de2 – 7883
de
de – 7876

köszvény bucsut akarna tölle venni. de reméllyük hogy itt a török (TL 7)

omollyanak azok a viz hegyek; de még is ollyan emberségesek voltanak (TL 7)

job egyepegyéje vagyon az ételre, de a hajoban. aza szüntelen valo (TL 8)

lenni vagy két elsö nap. de azután ugy kellet ennem valamint (TL 8)

a fejdelemnek jó szállást adtak, de mi ebül vagyunk szálva. de (TL 8)

de mi ebül vagyunk szálva. de még is jobban szeretem itt (TL 8)

élünk, gyakrabban veszem kedves levelét. de mint hogy egy nehány száz (TL 8)

ha igen szeretem is kédet de többet nem irhatok. mert ugy (TL 8)

nem igen jol esik nekem. de az igen jol eset, látván (TL 8)

néztem hogy mellyik kötöz meg. de ezek igen emberséges emberek. jo (TL 8)

jo szivel beszélgettek volna velünk. de oly kevés idö alat. nem (TL 8)

veres posztoval vagyon bé boritva. de a hinto nevet nem érdemli (TL 9)

náthásodgyanak, emind jó édes néném, de belgrádnál meg verték a törököt (TL 9)

azért jöttünk, hogy vélek hadakozzunk. de ök csak szaladnak ki ide (TL 9)

és a fényes tündöklö portát. de edes néném a resttséget el (TL 9)

aláb minden héten. hét levelet, de az egésségre igen kel vigyázni (TL 9)

nagy mint egy nagy szilva. de a csudalatos. hogy egy felöl (TL 10)

császár, és az ura nevével. de a mi leg jób volt (TL 10)

vendégele bennünket az ura nevével; de ki gondolhatná hogy a töröknek (TL 10)

volna. avalo hogy mindenikünk ehezet. de az is valo édes néném (TL 10)

a tele vizel valo kádban. de még is nem ihatik belölle (TL 10)

éhen török vendégségben nem megyek. de az italrol, szó sem volt (TL 10)

még nem láttam ö kalmakánságát. de ha soha nem látom is (TL 10)

leányával hál. a mikor lehet; de annyiban nem irigylem szerencséjít, mert (TL 11)

láttyák, édes néném. nagy becsület. de nem nagy gyönyörüség acsászár leányát (TL 11)

aki tudgya hogy vagyon világosság. de nem tudgya hogy micsodás avilágosság (TL 11)

nem tudgya hogy micsodás avilágosság. de ha szinte akéd kis szája (TL 11)

szája meg nevet is érte. de énnekem minden tüdöm, vesém. májam (TL 11)

kel akedves szegény feleséget, akedvetlen, de gazdag feleségért el hadni. hát (TL 11)

tudunk abban. amiért ide jöttünk. de félek attol hogy ami hadakozásunk (TL 11)

ide, had vezérellye öis dolgunkot. de azt el hiszié kéd, hogy (TL 11)

semmi bántodása nincsen. de az idegen nemzetnek nehéz itt (TL 12)

a nemzet akeresztényt nem utállya, de meg veti. azt nem kel (TL 12)

hogy mint vannak akéd gyermekei, de azt kérdezni hogy mint vagyon (TL 12)

nem tudom ezután mint lesz. de nékem ugy tettzik hogy ezután (TL 12)

és egymás mellé teszen minket, de mint hogy az soha ollyan (TL 13)

ceremoniával mint ezt avezért fogadták. de jaj! nem ollyané ezeknek azö (TL 13)

hogy ha távul láttam is, de szép ember, és azt nem (TL 13)

egy mészárosnak. adgyák azt keziben., de nekem ugy tettzik, hogy jobban (TL 13)

eléb. anyira hogy vezérnek tészi. de szerencsétlenségire a császár ollyankor tette (TL 14)

a feleletet a sveciai király. de azt kérdem kédtöl. nem fa (TL 14)

vágohoz illendö felelet volté ez? de gondolom hogy a mi mészárosunk (TL 14)

itt vagyunk. itt is leszünk de még nem tudgyuk, itt is (TL 14)

itt el nem untuk magunkot. de igen közél vagyunk hozzája, mert (TL 14)

azért hogy bujdosásunknak végit szakaszuk; de areménség igen igen kezd fagyni (TL 14)

járnak. hideg házakban is lakunk., de ugyan csak abennünk valo meleg (TL 14)

ha más nemzettel volna dolgunk. de mi lehet evilágon hidegeb valo (TL 14)

a valo ád bíztato szót, de végit nem lehet látni avéle (TL 15)

küldötte. abéllés többet érr aköntösnél. de itt mondhatni ell, hogy nem (TL 15)

sokan vannak akik ajándékot adnak, de kevesen vadnak akik tudnák az (TL 15)

országban; itt illyen szokás vagyon, de jóé. illendöé, neszollyunk már többet (TL 15)

neszollyunk már többet az ajándékról. de édes néném havolna mit irnom (TL 15)

nagy egyepetyém vagyon kédel beszélgetni, de inkáb ha csak hejában valoságot (TL 15)

illyen hamar el végezem levelemet, de miröl irjak, a botozásrol. e (TL 15)

e nem igen derék ajándék, de micsoda nagy becsület. mikor egy (TL 15)

egész férfinak nem szabad menni. de a botozást egy atyánk fiátol (TL 15)

a heverés leg nagyob dolgunk. de ha volna is, azt el (TL 15)

szivel látná, ha hozája menne, de mint hogy mi mind hajduk (TL 16)

török ceremoniával menénk a vezérhez, de itéllye el kéd mint meg (TL 16)

már. hogy mellyik ragad meg. de az ijedcség nem sokáig tarta (TL 16)

nagy pompájok. gazdagságok. nagy udvarok, de mint hogy a pompájoknak egyik (TL 16)

a leány aszszonyok nem bánnák. de én azt bánom, hogy a (TL 16)

eléb valo mozdulását nem látom, de attol tartok. hogy még hátráb (TL 16)

mészárosunk, ha jo vezér is, de nem jó hadi ember, ha (TL 17)

jo hadi ember volna is, de ötet a császár ugy nem (TL 17)

akinek igen nagy esze vagyon, de a hadakozást ugy szereti mint (TL 17)

csak annyit is tud hozzá, de avezérségen tudni valo dolog hogy (TL 17)

fiokja. tele akédhez valo szeretetemmel, de még is ollyan vagyok mint (TL 17)

medenczét. az étket el hozták. de csak egyenkét rakták azt bé (TL 18)

kalmakányhoz, adgya Isten jo végit, de attol félek hogy ugy jarunk (TL 19)

a fa fágo mondása szerént, de a vezérségre czéloz, a hadakozásra (TL 19)

is Isten tudgya az okát. de franczia országban a németnek kedveznek (TL 19)

egy holnapja hogy irtam kédnek, de szakállomra fogadom. (a mikor leszen (TL 19)

szive, de meg szanna. ha látná kéd (TL 20)

tálban valo kevés szén melegitti, de azt ne gondollya kéd. hogy (TL 20)

lengedezve bé mehet az ágyokra., de leheté ágynak. hini egy le (TL 20)

illyen palotákban lakunk ám mi, de a reménség igen szükséges lévén (TL 20)

meg érjüké még aztot valaha.? de azt meg értük. hogy ide (TL 20)

hogy az uttzákon csonakokon járnak. de itt ollyan dolog történt, a (TL 20)

viz csak szár középig ért. de aszolgák inkáb mentek (TL 20)

annak meg bocsátok amennyiben lehet. de akit szeretek, azon boszut kel (TL 21)

ezt sokan nem igy tarttyák, de mi ketten igy tarttyuk. meg (TL 21)

kel tánczolnunk., hadakozásra híttak ide, de békeségre jöttünk, leheté mást kivánni (TL 21)

hogy mint kel folyni azoknak, de azon szomorkodnám ha nem szeretne (TL 21)

hanem valamely basaságot adnak neki. de micsoda nagy magosságrol eset le (TL 22)

mondhattyuk, hogy nem nagyot eset. de azt kel néznünk, hogy micsoda (TL 22)

elmelkedhetnék azember. az illyen változásokon, de azt kel meg gondolnom hogy (TL 22)

roszab, mint az elötte valojának. de addig csak usz, amég lehet (TL 22)

a valo nem volt mészáros, de egy szegény irodeákságbol vette fel (TL 23)

ha gondolkodiké a világi változásokrol; de ha gondolkodik is, hanem is (TL 23)

hadakozo ember., elméje nagy vagyon. de nem a hadakozásra., még most (TL 23)

most is elég biztatást adnak, de a mind füstben megyen; és (TL 23)

sullyos dolog, ugyé édes néném, de azért vagyunk keresztények, hogy bizzunk (TL 23)

szüksége nincsen az en predikálásomra., de az aszszonyt alázatosan követi predikátor (TL 23)

hogy szeretem a boszu állást, de már meg szánom kédet, és (TL 23)

kéd. az egésségire vigyázon kéd. de a gyerttyám mindgyárt el aluszik (TL 23)

Mi még itt vagyunk. de nem tudgyuk mire itéltetünk. hadakozásraé (TL 24)

csalmáját. tele hoza ide igérettel; de csak igérettel, és nem valoságal (TL 24)

nem valoságal; nagyon biztatnak ahadakozásal., de mennél inkáb beszél a török (TL 24)

annál nagyobb kedve vagyon abékeségre., de ki mérne gondolkodni abékeségröl. holot (TL 24)

édes néném ellene ne mondgyunk, de bizvást hátat fordittsunk erdélynek, annak (TL 24)

rendelésit, nem csak a mostanit, de még ajövendöt is, mert ugyan (TL 24)

hadakozás által mennyünk bé hazánkban; de nem avolt az irántunk valo (TL 24)

országban tölttsük el a bujdosást. de ha az Isten a hadakozásrol (TL 24)

azután lássa meg akitöl lehet, de a lehet hogy az egésségire (TL 25)

is lehet hogy szeret kéd. de azt nem lehet el hinni (TL 25)

irhatok, ez elég meleg hirek, de gondolom hogy rövid idö mulva (TL 26)

kédet, ahol nem kivántam volna. de azért nem kel kéttségben esni (TL 26)

a betegségtöl, arrol rettegve gondolkodom., de azt tudgyaé kéd. hogy lehetetlen (TL 26)

rakás kenyeret. már továb megyünk. de nem elé, hanem hatra. és (TL 26)

sem rakhatnak meg egy szekerecskét. de még lovakot is rendeltek alánk (TL 26)

mert ha ötvenen vagyunk is, de nincsen több ött lovunknál, amint (TL 26)

micsoda örömel látom meg kédet de az egésség jó legyen. hogy (TL 27)

nagy lehesen, többet is irnék, de mikor utra kel készülni, akor (TL 27)

hogy mind palotákban szállitnak bennünket; de itt avárosban egy épp házat (TL 27)

a torkátol. egy ágyu lövésnire. de mind ezeket. örömömben azért irom (TL 27)

avalo szép kis réten vagyunk. de mellettunk holmi régi el romlot (TL 27)

elig várom hogy kédet láthassam. de a még meg nem lehet (TL 27)

a szerencsém hogy láthattam kédet, de ugy tettzik mint ha még (TL 28)

ha még nem láttam kédet. de azt vettem észre, hogy mikor (TL 28)

vagyok. akor rák hátán jár. de én veszekedhetném kédel, mert két (TL 28)

lévén. gyakorta jő ide feleségestöl. de még mi nálunk nem volt (TL 28)

formán. egymást meg nem láttyák, de mint hogy nekem semmi akadályom (TL 28)

a levélben káposztás fazéknak neveznek. de én azt csak el szenvedem (TL 28)

házam alá vizen bé jöhetni, de azt nem tudgya kéd, ki (TL 29)

a rokák közöt, mert szöcs, de igen gazdag. avezér szöttse hogy (TL 29)

le akarok ülni, arra ülök, de még más hasznát is veszem (TL 29)

franczia országban valo viszá menetelre: (de abban thamás vagyok:) bercsényi urat (TL 29)

a kéd szomszédcságában lesznek szálva, de nem tudom meddig. elég az (TL 29)

mint vonogassa az ember magát, de azt csak fel kel szedni (TL 29)

a káposztát. ha ide jösz. de az egésségre vigyázzunk (TL 30)

ettéké meg az én nénémet, de azátkozot egyik sem felelt; csak (TL 30)

micsoda szép dolgot láttam tegnap. de a csak ollyan mint afüst (TL 31)

tudgya meg hogy öis ember, de azö pompáját ne irigyellyük édes (TL 31)

mely minékünk nem csak vagyon. de kell lenni. ha perában megyek (TL 31)

sokan viselik az aszszony nevet, denem mindenik viseli érdemesen azt a (TL 32)

ur embereit mind jól üsmerem, de az aszszonyokot, leányokot. nem üsmerem (TL 32)

az aszszonyokot, leányokot. nem üsmerem. de ahoz nem sok idö kivántatik (TL 32)

szégyenlem micsoda rövid levelet küldök. de ha rövid is el kel (TL 32)

avállamra. édes néném az egésség, de tudgya kéd meddig szeretem kédet (TL 32)

sárgulni a fának is alevele., de a vigasságrol beszélni igen szereti (TL 32)

hogy most aszép télhez hasonlithatni. de azt ki ne nevetné. hogy (TL 32)

ideig annak ugy kelletet maradni. de azután csak le kelletet venni (TL 33)

tettzik. mint sem az aranyas. de már a volt a mesterség (TL 33)

még is mind le ásták. de az orrára inkáb oda száradot (TL 33)

végtire onnét is le feszegették. de feketén maradot. azért nem jovallom (TL 33)

az uri aszszonynak. az orra, de azt nem tudgya kéd, hogy (TL 33)

minden koron készen vannak akérésre, de az adást; {…}, it mi elegen (TL 33)

tahint ád aporta, eleget eszünk. de azzal ruhásabbak nem vagyunk. sem (TL 33)

leszen az a szerencsés nap. de azt tudom hogy igen akarnám (TL 33)

piros. leányé, én szeretem kédet, de ugy ha az egésségire vigyáz (TL 33)

földgye bé volna szalonával teritve, de még enem elég. mert a (TL 34)

nékik csak földi áldásokot igér, de a keresztényi áldás. mind lelki (TL 34)

pedig meg lehetneé valaha törtenni? de édes néném. ha minden levelemben (TL 34)

a mi ritkáb a kedveseb, de nem mindenben, mert ha gyakrabban (TL 35)

hideg nem volna többet irnék. de az én házam a tenger (TL 35)

talám egypár tánczal kinállya meg, de ne nevesse kéd, mert az (TL 35)

el járná, vagy el lépdegelné, de a micsoda idöben és állapotban (TL 35)

mindenkor. hogy micsoda irtoztato szép, de ez, vagy egyröl, vagy másrol (TL 35)

ez, vagy egyröl, vagy másrol, de örökké panaszolkodik. a kis susinak (TL 35)

susinak igen fösvényen osztogatták aszépséget, de rendes, tisztességes személy, és tiszta (TL 35)

lássa, hogy micsoda itéletet tettem, de az aszszonyok felöl itéletet tenni (TL 36)

szinte perét el vesztené is, de könnyebben szenvedné. énnekem pedig nehéz (TL 36)

