melyet ez a proféta oly keservesen sirattya mindenek felet (IK/A 78)

az ifiak ellen valo hadakozása oly valoságos dolog., hogy ugyan azon (IK/A 78)

annak akegyetlen ellenségnek, a ki oly dühöségel keresi veszedelmedet., hogy hogy (IK/A 79)

halani, keservesen kezde sirni, és oly nagy zokogásal., hogy a papoknak (IK/A 81)

jó Atyához. én, a ki oly rosz fiu voltam; szégyenlem hogy (IK/A 82)

kivánatra méltó a világban semmi oly méltán bé nem töltheti hajlandoságodot (IK/A 87)

emeli, ugyan ezért is inti oly gyakorta az ifiakot a példa (IK/A 91)

az Istennek jóságáért a kit oly igen meg bántottad, hogy alázatoságal (IK/A 97)

vigyáz. hogy azt elne felejtsed oly hamar. a mint etörtenik sokakal (IK/A 97)

ami meg váltonk, és üdvezitönk oly igen kivánta a mi meg (IK/A 102)

kegyelmét az üdvezitönek, a ki oly tsudálatos szeretettel. adgya néked magát (IK/A 103)

olyan Istent meg bántottál, aki oly szeretettel és jóságal adgya magát (IK/A 104)

De ha oly szerentsétlen volnál., hogy azon vétkek (IK/A 108)

és meg nem bánod, hogy oly igen bántottad azt a nagy (IK/A 108)

munka, a lélek egéségire is oly szükségesek, hogy azok nélkül lehetetlen (IK/A 111)

ugyan ezért is jovallották ezt oly igen az auctorok kik a (IK/A 112)

valo segittségeket, az Isten elöt oly hatalmas hogy a mit kér (IK/A 122)

és békéltesen meg véle. akit oly igen meg boszontottad. ez a (IK/A 123)

mivel hogy ez a szent., oly boldog volt. hogy az Isten (IK/A 125)

hogy ez a szent aki oly nagy nyájaságban volt a gyermek (IK/A 125)

Az Isten minket oly igen szeret, hogy mindenikünknek egy (IK/A 126)

vétekröl. a mely az Istent oly igen meg bánttya, a mely (IK/A 131)

elegendö képen. ennek, az üdveségre oly szükséges rendelésnek végiröl, és a (IK/A 137)

rendelésnek végiröl, és a Conciliumoknak oly gyakorta valo parantsolatok, meg mutattyák (IK/A 137)

mitsoda szégyen az, akeresztyéneknek. hogy oly kevésnek tarttsák az innepek meg (IK/A 137)

az Atyaknak. és az Anyaknak, oly vak szeretettel szeretik gyermekeket, hogy (IK/A 144)

kegyeség. a melyel vagytok gyermeketekhez oly nagy kegyetlenség, hogy nagyobal nem (IK/A 145)

nintsenek olyan gyonások a melyek oly méltok volnának buzgoságokhoz., se a (IK/A 147)

az okosokhoz valo engedelmeség néked oly szükséges, hogy ezen ajó erkölcsön (IK/A 150)

feje. anyi nyomoruságoknak még is oly közönséges az ifiak közöt; ugy (IK/A 163)

rontod a rendet, a melyet oly nagy ditsöségel allitot fel, mitsoda (IK/A 164)

azokot el kerüllyék. a melyekre oly vakságal futnak., Ez okáért. kérlek (IK/A 166)

elötte, avétket már nem tarttyák oly nagy rosznak., ahoz hozája szoknak (IK/A 169)

hiteti vélek. hogy az. nem oly igen nagy rosz. és hogy (IK/A 170)

mely a bálványozás. a melyben oly sokáig marada, hogy nem tudhattyák (IK/A 174)

Hogy ha ez a vétek. oly veszedelmes volt a különösön valo (IK/A 174)

ember, de a ki szintén oly tele volt rosz erkölcsökel valamint (IK/A 175)

el kerülhesed ezt avétket, amely oly ellensége ate jóvadnak (IK/A 177)

képen az ifiuságnak idejében amelyben oly szükséges. és azért hogy ezt (IK/A 177)

követik, sokan az ifiak közül oly igen erre az indulatra adgyák (IK/A 177)

jovallották ezt a szent Atyák oly nagy szorgalmatoságal., halgassad fiam mit (IK/A 177)

ennek az orvoságnak. a melyet oly igen jóvallyák a szentek, a (IK/A 178)

ez a nagy szent, aki oly jól tudta az ifiakot vezetni (IK/A 180)

ötet meg bántani, meg vetvén oly adakozo Istennek jóságát, oly jó (IK/A 190)

vetvén oly adakozo Istennek jóságát, oly jó Atyának szeretetét az ö (IK/A 190)

az Isten meg nem halgatná oly hamar kéréseket a mint ök (IK/A 196)

kik az urat kisértitek, nem oly beszéd ez, hogy irgalmaságot. nyerjen (IK/A 196)

a két fogyatkozás. okoza, hogy oly könnyen esnek meg más kisértetekben (IK/A 198)

vivö alkalmatoságoktol. sok ideig szenvedet oly nagy kisérteteket, 2. meg tanyit (IK/A 201)

kerüllyed a henyélést, a mely oly természete a gazdagoknak (IK/A 203)

valo ki hivás. és ebben oly igen el merült az ö (IK/A 206)

a keresztényeknek leg szeb része. oly igen meg légyen romolva. és (IK/A 206)

Isten szolgálattyára. ez a gyermek oly hiven viselé magát a szent (IK/A 212)

és a satorban valo szolgálattya. oly kedves volt elötte. hogy profétának (IK/A 212)

hivalkodást el kerülni. a mely oly természet szerént valo az ö (IK/A 214)

valo az ö koroknak, és oly ellenkezö jovokal. és ne keresék (IK/A 214)

az Istent. a ki tégedet oly igen szeretet (IK/A 218)

és a melyet az Isten oly szorosan parantsollya a gyermekeknek oly (IK/A 220)

oly szorosan parantsollya a gyermekeknek oly nagy fenyegetések alat. A ki (IK/A 220)

az engedetlen gyermeket a ki, oly rendeletlenség. mondgya. hogy maga után (IK/A 224)

erkölcsöt, a mely másként is oly szükséges arra. hogy valoságos jó (IK/A 224)

ocsmány, bestelen szokot. a melyek oly (IK/A 232)

tudos. és hogy a halgatás oly nagy jele az okoságnak. hogy (IK/A 233)

kérdetel, tsak rövideden felely, sokakban oly légy mint a tudatlan (IK/A 233)

az olyan esküvésekröl. a melyek oly közönségesek akeresztyének közöt., és a (IK/A 234)

az Istent meg vetik, amidön oly kevésre betsülik azö szent nevét (IK/A 234)

Ennek okáért mint hogy oly szükséges néked hogy meg mérsékellyed (IK/A 244)

a gyönyörüségnek szeretetit, a mely oly természet szerént valo a te (IK/A 244)

hogy tsudálatra méltó, hogy az oly közönséges az emberek közöt. kérlek (IK/A 244)

nagy Theodosius Császár felöl, hogy oly kegyelmes volt, hogy kedvesen vette (IK/A 247)

