köszvény bucsut akarna tölle venni. de reméllyük hogy itt a török (TL 7)

omollyanak azok a viz hegyek; de még is ollyan emberségesek voltanak (TL 7)

job egyepegyéje vagyon az ételre, de a hajoban. aza szüntelen valo (TL 8)

lenni vagy két elsö nap. de azután ugy kellet ennem valamint (TL 8)

a fejdelemnek jó szállást adtak, de mi ebül vagyunk szálva. de (TL 8)

de mi ebül vagyunk szálva. de még is jobban szeretem itt (TL 8)

élünk, gyakrabban veszem kedves levelét. de mint hogy egy nehány száz (TL 8)

ha igen szeretem is kédet de többet nem irhatok. mert ugy (TL 8)

nem igen jol esik nekem. de az igen jol eset, látván (TL 8)

néztem hogy mellyik kötöz meg. de ezek igen emberséges emberek. jo (TL 8)

jo szivel beszélgettek volna velünk. de oly kevés idö alat. nem (TL 8)

veres posztoval vagyon bé boritva. de a hinto nevet nem érdemli (TL 9)

náthásodgyanak, emind jó édes néném, de belgrádnál meg verték a törököt (TL 9)

azért jöttünk, hogy vélek hadakozzunk. de ök csak szaladnak ki ide (TL 9)

és a fényes tündöklö portát. de edes néném a resttséget el (TL 9)

aláb minden héten. hét levelet, de az egésségre igen kel vigyázni (TL 9)

nagy mint egy nagy szilva. de a csudalatos. hogy egy felöl (TL 10)

császár, és az ura nevével. de a mi leg jób volt (TL 10)

vendégele bennünket az ura nevével; de ki gondolhatná hogy a töröknek (TL 10)

volna. avalo hogy mindenikünk ehezet. de az is valo édes néném (TL 10)

a tele vizel valo kádban. de még is nem ihatik belölle (TL 10)

éhen török vendégségben nem megyek. de az italrol, szó sem volt (TL 10)

még nem láttam ö kalmakánságát. de ha soha nem látom is (TL 10)

leányával hál. a mikor lehet; de annyiban nem irigylem szerencséjít, mert (TL 11)

láttyák, édes néném. nagy becsület. de nem nagy gyönyörüség acsászár leányát (TL 11)

aki tudgya hogy vagyon világosság. de nem tudgya hogy micsodás avilágosság (TL 11)

nem tudgya hogy micsodás avilágosság. de ha szinte akéd kis szája (TL 11)

szája meg nevet is érte. de énnekem minden tüdöm, vesém. májam (TL 11)

kel akedves szegény feleséget, akedvetlen, de gazdag feleségért el hadni. hát (TL 11)

tudunk abban. amiért ide jöttünk. de félek attol hogy ami hadakozásunk (TL 11)

ide, had vezérellye öis dolgunkot. de azt el hiszié kéd, hogy (TL 11)

semmi bántodása nincsen. de az idegen nemzetnek nehéz itt (TL 12)

a nemzet akeresztényt nem utállya, de meg veti. azt nem kel (TL 12)

hogy mint vannak akéd gyermekei, de azt kérdezni hogy mint vagyon (TL 12)

nem tudom ezután mint lesz. de nékem ugy tettzik hogy ezután (TL 12)

és egymás mellé teszen minket, de mint hogy az soha ollyan (TL 13)

ceremoniával mint ezt avezért fogadták. de jaj! nem ollyané ezeknek azö (TL 13)

hogy ha távul láttam is, de szép ember, és azt nem (TL 13)

egy mészárosnak. adgyák azt keziben., de nekem ugy tettzik, hogy jobban (TL 13)

eléb. anyira hogy vezérnek tészi. de szerencsétlenségire a császár ollyankor tette (TL 14)

a feleletet a sveciai király. de azt kérdem kédtöl. nem fa (TL 14)

vágohoz illendö felelet volté ez? de gondolom hogy a mi mészárosunk (TL 14)

itt vagyunk. itt is leszünk de még nem tudgyuk, itt is (TL 14)

itt el nem untuk magunkot. de igen közél vagyunk hozzája, mert (TL 14)

azért hogy bujdosásunknak végit szakaszuk; de areménség igen igen kezd fagyni (TL 14)

járnak. hideg házakban is lakunk., de ugyan csak abennünk valo meleg (TL 14)

ha más nemzettel volna dolgunk. de mi lehet evilágon hidegeb valo (TL 14)

a valo ád bíztato szót, de végit nem lehet látni avéle (TL 15)

küldötte. abéllés többet érr aköntösnél. de itt mondhatni ell, hogy nem (TL 15)

sokan vannak akik ajándékot adnak, de kevesen vadnak akik tudnák az (TL 15)

országban; itt illyen szokás vagyon, de jóé. illendöé, neszollyunk már többet (TL 15)

neszollyunk már többet az ajándékról. de édes néném havolna mit irnom (TL 15)

nagy egyepetyém vagyon kédel beszélgetni, de inkáb ha csak hejában valoságot (TL 15)

illyen hamar el végezem levelemet, de miröl irjak, a botozásrol. e (TL 15)

e nem igen derék ajándék, de micsoda nagy becsület. mikor egy (TL 15)

egész férfinak nem szabad menni. de a botozást egy atyánk fiátol (TL 15)

a heverés leg nagyob dolgunk. de ha volna is, azt el (TL 15)

szivel látná, ha hozája menne, de mint hogy mi mind hajduk (TL 16)

török ceremoniával menénk a vezérhez, de itéllye el kéd mint meg (TL 16)

már. hogy mellyik ragad meg. de az ijedcség nem sokáig tarta (TL 16)

nagy pompájok. gazdagságok. nagy udvarok, de mint hogy a pompájoknak egyik (TL 16)

a leány aszszonyok nem bánnák. de én azt bánom, hogy a (TL 16)

eléb valo mozdulását nem látom, de attol tartok. hogy még hátráb (TL 16)

mészárosunk, ha jo vezér is, de nem jó hadi ember, ha (TL 17)

jo hadi ember volna is, de ötet a császár ugy nem (TL 17)

akinek igen nagy esze vagyon, de a hadakozást ugy szereti mint (TL 17)

csak annyit is tud hozzá, de avezérségen tudni valo dolog hogy (TL 17)

fiokja. tele akédhez valo szeretetemmel, de még is ollyan vagyok mint (TL 17)

medenczét. az étket el hozták. de csak egyenkét rakták azt bé (TL 18)

kalmakányhoz, adgya Isten jo végit, de attol félek hogy ugy jarunk (TL 19)

a fa fágo mondása szerént, de a vezérségre czéloz, a hadakozásra (TL 19)

is Isten tudgya az okát. de franczia országban a németnek kedveznek (TL 19)

egy holnapja hogy irtam kédnek, de szakállomra fogadom. (a mikor leszen (TL 19)

szive, de meg szanna. ha látná kéd (TL 20)

tálban valo kevés szén melegitti, de azt ne gondollya kéd. hogy (TL 20)

lengedezve bé mehet az ágyokra., de leheté ágynak. hini egy le (TL 20)

illyen palotákban lakunk ám mi, de a reménség igen szükséges lévén (TL 20)

meg érjüké még aztot valaha.? de azt meg értük. hogy ide (TL 20)

hogy az uttzákon csonakokon járnak. de itt ollyan dolog történt, a (TL 20)

viz csak szár középig ért. de aszolgák inkáb mentek (TL 20)

annak meg bocsátok amennyiben lehet. de akit szeretek, azon boszut kel (TL 21)

ezt sokan nem igy tarttyák, de mi ketten igy tarttyuk. meg (TL 21)

kel tánczolnunk., hadakozásra híttak ide, de békeségre jöttünk, leheté mást kivánni (TL 21)

hogy mint kel folyni azoknak, de azon szomorkodnám ha nem szeretne (TL 21)

hanem valamely basaságot adnak neki. de micsoda nagy magosságrol eset le (TL 22)

mondhattyuk, hogy nem nagyot eset. de azt kel néznünk, hogy micsoda (TL 22)

elmelkedhetnék azember. az illyen változásokon, de azt kel meg gondolnom hogy (TL 22)

roszab, mint az elötte valojának. de addig csak usz, amég lehet (TL 22)

a valo nem volt mészáros, de egy szegény irodeákságbol vette fel (TL 23)

ha gondolkodiké a világi változásokrol; de ha gondolkodik is, hanem is (TL 23)

hadakozo ember., elméje nagy vagyon. de nem a hadakozásra., még most (TL 23)

most is elég biztatást adnak, de a mind füstben megyen; és (TL 23)

sullyos dolog, ugyé édes néném, de azért vagyunk keresztények, hogy bizzunk (TL 23)

szüksége nincsen az en predikálásomra., de az aszszonyt alázatosan követi predikátor (TL 23)

hogy szeretem a boszu állást, de már meg szánom kédet, és (TL 23)

kéd. az egésségire vigyázon kéd. de a gyerttyám mindgyárt el aluszik (TL 23)

Mi még itt vagyunk. de nem tudgyuk mire itéltetünk. hadakozásraé (TL 24)

csalmáját. tele hoza ide igérettel; de csak igérettel, és nem valoságal (TL 24)

nem valoságal; nagyon biztatnak ahadakozásal., de mennél inkáb beszél a török (TL 24)

annál nagyobb kedve vagyon abékeségre., de ki mérne gondolkodni abékeségröl. holot (TL 24)

édes néném ellene ne mondgyunk, de bizvást hátat fordittsunk erdélynek, annak (TL 24)

rendelésit, nem csak a mostanit, de még ajövendöt is, mert ugyan (TL 24)

hadakozás által mennyünk bé hazánkban; de nem avolt az irántunk valo (TL 24)

országban tölttsük el a bujdosást. de ha az Isten a hadakozásrol (TL 24)

azután lássa meg akitöl lehet, de a lehet hogy az egésségire (TL 25)

is lehet hogy szeret kéd. de azt nem lehet el hinni (TL 25)

irhatok, ez elég meleg hirek, de gondolom hogy rövid idö mulva (TL 26)

kédet, ahol nem kivántam volna. de azért nem kel kéttségben esni (TL 26)

a betegségtöl, arrol rettegve gondolkodom., de azt tudgyaé kéd. hogy lehetetlen (TL 26)

rakás kenyeret. már továb megyünk. de nem elé, hanem hatra. és (TL 26)

sem rakhatnak meg egy szekerecskét. de még lovakot is rendeltek alánk (TL 26)

mert ha ötvenen vagyunk is, de nincsen több ött lovunknál, amint (TL 26)

micsoda örömel látom meg kédet de az egésség jó legyen. hogy (TL 27)

nagy lehesen, többet is irnék, de mikor utra kel készülni, akor (TL 27)

hogy mind palotákban szállitnak bennünket; de itt avárosban egy épp házat (TL 27)

a torkátol. egy ágyu lövésnire. de mind ezeket. örömömben azért irom (TL 27)

avalo szép kis réten vagyunk. de mellettunk holmi régi el romlot (TL 27)

elig várom hogy kédet láthassam. de a még meg nem lehet (TL 27)

a szerencsém hogy láthattam kédet, de ugy tettzik mint ha még (TL 28)

ha még nem láttam kédet. de azt vettem észre, hogy mikor (TL 28)

vagyok. akor rák hátán jár. de én veszekedhetném kédel, mert két (TL 28)

lévén. gyakorta jő ide feleségestöl. de még mi nálunk nem volt (TL 28)

formán. egymást meg nem láttyák, de mint hogy nekem semmi akadályom (TL 28)

a levélben káposztás fazéknak neveznek. de én azt csak el szenvedem (TL 28)

házam alá vizen bé jöhetni, de azt nem tudgya kéd, ki (TL 29)

a rokák közöt, mert szöcs, de igen gazdag. avezér szöttse hogy (TL 29)

le akarok ülni, arra ülök, de még más hasznát is veszem (TL 29)

franczia országban valo viszá menetelre: (de abban thamás vagyok:) bercsényi urat (TL 29)

a kéd szomszédcságában lesznek szálva, de nem tudom meddig. elég az (TL 29)

mint vonogassa az ember magát, de azt csak fel kel szedni (TL 29)

a káposztát. ha ide jösz. de az egésségre vigyázzunk (TL 30)

ettéké meg az én nénémet, de azátkozot egyik sem felelt; csak (TL 30)

micsoda szép dolgot láttam tegnap. de a csak ollyan mint afüst (TL 31)

tudgya meg hogy öis ember, de azö pompáját ne irigyellyük édes (TL 31)

mely minékünk nem csak vagyon. de kell lenni. ha perában megyek (TL 31)

sokan viselik az aszszony nevet, denem mindenik viseli érdemesen azt a (TL 32)

ur embereit mind jól üsmerem, de az aszszonyokot, leányokot. nem üsmerem (TL 32)

az aszszonyokot, leányokot. nem üsmerem. de ahoz nem sok idö kivántatik (TL 32)

szégyenlem micsoda rövid levelet küldök. de ha rövid is el kel (TL 32)

avállamra. édes néném az egésség, de tudgya kéd meddig szeretem kédet (TL 32)

sárgulni a fának is alevele., de a vigasságrol beszélni igen szereti (TL 32)

hogy most aszép télhez hasonlithatni. de azt ki ne nevetné. hogy (TL 32)

ideig annak ugy kelletet maradni. de azután csak le kelletet venni (TL 33)

tettzik. mint sem az aranyas. de már a volt a mesterség (TL 33)

még is mind le ásták. de az orrára inkáb oda száradot (TL 33)

végtire onnét is le feszegették. de feketén maradot. azért nem jovallom (TL 33)

az uri aszszonynak. az orra, de azt nem tudgya kéd, hogy (TL 33)

minden koron készen vannak akérésre, de az adást; {…}, it mi elegen (TL 33)

tahint ád aporta, eleget eszünk. de azzal ruhásabbak nem vagyunk. sem (TL 33)

leszen az a szerencsés nap. de azt tudom hogy igen akarnám (TL 33)

piros. leányé, én szeretem kédet, de ugy ha az egésségire vigyáz (TL 33)

földgye bé volna szalonával teritve, de még enem elég. mert a (TL 34)

nékik csak földi áldásokot igér, de a keresztényi áldás. mind lelki (TL 34)

pedig meg lehetneé valaha törtenni? de édes néném. ha minden levelemben (TL 34)

a mi ritkáb a kedveseb, de nem mindenben, mert ha gyakrabban (TL 35)

hideg nem volna többet irnék. de az én házam a tenger (TL 35)

talám egypár tánczal kinállya meg, de ne nevesse kéd, mert az (TL 35)

el járná, vagy el lépdegelné, de a micsoda idöben és állapotban (TL 35)

mindenkor. hogy micsoda irtoztato szép, de ez, vagy egyröl, vagy másrol (TL 35)

ez, vagy egyröl, vagy másrol, de örökké panaszolkodik. a kis susinak (TL 35)

susinak igen fösvényen osztogatták aszépséget, de rendes, tisztességes személy, és tiszta (TL 35)

lássa, hogy micsoda itéletet tettem, de az aszszonyok felöl itéletet tenni (TL 36)

szinte perét el vesztené is, de könnyebben szenvedné. énnekem pedig nehéz (TL 36)

irhatnék illyen nagy országos dolgokrol, de nem irok, azért. hogy hamaréb (TL 36)

igaz nem volnék méltó aszánásra, de nem lesz mindenkor pap sajttya (TL 36)

nekem mint egy nyul farka. de mit tehetz annak (mondgyák atotok (TL 36)

mind többet nevetek, mint itt, de hogy a vendéget meg ne (TL 37)

unnyák, keveset maradgyon egy helyt., de még nagyob okát is mondom (TL 37)

nem irni. mint ment végben. de mi is csak ugy mulattuk (TL 37)

a CSászár elött. abirkozok birkoztanak; de még is mind ezek nem (TL 37)

többinek nem tudom mit ád, de a császárnak. három vagy negy (TL 37)

nem látván, ebédre haza mentünk. de még azt kelleték azután izenni (TL 38)

meg aleányokot is oda teszem. de ugy ha szeret kéd. és (TL 38)

tegnap igen meg ijedtünk volt. de még nekünk is jutot benne (TL 38)

vagyon ót térdig érö viz. de mihent a föld indulás volt (TL 38)

mulatni a fekete tenger felé. de mihent meg érzette a föld (TL 38)

egyik házbol a másikában megyen, de tegnap nem várta hogy fel (TL 38)

kit az urához akart küldeni, de a hajosok ugy féltenek. a (TL 38)

korcsomára szállottanak., cselédgyek elég vagyon., de az udvari nép nem ruhásab (TL 39)

fejdelmünk látogatására jöttenek, sok udvarival. de azok ollyan rongyosok voltanak. valamint (TL 39)

gyorgyiánusok az elöt hadakozok voltanak, de mostanában nyomorultak, görög valláson vannak (TL 39)

hogy idegen nyelvre tanyitatnák gyermekeket, de az ollyan állapotal oly keveset (TL 39)

nemes leánynak nem csak illik, de szükséges tudni. azon kivül, hogy (TL 39)

hogy holmi jo könyveket olvashasson; de a micsoda nem szükséges egy (TL 39)

ollyan ember mellette akivel iratathasson, de ha szinte volna is. a (TL 39)

felesége tudna irni és olvasni. de mint hogy nem tud; ugy (TL 40)

szükséges is volna meg irni. de el hadgya, mert a felesége (TL 40)

akéz irni, akár ne tudgyon, de a sziv el jár a (TL 40)

mely szép legyen a gyémánt, de ha rutul vagyon metzve, nem (TL 40)

aki irni, és olvasni tudgyon. de ha nem tudna is. azon (TL 40)

ora, és le kel fekünni, de ha le fekszem, ugy tettzik (TL 40)

és az idö inkáb tölt,, de már ezután tengeren kel ide (TL 41)

bánnám hogy kédtöl meszéb lennék, de másként, azt akarnok. hogy ma (TL 41)

magát vetni, föképpen a bujdosoknak, de még föképpen azoknak. akik török (TL 41)

a magyarokhoz magát jol mutattya, de aboldogulásoknak eszköze soha sem leszen (TL 41)

jol tudgya a dolgokot folytatni. de ki igérheti azt nékünk hogy (TL 42)

is nagy eszit meg üsmérte. de mindenkor csak rea megyek arra (TL 42)

inkáb emberek. mint sem másut. de édes néném mit visgálom én (TL 42)

tudnánk. avalo hogy ritka dolog. de amikor kéd hireket ir. azokot (TL 42)

ir. azokot el lehet hinni, de az hogy lehet. hogy ót (TL 42)

szinte meg nevetnek is érette, de engedelmeskedem, és meg irhatom, hogy (TL 43)

irhatom, hogy már meg volt. de talám azt sem tudgya kéd (TL 43)

viszi bé avezér a csaszárhoz, de a most nem lehetet, mert (TL 43)

a mi leg nehezeb nekik. de söt még napal., bizonyos ollyan (TL 43)

mi lehet az az édesség, de éttzaka szabadság., ramazánnya lévén tehát (TL 43)

tudgya, kéd. nem csak töllem, de talám tiz embertöl. már azt (TL 43)

alhatnám, mord kedvü is vagyok, de még is egy kevesé szeretem (TL 43)

a romaiak idejében abithiniai királyok, de azon nem törödöm. hanem azon (TL 43)

hogy nem három széken vagyok; de ót jób volnaé az Isten (TL 43)

europa széllyin elég város vagyon, de másut csak faluknak hinák azokot (TL 44)

és kies hellyeket pusztán hadni. de én ugyan meg nem épitetem (TL 44)

ugy szeretem kédet mint europában,. de gyakran kel nekem irni, és (TL 44)

viz. ahol mink vagyunk táborban. de csak hamar meg tudok. mert (TL 44)

kárt nem tetté az esö. de ki ne nevette volna a (TL 45)

a viznek más menedéket csináltanak. de az esö nem akar meg (TL 45)

nevetésel viszá tér a sátorában. de mi is eleget nevettünk egész (TL 45)

a vadászat sem mulik el. de a sem. mulik el. hogy (TL 46)

gondolkodnának. békeségben maradnánk. talám gondolkodnak. de az illyen gondolat (TL 46)

akaratunkon állana. ma indulnank meg. de csak azakarat áll mi rajtunk (TL 47)

mint a fiát, mind holtig, de a fejdelmek közöt lévö atyafiság (TL 47)

ollyan ágy. nem igen allando; de a még tart. addig csak (TL 47)

országi volna kéd. tartanék valamitöl. de erdélyi lévén. ótt a nemes (TL 47)

hogy kéd lesz egyedül érdélyi, de egy erdélyi (TL 47)

mikor fog kéd ide érkezni, de minden pereputyástol kel ide jöni (TL 48)

székiben viszá helyhezteté kéd magát, de már ót a reszttséget nem (TL 48)

hogy több füle nincsen kettönél, de leg elöbször szép szinü, és (TL 48)

aszszonynak küldötte volna, azért dicsérném. de egy gyenerális virágot küldgyön egy (TL 48)

más országban nevettséges dolog volna. de azt tudgya kéd; hogy itt (TL 48)

mi aszszonyhoz illendö ajándéknak tarttyuk. de azt kel meg visgálnunk. hogy (TL 48)

küldhetet virágot. mivel itt szokás, de édes néném. készittse kéd a (TL 49)

aztot elöre el lehetet látni. de tellyeségel nem gondolhatta volna az (TL 49)

akik az én nyomoruságimon örülnek, de a kristus tanyitását követvén, áldást (TL 49)

micsoda helyre akarnak bennünket repiteni, de még nem ollyan hamar lészen (TL 49)

darabig fel mentünk a kösziklán. de éppen az oszlopig nem mentünk (TL 50)

minden a pompeus oszlopának hija. de arrol semmit nem találni irásban (TL 50)

ezen a földön eleget járt; de a nem bizonyos hogy ö (TL 50)

hozzája ne küldgyön meg tudakozni, de azt tudom hogy pompeus meg (TL 50)

vagyon ide, a neve rodosto. de ennél többet nem tudok. hanem (TL 50)

mindenkor véle bujdosunk, többünk lehetne, de azt el halgatom miért nincsen (TL 51)