irhatnék illyen nagy országos dolgokrol, de nem irok, azért. hogy hamaréb (TL 36)

igaz nem volnék méltó aszánásra, de nem lesz mindenkor pap sajttya (TL 36)

nekem mint egy nyul farka. de mit tehetz annak (mondgyák atotok (TL 36)

mind többet nevetek, mint itt, de hogy a vendéget meg ne (TL 37)

unnyák, keveset maradgyon egy helyt., de még nagyob okát is mondom (TL 37)

nem irni. mint ment végben. de mi is csak ugy mulattuk (TL 37)

a CSászár elött. abirkozok birkoztanak; de még is mind ezek nem (TL 37)

többinek nem tudom mit ád, de a császárnak. három vagy negy (TL 37)

nem látván, ebédre haza mentünk. de még azt kelleték azután izenni (TL 38)

meg aleányokot is oda teszem. de ugy ha szeret kéd. és (TL 38)

tegnap igen meg ijedtünk volt. de még nekünk is jutot benne (TL 38)

vagyon ót térdig érö viz. de mihent a föld indulás volt (TL 38)

mulatni a fekete tenger felé. de mihent meg érzette a föld (TL 38)

egyik házbol a másikában megyen, de tegnap nem várta hogy fel (TL 38)

kit az urához akart küldeni, de a hajosok ugy féltenek. a (TL 38)

korcsomára szállottanak., cselédgyek elég vagyon., de az udvari nép nem ruhásab (TL 39)

fejdelmünk látogatására jöttenek, sok udvarival. de azok ollyan rongyosok voltanak. valamint (TL 39)

gyorgyiánusok az elöt hadakozok voltanak, de mostanában nyomorultak, görög valláson vannak (TL 39)

hogy idegen nyelvre tanyitatnák gyermekeket, de az ollyan állapotal oly keveset (TL 39)

nemes leánynak nem csak illik, de szükséges tudni. azon kivül, hogy (TL 39)

hogy holmi jo könyveket olvashasson; de a micsoda nem szükséges egy (TL 39)

ollyan ember mellette akivel iratathasson, de ha szinte volna is. a (TL 39)

felesége tudna irni és olvasni. de mint hogy nem tud; ugy (TL 40)

szükséges is volna meg irni. de el hadgya, mert a felesége (TL 40)

akéz irni, akár ne tudgyon, de a sziv el jár a (TL 40)

mely szép legyen a gyémánt, de ha rutul vagyon metzve, nem (TL 40)

aki irni, és olvasni tudgyon. de ha nem tudna is. azon (TL 40)

ora, és le kel fekünni, de ha le fekszem, ugy tettzik (TL 40)

és az idö inkáb tölt,, de már ezután tengeren kel ide (TL 41)

bánnám hogy kédtöl meszéb lennék, de másként, azt akarnok. hogy ma (TL 41)

magát vetni, föképpen a bujdosoknak, de még föképpen azoknak. akik török (TL 41)

a magyarokhoz magát jol mutattya, de aboldogulásoknak eszköze soha sem leszen (TL 41)

jol tudgya a dolgokot folytatni. de ki igérheti azt nékünk hogy (TL 42)

is nagy eszit meg üsmérte. de mindenkor csak rea megyek arra (TL 42)

inkáb emberek. mint sem másut. de édes néném mit visgálom én (TL 42)

tudnánk. avalo hogy ritka dolog. de amikor kéd hireket ir. azokot (TL 42)

ir. azokot el lehet hinni, de az hogy lehet. hogy ót (TL 42)

szinte meg nevetnek is érette, de engedelmeskedem, és meg irhatom, hogy (TL 43)

irhatom, hogy már meg volt. de talám azt sem tudgya kéd (TL 43)

viszi bé avezér a csaszárhoz, de a most nem lehetet, mert (TL 43)

a mi leg nehezeb nekik. de söt még napal., bizonyos ollyan (TL 43)

mi lehet az az édesség, de éttzaka szabadság., ramazánnya lévén tehát (TL 43)

tudgya, kéd. nem csak töllem, de talám tiz embertöl. már azt (TL 43)

alhatnám, mord kedvü is vagyok, de még is egy kevesé szeretem (TL 43)

a romaiak idejében abithiniai királyok, de azon nem törödöm. hanem azon (TL 43)

hogy nem három széken vagyok; de ót jób volnaé az Isten (TL 43)

europa széllyin elég város vagyon, de másut csak faluknak hinák azokot (TL 44)

és kies hellyeket pusztán hadni. de én ugyan meg nem épitetem (TL 44)

ugy szeretem kédet mint europában,. de gyakran kel nekem irni, és (TL 44)

viz. ahol mink vagyunk táborban. de csak hamar meg tudok. mert (TL 44)

kárt nem tetté az esö. de ki ne nevette volna a (TL 45)

a viznek más menedéket csináltanak. de az esö nem akar meg (TL 45)

nevetésel viszá tér a sátorában. de mi is eleget nevettünk egész (TL 45)

a vadászat sem mulik el. de a sem. mulik el. hogy (TL 46)

gondolkodnának. békeségben maradnánk. talám gondolkodnak. de az illyen gondolat (TL 46)

akaratunkon állana. ma indulnank meg. de csak azakarat áll mi rajtunk (TL 47)

mint a fiát, mind holtig, de a fejdelmek közöt lévö atyafiság (TL 47)

ollyan ágy. nem igen allando; de a még tart. addig csak (TL 47)

országi volna kéd. tartanék valamitöl. de erdélyi lévén. ótt a nemes (TL 47)

hogy kéd lesz egyedül érdélyi, de egy erdélyi (TL 47)

mikor fog kéd ide érkezni, de minden pereputyástol kel ide jöni (TL 48)

székiben viszá helyhezteté kéd magát, de már ót a reszttséget nem (TL 48)

hogy több füle nincsen kettönél, de leg elöbször szép szinü, és (TL 48)

aszszonynak küldötte volna, azért dicsérném. de egy gyenerális virágot küldgyön egy (TL 48)

más országban nevettséges dolog volna. de azt tudgya kéd; hogy itt (TL 48)

mi aszszonyhoz illendö ajándéknak tarttyuk. de azt kel meg visgálnunk. hogy (TL 48)

küldhetet virágot. mivel itt szokás, de édes néném. készittse kéd a (TL 49)

aztot elöre el lehetet látni. de tellyeségel nem gondolhatta volna az (TL 49)

akik az én nyomoruságimon örülnek, de a kristus tanyitását követvén, áldást (TL 49)

micsoda helyre akarnak bennünket repiteni, de még nem ollyan hamar lészen (TL 49)

darabig fel mentünk a kösziklán. de éppen az oszlopig nem mentünk (TL 50)

minden a pompeus oszlopának hija. de arrol semmit nem találni irásban (TL 50)

ezen a földön eleget járt; de a nem bizonyos hogy ö (TL 50)

hozzája ne küldgyön meg tudakozni, de azt tudom hogy pompeus meg (TL 50)

vagyon ide, a neve rodosto. de ennél többet nem tudok. hanem (TL 50)

mindenkor véle bujdosunk, többünk lehetne, de azt el halgatom miért nincsen (TL 51)

én is el mondhatom. másoknak, de vessük végit az illyen gondolatoknak (TL 51)

nagy baráttságoson váltak meg egymástol, de gondollya el kéd hogy a (TL 51)

egy kevesé mesze van is, de ahely alkalmatos. de ne gondollyad (TL 52)

van is, de ahely alkalmatos. de ne gondollyad hogy mesze legyen (TL 52)

hogy erröl eleget lehetne elmélkedni., de azt hadgyuk mászorrá. most pedig (TL 52)

is nem bántak roszul vélek, demásként. ing nélkül dolgoznak. és averést (TL 53)

igen szép mulattság azt nézni, de meg, ha az ember azt (TL 53)

hogy az ételeket meg adgyák, de a ruházattyok csak rongybol áll (TL 53)

mert semmi bántások nem leszen. de ha az ö tyukjok a (TL 55)

avárost. se körül valo hellyeit, de azt el mondhatom. hogy háláadásal (TL 55)

lépem, már a mezön vagyok., de lako hellyünkröl. leg elsö alkalmatosságal (TL 55)

ugy kel aludni. valamint másut. de minek elötte el vessem a (TL 55)

hogy el nem felejthetem zágont. de tréfa nélkül édes néném, mi (TL 55)

ember. mindenüt a szép mezö. de nem puszta mezö. mivel itt (TL 56)

valo szokás szerént jól mívelik. de nem lehet a miéinkhez hasonlitani (TL 56)

megyében gondolom hogy meg teremne, de a mi kokány földünkön elegendö (TL 56)

hogy sok bibelödés vagyon agyapotal., de mint hogy itt az aszszonyoknak (TL 56)

nem ollyan széllyes. mint hoszu, de akár mely szép házak légyenek (TL 56)

jöttünk, még minden olttsub volt, de ha egykis drágaságot okoztunk is (TL 56)

ha egykis drágaságot okoztunk is. de a valo hogy csendeséget is (TL 56)

és örmények követtek. de már most, leg kissebet sem (TL 57)

hogy mink is sokan vagyunk, de leg kisseb dolog ha történnék (TL 57)

annyival. keveseb lesz a költtség. de mit tudunk tenni, ha mesze (TL 57)

az aszszonyok sem szeretik aztot. de mit tehetnek. velünk együt rolla (TL 57)

orakor a fejdelem le vetkezik. de leg gyakortáb. le nem fekszik (TL 57)

hat orakor öltözik is fel. de éféle után két orakor fel (TL 57)

fel kelni. nem kicsiny dolog., de el nem mulatom. azért hogy (TL 58)

kikhez mehetnénk. török urak vannak, de unadalmas dolog törököt látogatni. egyik (TL 58)

is, hogy egyet ne szollyák. de azután kérdgye meg kéd töllem (TL 58)

ha nevet én is nevetek. de sokszor nem tudom mit. azt (TL 59)

környeke. itt micsodás szokást tartunk. de azt még meg nem mondottam (TL 59)

ora, aludgyunk hát édes néném. de az egésségre kel vigyázni. ha (TL 59)

földnire voltunk. savanyu vizet innya. de azt elsöben. meg kel kédnek (TL 59)

lakosok, nem tudom honnét vették. de azt tarttyálk hogy igen hasznos (TL 59)

mulato hellyek az a sár. de a görög papok. azért hogy (TL 60)

szentelni. mert másként nem használna, de a még nem elég. mert (TL 60)

száz férfíat, aszszonyt. és gyermekeket, de mint hogy a görög papok (TL 60)

hasznos. a viz kösziklákbol folyki, de még is nem tiszta., és (TL 60)

és sokan voltunk akik ittuk. de micsoda savanyu viz. édes néném (TL 60)

savanyu viz mint nálunk vagyon, de mikor meg kostoltuk, lehetetlen volt (TL 60)

minden féle betegséget meg gyogyittson. de ollyan vagyon aki árttson. halál (TL 60)

A kéd szép, de igen kurta leveleit kedvesen vettem (TL 61)

de ezzel édes néném. csak vigasztalhattyuk (TL 61)

nyomoruságban. lévök nem félhetnek, semmitöl, de söt még. mindent remélhetnek (TL 61)

a fellyeb emlitett kö falakot., de nem oda buda, mert se (TL 61)

látok. ha nem a francziátol, de azt is el mondhatni, hogy (TL 62)

még választ adna a leveleire. de még azt sem akarja, hogy (TL 62)

fejdelem aszszonyunk egy familiábol valok. de a fejdelmek azt tarttyák. hogy (TL 62)

azt mindennek meg kellene tartani., de ugy tettzik mint ha a (TL 62)

jonapot is tudok mondani görögül, de tudgyaé kéd hogy ma micsoda (TL 63)

ha egyebet nem adhat is. de csak egy gombos tött is (TL 63)

édes néném, mint a káposztát. de ebben az esztendöben igen igen (TL 63)

el. én is el felejtem. de lehetetlen hogy meg ne irjam (TL 64)

katonát. annak a fele magyar. de a más fele Isten tudgya (TL 64)

vagy jó kedviböl, nem tudom, de az urátol el választatta, és (TL 64)

mivel semmi rovidsége nem volt., de ki ki a maga kádgyárol (TL 65)

joszága őt mely föld ide. de csak két nap maradhattunk ót (TL 65)

egésségre vigyázon., többet is irnék. de ebédre dobolnak, és a hajos (TL 65)

avárosnak. a város csak egy, de négy részben vagyon. és nem (TL 66)

biró. némelykor. addig is leteszik. de mindenik nemzettségnek vagyon különös birájok (TL 66)

nem akaszttyák. ha fizethet néki. de hanem, abban bizonyos lehet hogy (TL 66)

megyen., valo hogy sokra megyen. de nem megyen ollyan sokra. mert (TL 66)

kevés szölleje, vagy bora leszen. de mind ezekre, nem kel azt (TL 66)

ha a törököktöl nem félnének., de a botozástol félnek. mert leg (TL 67)

örmenyink a kik közöt lakunk. de nem is ollyan munkások, mint (TL 67)

ennek nem tudom az okát, de együt alusznak. a lakadalmoknak pedig (TL 67)

nagy halak. jádzanak. örömökben ugrándoznak. de a parton akik laknak, szomoruán (TL 67)

ez országban, akár hol jársz. de szép várost. itt nem találsz (TL 68)

hazáján ki,-vül soványnak. de ha Isten,-nek szolgálunk, ugy (TL 71)

elött. meg nem itélik öket, de ha más kezéhez akadnak is (TL 71)

mikor nem jól vannak egymásal. de édes néném, most nem kel (TL 71)

valohogy a fejdelem szivesen bánnya. de már egy nagy butól. meg (TL 71)

hogy igen keveset laktanak együt. de aköteleség mindenkor fent volt. és (TL 71)

micsoda gazdag és boldog vagyok, de a philosophustol semmi dicséretet nem (TL 72)

több kincset is mutata néki. de solon. mind ezekre. csak azt (TL 72)

szinte meg unná is kéd. de hozok még egy példát elé (TL 72)

önéki is buja volt gyürün. de más nap. egy nagy halat (TL 72)

a torkában meg talállya gyürüit, de idövel ez a király nagy (TL 72)

nyomoruságban vetheti a nagy fejdelmeket. de itt még más rosz hirek (TL 73)

ha már közöttünk bátorságosab volna., de én nem bánom mert a (TL 73)

közül. kettön is volt pestis. de ki gyogyultak belölle, mind azon (TL 73)

hogy szép helyt vagyunk szálva. de aza rut nyavalya. el vette (TL 73)

kéteknél is nagy a pestis., de már ebben benne vagyunk, uszni (TL 74)

Istennek hálá. egésségem jó vagyon. de mint hogy csak a pestisröl (TL 75)

végeztek is a tanács urak. de ki ki nevetésel mondotta ki (TL 75)

az ollyan városban valo lakást, de leg aláb. innét. egy ollyan (TL 75)

ha csak egy holnapig is, de azt gondolom hogy talám még (TL 75)

után. nagy fö fájást érzet, de mi nem is gondoltuk hogy (TL 76)

leg kisseb jó kedvünk is. de nem hogy jó kedvünk, de (TL 76)

de nem hogy jó kedvünk, de tartozunk holtig meg emlékezni erröl (TL 76)

micsoda napokot töltöttünk itt ell, de minek elötte el végezem levelemet (TL 76)

alolla. aportékáját is ki kaphatták, de nem lehet szeb égést látni (TL 76)

nem tartot. fél fertály oráig. de olyan kevés idö alat. elég (TL 76)

mely senem könnyeb, senem kisseb, de talám el mondhatni, hogy sullyosab (TL 77)