Az Istennek ez az akarattya. oly igasságos, hogy a leg vakmeröbnek (IK/A 251)

nagyob szükségeire. mellyek az üdvesége. oly keveset hajtunk, hogy azokot el (IK/A 257)

ezt a parantsolatot. a melyet oly kevesen tudgyák es követik; négy (IK/A 258)

tisztátalanságot, részegséget, esküvést, az illyen oly veszedelmes baráttság. a mely beléd (IK/A 263)

nevekedik, és meg erösödvén idövel, oly igen meg gyükeredzik, hogy soha (IK/A 267)

szükségekre. nem szégyené anéked hogy oly tékozló vagy a magad gyönyörüségiben (IK/A 269)

egyében, a szegények szükségit pedig oly fösvénységel, és keménységel tekinted, akik (IK/A 269)

ezt a tselekedetet. a mely oly kedves Isten elött. és a (IK/A 270)

Isten elött. és a mely oly szükséges, és oly hasznos üdveségedre (IK/A 270)

a mely oly szükséges, és oly hasznos üdveségedre (IK/A 270)

erkölcs. a melyet az irás oly igen jóvallaná, és ditsérné, mint (IK/A 270)

Az uj testamentumban. semmi oly igen nem hagyatik mint az (IK/A 271)

az alamisnárol, nintsen semmi ami oly világosan meg mutatná annak köteleségit (IK/A 271)

a választásnak idejét éred, és oly jó életet ély ifiuságodban. hogy (IK/A 287)

és hogy ha az Isten oly keményen meg bünteti a szüléket (IK/A 299)

oh vakságban lévö atyák, kik oly világosan láttok avilági dolgokban, és (IK/A 299)

láttok avilági dolgokban, és kik oly igen meg tsallyátok magatokot, az (IK/A 299)

vágyásért, haszonért. vagy az indulatért, oly roszul bánnyatok. azokal., a kiket (IK/A 299)

Ez az oly nagyra fel emeltetet rend, nem (IK/A 303)

abban a tunyaságban esnek, mely oly közönséges az egyháziak közöt,. a (IK/A 305)

Az egy házi rend oly nagy, és oly szent lévén (IK/A 306)

házi rend oly nagy, és oly szent lévén, erre hivatatni kel (IK/A 306)

ha az olyan szent, és oly nagyra emeltetet, bizonyosan a következik (IK/A 309)

mellyekét irá Rusticus barátnak, Ély oly szentül a klastromban hogy meg (IK/A 313)

felelem. hogy avalo hogy ha oly könyü volna a szerzetböl ki (IK/A 322)

ö kezeinek munkáját, a melyet oly igen utállya az Isten. hogy (IK/A 337)

férjek tartoznak feleségekhez, a melynek oly keresztyéni szeretetnek. kel lenni, hogy (IK/A 349)

néki szentellyék tisztaságokot, a mely oly kedves lehet elötte. mint ha (IK/A 351)

házasodtanak. a világi dolgokrol sem oly szorgalmatosok, inkáb is gondolkodhatnak arrol (IK/A 352)

el válni egy mástol., és oly igen esze vannak foglalva, hogy (IK/A 353)

elme szüzesége, és hogy az oly szükséges a testi szüzeséghez., hogy (IK/A 353)

tisztaság el rontásán nem igyekezék oly keményen. azért. hogy könyeben meg (IK/A 353)

vagyon. Joás király, a ki oly szentül élt ifiuságában, mind addig (IK/A 359)

gyönyörüséget találsz, és az elmének oly tsendeségit, a melyhez a világi (IK/A 360)

Ez a hit, a mely oly fel magasztaltatot. titkaiban; oly tiszta (IK/A 368)

mely oly fel magasztaltatot. titkaiban; oly tiszta. és szent tudományiban. a (IK/A 368)

A vétek oly igen meg bánttya az Istent (IK/A 372)

evilágon., leheté hogy az emberek oly keveset gondolkodgyanak erröl. és hogy (IK/A 372)

valo nózve is int minket oly gyakorta az Isten Fia, lássátok (IK/A 373)

egy olyan Istent, aki magában oly szeretetre méltó, akitöl vette minden (IK/A 374)

A ki is a kérésiben oly okos és jó erkölcsü volt (IK/A 378)

a melyet az ifiak szoktak oly igen ohajtani., hanem tsak jo (IK/A 378)

Ez az Istennek oly igen meg tettzék, hogy olyan (IK/A 378)

el veszti minden bölcseségit, és oly vakságban esik hogy bálványozik, a (IK/A 379)

az olyan nagy jó erkölcsök. oly nagyon. meg esnek., mitöl nem (IK/A 379)

olly közönséges az emberek közt. oly vélekedesben is vagyok. hogy az (IK/B 389)

vallyon ugyan sokáig fogszé még oly feledékenségbe élni édes hazádról. s (IK/B 392)

adot nékiek, meg tanulvan és oly korokban futván az gonosz után (IK/B 399)

gonoszt annyira nem üsmérvén. nem oly gyakran allanak ellent, az Isten (IK/B 400)

Második a midőn oly iszonyúán fenyegeti az kisdedek meg (IK/B 403)

teszel é hát az Istennek oly időt igérvén néki, a mely (IK/B 404)

a midőn igyekezeteknek véghez vitelét oly időre halaszttyák, a mellyet talám (IK/B 404)

akarván az ö szolgálattyára forditani, oly időt szánsz néki, a melybe (IK/B 405)

kővetned ? Ugyan is mit mondanál oly ember felől aki egy Fejedelem (IK/B 406)

iffiuságodtól. adná Isten ne látnok oly nagy foganattyát ennek az átoknak (IK/B 407)

az Isten szolgálattyában. az midön oly álhatatlanságal el hagyák ötet az (IK/B 415)

erkölcsinek. de mind azon által oly nagy békeséges türésel szenvedé. hogy (IK/B 416)

sem kilenczven esztendös kórában, nemzetcséginek oly rosz példát adni. ezt el (IK/B 417)

Egy szoval oly nagy vala az akadály az (IK/B 424)

manasses király, de az is oly csudálatosan esék. hogy meg láttzik (IK/B 427)

hajlandoságit követhesse. futván ekképpen veszedelmire. oly sebeségel. hogy semmi ötet meg (IK/B 431)

az oda valo menetelre. és oly kalauzra tenne szert, mely ötet (IK/B 443)

Hogy ha az embereknek oly szükséges az óktatás, az iffiaknak (IK/B 449)

Mond meg büneidet alázatoságal, és oly világosan. hogy az pap meg (IK/B 459)

annak az édes üdvezitönek, ki oly nagy szeretettel adgya néked magát (IK/B 461)

meg nem szánod bánod hogy oly nagyon bantottad meg, az te (IK/B 466)

jo erkölcsel, és az ki oly baráttya volna az rosznak. mint (IK/B 468)

még az pogányok is azt oly nagyra becsiilték. közönségesen azt is (IK/B 470)

dolgokrol valo olvasásnak. ? leheté aval oly keveset gondolni (IK/B 473)

gondolnak, hogy ötet meg szomorittsák oly életel. mely tele halálos vétekel (IK/B 477)

ö férjit. sz. josephet. mivel oly boldog vala. hogy az Isten (IK/B 479)

ez az szent. az ki oly nyájaságban vala az gyermek jesusal (IK/B 480)

{…} Fiam az Isten bennünk oly igen szeret. hogy mindenikünknek angyalát (IK/B 480)