én is el mondhatom. másoknak, de vessük végit az illyen gondolatoknak (TL 51)

nagy baráttságoson váltak meg egymástol, de gondollya el kéd hogy a (TL 51)

egy kevesé mesze van is, de ahely alkalmatos. de ne gondollyad (TL 52)

van is, de ahely alkalmatos. de ne gondollyad hogy mesze legyen (TL 52)

hogy erröl eleget lehetne elmélkedni., de azt hadgyuk mászorrá. most pedig (TL 52)

is nem bántak roszul vélek, demásként. ing nélkül dolgoznak. és averést (TL 53)

igen szép mulattság azt nézni, de meg, ha az ember azt (TL 53)

hogy az ételeket meg adgyák, de a ruházattyok csak rongybol áll (TL 53)

mert semmi bántások nem leszen. de ha az ö tyukjok a (TL 55)

avárost. se körül valo hellyeit, de azt el mondhatom. hogy háláadásal (TL 55)

lépem, már a mezön vagyok., de lako hellyünkröl. leg elsö alkalmatosságal (TL 55)

ugy kel aludni. valamint másut. de minek elötte el vessem a (TL 55)

hogy el nem felejthetem zágont. de tréfa nélkül édes néném, mi (TL 55)

ember. mindenüt a szép mezö. de nem puszta mezö. mivel itt (TL 56)

valo szokás szerént jól mívelik. de nem lehet a miéinkhez hasonlitani (TL 56)

megyében gondolom hogy meg teremne, de a mi kokány földünkön elegendö (TL 56)

hogy sok bibelödés vagyon agyapotal., de mint hogy itt az aszszonyoknak (TL 56)

nem ollyan széllyes. mint hoszu, de akár mely szép házak légyenek (TL 56)

jöttünk, még minden olttsub volt, de ha egykis drágaságot okoztunk is (TL 56)

ha egykis drágaságot okoztunk is. de a valo hogy csendeséget is (TL 56)

és örmények követtek. de már most, leg kissebet sem (TL 57)

hogy mink is sokan vagyunk, de leg kisseb dolog ha történnék (TL 57)

annyival. keveseb lesz a költtség. de mit tudunk tenni, ha mesze (TL 57)

az aszszonyok sem szeretik aztot. de mit tehetnek. velünk együt rolla (TL 57)

orakor a fejdelem le vetkezik. de leg gyakortáb. le nem fekszik (TL 57)

hat orakor öltözik is fel. de éféle után két orakor fel (TL 57)

fel kelni. nem kicsiny dolog., de el nem mulatom. azért hogy (TL 58)

kikhez mehetnénk. török urak vannak, de unadalmas dolog törököt látogatni. egyik (TL 58)

is, hogy egyet ne szollyák. de azután kérdgye meg kéd töllem (TL 58)

ha nevet én is nevetek. de sokszor nem tudom mit. azt (TL 59)

környeke. itt micsodás szokást tartunk. de azt még meg nem mondottam (TL 59)

ora, aludgyunk hát édes néném. de az egésségre kel vigyázni. ha (TL 59)

földnire voltunk. savanyu vizet innya. de azt elsöben. meg kel kédnek (TL 59)

lakosok, nem tudom honnét vették. de azt tarttyálk hogy igen hasznos (TL 59)

mulato hellyek az a sár. de a görög papok. azért hogy (TL 60)

szentelni. mert másként nem használna, de a még nem elég. mert (TL 60)

száz férfíat, aszszonyt. és gyermekeket, de mint hogy a görög papok (TL 60)

hasznos. a viz kösziklákbol folyki, de még is nem tiszta., és (TL 60)

és sokan voltunk akik ittuk. de micsoda savanyu viz. édes néném (TL 60)

savanyu viz mint nálunk vagyon, de mikor meg kostoltuk, lehetetlen volt (TL 60)

minden féle betegséget meg gyogyittson. de ollyan vagyon aki árttson. halál (TL 60)

A kéd szép, de igen kurta leveleit kedvesen vettem (TL 61)

de ezzel édes néném. csak vigasztalhattyuk (TL 61)

nyomoruságban. lévök nem félhetnek, semmitöl, de söt még. mindent remélhetnek (TL 61)

a fellyeb emlitett kö falakot., de nem oda buda, mert se (TL 61)

látok. ha nem a francziátol, de azt is el mondhatni, hogy (TL 62)

még választ adna a leveleire. de még azt sem akarja, hogy (TL 62)

fejdelem aszszonyunk egy familiábol valok. de a fejdelmek azt tarttyák. hogy (TL 62)

azt mindennek meg kellene tartani., de ugy tettzik mint ha a (TL 62)

jonapot is tudok mondani görögül, de tudgyaé kéd hogy ma micsoda (TL 63)

ha egyebet nem adhat is. de csak egy gombos tött is (TL 63)

édes néném, mint a káposztát. de ebben az esztendöben igen igen (TL 63)

el. én is el felejtem. de lehetetlen hogy meg ne irjam (TL 64)

katonát. annak a fele magyar. de a más fele Isten tudgya (TL 64)

vagy jó kedviböl, nem tudom, de az urátol el választatta, és (TL 64)

mivel semmi rovidsége nem volt., de ki ki a maga kádgyárol (TL 65)

joszága őt mely föld ide. de csak két nap maradhattunk ót (TL 65)

egésségre vigyázon., többet is irnék. de ebédre dobolnak, és a hajos (TL 65)

avárosnak. a város csak egy, de négy részben vagyon. és nem (TL 66)

biró. némelykor. addig is leteszik. de mindenik nemzettségnek vagyon különös birájok (TL 66)

nem akaszttyák. ha fizethet néki. de hanem, abban bizonyos lehet hogy (TL 66)

megyen., valo hogy sokra megyen. de nem megyen ollyan sokra. mert (TL 66)

kevés szölleje, vagy bora leszen. de mind ezekre, nem kel azt (TL 66)

ha a törököktöl nem félnének., de a botozástol félnek. mert leg (TL 67)

örmenyink a kik közöt lakunk. de nem is ollyan munkások, mint (TL 67)

ennek nem tudom az okát, de együt alusznak. a lakadalmoknak pedig (TL 67)

nagy halak. jádzanak. örömökben ugrándoznak. de a parton akik laknak, szomoruán (TL 67)

ez országban, akár hol jársz. de szép várost. itt nem találsz (TL 68)

hazáján ki,-vül soványnak. de ha Isten,-nek szolgálunk, ugy (TL 71)

elött. meg nem itélik öket, de ha más kezéhez akadnak is (TL 71)

mikor nem jól vannak egymásal. de édes néném, most nem kel (TL 71)

valohogy a fejdelem szivesen bánnya. de már egy nagy butól. meg (TL 71)

hogy igen keveset laktanak együt. de aköteleség mindenkor fent volt. és (TL 71)

micsoda gazdag és boldog vagyok, de a philosophustol semmi dicséretet nem (TL 72)

több kincset is mutata néki. de solon. mind ezekre. csak azt (TL 72)

szinte meg unná is kéd. de hozok még egy példát elé (TL 72)

önéki is buja volt gyürün. de más nap. egy nagy halat (TL 72)

a torkában meg talállya gyürüit, de idövel ez a király nagy (TL 72)

nyomoruságban vetheti a nagy fejdelmeket. de itt még más rosz hirek (TL 73)

ha már közöttünk bátorságosab volna., de én nem bánom mert a (TL 73)

közül. kettön is volt pestis. de ki gyogyultak belölle, mind azon (TL 73)

hogy szép helyt vagyunk szálva. de aza rut nyavalya. el vette (TL 73)

kéteknél is nagy a pestis., de már ebben benne vagyunk, uszni (TL 74)

Istennek hálá. egésségem jó vagyon. de mint hogy csak a pestisröl (TL 75)

végeztek is a tanács urak. de ki ki nevetésel mondotta ki (TL 75)

az ollyan városban valo lakást, de leg aláb. innét. egy ollyan (TL 75)

ha csak egy holnapig is, de azt gondolom hogy talám még (TL 75)

után. nagy fö fájást érzet, de mi nem is gondoltuk hogy (TL 76)

leg kisseb jó kedvünk is. de nem hogy jó kedvünk, de (TL 76)

de nem hogy jó kedvünk, de tartozunk holtig meg emlékezni erröl (TL 76)

micsoda napokot töltöttünk itt ell, de minek elötte el végezem levelemet (TL 76)

alolla. aportékáját is ki kaphatták, de nem lehet szeb égést látni (TL 76)

nem tartot. fél fertály oráig. de olyan kevés idö alat. elég (TL 76)

mely senem könnyeb, senem kisseb, de talám el mondhatni, hogy sullyosab (TL 77)

és jó állapotban legyen atest, de ha az elme nem vidám (TL 77)

külsö képen jol vagyon állapottyok. de még is kedvetlenek. mert az (TL 77)

jó renden nincsen is dolgok. de az elméjek helyben lévén mindenkor (TL 77)

nyughatatlanságban, akár a testünk inségben, de ö hozzája folyamodgyunk., egyedül ö (TL 77)

lett. volna mint az idén de Istennek hálá meg szünt. és (TL 77)

a hirt régen tudgya kéd. de azt is tudgya kéd. hogy (TL 77)

el felejti hogy hová való. de attol tartok hogy ismét itt (TL 78)

iffiu lett volna ábrahám idejében. de mostanában hatvan kilencz esztendö semmi (TL 78)

korában is, mindenkor piros ábrázattyavolt. de mostanában egészen el haloványodot. és (TL 78)

a viszá valo menetelröl volt, de már láttya hogy hamaréb meg (TL 78)

is az elsö a másikánál, de mit ártana, magyar országbol. meny (TL 78)

akár micsoda kedvére tölttse napjait. de mind azoknak ahalál avége. aszegény (TL 78)

volt. de egy két szó után. csak (TL 79)

sokat kivánkozot szegény amulando hazájában, de az Isten az örökös hazájában (TL 79)

majd nagy zokogásokot fog tenni, de sokal csendesebben volt. mint sem (TL 79)

még más is tartaná közit. de aki gazdagab. ahatalmasab. most ez (TL 79)

kédnek hogy kéd jó prophétáné. de ugy tettzik hogy nem kellene (TL 79)

madár is meg maradot volna, de rend szerént a szegény fogja (TL 79)

és ha hatvanhoz közelitünk is de abarány hust csak szerettyük. már (TL 80)

csak nem bizonyos, mások elött, de én nálam a bizonyos, mivel (TL 80)

az országban jobbat választani nálánál. de itéllye el kéd micsodások aleányok (TL 80)

hogy a testnek sem lészen. de hogy a grofné titulus zengjen (TL 80)

holnapban sem mosdottunk meg egyszer. de most egy kevese csinosaban tarttyuk (TL 80)

nem tudom mint talállya kéd. de susi azt mondgya. hogy el (TL 81)

hogy ma itt házaság lesz. de azt is jo meg tudni (TL 81)

két vagy három bizonyság elött. de azt is titkon. el itélheti (TL 81)

volna aházaságra. mint bercsényi urnak. de {…}, és nem csak a bucsut (TL 81)

esmét más társat kereset magának. de ne keressük ezt a szokást (TL 81)

és azután szabadon együt lakhatnak, de a birót meg kel ajándékozni (TL 82)

fogadom hogy sok mondaná. placet. de talám, még a férfiak sem (TL 82)

is hasonlo panasza lehet reám, de annak azt az okát adom (TL 82)

nem mentem. orvoság gyanánt eset. de édes néném. az ollyan orvoság (TL 82)

orvoságot is. kerüllye el, azember, de ez a mesterség, mind azon (TL 82)

bizonytalan voltát látom a sorsomnak., de mind itt, mind másut. csak (TL 83)

világi modon, azok jobban vannak, de mint hogy keresztények vagyunk csak (TL 83)

a levelemet, és predikácion végzem, de édes néném. egy kis jó (TL 83)

el nem jöt az idö. de arra eljöt. hogy kéd irjon (TL 83)

mászor is meg irtam kédnek. de nem jut eszemben. de mint (TL 83)

kédnek. de nem jut eszemben. de mint hogy uj házasokrol kezdettem (TL 83)

az is az uj házasokrol., de a bizonyos hogy susira nem (TL 84)

elötte husz esztendövel irta kéd, de hogy ne fillenttsek. ennek elötte (TL 84)

mennem. azt én szivesen kivannám, de ha én is husz napig (TL 84)

is töltöttem én a tengeren, de jo hajokon, az it valokon (TL 84)

a valo hogy most gyönyörüségeseb, de nem minden férfiu, és aszszony (TL 84)

férfiu, és aszszony mondaná azt. de a még aztot valaki jobban (TL 84)

szánásal. bánásal kel el kezdeni, de annak a vége örömre válik (TL 84)

szenttséget pedig örömel kezdik. de bánasal, és szomoruságal végezik. a (TL 85)

édes néném, hanem üsmerem is, de meg szerettem azt a leányt (TL 85)

a jó szivet méltó szeretni, de a pogányok közöt is látunk (TL 85)

éppen a leányát bocsátották hozája. de aztot is mindenkor jol meg (TL 85)

tömlecz tarto ezeket végben viszi. de az aszszony ötven nap mulva (TL 85)

esztendö mulva is, méltó szeretni, de illyen példát. a férfiak közöt (TL 85)

hogy nelegyen jó szivü aszszony, de ritka, és a férfiak közöt (TL 86)

ezt a király. tréfának vélte, de más nap a tréfa valoságra (TL 86)

lévök közöt találunk jó szivüeket. de még afejdelmek közöt is, a (TL 86)

biztatván. fogadá hogy meg segitené. de alkalmas idö mulva, látván. hogy (TL 86)

akár mely veszedelemre adni magát. de minek elötte ki mennyen franczia (TL 87)

az egész tanácsot. meg keseritté. de engedelmeskedni akarván akirálynak, aziffiu fejdelmet (TL 87)

volt le tenni akirályi paltzát, de már sokal nehezeb lészen aztot (TL 87)

veszi uttyát. a lajos kérésére, de nagy sziv fájdalommal. elöre által (TL 87)

azért ki dicséri, ki nem, de azért kevesen dicsérik. hogy a (TL 88)

a császárságot a fiának engedte. de ót nyugodalomban nem maradhatván a (TL 89)

volna, nem volnánk most bujdosok. de vannak ollyan dolgok., amelyeknek ami (TL 89)

jobbaknak tettzenek, mint sem akezdetek., de az okoság azt hoza magával (TL 89)

a bölcseség urára kel hadni, de mi ollyan nyomoru férgek vagyunk (TL 89)

fordul, ha jol élünk véle. de ehez is segittség kel. ezt (TL 89)

is csak könnyen engedelmeskedék afeleséginek. de jaj kí ne szeretné, az (TL 89)

hogy kéd azt nem tudgya. de azt könyv nélkül tudgya kéd (TL 89)

egy holnapig tartana a büntetés. de akár meddig tarttson. de addig (TL 90)

büntetés. de akár meddig tarttson. de addig ugy busulok. hogy majd (TL 90)

hamar a lakadalmat meg csinállya, de öreg lévén, csak keveset lakhoték (TL 91)

meg szereti, és el veszi. de eztet is csak hamar ki (TL 91)

aszszony lett belölle csak hamar; de még a szerencse fellyeb vitte (TL 91)

meg szereti, és el veszi, de mind azon által ugy hogy (TL 91)

holtig valo ártalmára ne legyen. de nem hogy ártalmára. de a (TL 91)

legyen. de nem hogy ártalmára. de a tette szerencséssé. és a (TL 91)

vitte ötet. a szerencsének parttyára. de nem jovallom mind azon által (TL 91)

talám soha meg nem történt. de mit mondgyunk az iró deákrol (TL 91)

roszul. hol joban, hol roszban, de csak telik, én is ballagok (TL 91)

én is ballagok véle együt. de azt kellene bánnom. hogy nem (TL 91)

utolso levelében az egésség felöl, de által láthattam. hogy jol fóly (TL 92)

fö képpen mikor jókedvünk van. de csak azért haragszom hogy némelykor (TL 92)

nem minden ember ir levelet. de nem minden tud ollyat irni (TL 92)

le irják amit akarnak mondani, de a csak száraz, sótalan. és (TL 92)

veres orczája, hogy meg pirittom. de kevés aszszony, és férfiu tud (TL 92)

szájnak., a káposztát akarám mondani. de nem mérém. ne hogy azt (TL 92)

káposztához hasonlittom a kéd levelit. (de meg ne haragudgyunk.) ha szinte (TL 92)

káposztával gyógyitottak minden féle betegeket. de egyéb dicséretet nem mondanék is (TL 92)

a kiknek. zörgéssel kelletet dolgozni. de söt még kakasokot sem tartottak (TL 93)

a kik jol tarthatták volna, de meg vannak ollyanok. ahol a (TL 93)

fogok meg nem sirosodot volna. de hiszem tudok ollyan historiát hogy (TL 93)

dicsérjüké azért Cleopátra aszszonyomot? csudálom, de nem dicsérem. de ha azt (TL 93)

aszszonyomot? csudálom, de nem dicsérem. de ha azt nem cselekedte volna (TL 93)

drága bolondságot. a valo bolondság. de annak abolondságnak. tizen nyolcz száz (TL 93)

példát ád a mi urunk. de rosz vagyok. és attol tartok (TL 94)

hogy az is ne maradgyak; de talám az idö okosabbá tészen (TL 94)

ehetnénk a meg tiltot gyümölcsböl, de nem eszünk, és nem akor (TL 94)

arra nem nagy egyepetyénk vagyon. de már most ha csak egy (TL 94)

oda el nem mehettenek volna. de ebböl láttyuk hogy a püspökök (TL 95)

egy hinto, és egy ló. de még is azt láttyuk. hogy (TL 95)

azon kerülte meg a diécésisét, de e még igen eleinte volt (TL 95)

nem igen vágytanak a püspökségre. de mihent anagy urak gyermekei a (TL 95)

azok öket mindenekböl ki eszik. de mindenkor nevetnem kel a szent (TL 95)

neki énnekem szép szamárokot küldöttél, de ha szépek is, azok Csak (TL 95)

onnét viszá küldi a lovat. de a ló azután soha fel (TL 95)

eha igy volt is regenten, de mostanában ha ugy cselekednek, csudálnák (TL 96)

valami szokást, meg fizet érette, de a ki azt a szokást (TL 96)

mostanában ha ugy cselekednek, csudálnák, denem követnék, és annyira nem tisztelnék (TL 96)

levelemet, a valo s’igaz. de mit irjak, irjamé azt, hogy (TL 97)

irjak, irjamé azt, hogy haragszom. de kine haragudnék. mikor azt irja (TL 97)

hogy a penitentzia rövideb volna., de oh mely hoszu volna agyontatás (TL 97)

agondolatokot is meg akarná tudni, de meg ellenben. könnyü penitentzíát adna (TL 97)

mint várom azt az idöt, de talám sokáig kel várnom. és (TL 97)

micsoda melegek járnak itt most. de kivált meleg esök, és sok (TL 97)

se több menydörgéseket mint most, de a derék állapot hogy igen (TL 97)

csudálatos erejét hallotta kéd amenykönek, de talám csudálatosabat nem hallot kéd (TL 97)

ki ki meg ijed. de semmi kárt nem tett, a (TL 98)

szoknya alá tenni a kezét. de asztal után. maga is el (TL 98)

nem egészen itt el töltöttük. de azt nem tudgyuk hanem tölttyüké (TL 98)

tudná. még elöre kéttségben esnék, de nem tudván bizik, és reménli (TL 98)

lehet töllünk, meg is házasodgyunk., de azt a lehetet, el vették (TL 98)

csak a gondolatot hadták szabadságunkban, de már azis unadalmas kezd lenni (TL 98)

igen szomoru házaság, dekivel, a kétek görög leányival, távul (TL 99)

gondgyok a házra ne legyen. de igen sok a köntösökre, annyira (TL 99)

is itt az ura afeleséginek, de abbol aszszonyom meg nem segitené (TL 99)

azután. avalo kis lábai lesznek. de holtig nyomorult lesz, és csak (TL 99)

mozgási vannak a mely tettzik, de szeretem másoknak., nekem pedig édes (TL 99)

mint a mi tündér országunkban. de a micsoda állapotban vagyunk, aztot (TL 99)

lakhattunk volna. ezek noha keresztények de bennünket gyülölnek. a pedig bizonyos (TL 100)

vagyunk, ök ártanának nékünkha lehetne, de nem merik. mert leg kisseb (TL 100)

senkit nem kel szemében dicsérni. de 25 mély földnire meg lehet (TL 100)

is, kéd. azt nem hallom, de azt kivánom hallani, hogy kéd (TL 100)

csudálni, ha kéd nem vette. de ha irtam. hogy veszet volna (TL 100)

irtam. hogy veszet volna ell, de mit törödünk rajta. a mi (TL 100)

a resttséget meg nem háborgattya, de mit irjak, mert itt semmi (TL 101)

mert az itt nem bolondság. de söt még nagy haszon. mert (TL 101)

teremne. mert meleg földet szeret. de magyar országban csudálom hogy meg (TL 101)

nagy mint egy borso szem, de fekete, és most kezdik vetni (TL 101)

nö nagyobat más fél arasznyinál. de egy szálból, három vagy négy (TL 101)

enyv forma matéria vagyon benne, de mikor érni kezd, abbol az (TL 101)

a gyapotat a hajábol magostol. de mint hogy sok magja vagyon (TL 101)

lehetne talám tisztitani a magjátol, de a kerékel egy sák gyapot (TL 101)

a gyapot. csak fonnya kéd. de édes néném. mint hogy agyapot (TL 101)

micsoda nagy serénységel dolgozik számára. de mint hogy azok az állatok (TL 102)

azokal a selyem csinálo munkásokal. de mint hogy egyéb dolgom nincsen (TL 102)

derekajok is fa level legyen. de leg elsöben is arra kel (TL 103)

mert a szükség rea viszi. de illyen eledeltöl. a selymek sem (TL 103)

jó áer, ezeknek igen egésséges. de egy kevesé nézük meg. hogy (TL 103)

nehány nap mulva. fejéredni kezd, de ezt a köntöst leveti. és (TL 103)

ideig a jól lakáshoz fog. de végtire. mind azt. mind az (TL 104)

mikor más képpen nem lehet. de az ur akarattyán kel ügetni (TL 104)

az állat halottaibol fel támad. de más formában. mert az házán (TL 105)

együt a dajkájának hadgya. fáradcságáért. de mint hogy a selyem egészen (TL 105)

száz lábni, és némelykor töb, de még az a szál dupla (TL 105)

immár a selyem meg vagyon. de az erösen aházhoz vagyon tekerve (TL 105)

le venni meg más mesterség, de azt is meg cselekszem. csak (TL 105)

selyem szál. a seprüre tekerödgyék, de csak hat szálat tekernek együvé (TL 105)

tanyitani, amelyet kéd jol tud. de mint hogy kéd ugy kivánta (TL 105)

kéd ugy kivánta. engedelmeskedni kel, de aztot talám nem tudgya kéd (TL 105)

lehetne szaporitani. mint a selymet. de mint hogy több költtségben telnék (TL 105)

de azt tarttyák. hogy azért a (TL 106)

a gazdaszszonyságrol kel kédnek irni. de félben hagyom. mert el felejtettem (TL 106)

felejtettem volt. hogy táborban vagyok. de a mi táborunk ollyan mint (TL 106)

ember is véghez veheti házánál. de arra a mi földünken, nem (TL 106)

hajtanak, még az urak is. de jol cseleksziké (TL 106)

uj dologra tanitottam volna kédet. de el kel vennem. és meg (TL 106)

csak csak kereskedöket lát kéd. de az országokban kellene látni hogy (TL 106)

egy vaknak. nehéz avilágtalant vezetni., de ha magok is a tanulást (TL 106)

az ideig meg tanul olvasni. de az olvasásal. csak paraszti szokást (TL 107)

tiszt. nem csak hadi dolgot, de országos dolgot is bizhatnak reája (TL 107)

országos dolgot is bizhatnak reája. de már vigyük haza pompával a (TL 107)

egy nehány terminusit ki pöki. de deákul már szégyenlene beszélleni. azért (TL 107)

mit virgiliusbol. vagy ovídiusbol olvasot, de hogy az iskolárol valo emlékezetet (TL 107)

azzal. amit az attyafiaitol tanult, de mit tanult. azt a tudományt (TL 107)

csak nem mind el felejti,. de mit tanult volt. annyi esztendökig (TL 108)

ugranék székiröl, és fel. kiáltaná., {…} , de azokhoz nem értvén. ollyan tanácsot (TL 108)

miben áll, az ország haszna, de azt sem tudgya micsoda országok (TL 108)

folyé elsöben vagy a dunában, de hol? a meg más kérdés (TL 108)

más tudományokrol valo könyveket olvasnának. de igy, a mi philosophusunk. egy (TL 108)

iffiu, két vagy három mesterséget. de lehetetlent nem kel kivánni a (TL 109)

szegény erdélyiektöl. nem is kivánok. de az atyák nagy számot adnak (TL 109)

gyümölcsét annyi esztendeig valo tanulásának, de a sok hejje huja, a (TL 109)

egy üres hordo. a pinczében, de édes néném most veszem észre (TL 109)

volna nálunk,. valamint a tudatlanság, de akár mely hoszu levelet irjak (TL 109)

kel vigyázni, valamint a férfiakéra. de még többet mondok, és azt (TL 109)

ha szinte fiam volna is. de nincsen, és azt bánom. de (TL 110)

de nincsen, és azt bánom. de azt is bánom hogy ma (TL 110)

bujdosoktól, hol szomoruán, hol kedvetlenül. de mi reánk is az az (TL 110)

ollyan nagy munkákot vinnének végben. de eszekben sem jutna, mahumetnek pedig (TL 111)

ujab, ujab hada lehetet volna. de a sok ostromokban minden nap (TL 111)

fordult is, maga ölte meg., de látván hogy az egész népének (TL 111)

is, veszté el, életével együt. de ha szinte aváros meg vétele (TL 111)

vétele historiáját olvassa is kéd. de lehetetlen hogy le ne irjam (TL 111)

hogy el felejtettem volna hivatalomot, de mindgyárt meg mutatom néktek. hogy (TL 111)

a magam gyönyörüségit szeretem is. de azt el tudom (TL 111)

adoknak el ütteté a fejeket. de ha szinte illyen boszut álla (TL 112)