és jó állapotban legyen atest, de ha az elme nem vidám (TL 77)

külsö képen jol vagyon állapottyok. de még is kedvetlenek. mert az (TL 77)

jó renden nincsen is dolgok. de az elméjek helyben lévén mindenkor (TL 77)

nyughatatlanságban, akár a testünk inségben, de ö hozzája folyamodgyunk., egyedül ö (TL 77)

lett. volna mint az idén de Istennek hálá meg szünt. és (TL 77)

a hirt régen tudgya kéd. de azt is tudgya kéd. hogy (TL 77)

el felejti hogy hová való. de attol tartok hogy ismét itt (TL 78)

iffiu lett volna ábrahám idejében. de mostanában hatvan kilencz esztendö semmi (TL 78)

korában is, mindenkor piros ábrázattyavolt. de mostanában egészen el haloványodot. és (TL 78)

a viszá valo menetelröl volt, de már láttya hogy hamaréb meg (TL 78)

is az elsö a másikánál, de mit ártana, magyar országbol. meny (TL 78)

akár micsoda kedvére tölttse napjait. de mind azoknak ahalál avége. aszegény (TL 78)

volt. de egy két szó után. csak (TL 79)

sokat kivánkozot szegény amulando hazájában, de az Isten az örökös hazájában (TL 79)

majd nagy zokogásokot fog tenni, de sokal csendesebben volt. mint sem (TL 79)

még más is tartaná közit. de aki gazdagab. ahatalmasab. most ez (TL 79)

kédnek hogy kéd jó prophétáné. de ugy tettzik hogy nem kellene (TL 79)

madár is meg maradot volna, de rend szerént a szegény fogja (TL 79)

és ha hatvanhoz közelitünk is de abarány hust csak szerettyük. már (TL 80)

csak nem bizonyos, mások elött, de én nálam a bizonyos, mivel (TL 80)

az országban jobbat választani nálánál. de itéllye el kéd micsodások aleányok (TL 80)

hogy a testnek sem lészen. de hogy a grofné titulus zengjen (TL 80)

holnapban sem mosdottunk meg egyszer. de most egy kevese csinosaban tarttyuk (TL 80)

nem tudom mint talállya kéd. de susi azt mondgya. hogy el (TL 81)

hogy ma itt házaság lesz. de azt is jo meg tudni (TL 81)

két vagy három bizonyság elött. de azt is titkon. el itélheti (TL 81)

volna aházaságra. mint bercsényi urnak. de {…}, és nem csak a bucsut (TL 81)

esmét más társat kereset magának. de ne keressük ezt a szokást (TL 81)

és azután szabadon együt lakhatnak, de a birót meg kel ajándékozni (TL 82)

fogadom hogy sok mondaná. placet. de talám, még a férfiak sem (TL 82)

is hasonlo panasza lehet reám, de annak azt az okát adom (TL 82)

nem mentem. orvoság gyanánt eset. de édes néném. az ollyan orvoság (TL 82)

orvoságot is. kerüllye el, azember, de ez a mesterség, mind azon (TL 82)

bizonytalan voltát látom a sorsomnak., de mind itt, mind másut. csak (TL 83)

világi modon, azok jobban vannak, de mint hogy keresztények vagyunk csak (TL 83)

a levelemet, és predikácion végzem, de édes néném. egy kis jó (TL 83)

el nem jöt az idö. de arra eljöt. hogy kéd irjon (TL 83)

mászor is meg irtam kédnek. de nem jut eszemben. de mint (TL 83)

kédnek. de nem jut eszemben. de mint hogy uj házasokrol kezdettem (TL 83)

az is az uj házasokrol., de a bizonyos hogy susira nem (TL 84)

elötte husz esztendövel irta kéd, de hogy ne fillenttsek. ennek elötte (TL 84)

mennem. azt én szivesen kivannám, de ha én is husz napig (TL 84)

is töltöttem én a tengeren, de jo hajokon, az it valokon (TL 84)

a valo hogy most gyönyörüségeseb, de nem minden férfiu, és aszszony (TL 84)

férfiu, és aszszony mondaná azt. de a még aztot valaki jobban (TL 84)

szánásal. bánásal kel el kezdeni, de annak a vége örömre válik (TL 84)

szenttséget pedig örömel kezdik. de bánasal, és szomoruságal végezik. a (TL 85)

édes néném, hanem üsmerem is, de meg szerettem azt a leányt (TL 85)

a jó szivet méltó szeretni, de a pogányok közöt is látunk (TL 85)

éppen a leányát bocsátották hozája. de aztot is mindenkor jol meg (TL 85)

tömlecz tarto ezeket végben viszi. de az aszszony ötven nap mulva (TL 85)

esztendö mulva is, méltó szeretni, de illyen példát. a férfiak közöt (TL 85)

hogy nelegyen jó szivü aszszony, de ritka, és a férfiak közöt (TL 86)

ezt a király. tréfának vélte, de más nap a tréfa valoságra (TL 86)

lévök közöt találunk jó szivüeket. de még afejdelmek közöt is, a (TL 86)

biztatván. fogadá hogy meg segitené. de alkalmas idö mulva, látván. hogy (TL 86)

akár mely veszedelemre adni magát. de minek elötte ki mennyen franczia (TL 87)

az egész tanácsot. meg keseritté. de engedelmeskedni akarván akirálynak, aziffiu fejdelmet (TL 87)

volt le tenni akirályi paltzát, de már sokal nehezeb lészen aztot (TL 87)

veszi uttyát. a lajos kérésére, de nagy sziv fájdalommal. elöre által (TL 87)

azért ki dicséri, ki nem, de azért kevesen dicsérik. hogy a (TL 88)

a császárságot a fiának engedte. de ót nyugodalomban nem maradhatván a (TL 89)

volna, nem volnánk most bujdosok. de vannak ollyan dolgok., amelyeknek ami (TL 89)

jobbaknak tettzenek, mint sem akezdetek., de az okoság azt hoza magával (TL 89)

a bölcseség urára kel hadni, de mi ollyan nyomoru férgek vagyunk (TL 89)

fordul, ha jol élünk véle. de ehez is segittség kel. ezt (TL 89)

is csak könnyen engedelmeskedék afeleséginek. de jaj kí ne szeretné, az (TL 89)

hogy kéd azt nem tudgya. de azt könyv nélkül tudgya kéd (TL 89)

egy holnapig tartana a büntetés. de akár meddig tarttson. de addig (TL 90)

büntetés. de akár meddig tarttson. de addig ugy busulok. hogy majd (TL 90)

hamar a lakadalmat meg csinállya, de öreg lévén, csak keveset lakhoték (TL 91)

meg szereti, és el veszi. de eztet is csak hamar ki (TL 91)

aszszony lett belölle csak hamar; de még a szerencse fellyeb vitte (TL 91)

meg szereti, és el veszi, de mind azon által ugy hogy (TL 91)

holtig valo ártalmára ne legyen. de nem hogy ártalmára. de a (TL 91)

legyen. de nem hogy ártalmára. de a tette szerencséssé. és a (TL 91)

vitte ötet. a szerencsének parttyára. de nem jovallom mind azon által (TL 91)

talám soha meg nem történt. de mit mondgyunk az iró deákrol (TL 91)

roszul. hol joban, hol roszban, de csak telik, én is ballagok (TL 91)

én is ballagok véle együt. de azt kellene bánnom. hogy nem (TL 91)

utolso levelében az egésség felöl, de által láthattam. hogy jol fóly (TL 92)

fö képpen mikor jókedvünk van. de csak azért haragszom hogy némelykor (TL 92)

nem minden ember ir levelet. de nem minden tud ollyat irni (TL 92)

le irják amit akarnak mondani, de a csak száraz, sótalan. és (TL 92)

veres orczája, hogy meg pirittom. de kevés aszszony, és férfiu tud (TL 92)

szájnak., a káposztát akarám mondani. de nem mérém. ne hogy azt (TL 92)

káposztához hasonlittom a kéd levelit. (de meg ne haragudgyunk.) ha szinte (TL 92)

káposztával gyógyitottak minden féle betegeket. de egyéb dicséretet nem mondanék is (TL 92)

a kiknek. zörgéssel kelletet dolgozni. de söt még kakasokot sem tartottak (TL 93)

a kik jol tarthatták volna, de meg vannak ollyanok. ahol a (TL 93)

fogok meg nem sirosodot volna. de hiszem tudok ollyan historiát hogy (TL 93)

dicsérjüké azért Cleopátra aszszonyomot? csudálom, de nem dicsérem. de ha azt (TL 93)

aszszonyomot? csudálom, de nem dicsérem. de ha azt nem cselekedte volna (TL 93)

drága bolondságot. a valo bolondság. de annak abolondságnak. tizen nyolcz száz (TL 93)

példát ád a mi urunk. de rosz vagyok. és attol tartok (TL 94)

hogy az is ne maradgyak; de talám az idö okosabbá tészen (TL 94)

ehetnénk a meg tiltot gyümölcsböl, de nem eszünk, és nem akor (TL 94)

arra nem nagy egyepetyénk vagyon. de már most ha csak egy (TL 94)

oda el nem mehettenek volna. de ebböl láttyuk hogy a püspökök (TL 95)

egy hinto, és egy ló. de még is azt láttyuk. hogy (TL 95)

azon kerülte meg a diécésisét, de e még igen eleinte volt (TL 95)

nem igen vágytanak a püspökségre. de mihent anagy urak gyermekei a (TL 95)

azok öket mindenekböl ki eszik. de mindenkor nevetnem kel a szent (TL 95)

neki énnekem szép szamárokot küldöttél, de ha szépek is, azok Csak (TL 95)

onnét viszá küldi a lovat. de a ló azután soha fel (TL 95)

eha igy volt is regenten, de mostanában ha ugy cselekednek, csudálnák (TL 96)

valami szokást, meg fizet érette, de a ki azt a szokást (TL 96)

mostanában ha ugy cselekednek, csudálnák, denem követnék, és annyira nem tisztelnék (TL 96)

levelemet, a valo s’igaz. de mit irjak, irjamé azt, hogy (TL 97)

irjak, irjamé azt, hogy haragszom. de kine haragudnék. mikor azt irja (TL 97)

hogy a penitentzia rövideb volna., de oh mely hoszu volna agyontatás (TL 97)

agondolatokot is meg akarná tudni, de meg ellenben. könnyü penitentzíát adna (TL 97)

mint várom azt az idöt, de talám sokáig kel várnom. és (TL 97)

micsoda melegek járnak itt most. de kivált meleg esök, és sok (TL 97)

se több menydörgéseket mint most, de a derék állapot hogy igen (TL 97)

csudálatos erejét hallotta kéd amenykönek, de talám csudálatosabat nem hallot kéd (TL 97)

ki ki meg ijed. de semmi kárt nem tett, a (TL 98)

szoknya alá tenni a kezét. de asztal után. maga is el (TL 98)

nem egészen itt el töltöttük. de azt nem tudgyuk hanem tölttyüké (TL 98)

tudná. még elöre kéttségben esnék, de nem tudván bizik, és reménli (TL 98)

lehet töllünk, meg is házasodgyunk., de azt a lehetet, el vették (TL 98)

csak a gondolatot hadták szabadságunkban, de már azis unadalmas kezd lenni (TL 98)

igen szomoru házaság, dekivel, a kétek görög leányival, távul (TL 99)

gondgyok a házra ne legyen. de igen sok a köntösökre, annyira (TL 99)

is itt az ura afeleséginek, de abbol aszszonyom meg nem segitené (TL 99)

azután. avalo kis lábai lesznek. de holtig nyomorult lesz, és csak (TL 99)

mozgási vannak a mely tettzik, de szeretem másoknak., nekem pedig édes (TL 99)

mint a mi tündér országunkban. de a micsoda állapotban vagyunk, aztot (TL 99)

lakhattunk volna. ezek noha keresztények de bennünket gyülölnek. a pedig bizonyos (TL 100)

vagyunk, ök ártanának nékünkha lehetne, de nem merik. mert leg kisseb (TL 100)

senkit nem kel szemében dicsérni. de 25 mély földnire meg lehet (TL 100)

is, kéd. azt nem hallom, de azt kivánom hallani, hogy kéd (TL 100)

csudálni, ha kéd nem vette. de ha irtam. hogy veszet volna (TL 100)

irtam. hogy veszet volna ell, de mit törödünk rajta. a mi (TL 100)

a resttséget meg nem háborgattya, de mit irjak, mert itt semmi (TL 101)

mert az itt nem bolondság. de söt még nagy haszon. mert (TL 101)

teremne. mert meleg földet szeret. de magyar országban csudálom hogy meg (TL 101)

nagy mint egy borso szem, de fekete, és most kezdik vetni (TL 101)

nö nagyobat más fél arasznyinál. de egy szálból, három vagy négy (TL 101)

enyv forma matéria vagyon benne, de mikor érni kezd, abbol az (TL 101)

a gyapotat a hajábol magostol. de mint hogy sok magja vagyon (TL 101)

lehetne talám tisztitani a magjátol, de a kerékel egy sák gyapot (TL 101)

a gyapot. csak fonnya kéd. de édes néném. mint hogy agyapot (TL 101)

micsoda nagy serénységel dolgozik számára. de mint hogy azok az állatok (TL 102)

azokal a selyem csinálo munkásokal. de mint hogy egyéb dolgom nincsen (TL 102)

derekajok is fa level legyen. de leg elsöben is arra kel (TL 103)

mert a szükség rea viszi. de illyen eledeltöl. a selymek sem (TL 103)

jó áer, ezeknek igen egésséges. de egy kevesé nézük meg. hogy (TL 103)

nehány nap mulva. fejéredni kezd, de ezt a köntöst leveti. és (TL 103)

ideig a jól lakáshoz fog. de végtire. mind azt. mind az (TL 104)

mikor más képpen nem lehet. de az ur akarattyán kel ügetni (TL 104)

az állat halottaibol fel támad. de más formában. mert az házán (TL 105)

együt a dajkájának hadgya. fáradcságáért. de mint hogy a selyem egészen (TL 105)

száz lábni, és némelykor töb, de még az a szál dupla (TL 105)

immár a selyem meg vagyon. de az erösen aházhoz vagyon tekerve (TL 105)

le venni meg más mesterség, de azt is meg cselekszem. csak (TL 105)

selyem szál. a seprüre tekerödgyék, de csak hat szálat tekernek együvé (TL 105)

tanyitani, amelyet kéd jol tud. de mint hogy kéd ugy kivánta (TL 105)

kéd ugy kivánta. engedelmeskedni kel, de aztot talám nem tudgya kéd (TL 105)

lehetne szaporitani. mint a selymet. de mint hogy több költtségben telnék (TL 105)

de azt tarttyák. hogy azért a (TL 106)

a gazdaszszonyságrol kel kédnek irni. de félben hagyom. mert el felejtettem (TL 106)

felejtettem volt. hogy táborban vagyok. de a mi táborunk ollyan mint (TL 106)