Másodszor. mikor oly veszedelemben vagy, hogy az Istent (IK/B 481)

ne mulassad. különosön is olvas oly dolgokrol, hogy az üdveségedre használyanak (IK/B 486)

az boldog lelkeket. veghetetlen örömmel. oly innep nap lészen is az (IK/B 486)

saeculumban midön az anyaszent egyház oly nagy üldözesben vala., sokszor az (IK/B 489)

rendeltetet abbol ki tettzik, mivel oly szükséges az lélek üdveségire, és (IK/B 490)

hogy változtassa meg elméjeket., es oly mestert adgyanak, az ki helyre (IK/B 498)

az mi roszab., még ha oly rosz példát adnak, az mint (IK/B 498)

titkolnak el, mind addig, valamég oly jó gyontato papra nem akadnak (IK/B 499)

igaznak szive az tudományt. * . láttálé oly embert ki az ö szemei (IK/B 501)

szándékjokot. az üdveségre, holot némelykor oly eröt veszen rajtok azszégyen. hogy (IK/B 506)

kedves fiam ki adhatna nékem, oly hadhatos szokot., hogy meg értethetném (IK/B 507)

mely kut feje annyi vétkeknek, oly közönségesé löt az iffiak közöt (IK/B 513)

de ez az feslet erkölcs oly igen meg hatotta az ö (IK/B 513)

testnek árthatot. de az másik oly tüzet készit az lélek számára (IK/B 517)

ötet követték. némellyek azok közül oly hirtelen valo betegségben estenek. hogy (IK/B 521)

az nagy szent az ki oly bölcseségel tudta vezérleni az lelkeket (IK/B 528)

bántcsad azt az Istent. ki oly kegyetlen halálra adgya magát az (IK/B 538)

hivás. ez az rosz indulat oly igen uralkodik bennek. hogy életekben (IK/B 553)

lenni. hanem az ollyanról, mely oly közönséges az keresztények közöt. és (IK/B 574)

senkinek. gyakrabban egy semmiért, bolondságért, oly életet tész veszedelemre az mely (IK/B 664)

elmédet. joás király, az ki oly szentül éle iffiuságában, az még (IK/B 679)

miá utálatos vétek miat. mely oly igen nyomorgattya, és fogságban tarttya (IK/B 680)

azt az Istent az ki oly méltó magában az szeretetre. az (IK/B 691)

meg átalkodot eretnekeket tévelygésekben, kik oly idegenségel vannak a kristus. Anyaszent (C/A 7)

szivet tartanak magokban., Hogy ha oly kevés számu Catholicusok vannak olyanok (C/A 7)

a szines. és tsalando áitatoságok oly rend szerént valo a keresztyenségben (C/A 7)

a vallás dolgában. és ha oly tsendeségel járnak. olyan uton a (C/A 7)

Az olyanok, a kik oly szerentsétlenek, hogy a téjel együt (C/A 7)

eretnekségnek impressioit. és a kik oly nehezen térnek ki már elöre (C/A 7)

az igazság elött, mert ez oly erösen vagyon az ember elméjében (C/A 34)

vallásnak igazságárol valo bizonyságok pedig oly világosok, és meg mutathatok, hogy (C/A 35)

és ha el hagyná öket oly semmivé lennének valamint teremtetések elött (C/A 38)

aránt. miért szenvedtek a keresztyének oly kegyetlen üldöztetéseket. három száz esztendeig (C/A 40)

{…} Mi mindnyájan oly ki mondhatatlan képen voltunk foglalva (C/A 61)

emberi nemzet a vétek által, oly nagy volt, hogy az emberek (C/A 62)

meg foghatatlan, mert az Isten oly igen szerette a világot hogy (C/A 63)

{…} A bárkában a mely oly nagy épület volt, hogy abban (C/A 74)

magával hogy az Isten aki oly tsudálatosan adta néki fiát fel (C/A 82)

is meg igérte volt Ábrahámnak, oly rend kivül valo szaporodását maradékának (C/A 91)

ada Isten az ö törvényit oly rettentö modon (C/A 97)

{…} Ezekben aparantsolatokban valanaké valamely oly dolgok melyek ujjak lehettenek volna (C/A 98)

ment ahegyröl, az ö abrázattya oly fenyes volt, hogy az Izraéliták (C/A 106)

anépet zugolodásra inditták, mondván hogy oly hatalmas nép birja azt aföldet (C/A 107)

Isten Mojsesnek ezt a fogyatkozását oly hamarságal (C/A 111)

azon által az örök élet oly kegyelem a melyre (C/A 115)

{…} Azok oly szent emberek valának akiket az (C/A 124)

aknstusrol. és az Anyaszent egyházrol. oly világos jövendölések vannak, hogy inkáb (C/A 126)

a samaritánusok. akik is irigységböl oly edictumot nyerének (C/A 130)

és az a kis kö, oly nagy hegyé lészen, a mely (C/A 146)

több proféták mit mondottak. valami oly nevezetes dolgot a Mesiásrol (C/A 149)

{…} Ezek a profétiák oly világosak, hogy még a pogányok (C/A 149)

gondolatban felölök, de azö igazságok oly bizonyos hogy egy okos ember (C/A 149)

Mint hogy ezek a profétiák oly világosak mitöl (C/A 149)

vagyon hogy asidok oly értelmesek valamint atöb emberek, még (C/A 150)

{…} A kristus miért akara oly nagy szomoruságban lenni halála közelgetésekor (C/A 171)

Nem, mert az Isteni természet oly egyes vala mindenikével, hogy azt (C/A 182)

és oly kösziklábol vágot helyre tevé a (C/A 184)

és az az föld indulás oly igen meg rémitté az örzököt (C/A 185)

mint akristus volt. egy szoval oly telyeseknek kel lennünk akristusal., hogy (C/A 208)

és egy lelkek vala, ajoszágokot oly kevésre betsüllék hogy azokot el (C/A 212)

valának. minden közös volt közöttök, oly igen ellene mondottak vala magoknak (C/A 212)

mindenüvé el vivék a sidok. oly igen meg gyözé apogányokot, és (C/A 213)

igen meg gyözé apogányokot, és oly igen meg szaporitá a keresztyéneket (C/A 213)

mi formában lehet a traditio oly bizonyos út, hogy abbol meg (C/A 236)

ezekböl a meg tért hivekböl oly társaságot allitottanak fel. a melyet (C/A 246)

ilyen féle életre, a mely oly igen ellenkezik az ö hajlandoságokal (C/A 261)

meg botsása, Tertullianus a kinek oly fényes elméje vala nyomorultul a (C/A 267)

Hogy pediglen az eretnekek oly Istentelenül a pápát antikristusnak nevezik (C/A 293)

fel támadnak de a nem oly bizonyos ha az emberek mindnyájan (C/A 296)

ö rendelése. a mely ellen oly gyakran káromkodnak ahamisak (C/A 298)

hol. közli magát a szentekel oly kegyeségel (C/A 301)

az Isten elöt nem leszünk oly kedvesek, noha ideig valo büntetést (C/A 311)

{…} A léleknek oly rendeletlen indulattya a mely sebeségel (C/A 321)

valamit. az ollyannak tanitása nem oly bé vehetö mint mikor atöbbivel (C/A 340)

olyankor atraditio nem lévén se oly bizonyos, se egyaránsu. azert nem (C/A 341)

igazságit. a mely noha nékik oly szükséges (C/A 343)

kiványák, 5. A fiak, kik oly nyomorultak hogy Attyoknak halálát kiványák (C/A 418)

kebelében öröktöl fogva valo születése oly tsudálatosan vagyon fel téve, és (C/A 430)

tegyenek. {…} hogy pedig a nép. oly nagy zörgést tsinál., a (C/A 443)