álla is a szegény leányért, de annak nem kelletet volna. maga (TL 112)

nagy gyalázattyára, mint ezen cselekedete. de ne szollyunk többet. arrol a (TL 112)

kolosvárt jó kenyereket sütnek, avalo, de azis valo. hogy a nyughatatlanságal (TL 112)

de ugy a suhajtás. mind könnyeb (TL 112)

másoknak mindenkor jó tanácsot ád, de maga nem követi, azt felelé (TL 112)

darabig el viszi is betegségit, de annyira nem viszi, hogy abbol (TL 113)

Isten oltalmazzon meg minket attol, de ha az Isten azt reánk (TL 113)

és az elme, az egésséget. de ne szóllyunk az elméröl, hanem (TL 113)

és az izadás meg orvosollya. de aztot csudállyuk. hogy látunk az (TL 113)

valamely járásal. segittenék az emésztést. de még aztot meg gátollyák. két (TL 114)

azért igen szomoru; elégé vigasztalnám de csak fél fogra nevet. nem (TL 114)

haragját el kerüllyem. inkáb irok, de mit? mert szakállomra mondom. hogy (TL 114)

tehát irnom a {…} ferencz eletét. de nem akarok ugy tenni mint (TL 114)

tudgyuk hogy angyali életet élt, de aztot is tudgyuk. hogy meg (TL 115)

ahol a buzát majusban arattyák. de a szüretet csak akor kezdik (TL 115)

hogy a parancsolat meg volt. de a nap függötté a parancsolattol (TL 115)

eléb kellene szürni mint nálunk., de eléb nem szürnek, és a (TL 115)

a hegy allyán novemberben szürnek, de e nem közönséges még a (TL 115)

vagyon az, aki azt szenvedi. de a test fájdalmival. a lélek (TL 116)

kéd. hogy micsoda szomoruságban vagyon., de azt el lehet hinni. hogy (TL 116)

levélnek, igen rövidnek kel lenni. de hogy tellyeségel a szomoruságon ne (TL 116)

semmi bizonyost nem tudhatot felölle, de hogy jol meg tudhassa, egy (TL 116)

gyanoság. valo hogy nagy betegség. de aztot meg gyogyitani az illyen (TL 117)

férfiu jol cselekedeté, vagy sem. de én jó éttzakát kivanok kédnek (TL 117)

árvául hagyot, itt idegen. országban, de azokra is gondgya lészen annak (TL 117)

ur éltiben valo hogy szenvedet. de sok világi jókban is volt (TL 118)

része. valo bujdosásban holt meg. de nem szükségben. igy fogyunk el (TL 118)

akár mely gyönyörüségben uszunk is, de abbol ki kel kelni. és (TL 118)

egy pipa dohányt ki szivut. de meg holt. kédet pedig az (TL 118)

avalo mindennek meg kel halni, de ennek még inkáb meg kelletet (TL 118)

után. a testit fel bontották. de annak leg kisseb ize épp (TL 118)

azért hogy nem engedték meg. de azt tudom. hogy egy kis (TL 118)

hogy kész pénze felesen vagyon. de holta után meg csalatkoztunk benne (TL 118)

a feleségit gyermekit nem tarthattya. de nézük el miböl állot az (TL 119)

a cseléde meg hal éhel. de inkáb csudállyuk azt a boldog (TL 119)

és akinek. királyok mentenek udvarlására., de a hadakozást el végezvén. ismét (TL 119)

kiván, és kevésel bé éri, de most veszem észre magamot, hogy (TL 120)

és azután arégi romaiakhoz repültem. de viszá kel repülni. mert én (TL 120)

már is tétetni a feketét, de nem akarja. nem tudhatom az (TL 120)

igen villog ládájában az arany. de elég a hogy, nincsen kedve (TL 120)

a levelet. el kezdem irni, de bajuszomra mondom. hogy nem tudom (TL 120)

szünt itt az özvegyek közöt, de idövel az is meg szünik (TL 120)

irni kédnek, nem nagy vigasztalás. de csak kel valamit irni, azt (TL 120)

buzát fözessen meg kéd jol. de sok vizet kel reá tölteni (TL 120)

vessék el valamely jó földben. de mentöl ritkábban lehet. mert egy (TL 121)

igazé vagy sem. nem tudom. de a ki nem hiszi probállya (TL 121)

akor nem bánnya meg fárattságát. de a micsoda hirt hallottam csak (TL 121)

francziák közöt hamaréb meg halhatta, de tudgya. vagy nem tudgya kéd (TL 121)

volna, ugy még is mondhatnám, de bujdosásban lévén, mindenektöl el hagyatatván (TL 121)

azt meg tudván. el szaladot. de a papjai közül hármat vagy (TL 121)

ahitért. de nem csak. itt, hanem az (TL 122)

igen szeretik az ember hust, de a barátokon nem kapnak. mert (TL 122)

jó ebédet akartak belölle csinálni, de hogy meg sütötték. a husát (TL 122)

követhetném én is mindenben öket. de csak abban követem. hogy ök (TL 122)

mind a hajlandoság kötelez minket. de még többet mondok (TL 122)

de azt vallyuk meg édes néném (TL 122)

azt tudhatom. mert közöttök lakunk. de azt kérdeni töllem hogy micsoda (TL 123)

ha meg láttya, hát ijesztö. de azö törvények. abban kedvezet a (TL 124)

és ha modgyok vagyon benne. de meg ezen kivül, annyi rab (TL 124)

az urátol. e ritka példa. de a törvény meg. engedi. hogy (TL 124)

a törvény azt meg engedi, de ollyan formában. hogy az aszszonynak (TL 124)

abban hogy kéd egésséges legyen, de éppen most jő eszemben egy (TL 124)

hogy valaszt is adtam reájok. de nem vagyok (TL 124)

bizonyos benne. de abban bizonyos lehet kéd. hogy (TL 125)

irtam, kéd sem vehette aválaszt. de oh mely könnyen meg bocsáttyuk (TL 125)

szarándokokhoz valo gondviselésre szánák magokot. de azok csak nem mind hadi (TL 125)

és rodus szigetében meg telepedének. de idövel egy hatalmas török császár (TL 125)

kincseket gyüjtének europának minden résziben. de a sz. föld el vesztése (TL 126)

aszszonyoktol meg tartoztattyák is magokot, de más utálatos közösülés közöttök meg (TL 126)

a pápának ezeket tudtára adá. de látván hogy a pápa. csak (TL 126)

a hogy, jol, vagy roszul. de ahirek csak a könyvekben maradot (TL 127)

templomokot a melyek övék volt, de azt nem tudom hogy a (TL 127)

voltanak, hanem hadi szerzet volt, de ök lássák. azon nem törödöm (TL 127)

többet ne kívánnyon kéd töllem. de azt szeretném tudni, ha volté (TL 127)

köszönetet vegyek a veres barátokért, de a nem árt., mert mászor (TL 127)

hogy aztot meg bánta azután. de a meg holtak azzal fel (TL 128)

mint egy el temetve tartotta. de idövel a szeretet meg gyözvén (TL 128)

hogy a szerelem okozná betegségit. de nem tudhatván. hogy kit szeretne (TL 128)

és az iffiu fejdelemtöl kérdezkedni, de e csak magában tartá a (TL 128)

aszszonyok. és leányok mentenek látogatására de semmit észre nem vehete, már (TL 128)

az iffiu a királynét szereti., de hogy jobban ki tanulhassa. és (TL 129)

a keresztények avalo nem követhetnék de ha meg lehetne is ritka (TL 129)

bé lehet venni egy kényeségnek., de akéd tiszteletes kényesége meg bocsásson (TL 130)

mint a szegényeknek valo alamisnálkodás., de ha itt nem marad is (TL 130)

ha annak eledelt nem adnak., de azt nem tartom. a mit (TL 130)

az aszszony azonban fel ébred. de hogy zenebonát ne csinallyon; és (TL 131)

sokat szomorkodék a fia után, de még inkáb szomorkodék. azon. amidön (TL 131)

észre vévé. hogy terhben eset,. de modgya lévén abban hogy azt (TL 131)

egy közönséges leányt vett el. de kevés nap mulva, abékeség meg (TL 131)

szolgálo képiben haza akarta hozatni, de micsoda álmélkodásban esék, a midön (TL 131)

feleségit. e valojában meg történt. de ha meg történt is mi (TL 131)

munkálodtak azon hogy viszá mehessen. de végben nem vihették. és ezeknek (TL 131)

én is el végezem levelemet. de elsöben. meg kel tudnom. hogy (TL 132)

akarok. és nem tudom mit. de micsoda hirt tudnék innét asátor (TL 132)

sátorok alat laknak. minden pereputyostol, de mint hogy ezeknek. minden gazdagságok (TL 132)

apját. és kelletlen annyát ruházni. de mi édes néném. nem követtyük (TL 132)

a több nemzetekel esze elegyedgyenek., de énnekem ugy tettzik hogy az (TL 133)

valo gond nélkül valo élet, de üres. és a lako helye (TL 133)

ide halyuk a kakas szót. de ezis unadalmas lészen. ha sokáig (TL 133)

a kömivesek. és az átsok, de (TL 133)

nem lehetneé igy meg sütni. de meg bocsássan kéd ha többet (TL 134)

jönek, s’ mennek a kezemhez. de némellyek ollyan kurták. hogy alíg (TL 134)

két szóból állana, mert unadalmas. de akéd levelei, jó izüek, csak (TL 134)

és akedves embernek alevele kedves. de még attol is vagyon. hogy (TL 134)

ha egyéb képen nyájasok is. de a levélben. reá akarják magokot (TL 134)

a vászon házainkot meg lyuggatták. de tegnap ismét más ellenség hajta (TL 135)

hozta közinkben azt a nyavalyát. de bár ót maradot volna a (TL 135)

azt mondani hogy fáj afeje; de mi szükség nyavalyárol beszélleni. másrol (TL 135)

szükség nyavalyárol beszélleni. másrol beszéllyünk. de amit akarok mondani. ennekem, a (TL 135)

törödik. akéd kegyetlen szokása szerént. de leg aláb egy kevesé. szánnyon (TL 135)

szive is azt tanácsollya néki,. de az elméjit nem nyerhetem meg (TL 135)

ö ha engemet czirokál is. de jövendöre néz, az ezer aranyat (TL 135)

kiknek tettzik kövessék, nem bánom. de mások se bánnyák ha nem (TL 136)

a sok heverés, és dohanyozás, de hogy meg gyonyam, és vallyam (TL 136)

a nem jó, aholnap eljö. de a végben vitel azzal el (TL 136)

vennem. a resttségem. meg jutalmaztatására, de mint hogy meg érdemlem, halgatásal (TL 136)

resttség nem engedte. hogy irjak, de ha menteni lehetne a kéd (TL 136)

ronttya a mise mondo ruhákot, de édes kemény itélö bironém. erre (TL 136)

hogy hideg étek lesz belöllem, de csak háromszor vagy négyszer jött (TL 137)

az is harmad napban egyszer. de itt illyen nagy melegekben is (TL 137)

mellet. a szakácsok reszketve föznek, de Istennek hálá. nem veszedelmes hideg (TL 137)

meg is csinálta a testámentumát, de az Isten éltesse, nénékám, tudodé (TL 137)

indiai drága orvoságok után járni. de már most nagyob hideg leléstöl (TL 137)

Colonelus volt a muszka czárnál, de ót ki adtak rajta, mert (TL 138)

nagyok mint egy szilva szem., de a nagyságát nem csudáltam ugy (TL 138)

talám már irtam volt kednek de nem jut eszemben, de arrol (TL 138)

kednek de nem jut eszemben, de arrol nem irtam hogy egy (TL 138)

ezek fel nem találtatnak zágonban, de el lehetünk nálok nélkül, itt (TL 138)

egy kis kegyetlen boszszontások vannak, de könnyü annak tréfalodni, akinek szive (TL 139)

válásnál. titkos baráttyátol. valo távozásnál, de csak az idöhöz, kel magunkot (TL 139)

job orvosága azel felejtésnél, nehéz. de az idö, ád arra valami (TL 139)

eröt a türésre. nem probáltam., de hisziékéd azt. hogy a szeretet (TL 139)

addig a leányt sokan kérték, de a mátkáját szeretvén. hüségit meg (TL 139)

a törökel beszélnek aváltság felöl. de apénz nem volt elég, a (TL 139)

adtam volna nekik a levelemet. dekéd nagy hegyen lakik, ök pedig (TL 140)

sok pogány szokás maradot meg, de söt még az anyaszent egyházban (TL 141)

okát. már most nem tudgyák, de azt minden tudgya hogy találtak (TL 141)

hogy találtak olyan égö lámpásra, de mihent az áer éri el (TL 141)

feküt a meny aszszony mellé, de köntösösön, és csizmáson. és csak (TL 141)

valaha irtam már az illyenröl, de nem jut eszemben, de azt (TL 141)

illyenröl, de nem jut eszemben, de azt tudom. még meg nem (TL 141)

tud nád mézes téntával irni. de más nem, nem is illenék (TL 142)

azidöt, minden mulattság elöttünk fut. de ugyan is miért keresné amulattság (TL 142)

Constancinápoly pusztavolna. semmit nem szollanék. de minden nap eszes, értelmes, emberekel (TL 142)

kérdéseket., az illyenért ne haragudgyam., de nem merek, inkáb engedelmeskedem, és (TL 142)

arra valo hogy engemet boszszonttsunk, de azt csudálom hogy honnét vetted (TL 142)

volt annyi kalendárium mint most. de idövel, a császárok. kivált agörögök (TL 143)

akit a Constancinápolyi patriárcha akart., de mind azokban a fel magasztaltatásokban (TL 143)

pápa méré arrol meg inteni. de akevély patriarcha. az intésnek nem (TL 143)

akarának viszá térni az uniora, de végben nem vitték. mert nem (TL 143)

apátriarchájával. és ót mindeneket igerének. de viszá térvén, és látván. hogy (TL 143)

hogy anagy böjt. apostoli szerzés. de ha szinte száz harminczadikban rendeltetet (TL 144)

tiz püspök volna is együt. de mind atiz. egyszers mind mond (TL 144)

a nekem köszönet gyanánt esik, de a köszönet csak arra valo (TL 145)

és ép szivel meg cselekszem. de ugy amennyiben. a rongyos elmém (TL 145)

a másika a fejér tengerben, de annak két felöl. aparttyán. micsoda (TL 145)

lehetne épiteni, most is vannak, de ha más féle nemzet lakná (TL 145)

misére megyek. reám sem néz, de mihent ebédre dobolnak, azonnal fel (TL 145)

a kutyánál az elephántot mondgyák., de még nem láttam ö nagyzságát (TL 145)

még nem láttam ö nagyzságát, de ollyan kutyát láttam a ki (TL 145)

nevezték. a mámertusok egyiptumot birták. de akár ki birta a szent (TL 146)

ki birta a szent földet, de oda akeresztények minden idöben el (TL 146)

volna némelykor valamely kevés segittséget de az igen kevés volt; és (TL 146)

menni, nem tudom melyik válokra. de posztobol. és keresztet kelletet fel (TL 146)

izben volt. és mindenkor szerencsétlenül. de még végtire az aszszonyok is (TL 147)

hazáját, és még keveseb házát, de mind ennyi szerencsetlenség. és veszedelem (TL 147)

ket testvér öttsit el vesztette., de a király mind magát. mind (TL 147)

irtam volna, voltak, és nincsenek, de igy igen röviden let volna (TL 148)

néném. ha rövideden irtam is. deugy tettzik meg láthattya kéd. hogy (TL 148)

szép iffiu, eszes, és értelmes. de természet szerént, mert a tudomány (TL 150)

mely szép legyen az elme. de aztot fel kel ékesiteni a (TL 150)

mindeneket, keservesen tapasztallya mind ezeket, de mit tehet rolla, már a (TL 150)

természetit, esendes. és nem haragos, de a fiat nem üsmérhetni addig (TL 150)

már esztendötöl fogvást ritkán jár de az elöt. minden héten kéttzer (TL 150)

az egyebet, jobban szeretné avadászatnál, de it csak a barát tanczot (TL 150)

ma adot a fejdelem audenciát, de ha szinte maga nem volt (TL 150)

felelé hogy csak száz hét. de azonban még erös. és jó (TL 151)

kéd helyben hadgya mind ezeket. de nem tehetek rolla, azt magad (TL 151)

fel ült. száz esztendös. lovára, de a csuda. hogy föként a (TL 151)

uramot üsmérjük. azért beszellünk ugy. de ha az hertzeget is üsmérnök (TL 151)

is üsmérnök, más képen beszélnénk, de édes néném, már is meg (TL 151)

könyvet simogatni, elmegyünk ugyan vadászni, de csak azért hogy othon ne (TL 151)

szabad volna menni az aszszonyoknak. de söt még semmi némü nöstény (TL 151)

ollyan szoros rendre nem jutottunk. de nem sok héja, avalo pedig (TL 152)

kivülis eleget pirongatz jo néném, de már én ahoz ugy hozá (TL 152)

szomju szarvas a hideg forrásra., de amint észre vettem inkáb szomjuhoza (TL 152)

vettem inkáb szomjuhoza ameleg forrást, de az apja hirével, nem fog (TL 152)

a hertzegel., nem tudom belöl. de azt tudom hogy ugy jöttünk (TL 152)

ollyanok mint az íjesztök. sároson., de nem másként. elég ahogy. ót (TL 152)

jol meg itattuk a hertzegünket, de azt nem poháronként kel innya (TL 153)

mi hertzegünk annyit nem ivut. de az ollyan orvoságra nincsen szüksége (TL 153)

egyszers mind, akezdet elég bövséges, de inkáb akarták volna. ha fiun (TL 153)

volna. ha fiun kezdette volna, de az a jo áitatos királyné (TL 153)

valamely klastromban kel meg korodzani. de arendes., hogy a mely, klastromban (TL 153)

fundálta. a kedvezet az aszszonyoknak; de mit mondgyak. mert. azt tarttyák (TL 153)

ugyan ó leányul holt meg, de a mi nevetésre valo, meg (TL 154)

aszszonyok alkalmatosok. az ország igazgatására, de a füstölö, éppen nem a (TL 154)

a leg elsö aszszonyt párisban.. de hogy akasztáson ne végezem a (TL 154)

hogy a hertzegünk mulassa magát, de neki más féle mulattság kellene (TL 154)

levelét. emind sok nem tudom. de azt tudom hogy senki ugy (TL 154)

kevesé alevél igen kurta volt. de mit tehetünk rolla, avalo hogy (TL 154)

hogy én ahoz nem szokhatom., de az ollyant. némelykor, láttatlanná kel (TL 154)

pedig mind rabul el fogtuk; de mind hogy az ellenség már (TL 154)

is bé szállottunk a magunkéban. de ha igazat kel mondani., nem (TL 154)

is, az élete csak szarándokság. de a miénk duplán, mert ha (TL 155)

és probálunk, mint szomoru példák, de még is szerencsések volnánk, hogy (TL 155)

hogy ha másoknak például lehetnénk., de nem leszünk. mert hány ezer (TL 155)

nem volté példa elöttünk.? volt, de tanoltunké rajta.? mások is csak (TL 155)

csak ugy cselekesznek., meg tanullyák. de el nem kerülik. de mi (TL 155)

tanullyák. de el nem kerülik. de mi lehet ennek az oka (TL 155)

sincsen esziben az ország jova. de mindenik tele torokal kiálttya a (TL 155)

jo idöt, jó idö let. de ugy történt. hogy aratáskor. sokal (TL 156)

mint másoknak; azért panaszolkodni kezdet, de az istenek azt felelték neki (TL 156)

nem az Isten segittségihez kaptunk. de azt is el mondhatni talám (TL 156)

szokták a füzö mellé tenni, de én aki egész életemben bujdostam (TL 156)

okozta, így mondhatni természet szerént. de keresztenyi modon szolván. Isten rendelése (TL 156)

fel, de ha ugyan csak azakasztáson kel (TL 157)

feltemben., a hertzeg nevethetet volna de eltitkolván. mondá atiszteknek ezaz ember (TL 157)

akik meg felelhetnének a kérdésire. de nem, hanem job ha én (TL 157)

vallást. eleget irt volt ellenek, de a harag, és a szeretet (TL 157)

meg vált volna a királynétol. de csak oly könnyen nem lehete (TL 158)

roszat elkerülhesse, adot volna szabadságot, de már késö volt. mert a (TL 158)

tartottak meg holmit arégi szokásokban, de az Isteni rendelés, nem hadta (TL 158)

vagy három aszszonyt vett el. de egymás után. mindenikét meg öleté (TL 158)

okoz. de a héjával, egy auctornak. tanátcsát (TL 159)

még, meg nem ésküt véle. de mihent az esküvés meg volt (TL 159)