ember is véghez veheti házánál. de arra a mi földünken, nem (TL 106)

hajtanak, még az urak is. de jol cseleksziké (TL 106)

uj dologra tanitottam volna kédet. de el kel vennem. és meg (TL 106)

csak csak kereskedöket lát kéd. de az országokban kellene látni hogy (TL 106)

egy vaknak. nehéz avilágtalant vezetni., de ha magok is a tanulást (TL 106)

az ideig meg tanul olvasni. de az olvasásal. csak paraszti szokást (TL 107)

tiszt. nem csak hadi dolgot, de országos dolgot is bizhatnak reája (TL 107)

országos dolgot is bizhatnak reája. de már vigyük haza pompával a (TL 107)

egy nehány terminusit ki pöki. de deákul már szégyenlene beszélleni. azért (TL 107)

mit virgiliusbol. vagy ovídiusbol olvasot, de hogy az iskolárol valo emlékezetet (TL 107)

azzal. amit az attyafiaitol tanult, de mit tanult. azt a tudományt (TL 107)

csak nem mind el felejti,. de mit tanult volt. annyi esztendökig (TL 108)

ugranék székiröl, és fel. kiáltaná., {…} , de azokhoz nem értvén. ollyan tanácsot (TL 108)

miben áll, az ország haszna, de azt sem tudgya micsoda országok (TL 108)

folyé elsöben vagy a dunában, de hol? a meg más kérdés (TL 108)

más tudományokrol valo könyveket olvasnának. de igy, a mi philosophusunk. egy (TL 108)

iffiu, két vagy három mesterséget. de lehetetlent nem kel kivánni a (TL 109)

szegény erdélyiektöl. nem is kivánok. de az atyák nagy számot adnak (TL 109)

gyümölcsét annyi esztendeig valo tanulásának, de a sok hejje huja, a (TL 109)

egy üres hordo. a pinczében, de édes néném most veszem észre (TL 109)

volna nálunk,. valamint a tudatlanság, de akár mely hoszu levelet irjak (TL 109)

kel vigyázni, valamint a férfiakéra. de még többet mondok, és azt (TL 109)

ha szinte fiam volna is. de nincsen, és azt bánom. de (TL 110)

de nincsen, és azt bánom. de azt is bánom hogy ma (TL 110)

bujdosoktól, hol szomoruán, hol kedvetlenül. de mi reánk is az az (TL 110)

ollyan nagy munkákot vinnének végben. de eszekben sem jutna, mahumetnek pedig (TL 111)

ujab, ujab hada lehetet volna. de a sok ostromokban minden nap (TL 111)

fordult is, maga ölte meg., de látván hogy az egész népének (TL 111)

is, veszté el, életével együt. de ha szinte aváros meg vétele (TL 111)

vétele historiáját olvassa is kéd. de lehetetlen hogy le ne irjam (TL 111)

hogy el felejtettem volna hivatalomot, de mindgyárt meg mutatom néktek. hogy (TL 111)

a magam gyönyörüségit szeretem is. de azt el tudom (TL 111)

adoknak el ütteté a fejeket. de ha szinte illyen boszut álla (TL 112)

álla is a szegény leányért, de annak nem kelletet volna. maga (TL 112)

nagy gyalázattyára, mint ezen cselekedete. de ne szollyunk többet. arrol a (TL 112)

kolosvárt jó kenyereket sütnek, avalo, de azis valo. hogy a nyughatatlanságal (TL 112)

de ugy a suhajtás. mind könnyeb (TL 112)

másoknak mindenkor jó tanácsot ád, de maga nem követi, azt felelé (TL 112)

darabig el viszi is betegségit, de annyira nem viszi, hogy abbol (TL 113)

Isten oltalmazzon meg minket attol, de ha az Isten azt reánk (TL 113)

és az elme, az egésséget. de ne szóllyunk az elméröl, hanem (TL 113)

és az izadás meg orvosollya. de aztot csudállyuk. hogy látunk az (TL 113)

valamely járásal. segittenék az emésztést. de még aztot meg gátollyák. két (TL 114)

azért igen szomoru; elégé vigasztalnám de csak fél fogra nevet. nem (TL 114)

haragját el kerüllyem. inkáb irok, de mit? mert szakállomra mondom. hogy (TL 114)

tehát irnom a {…} ferencz eletét. de nem akarok ugy tenni mint (TL 114)

tudgyuk hogy angyali életet élt, de aztot is tudgyuk. hogy meg (TL 115)

ahol a buzát majusban arattyák. de a szüretet csak akor kezdik (TL 115)

hogy a parancsolat meg volt. de a nap függötté a parancsolattol (TL 115)

eléb kellene szürni mint nálunk., de eléb nem szürnek, és a (TL 115)

a hegy allyán novemberben szürnek, de e nem közönséges még a (TL 115)

vagyon az, aki azt szenvedi. de a test fájdalmival. a lélek (TL 116)

kéd. hogy micsoda szomoruságban vagyon., de azt el lehet hinni. hogy (TL 116)

levélnek, igen rövidnek kel lenni. de hogy tellyeségel a szomoruságon ne (TL 116)

semmi bizonyost nem tudhatot felölle, de hogy jol meg tudhassa, egy (TL 116)

gyanoság. valo hogy nagy betegség. de aztot meg gyogyitani az illyen (TL 117)

férfiu jol cselekedeté, vagy sem. de én jó éttzakát kivanok kédnek (TL 117)

árvául hagyot, itt idegen. országban, de azokra is gondgya lészen annak (TL 117)

ur éltiben valo hogy szenvedet. de sok világi jókban is volt (TL 118)

része. valo bujdosásban holt meg. de nem szükségben. igy fogyunk el (TL 118)

akár mely gyönyörüségben uszunk is, de abbol ki kel kelni. és (TL 118)

egy pipa dohányt ki szivut. de meg holt. kédet pedig az (TL 118)

avalo mindennek meg kel halni, de ennek még inkáb meg kelletet (TL 118)

után. a testit fel bontották. de annak leg kisseb ize épp (TL 118)

azért hogy nem engedték meg. de azt tudom. hogy egy kis (TL 118)

hogy kész pénze felesen vagyon. de holta után meg csalatkoztunk benne (TL 118)

a feleségit gyermekit nem tarthattya. de nézük el miböl állot az (TL 119)

a cseléde meg hal éhel. de inkáb csudállyuk azt a boldog (TL 119)

és akinek. királyok mentenek udvarlására., de a hadakozást el végezvén. ismét (TL 119)

kiván, és kevésel bé éri, de most veszem észre magamot, hogy (TL 120)

és azután arégi romaiakhoz repültem. de viszá kel repülni. mert én (TL 120)

már is tétetni a feketét, de nem akarja. nem tudhatom az (TL 120)

igen villog ládájában az arany. de elég a hogy, nincsen kedve (TL 120)

a levelet. el kezdem irni, de bajuszomra mondom. hogy nem tudom (TL 120)

szünt itt az özvegyek közöt, de idövel az is meg szünik (TL 120)

irni kédnek, nem nagy vigasztalás. de csak kel valamit irni, azt (TL 120)

buzát fözessen meg kéd jol. de sok vizet kel reá tölteni (TL 120)

vessék el valamely jó földben. de mentöl ritkábban lehet. mert egy (TL 121)

igazé vagy sem. nem tudom. de a ki nem hiszi probállya (TL 121)

akor nem bánnya meg fárattságát. de a micsoda hirt hallottam csak (TL 121)

francziák közöt hamaréb meg halhatta, de tudgya. vagy nem tudgya kéd (TL 121)

volna, ugy még is mondhatnám, de bujdosásban lévén, mindenektöl el hagyatatván (TL 121)

azt meg tudván. el szaladot. de a papjai közül hármat vagy (TL 121)

ahitért. de nem csak. itt, hanem az (TL 122)

igen szeretik az ember hust, de a barátokon nem kapnak. mert (TL 122)

jó ebédet akartak belölle csinálni, de hogy meg sütötték. a husát (TL 122)

követhetném én is mindenben öket. de csak abban követem. hogy ök (TL 122)

mind a hajlandoság kötelez minket. de még többet mondok (TL 122)

de azt vallyuk meg édes néném (TL 122)

azt tudhatom. mert közöttök lakunk. de azt kérdeni töllem hogy micsoda (TL 123)

ha meg láttya, hát ijesztö. de azö törvények. abban kedvezet a (TL 124)

és ha modgyok vagyon benne. de meg ezen kivül, annyi rab (TL 124)

az urátol. e ritka példa. de a törvény meg. engedi. hogy (TL 124)

a törvény azt meg engedi, de ollyan formában. hogy az aszszonynak (TL 124)

abban hogy kéd egésséges legyen, de éppen most jő eszemben egy (TL 124)

hogy valaszt is adtam reájok. de nem vagyok (TL 124)

bizonyos benne. de abban bizonyos lehet kéd. hogy (TL 125)

irtam, kéd sem vehette aválaszt. de oh mely könnyen meg bocsáttyuk (TL 125)

szarándokokhoz valo gondviselésre szánák magokot. de azok csak nem mind hadi (TL 125)

és rodus szigetében meg telepedének. de idövel egy hatalmas török császár (TL 125)

kincseket gyüjtének europának minden résziben. de a sz. föld el vesztése (TL 126)

aszszonyoktol meg tartoztattyák is magokot, de más utálatos közösülés közöttök meg (TL 126)

a pápának ezeket tudtára adá. de látván hogy a pápa. csak (TL 126)

a hogy, jol, vagy roszul. de ahirek csak a könyvekben maradot (TL 127)

templomokot a melyek övék volt, de azt nem tudom hogy a (TL 127)

voltanak, hanem hadi szerzet volt, de ök lássák. azon nem törödöm (TL 127)

többet ne kívánnyon kéd töllem. de azt szeretném tudni, ha volté (TL 127)

köszönetet vegyek a veres barátokért, de a nem árt., mert mászor (TL 127)

hogy aztot meg bánta azután. de a meg holtak azzal fel (TL 128)

mint egy el temetve tartotta. de idövel a szeretet meg gyözvén (TL 128)

hogy a szerelem okozná betegségit. de nem tudhatván. hogy kit szeretne (TL 128)

és az iffiu fejdelemtöl kérdezkedni, de e csak magában tartá a (TL 128)

aszszonyok. és leányok mentenek látogatására de semmit észre nem vehete, már (TL 128)

az iffiu a királynét szereti., de hogy jobban ki tanulhassa. és (TL 129)

a keresztények avalo nem követhetnék de ha meg lehetne is ritka (TL 129)

bé lehet venni egy kényeségnek., de akéd tiszteletes kényesége meg bocsásson (TL 130)

mint a szegényeknek valo alamisnálkodás., de ha itt nem marad is (TL 130)

ha annak eledelt nem adnak., de azt nem tartom. a mit (TL 130)

az aszszony azonban fel ébred. de hogy zenebonát ne csinallyon; és (TL 131)

sokat szomorkodék a fia után, de még inkáb szomorkodék. azon. amidön (TL 131)

észre vévé. hogy terhben eset,. de modgya lévén abban hogy azt (TL 131)

egy közönséges leányt vett el. de kevés nap mulva, abékeség meg (TL 131)

szolgálo képiben haza akarta hozatni, de micsoda álmélkodásban esék, a midön (TL 131)

feleségit. e valojában meg történt. de ha meg történt is mi (TL 131)

munkálodtak azon hogy viszá mehessen. de végben nem vihették. és ezeknek (TL 131)

én is el végezem levelemet. de elsöben. meg kel tudnom. hogy (TL 132)

akarok. és nem tudom mit. de micsoda hirt tudnék innét asátor (TL 132)

sátorok alat laknak. minden pereputyostol, de mint hogy ezeknek. minden gazdagságok (TL 132)

apját. és kelletlen annyát ruházni. de mi édes néném. nem követtyük (TL 132)

a több nemzetekel esze elegyedgyenek., de énnekem ugy tettzik hogy az (TL 133)

valo gond nélkül valo élet, de üres. és a lako helye (TL 133)

ide halyuk a kakas szót. de ezis unadalmas lészen. ha sokáig (TL 133)

a kömivesek. és az átsok, de (TL 133)

nem lehetneé igy meg sütni. de meg bocsássan kéd ha többet (TL 134)

jönek, s’ mennek a kezemhez. de némellyek ollyan kurták. hogy alíg (TL 134)

két szóból állana, mert unadalmas. de akéd levelei, jó izüek, csak (TL 134)

és akedves embernek alevele kedves. de még attol is vagyon. hogy (TL 134)

ha egyéb képen nyájasok is. de a levélben. reá akarják magokot (TL 134)

a vászon házainkot meg lyuggatták. de tegnap ismét más ellenség hajta (TL 135)

hozta közinkben azt a nyavalyát. de bár ót maradot volna a (TL 135)

azt mondani hogy fáj afeje; de mi szükség nyavalyárol beszélleni. másrol (TL 135)

szükség nyavalyárol beszélleni. másrol beszéllyünk. de amit akarok mondani. ennekem, a (TL 135)

törödik. akéd kegyetlen szokása szerént. de leg aláb egy kevesé. szánnyon (TL 135)

szive is azt tanácsollya néki,. de az elméjit nem nyerhetem meg (TL 135)

ö ha engemet czirokál is. de jövendöre néz, az ezer aranyat (TL 135)

kiknek tettzik kövessék, nem bánom. de mások se bánnyák ha nem (TL 136)

a sok heverés, és dohanyozás, de hogy meg gyonyam, és vallyam (TL 136)

a nem jó, aholnap eljö. de a végben vitel azzal el (TL 136)

vennem. a resttségem. meg jutalmaztatására, de mint hogy meg érdemlem, halgatásal (TL 136)

resttség nem engedte. hogy irjak, de ha menteni lehetne a kéd (TL 136)

ronttya a mise mondo ruhákot, de édes kemény itélö bironém. erre (TL 136)

hogy hideg étek lesz belöllem, de csak háromszor vagy négyszer jött (TL 137)

az is harmad napban egyszer. de itt illyen nagy melegekben is (TL 137)

mellet. a szakácsok reszketve föznek, de Istennek hálá. nem veszedelmes hideg (TL 137)

meg is csinálta a testámentumát, de az Isten éltesse, nénékám, tudodé (TL 137)

indiai drága orvoságok után járni. de már most nagyob hideg leléstöl (TL 137)

Colonelus volt a muszka czárnál, de ót ki adtak rajta, mert (TL 138)

nagyok mint egy szilva szem., de a nagyságát nem csudáltam ugy (TL 138)

talám már irtam volt kednek de nem jut eszemben, de arrol (TL 138)

kednek de nem jut eszemben, de arrol nem irtam hogy egy (TL 138)

ezek fel nem találtatnak zágonban, de el lehetünk nálok nélkül, itt (TL 138)

egy kis kegyetlen boszszontások vannak, de könnyü annak tréfalodni, akinek szive (TL 139)

válásnál. titkos baráttyátol. valo távozásnál, de csak az idöhöz, kel magunkot (TL 139)

job orvosága azel felejtésnél, nehéz. de az idö, ád arra valami (TL 139)

eröt a türésre. nem probáltam., de hisziékéd azt. hogy a szeretet (TL 139)

addig a leányt sokan kérték, de a mátkáját szeretvén. hüségit meg (TL 139)

a törökel beszélnek aváltság felöl. de apénz nem volt elég, a (TL 139)

adtam volna nekik a levelemet. dekéd nagy hegyen lakik, ök pedig (TL 140)

sok pogány szokás maradot meg, de söt még az anyaszent egyházban (TL 141)

okát. már most nem tudgyák, de azt minden tudgya hogy találtak (TL 141)

hogy találtak olyan égö lámpásra, de mihent az áer éri el (TL 141)

feküt a meny aszszony mellé, de köntösösön, és csizmáson. és csak (TL 141)

valaha irtam már az illyenröl, de nem jut eszemben, de azt (TL 141)

illyenröl, de nem jut eszemben, de azt tudom. még meg nem (TL 141)

tud nád mézes téntával irni. de más nem, nem is illenék (TL 142)

azidöt, minden mulattság elöttünk fut. de ugyan is miért keresné amulattság (TL 142)