{…} Mert oly boldog volt, hogy meg keresztelte (C/A 456)

nékünk. azok a szent leányok. oly gyenge testben valo létekkor (C/A 458)

egy ház ezt az innepet oly nagy Ceremoniával (C/A 459)

egy ház szándéka, az. hogy oly keresztyénül élyenek. hogy a Communiora (C/A 469)

a mely az ö régiségiért oly méltó atiszteletre. és oly hasznos (C/A 473)

régiségiért oly méltó atiszteletre. és oly hasznos büneinkre valo nézve (C/A 473)

nem kel. az ö beszédit oly durván és testi képen magyarázni (C/A 532)

adot az Anyaszent egy ház oly kemény penitentziákot (C/A 577)

meg engedi hogy ne adgyanak oly hoszas. és sulyos penitentziákot (C/A 578)

ök nem Istentelenek, mihent már oly szándékban vanak. nem meg vetö (C/A 586)

Mit kel anépnek tselekedni ha oly nyomoruságban esik hogy a pásztora (C/A 644)

azt meg olvasnák azok akik oly könyen beszélnek a szerzetesi rend (C/A 646)

gondolkodniok. ezt a köteleséget pedig oly nagynak kel tartaniok. hogy azokrol (C/A 667)

{…} Ez az imádság oly szükségesé. mint a szoval valo (C/A 691)

azt gondollyák hogy azok akik oly mélyen nem gondolkodhatnak, az elmével (C/A 691)

tehát az elmével valo imádságot oly nagy és nehez dolognak tarttyák (C/A 693)

ahol közli magát a szentekel. oly nagy ditsöségel (C/A 699)

szükséges minden nap aléleknek, akegyelem oly szükséges, hogy a nélkül semit (C/A 707)

azal táplallyuk magunkot, igyekeznünk kel oly tiszta életet élni, hogy azt (C/A 707)

áldozatot, azért hogy azok akik oly szent állapotban vannak, minden nap (C/A 707)

nem vagyunk kötelesek, de ez, oly áitatos szokás, a melyet jó (C/A 720)

és Calvinus. nem is lehet oly idöt mondani a melyben ennek (C/A 754)

tudni ahiveknek, hogy mindenik mise oly hasznos a holtaknak valamint az (C/A 768)

itélheti a belsö szándékot, azért oly tellyeségel is akarja hogy a (C/A 782)

{…} Miért mondgyák oly gyakorta ezeket a szokot a (C/A 792)

oh Istenünk aki oly tsudálatosan teremtetted az embert, és (C/A 808)

fel mutatása különösön se nem oly régi, senem oly közönséges szokás (C/A 831)

se nem oly régi, senem oly közönséges szokás. mint az osttyának (C/A 831)

ö testének, és vérének áldozattyát oly kedvesen., valamely kedveségel vétte azokot (C/A 833)

{…} E nem oly régi szokás, mivel régenten nem (C/A 858)

alá vettettek, nem akarattyok szerént, oly reménség alat. hogy meg szabadulnak (C/A 863)

valo templomok meg szentelések Ceremoniái oly titkosok legyenek, és hogy képzellyék (C/A 884)

együt bé menne, nem vihetné oly tsendeségel végben a Ceremoniákot a (C/A 886)

mindenüt jelen vagyon mi szükség oly mesze menni hogy ötet imadgyák (C/A 897)

mind egyaránt., miért szenvedtek akeresztények oly kegyetlen üldöztetéseket, három száz esztendeig (C/B 942)

az emberi nemzet avétek által, oly nagy volt. hogy az emberek (C/B 959)

meg foghatatlan., mert az Isten oly igen szerette evilágot, hogy az (C/B 959)

{…} abárkában, a mely oly nagy, épület volt. hogy abban (C/B 968)

vala ábrahamnak., az ö maradékinak, oly rend kivül valo el szaporodását (C/B 982)

ezekben a parancsolatokban. valánaké valamely oly dolgok. melyek ujjak lehettek volna (C/B 987)

Isten mojsesnek ezt a fogyatkozását oly hamarságal (C/B 998)

azon által az örök elet oly kegyelem, a melyre hivatattak., mint (C/B 1001)

{…} azok oly szent emberek valának., akiket az (C/B 1009)

a samaritánusok, akik is irigységböl. oly édictumot nyerének ki csalárdságal, Cambyses (C/B 1014)

{…} Ezek a profétiák oly világosak. hogy még apogányok is (C/B 1028)

{…} A kristus miért akara oly nagy szomoruságban lenni halála közelgetésekor (C/B 1044)

Nem., mert az Isteni természet. oly edgyes vala mindenikével. hogy azt (C/B 1051)

meg kené. ruhakba takará. és oly kösziklában vágot helyre tevé. a (C/B 1052)

a kristus volt. egy szoval oly tellyeseknek kel lennünk a kristusal (C/B 1065)

és egy lelkek vala, ajoszágokot oly kevésre becsüllék, hogy azokot el (C/B 1068)

mindenüvé el vivék a sidok., oly igen meg gyözé, a pogányokot (C/B 1069)

meg gyözé, a pogányokot. és oly igen meg szaporittá a keresztényeket (C/B 1069)

mi formában lehet a traditio oly bizonyos útt. hogy abbol meg (C/B 1080)

ezekböl a meg tért hivekböl, oly társaságot állittának fel. amelyet keresztényi (C/B 1088)

illyen féle életre, a mely oly igen ellenkezik az ö hajlandoságokal (C/B 1098)

hogy meg bocsassa., tertulliánus. akinek oly fényes elméje vala, nyomorultul esék (C/B 1101)

fel támadnak, de a nem oly bizonyos ha az emberek mindnyájan (C/B 1123)

azö rendelése., a mely ellen. oly gyakran káromkodnak a hamisak (C/B 1124)

az Isten elött nem leszünk oly kedvesek. noha ideig valo büntetést (C/B 1136)

{…} A léleknek oly rendeletlen indulattya, a mely sebességel (C/B 1144)

valamit. az ollyonak tanitása nem oly bé vehetö., mint mikor. a (C/B 1159)

a traditio nem lévén se oly bizonyos., se egyaránsu, azért nem (C/B 1159)

ahitnek igazságit. amely noha nékik oly szükséges (C/B 1162)

{…} Miért hogy rend szerént. oly nehezen veszik bé az intést (C/B 1175)

kivánnyák. 5. a fiak, kik oly nyomorultak. hogy attyoknak halálát kivánnyák (C/B 1218)

hogy tegyenek., {…} hogy pedig anép oly nagy zörgést tsinál. a bizonyos (C/B 1238)