Isten semmi roszat nem teremtet. de mi viszá élvén az ö (TL 159)

Csak az idö fejeriti meg. de itt. mind azidö. mind a (TL 160)

csak a mi jovunkot tekinti, de az ö bölcs itélete más (TL 160)

bujdosásunk. mind hasznos, mind szükséges. de azon kivül is. ha az (TL 160)

sem jutot a fekete kenyér. de mihent a makra szorult. akor (TL 160)

benne. hogy magyarul nem tud. de a nem az ö vétke (TL 161)

egy kis anyai termeszet benne. de idövel talám el hadgya. de (TL 161)

de idövel talám el hadgya. de másként jo szivü, és a (TL 161)

gyermekeit. nehezen válék meg tölle. de ebben az országban. mit lehet (TL 161)

idöt amint lehetet. de az urunknak a lábai hogy (TL 162)

csuda, ha kedvesen nem venném. de hogy vagyon a, hogy mi (TL 162)

látogatására. négy alatta valo püspökökel., de ha gyalog járnak is, azt (TL 162)

is tarthatna, a püspökök is. de atörök birodalma alat, hinton nem (TL 162)

mondgya. a mint lehet tölle, de hogy predikállyon. azt nem lehet (TL 163)

lehet az ö tudatlanságátol kivánni, de miböl tanulna valami kis predikácziot (TL 163)

és abbol áll. minden könyvök. de mikor tanulhatna valamit. mivel egész (TL 163)

ha meg nem nyuzák is. de jól meg nyirik., erröl éppen (TL 163)

aaronnak. adná viszá a gyapját., de semmit nem nyerhete, koré hogy (TL 163)

magában hogy meg öleti ajuhát. de aaron azt meg tudván. oda (TL 163)

és estig felesen meg szaporodának. de a csudálatos volt. hogy senki (TL 164)

jancsár. lovas had is vagyon. de senki acsászár mellet fel nem (TL 164)

hogy a császáral meg elégesznek. de nem a vezerel. tihájával, és (TL 165)

és noha ök elégségesek acsászáral., de ugy mind azon által, hogy (TL 165)

azon hogy meg szabadithassa avezért. de nem lehete. mivel már. a (TL 165)

és a tiháját kezekben adni, de a muftit kezekben nem adgyuk (TL 165)

fogságban vannak, és kezekben küldik., de a muftit se kezekben nem (TL 165)

a rebellisekhez bocsáták a követeket, de az még oda járnának, az (TL 165)

birá azt a nagy tisztséget. de még azon kivul, acsászár (TL 166)

és predálás. vigyáztunk is éttzakákon, de itt minden oly csendeségben volt (TL 167)

császár kincs tartojára rea mehetnének. de nem, mert a tárház. a (TL 167)

mint egy el oltotta volnais., de belsö képen, mind ez mái (TL 167)

vett vala fel a mészárostol, de a vezér azt felelé néki (TL 168)

nélkül, ezel meg menté magát, de hogy tellyeségel ez iránt valo (TL 168)

agáknak., csak mennyenek babilonia segittségire., de egyik sem esék atörben, mivel (TL 169)

lett volna. de eleit vévén adolognak., és afö (TL 171)

képpen is gyomlálhatták volna avilágból. de mint hogy igy eset mit (TL 171)

a szoért meg fizetnek nekem. de semmi, elég ahogy, akéd levelit (TL 171)

okát látván. absolutiot adok kédnek: de édes néném, had ne irjak (TL 171)

nem ténta. hanem vér volt. de lehetetlen hogy még egy véres (TL 171)

is ót egy bokorban feküt. de nem láthatta. a szolga mihent (TL 171)

a legény menteni kezdi magát. de az olosz azon meg nem (TL 172)

és egyaránt kivánhattyák az elsöséget. de nem akarván egyikét is magára (TL 172)

tudom. ha illyen itéletet teszneké. de nem volnaé jó. valamely mesterséget (TL 172)

meg lehetne üsmérni. aszerelmes. aszszonyokot., de mint hogy a szerelemröl (TL 172)

egy valaki el akará ragadni. de amint oltalmazta magát. halálos sebben (TL 173)

valamely hartzon sántult volt meg. de az esze nem sánta. mert (TL 173)

császárt letették. micsoda rövid uraság, de nagy, a mint látom, az (TL 173)

ne hadgya uralkodni a vezéreket, de a jo tanácsé vagy rosz (TL 173)

tudna. az külsö dolgokrol végezni. de ezekre idöt neki nem adnak (TL 173)

fö tiszteket letegyenek is avezérel, de az alattok valo tisztek meg (TL 173)

dolga illyen formán csak foly. de nekem ugy tettzik. hogy ha (TL 174)

hadnának. hogy még jobban folyna. de mit mondgyak. ibrahim pasa sokáig (TL 174)

pilátust hogy számki vetésben küldgyem., de nem. hanem még fel kelek (TL 174)

fogadom. milehet annak az oka, de pilatus annál inkáb csudálkozot a (TL 174)

nap mulva, ismét hivattya pilátust. de pilátus uram, szerencsétlenségire, hirtelenkedvén. mind (TL 174)

nemhogy fel költ volna elötte, de keményen szolván hozája. számki vetésre (TL 174)

irnék valami hirt ha volna. de mi itt oly nagy csendes (TL 175)

élnek, és mi csak aluszunk., de vané egyéb dolga a bujdosoknak (TL 175)

mind igaz. és ugy vagyon. de az is valo. hogy a (TL 175)

sokat temettünk el már közüllünk, de aza veszet irigység, csak meg (TL 175)

az othon lako testvér atyafiaknak. de még eddig, mind ellenkezöt tapasztaltam (TL 175)

is lesz. mind örökkön, örökké. (de nem mondok rea ament) azt (TL 175)

hogy azokot el üze közüllünk, de még eddig végben nem vihette (TL 175)

még eddig végben nem vihette, de amit ahalál végben nem vihet (TL 175)

szeke eleiben. had itéllye meg, de a még oda érkezünk, én (TL 176)

kételkedés. aztot pediglen egy pogány, de szép fejdelem aszszony adgya tudni (TL 176)

koszorut csinált Cleopátra markus antoniusnak, de azt talám el nem itélheti (TL 176)

látván. hogy nem csak abortol. de még aszeretettöl is kezdene részegülni (TL 176)

akará innya a Cleopátra egésségiért, de a királyné a kezit a (TL 176)

ha lehetne, nálad nélkül élnem, de látván a királyné, hogy marcus (TL 177)

az orvoság igen durva volna. de hadd hozzak még egy példát (TL 177)

amiénk már egészen meg perselödöt. de miért vettük mi azt szokásban (TL 177)

hogy jól tudgyuk. egymást szeretni, de ahogy. mi soha sem veszekedünk (TL 178)

mikor jö a még ell., de a még is becsületeseb hogy (TL 178)

vévén. kivánt élni ajo alkalmatoságal, de nem roszra fordittá, hanem arra (TL 179)

csinált vala kötést. apersiai királyal., de ibrahim csak arra akarván hajtani (TL 180)

az astrologust, ibrahim hozája vivé. de elsöben beszélle afejivel, az astrologus (TL 180)

ót egy nehány esztendöket tölte, de szerencsétlen lévén hadakozása, viszá tére (TL 180)

De meg emlékezvén, hittel tett fogadásárol (TL 181)

és fogadását, ezekröl sokáig vetekedének, de semmit nem végezének, hanem egyik (TL 181)

sveciai királyt meg nem verék. de azután, tudta a sok rosát (TL 182)

nem mondották a sz. misét. de most mind ót. mind másut (TL 182)

szép állapot. annyi prokátoral perelni, de az is szép dolog. ha (TL 182)

hogy mi is valamit foghatnánk. de a szegénynek., a szerencséje is (TL 182)

és csak egyedül magokot szeretik, de aztis görög. nem nemesi szeretettel (TL 182)

ha le irjamé vagy sem. de le irom, mert nincsen egyebet (TL 183)

kel aztot, aki abban vagyon. de még is. nem lehet hogy (TL 183)

a féltö irigység van bennem. de a héjával senkit nem szeretek (TL 183)

a nekem szomoruságot okozzon is. de én telámont nem szeretem, és (TL 183)

tudom, és azt meg vallom, de az a magamhoz valo szeretet (TL 184)

minden erövel ellene kell állanunk., de azt soha sem gondolhattam volna (TL 184)

elsöben mi velünk magunkot szereteti; de azt is meg kel vallani (TL 184)

minden aszszonynak. akarnának tettzeni. julianna. de az által. el törölöd. aszép (TL 185)

valo szeretetnek. azokban része lehetet, de a leheté. hogy a midön (TL 186)

legyen is rejtve avilág elöt. de el vagyoné a rejtve te (TL 186)

egy kevés magadhoz valo szeretet,. de hogy bizonyitod azt meg nekem (TL 186)

hogy mások elött tökélletesek lehessünk, de még többet mondok. mert azt (TL 187)

magahoz valo szeretet részére tertem, de hová lesz, a magadhoz valo (TL 187)

leányokban aszszonyokban, de azt is el mondhatni felölök (TL 188)

mind jó sziv vagyon bennek; de egy görög aszszony. talám káromkodásnak (TL 188)

mondaná. ugy szeretlek mint magamot., de ha szinte azt mondaná is (TL 188)

minden orán, nagy hadakozás lesz, de tudodé annak azokát, octobernek a (TL 188)

választá. és annak fel kiáltá. de ugyan abban az idöben. egy (TL 188)

e nem tettzék állandonak lenni, de kevés idö mulva. a muszka (TL 188)

hirdete., mind a kettö ellen. de mint hogy, stanislausnak, se oly (TL 188)

kel a szemünket hunni egyszer. de addig, csak jó az egésségre (TL 189)

tudom mit gondol a császár, de én azt gondolom helyette. hogy (TL 189)

joszágában ment. maszor többet, jobbat. de most nincsen egyebet mit irnom (TL 190)

az aszszonynak, nem csak spárgás. de köteles szolgája (TL 190)

ma. a hoszu levél irásra,, de mint hogy attol tartok; hogy (TL 190)

mint folynak már is dolgai. de ha azt el veszti is (TL 191)

és oda uj királyt tegyenek, de mind ezekböl. nekünk mi hasznunk (TL 191)

a levelet küldöttem volna el. de francziául vagyon (TL 191)

öszült. mint egy ösz macska, de még is ollyan a micsodás (TL 191)

hogy hamaréb meg nem házasodtunk. de ö a vétkes nem én (TL 192)

hanem azablakhoz ment idö tölteni. de itéld el néném, mint el (TL 192)

a leányát. mint vinné terhit. de semmit nem szolla, hanem más (TL 192)

mértékleteségel. lehet böjtölni a halal, de a tojásban van részünk. mert (TL 192)

kegyes szemel tekinttyük az asztalan. de ha meg gondollyuk. egy ollyan (TL 193)

avilágot birta. talám ki telhetet. de azt kérdhetné valaki, ha vagyoné (TL 193)

madár, erre noé meg felelhetne. de addig mi csak eszük a (TL 193)

a bórt is köszönöm néném, de nem annyira mint a halat (TL 193)

halat. mert borunk elég vagyon, de nem csak elég, de jó (TL 193)

vagyon, de nem csak elég, de jó is. asztali bornak bé (TL 193)

alá valok. amint szokták mondani. de elég jók. a szükségre. és (TL 193)

üsmérni, mind aztot meg igazitani, de talám nem föben járó dolog (TL 193)

bánom hogy meg nem cselekedhetem. de mit tehetünk rolla, meg bocsátom (TL 194)

kéd is ha megnem cselekszem. de jo egésséget kivánván. maradok (TL 194)

löni, mind meg venni könnyü. de azt igen nehéz. meg oltalmazni (TL 194)

ollyan játékban. magát nem gyakorlotta. de hadgyuk el dantzkát. ugyis ót (TL 194)

várat. meg vett a franczia. de a mi leg nagyob, még (TL 194)

ment volt birni olosz országban, de ha szerencsés lehet, talám még (TL 194)

fel állittya a siciliai királyságot. de akár mit csinálnának ök. csak (TL 194)

nekünk is. valami Cseppenne hasznunkra. de se szememmel nem hallok. se (TL 194)

saeculumban 33 esztendö tölt el. de azon kevés idö alat. igen (TL 194)

küld kéd nekem meg panaszollya, de a panaszostol. az ember hizik (TL 194)

de édes néném, ha panaszolod is (TL 195)

édes néném, ha panaszolod is, de nem háláadatlannal van dolgod. és (TL 195)

de én is utánna teszem. ha (TL 195)

ki rekesztenek is magok közül. de imádgyuk az Istennek (TL 195)

de már késö volt; mert a (TL 195)

a királyságát is el hadta, de aki leg elsö indittoja volt (TL 196)

irnék kédnek, ha volna mit, de mi még mind ezeket távul (TL 196)

szegénynek, a szerencséje is szegény, de aza vigasztalásunk vagyon. hogy aki (TL 196)

volna jöni elsöben., de csak nehezeb, és hoszab az (TL 197)

hazat, valamint egy fecske fiu., de a szüléihez valo szeretetnek meg (TL 197)

meg, a stanislaustól elvett koronát. de a példa beszednek. bé kel (TL 197)

példa beszednek. bé kel tellyesedni, de a levelemet el végezem. mert (TL 197)

vendégeskedhessenek; ezt neveti kéd talám. de ez ugy van (TL 197)

nagy tálat meg töltenek hoval. de annak. harmad, vagy negyed napi (TL 198)

havat. azután. nyakon öntik. peszmegel. de tudgyaé kéd. mi legyen a (TL 198)

azután abbol. kedveskedik az attyafiainak. de most ki vannak. mert, mind (TL 198)

huru hegedüt eleget rángattyák nekik, de a csufos szokás nálok. hogy (TL 198)

néma, csak az urával. beszélhet. de másal senkivel sem, mikor agazda (TL 198)

hamaréb. fel szabadittya a némaságbol. de ha nem szereti, tiz esztendeig (TL 198)

elég már az örményekröl irni, de nem lehet. nem irni, mint (TL 198)

várat szallot meg. az impériumban., de mint hogy késöre adták fel (TL 199)

hogy még annak nincsen ideje. de a császárok nem jovallása. parancsolat (TL 199)

annak meg gatoloja. Isten tudgya, de azt hinnünk kel., hogy ö (TL 199)

eztet most lelki szemel nézük. de még jövendöben. testi szemel is (TL 199)

senki azért meg nem szegényedet. de sok gazdag ház pusztult el (TL 200)

adakozásnak. meg becsülhetetlen hasznát veszik. de ha szinte nem vennékis. (a (TL 200)

azt maradando helyre el tettem, de attol nem tartok néném, hogy (TL 200)

mert ha igen titkollya is. de észre lehet venni, hogy vagyon (TL 200)

is. le kel esni alatta. de ami állapotunk, ollyan, hogy csak (TL 201)

az Isten akarattyára kel hadni, de a mikor erösen szeretünk valakit (TL 201)

fázik. ezen mindgyárt meg ijedék. de meg azután. gondolám. hogy tavasz (TL 201)

szokot öltözni. a házában megyek, de micsoda ijedcségben nem esém. mihent (TL 201)

a nagy misét meg halgatta. de nem kel csudálni. ha igen (TL 202)

leg kiseb fájdalmat nem érez., de nagy badgyattságot; édes néném, kérjük (TL 202)

keserüségnek ködgye, valoságoson reánk szállot. de ne azt a jo atyánkot (TL 202)

állapotban irom ezt a levelet, de mivel tudom hogy örömest kivánnád (TL 202)

nagy badgyattságokot érzet, igen keveset. de másként. mindent a szokás szerént (TL 202)

is meg kivánta. és dohányozot; de azt csudálta mindenikünk benne, hogy (TL 203)

feküt. noha alig volt el. de még is ugy meg tartotta (TL 203)

két felöl a karját tartották. de maga ment ahálo házában, a (TL 203)

egy gyermek, szüntelen rea néztünk. de még is csak azon vettük (TL 203)

forintot, sibrik uramnak is annyit, de mindenikünknek. azt a pénzt. franczia (TL 203)

az agya veleje egésséges volt. de annyi volt. mint két embernek (TL 204)

és akik jol üsmerték szegényt. de még is. nem hiszik hogy (TL 204)

ember valamitöl. annál kissebnek tettzik. de itt nem ugy van. mert (TL 204)

hogy micsoda pásztorunk hagyot el., de a mi jó Istenünknek. ha (TL 204)

magyarokra. kik a fejdelmet szolgáltuk, de erre, se sibrik uram. se (TL 205)

képen. voltam magyar. vagy székely, de már külsö képen is. mert (TL 205)

még meg szaporodását is akarnák, de az Isten. akiben kel biznunk (TL 206)

el mehet. a hová tettzik, de kevesen akartak még eddig azzal (TL 206)

tiz tallérból, melyet adnak napjára, de senki nem várhat többet, harmintz (TL 206)

lehet tartani a tiz tallérból. de nem lehet. se fizetést. se (TL 206)

többi is, kérne, és zugolodnék. de hogy senkinek semmit nem adnak (TL 206)

volt hogy reám fog szállani, de azzal könnyebnek nem találom, de (TL 206)

de azzal könnyebnek nem találom, de reménlem. hogy aki reám adta (TL 206)

Isten végit vetette sok szenvedésinek, de más részint., lehet szomorkodnom, mert (TL 207)

valok. inkáb szeresenek mint fellyenek. de azzal nem kel magunknak. hizelkedni (TL 207)

és igen szeresse az igazságot. de ámbár mindeneket jol végben vigyen (TL 207)

mindenkor bal itéletet szoktak tenni. de aki az igaz uton jár (TL 207)

néném, mert van szükségem rea. de egyik vigasztalásom a. ha az (TL 207)

hirével. ezen levelemet fogja venni. de mivel az emberi természetnek. halandosága (TL 208)

ezen fényes birodalomban valo jövetelemet. de kivált képen azon indulatomot; a (TL 208)

a mim volt közikben osztottam, de nem szegyenlem meg vallani oly (TL 209)

vala, én érettem mutassa kegyelmességét. de mint hogy magam is annyi (TL 209)

Császár kegyelmeségében ajánlom egyenként öket, de kivált képen ibrahim hiv tolmácsomot (TL 209)

és tudnám mit várhatok tölle., de ki tudgya micsoda természetü. az (TL 209)

mondani magának is a fejdelemnek., de én azt csak nevetem. mert (TL 210)

sok. mostani állapottyához elegendö volt. de másut. egy kalmárnak is töb (TL 210)

hadta, két lora valo szerszám, de házi eszköz elég. mert ö (TL 210)

szolgálatért. és a kápolnájáért volt. de ö annak hasznát is vette (TL 211)

a követet meg akarnám ajándékozni. de ollyan portékát szeretnék neki adni (TL 211)

a mely nekem sokban tölt. de amelynek nem veszem hasznát. egyik (TL 211)

kápolnádot. mert arra sokat költöttél, de semmi hasznát annak nem veszed (TL 211)

szegény hasznát venni a kápolnájának. de sok más ollyan költtségeket tett (TL 211)

bajban, és szomoruságban értem meg. de a ki a keresztet adgya (TL 211)

ki panaszolkodik. lesz kire igazitanom, de aszegény urunk ha ezt láthatná (TL 211)

gyermekségektöl fogvást szolgálták az apját, de abban menthetem a fiat, hogy (TL 211)

testünk minden nap jol lakik. de az elménk. igen koplal. avigasságtol (TL 212)

többiis. érzi a maga bibijét. de én. duplán érzem, mind a (TL 212)

nap a sok boszut látom. de Isten kegyelme nem engedí hogy (TL 212)

avezérel el mentél volt táborban, de hiszem onnét is lehetet volna (TL 213)

mind meg eszik sem bánom, de azt bánom, hogy itt ollyan (TL 213)

vigasztaltam, a töb kenyeres társaimot. de avigasztalás csak harmad napig tart (TL 213)

volna a vigasztalásra mint másoknak, de engemet csak az egy Isten (TL 213)

sok bajomot. mások eleiben terjesztenem. de söt még a mi leg (TL 213)

fejdelem irja hogy el jö. de még itt nincsen. azonban a (TL 213)

adást meg mutattam a fejdelemnek,.) de azt jó meg tudni elöre (TL 213)

halok, sokszor meg emlegetz engemet, de akor késö lesz. ha akor (TL 214)

légyen Istennek. ha sokára is. de el erkezék rákoczi joseph; azt (TL 214)

gondoltuk hogy mind akettö eljö. de csak anagyobik jött el. a (TL 214)

töb tiz tallérnál. azegészház költtségire. de aki a fogat adta, ennünk (TL 214)

is kelletet volna oda menni. de bonneval volt az oka. mert (TL 215)

Császáral valo békésége még tárt., de sött még mint hogy a (TL 215)

magát hozánk, alkalmaztatni nem tudhatom. de a mint észre kezdem venni (TL 215)

vártuk, ezt az ifiu fejdelmet de szomoruságunkra jött. a szép rend (TL 215)

fia közöt valo nagy külömbséget. de már ebben benne vagyunk, mihent (TL 216)

fejdelem sokat visgálodot utánnam alatomban., de betsületem meg sértésére valot semmit (TL 216)

ditséretre mélto dolog let volna, de a természetit kellet volna meg (TL 216)

venni még igen ifiu korában. de mindenben szabadá hagyták. és a (TL 216)

fel a török a békeséget, de azt tudom, hogy egy keresztyén (TL 217)

kik ketten Europábol ki üzhetik., (de tegyük utánna. ha Isten ugy (TL 217)

anyi esztendökmulva. ki bontokozánk onnét. de hogy? tsak herdi burdi modgyára (TL 218)

tsak kevesed magával. indula meg, de ugy mintha az ellenség lett (TL 218)

az apám. nem felelék reá de gondolám. hogy talám még erdélyben (TL 218)

mely tsak egy szöcs háza. de kényesen el lakhatik egy fejdelem (TL 218)

ételre azok néki nem használhatnak, de azis bizonyos hogy a természet (TL 218)

szép drága munkára fordittyák azokot, de a mit leg inkáb tsudáltam (TL 218)

abban az állatban, az orrát. de orrnak nem mondhatom mert az (TL 218)

a magosága 13 arasz volt., de e még tsak a kisdedek (TL 219)

akar inya, meg hajol elötte. de azután hátat fordit néki. ilyen (TL 219)

férfiu tselédgyeket igen keveset láttam, de szolgálot, mindenikénel nagy seregel, valamint (TL 219)

egy szempillantás alat el mulik. de minden szempillantásban meg ujjul. jo (TL 220)