Constancinápoly pusztavolna. semmit nem szollanék. de minden nap eszes, értelmes, emberekel (TL 142)

kérdéseket., az illyenért ne haragudgyam., de nem merek, inkáb engedelmeskedem, és (TL 142)

arra valo hogy engemet boszszonttsunk, de azt csudálom hogy honnét vetted (TL 142)

volt annyi kalendárium mint most. de idövel, a császárok. kivált agörögök (TL 143)

akit a Constancinápolyi patriárcha akart., de mind azokban a fel magasztaltatásokban (TL 143)

pápa méré arrol meg inteni. de akevély patriarcha. az intésnek nem (TL 143)

akarának viszá térni az uniora, de végben nem vitték. mert nem (TL 143)

apátriarchájával. és ót mindeneket igerének. de viszá térvén, és látván. hogy (TL 143)

hogy anagy böjt. apostoli szerzés. de ha szinte száz harminczadikban rendeltetet (TL 144)

tiz püspök volna is együt. de mind atiz. egyszers mind mond (TL 144)

a nekem köszönet gyanánt esik, de a köszönet csak arra valo (TL 145)

és ép szivel meg cselekszem. de ugy amennyiben. a rongyos elmém (TL 145)

a másika a fejér tengerben, de annak két felöl. aparttyán. micsoda (TL 145)

lehetne épiteni, most is vannak, de ha más féle nemzet lakná (TL 145)

misére megyek. reám sem néz, de mihent ebédre dobolnak, azonnal fel (TL 145)

a kutyánál az elephántot mondgyák., de még nem láttam ö nagyzságát (TL 145)

még nem láttam ö nagyzságát, de ollyan kutyát láttam a ki (TL 145)

nevezték. a mámertusok egyiptumot birták. de akár ki birta a szent (TL 146)

ki birta a szent földet, de oda akeresztények minden idöben el (TL 146)

volna némelykor valamely kevés segittséget de az igen kevés volt; és (TL 146)

menni, nem tudom melyik válokra. de posztobol. és keresztet kelletet fel (TL 146)

izben volt. és mindenkor szerencsétlenül. de még végtire az aszszonyok is (TL 147)

hazáját, és még keveseb házát, de mind ennyi szerencsetlenség. és veszedelem (TL 147)

ket testvér öttsit el vesztette., de a király mind magát. mind (TL 147)

irtam volna, voltak, és nincsenek, de igy igen röviden let volna (TL 148)

néném. ha rövideden irtam is. deugy tettzik meg láthattya kéd. hogy (TL 148)

szép iffiu, eszes, és értelmes. de természet szerént, mert a tudomány (TL 150)

mely szép legyen az elme. de aztot fel kel ékesiteni a (TL 150)

mindeneket, keservesen tapasztallya mind ezeket, de mit tehet rolla, már a (TL 150)

természetit, esendes. és nem haragos, de a fiat nem üsmérhetni addig (TL 150)

már esztendötöl fogvást ritkán jár de az elöt. minden héten kéttzer (TL 150)

az egyebet, jobban szeretné avadászatnál, de it csak a barát tanczot (TL 150)

ma adot a fejdelem audenciát, de ha szinte maga nem volt (TL 150)

felelé hogy csak száz hét. de azonban még erös. és jó (TL 151)

kéd helyben hadgya mind ezeket. de nem tehetek rolla, azt magad (TL 151)

fel ült. száz esztendös. lovára, de a csuda. hogy föként a (TL 151)

uramot üsmérjük. azért beszellünk ugy. de ha az hertzeget is üsmérnök (TL 151)

is üsmérnök, más képen beszélnénk, de édes néném, már is meg (TL 151)

könyvet simogatni, elmegyünk ugyan vadászni, de csak azért hogy othon ne (TL 151)

szabad volna menni az aszszonyoknak. de söt még semmi némü nöstény (TL 151)

ollyan szoros rendre nem jutottunk. de nem sok héja, avalo pedig (TL 152)

kivülis eleget pirongatz jo néném, de már én ahoz ugy hozá (TL 152)

szomju szarvas a hideg forrásra., de amint észre vettem inkáb szomjuhoza (TL 152)

vettem inkáb szomjuhoza ameleg forrást, de az apja hirével, nem fog (TL 152)

a hertzegel., nem tudom belöl. de azt tudom hogy ugy jöttünk (TL 152)

ollyanok mint az íjesztök. sároson., de nem másként. elég ahogy. ót (TL 152)

jol meg itattuk a hertzegünket, de azt nem poháronként kel innya (TL 153)

mi hertzegünk annyit nem ivut. de az ollyan orvoságra nincsen szüksége (TL 153)

egyszers mind, akezdet elég bövséges, de inkáb akarták volna. ha fiun (TL 153)

volna. ha fiun kezdette volna, de az a jo áitatos királyné (TL 153)

valamely klastromban kel meg korodzani. de arendes., hogy a mely, klastromban (TL 153)

fundálta. a kedvezet az aszszonyoknak; de mit mondgyak. mert. azt tarttyák (TL 153)

ugyan ó leányul holt meg, de a mi nevetésre valo, meg (TL 154)

aszszonyok alkalmatosok. az ország igazgatására, de a füstölö, éppen nem a (TL 154)

a leg elsö aszszonyt párisban.. de hogy akasztáson ne végezem a (TL 154)

hogy a hertzegünk mulassa magát, de neki más féle mulattság kellene (TL 154)

levelét. emind sok nem tudom. de azt tudom hogy senki ugy (TL 154)

kevesé alevél igen kurta volt. de mit tehetünk rolla, avalo hogy (TL 154)

hogy én ahoz nem szokhatom., de az ollyant. némelykor, láttatlanná kel (TL 154)

pedig mind rabul el fogtuk; de mind hogy az ellenség már (TL 154)

is bé szállottunk a magunkéban. de ha igazat kel mondani., nem (TL 154)

is, az élete csak szarándokság. de a miénk duplán, mert ha (TL 155)

és probálunk, mint szomoru példák, de még is szerencsések volnánk, hogy (TL 155)

hogy ha másoknak például lehetnénk., de nem leszünk. mert hány ezer (TL 155)

nem volté példa elöttünk.? volt, de tanoltunké rajta.? mások is csak (TL 155)

csak ugy cselekesznek., meg tanullyák. de el nem kerülik. de mi (TL 155)

tanullyák. de el nem kerülik. de mi lehet ennek az oka (TL 155)

sincsen esziben az ország jova. de mindenik tele torokal kiálttya a (TL 155)

jo idöt, jó idö let. de ugy történt. hogy aratáskor. sokal (TL 156)

mint másoknak; azért panaszolkodni kezdet, de az istenek azt felelték neki (TL 156)

nem az Isten segittségihez kaptunk. de azt is el mondhatni talám (TL 156)

szokták a füzö mellé tenni, de én aki egész életemben bujdostam (TL 156)

okozta, így mondhatni természet szerént. de keresztenyi modon szolván. Isten rendelése (TL 156)

fel, de ha ugyan csak azakasztáson kel (TL 157)

feltemben., a hertzeg nevethetet volna de eltitkolván. mondá atiszteknek ezaz ember (TL 157)

akik meg felelhetnének a kérdésire. de nem, hanem job ha én (TL 157)

vallást. eleget irt volt ellenek, de a harag, és a szeretet (TL 157)

meg vált volna a királynétol. de csak oly könnyen nem lehete (TL 158)

roszat elkerülhesse, adot volna szabadságot, de már késö volt. mert a (TL 158)

tartottak meg holmit arégi szokásokban, de az Isteni rendelés, nem hadta (TL 158)

vagy három aszszonyt vett el. de egymás után. mindenikét meg öleté (TL 158)

okoz. de a héjával, egy auctornak. tanátcsát (TL 159)

még, meg nem ésküt véle. de mihent az esküvés meg volt (TL 159)

Isten semmi roszat nem teremtet. de mi viszá élvén az ö (TL 159)

Csak az idö fejeriti meg. de itt. mind azidö. mind a (TL 160)

csak a mi jovunkot tekinti, de az ö bölcs itélete más (TL 160)

bujdosásunk. mind hasznos, mind szükséges. de azon kivül is. ha az (TL 160)

sem jutot a fekete kenyér. de mihent a makra szorult. akor (TL 160)

benne. hogy magyarul nem tud. de a nem az ö vétke (TL 161)

egy kis anyai termeszet benne. de idövel talám el hadgya. de (TL 161)

de idövel talám el hadgya. de másként jo szivü, és a (TL 161)

gyermekeit. nehezen válék meg tölle. de ebben az országban. mit lehet (TL 161)

idöt amint lehetet. de az urunknak a lábai hogy (TL 162)

csuda, ha kedvesen nem venném. de hogy vagyon a, hogy mi (TL 162)

látogatására. négy alatta valo püspökökel., de ha gyalog járnak is, azt (TL 162)

is tarthatna, a püspökök is. de atörök birodalma alat, hinton nem (TL 162)

mondgya. a mint lehet tölle, de hogy predikállyon. azt nem lehet (TL 163)

lehet az ö tudatlanságátol kivánni, de miböl tanulna valami kis predikácziot (TL 163)

és abbol áll. minden könyvök. de mikor tanulhatna valamit. mivel egész (TL 163)

ha meg nem nyuzák is. de jól meg nyirik., erröl éppen (TL 163)

aaronnak. adná viszá a gyapját., de semmit nem nyerhete, koré hogy (TL 163)

magában hogy meg öleti ajuhát. de aaron azt meg tudván. oda (TL 163)

és estig felesen meg szaporodának. de a csudálatos volt. hogy senki (TL 164)

jancsár. lovas had is vagyon. de senki acsászár mellet fel nem (TL 164)

hogy a császáral meg elégesznek. de nem a vezerel. tihájával, és (TL 165)

és noha ök elégségesek acsászáral., de ugy mind azon által, hogy (TL 165)

azon hogy meg szabadithassa avezért. de nem lehete. mivel már. a (TL 165)

és a tiháját kezekben adni, de a muftit kezekben nem adgyuk (TL 165)

fogságban vannak, és kezekben küldik., de a muftit se kezekben nem (TL 165)

a rebellisekhez bocsáták a követeket, de az még oda járnának, az (TL 165)

birá azt a nagy tisztséget. de még azon kivul, acsászár (TL 166)

és predálás. vigyáztunk is éttzakákon, de itt minden oly csendeségben volt (TL 167)

császár kincs tartojára rea mehetnének. de nem, mert a tárház. a (TL 167)

mint egy el oltotta volnais., de belsö képen, mind ez mái (TL 167)

vett vala fel a mészárostol, de a vezér azt felelé néki (TL 168)

nélkül, ezel meg menté magát, de hogy tellyeségel ez iránt valo (TL 168)

agáknak., csak mennyenek babilonia segittségire., de egyik sem esék atörben, mivel (TL 169)

lett volna. de eleit vévén adolognak., és afö (TL 171)

képpen is gyomlálhatták volna avilágból. de mint hogy igy eset mit (TL 171)

a szoért meg fizetnek nekem. de semmi, elég ahogy, akéd levelit (TL 171)

okát látván. absolutiot adok kédnek: de édes néném, had ne irjak (TL 171)

nem ténta. hanem vér volt. de lehetetlen hogy még egy véres (TL 171)

is ót egy bokorban feküt. de nem láthatta. a szolga mihent (TL 171)

a legény menteni kezdi magát. de az olosz azon meg nem (TL 172)

és egyaránt kivánhattyák az elsöséget. de nem akarván egyikét is magára (TL 172)

tudom. ha illyen itéletet teszneké. de nem volnaé jó. valamely mesterséget (TL 172)

meg lehetne üsmérni. aszerelmes. aszszonyokot., de mint hogy a szerelemröl (TL 172)

egy valaki el akará ragadni. de amint oltalmazta magát. halálos sebben (TL 173)

valamely hartzon sántult volt meg. de az esze nem sánta. mert (TL 173)

császárt letették. micsoda rövid uraság, de nagy, a mint látom, az (TL 173)

ne hadgya uralkodni a vezéreket, de a jo tanácsé vagy rosz (TL 173)

tudna. az külsö dolgokrol végezni. de ezekre idöt neki nem adnak (TL 173)

fö tiszteket letegyenek is avezérel, de az alattok valo tisztek meg (TL 173)

dolga illyen formán csak foly. de nekem ugy tettzik. hogy ha (TL 174)

hadnának. hogy még jobban folyna. de mit mondgyak. ibrahim pasa sokáig (TL 174)

pilátust hogy számki vetésben küldgyem., de nem. hanem még fel kelek (TL 174)

fogadom. milehet annak az oka, de pilatus annál inkáb csudálkozot a (TL 174)

nap mulva, ismét hivattya pilátust. de pilátus uram, szerencsétlenségire, hirtelenkedvén. mind (TL 174)

nemhogy fel költ volna elötte, de keményen szolván hozája. számki vetésre (TL 174)

irnék valami hirt ha volna. de mi itt oly nagy csendes (TL 175)

élnek, és mi csak aluszunk., de vané egyéb dolga a bujdosoknak (TL 175)

mind igaz. és ugy vagyon. de az is valo. hogy a (TL 175)

sokat temettünk el már közüllünk, de aza veszet irigység, csak meg (TL 175)

az othon lako testvér atyafiaknak. de még eddig, mind ellenkezöt tapasztaltam (TL 175)

is lesz. mind örökkön, örökké. (de nem mondok rea ament) azt (TL 175)

hogy azokot el üze közüllünk, de még eddig végben nem vihette (TL 175)

még eddig végben nem vihette, de amit ahalál végben nem vihet (TL 175)

szeke eleiben. had itéllye meg, de a még oda érkezünk, én (TL 176)

kételkedés. aztot pediglen egy pogány, de szép fejdelem aszszony adgya tudni (TL 176)

koszorut csinált Cleopátra markus antoniusnak, de azt talám el nem itélheti (TL 176)

látván. hogy nem csak abortol. de még aszeretettöl is kezdene részegülni (TL 176)

akará innya a Cleopátra egésségiért, de a királyné a kezit a (TL 176)

ha lehetne, nálad nélkül élnem, de látván a királyné, hogy marcus (TL 177)

az orvoság igen durva volna. de hadd hozzak még egy példát (TL 177)

amiénk már egészen meg perselödöt. de miért vettük mi azt szokásban (TL 177)

hogy jól tudgyuk. egymást szeretni, de ahogy. mi soha sem veszekedünk (TL 178)

mikor jö a még ell., de a még is becsületeseb hogy (TL 178)

vévén. kivánt élni ajo alkalmatoságal, de nem roszra fordittá, hanem arra (TL 179)

csinált vala kötést. apersiai királyal., de ibrahim csak arra akarván hajtani (TL 180)

az astrologust, ibrahim hozája vivé. de elsöben beszélle afejivel, az astrologus (TL 180)