{…} Mert oly boldog volt, hogy meg keresztelte (C/B 1248)

nékünk azok a szent leányok oly gyenge testben valo létekkor (C/B 1249)

egy ház ezt az innepet oly nagy Ceremóniával (C/B 1250)

böjtöt., a mely azö régiségiért. oly meltó a tiszteletre., és oly (C/B 1260)

oly meltó a tiszteletre., és oly hasznos büneinkre valo nézve (C/B 1260)

tüznek büntetésit szenvedik, de nem oly keményen mint mások., {…} a mi (C/B 1286)

nem kel az ö beszédit, oly durván. és testi képen magyarázni (C/B 1303)

adot az anyaszent egy ház oly kemény penitentziákot (C/B 1337)

meg engedi hogy ne adgyanak oly hoszas. és sulyos penitentziákot (C/B 1337)

kell a népnek tselekedni. ha oly nyomoruságban esik hogy a pásztora (C/B 1385)

azt meg olvasnak azok. kik oly könnyen beszélnek a szerzetesi rend (C/B 1387)

azt gondollyák. hogy azok, kik oly mélyen nem gondolkodhatnak, az elmével (C/B 1418)

hogy az elmével valo imádságot. oly nagy, és nehéz dolognak tarttyák (C/B 1419)

nap a léleknek, a kegyelem oly szükséges hogy a nélkül semmit (C/B 1429)

magunkot minden nap, igyekeznünk kell. oly tiszta életet elni, hogy azt (C/B 1429)

áldozatot. azért, hogy azok akik oly szent állapotban vannak. minden nap (C/B 1429)

nem vagyunk kötelesek, de ez oly áitatos szokás, a melyet jó (C/B 1438)

és Calvinus. nem is lehet oly idöt mondani amelyben ez a (C/B 1464)

tudni ahiveknek. hogy mindenik mise oly hasznos aholtaknak. valamint az élöknek (C/B 1474)

tehet itéletet a belsöröl, azért oly tellyeségel is akarja hogy a (C/B 1484)

{…} Miért mondgyák oly gyakorta ezeket a szokot amisében (C/B 1492)

oh Istenünk, aki oly tsudálatosan teremptetted az embert. és (C/B 1504)

fel mutatása, különösön, se nem oly régi, senem oly közönséges szokás (C/B 1522)

se nem oly régi, senem oly közönséges szokás, mint az osttyának (C/B 1522)

{…} E nem oly régi szokás, mivel régenten nem (C/B 1543)

alá vettettek nem akarattyok szerént, oly reménség alat, hogy meg szabadulnak (C/B 1547)

mindenüt jelen vagyon, mi szükség oly mesze menni hogy ötet imádgyák (C/B 1573)

nem is tudom hogy eredtem oly mélyen abeszédbe, a melyröl botsánatot (IJE 13)

nevezni magunkhoz valo szeretetnek, ez oly természet szerént valo indulat; a (IJE 15)

az az áldozat, amely magában oly foganatos, még bünösebbé tészi. aki (IJE 33)

vagy is az ollyanokban. kik oly siettségel beszélnek. hogy ellenkezöt mondanak (IJE 38)

mozditani. és amely nem mozdul oly könnyen, mint valamely olyan dolog (IJE 39)

tsak a pohárt nem hajttya, oly rest, hogy ha észre venné (IJE 57)

tsudálatosak, és ez a tudomány oly bölcs, oly szent, és oly (IJE 68)

ez a tudomány oly bölcs, oly szent, és oly tsudálatosan prédikáltatot (IJE 68)

oly bölcs, oly szent, és oly tsudálatosan prédikáltatot, hogy nyilvanságosan. ki (IJE 68)

nem a gyengeségek okozza. hogy oly igen kiméllik magokat (IJE 78)

gyermeket mondá angyélika. a kit oly sok ideig szoptottak, hogy maga (IJE 84)

üsméri a betüket, és hogy oly hasznoson. meg tsallyák ötet, arra (IJE 87)

urnak, hát az ember. aki oly kitsiny, oly nyomorult. oly gyenge (IJE 88)

az ember. aki oly kitsiny, oly nyomorult. oly gyenge, és aki (IJE 88)

aki oly kitsiny, oly nyomorult. oly gyenge, és aki el mulik (IJE 88)

nevezük jó hitnek. mikor valaki oly jó hitü. hogy mindenkor igazat (IJE 96)

törvénye pedig azt parantsollya és oly kemény parantsolat alat hagya. a (IJE 109)

kell lenni, magának, de még oly segittöket is kell magának formálni (IJE 114)

egy éjjel, viszá kérik alelkét, oly nagy készülettel vagyon, mint ha (IJE 120)

és ez a gond viselés oly nagy dolog hogy ezen áll (IJE 122)

vehetnének anagy renden lévök, mivel oly fejdelmekröl, és nagy urakrol szollok (IJE 122)

és az asztalhoz valo ruha oly tisztátalan, hogy tsak reájok sem (IJE 126)

gazdaszonyt, a kiröl a páter oly okoson szollot nékünk. reménlem hogy (IJE 129)

költeni mondá telámon. hogy ha oly igen el kell avilágtol távozni (IJE 133)

ugy tettzik, hogy vagyon mindennek oly belsö, és külsö oka, mely (IJE 139)

azt mondgya, hogy a felesége. oly igen meg ütközék a hiren (IJE 150)

Ettöll vagyon jóbbára hogy oly kevesen vannak. akik olvassák. az (ISZ 170)

aviz özön kezdetének és végének oly bizonyos idejét. és abárkának mértékjét (ISZ 174)

nézve láttyuk tehát azirásban, hogy oly nagy gondgyok vala akutakra, mivel (ISZ 175)

a jákob lentséiröl. a melyet oly igen meg kiváná ésau, hogy (ISZ 177)

élet vala az oka. hogy oly nagy öregségeket érhették, és hogy (ISZ 178)

nagy öregségeket érhették, és hogy oly tsendes halálal holtanak meg, ábrahám (ISZ 178)

haza a munkárol, és látván oly késön az uttzán egy lévitát (ISZ 183)

és nehéz élet tevé öket oly erösekké és oly gyözökké amunkára (ISZ 185)

tevé öket oly erösekké és oly gyözökké amunkára. nem láttyuké azt (ISZ 185)

esék. nem kell. tsudálni. hogy oly puszta. holot mostanában ót tsak (ISZ 189)

szabad ajoszágot meg változtatni, és oly eleit vette vala annak atörvény (ISZ 193)

ne fizettessék, és mivel hogy oly nehezen vehették fel az adoságot (ISZ 193)

Azt nem kell tsudálni. ha oly igen ragaszkodtanak a földgyökhöz, és (ISZ 194)

láttyuk az irásban. hogy náboth oly nemesi modra. oltalmazá amaga joszágát (ISZ 194)

Nem tudok ollyan népet aki oly egészen adta volna magát a (ISZ 196)

lehetnénk, és amelyek valoságal nem oly szükségesek, mint alkalmatlanok, ami pedig (ISZ 197)

Hogy pediglen ohájták oly igen, maradékokot hadni, azt nem (ISZ 213)

hogy a munkás embereknek nem oly szükséges az irás, tudás. de (ISZ 216)

érettek. ezen ókból is inti oly gyakorta atörvény arra öket, hogy (ISZ 219)

lenni, mivel az ö templomok oly tzifra, és gazdag vala, és (ISZ 224)

Cérémoniája vala. a melyet ök oly hasznosnak tartották lenni valamint az (ISZ 227)

szent edényeket tartották, amelyeknek számok oly igen sokvolt, hogy amidön arabságbol (ISZ 230)

hogy a görögök okosak lévén. oly goromba babonaságra adták magokot., és (ISZ 243)

de mi is keresztények, kik oly lelkieknek tarttyuk magunkot, amint hogy (ISZ 245)

atanáts urak, ezért is valának oly nagy tisztelettel az öregekhez, amely (ISZ 250)

lévén, az ellenség földgye pedig oly közel, hogy amely nap az (ISZ 256)

okbol vala dávidnak, és salamonnak oly nagy gazdagságok, dávid el készitté (ISZ 260)

nagy gazdagsága, akinek. tsak nem oly nagy birodalma vala. mint a (ISZ 261)