Császar mindent láthat, és halhat; de ötet nem láthattyák, azután aszokás (TL 221)

után husz husz tál étket, de azal az ebéd nem tarta (TL 221)

mert a török gyakorta eszik. de keveset egyszer; egy tálbol két (TL 221)

bölcs. ha pogány volt is. de igazat mondot, mivel egyszer azt (TL 222)

még eddig hozánk jól volt, de meg eddig mi sem tudgyuk (TL 222)

hogy mindenüt usztattunk a sárban, de már azt is meg kel (TL 223)

érkezénk tegnap. igen nagy bajal. de egéségesen, tegnap hus hagyo ked (TL 223)

tegnap hus hagyo ked volt,, de mi még tegnap kezdettük a (TL 223)

de elsöben a bulgár aszony elött (TL 224)

csernavoda, igen ocsmány helyt vagyon, de nagy falu. szép házak vannak (TL 224)

fele bolgárok lakják kevés török. de gazdag kereskedök vannak itt. mind (TL 224)

40 ezer embert adnak melléje. de abban thamás vagyok., végtire azt (TL 224)

lehetne ha azöreg urunk élne, de most hogy hozánk jöjjön valaki (TL 224)

végben vittük hogy ide jöttünk. de postán. mert mi egyébképen nem (TL 224)

ilyen szomoru vigaság, ebédre hivut. de velünk nem ett, azután nem (TL 226)

külsö rut, pusztás. és sáros. de a városon kivül szép térségek (TL 226)

soha többé esze nem kerülnek. de a rendes dolog volt, hogy (TL 226)

taller, ött tallér az arra. de senki nem igére semmit is (TL 226)

nem hogy arabját tarthatta volna, de magának sem volt egy polturája (TL 226)

orsovát meg szállotta és lötette. de már annak vagyon két hete (TL 227)

és a vezér taborára menénk, de hogy menénk. mert példa nélkül (TL 227)

alánk. és a katonak alá. de azok posta lovak. el lehet (TL 227)

ugyan postán is térünk viszá. de e mind meg lehet a (TL 227)

lészünk, sok magyarok jönek hozánk. de hálá Istennek egy valamire valo (TL 227)

a sok szép szót adgyák, de nem akarják egyéb hasznunkot venni (TL 227)

reá vett minket a vezér. de nem tsak minket., hanem azegész (TL 227)

sajkákra lötetne, noha setét volt., de kiki fel szedi sátorát. és (TL 228)

atörök táboral napal is bajos, de éttzaka igen veszedelmes., mert annak (TL 228)

meg mondottam volt az okát, de már ismét kezdik löni., mihent (TL 228)

más fél száz ezer ember., de ha számlálnák mind azt, a (TL 228)

tsendeség., gyilkoság. veszekedés. lopás. nintsen. de azt itt nem kel keresni (TL 229)

a sátorokot; uttzákot ugyan hagynak, de ki ki oda veri sátorát (TL 229)

illyen nagy török tábort láttam, de ugy tettzik hogy már mindenröl (TL 229)

sok ajtokot tsinálnának minden nap. de leg inkáb a vivé a (TL 229)

ebédgye után. a helyre érkezhesünk, de mint hogy avezérnek semmi szándéka (TL 230)

lehet avezérel tsak menyen hozája, de egy kevés idö mulva ismét (TL 231)

télre hová visznek. Isten tudgya, de azt tudgyuk hogy a fejdelemnek (TL 231)

miolta ebben az országban jött de kivált egy darab idötöl fogvást (TL 231)

országban, ami taborunk elég hoszu, de igen keskeny. vagyunk mindenestöl más (TL 231)

vagyunk mindenestöl más fél százan., de most minden orán fö nélkül (TL 231)

a teste vastagodik. enem jó. de ö a felöl tsak mulatná (TL 231)

mesze le mentünk a dunán, de a mikor visza jöttünk kettzeris (TL 231)

sátorát mesze verette a töbitöl. de ótt sem maradhatot (TL 231)

hus mint egy hull rolla, de a harag el nem hagya (TL 232)

sok irtoztato veszedelmek közöt is. de a nemes vér. vagy veszt (TL 232)

vér. vagy veszt vagy nyér. de probál, mind azon által ide (TL 232)

ezer közöt kelletet el jönünk, de még is borbélyra nem volt (TL 232)

többi közöt volna leg szeb. de igen ocsmány helyre vagyon épitve (TL 232)

és jó, ha mindgyárt eszik. de izetlen. ha egy keveset áll (TL 233)

jól laktunk. meg bennek tartot, de menyi átokal ettük. mert a (TL 233)

néném levelét nem veszem is de tsak irok, leg abol meg (TL 233)

láthattya kegyelmed hogy még élek. de hogy lehetne kegyelmed levelit vennem (TL 233)

aföldön, hol az áerben járunk. de bártsak valamely jórol és ne (TL 233)

mulva, ideis érkezénk, rosz állapotban, de a fejdelem végig meg akarja (TL 233)

valo hogy it pestis vagyon, de az orvosokot ugyan azért kelletet (TL 233)

meg mondani hogy halálán vagyon. de hogy meg ne haragittsam nem (TL 234)

hogy az attya mellé temesék, de nem hiszem hogy meg engedgyék (TL 234)

esze szép. volt, szive jó. de a haragrol. soha meg nem (TL 235)

noha a mindgyárt el mult. de gyakorta jött elé. se azt (TL 235)

hogy ismét fö nélkül maradánk. de nem sokára. szükségünk nem lészen (TL 235)

beszélni a mi hoszas bujdosásunkrol: de kedves néném. mink voltunké elsö (TL 235)

mások fognaké tanulni rajtunk.? nem: de miért.? mert mindenkor egy féle (TL 235)

szerént minden joszága kezemnél volt, de ennek elötte egy nehány napal (TL 235)

urfi kotsinban, én pediglen Jásziban, de mi ketten együt fogunk járni (TL 236)

erdélyt meg nem láthatom is. de a köpenyegit meg látom. mert (TL 236)

zágonban sert nem ihatom is. de iszom a bozza viziböl, köszöntöm (TL 236)

inti hogy másut temesék el. de ök (TL 236)

3 veder bort adok néktek, de azok tsak ásnak., a pap (TL 237)

lássa ha elvisziké a halotat. de mitsoda tsudálkozásal látá. hogy a (TL 237)

iromtat, zai urfi pedig kocsinban, de együt járunk jászig, kérdgye kéd (TL 237)

néném, valamég jászbol nem irok. de akor, egy orával. eléb kel (TL 238)

irni, mi jó vagyok én, de kéd is jó. a szegény (TL 238)

az apja mellé vigyék temetni, de azt meg nem engedték. azért (TL 238)

és meg felelni a méltoságnak. de semmiben nem tudtunk magunknak segitteni (TL 238)

dolgokra esze szép volt. szegénynek, de igen rosz neveltetése volt; és (TL 238)

talám inkáb mehetet volna valamire. de éppen nem erre valo volt (TL 238)

hol gyülölik a mi nemzetünket., de kivált bennünket, a kiket az (TL 238)

erdélyt. meg nem látom is. de a köpenyegit meg látom, mert (TL 238)

hogy a bozzára mennyek kaszáltatni, de boszuságra. iszom. a bozza viziböl (TL 238)

a levelet is el végezem. de engemet el nem kel felejteni (TL 238)

de irni is kel. és ugy (TL 239)

okáért. ha egy csokbol állanais, de meg kel fizetni, éppen a (TL 239)

voltunk nála, a szeme kancsal., de az esze nem a. mert (TL 239)

nem mondhatni tellyeségel. hogy fekete., de igen barna, mert mindenkor azon (TL 239)

vajdáé volt, akár micsodás volt. de hintó volt. foxántol fogva eddig (TL 240)

hatalmas rosz posta lovak vannak, de micsoda gyönyörü utozásunk volt. az (TL 240)

mint a meg ázot kakasok., de micsoda szép térségeken, micsoda hellyeken (TL 240)

szoval mindenut virágos kertben jártunk, de mit mondok. mert nincsen olyan (TL 240)

mutathattuk volna atörök császár fermányát, de tudom hogy ök arra nem (TL 240)

örömest bé mentem volna zágonban. de az (TL 240)

mert meg vagyon parancsolva nekik, de ma holnap. reánk sem néznek (TL 241)

kocsinban. avajdánál. egy néhányszor voltam. de amiért ide küldöttek, alátom hogy (TL 241)

nem mérnek az idegenekel társalkodni, de igen vadok. voltam már egy (TL 241)

a vajda mint van hozám. de azon kivül. ugy vagyok itt (TL 241)

dombon vagyon. elég szép helyt. de a vizet meszünnen kel hordani (TL 242)

kényesen, és gyönyörüségel. meg Csemcsegethetik. de a lakosok. ollyanok mint a (TL 242)

a török birodalma alat vannak. de bezzeg a görög igája alat (TL 242)

kel hajtani a töb boéroknak. de mi közöm nekem mind ezekhez (TL 243)

ki innét. az egész hadaival., de micsoda. had,? nem is mondhatni (TL 243)

vannak a kozákok., eleget biztatom, de magam. is azt akarnám. hogy (TL 244)

biztatnak hogy gondgyok lesz reám, de én szüntelen valo nyughatatlanságban vagyok (TL 244)

lehetne. vagy irni. vagy olvasni, de nem lehet, szüntelen valo lárma (TL 244)

szivesen kivánnék innét el repülni, de minek elötte el indullyak. irok (TL 244)

vannak most is a templomok. de nem azért. hogy imádkozanak., hanem (TL 244)

is tegnap ide viszá jöve. de nem ollyan nagy pompával. mint (TL 244)

nála, eleget beszélgettünk. amostani dolgokrol, de én leg inkáb azon sürgettem (TL 244)

vala hogy tehetém szerit. de csak el illanték a veszet (TL 245)

talám nem kel töllök félni, de ha a kozákoktol nem kelletet (TL 245)

két kalarást is adot mellém. de azoknak semmi hasznát nem vettem (TL 245)

várost. nagy zür, zavarban hagyám. de ök lassák. pedig hogy én (TL 245)

pedig hogy én meg szabadulhattam, de ha egy veszedelemböl ki jöttem (TL 245)

erdöket kel altalmenni, kivált foxánig. de az Isten ugy adta, hogy (TL 245)

sem találtam foxánig azontul találtam; de azok ide valo törökök lévén (TL 245)

hogy ollyan koborlot nem találtam, de söt még moldovai embert sem (TL 245)

a kis tartalékot ki veszem, de azon kivül, gyönyörüséges utozásom volt (TL 245)

pápai sogort, ha betegesen is, de életben találtam. és igen nagy (TL 246)

beszéllik a németel valo békeséget; de azonban csak tart a vajda (TL 246)

az üres erszényem, Isten tudgya., de a ki a fogat adta (TL 246)

szinte a békeség meg legyen. de a muszka ármádábol sok százan (TL 246)

jöt reám. egész éttzaka aluttam. de más nap, mint ha minden (TL 246)

forroság lévén rajtam. szüntelen szomjuhoztam. de leg kiseb fájdalmat nem éreztem (TL 246)

az erö meg kezdet jöni. de ugy le apadot rollam a (TL 246)

hogy ki mehetek a szállásomrol., de el itélheted édes néném. micsoda (TL 246)

már mindenemet nekik szántam volt. de az Isten ugy adá. hogy (TL 247)

a tél jol bé állot, de a vajda, a ki mindenkor (TL 247)

szekérel mentek volna dániábol, svéciában, de nekem ahoz mi közöm, ahoz (TL 247)

mint ök. és nem zugolodom. de a nagy drágaság. és szükség (TL 247)

történt, hogy ebédhez ültem volna. de kenyerem nem volt. mind ezeket (TL 247)

én micsoda féle emberek ezek. de ezekel nem lehet társalkodni. nem (TL 248)

fogvást. üsmerek egy boért itt, de leg kíseb baráttságot hozám nem (TL 248)

mérnek avajdátol. az idegenekel társalkodni. de magok közöt is csak oláhok (TL 248)

hogy a ténta meg olvadgyon, de micsoda tüz ez is, mert (TL 248)

tavaszig. noha már közél van. de itt ollyan fergetegek vannak., mint (TL 248)

Istennek. atél el hagyot bennünket, de mit mondok, majd a tavasz (TL 248)

és drága. kivált a pite. de nem igen törödöm rajta. mert (TL 248)

ezt a kéregel fedet várost. de itt hadgyuk. egy kedves bujdoso (TL 249)

valo hogy igen sovány vigasztalás. de csak kel valamivel vigasztalni magunkot (TL 249)

tegye le. a {…} ferencz köntösét, de nem akarta., a minap hozám (TL 249)

pipaszártól. a levelemet el végzem, de csak azért, hogy hamaréb készülhessek (TL 249)

a bolgár leányokot meg tántzoltattuk. de ök soha el nem fáradnak (TL 249)

annyit hátra. mind abbol áll. de a sok éneket nem kiméllik (TL 249)

mert magok fuják, magok járják. de micsoda ének, hogy ugyan afoga (TL 249)

sok féle rézpénzel., és polturával. de még más Ceremonia is vagyon (TL 250)

és micsoda gorombaság azon kapni, de még is kapnak, mi haszna (TL 250)

meg verte volna a németet, de ö azt a csudát végben (TL 250)

emint lesz hozánk. Isten tudgya, de ugy leszen, amint ö parancsollya (TL 250)

hól. egyhez, hol máshoz járkálni, de ha nagy baj, és fáradcság (TL 250)

nagy baj, és fáradcság is. de annak meg kel lenni. fö (TL 250)

a kiknek mástol kel várni, de az Isten ebben az el (TL 250)

száz féle gondolatok jönek eszemben. de talám egyik sem leszen ugy (TL 251)

már a tél el kezdödöt, de az idö arra nem hajt (TL 252)

hát ha még tanultam volna. de ha nem tanultam is. üsmerek (TL 252)

mely háznak most let vége, de már. azt apuszta házat is (TL 252)

mi dolgunk volna leg jobban., de a gazdag, akor eszik mikor (TL 252)

választásra, de a nem lesz még ollyan (TL 253)

és választ is adtam reájok, de az elég szomoru, hir. hogy (TL 253)

hogy drágán meg váltotta. volna. de nem lehetet, azt irod hogy (TL 253)

van azzal., noha igen kevés. de adgyunk hálát Istennek a mi (TL 253)

az egész télen, haromszor havazot. de az is micsoda havazás volt (TL 253)

csendeség volna evilágon,. irj néném, de igen ölelgetni kel az egésséget (TL 253)

én néném. a nem sok. de egy székely szivnek igen sok (TL 254)

tél után. száraz tavaszunk vagyon. de minden bövségel mutattya magát. mi (TL 254)

marad, noha tahinya nintsen aportátol, de tsak élödik, mert mi magunk (TL 254)

állana, régen el temettem volna, de a mint látom, ö fog (TL 254)

száraságok járnak. aténtamis el száradot, de a mind semi volna. tsak (TL 254)

lehet látni mint az idén. de aki száz emberel. száz ezeret (TL 255)

uralkodgyanak fö képen apestistöl tartottunk, de Istennek hálá egy esztendö sem (TL 255)

ót vannak. a császár választásra, de még ahoz nem kezdetenek, a (TL 255)

avizét. és abban vessék öket. de azt az Angyal. keverte fel (TL 255)

vezér. példa nélkül valo dolog. de jó emberséges ember, mikor nem (TL 257)

marad nem tsak az adomány de még tsak a szép, kegyes (TL 257)

nevet. hanem tsak az Istenért. de meg az irás azt mondgya (TL 257)

az, arosz nyelvek, a háláadatlanok. de soha senki töb okot nem (TL 257)

el venni. hadakozék is érette. de rosz vége lett, a prussus (TL 258)

nem felejti siléziát valamikor akor, de abékeség fel bomlik, meg érjüké (TL 258)

le estek a rosz angyalok, de ezen a földön akár mely (TL 258)

mely magosra hágjon az ember. de tsak le kel onnét szállani (TL 258)

már kétszer probálá azt akereket., de jó szerentséje a vezéreknek. hogy (TL 258)

fügnek, avezérek fizetése igen kevés, de ki mondhatná meg. menyi ezer (TL 258)

menyi ezer modgyok vagyon agyüjtésbe, de ebben az országban. ha a (TL 258)

se hatalmasab. se nagyob jövedelmü. de se mulandob sintsen, mert az (TL 259)

pótzon. azt maga sem tudgya. de azt tudom hogy néném egéségit (TL 259)

nem látunk. köpenyegre nintsen szükségünk. de azt lehet tsudálni, hogy még (TL 259)

ilyen száraságot az éhség követné. de itt tsak terem minden bövön (TL 259)

Dom filepnek legyen hoszas békeség. de a királyok közöt tsak támad (TL 260)

hamar a halak országában küldi. de fö nélkül, a török urakot (TL 260)

rendtartásárol, emind jó és hasznos. de illyen formába nem levelet. hanem (TL 261)

tselekedete. ha kevés okoságal volnais. de törvény és példa, a portán (TL 261)

az ellen akarna valamit inditani, de söt még. itt, tsak agyanoság (TL 261)

valo örökös ura a Császár., de ezekböl ki kel venni, a (TL 262)

ezeket ajutalmakot pedig Timároknak nevezék., de nem a magyar Timáraink, és (TL 262)

lovasokot tartani a császár szolgálattyára, de azt jó meg tudni. hogy (TL 262)

ajoszágok noha örökösök legyenek is, de azt ugy birják, mint ha (TL 262)

Császár a mufti. itéletihez folyamodik. de ha ugy nem itél a (TL 262)

vallást. és a mahomet törvényit, de ugyan azon (TL 262)

törvény szájának, és magyarázojának nevezi, de az is valo hogy a (TL 263)

hatalmát meg határozák avallás dolgaiban. de az országos dolgokban egész hatalomba (TL 263)

öket az arra rendeltetet iskolákba de elsöben a könyvbe fel irják (TL 264)

voltanak az udvartol ki mehetnek, de a kiknek fiok volt, azok (TL 265)

avezér oly hatalmas légyen is. de meg nem öletethet egy basát (TL 266)

tsak husz ezer tallér esztendöre. de az ajándékok amelyeket a basák (TL 266)

egyszer, kétszer. tsak el szenvedte, de a szemit fel nyitotta, és (TL 267)

akar mely nagy kintse legyen. de a felesége meg üresitti aládáit (TL 267)

a szent péter templomában mehetnénk, de oda nem mehetünk imádgyuk it (TL 268)

az érzékenységeknek leg inkáb kedvez, de másként egy nehány punctumokba meg (TL 268)

a mi leg jóbb avallásba, de mint hogy azö idejekbe arabiában (TL 268)

külömbözöt volna a sociniánusok vallásátol, de rend kivül valo nagy dolgot (TL 268)

szövettsége vagyon a magoságbéli lelkekel, de mint hogy. se nem küldetet (TL 269)

örülne a májusi szép napoknak, de a bizonyos hogy it amajus (TL 269)

már aprilis kezdetin virágoznak. zödülnek, de it nem agazdaságrol kel beszéleni (TL 269)

keresztyének nem akará magat mutatni. de hogy mind a sidoknak, mind (TL 269)

törvény Mojses által adatot ki, de mint hogy igen nehéz volt (TL 269)

noha tellyes legyen is kegyelemel, de ennek sokal nehezeb a meg (TL 269)

sok gyermekség. és haszontalanság vagyon. de eza könyv akár mitsodás legyen (TL 270)

melyik nem jó. egész ugorko., de ennél a dinyénél nem lehet (TL 270)

a belsö része tiszta zöld. de ha meg kostollyák. gyönyörüségel esznek (TL 271)

meg más négy parantsolatot adnak. de ezek nem szükségesek tellyeségel azüdveségre (TL 271)

nyittya a bolttyát. azon anapon. de söt még egy áitatos török (TL 271)

hogy ezután is ugy legyen, de azt szükséges meg irnom, hogy (TL 271)

idök járnak de a nekünk hasznunkra vagyon, mert (TL 272)

a birák törvénynek tarttsák is., de császárt semire nem kötelezhetik, mind (TL 272)

ezeknek meg fedhetetleneknek kel leni. de szükséges hogy jól tudgyák olvasni (TL 273)

népet az imádságra szokták hini, de még az is szükséges hogy (TL 273)

hogy ezekel. gyalázatosan bányanak vélek, de ha haragusznak reájak. és részegen (TL 273)

megöletheti, és meg kegyelmezhet nekik., de hogy a botránkoztatást el kerülyék (TL 273)

elötte. az Isten szolgáláttyara rendelték., de ajovedelmét meg nagyobitották, a mely (TL 274)

a melyet interesre ki adgyák., de ez tsak a templomért. szabad (TL 275)

valo rab gyermekeket bé vesznek, de persat nem, mert azt mondgyák (TL 275)

idövel. a hivek közi álhat, de egy persa soha sem, atörökök (TL 275)

az, talám attol hogy vénülünk, de a héjával bé töltöm akéd (TL 276)

hogy tántzollyanak keden. és pénteken. de a még ehez a komédia (TL 276)

mint a szekérbe a kerék. de egyik a másikát meg nem (TL 276)

a keringést ezek meg házasodhatnak, de el kel hagyni a derviséget (TL 276)

a szél. a fákot hajtogattya, de semi szerentsétlenség nem történt (TL 277)

egymásnak, de a leány ábrázattya bé vagyon (TL 278)

ugy hogy ötet nem láthattyák., de ö láthattya a legényt., a (TL 278)

abban az ország tsendeségire vigyáznak., de az is hihetö, hogy a (TL 278)

török akár mely gazdag legyen. de három, vagy négy. valoságos feleségnél (TL 278)

a tölle leendö gyermeket is. de olyan formában hogy viszá küldheti (TL 278)

vagyon aldasek Istennek szent neve, de térjünk az aszszony dolgára (TL 279)

szép. és jó. egy részint. de más részint haszontalan valo intés (TL 280)

dugja, és igen fel szoval, de halkal énekli, Nagy Isten ditsöség (TL 281)

az imádságnak a kezdete jó, de a vége farisaeuság (TL 282)

tudgya már kéd atörök vallást de nem tartok semitöl is. mert (TL 282)

hartyikát tettek. volna. akönyvet olvashatom de nehezen, azirást könyeben olvashatom, az (TL 282)

áldasék Istennek szent neve érette. de az aszony dolgát még véghez (TL 282)

nehezeb. még dohányozni sem szabad. de mihent a nap le menyen (TL 282)

pedig irok mert tudok irni de nem tudom mit irok, az (TL 283)

használnak ezt már el végezem, de a más esztendöben a levelek (TL 283)

még magam is nehezen olvashatom de az aszony dolgát. el nem (TL 284)

a melyekben leszen amás világon, de ha igen vétkes találna lenni (TL 285)

téj, a méz, és abór, de aza bór nem részegittö, se (TL 285)

az ö jovaival, és szeretetivel, de ellenben a kárhozották nagy egö (TL 285)

a mely meg fojttya öket. de meg nem öli, de a (TL 286)