ót egy nehány esztendöket tölte, de szerencsétlen lévén hadakozása, viszá tére (TL 180)

De meg emlékezvén, hittel tett fogadásárol (TL 181)

és fogadását, ezekröl sokáig vetekedének, de semmit nem végezének, hanem egyik (TL 181)

sveciai királyt meg nem verék. de azután, tudta a sok rosát (TL 182)

nem mondották a sz. misét. de most mind ót. mind másut (TL 182)

szép állapot. annyi prokátoral perelni, de az is szép dolog. ha (TL 182)

hogy mi is valamit foghatnánk. de a szegénynek., a szerencséje is (TL 182)

és csak egyedül magokot szeretik, de aztis görög. nem nemesi szeretettel (TL 182)

ha le irjamé vagy sem. de le irom, mert nincsen egyebet (TL 183)

kel aztot, aki abban vagyon. de még is. nem lehet hogy (TL 183)

a féltö irigység van bennem. de a héjával senkit nem szeretek (TL 183)

a nekem szomoruságot okozzon is. de én telámont nem szeretem, és (TL 183)

tudom, és azt meg vallom, de az a magamhoz valo szeretet (TL 184)

minden erövel ellene kell állanunk., de azt soha sem gondolhattam volna (TL 184)

elsöben mi velünk magunkot szereteti; de azt is meg kel vallani (TL 184)

minden aszszonynak. akarnának tettzeni. julianna. de az által. el törölöd. aszép (TL 185)

valo szeretetnek. azokban része lehetet, de a leheté. hogy a midön (TL 186)

legyen is rejtve avilág elöt. de el vagyoné a rejtve te (TL 186)

egy kevés magadhoz valo szeretet,. de hogy bizonyitod azt meg nekem (TL 186)

hogy mások elött tökélletesek lehessünk, de még többet mondok. mert azt (TL 187)

magahoz valo szeretet részére tertem, de hová lesz, a magadhoz valo (TL 187)

leányokban aszszonyokban, de azt is el mondhatni felölök (TL 188)

mind jó sziv vagyon bennek; de egy görög aszszony. talám káromkodásnak (TL 188)

mondaná. ugy szeretlek mint magamot., de ha szinte azt mondaná is (TL 188)

minden orán, nagy hadakozás lesz, de tudodé annak azokát, octobernek a (TL 188)

választá. és annak fel kiáltá. de ugyan abban az idöben. egy (TL 188)

e nem tettzék állandonak lenni, de kevés idö mulva. a muszka (TL 188)

hirdete., mind a kettö ellen. de mint hogy, stanislausnak, se oly (TL 188)

kel a szemünket hunni egyszer. de addig, csak jó az egésségre (TL 189)

tudom mit gondol a császár, de én azt gondolom helyette. hogy (TL 189)

joszágában ment. maszor többet, jobbat. de most nincsen egyebet mit irnom (TL 190)

az aszszonynak, nem csak spárgás. de köteles szolgája (TL 190)

ma. a hoszu levél irásra,, de mint hogy attol tartok; hogy (TL 190)

mint folynak már is dolgai. de ha azt el veszti is (TL 191)

és oda uj királyt tegyenek, de mind ezekböl. nekünk mi hasznunk (TL 191)

a levelet küldöttem volna el. de francziául vagyon (TL 191)

öszült. mint egy ösz macska, de még is ollyan a micsodás (TL 191)

hogy hamaréb meg nem házasodtunk. de ö a vétkes nem én (TL 192)

hanem azablakhoz ment idö tölteni. de itéld el néném, mint el (TL 192)

a leányát. mint vinné terhit. de semmit nem szolla, hanem más (TL 192)

mértékleteségel. lehet böjtölni a halal, de a tojásban van részünk. mert (TL 192)

kegyes szemel tekinttyük az asztalan. de ha meg gondollyuk. egy ollyan (TL 193)

avilágot birta. talám ki telhetet. de azt kérdhetné valaki, ha vagyoné (TL 193)

madár, erre noé meg felelhetne. de addig mi csak eszük a (TL 193)

a bórt is köszönöm néném, de nem annyira mint a halat (TL 193)

halat. mert borunk elég vagyon, de nem csak elég, de (TL 193)

vagyon, de nem csak elég, de jó is. asztali bornak bé (TL 193)

alá valok. amint szokták mondani. de elég jók. a szükségre. és (TL 193)

üsmérni, mind aztot meg igazitani, de talám nem föben járó dolog (TL 193)

bánom hogy meg nem cselekedhetem. de mit tehetünk rolla, meg bocsátom (TL 194)

kéd is ha megnem cselekszem. de jo egésséget kivánván. maradok (TL 194)

löni, mind meg venni könnyü. de azt igen nehéz. meg oltalmazni (TL 194)

ollyan játékban. magát nem gyakorlotta. de hadgyuk el dantzkát. ugyis ót (TL 194)

várat. meg vett a franczia. de a mi leg nagyob, még (TL 194)

ment volt birni olosz országban, de ha szerencsés lehet, talám még (TL 194)

fel állittya a siciliai királyságot. de akár mit csinálnának ök. csak (TL 194)

nekünk is. valami Cseppenne hasznunkra. de se szememmel nem hallok. se (TL 194)

saeculumban 33 esztendö tölt el. de azon kevés idö alat. igen (TL 194)

küld kéd nekem meg panaszollya, de a panaszostol. az ember hizik (TL 194)

de édes néném, ha panaszolod is (TL 195)

édes néném, ha panaszolod is, de nem háláadatlannal van dolgod. és (TL 195)

de én is utánna teszem. ha (TL 195)

ki rekesztenek is magok közül. de imádgyuk az Istennek (TL 195)

de már késö volt; mert a (TL 195)

a királyságát is el hadta, de aki leg elsö indittoja volt (TL 196)

irnék kédnek, ha volna mit, de mi még mind ezeket távul (TL 196)

szegénynek, a szerencséje is szegény, de aza vigasztalásunk vagyon. hogy aki (TL 196)

volna jöni elsöben., de csak nehezeb, és hoszab az (TL 197)

hazat, valamint egy fecske fiu., de a szüléihez valo szeretetnek meg (TL 197)

meg, a stanislaustól elvett koronát. de a példa beszednek. bé kel (TL 197)

példa beszednek. bé kel tellyesedni, de a levelemet el végezem. mert (TL 197)

vendégeskedhessenek; ezt neveti kéd talám. de ez ugy van (TL 197)

nagy tálat meg töltenek hoval. de annak. harmad, vagy negyed napi (TL 198)

havat. azután. nyakon öntik. peszmegel. de tudgyaé kéd. mi legyen a (TL 198)

azután abbol. kedveskedik az attyafiainak. de most ki vannak. mert, mind (TL 198)

huru hegedüt eleget rángattyák nekik, de a csufos szokás nálok. hogy (TL 198)

néma, csak az urával. beszélhet. de másal senkivel sem, mikor agazda (TL 198)

hamaréb. fel szabadittya a némaságbol. de ha nem szereti, tiz esztendeig (TL 198)

elég már az örményekröl irni, de nem lehet. nem irni, mint (TL 198)

várat szallot meg. az impériumban., de mint hogy késöre adták fel (TL 199)

hogy még annak nincsen ideje. de a császárok nem jovallása. parancsolat (TL 199)

annak meg gatoloja. Isten tudgya, de azt hinnünk kel., hogy ö (TL 199)

eztet most lelki szemel nézük. de még jövendöben. testi szemel is (TL 199)

senki azért meg nem szegényedet. de sok gazdag ház pusztult el (TL 200)

adakozásnak. meg becsülhetetlen hasznát veszik. de ha szinte nem vennékis. (a (TL 200)

azt maradando helyre el tettem, de attol nem tartok néném, hogy (TL 200)

mert ha igen titkollya is. de észre lehet venni, hogy vagyon (TL 200)

is. le kel esni alatta. de ami állapotunk, ollyan, hogy csak (TL 201)

az Isten akarattyára kel hadni, de a mikor erösen szeretünk valakit (TL 201)

fázik. ezen mindgyárt meg ijedék. de meg azután. gondolám. hogy tavasz (TL 201)

szokot öltözni. a házában megyek, de micsoda ijedcségben nem esém. mihent (TL 201)

a nagy misét meg halgatta. de nem kel csudálni. ha igen (TL 202)

leg kiseb fájdalmat nem érez., de nagy badgyattságot; édes néném, kérjük (TL 202)

keserüségnek ködgye, valoságoson reánk szállot. de ne azt a jo atyánkot (TL 202)

állapotban irom ezt a levelet, de mivel tudom hogy örömest kivánnád (TL 202)

nagy badgyattságokot érzet, igen keveset. de másként. mindent a szokás szerént (TL 202)

is meg kivánta. és dohányozot; de azt csudálta mindenikünk benne, hogy (TL 203)

feküt. noha alig volt el. de még is ugy meg tartotta (TL 203)

két felöl a karját tartották. de maga ment ahálo házában, a (TL 203)

egy gyermek, szüntelen rea néztünk. de még is csak azon vettük (TL 203)

forintot, sibrik uramnak is annyit, de mindenikünknek. azt a pénzt. franczia (TL 203)

az agya veleje egésséges volt. de annyi volt. mint két embernek (TL 204)

és akik jol üsmerték szegényt. de még is. nem hiszik hogy (TL 204)

ember valamitöl. annál kissebnek tettzik. de itt nem ugy van. mert (TL 204)

hogy micsoda pásztorunk hagyot el., de a mi jó Istenünknek. ha (TL 204)

magyarokra. kik a fejdelmet szolgáltuk, de erre, se sibrik uram. se (TL 205)

képen. voltam magyar. vagy székely, de már külsö képen is. mert (TL 205)

még meg szaporodását is akarnák, de az Isten. akiben kel biznunk (TL 206)

el mehet. a hová tettzik, de kevesen akartak még eddig azzal (TL 206)

tiz tallérból, melyet adnak napjára, de senki nem várhat többet, harmintz (TL 206)

lehet tartani a tiz tallérból. de nem lehet. se fizetést. se (TL 206)

többi is, kérne, és zugolodnék. de hogy senkinek semmit nem adnak (TL 206)

volt hogy reám fog szállani, de azzal könnyebnek nem találom, de (TL 206)

de azzal könnyebnek nem találom, de reménlem. hogy aki reám adta (TL 206)

Isten végit vetette sok szenvedésinek, de más részint., lehet szomorkodnom, mert (TL 207)

valok. inkáb szeresenek mint fellyenek. de azzal nem kel magunknak. hizelkedni (TL 207)

és igen szeresse az igazságot. de ámbár mindeneket jol végben vigyen (TL 207)

mindenkor bal itéletet szoktak tenni. de aki az igaz uton jár (TL 207)

néném, mert van szükségem rea. de egyik vigasztalásom a. ha az (TL 207)

hirével. ezen levelemet fogja venni. de mivel az emberi természetnek. halandosága (TL 208)

ezen fényes birodalomban valo jövetelemet. de kivált képen azon indulatomot; a (TL 208)

a mim volt közikben osztottam, de nem szegyenlem meg vallani oly (TL 209)

vala, én érettem mutassa kegyelmességét. de mint hogy magam is annyi (TL 209)

Császár kegyelmeségében ajánlom egyenként öket, de kivált képen ibrahim hiv tolmácsomot (TL 209)

és tudnám mit várhatok tölle., de ki tudgya micsoda természetü. az (TL 209)

mondani magának is a fejdelemnek., de én azt csak nevetem. mert (TL 210)

sok. mostani állapottyához elegendö volt. de másut. egy kalmárnak is töb (TL 210)

hadta, két lora valo szerszám, de házi eszköz elég. mert ö (TL 210)

szolgálatért. és a kápolnájáért volt. de ö annak hasznát is vette (TL 211)

a követet meg akarnám ajándékozni. de ollyan portékát szeretnék neki adni (TL 211)

a mely nekem sokban tölt. de amelynek nem veszem hasznát. egyik (TL 211)

kápolnádot. mert arra sokat költöttél, de semmi hasznát annak nem veszed (TL 211)

szegény hasznát venni a kápolnájának. de sok más ollyan költtségeket tett (TL 211)

bajban, és szomoruságban értem meg. de a ki a keresztet adgya (TL 211)

ki panaszolkodik. lesz kire igazitanom, de aszegény urunk ha ezt láthatná (TL 211)

gyermekségektöl fogvást szolgálták az apját, de abban menthetem a fiat, hogy (TL 211)

testünk minden nap jol lakik. de az elménk. igen koplal. avigasságtol (TL 212)

többiis. érzi a maga bibijét. de én. duplán érzem, mind a (TL 212)

nap a sok boszut látom. de Isten kegyelme nem engedí hogy (TL 212)

avezérel el mentél volt táborban, de hiszem onnét is lehetet volna (TL 213)

mind meg eszik sem bánom, de azt bánom, hogy itt ollyan (TL 213)

vigasztaltam, a töb kenyeres társaimot. de avigasztalás csak harmad napig tart (TL 213)

volna a vigasztalásra mint másoknak, de engemet csak az egy Isten (TL 213)

sok bajomot. mások eleiben terjesztenem. de söt még a mi leg (TL 213)

fejdelem irja hogy el jö. de még itt nincsen. azonban a (TL 213)

adást meg mutattam a fejdelemnek,.) de azt jó meg tudni elöre (TL 213)

halok, sokszor meg emlegetz engemet, de akor késö lesz. ha akor (TL 214)

légyen Istennek. ha sokára is. de el erkezék rákoczi joseph; azt (TL 214)

gondoltuk hogy mind akettö eljö. de csak anagyobik jött el. a (TL 214)

töb tiz tallérnál. azegészház költtségire. de aki a fogat adta, ennünk (TL 214)

is kelletet volna oda menni. de bonneval volt az oka. mert (TL 215)

Császáral valo békésége még tárt., de sött még mint hogy a (TL 215)

magát hozánk, alkalmaztatni nem tudhatom. de a mint észre kezdem venni (TL 215)

vártuk, ezt az ifiu fejdelmet de szomoruságunkra jött. a szép rend (TL 215)

fia közöt valo nagy külömbséget. de már ebben benne vagyunk, mihent (TL 216)

fejdelem sokat visgálodot utánnam alatomban., de betsületem meg sértésére valot semmit (TL 216)

ditséretre mélto dolog let volna, de a természetit kellet volna meg (TL 216)

venni még igen ifiu korában. de mindenben szabadá hagyták. és a (TL 216)

fel a török a békeséget, de azt tudom, hogy egy keresztyén (TL 217)

kik ketten Europábol ki üzhetik., (de tegyük utánna. ha Isten ugy (TL 217)

anyi esztendökmulva. ki bontokozánk onnét. de hogy? tsak herdi burdi modgyára (TL 218)

tsak kevesed magával. indula meg, de ugy mintha az ellenség lett (TL 218)

az apám. nem felelék reá de gondolám. hogy talám még erdélyben (TL 218)

mely tsak egy szöcs háza. de kényesen el lakhatik egy fejdelem (TL 218)