és tudományu vala,. hire pedig oly nagy, hogy minden felöl akirályok (ISZ 261)

ahadakozásokban., ezért is hányák szemekre oly gyakorta a proféták, az Istenben (ISZ 263)

az elött, abövség. helyére jöve, oly nagy békeségben, és tsendeségben is (ISZ 267)

az irásokban, néhémiástol fogvást, amakabaéusokig, oly nagy üreség találtatik, azIsten temploma (ISZ 267)

vala, egy szoval a sidok oly nagy boldogságban valának fel szabadulások (ISZ 267)

syria béli királyokal, akik is oly roszul bántanak vélek, de kételenek (ISZ 275)

és a samaritánusok templomát elrontá, oly igen nagyra terjede azö hatalma (ISZ 275)

kik meg nem házasodtanak, és oly elmelkedö, és tekelletes életet éltenek (ISZ 280)

melyeket afarisaéusok abban az idöben oly nagy titkosnak tarttyák vala, és (ISZ 282)

a keresztényi elsö rend tartás, oly tekélletes rend tartás vala, hogy (KSZ 289)

hite, aki tsuda tételre kérte, oly igen kivánta el titkolni tsuda (KSZ 293)

filosophusokban. és poétákban, mivel azok oly Istennek szavai, aki tsak egyedül (KSZ 322)

kénszeriteték ez a szent atya oly nagyra emelni aházaságnak szenttséges voltát (KSZ 334)

ki a pogányokot a gyülekezetekböl, oly nagy vigyázásal, mert igen vigyáztanak (KSZ 339)

vallásokban lévö titkok, a melyeket oly igen titkolták, tsak undokságok valának (KSZ 340)

estenek ellenek, hogy a mit oly igen titkolnak, azok is olyan (KSZ 340)

törvényekben. és magok viselésekben. nékünk oly okosoknak és igaságosoknak. láttzanak lenni (KSZ 348)

egész szót tett, azért ök, oly hamar irhattak, valamint mások beszéltek (KSZ 353)

A pogányok látván hogy oly igen kaptanak aréliquiakon. annál is (KSZ 357)

ugyan ezért is jedzették fel oly szorgalmatoságal. a holtok napját (KSZ 358)

egy ház kintsei, a melyeken oly igen kaptanak apogányok, és a (KSZ 372)

nem viseltenek hoszu palástot, se oly böv köntösököt mint apapok, hanem (KSZ 372)

akarván mutatni felebaráti szereteteket üldözöjökhöz, oly nagy szorgalmatoságal viseltek gondot a (KSZ 375)

tehát azon., ha a hivek oly nagy szeretettel és tisztelettel valának (KSZ 386)

büntetésekel, {…} és az ollyanok. kik oly Istentelenek voltanak, hogy meg vetették (KSZ 387)

udvart el nem hagyván, ót oly buzgoságos, magános, és joban foglalatoskodo (KSZ 393)

valo kiáltást, zörgést, hallanának, amely oly tisztátalan volna, hogy nem tudná (KSZ 402)

tudományu papnak hogy prédikályon, {…} de oly ritkák valának az illyen példák (KSZ 406)

nem jól nevezük. papi ingnek, oly hoszu ruha volt gyapjuból, vagy (KSZ 410)

aházaknál, uttzán, piatzon, és hogy oly kedvesek valának ezek az éneklések (KSZ 415)

atestet étellel könnyebittsék, ha szinte oly hasznos is aböjt, az elmét (KSZ 417)

meg szüntenek, aleg népeseb városokis oly tsendeségben valának, mint ha puszták (KSZ 420)

azoktol. akik nem élnek vala oly szorosan. a szabot rendek szerént (KSZ 423)

magok mellet oly iffiu Clericusokot. a kiket atanulásban (KSZ 424)

illyen betsületeket, a melyek nékünk oly nagyoknak láttzanak lenni, tsak egyedül (KSZ 425)

Oly igen hozá szoktak volt, a (KSZ 427)

a világ fö városának püspökje, oly nagy városnak, egyik részéröl a (KSZ 427)

roma városának mindenik részin, vala oly bizonyos hely, melyet nevezék diaconicumnak (KSZ 433)

püspök az illyen jó tételért oly szegénységre juta, hogy az eucháristiát (KSZ 434)

a beszédben valo vétkeket, amelyek oly közönségesek az embereknél, ugy mint (KSZ 442)

szegénység, és ajó erkölcs, nintsen oly veszedelemben (KSZ 444)

ugyan is miért tettzenek abarátok oly tsudálatosoknak, azért mert avilágiak egészen (KSZ 445)

ahalál nem tettzék az után oly közel valonak., és atsendeség más (KSZ 448)

A pogányoknak, szines jó erkölcsök, oly tör volt, a melyben könnyen (KSZ 451)

magokot azokban akérdésekben ártani, amelyek, oly hasonlást tesznek akeresztények közöt, mint (KSZ 451)

lehetet is látni, de még oly nagy vala a pogányoknak számok (KSZ 451)

joszágokot, hazakot, {…} az illyen beszéd, oly igen szokásban volt. hogy a (KSZ 452)

A keresztények, oly meg romlot nemzettség közöt lévén (KSZ 453)

ollyan bünösököt, akiket látták hogy oly hatalmasok, vagy oly nagy számuak (KSZ 454)

látták hogy oly hatalmasok, vagy oly nagy számuak, hogy a büntetés (KSZ 454)

amidön északrol azok avad nemzetek oly rendeletlenségel el terjedének, és el (KSZ 456)

alig üsmérünk ollyan népet, aki oly kevesé ragaszkodgyék az aszonyokhoz, mint (KSZ 458)

az ö vallások sem tettzék oly tsufosnak, atudatlan keresztények elött, a (KSZ 463)

jó püspökjök volt, de többire oly ritkán predikálottak., hogy ollyan szabot (KSZ 467)

bánták, egy szoval akeresztényí vallás, oly bizonyos emberséget, szemérmeteséget. és tisztességet (KSZ 470)

magok viselések nem volt mindenkor oly álhatatos, se olyan egyenlö, mint (KSZ 471)

a melyben a hoszu éneklések oly igen szokásban lettek volna mint (KSZ 472)

valora, a mely nem volt oly kemény, {…} sokan a penitentzia tartás (KSZ 474)

leg föveb okai, hogy azután oly szoros penitentziát nem tartának, mert (KSZ 477)

Mind azon által, oly hoszas, és oly nagy társaságban (KSZ 478)

azon által, oly hoszas, és oly nagy társaságban valo út. nem (KSZ 478)

igy a haszon nem lehete oly közönséges, mint mikor, mindenik püspök (KSZ 481)

valo hierarchiának hatalma, nem vala oly igen a tudományhoz, és a (KSZ 481)

mondá hogy amit ö bennek oly igen tsudálnának, a Joel profetának (SUT 499)

a nyelvek ajándékiban, a melyet oly igen tsudállyák. ö bennek, azután (SUT 500)