öket. de meg nem öli, de a mi még leg nagyob (TL 286)

ezen avilágon arrol gondolkodni szükséges, de a másikán gorombaság, én nem (TL 286)

az ellenségünknek is roszat kivánni. de a bizonyos hogy másnak vakságot (TL 286)

is imár jobban szánom avakokot., de ha a testi vakság nagy (TL 286)

nehányszor akartak zenebonát indittani ellene., de ö annak elejit vette. le (TL 287)

volt., avezerit sokszor meg változtatta, de egyet sem öletet meg., el (TL 287)

mit irni. hanem sok is, de nagy emberektöl valo hirek. ebben (TL 288)

pasa oly hamar le esék. de még nem ugy mint a (TL 288)

a többi a földre estenek. de ez a föld alá eset (TL 288)

és parantsolta hogy fejét vegyék., de a császárnak tudtára adták, hogy (TL 288)

attya kereskedö volt. és gazdag. de ö igen fösvény lévén, meg (TL 289)

anglus is ki ment vélek, de mint nem okosok. igen el (TL 289)

erdöben, egy kis dombotskára heveredett. de mint el hüle azon hogy (TL 290)

a sok nyughatatlanságtol. és félelemtöl, de aleány mitsoda vig szivel hagyá (TL 291)

élete veszedelmével tartotta meg életét. De menél inkáb közelgetnek vala. ahoz (TL 291)

leány sirni. és reménkedni kezde, de tsak hejában., azt is értésire (TL 291)

adá. hogy terhes volna töle. de az iffiunak a szive semin (TL 291)

hanem tsak a maga hasznán. de söt még hogy meg tudá (TL 291)

öregnek. akar iffiunak adgyák öket de a ferjekel nem lakhatnak, és (TL 292)

vala végben, hogy mindenek szerették. de atöbbi közöt a Császárnak egyik (TL 292)

a csaszár küldötte volna ötet. de mihent bé botsáták Immának más (TL 292)

azal nem hogy meg kísebitené, de meg nagyobá teszi a familiája (TL 293)

a frantzia királyt meg ölni. de meg fizetet érette (TL 293)

pasa Alepböl., tsak jó legyen., de hogy lehetne jó mivel görög (TL 293)

véghez vinni az Isteni szolgálatot., de a görögök mindenkor irigylették az (TL 293)

várost sok görögök. örmények lakják. de ezek nagy békeségben vannak a (TL 293)

husvétra pedig mindenünen oda gyülekeznek, de söt még a sidok is (TL 293)

allottak hogy meg öllyék királyokot, de ök tsak azt kiálták feszisd (TL 294)

a büntetés rajtok nagy volt. de a véteknek nagyságát mitsoda nyelv (TL 294)

és a kapuit meg nyitá, de prágában a hartzrol. semit nem (TL 295)

felit adták volt a Császárnak. de nem tudom miért a király (TL 295)

is tartották abban az idöben. de nem az Évangyélium szerént. hogy (TL 295)

az aszony alovára akara ülni. de nem lehete, mert azután soha (TL 297)

irni, mi it tsendeségben aluszunk., de sléziába szüntelen talpon kel lenni (TL 297)

király meg kerülé a várat, de szerentsétlenségire közeleb mene avárhoz mint (TL 297)

akét rész vitézül viselte magát, de végtire agyözedelem a király mellé (TL 298)

nem forditván szent szemeit rollok, de ne szájal. hanem szivel kérjük (TL 298)

emberek a szájat halgattyák meg, de az Isten a szivet tekentí (TL 298)

és mint ha valaki imátkoznék, de mint el tsudálkozék, hogy az (TL 299)

ahajo távul vala már apartol, de a remete nem vigyáza arra (TL 299)

menyi valtozáson mentem már által, de az Istennek gondviselése mindenkor velem (TL 300)

Mikes Ferentznek házaságát meg tudtam, de semi örvendetes hirit nem halottam (ML 303)

ha sok pirongatást szenvedet is. de gyermek korunkba velem meg nem (ML 303)

hogy ha bujdosásban vagyok is. de az Istennek áldása, és irgalmasága (ML 303)

a’ Szegény Anyánk keserves halálát. de imádjuk az Istennek Istenes akarattyát (ML 304)

irgalmasságal, az egésségem is jo, de az hatvan nyoltz esztendőnek terhit (ML 304)

a’Szegény Anyánk keserves halálát, de imádgyuk az Istennek Istenes akarattyát (ML 305)

irgalmassággal; az egésségem is jo, de az hatvan nyolcz Esztendőnek terhit (ML 305)

vettem, a’mely vigasztalást érzem, de ki nem mondhatom, és azt (ML 306)

hogy a’ Ked válaszát veszem, de a’ fekete petséten mindgyárt meg (ML 306)

szomorodtam, fel nyitam a’ Levelet, de semit egyebet a’ Levélbe nem (ML 306)

már én azt régen probáltam, de az irgalmasságnak kapuja érdemem szerént (ML 307)

azt nem mondom hogy természeté, de szokásá válik, mivel azt el (ML 308)

mert minden bujdoso társaimat el-temettem, de az Isten drága orvosságot adot (ML 308)

kivánnyam meg látni Őtsém Uramat, de még az okosság tiltya lehetetlent (ML 309)

Attyafiai kőzőt valo halál vigasztalás, de ugyan még az a’ vigasztalás (ML 309)

menyi kenyér vagyon még előttem, de azt el itélhetem, hogy inét (ML 309)

ne szeretné a’ magához hasonloját, de tiszer beszéllek napjába azolta a (ML 309)

Sándor Őtsém és Susi hugomért, de Josef Otsémért tsak fél pohár (ML 310)

a’ Kalendariumat meg nem változtattyák, de Kriskáért fél pohár bort, Cristináért (ML 310)

semi ideaja rolam nem lehet, de ennékem a hét esztendős Őtsémbe (ML 310)

esztendős Őtsémről, de sőt még, jol meg visgálván (ML 311)

a’ szomszédságot Haller István birta, de a’ Nénénk Torma Borbára után (ML 311)

tészen emlékezetet a’ Bornemisza Familiárol, de már ezután ugy olvasom mint (ML 311)

meg egyezik az Isten rendelésivel, de egy bujdosonak a’ kinek egy (ML 312)

nélkül édesek, kivált a’ Veres, de a’ bor itt nem állando (ML 312)

ki gondolni mint it vannak, de azt tsudáltam én mindenkor, most (ML 314)

azt nem tudom mint olvasák, de azt tudom hogy győnyőrűségel irtam (ML 314)

edig szives tisztelettel meg tartottam, de az Isten engemet ki vévén (ML 314)

későbbre nem lehetet volna vennem, de az anxietast a’ melyben adig (ML 316)

tészi terhét kedtől valo el-rekesztésemnek, de a’ keresztet nem válogatni, hanem (ML 316)

gyermekié és sok Özvegyek Árváké, de Őtsém Uram, nevettem a’ Ked (ML 317)

szereti Abafáját, mivel Plebanusa vagyon (:de mindenkor el hágy Ked valami (ML 317)

a’ kedves Őtsém Uraimnak esztendejeket, de hogy a’ kedves hugaimét is (ML 317)

abban vagyon egy kis indiscretio, de mitsoda kőnyű annak meg botlani (ML 317)

Kegyelme a’ Martha életét kőveti, de ő Kegyelme se visgállya ha (ML 318)

De Őtsém Uram nem volna é (ML 318)

igen meg tartya az elméjiben, de az is bizonyos hogy én (ML 318)

ha idősb vagyok is Kednél, de a’ Ked emlékezete, sokal időseb (ML 318)

Sűtő ház jol jut eszembe, de kednek hogy jutnak eszében, de (ML 319)

de kednek hogy jutnak eszében, de hogy jut Ked eszében, és (ML 319)

inkáb is jutotam Kednek esziben, de bár joért let volna, és (ML 319)

és ne kiványon boszszut állani, de a propos a’ Confirmatiorol azt (ML 319)

hetedik Szentséget fel vette is, de a’ másodikát még nem, adgyon (ML 319)

scrupulusa nem volt Kednek, jaj de talám se az Őtséim, se (ML 319)

hogy gratiát nyert volt nékem, de a’ gratia meg nem talált (ML 319)

nem volnék most it talám, de ne tsudáljuk é az Isten (ML 319)

gratiát az it lévő Ministernél, de tsak a’ volt a’ felelet (ML 319)

mert ők egymással társolkodnak, beszélnek. de én nékem nintsen senki is (ML 319)

el mondhatom hogy unicus vagyok, de azt nem mondhatom, hogy pauper (ML 320)

szokták mondani, {…}, é tsufos mondás, de ezen a’ meg más mondáson (ML 320)

most akartam volna buzát kűldeni, de az emberek a’ kiknek olyan (ML 320)

magbol sem kűldhetek, venikét kűldhetnék, de nem lehet a’ levélben tenni (ML 320)

vetni Aprilisnek a’ vége felé, de a’ sok esöt nem szereti (ML 320)

hiszem hogy vagyon valami haszna, de én nem tudom, az egyiket (ML 321)

Ország béli szép Lovakat láttam, de egy sem hasonlit ezekhez, mert (ML 321)

filagra munkák a’ tőbbihez képest, de meg hogy tanityák it azokat (ML 321)

ki azt a’ szép titulusát, de azt tudom, hogy ebben az (ML 322)

De már azt is meg kel (ML 323)

hogy a’ Kőnyvemet vette Ked, de még annak inkáb őrűlök, hogy (ML 324)

lelkem üsmereti is meg nyugszik, de átallom azt a’ jo Uri (ML 324)

fö uton vehesse Őtsém Uram, de akár mikor légyen a’ bé-küldés (ML 324)

lévő báttyárol el ne felejtkezzék, de szeretettel valo emlékezettel, az Isten (ML 325)

hogy Abafáján Francia Iskola légyen, de mit mondgyak, sok szép dolgok (ML 325)

Nagy halak jádzanak Őrőmőkben ugrándoznak. De a’ Partyán a’ kik laknak (ML 326)

lévö szavaidot, és intésidet olvasák, de egyszers mind száld meg szent (É 7)

lévén, nem hogy meg tsökenyünk, de söt meg jóbban kel fel (É 10)

hogy állando meg térésre vezesse, de meg viszontag, avaloságos penitentzia tartokat (É 13)

nyomorultak, és érdemetlenek legyünk is, de a kristus azt nem tekintvén (É 16)

látni, a széltöl hanyatatot nádaté.? de miért mentetek ki látni? lágy (É 18)

ruhákban öltöznek. akirályok házaiban vannak, de miért mentetek ki látni,? profétaté (É 18)

közöttök nagy vetekedéseket, egyenetlenségeket okoza, de {…} Pál mit monda erre, valyon (É 19)

valo hogy keresztyénnek tartyuk magunkot, de arrol a {…}életnek, és a (É 20)

ámbár nagy nyomoruságok közöt is, de a szent Léleknek örömivel vevék (É 22)

Azt hadgya hogy vigaságban legyünk, de nem a világi jokban, senem (É 23)

azt a mi nem volna, de azal keveset gondola ha meg (É 28)

az igasság azt meg engedi. de ne arra avégre. hogy azzal (É 28)

Istent hogy jelt ne adna, de nem azö ellenségeinek kezekböl valo (É 30)

több gyermekek. vajal, és mézel, de azal felyeb valo lesz a (É 30)

hogy azért magát fel magasztalná, de söt még ugy tettzik mint (É 33)

várja. elöre valo hirtelenkedés nélkül, de ahajlandoság a melyel inkáb követtyük (É 34)

maradhat a meg romlot lélekben, de az elnem távozhatik soha a (É 35)

vétket, mert fél a büntetéstöl, de a kristusban a félelem nem (É 36)

vannak bizatatva, de az ollyan látogatás a mely (É 39)

boldognak nevezi azért hogy hitt, de a szent szüz. azokot a (É 40)

avétkes ember el nem jö. de továb nem mégyen, és bizonyosan (É 42)

a világi meg romlás okoza, de akiröl szent Pál. beszél, a (É 43)

vagy az emberi naptol., de még magamot sem itélem, mert (É 45)

semiben lelkem üsméreti nem vádol, de abban meg nem igazultam, aki (É 45)

hogy az Istenhez vihesse öket, de itt érti az emberek itéletit (É 46)

hogy azokrol meg ne itéltessünk, de sokszor nem tehetünk itéletet azoknak (É 47)

akármely buzgo indulatbol legyen is, de a még nagyob a midön (É 48)

meg engedi hogy azokal éllyünk, de szükségböl, vigyázunk az Istenre, és (É 52)

meg enged is némely dolgokot, de azt nem engedi hogy azokal (É 52)

ha ezekben végig meg maradunk. de akeresztyeni reménsegnek, ki kel zárni (É 53)

fösvénységenek, de az Isten azt. az ö (É 55)

hogy akár mi szállyon reánk de azt ugy vegyük mint az (É 55)

hogy azt hasznokra forditották volna de az elöbbeni vakságokban meg maradának (É 56)

tanulhatnák az üdveséghez tartozando dolgokot. de a világi dolgokhoz valo ragaszkodások (É 56)

leg kiseb szomorusagis el. olttya, de viszontag az öröm, a melyet (É 56)

szentel meg minket az akarat, de az az akarat nem habozo (É 57)

az Atyával örökös ura mindeneknek., de ugy mint Ember meg érdemlette (É 63)

az Atyának, ö áltála munkálodik, de fent álló ige, és Bölcseség (É 63)

napból jö ki a fényeség, de attol el nem válik, mert (É 63)

tennék is a világ kezdetit, de mindenkor el lehetne mondani hogy (É 65)

az Atyával. véle egy örökségü, de nem egy személy véle, mert (É 65)

az ö szava által teremté, de az ö szava nem külsö (É 65)

a mely által teremte mindeneket. de az a szó, valoságos személy (É 66)

és igazaká tészi ateremtet lelkeket, de az ö bölcseségek, és igazságok (É 66)

hunnya, avilágoság tulajdonsaga ahogy vilagosittson., de az emberek attol el forditták (É 67)

el felejték, avilágoság bennek világositot, de ök magokon kivül valának, és (É 67)

se azt hogy közöttök volna, de szent János bizonyságot tett rolla (É 67)

ö az Isten Fia vala, de a vétek el törölvén azt (É 68)

mondgyák hogy Mojses adta atörvényt, de a kristus hozta el nékünk (É 69)

üldözik. valo hogy mind enehéz. de tsak azoknak, akik magokon eröt (É 71)

magunktol., és akristus kegyelme nélkül de mindent tehetünk annak segittségivel., ki (É 72)

akár mely erösnek tessék lenni, de a bölcseséghez képest, tsak ollyan (É 76)

világával. hogy aztot közöllye felebarátival., de halgatni fog alázatoságbol, mind addig (É 76)

meg oltalmazot a világi romlástol; de föképpen a szüzeké. akik tekélleteseben (É 80)

tsak egy szavával el törölni de ök ezekre nem figyelmezének, hanem (É 82)

a világnak bötüi alat szolgáltunk, de minek utánna el jöt az (É 83)

Miért mondgya, hogy noha fiak, de nem külömböznek a szolgátol (É 84)

a törvénynek, valamint a szolgák., de még atörvény Cérémoniáinakis szolgai voltak (É 84)

szolgálattyára fordittsuk, ejó, és ditseretes, de ha azt a gyönyörüségnek kedviért (É 89)

egésségnek. és jószágnak meg tartása, de ugy hogy ezeket ne szeresük (É 90)

földön. mind a föld alat, {…} de nem a betüböl álló névnek (É 90)

sokszor láttyuk ezeket a tsillagokot, de utra nem indulunk. tsudállyuk az (É 95)

tsudállyuk az igasságot, örülünk világoságának, de tsak egy helyben maradunk (É 95)

legyen és üldözöje az igaságnak, de ahoz kel kaptsolni magunkot (É 96)

szerént kelleték születni a Messiásnak, de ö magok oda nem menének (É 96)

kristushoz valo utra tanittyák másokat., de ö magok a tévelygésnek uttyán (É 96)

mely nagy világoságunk legyen is, de az Anyaszent egyház hatalma alá (É 96)

nem tsalhat. minden ember hazug, de az Isten önnön maga az (É 97)

láttassanak lenni a mi tselekedeteink, de azok meg holt tselekedetek., és (É 99)

vagy Anyok vagyon is eföldön, de a Menyei Attyokhoz sokal nagyob (É 102)

az én Atyám szolgálattyát illeti, de mind ezek a szók az (É 102)

az Isten ki nyilatkoztatot néki, de azt ahitnek mértéke, és rende (É 105)

maga. és szüztöl is születék, de az ollyan alázatos aszszony, aki (É 108)

a felebaráti szeretet vivé reá, de mint hogy akristus még tsudát (É 108)

valamint borrá változtatatá a vizet. de ez a tsuda, jelenté még (É 109)

itattya, nagy munkával, és sanyaruságal, de az ö sanyaruságokot nagy öröm (É 109)

nagy buzgoságokot, és áitatoságokot mutatnak, de azután lassanként meg kezdenek hidegülni (É 109)

mindgyárt ajó boron kezdik el, de végtire aroszon végezik (É 110)

akár mely jó legyen bennünk, de az, az Istentöl jött, azért (É 111)

de ne ollyan formán hogy kárával (É 112)

minden féle nyomoruságoknál. irtoztatob lészen, de nem szabad nékünk azt reája (É 112)

az indulatot midön meg bántodunk, de azt, az Isteni félelemböl tartoztassuk (É 112)

Abrahámnak, meny országnak örökösi valának., de attol el rekesztetének hitetlen, és (É 116)

mert meg gyonták rendeletlen életeket, de arol nem gondolkodnak, hogy eleget (É 117)

fizettyük felebarátunknak, amivel néki tartozunk, de a felebaráti szeretetnek adoságát soha (É 118)

tsak bizonyos személyektöl veszük fel, de a mi afelebaráti szeretetnek adoságát (É 118)

tisztelettel, és engedelmeségel vagyon hozája, de másként is a felebaráti szeretet (É 119)

munkái, és parantsollya ezeket szeretnünk, de söt még alegg nagyob ellenségünket (É 119)

nékik roszat kivánnánk, vagy tselekednénk, de minden tehettségünkel azon leszünk, hogy (É 120)

mégyen is valaki valamely hivatalban, de azért magát el ne hidgye (É 121)

mi hitünknek fel gerjesztésit jelenti. de szükséges hogy jól tudgyuk, és (É 121)

minden hato kegyelmének kel tulajdonitani. de ki tsudállya ezt a nagy (É 122)

ditseretesek legyenek, az emberek elött, de azok haszontalanoká lésznek, a magokhoz (É 124)

kiseb haszon keresés el ronthattya, de amely egyeség avaloságos szeretettöl származik (É 124)

és akár mit mást tselekedgyünk, de mindent, az Isten Ditsöségire kel (É 125)

erönket kiványa, leheté többet kivanni, de soké, egy ollyan nagy Istenhez (É 125)

kel ohajtani annak el érésit, de ami gyarloságunk azt nékünk meg (É 125)

anyiszor kellene ö felölle gondolkodnunk, de közönségesen. akeresztyéneknek (É 125)

rolla ne gondolkodgyanak is szüntelen, de ha vigyázatlanságbol valamely más ellenkezö (É 126)

miat, miis hozája hasonlok legyünk, de azt ne gyülölségböl tselekedgyük, szükséges (É 128)

el távozni az ollyannak baráttságátol, de egyeségben kel véle maradni, valamég (É 128)

kel személyit üdveségire valo nézve, de gyülölni kel rosz erkölcseit, hogy (É 128)

{…} De nem volnaé bizonyosab, mind hasznosab (É 128)

abotránkoztato szemet ki kel vájni, de soha nem szabad, az Ecclésiában (É 129)

és amazokot a választattak közi, de másként is hogy ha ezen (É 129)

szeretetért, vagy tsak ahallásnak kedviért. de a midön szenvedni kel annak (É 131)

midön szenvedni kel annak oltalmazásáért, de még is aztot bé fogadgyák (É 131)

hogy gyönyörüségeket kostolnánk ezen avilágon, de söt meg sullyosabá tészi szenvedésünket (É 132)

kitsid, és meg vettetett vala, de idövel az egész világra el (É 133)

a mahumet vallásának akezdetin láttyuk. de tsak külsö képen ezeket ajeleket (É 133)

tsak külsö képen ezeket ajeleket, de mely nagy külömbség vagyon közötte (É 133)

amahomet vallása tsak emberi munka. de a kristus vallása egészen Isteni (É 133)

volna, a mit mahomet tselekedet, de akár mely hatalmas ember, azt (É 134)

hassák is meg az elmét, de idovel lassanként aszivben szivárkoznak., és (É 134)

légyen, és töllök el felejtessék, de Isten elött nintsen az illyennél (É 134)

mag amidön egész, nem erös, de amidön meg törik. hathatos erejü (É 135)

elég példák vannak a historiákban., de nem kel mást keresni az (É 135)

kö szikla pedig akristus vala.) de sokakhoz közüllök nem volt kedve (É 136)

ha valaki hozzája folyamodik is, de az ö akarattya gyanánt amaga (É 138)

minden parantsolatot végben viszünk is, de haszontalan szolgák vagyunk. az Apostol (É 139)

féle dolgokban tölttseis valaki életét, de. ha azokra nem hivatatot, nem (É 141)

is lehet, kel is reménleni, de arra kel vigyázni, hogy egy (É 142)

meg tér, és penitentziát tart, de arra idöt nem igér, nem (É 142)

akik tsak egy nehány esztendökig., de ha azt fel teszük, hogy (É 142)

aki sokáig szolgálta az Istent, de lankadságal., meg más egy ollyan (É 142)

egy ollyan aki kevés ideig, de tiszta szeretettel. és buzgoságal, ollyan (É 142)

kik mindenkor az Istent szolgálták. de nem azal a nagy buzgoságal (É 143)

hogy az utolso helyre tétessenek, de ellenben akik valoságos alázatoságbol., magokot (É 143)

lészek esztelen. mert igaságot mondok, de meg tartoztatom magamot, hogy valaki (É 145)

alélekben, szeretetböl. és alélek üdveségire, de a soha nem szabad hejában (É 145)

igazán, anoha egy ügyü esküvés, de meg vagyon tiltva mert az (É 146)

Agoston, tsak arosz tselekedetekben félhetni, de a maga hittségtöl inkáb tarthatni (É 146)

igéjit, és örömel bé veszik, de akiknek szivekben el rejtve vannak (É 149)

bizonyos ideig jó tselekedeteket tselekesznek. de akikben avilági szorgalmatoságoknak tövise, ugy (É 149)

beszéllenénk is mint egy Angyal., de anelkül tsak ollyanok volnánk mint (É 151)

ha tsudákot tévö hitünk volnais, de Isten elött. anélkül semik volnánk (É 151)

romolva, és kut feje avétkeknek., de azt nem tudgyák bizonyoson, mellyik (É 152)

semmiröl nem vádolhatta is magát. de azért Isten elött magát igaznak (É 152)

fogyatkozások valo hogy meg sértik, de el nem ólttyák, de ugy (É 155)

sértik, de el nem ólttyák, de ugy hogy azoknak ne engedgyünk (É 155)

atöbb jó erkölcsök meg szünnek, de a szeretetnek soha vége nem (É 155)

jó erkölcsök nem lésznek szükségesek, de az Isteni szeretet örökké fog (É 155)