ételre azok néki nem használhatnak, de azis bizonyos hogy a természet (TL 218)

szép drága munkára fordittyák azokot, de a mit leg inkáb tsudáltam (TL 218)

abban az állatban, az orrát. de orrnak nem mondhatom mert az (TL 218)

a magosága 13 arasz volt., de e még tsak a kisdedek (TL 219)

akar inya, meg hajol elötte. de azután hátat fordit néki. ilyen (TL 219)

férfiu tselédgyeket igen keveset láttam, de szolgálot, mindenikénel nagy seregel, valamint (TL 219)

egy szempillantás alat el mulik. de minden szempillantásban meg ujjul. jo (TL 220)

Császar mindent láthat, és halhat; de ötet nem láthattyák, azután aszokás (TL 221)

után husz husz tál étket, de azal az ebéd nem tarta (TL 221)

mert a török gyakorta eszik. de keveset egyszer; egy tálbol két (TL 221)

bölcs. ha pogány volt is. de igazat mondot, mivel egyszer azt (TL 222)

még eddig hozánk jól volt, de meg eddig mi sem tudgyuk (TL 222)

hogy mindenüt usztattunk a sárban, de már azt is meg kel (TL 223)

érkezénk tegnap. igen nagy bajal. de egéségesen, tegnap hus hagyo ked (TL 223)

tegnap hus hagyo ked volt,, de mi még tegnap kezdettük a (TL 223)

de elsöben a bulgár aszony elött (TL 224)

csernavoda, igen ocsmány helyt vagyon, de nagy falu. szép házak vannak (TL 224)

fele bolgárok lakják kevés török. de gazdag kereskedök vannak itt. mind (TL 224)

40 ezer embert adnak melléje. de abban thamás vagyok., végtire azt (TL 224)

lehetne ha azöreg urunk élne, de most hogy hozánk jöjjön valaki (TL 224)

végben vittük hogy ide jöttünk. de postán. mert mi egyébképen nem (TL 224)

ilyen szomoru vigaság, ebédre hivut. de velünk nem ett, azután nem (TL 226)

külsö rut, pusztás. és sáros. de a városon kivül szép térségek (TL 226)

soha többé esze nem kerülnek. de a rendes dolog volt, hogy (TL 226)

taller, ött tallér az arra. de senki nem igére semmit is (TL 226)

nem hogy arabját tarthatta volna, de magának sem volt egy polturája (TL 226)

orsovát meg szállotta és lötette. de már annak vagyon két hete (TL 227)

és a vezér taborára menénk, de hogy menénk. mert példa nélkül (TL 227)

alánk. és a katonak alá. de azok posta lovak. el lehet (TL 227)

ugyan postán is térünk viszá. de e mind meg lehet a (TL 227)

lészünk, sok magyarok jönek hozánk. de hálá Istennek egy valamire valo (TL 227)

a sok szép szót adgyák, de nem akarják egyéb hasznunkot venni (TL 227)

reá vett minket a vezér. de nem tsak minket., hanem azegész (TL 227)

sajkákra lötetne, noha setét volt., de kiki fel szedi sátorát. és (TL 228)

atörök táboral napal is bajos, de éttzaka igen veszedelmes., mert annak (TL 228)

meg mondottam volt az okát, de már ismét kezdik löni., mihent (TL 228)

más fél száz ezer ember., de ha számlálnák mind azt, a (TL 228)

tsendeség., gyilkoság. veszekedés. lopás. nintsen. de azt itt nem kel keresni (TL 229)

a sátorokot; uttzákot ugyan hagynak, de ki ki oda veri sátorát (TL 229)

illyen nagy török tábort láttam, de ugy tettzik hogy már mindenröl (TL 229)

sok ajtokot tsinálnának minden nap. de leg inkáb a vivé a (TL 229)

ebédgye után. a helyre érkezhesünk, de mint hogy avezérnek semmi szándéka (TL 230)

lehet avezérel tsak menyen hozája, de egy kevés idö mulva ismét (TL 231)

télre hová visznek. Isten tudgya, de azt tudgyuk hogy a fejdelemnek (TL 231)

miolta ebben az országban jött de kivált egy darab idötöl fogvást (TL 231)

országban, ami taborunk elég hoszu, de igen keskeny. vagyunk mindenestöl más (TL 231)

vagyunk mindenestöl más fél százan., de most minden orán fö nélkül (TL 231)

a teste vastagodik. enem jó. de ö a felöl tsak mulatná (TL 231)

mesze le mentünk a dunán, de a mikor visza jöttünk kettzeris (TL 231)

sátorát mesze verette a töbitöl. de ótt sem maradhatot (TL 231)

hus mint egy hull rolla, de a harag el nem hagya (TL 232)

sok irtoztato veszedelmek közöt is. de a nemes vér. vagy veszt (TL 232)

vér. vagy veszt vagy nyér. de probál, mind azon által ide (TL 232)

ezer közöt kelletet el jönünk, de még is borbélyra nem volt (TL 232)

többi közöt volna leg szeb. de igen ocsmány helyre vagyon épitve (TL 232)

és jó, ha mindgyárt eszik. de izetlen. ha egy keveset áll (TL 233)

jól laktunk. meg bennek tartot, de menyi átokal ettük. mert a (TL 233)

néném levelét nem veszem is de tsak irok, leg abol meg (TL 233)

láthattya kegyelmed hogy még élek. de hogy lehetne kegyelmed levelit vennem (TL 233)

aföldön, hol az áerben járunk. de bártsak valamely jórol és ne (TL 233)

mulva, ideis érkezénk, rosz állapotban, de a fejdelem végig meg akarja (TL 233)

valo hogy it pestis vagyon, de az orvosokot ugyan azért kelletet (TL 233)

meg mondani hogy halálán vagyon. de hogy meg ne haragittsam nem (TL 234)

hogy az attya mellé temesék, de nem hiszem hogy meg engedgyék (TL 234)

esze szép. volt, szive jó. de a haragrol. soha meg nem (TL 235)

noha a mindgyárt el mult. de gyakorta jött elé. se azt (TL 235)

hogy ismét fö nélkül maradánk. de nem sokára. szükségünk nem lészen (TL 235)

beszélni a mi hoszas bujdosásunkrol: de kedves néném. mink voltunké elsö (TL 235)

mások fognaké tanulni rajtunk.? nem: de miért.? mert mindenkor egy féle (TL 235)

szerént minden joszága kezemnél volt, de ennek elötte egy nehány napal (TL 235)

urfi kotsinban, én pediglen Jásziban, de mi ketten együt fogunk járni (TL 236)

erdélyt meg nem láthatom is. de a köpenyegit meg látom. mert (TL 236)

zágonban sert nem ihatom is. de iszom a bozza viziböl, köszöntöm (TL 236)

inti hogy másut temesék el. de ök (TL 236)

3 veder bort adok néktek, de azok tsak ásnak., a pap (TL 237)

lássa ha elvisziké a halotat. de mitsoda tsudálkozásal látá. hogy a (TL 237)

iromtat, zai urfi pedig kocsinban, de együt járunk jászig, kérdgye kéd (TL 237)

néném, valamég jászbol nem irok. de akor, egy orával. eléb kel (TL 238)

irni, mi jó vagyok én, de kéd is jó. a szegény (TL 238)

az apja mellé vigyék temetni, de azt meg nem engedték. azért (TL 238)

és meg felelni a méltoságnak. de semmiben nem tudtunk magunknak segitteni (TL 238)

dolgokra esze szép volt. szegénynek, de igen rosz neveltetése volt; és (TL 238)

talám inkáb mehetet volna valamire. de éppen nem erre valo volt (TL 238)

hol gyülölik a mi nemzetünket., de kivált bennünket, a kiket az (TL 238)

erdélyt. meg nem látom is. de a köpenyegit meg látom, mert (TL 238)

hogy a bozzára mennyek kaszáltatni, de boszuságra. iszom. a bozza viziböl (TL 238)

a levelet is el végezem. de engemet el nem kel felejteni (TL 238)

de irni is kel. és ugy (TL 239)

okáért. ha egy csokbol állanais, de meg kel fizetni, éppen a (TL 239)

voltunk nála, a szeme kancsal., de az esze nem a. mert (TL 239)

nem mondhatni tellyeségel. hogy fekete., de igen barna, mert mindenkor azon (TL 239)

vajdáé volt, akár micsodás volt. de hintó volt. foxántol fogva eddig (TL 240)

hatalmas rosz posta lovak vannak, de micsoda gyönyörü utozásunk volt. az (TL 240)

mint a meg ázot kakasok., de micsoda szép térségeken, micsoda hellyeken (TL 240)

szoval mindenut virágos kertben jártunk, de mit mondok. mert nincsen olyan (TL 240)

mutathattuk volna atörök császár fermányát, de tudom hogy ök arra nem (TL 240)

örömest bé mentem volna zágonban. de az (TL 240)

mert meg vagyon parancsolva nekik, de ma holnap. reánk sem néznek (TL 241)

kocsinban. avajdánál. egy néhányszor voltam. de amiért ide küldöttek, alátom hogy (TL 241)

nem mérnek az idegenekel társalkodni, de igen vadok. voltam már egy (TL 241)

a vajda mint van hozám. de azon kivül. ugy vagyok itt (TL 241)

dombon vagyon. elég szép helyt. de a vizet meszünnen kel hordani (TL 242)

kényesen, és gyönyörüségel. meg Csemcsegethetik. de a lakosok. ollyanok mint a (TL 242)

a török birodalma alat vannak. de bezzeg a görög igája alat (TL 242)

kel hajtani a töb boéroknak. de mi közöm nekem mind ezekhez (TL 243)

ki innét. az egész hadaival., de micsoda. had,? nem is mondhatni (TL 243)

vannak a kozákok., eleget biztatom, de magam. is azt akarnám. hogy (TL 244)

biztatnak hogy gondgyok lesz reám, de én szüntelen valo nyughatatlanságban vagyok (TL 244)

lehetne. vagy irni. vagy olvasni, de nem lehet, szüntelen valo lárma (TL 244)

szivesen kivánnék innét el repülni, de minek elötte el indullyak. irok (TL 244)

vannak most is a templomok. de nem azért. hogy imádkozanak., hanem (TL 244)

is tegnap ide viszá jöve. de nem ollyan nagy pompával. mint (TL 244)

nála, eleget beszélgettünk. amostani dolgokrol, de én leg inkáb azon sürgettem (TL 244)

vala hogy tehetém szerit. de csak el illanték a veszet (TL 245)

talám nem kel töllök félni, de ha a kozákoktol nem kelletet (TL 245)

két kalarást is adot mellém. de azoknak semmi hasznát nem vettem (TL 245)

várost. nagy zür, zavarban hagyám. de ök lassák. pedig hogy én (TL 245)

pedig hogy én meg szabadulhattam, de ha egy veszedelemböl ki jöttem (TL 245)

erdöket kel altalmenni, kivált foxánig. de az Isten ugy adta, hogy (TL 245)

sem találtam foxánig azontul találtam; de azok ide valo törökök lévén (TL 245)

hogy ollyan koborlot nem találtam, de söt még moldovai embert sem (TL 245)

a kis tartalékot ki veszem, de azon kivül, gyönyörüséges utozásom volt (TL 245)

pápai sogort, ha betegesen is, de életben találtam. és igen nagy (TL 246)

beszéllik a németel valo békeséget; de azonban csak tart a vajda (TL 246)

az üres erszényem, Isten tudgya., de a ki a fogat adta (TL 246)

szinte a békeség meg legyen. de a muszka ármádábol sok százan (TL 246)

jöt reám. egész éttzaka aluttam. de más nap, mint ha minden (TL 246)

forroság lévén rajtam. szüntelen szomjuhoztam. de leg kiseb fájdalmat nem éreztem (TL 246)

az erö meg kezdet jöni. de ugy le apadot rollam a (TL 246)

hogy ki mehetek a szállásomrol., de el itélheted édes néném. micsoda (TL 246)

már mindenemet nekik szántam volt. de az Isten ugy adá. hogy (TL 247)

a tél jol bé állot, de a vajda, a ki mindenkor (TL 247)

szekérel mentek volna dániábol, svéciában, de nekem ahoz mi közöm, ahoz (TL 247)

mint ök. és nem zugolodom. de a nagy drágaság. és szükség (TL 247)

történt, hogy ebédhez ültem volna. de kenyerem nem volt. mind ezeket (TL 247)

én micsoda féle emberek ezek. de ezekel nem lehet társalkodni. nem (TL 248)

fogvást. üsmerek egy boért itt, de leg kíseb baráttságot hozám nem (TL 248)

mérnek avajdátol. az idegenekel társalkodni. de magok közöt is csak oláhok (TL 248)

hogy a ténta meg olvadgyon, de micsoda tüz ez is, mert (TL 248)

tavaszig. noha már közél van. de itt ollyan fergetegek vannak., mint (TL 248)

Istennek. atél el hagyot bennünket, de mit mondok, majd a tavasz (TL 248)

és drága. kivált a pite. de nem igen törödöm rajta. mert (TL 248)

ezt a kéregel fedet várost. de itt hadgyuk. egy kedves bujdoso (TL 249)

valo hogy igen sovány vigasztalás. de csak kel valamivel vigasztalni magunkot (TL 249)

tegye le. a {…} ferencz köntösét, de nem akarta., a minap hozám (TL 249)

pipaszártól. a levelemet el végzem, de csak azért, hogy hamaréb készülhessek (TL 249)

a bolgár leányokot meg tántzoltattuk. de ök soha el nem fáradnak (TL 249)

annyit hátra. mind abbol áll. de a sok éneket nem kiméllik (TL 249)

mert magok fuják, magok járják. de micsoda ének, hogy ugyan afoga (TL 249)

sok féle rézpénzel., és polturával. de még más Ceremonia is vagyon (TL 250)

és micsoda gorombaság azon kapni, de még is kapnak, mi haszna (TL 250)

meg verte volna a németet, de ö azt a csudát végben (TL 250)

emint lesz hozánk. Isten tudgya, de ugy leszen, amint ö parancsollya (TL 250)

hól. egyhez, hol máshoz járkálni, de ha nagy baj, és fáradcság (TL 250)

nagy baj, és fáradcság is. de annak meg kel lenni. fö (TL 250)

a kiknek mástol kel várni, de az Isten ebben az el (TL 250)

száz féle gondolatok jönek eszemben. de talám egyik sem leszen ugy (TL 251)

már a tél el kezdödöt, de az idö arra nem hajt (TL 252)

hát ha még tanultam volna. de ha nem tanultam is. üsmerek (TL 252)

mely háznak most let vége, de már. azt apuszta házat is (TL 252)

mi dolgunk volna leg jobban., de a gazdag, akor eszik mikor (TL 252)

választásra, de a nem lesz még ollyan (TL 253)

és választ is adtam reájok, de az elég szomoru, hir. hogy (TL 253)

hogy drágán meg váltotta. volna. de nem lehetet, azt irod hogy (TL 253)

van azzal., noha igen kevés. de adgyunk hálát Istennek a mi (TL 253)

az egész télen, haromszor havazot. de az is micsoda havazás volt (TL 253)

csendeség volna evilágon,. irj néném, de igen ölelgetni kel az egésséget (TL 253)