életetek legyen., A Péter intési oly hathatosok valának. és a kegyelem (SUT 503)

hathatosok valának. és a kegyelem oly böséges, hogy azon alkalmatoságal. öt (SUT 503)

az emberek iránt, mivel nem oly régen. egy Theodás nevü ember (SUT 507)

ostorozásal., de ezt gyakran tselekedék. oly kegyetlenségel bánnak vala ahivekel, hogy (SUT 513)

nem lettek volna élö tagok, oly gyakorta le borult a földre (SUT 522)

homlokán. és térdein valo bör. oly kemények valának, valamint a tevének (SUT 522)

elméjekre, Azt pedig nem kel oly szorosan érteni. hogy egy Apostol (SUT 529)

tudtára adá Tiberiusnak. szerentsétlenségit. Tiberius oly ígen párttyát fogá. hogy parantsola (SUT 542)

igen emlékezö, ékesen szólló, és oly igen szép., hogy mindenek gyönyörüségel (SUT 546)

Hérodes Antipas aki oly meg vetésel bánék Agrippával az (SUT 574)

attyafiával. és sogorával a midön oly szegény állapotban volt. amint ezt (SUT 574)

mind azon. altal a levele oly igen fel gerjeszté ezt akegyetlen (SUT 583)

olyan dologban. a melyet ö oly erösen ohajttya, mind azon által (SUT 586)

Az Ananiástol vet sido vallás. oly igen meg hatotta volt a (SUT 598)

király utánna, a kí néki oly hüségel. meg tartotta vala akoronát (SUT 600)

Hogy azt nem tsudállya, hogy oly igen tartanának az Egyedül uralkodo (SUT 604)

térne. amaga országában, ezen Agrippa oly igen meg sértödék. hogy mindgyárt (SUT 613)

jötekor. az ö köntöseire sütvén, oly fényeségel tsillámlottanak, hogy ugyan félelemel (SUT 616)

Tsak kevés idö mulva, oly igen roszul. lén hogy halálán (SUT 617)

Az egész gyülekezetnek oly igen meg tettzék a szent (SUT 625)

utakon a melyek atemplomban mennek, oly nagy szorulás volt, hogy több (SUT 634)

azok a barátok akik régenten. oly hiresek valának, sokakban követték a (SUT 636)

szokás szerént. gyékényeken, Az asztalnál oly nagy tsendeség vagyon, hogy (SUT 640)

volna. A melyröl philo oly homalyoson szollot., mivel az elsö (SUT 642)

öllyék, Szent Márk, pedig, hogy oly ók nélkül a halálra magát (SUT 643)

mi szerelmesinkel. Barnabásal. és pálal, oly emberekel. kik az ö lelkeket (SUT 646)

hiv sidoknak, nem kelletet volna. oly igen esze elegyiteni magokot ameg (SUT 649)

szép dolgokot. De a babonaság oly nagy volt ót, hogy minden (SUT 658)

hogy egy olyan város, aki oly tudos, még is oly el (SUT 658)

aki oly tudos, még is oly el merült a bálványozásba, minden (SUT 658)

tsudálni, hogy szent pál aki oly rend kivül (SUT 658)

Hieronimus azt mondgya, hogy Apollo oly igen meg szomorodék azon hogy (SUT 674)

rohana, akik ketten valának. és oly rutul bánék vélek. hogy ki (SUT 677)

ababonaság. és amás titkos mesterség. oly közönséges Éfesusban. meg vallyák vala (SUT 677)

és ördöngös könyveknek pedíg számok. oly nagy vala, hogy ötven ezer (SUT 677)

Léleknek természet. felet valo ajándéki oly (SUT 686)

tisztarto látván hogy a nép oly igen volna szent pál ellen (SUT 707)

szigethez volnának oly közel: de egy tenger szakadékot (SUT 726)

adá. az Annás fiának. aki oly nevezetes az Évangyéliumba, Ezt az (SUT 738)

magát. és a maga hatalmával, oly rendeletlenül viszá éle, hogy az (SUT 751)

és a gonosz munkások, akikröl oly gyakorta panaszolkodik szent pál a (SUT 769)

az Aszszonyok. közösok valának. és oly gyalázatban valának az ö fertelmes (SUT 775)

legyen azok közül valo, akik oly roszul bántak anépel, erre reá (SUT 783)

küld nékik, erre a nép oly igen fel háborodék, hogy gyalázatos (SUT 785)

közöttök. Cestius élvén az alkalmatoságal., oly keményen üte reájok. hogy el (SUT 793)

Jérusálemhez közelgete. A sidok azon oly igen meg rémülének, hogy atemplomban (SUT 793)

sidoktol. de a sidok mindenüt oly nagy vigyázásba valának hogy nem (SUT 794)

gyujtsák a templom kapuját. ezen oly igen meg rémülének apártosok., hogy (SUT 794)

hogy meg engedhese. a hadakozásnak oly könyen valo el végezésit Cestius (SUT 794)

a mellyek tették a Romaiakot. oly gyözhetetleneké; és hogy öket hadi (SUT 799)

ö jó akaroi. és örzöi, oly igen meg ijedének. hogy mind (SUT 800)

öket. A többi látván ezeket oly véresen, meg ijedének, és el (SUT 801)

veszet volna., az egész város oly igen szomorkodék rajta, hogy minden (SUT 815)

oly titkon menének ki atemplomból, hogy (SUT 826)

nagyob köveket löttenek, a melyek oly mesze szolgáltanak. hogy nem tsak (SUT 851)

ne legyenek ezekhez, a melyeket oly (SUT 855)

Hogy nem kellene magoknak hizelkedni oly ok nélkül az Isten segittségivel (SUT 856)

de haszontalanul., mivel a sidok oly bátorságal oltalmazák atüzet hogy kételenek (SUT 859)

avérel. mellyet azokban ki ontottál oly méltatlanul, és minden nap meg (SUT 874)

vélek. mivel körül valának véve,, oly igen meg szokták vala a (SUT 884)

a vitézek akik annak elötte oly hivek valának hozájok. mindenik el (SUT 886)

hogy az a nagy város oly igen népes let volna, hogy (SUT 889)

akik ötet arra kénszeriték. hogy oly keményen bányon avárosal. a vitézeket (SUT 892)

hét águ gyertya tarto, amely oly igen szép munka volt, A (SUT 892)

a rend kivül valo dolog. oly hihetetlennek láttzék leni. hogy nehezen (SUT 895)

meg vetette volna ahalált. hogy oly rettentö dologra adta magát (SUT 895)

üdvezitö, és utánna az Apostolok, oly gyakorta, és oly világosan fel (SUT 898)

az Apostolok, oly gyakorta, és oly világosan fel tették volt. az (SUT 898)

edes néném mely sokszor kel olyat mondani azembernek a melyet maga (TL 38)

urnak. a ki mi reánk olly nagy gondot viselt. és meg (TL 77)

ollyan országot. ahol az aszszonyok olly érdemesen visellyék a feleség nevet (TL 99)

tudom mit irjak, mert itt olly csendességben vagyunk. (bercsenyi uron kivül (TL 114)

nem üsmérik. spanyol országban pedig olly közönséges. az a nyavallya, hogy (TL 135)

sok szép tanácsokot adanéki. és olly hathatos beszédekkel szolla hozája., hogy (TL 166)

vádlot aszszonyt nem kárhoztatá, és olly mértékletes bölcs feleletet ada, amely (É 352)