{…} Akor meg nem fogák, de idövel meg érték, ökk még (É 157)

addig mind sürgetnek. és unszolnak, de ha láttyák hogy végig meg (É 158)

ötet, kiálltsunk tehát a kristushoz, de szivböl kiálttsunk. és mint egy (É 158)

azt a roszat amelyel fenyegeti, de ö benne nintsenek azok az (É 161)

irgalmaságaban soha sem kel kételkedni, de kel attol tartani hogy ne (É 161)

kik Isten fiai lévén szabadok, de avétekért, az ördög rabságában esnek (É 161)

{…} Igen is meg lehet de nem amagok erejek által, hanem (É 161)

{…} de ha meg vetik az ö (É 162)

kenyük, és meg mosuk orczánkot, de azt nem betü szerént kel (É 162)

tartozunk jó. példát adni másoknak, de tsak ollyan szándékal hogy Istennek (É 163)

még meg nem szünnek avétektöl, de ha apásztornak mondgya szent Gergely (É 166)

akik böjtölnek, és magokot sanyargattyák, de nem hogy alázatosabbak volnának, és (É 166)

böjtöltek, és meg alázták lelkeket, de az Isten meg nem tekéntette (É 167)

értették, vagy is amagok nemzeteket. de azt továb nem terjesztették. nem (É 169)

nézve. aki szereti a gonoszokot, de nem a gonoszságokot, minden embereket (É 169)

szeretni, az igaságtalanokot, valamint atöbit, de kelletet gyülolni az igaságtalanságot (É 169)

a szeretetért. szeretettel nem fizetni, de tsak ajó akarokot szeretni, avétek (É 170)

hogy néki roszat nem kivánunk, de nem akarunk vélek beszélleni, se (É 170)

{…} De ha se tehettség se alkalmatoság (É 171)

és hogy azokért jóbban betsüllyenek, de még azt kivánnya töllünk, hogy (É 172)

is minden nap az élettyek, de az Isten meg tartoztattya dühöségit (É 180)

azon, hogy mindeneknek meg halyanak, de az olyan halál nékik, kút (É 180)

böjtölésbe. mindentöl meg lévén fosztatva, de tellyes volt szent Lélekel, ót (É 182)

az ártatlanság, és a szenttség. de magára vévén büneinket, szükséges vala (É 182)

rendben, és gyengeségbe jöt le, de az utolso el jövetelekor nagy (É 188)

és minket magához hasonloká tenni, de mostanában királynak nevezi magát, mert (É 189)

a szerént a mije nintsen, {…} de ne gondollyuk magunkot ollyanoknak, akik (É 190)

észre veszik atselekedet béli vétket, de kevesen figyelmeznek az elmulatásnak vétkire (É 191)

{…} Az életnek idejében, de föképen anagy böjtnek idejében a (É 193)

a nap hogy meg térnénk, de nem lehet, tsak akkor is (É 194)

egyházi szolgakot, most el szenvedi, de nem fogja örökösön el szenvedni (É 196)

meg unaták véle az életet, de ez az unadalom, mely gyakorta (É 199)

aki ne tsak meg erösittse de még eledelt is adgyon neki (É 199)

arosz alkalmatoságokot, és aveszedelmes társaságokot, de mind ezek haszontalanok volnának. hogy (É 203)

{…} De mást helyt azt mondgya az (É 205)

hogy azzal meg sértette volna, de söt meg mutattya hogy mitsoda (É 207)

{…} Nem hogy el idegenednék. de még szaporitá kérésit, és kiáltasát (É 207)

és nem ád egész bátorságot, de anékünk hasznos ha nem ád (É 208)

aki gyakorta, nem hogy akarná. de annyira szereti avétket, hogy bánná (É 213)

és Évangyéliuma szerént vezesse ötet, de az illyen vezérlöt., az Istentöl (É 213)

akik aditsöséges kristust örömest követnék, de nintsen anyi bátorságok hogy kövesék (É 220)

hogy magoknak meg halhassanak ajó, de a midön abban bizonyosok hogy (É 220)

hirdetök lábai, akik jokat hirdetnek, de nem minnyájan engednek az Évangyéliumnak (É 221)

pedig a kristus ígéje által, de mondom nem hallottáké, sött minden (É 221)

Confessorok valának az elsö saeculumokban, de itt nem tsak arrol abizonyság (É 221)

azt olvasni, föképpen az Évangyeliumot, de legg gyakortáb az üdveségel valo (É 223)

ha hiszik is. de elmélkedö. és visgálodo hitel. mely (É 224)

étzaka munkálodván. semmit nem fogtunk de ate igédre meg eresztem ahálot (É 224)

szolgálatban sokat fáradoznak és nyughatatlankodnak, de akik senkit meg nem téritenek (É 225)

ha aköre nem volna épitve, de mind annyi zür zavaros veszedelmekben (É 225)

penitentzia által, abban méltabban részesülhessenek, de az illyen állapotban, tanátsot kel (É 226)

magának, és mindenit oda adgya; de arra kel vigyázni, hogy két (É 226)

Apostolt. mind egyikében; mind amásikában, de akeresztyének a kiknek avilágban kel (É 226)

rendeletlen kivánságnak, és szeretetnek,, de annak nem amit törvény szerént (É 227)

illyen hajlandoságokra kellene vigyázni, aválasztáskor, de sött még. a volna ajele (É 227)

arendtöl szent félelemböl el távozik, de ugy mind azon által; hogy (É 227)

szorgalmatoság, az ö kegyelmétöl vagyon., de amidön az a hivatal akadályozni (É 228)

hogy ha azokal szentül élnek, de el kel hagyni azokat, hogy (É 228)

mindenkori jó tselekedetben foglallya magát, de tanáts nélkül, semit ne tselekedgyék (É 228)

ditsöseget nyerni az alázatoságnak uttyain, de ami leg inkáb meg mutattya (É 231)

más embernek fiát atörvény szerént, de nem természet szerént, atörvény azt (É 232)

valo léteket nem kel szégyenleni, de söt még igen kel segiteni (É 233)

polgár társai, mivel babiloniai lakosok, de az kristus hitét, az Éfésus (É 235)

külsö képen abbol valok is, de Isten elött nem abbol valok (É 236)

dologban. azö könnyen valo hitelekért. de nem lehet öket ezzel vádolni (É 237)

mi szemeink minket meg csalhatnak., de az Isten szavaiban valo hit (É 237)

akristusrol. arra nem lévén hivatalos, de kel prédikálani cselekedetel., és élete (É 240)

egész világot hadta volt. el, de azért. az Isten az egész (É 241)

mint mikor le vettyük köntösinket,, de le vetkezni magunkból, a magunkhoz (É 241)

érdemekhez képest valo jutalmat vésznek, de nem ollyat mint azok a (É 242)

hadgyunk hogy nagyob szabadságal szolgálhasuk. de különöson. emeg szeghetetlen valo parancsolat (É 242)

fosztani joszágunktol, és atyánk fiaitol, de tartozunk, az Isteni szeretetnek nagy (É 242)

hagyunk, és boldogabbaká is tésznek., de semmit nem használ. ha el (É 243)

magában. szüntelen kedves Isten elött. de azt kivánnya., hogy azok, kik (É 245)

oltári szenttségek. noha magokban szentek. de ö elötte nem tettzenének, hogy (É 245)

ö szülése. nem hogy tisztátalaná, de söt még tisztábbá tette ötet (É 245)

nem vala arra magának szüksége. de mint hogy akoron nem tudták (É 246)

{…} igen is lehetet volna., de alázatoságbol. az alá veték magokot (É 247)

adgya a gyülekezetnek hogy válaszon, de ö csak maga nem választ (É 249)

kételkednek., mindenre alkalmatosra tarttyák magokot., de a kiket inkáb lehetne pogányoknak (É 251)

hitetni hogy igen igasság szeretö; de a szivében lévö el rejtet (É 251)

az attyához hasonlo hatalma vagyon.: de ugy mint ember. az attyátol (É 252)

nem hogy haragos mester volna., de szelid, és alázatos, mindenek hozája (É 253)

az ö testére valo nézvé. de nem vala ugy mint avétekre (É 253)

vala álmelkodván. halván ugyan aszót. de senkit nem látván, fel kele (É 255)

mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen aválasztottak (É 257)

is kel tsak egyedül igyekezni, de tsak azzal meg nem elégszik-hogy (É 266)

igasság tételt el lehet kerülni. de el nem rejhettyük magunkot az (É 267)

gyermekek. mikor az Istenröl szolunk, de a nékünk elég. hogy az (É 269)

nékem felölletek szolnom, és itélnem, de aki engem küldöt, igaz mondo (É 270)

vegye rendeletlenségekböl., és magához vonnya, de látván hogy nintsen haszna el (É 271)

az ollyanokal., akik noha keresik, de ellene nem mondanak avéteknek, akristus (É 271)

avéteknek, akristus magais keresi öket, de haszontalanul., igasságosé a? hogy minek (É 271)

ha haragra, vagy szeretetre méltoé,. de föképpen azok, kik rendeletlen életet (É 272)

térésire valo kegyelmit. halálakor is, de éppen nem igéri azt azoknak (É 272)

hogy nem kel kéttségben esni, de arrol tsak egy vagyon, ne (É 272)

el hagya, imádásra méltó itéletiböl. de tellyes igaságbol (É 273)

{…} De ha ellenkezö életet élnek tanitásokal (É 278)

mit mondanak, mondgya az üdvezitö., de tselekedetek szerént ne tselekedgyetek, mert (É 278)

szerént ne tselekedgyetek, mert mondgyák, de nem tselekeszik, a fellyeb valoknak (É 278)

a mi jó tselekedetinket lássák, de nem azért kel tselekedni hogy (É 279)

vagyon népének meg szabadulása felöl., de tsak az Isten mindenhatoságában, és (É 281)

akristus kezéböl, ha üdveségünket akarja, de mindent az ö kegyelmétöl várjunk (É 281)

földiek valának, oh! mennyi keresztyének, de söt még az egyházi szolgák (É 283)

szerezenek, és betsületes helyre helyheztessék, de arra nem vigyáznak, hogy ha (É 284)

és ahaszonért adgyák alája magokot, de söt még magokot is féltenék (É 284)

fogják innya azt a pohárt, de azokot ahelyeket nékik nem igeré (É 284)

erejével tehettségivel, és elménkel élni, de söt még ollyanokhoz is folyamodnunk (É 286)

{…} Nem tsak nem lehet, de ugy is kel tselekedni, és (É 286)

és a mellyeket elönkben adgya, de azt nem akarja hogy azokban (É 286)

tselekednünk mint minden rajtunk állana, de tsak az Istentöl kel várni (É 286)

térits meg., és üdvezits minket, de amidön aszentekhez folyamodunk, tsak azt (É 287)

senki nem adgya vala néki, de az ebek is el jönek (É 288)

pedig mondá, nem Atyám. Ábrahám. de havalaki aholtak közül hozzájok mégyen (É 288)

vannak, meg külömböztethetik magokot köntösökel. de annak modgyával., és rendivel (É 289)

mely fö renden lévö legyen. de meg nem kel azért pirulni (É 289)

forditani, tsak a mértékleteségel legyen., de nem kel azokban vetni agyönyörüséget (É 290)

örökké fogunk bánni, hogy tselekedtük, de akor már haszontalan lészen (É 292)

felelének az attya fiai nem de mi királyunk lészszé, avagy birodalmad (É 293)

ez álom, mellyet láttál, nem de én, és az anyád, és (É 293)

szeretni amelyik érdemesebb, és okosabb, de veszedelmes azt ki nyilatkoztatni, és (É 294)

nélkül vétke vala ajákób fiaié, de sött még, a mely tiszteletel (É 294)

gyülölségel legyenek testvér atyok fiához, de még annál inkáb kel szeretniek (É 294)

mig a szöllö meg volt. de leg inkáb az az, idö (É 297)

azok pedig az egyházi pásztorok de még ezen kivül. mindenik keresztyének (É 297)

annak használni,. ö elöttök szollot, de nékünk beszélt, nékünk kel tehát (É 298)

kegyelmit, de kegyelmit adgya nékik,. mert azt (É 299)

a szó ugyan jákob szava, de a kezek, Esau kezei, és (É 300)

lelked, és mondá neki Isaák, de ki vagy te, felelé. én (É 301)

hogy nyerhesen holmi kegyelmeket valakinek, de az Isteni áldás adomány, meg (É 302)

akár mely jóra fordulhatna is, de mindenkor vétek., mert tellyeségel ellenkezik (É 303)

hogy barátimal vigal laktam volna., de minek utánna ez ate fiad (É 304)

vezeti, hogy annak eleget tégyen, de semmi meg nem elégitheti, mert (É 305)

meg tartottad hozám atyai szivedet, de az én gonoszságom méltatlanná tészen (É 307)

büntetés amelyet meg nem érdemlek, de elne vess szined elöl, meg (É 307)

elnem távozik hogy el esék. de söt még eleiben mégyen. hogy (É 308)

ölellye és elsö állapottyában tégye, de arra vigyázon. hogy a véteknek (É 308)

ök is a hitre hivatatának. de ha az igazakot jelenté, nem (É 308)

az Isten kegyelmit mutattya azokhoz, de söt még áldgyák azért az (É 309)

szerelemröl valo versek, és énekek, de söt még a katzágásra valo (É 311)

akik okosabbaknak tarttyák magokot másoknál, de akik magokban meg sem üsmerik (É 313)

a kristus meg világositaná kegyelmével, de mint hogy magokot igen értelmeseknek (É 313)

hogy bizvást kövessék rosz kivánságokot de a mikor akristusnak tettzik fel (É 313)

erös vala, és gazdag férfiu, de poklos. syriábol pedig ki mentek (É 314)

a syriai király hadának generálisa. de poklos volt, és az Isten (É 315)

siettségel engedelmeskednek az Isten parantsolattyának, de azt is meg kel tudni (É 316)

lakosok, nem hajtának a tsudákra, de a mi leg hihetetlenebbé tevé (É 318)

titkainak, és kegyelminek ki osztogatására., de mint hogy nehéz volna a (É 319)

szájában a kegyelemnek szavait, de ezek az igazságok fel háboritták (É 320)

öket, mert szemekre hányá hihetetlenségeket. de még azon kivül is vala (É 320)

nem tsak büneink meg botsátatnak, de még bé töltetünk Isteni szeretettel (É 322)

eszerént tselekeszünk, jól lészen tselekedve., de akár mi modon fedgyünk másokot (É 323)

valo térésit. annak akit feddünk, de elöször visgállyuk meg magunkot. hogy (É 323)

valamely gyalázat ebben aharmadik orvoságban. de akristus inkáb vigyáz a lelkek (É 324)

mí formában mennyen a végben, de tsak az atyánk fiának. meg (É 325)

egy képen, vagy más képen., de arra tartozunk. az alattunk valokot (É 325)

alat vannak. meg kel feddeni, de arra, idöt, és helyt kel (É 325)

mert másként. azt el mulathattyuk. de az érettek valo imádságot elnem (É 325)

másképen nem hogy hasznot tennénk., de még annál inkáb fel inditanok (É 325)

hogy akármiben meg bánttson is. de azért a szeretet melyel néki (É 326)

Hoszu életet igér nékik eföldön, de az a hoszu élet, az (É 327)

a kinek is, ezek képei, de még hoszu életet is ád (É 327)

a melyet házaság törésnek nevezik, de söt még az ollyan kivánságot (É 328)

ne kivánnyuk is azokot igaságtalanul. de akivánságnak nintsen határa, és soha (É 328)

kristus. és a szentek képeit, de azokot nem imádgya., se nem (É 329)

azokot, akiket akép elméjekre. ád, de ezen kivül. anem igaz, valamint (É 329)

ne kénszeritetnénk azt meg mutatni, de az igen valo szent Hieronimus (É 331)

nem ellenkeznek az Isten törvényével, de söt még annak meg magyarázására (É 332)

Ceremoniákbol, ahoszu imádságok meg vagyon; de nem belsö lélekel vagyon. senem (É 332)

amelyet gyakorta kel kérni Istentöl; de hogy ezt a kegyelmet meg (É 332)

vagyunk, de hogy valaki azt gondollya hogy (É 333)

aszenttségekel élnek, amisére el mennek, de azonban avallásnak leg szüksegeseb részeit (É 334)

nem hogy meg gyogyulásokért könyörögnének. de söt még szeretik nyavalyájokot. és (É 336)

az üdveség az sidoktol vagyon., de eljö az ora, és most (É 339)

mind a miket tselekedtem. nem de ö é akristus. ki menének (É 340)

mert ha üsmérné, kivánná is, de ahoz sokan vannak idegenységel, a (É 341)

melyek nem hogy meg enyhitenék,. de de söt még fel gerjesztik (É 342)

nem hogy meg enyhitenék,. de de söt még fel gerjesztik aszomjuságot (É 342)

igen ritka dolog vala elöttök, de ahitböl valo. tisztelet, melyel valának (É 343)

tselekeszem, ki nem menekedem kezeitekböl, de jóbb nékem, tselekedet nélkül kezeitekben (É 346)

azok félvén, szolnak vala néktek. de a juda leánya, nem szenvedte (É 348)

esem, és örökül el veszek. de jóbb nékem tselekedet nélkül kezeitekben (É 349)

az igazságot meg bizonyitották amartyrumok, de hová kel nagyob bizonyság erröl (É 349)

esenek, azok kik hozája támaszkodnak, de söt még, ha hozzája hivek (É 349)

meg szabaditot is ellenségek kezéböl, de sokal még többeket azoknak hatalmak (É 350)

ifiat, a kikröl szól Daniel., de meg nem szabaditá illyen formában (É 350)

annak ugy is kel lenni. de mi akik másokot itélünk. oly (É 351)

akár miképen felellyen ezen halgatásával, de meg akará vélek ereztetni az (É 352)

meg nekik mikor arra szorgalmaztaták. de az ö felelete tellyes vala (É 352)

aki elejekben tészi. egész életeket, de egyszers mind, meg is üsmerteté (É 352)

hogy meg büntettessék atörvény szerént. de nem ollyanoktol, kik ö magok (É 352)

néki természete szerent valo volt, de a mely egyszers mind. kárhoztatá (É 352)

sem egy rendeletlen életü aszszony. de aki vétkeiért meg alázza magát (É 353)

ö magok meg fedhetetlenek volnának. de azö vétkek, ki nem veszi (É 353)

magokot vétkeseknek érzik is lenni, de a büntetés szánakodásal., és belsö (É 353)

vessük, nyomorgasuk helytelen valo buzgoságal, de söt még a felabarati köteleség (É 353)

egyik aszolgálotol. amásik a szabadostol. de aki aszolgálotol. test szerént született (É 354)

szerént, az igéretnek fiai vagyunk, de a mint akor az, a (É 354)

lélek szerént. ugy most is. de mit mond az irás, vesd (É 354)

Istent, lélekben. és igazságban szolgálták. de az Anyaszent egyház. a kristus (É 356)

tsufoltatnak, atest szerént valo keresztyénektöl. de az Apostol azt mondgya, hogy (É 356)

kenyere vagyon, és két hala, de ezek mitsodák annyi közöt. mondá (É 356)

meg erösittse az életnek kegyelmét. de ö azt akarja. hogy bizodalomal (É 358)

még arra nem is figyelmeznek, de ami még mind ezeknél tsudálatosab (É 358)

eledel soha el nem fogy, de söt még, mentöl azoknak számok (É 358)

{…} Igen is táplálhatta volna, de minket arra akara tanitani, hogy (É 358)

egyéb. hanem az Isteni szeretet. de ollyan fényes szeretet, szent Agoston (É 361)

Istentöl, ki mindennek böségel adgya, de hittel kérje, semmit nem kételkedvén (É 361)

noha akarnák szolgálni az elsöt, de egyszers mind a másikát is (É 362)

azoknak, akár mi képén érttsük., de a Mennyei Atyának háza, az (É 364)

minek elötte kinyilatkoztassa a népen, de nem azért, hogy a népért (É 367)

meg büntesse az engedetlen fiát, de aki mind azon által, nem (É 367)

semit nem mondanak néki, nem de bizonyal meg üsmérteké a fejedelmek (É 369)

a fejedelmek. hogy eza kristus, de ezt tudgyuk honnét valo légyen (É 369)

és én magamtol nem jöttem, de igaz az, aki engem küldöt (É 369)

lett tudosab. a tanitoi fölöt. {…} de ezekböl nem következik. hogy ne (É 370)

igen is kel azokot tanulni, de alázatoságal, engedelmeségel. ugy mint illik (É 370)

ördögöt, mert el ronttya uralkodását. de öis fel indittya, és fel (É 371)

sidok., mind pedig halálát keresék. de ö mind azon által. követé (É 372)

annak dolgát. ki öket küldötte, de azt nagy állandoságal, söt még (É 372)

szert ezekre a jó erköltsökre, de ezeknek gyümöltse örökké fog tartani (É 374)

az Isten meg nem halgatya. de aki Isten tisztelö, és az (É 376)

melyböl tsak akristus gyogyithattya meg. de sokal nagyob tsudával; mint a (É 376)

a szüléi vétkekért született vakon, de akristus feleletéböl meg láták hogy (É 376)

testi, akár lelki légyen a, de azon kivül, rend szerént nem (É 376)

vakon szülesen, valamint akristus mondá, de az Isten, azö vaksága által (É 377)

lázár ez iránt nagy példák, de hová kel nagyob. mint a (É 377)

hogy a vakot meg gyogyitaná. de még aláto embert ìs meg (É 377)

meg kenték, és hittek akristusban, de amég nem vala elegendö. mert (É 378)

és ki is rekeszték asynagogábol. de ö ezen meg nem ijede (É 378)

kik alázatoságal; meg vallyák vakságokot. de azok, kik magok hittségekböl, meg (É 379)

a fiu idövel meg hala, de a proféta. imádságival. fel támasztá (É 381)

holtat. fel nem támaszttyák is, de jó példájokal., és könyörgésekel, lelki (É 381)

magtalan vala akristus el jöveteléig, de aki az után sok számu (É 381)

törvénynek. a melyek félelmet okozhatának., de szeretetet és éltetö elmét nem (É 382)