és értelmes beszédit mindenek tsudállyák. olly iffiu leányba, de az vigg (MN 8)

teremtet állat. mindeneket kelletik néki olly végre munkálodni, az mellyet el (IK/B 388)

tudatlanságból fel ébreszteni. a mely olly közönséges az emberek közt. oly (IK/B 389)

az napnak látása. az Istennek olly szép munkája * . és mind az (IK/B 391)

ellenseghez viszá menned, az kinek olly nyilvánságosan mondottál ellene (IK/B 396)

lévén., tartozol aval az Istennek olly okokból, az mellyek nem közonségesek (IK/B 398)

nem ért, se akarattya nem olly hathatos azokban. az mellyek az (IK/B 400)

öket, az ö hivatallyát pedig, olly nagy igazságosan vivé végben, hogy (IK/B 414)

vet rosz erkölcsök, és hajlandoságok, olly erösen meg gyükereznek az lélekben (IK/B 418)

egész rosz. mellyet sz. agoston olly igen sirat. mondván. az meg (IK/B 419)

hajlandosági, fel támadának ellene, és olly igen küszködének véle, hogy az (IK/B 423)

Ez az rosz erkölcs olly igen meg gyözte vala ötet (IK/B 424)

ezekre valo nézve, válasz magadnak. olly bölcs. és jó erkölcsü gyóntato (IK/B 451)

lágyittsa meg szivedet, és adgya olly kegyelmit, hogy meg üsmérhessed büneidnek (IK/B 454)

figyelmeteségivel. és szivednek fájdalmával, hogy olly jó Istent meg bántottál. alázatosan (IK/B 455)

azért, hogy az Istennek jóságát. olly igen meg bántottad; alázatosan is (IK/B 455)

mégy. és olly biró eleiben, az kitöl bocsánatot (IK/B 459)

szükségünkhöz valo segittséget veszünk tölle, olly kedves is az Isten elöt (IK/B 476)

meg foghatatlan jóságábol, szolgálatunkra rendelvén olly tökelleteségel valo teremtet állatyit. oh (IK/B 480)

az ki ugy oltalmaz. és olly gondodot viseli (IK/B 481)

ki az ö élö temploma., olly állapotban hagyod. az ki ö (IK/B 485)

sem vétkezni Isten elöt, és olly irtoztató vétket cselekedni, az melyre (IK/B 495)

az mások gondviselése alat néked olly szükséges, hogy azon áll jól (IK/B 502)

akarod ötet bántani, meg vetvén olly böv. kezü Istennek jóságát, és (IK/B 537)

böv. kezü Istennek jóságát, és olly jó attyának szeretit, és ö (IK/B 537)

életet, holot szemed elöt látod olly Istennek példáját, az ki engedelmeskedik (IK/B 559)

az Istent. az ki tégedet olly igen szeret (IK/B 562)

az szent attyák mondgyák. követvén olly romlando testben az tisztaságban öket (IK/B 569)

Elöször. Az Istent. meg vetik. olly kevésre becsülvén az ö szent (IK/B 574)

bántod az kristus jesust. lévén olly illetlenül az ö szent halálához (IK/B 574)

erre valo nézve midön haragszol. olly igen meg tartoztassad magadot, hogy (IK/B 584)

nagy Isten az kit te olly igen meg bántottál, te néked (IK/B 589)

joval vannak. ettöl vagyon hogy olly kevés szeretettel és keménységel vannak (IK/B 591)

felebarátunkot mint magunkot. ha üdveségivel olly keveset gondolunk. és hogy szerettyük (IK/B 593)

mert az az el mulatás olly vétkes, hogy az lehet még (IK/B 593)

elöt valo kedves cselekedetet. mely olly szükséges és hasznos üdveségedre (IK/B 605)

sem másra, abbol következik. hogy olly nagy vigyázásal kel lenni, hogy (IK/B 614)

Sokszor olly nehez dolog találkozik ebben az (IK/B 626)

vétkekben eshetnének,. világtalan attyák. kik olly világoson láttyátok az világi dolgokot (IK/B 631)

láttyátok az világi dolgokot, és olly igen meg csallyátok magatokot abban (IK/B 631)

ez az szép mondása. élly olly szentül az klastromban. hogy meg (IK/B 641)

ennél ? leheté hogy az emberek olly keveset gondolkodgyanak erröl, és ne (IK/B 690)

mi után az iffiu elme olly igen sohajt. hanem csak jó (IK/B 695)

nélkül valo, nagy bölcseségü ember. olly nyomorultul meg essék. az ö (IK/B 696)

az igazság elött. mert ez olly erösen vagyon az ember elméjében (C/B 937)

és ha el hagyná öket. olly semmivé lennének. valamint teremtések elött (C/B 941)

{…} Mi mindnyájan olly ki mondhatatlan képen voltunk foglalva (C/B 958)

hogy az Isten a ki olly csudálatoson adta néki a fiát (C/B 974)

népet zugolodásra indittá, mondván. hogy olly hatalmas nemzet birja azt a (C/B 995)

és az anyaszent egy házrol. olly világos jövendölések vannak, hogy inkáb (C/B 1010)

és az a kis kö, olly nagy hegyé lészen. a mely (C/B 1027)

több proféták mit mondottak valami olly nevezetes dolgot a Messiásrol (C/B 1028)

gondolatban felöllök. de azö igazságok olly bizonyos. hogy egy (C/B 1028)

{…} Mint hogy ezek aprofétiák olly világosok, mitöl vagyon hogy a (C/B 1029)

vagyon hogy a sidok kik olly értelmesek. valamint a több emberek (C/B 1029)

valának, minden közös volt közöttök, olly igen ellene mondottak vala magoknak (C/B 1068)

kebelében öröktöl fogva valo születése olly csudálatosan fel vagyon téve, és (C/B 1228)

kell gondolkodniok. ezt aköteleséget pedig olly nagynak kell tartaniok. hogy azokrol (C/B 1403)

{…} Ez az imádság olly szükségesé, mint a szoval valo (C/B 1418)

ö testének, és vérének áldozattyát, olly kedvesen, valamint kedvesen vette ezeket (C/B 1524)

aszony. egéssége jó vagyon. és olly tellyes fris ábrázattya, hogy ugyan (IJE 151)

modgya benne, mert üsmerek én ollyat. kéd is üsmeri hogy nagyob (TL 81)

levelet. de nem minden tud ollyat irni. hogy tessék. vannak ollyanok (TL 92)

ö nem akar csináltatni, talál ollyat a ki ö néki csináltat (TL 99)

többi is követné, és az ollyat ollyannak kel el kezdeni a (TL 102)

azt mondom kédnek. hogy üsmerek ollyat. a ki susival le akarná (TL 120)

volna. amit mondanak, leheté töllem ollyat kivánni. amelyet ót helyben jobban (TL 123)

csak hamar meg öli, és ollyat szeret a mely szeretetet a (TL 129)

hadgyuk aporban esni, mikor valamit ollyat irok, mert azt irod, hogy (TL 151)

csudallya. ö pedig neveti az ollyat. aki azon panaszolkodik hogy el (TL 161)

hallok. se fülemel nem látok. ollyat a mi arra fordulhatna, az (TL 194)

arra mondám, hogy talám valamit ollyat. ett, amit agyomor nem szenvedhetet (TL 201)

éppen. ami nélkül nem lehetet. ollyat vett. két sebbe valo orája (TL 210)

holmi étel némü ajándékot küldöt, ollyat a mi itt ritka a (TL 242)