{…} Nem haragbol. de söt meg alázatoságbol. mondá, attol (É 387)

lázár a mi barátunk aluszik, de el mégyek hogy az álombol (É 389)

higyetek, hogy ót nem voltam. de menyünk el hozzája (É 389)

bátyám meg nem holt volna. de most is tudom. hogy valamiket (É 390)

mindenkor meg halgatz engem. de enépért, a mely környül áll (É 391)

addig mindenhato segittségivel akegyelemnek életében, de mihent sugarlásit el kezdi mulatni (É 392)

szenttség szerént valo fel oldásal., de noha szabadságok is légyen arra (É 393)

sok szent Atyákot hozhatnék elé, de azok közül tsak szent Gergely (É 393)

hogy ha el feletkeznék is, de én el nem feletkezem rolad (É 394)

azt tsak egyedül ö tudhatta. de hogy meg mutassa a sidoknak (É 397)

irigységböl, valo hogy ö itél, de ö mindeneket valojában lát, és (É 398)

szabad legyen is azokot kérni, de azokot nem ugy adgya, hogy (É 399)

felelé Jesus. énnekem ördögöm nintsen, de tisztelem az Atyámot, és ti (É 401)

ti hozátok hasonlo hazug lészek, de tudom ötet, és az ö (É 401)

azért asidok és mondák néki. nemde jól mondjuké mí. hogy samaritanus (É 401)

valo igasságot bé vették volna, de söt még hamiságal vádolák. és (É 401)

és a világ halgattya öket., de akik Istentöl valok, halgattyák az (É 402)

Istentöl valok, halgattyák az Apostolokot. de a kik nem Istentöl valok (É 402)

{…} Ez két irtoztato káromlás; de mint hogy a samaritanus név (É 402)

azért erre meg sem felele. de erre a mondásokra, hogy ördöge (É 402)

a tsuda tételekre valo hatalmát, de erre a káromlásra. tsendes elmével (É 402)

mondván, Én nekem ördögöm nintsen, de tisztelem az Atyámot. és ti (É 402)

szent Agoston. tsak minket illet,, de a mi betsületünk a felebarátunké (É 402)

hamis vádolásokal, a kegyetlenség volna, de azt a kristus példájára, kegyeségel (É 402)

az a ditsöség semmi volna. de elehetetlen vala, mivel tsak az (É 403)

és életeknek meg jóbbitását kérik, de azt ollyan hidegségel, és imel (É 406)

volna minden erejeket semmivé tenni,. de vakságok miat. ök tehetetlenségnek tulajdonitották (É 407)

mondván, hogy ö el mégyen. de ök oda nem mehetnek nem (É 408)

Minden bizonyal meg gátolhatta volna, de el kerüli az alkalmatoságot, nagy (É 413)

hogy a világi ditsöséget keresné de söt még azért gyülölik, és (É 413)

tsak követi az Attya akarattyát. de még abban a szem pillantásban (É 413)

azt tselekeszük amit Isten akar; de nem olyan formában, se nem (É 414)

midön hallyák hogy öket rágalmazák. de söt még kedv keresésböl, ök (É 414)

is. kik nem hogy szánnák. de sött még tsufollyák a mások (É 415)

mert az, az ö munkájok, de atermészetet kel bennek szeretni, az (É 416)

azok bizonyságot tésznek én felölem, de ti nem hisztek, mert nem (É 417)

tételeivel meg is bizonyitotta vala, de ök azt nem hitték, mert (É 417)

és bé kelletett volna venni., de ezeket az ö irigységek meg (É 417)

ha szinte juhok voltak is. de hüségtelenségekért. gödölyéké lehetnek, valamint ellenben (É 419)

egyedül. tsak az Isten tudgya. de az ollyan akit alélek üsméret (É 419)

a bizodalma, remélheti is azt. de azt is ugy. hogy rettegésel (É 419)

igaságal és érdemünk szerént büntet, de aki azt gyakorta irgalmaságábol tselekeszi (É 421)

akiket az Isten meg itéli, de még maga is meg itéltetik (É 424)

ne adgyon másoknak, abal itéletre; de külömbözést kel tenni, mivel nem (É 425)

tekinté is ötet mint Istent, de mindenek felet azt kelletet volna (É 425)

nagyá, és nagy hirüeké lenni, de idövel el töröltetik nevek, valamint (É 427)

világ szeretöi, szeréntsés napoknak nevezik, de a melyek Isten elött boldogtalanok (É 428)

jób, hogy gyönyörüségben töltik napjokot, de egy szem pillantásban, akoporsoban szálnak (É 428)

ök. nem hogy benne hinnének. de veszedelmére igyekeznek. ez az irtoztato (É 430)

kivánsagokot, üldözvén a jó erköltsüeket, de a kik gyakorta. hasonlo Isteni (É 430)

volna néki azt a gondolatot, de mint hogy mindeneket a szent (É 431)

hogy a népel meg gyülöltesék., de azt meg nem gátolhatván hogy (É 433)

nékik kivánt, jóval fizettek volna. de minden igyekezetek avolt. hogy el (É 433)

embert, de ugy mint Isten, magában, igaságal (É 434)

hagyák öket, és melléje állának. de leheteé ennél balgatagab gondolat, ennek (É 435)

tarttyák magokot az Isten uttyaiban, de tsak az elmelkedésel maradnak, és (É 438)

se a magokhoz valo szeretettöl., de söt még magok felöl sokat (É 438)

ollyan aszszonyokrol kik mindenkor tanulnak, de soha el nem érik az (É 438)

a setettség el nem lep., de söt még elé megyünk a (É 439)

embernek aláb valora tenni magát, de bünös lévén, még is kevélységböl (É 440)

ne üsmernék az ö Istenségit, de söt még az ö Istenségit (É 441)

kevesen tarták, az ö Istenségit, de az Atya fel támasztván ötet (É 441)

halgasuk ötet, és engedelmeskedgyünk parantsolattyának, de föképpen szükséges ezekben a szent (É 442)

tettzet, és külsö képen volt, de valojában el nem hagyta volt (É 442)

hagyta öket. azért hogy szenvednek, de söt még inkáb kel benne (É 443)

nevezetes dolgokot szoktak fel jegyezni, de mint hogy annak emlékezete el (É 447)

sidok meg ölék a kristust, de az Isten fel támasztá. viszá (É 448)

ö nevét. az emberek elméjiböl, de az Isten. ugyan az ö (É 448)

tanyitaná; senki el nem hihetné, de ez a jövendölés mely akristus (É 450)

ortzája, meg vettetett, és gyaláztatot, de ha meg tekénttyük ahitnek szemeivel (É 451)

testesült Fia, az emberi természetben, de tellyeségel tiszta természetben, vala egyedül (É 451)

vétkesek vagyunk. de mitsoda büneinkhez valo gyülölséget nem (É 453)

és valoságosan meg nem térnek, de az ollyan lelkeknek. kik valojában (É 455)

kel. és magokot meg alázni, de el nem kel magokot vonni (É 455)

képen., valamint az elsö idökben, de amostani büntetése annál is irtoztatobb (É 455)

uram nem tsak a lábaimot, de a kezeimet is. és a (É 456)

tsak a lábait mossa meg, de tiszta mindenestöl, ti is tisztak (É 457)

mindenestöl, ti is tisztak vagytok, de nem minyájan, mert tudgya vala (É 457)

emind jó, és igasságos dolog, de amidön nem akara engedelmeskedni annak (É 458)

midön minket fellyeb akar emelni, de ugy, ha. valoságal láttyuk arra (É 458)

tsak a nagyra vágyástol vagyon, de az ö akarattyát látván, engedelmeskedni (É 458)

mind meg ölik a lelket, de a lehetetlen, hogy a lábokhoz (É 458)

essetek, a lélek kész ugyan, de a test erötlen, ismég másodszor (É 464)

meg, mondá nékik a tisztarto, de mi gonoszt tselekedet, azok pedig (É 467)

Nem hogy meg szabaditották volna. de söt még az Istennek tsudálatos (É 469)

ö. és mondgyák ö véle, de ne az én akaratom, hanem (É 470)

és akaratunk ellen szorongatnak minket, de akristusban azok az okoság alá (É 471)

szókón, a lélek, kész ugyan. de a test erötlen (É 471)

Isten szolgálattyára, és a szenvedésre. de a nem elég; és nem (É 471)

hogy a bünösököt magokban szálittsuk, de azért kéttségben nem kel esni (É 472)

valami leg keserveseb történhetik rajtunk, de ahoz készüllyünk nagy vigyázásal, szüntelen (É 473)

külsö tselekedet a mely tanáts, de belsö képen. abban az akaratban (É 473)

és az indulat halgatásban légyen., de az igazságnak szollani kel., nagy (É 473)

akárhozattaknak bánások, örökké fog tartani, de haszantalanul., hová lehet irtoztatob dolog (É 474)

halgatni, vagy ha halgattyák is. de nem visgállyák, de söt attol (É 475)

halgattyák is. de nem visgállyák, de söt attol. is tartanak, hogy (É 475)

és tisztelettel. tisztelvén a kristust, de szivekben, és minden magok viselésiben (É 476)

és szomoruságal veszik a kereszteket. de akik idövel azokot békeséges türesel (É 476)

hatván az elmét. sirásra indithattya, de hogy valoságal részt vehesünk szenvedésibe (É 476)

{…} De söt ellenben., az egész világ (É 477)

nyerni nékünk a hitnek kegyelmét. de ha szinte le szállot volna (É 477)

magokal. el akarták volna hitetni. de semi nem elegendö az ollyan (É 477)

jó tselekedetinkel, meg teresünk allandoságát., de ha a jó latornak példája (É 478)

szent Bernárd. kéttségben ne esél., de az egész szent irásban tsak (É 478)

vagyon., azért magadnak ne igérj, de másként is azok, kik utolso (É 478)

addig az oráig az üdvezitöt, de mihent látta. engedet a kegyelemnek (É 478)

az Isten illyen irgalmaságot tészen., de ez igen ritka, fö képen (É 478)

szent Agoston szerént. melyben akarnának, de akor meg nem térhetnek, ugyan (É 478)

testet, a mi üdveségünknek áldozattyát; de inkáb tselekedetinkel, és tiszta életünkel (É 479)

kivánságoknak, a melyeket el hagyták, de élnek Isten elött, mert tsak (É 481)

nem rejtenék avilági szeretet elött, de ki terjesztetik avilágoságra, a midön (É 481)

és hasonloká tészi öket magához. de hogy abban a ditsöségben hozája (É 481)

láthattyák az ö valoságos nagyságokot, de akoron. egészen ki mutattyák magokot (É 481)

Igen is azt kelleték hinniek, de abban inkáb követék buzgoságokot, szereteteket (É 482)

szerént legyenek kivánságink, és tselekedetink, de azok ellenkeznek az ollyan elmével (É 486)

nem vett is külsö képen, de még is nintsen jó itélettel (É 487)

tekintvén méltatlanságát jelt ada néki, de nem az ö ellenségeinek. kezekböl (É 490)

gyermekeket táplállyák., vajal és mézel, de azzal fellyeb valo lészen atöbbinél (É 491)

hogy azért fel magasztalná magát. de ugy tettzik mint ha azt (É 494)

már nagyobat nem lehetne kivánni, de azzal tartozunk, hogy minden tehettségünkböl (É 500)

imé ahely, ahová tették ötet, de mennyetek el, mondgyátok meg atanitványinak (É 501)

{…} Elegendö a kristusban hinni, de elö, és szeretettel valo munkálodo (É 504)

ördög. is hiszen. és retteg, de azért nem üdvezül (É 504)

napja ma, hogy ezek lettek. de némely közüllünk. valo aszszony állatok (É 504)

kelleték születni akristusnak, test szerént; de a pátriárkáknak, test szerént valo (É 509)

meg valamint a több emberek, de fel támadván. igereti szerént, tartozunk (É 511)

hogy áldozattyával el törölné vétkeinket. de az is szükséges vala, hogy (É 511)

feddette volna öket hálá adatlanságokrol, de még tsudálatra méltó, kegyes szókkal (É 512)

szemekre veté a sidoknak vétkeket, de meg is enyhitté beszédit, hogy (É 517)

nem kel. gyalázattal illetni abünöst, de söt még vigasztalni kel ötet (É 517)

az által szabadittya meg avilágot, de azal azö vétkek kisseb nem (É 518)

az emberi nemzetnek meg váltására., de mint hogy ök magok tsak (É 518)

meg álla Jésus a parton, de nem üsmérék meg a tanitványok (É 518)

nem értené a mit olvasna, de az Isten hozája küldé filepet (É 523)

hullatásokot kel Isten elött hinteni., de ugy mint magdolna, szeretetböl, a (É 525)

azok nyerik meg. akik könyörögnek. de nem hideg, se nem ideíg (É 525)

együt szent pál mondása szerént, de keresni kel ötet tselekedetivel., alamisnálkodásival (É 525)

vala az Istennek békeséges türésit. de a görög versio azt mondgya (É 527)

követik. és hozája kaptsollyák magokot, de nem elegendö ezeket a fogadásokot (É 528)

akar velünk tenni a kereszttségben, de aki meg szegi ennek a (É 528)

valo meg egyesülésnek ereje által, de az ö böltseségének rendeléséböl (É 529)

látá a lepedöket le téve, de bé nem soene, el érkezék (É 535)

bizonyosok lehettek volna fel támadásában. de az Isten ezt meg engedé (É 537)

mint a tévelygö juhok voltatok. de meg tértetek most a ti (É 541)

is az emberekre valo nézve. de Isten elött, mindenkor vétkesek maradunk (É 541)

egy kevésé el tévelyednének is, de idövel hozája viszá térnek, vagy (É 544)

is lésznek attol örökösön rekesztve. de nem elegendö az üdveségre azon (É 544)

pedig örül, ti pedig szomorkodtok, de a ti szomoruságtok örömre fordul (É 548)

ötet az után nem láthatnák., de kevés idö mulva viszá fóg (É 549)

után, de láthatatlan, és szenttség képen ót (É 550)

hihetetleneknek tettzenek az emberi elmének, de mit felelhetni a kristusnak, az (É 550)

vagyon titkos és szenttség képen., de mind azon által igazán, és (É 550)

amelyekért örökös háláadásal tartozunk néki, de ez a szent Apostol azt (É 552)

a fellegek azt el fedezik, de az az Isteni. nap, mely (É 552)

szabjuk hajlandoságinkot, és magunk viselésit. de keveset beszéllyünk, és figyelmeteségel; mert (É 552)

és hellyesen inttsünk is valakit., de ha indulattal vagyon, nem lészen (É 553)

nem kérd engem. hová mégy, de mivel hogy ezeket szollottam néktek (É 553)

néktek, szomoruság töltötte bé sziveteket, de én igazságot mondok néktek, használ (É 553)

még sokat kellene néktek mondanom, de most elnem viselhetitek, mikor pedig (É 553)

Igen is meg adhatta volna, de aböltsesége nem engedte hogy azt (É 554)

az Attya azt kedvesen vegye, de ez egyik sem lehete meg (É 554)

és hogy mit kellesék tselekedni, de aki azt tsak könyen, és (É 557)

komuniot, és más jó tselekedeteket, de azt, meg nem tekéntik, hogy (É 557)

mert lehet bizonyos jót tselekedni, de azzal tisztán nem maradnak, a (É 558)

sokat imádkoznak, a szenttségeket gyakorollyák. de akik a világi szokásokhoz alkalmaztattyák (É 558)

könyörgünk, kérvén az örökös jókót, de azokal. a földieket is ohajttyuk (É 560)

valoságal kérnek az ö nevében, de abban bizonyosok lehetnek, hogy az (É 560)

életét adta, ha sok fáradságalis, de viszá kel ötet hozni az (É 562)

hasznát nem látnok is munkánknak, de minden bizonyal: annak jutalmát veszük (É 563)

mint mi az el vételre, de buzgo könyörgésinkre adgya meg kegyelmit (É 564)

nagyob buzgoságal. és szorgalmatoságal. imádkozni. de leg elsöben is azt kel (É 565)

egy ember aki magában gonosz, de a ki mind azon által (É 566)

izben meg jelennyék, ahit erösitésére, de még azis szükséges vala, hogy (É 568)

szenvedésekre, kinokra, és ahalálra, szenvedének. de gyözedelmesek maradának., és a halálok (É 571)

a meg ölni valo juhok. de mind ezekben gyözedelmesek vagyunk. azért (É 571)

az Apostolok is azokal bizonyitottak, de még továb; azt láttyuk hogy (É 572)

által vitték tehát azt végben, de ugy a mi vallásunk és (É 572)

minden hato Istennek segittsége nélkül. de mind ezek után az Apostolok (É 572)

beszéllet, járt, mennyekben fel ment, de nem látták az ö Istenségit (É 572)

sem foghatták meg, valamint mi, de látván anyilvánságos bizonyságokot, ök azokot (É 572)

az igaz nem lett volna, de sött még nyilvánságos, mert könnyü (É 573)

tehát szentelni a mái innepet, de ne ugy hogy tsak a (É 573)

el nem olttya a szeretetet, de azokra okot nem ád, se (É 575)

a synagogáktol meg fosztnak titeket, de eljö az óra. hogy minden (É 576)

üsmérik az Atyát, se engemet. de ezeket szollottam néktek, hogy midön (É 576)

és en bennem semie nintsen. de hogy meg üsmérje a világ (É 580)

ha hiven meg tarttyuk beszédit, de az illyen drága ajándék, azt (É 581)

szerént folyon., és mennyen végben. de az illyen békeség, ahitnek szemei (É 581)

hogy azt el venné tölünk, de söt még meg erösitti, az (É 582)

jött hogy ötet meg öletesse; de ö benne semmi vétket nem (É 582)

tarták helyesnek, az Apostol tselekedetét. de a midön okát adta volna (É 584)

adgya is az Isten kegyelmét, de tartozunk atörvény alá vetni magunkot (É 584)

hálálhattyuk az illyen nagy szeretetet. de ami még tsudálatosab., ahogy azért (É 585)

veszik bé, az Évangyéliumi tanitásokot, de ö meg nem elégszik, a (É 585)

adhatta nékik a kristus kereszttségit, de nem abérmálást. a mely a (É 588)

és szeretettel valo hit által. de mint hogy magunktol hozája nem (É 593)

vonása. tellyes erövel, és hathatoságal, de ö nem erölteti akaratunkot, se (É 594)

söt még a mit gyülölt., de nem eröszakal, mind azon által (É 594)

és ajóknak mellyeket akarunk tselekedni, de az az eröszak kedves, és (É 594)

hogy meg gyengitené a szabadságunkot, de söt még, meg erösitti, fel (É 594)

a testi élet táplálására valo, de a kristus maga lévén az (É 595)

siet a menyei haza felé de ez az új manna, sokal (É 595)

ez elég volna egy filosofushoz, de azokot szeretettel. és alázatoságal szenvedni (É 600)

veszedelem, üldözés, vagy a fegyveré,? de mind ezekben gyözedelmesek vagyunk, azért (É 600)

nem hogy gyogyulásokot kérnék de gyakorta, anyavalyát sem érzik, söt (É 602)

aki azt meg akarná fogni, de meg más részint, hálá adatlanság (É 604)

enyimet tekénted. kárhozatra vetz engemet, de ha amagadét tekinted, meg koronász (É 605)

haláltol, és nékünk életet adna, de örökös életet, de a mi (É 610)

életet adna, de örökös életet, de a mi leg inkáb fel (É 610)

nem, ami szeretetünkért valo jutalom, de söt még ami szeretetünknek az (É 610)

az Istennek kelletet volna adni. de a mi leg inkáb háláadásra (É 610)

jó, és nem tsak szabad, de tartozunk is félni olyan nagy (É 612)

nem tselekedhetel. az igasságnak szeretetéböl. de az Istentöl kel kérni. azt (É 613)

szeretet meg gyengitti a félelmet. de a fiui szeretetröl el mondhatni (É 614)

önéki. szeretetiért, szeretetet nem ád, de mely kevesen vannak az ollyan (É 614)

még másut parantsollya az itélést. de az igasságnak rendi szerént., meg (É 615)

egyeztetvén itéletünket az ö itéletivel, de tilttya, és kárhoztattya az igasságtalan (É 615)

adologban, akor nem kel kárhoztatni, de jová sem kel hagyni a (É 616)

azt az igasság meg engedi. de tartozunk kárhoztatni mind azt, valami (É 616)

és az Apostolok után itélünk, de nem kel kárhoztatnunk felebarátunkot, tsak (É 616)

sokal nagyobbal lészen mi hozánk, de meg ellenben, sokan akeresztyének közül (É 616)

a menyei uton vezetni minket., de azt, sálai szent Ferentz mondása (É 616)

gyalázák az ö drágalátos vérit, de mind azon által. erre arettentö (É 619)

nem bünteti öket láthato képen. de az ö büntetése. annál is (É 620)

az igyekezetben nintsenek, Communikálnak ugyan, de nem tápláltatnak, ámbár valoságal szájokban (É 621)

el mondhatni. hogy gyilkosa attyafiának, de sött még ezért, magának is (É 624)

kit gyülölünk, akár ne igyekezünk, de gyilkosok vagyunk, egyedül a szivünk (É 624)

eletét el nem veszük is, de el veszük a lelke eletét (É 624)

néki tartozunk, nem tsak atesti. de a lelki életunkért is, illyen (É 624)

adásul, aldozzuk néki testi életünket, de mint hogy ö magának arra (É 624)

szivel szánnyuk, és kezünkel segittsük, de a kitöl a segittség nem (É 625)

magokot ettöl a menyei vatsorátol, de sött még anyira voltak, hogy (É 626)

üdvezülhetnek, ellene kel azoknak mondani., de ha valamely hivatal, tiszttség. és (É 627)

nevelésire, és a tselédgyek. gondviselésire. de avilági dolgokot is ollyan formában (É 627)

magában, mert az Isten munkája, de azt nem lehet vétek nélkül (É 627)

{…} Nem hogy nem kellene, de tartozunk azzal., hogy jó modal (É 630)

valami szükséges testünknek, és lelkünknek, de mind ezeket, nyughatatlanság nélkül kel (É 630)

a mely minket fel háborithatna, de arra is kel vigyázni, hogy (É 630)

éllyünk, ne tsak az eledelel. de minden világi dolgokal. a mellyekel (É 630)

rosz élettyeket., és öket oktassuk, de egy ollyannak. aki gyenge, félénk (É 632)

hogy el hagyná az igazakot, de söt még gondgyokot viseli. és (É 633)

el tévelyedtek az Isten uttyárol., de sött még annál nagyob szorgalmatoságal (É 633)

mi bennünk vagyon. mondgya akristus de anem láttzik még mostanában, most (É 635)

keresztyének, az Isten fiai vagyunk., de nem természetböl, valamint az ö (É 636)

éttzaka munkálkodván, semit nem fogtunk, de ate igédre, meg eresztem ahálot (É 637)

külsö képen valo végben vitelében. de rend, hivatal, és akristus lelke (É 638)

ö egyeségében vannak külsö képpen, de akik. sok viszá vonásokot és (É 638)

után. nagyob haszonal járulhassanak ahoz, de el kel kerülni, hogy ne (É 639)

melyek el vesztetnék velünk. hivataloságunkot, de hogy a kristust követhesük, elsöben (É 639)

indulattyát, az Isten akarattyának tulajdonittyuk, de az illyen nagy dologban, a (É 640)