én néném. a nem sok. de egy székely szivnek igen sok (TL 254)

tél után. száraz tavaszunk vagyon. de minden bövségel mutattya magát. mi (TL 254)

marad, noha tahinya nintsen aportátol, de tsak élödik, mert mi magunk (TL 254)

állana, régen el temettem volna, de a mint látom, ö fog (TL 254)

száraságok járnak. aténtamis el száradot, de a mind semi volna. tsak (TL 254)

lehet látni mint az idén. de aki száz emberel. száz ezeret (TL 255)

uralkodgyanak fö képen apestistöl tartottunk, de Istennek hálá egy esztendö sem (TL 255)

ót vannak. a császár választásra, de még ahoz nem kezdetenek, a (TL 255)

avizét. és abban vessék öket. de azt az Angyal. keverte fel (TL 255)

vezér. példa nélkül valo dolog. de jó emberséges ember, mikor nem (TL 257)

marad nem tsak az adomány de még tsak a szép, kegyes (TL 257)

nevet. hanem tsak az Istenért. de meg az irás azt mondgya (TL 257)

az, arosz nyelvek, a háláadatlanok. de soha senki töb okot nem (TL 257)

el venni. hadakozék is érette. de rosz vége lett, a prussus (TL 258)

nem felejti siléziát valamikor akor, de abékeség fel bomlik, meg érjüké (TL 258)

le estek a rosz angyalok, de ezen a földön akár mely (TL 258)

mely magosra hágjon az ember. de tsak le kel onnét szállani (TL 258)

már kétszer probálá azt akereket., de jó szerentséje a vezéreknek. hogy (TL 258)

fügnek, avezérek fizetése igen kevés, de ki mondhatná meg. menyi ezer (TL 258)

menyi ezer modgyok vagyon agyüjtésbe, de ebben az országban. ha a (TL 258)

se hatalmasab. se nagyob jövedelmü. de se mulandob sintsen, mert az (TL 259)

pótzon. azt maga sem tudgya. de azt tudom hogy néném egéségit (TL 259)

nem látunk. köpenyegre nintsen szükségünk. de azt lehet tsudálni, hogy még (TL 259)

ilyen száraságot az éhség követné. de itt tsak terem minden bövön (TL 259)

Dom filepnek legyen hoszas békeség. de a királyok közöt tsak támad (TL 260)

hamar a halak országában küldi. de fö nélkül, a török urakot (TL 260)

rendtartásárol, emind jó és hasznos. de illyen formába nem levelet. hanem (TL 261)

tselekedete. ha kevés okoságal volnais. de törvény és példa, a portán (TL 261)

az ellen akarna valamit inditani, de söt még. itt, tsak agyanoság (TL 261)

valo örökös ura a Császár., de ezekböl ki kel venni, a (TL 262)

ezeket ajutalmakot pedig Timároknak nevezék., de nem a magyar Timáraink, és (TL 262)

lovasokot tartani a császár szolgálattyára, de azt jó meg tudni. hogy (TL 262)

ajoszágok noha örökösök legyenek is, de azt ugy birják, mint ha (TL 262)

Császár a mufti. itéletihez folyamodik. de ha ugy nem itél a (TL 262)

vallást. és a mahomet törvényit, de ugyan azon (TL 262)

törvény szájának, és magyarázojának nevezi, de az is valo hogy a (TL 263)

hatalmát meg határozák avallás dolgaiban. de az országos dolgokban egész hatalomba (TL 263)

öket az arra rendeltetet iskolákba de elsöben a könyvbe fel irják (TL 264)

voltanak az udvartol ki mehetnek, de a kiknek fiok volt, azok (TL 265)

avezér oly hatalmas légyen is. de meg nem öletethet egy basát (TL 266)

tsak husz ezer tallér esztendöre. de az ajándékok amelyeket a basák (TL 266)

egyszer, kétszer. tsak el szenvedte, de a szemit fel nyitotta, és (TL 267)

akar mely nagy kintse legyen. de a felesége meg üresitti aládáit (TL 267)

a szent péter templomában mehetnénk, de oda nem mehetünk imádgyuk it (TL 268)

az érzékenységeknek leg inkáb kedvez, de másként egy nehány punctumokba meg (TL 268)

a mi leg jóbb avallásba, de mint hogy azö idejekbe arabiában (TL 268)

külömbözöt volna a sociniánusok vallásátol, de rend kivül valo nagy dolgot (TL 268)

szövettsége vagyon a magoságbéli lelkekel, de mint hogy. se nem küldetet (TL 269)

örülne a májusi szép napoknak, de a bizonyos hogy it amajus (TL 269)

már aprilis kezdetin virágoznak. zödülnek, de it nem agazdaságrol kel beszéleni (TL 269)

keresztyének nem akará magat mutatni. de hogy mind a sidoknak, mind (TL 269)

törvény Mojses által adatot ki, de mint hogy igen nehéz volt (TL 269)

noha tellyes legyen is kegyelemel, de ennek sokal nehezeb a meg (TL 269)

sok gyermekség. és haszontalanság vagyon. de eza könyv akár mitsodás legyen (TL 270)

melyik nem jó. egész ugorko., de ennél a dinyénél nem lehet (TL 270)

a belsö része tiszta zöld. de ha meg kostollyák. gyönyörüségel esznek (TL 271)

meg más négy parantsolatot adnak. de ezek nem szükségesek tellyeségel azüdveségre (TL 271)

nyittya a bolttyát. azon anapon. de söt még egy áitatos török (TL 271)

hogy ezután is ugy legyen, de azt szükséges meg irnom, hogy (TL 271)

idök járnak de a nekünk hasznunkra vagyon, mert (TL 272)

a birák törvénynek tarttsák is., de császárt semire nem kötelezhetik, mind (TL 272)

ezeknek meg fedhetetleneknek kel leni. de szükséges hogy jól tudgyák olvasni (TL 273)

népet az imádságra szokták hini, de még az is szükséges hogy (TL 273)

hogy ezekel. gyalázatosan bányanak vélek, de ha haragusznak reájak. és részegen (TL 273)

megöletheti, és meg kegyelmezhet nekik., de hogy a botránkoztatást el kerülyék (TL 273)

elötte. az Isten szolgáláttyara rendelték., de ajovedelmét meg nagyobitották, a mely (TL 274)

a melyet interesre ki adgyák., de ez tsak a templomért. szabad (TL 275)

valo rab gyermekeket bé vesznek, de persat nem, mert azt mondgyák (TL 275)

idövel. a hivek közi álhat, de egy persa soha sem, atörökök (TL 275)

az, talám attol hogy vénülünk, de a héjával bé töltöm akéd (TL 276)

hogy tántzollyanak keden. és pénteken. de a még ehez a komédia (TL 276)

mint a szekérbe a kerék. de egyik a másikát meg nem (TL 276)

a keringést ezek meg házasodhatnak, de el kel hagyni a derviséget (TL 276)

a szél. a fákot hajtogattya, de semi szerentsétlenség nem történt (TL 277)

egymásnak, de a leány ábrázattya bé vagyon (TL 278)

ugy hogy ötet nem láthattyák., de ö láthattya a legényt., a (TL 278)

abban az ország tsendeségire vigyáznak., de az is hihetö, hogy a (TL 278)

török akár mely gazdag legyen. de három, vagy négy. valoságos feleségnél (TL 278)

a tölle leendö gyermeket is. de olyan formában hogy viszá küldheti (TL 278)

vagyon aldasek Istennek szent neve, de térjünk az aszszony dolgára (TL 279)

szép. és jó. egy részint. de más részint haszontalan valo intés (TL 280)

dugja, és igen fel szoval, de halkal énekli, Nagy Isten ditsöség (TL 281)

az imádságnak a kezdete jó, de a vége farisaeuság (TL 282)

tudgya már kéd atörök vallást de nem tartok semitöl is. mert (TL 282)

hartyikát tettek. volna. akönyvet olvashatom de nehezen, azirást könyeben olvashatom, az (TL 282)

áldasék Istennek szent neve érette. de az aszony dolgát még véghez (TL 282)

nehezeb. még dohányozni sem szabad. de mihent a nap le menyen (TL 282)

pedig irok mert tudok irni de nem tudom mit irok, az (TL 283)

használnak ezt már el végezem, de a más esztendöben a levelek (TL 283)

még magam is nehezen olvashatom de az aszony dolgát. el nem (TL 284)

a melyekben leszen amás világon, de ha igen vétkes találna lenni (TL 285)

téj, a méz, és abór, de aza bór nem részegittö, se (TL 285)

az ö jovaival, és szeretetivel, de ellenben a kárhozották nagy egö (TL 285)

a mely meg fojttya öket. de meg nem öli, de a (TL 286)

öket. de meg nem öli, de a mi még leg nagyob (TL 286)

ezen avilágon arrol gondolkodni szükséges, de a másikán gorombaság, én nem (TL 286)

az ellenségünknek is roszat kivánni. de a bizonyos hogy másnak vakságot (TL 286)

is imár jobban szánom avakokot., de ha a testi vakság nagy (TL 286)

nehányszor akartak zenebonát indittani ellene., de ö annak elejit vette. le (TL 287)

volt., avezerit sokszor meg változtatta, de egyet sem öletet meg., el (TL 287)

mit irni. hanem sok is, de nagy emberektöl valo hirek. ebben (TL 288)

pasa oly hamar le esék. de még nem ugy mint a (TL 288)

a többi a földre estenek. de ez a föld alá eset (TL 288)

és parantsolta hogy fejét vegyék., de a császárnak tudtára adták, hogy (TL 288)

attya kereskedö volt. és gazdag. de ö igen fösvény lévén, meg (TL 289)

anglus is ki ment vélek, de mint nem okosok. igen el (TL 289)

erdöben, egy kis dombotskára heveredett. de mint el hüle azon hogy (TL 290)

a sok nyughatatlanságtol. és félelemtöl, de aleány mitsoda vig szivel hagyá (TL 291)

élete veszedelmével tartotta meg életét. De menél inkáb közelgetnek vala. ahoz (TL 291)

leány sirni. és reménkedni kezde, de tsak hejában., azt is értésire (TL 291)

adá. hogy terhes volna töle. de az iffiunak a szive semin (TL 291)

hanem tsak a maga hasznán. de söt még hogy meg tudá (TL 291)

öregnek. akar iffiunak adgyák öket de a ferjekel nem lakhatnak, és (TL 292)

vala végben, hogy mindenek szerették. de atöbbi közöt a Császárnak egyik (TL 292)

a csaszár küldötte volna ötet. de mihent bé botsáták Immának más (TL 292)

azal nem hogy meg kísebitené, de meg nagyobá teszi a familiája (TL 293)

a frantzia királyt meg ölni. de meg fizetet érette (TL 293)

pasa Alepböl., tsak jó legyen., de hogy lehetne jó mivel görög (TL 293)

véghez vinni az Isteni szolgálatot., de a görögök mindenkor irigylették az (TL 293)

várost sok görögök. örmények lakják. de ezek nagy békeségben vannak a (TL 293)

husvétra pedig mindenünen oda gyülekeznek, de söt még a sidok is (TL 293)

allottak hogy meg öllyék királyokot, de ök tsak azt kiálták feszisd (TL 294)

a büntetés rajtok nagy volt. de a véteknek nagyságát mitsoda nyelv (TL 294)

és a kapuit meg nyitá, de prágában a hartzrol. semit nem (TL 295)

felit adták volt a Császárnak. de nem tudom miért a király (TL 295)

is tartották abban az idöben. de nem az Évangyélium szerént. hogy (TL 295)

az aszony alovára akara ülni. de nem lehete, mert azután soha (TL 297)

irni, mi it tsendeségben aluszunk., de sléziába szüntelen talpon kel lenni (TL 297)

király meg kerülé a várat, de szerentsétlenségire közeleb mene avárhoz mint (TL 297)

akét rész vitézül viselte magát, de végtire agyözedelem a király mellé (TL 298)

nem forditván szent szemeit rollok, de ne szájal. hanem szivel kérjük (TL 298)

emberek a szájat halgattyák meg, de az Isten a szivet tekentí (TL 298)

és mint ha valaki imátkoznék, de mint el tsudálkozék, hogy az (TL 299)

ahajo távul vala már apartol, de a remete nem vigyáza arra (TL 299)

menyi valtozáson mentem már által, de az Istennek gondviselése mindenkor velem (TL 300)

Mikes Ferentznek házaságát meg tudtam, de semi örvendetes hirit nem halottam (ML 303)

ha sok pirongatást szenvedet is. de gyermek korunkba velem meg nem (ML 303)

hogy ha bujdosásban vagyok is. de az Istennek áldása, és irgalmasága (ML 303)

a’ Szegény Anyánk keserves halálát. de imádjuk az Istennek Istenes akarattyát (ML 304)

irgalmasságal, az egésségem is jo, de az hatvan nyoltz esztendőnek terhit (ML 304)

a’Szegény Anyánk keserves halálát, de imádgyuk az Istennek Istenes akarattyát (ML 305)

irgalmassággal; az egésségem is jo, de az hatvan nyolcz Esztendőnek terhit (ML 305)

vettem, a’mely vigasztalást érzem, de ki nem mondhatom, és azt (ML 306)

hogy a’ Ked válaszát veszem, de a’ fekete petséten mindgyárt meg (ML 306)

szomorodtam, fel nyitam a’ Levelet, de semit egyebet a’ Levélbe nem (ML 306)

már én azt régen probáltam, de az irgalmasságnak kapuja érdemem szerént (ML 307)

azt nem mondom hogy természeté, de szokásá válik, mivel azt el (ML 308)

mert minden bujdoso társaimat el-temettem, de az Isten drága orvosságot adot (ML 308)

kivánnyam meg látni Őtsém Uramat, de még az okosság tiltya lehetetlent (ML 309)

Attyafiai kőzőt valo halál vigasztalás, de ugyan még az a’ vigasztalás (ML 309)

menyi kenyér vagyon még előttem, de azt el itélhetem, hogy inét (ML 309)

ne szeretné a’ magához hasonloját, de tiszer beszéllek napjába azolta a (ML 309)

Sándor Őtsém és Susi hugomért, de Josef Otsémért tsak fél pohár (ML 310)

a’ Kalendariumat meg nem változtattyák, de Kriskáért fél pohár bort, Cristináért (ML 310)

semi ideaja rolam nem lehet, de ennékem a hét esztendős Őtsémbe (ML 310)

esztendős Őtsémről, de sőt még, jol meg visgálván (ML 311)

a’ szomszédságot Haller István birta, de a’ Nénénk Torma Borbára után (ML 311)

tészen emlékezetet a’ Bornemisza Familiárol, de már ezután ugy olvasom mint (ML 311)

meg egyezik az Isten rendelésivel, de egy bujdosonak a’ kinek egy (ML 312)

nélkül édesek, kivált a’ Veres, de a’ bor itt nem állando (ML 312)

ki gondolni mint it vannak, de azt tsudáltam én mindenkor, most (ML 314)

azt nem tudom mint olvasák, de azt tudom hogy győnyőrűségel irtam (ML 314)

edig szives tisztelettel meg tartottam, de az Isten engemet ki vévén (ML 314)

későbbre nem lehetet volna vennem, de az anxietast a’ melyben adig (ML 316)

tészi terhét kedtől valo el-rekesztésemnek, de a’ keresztet nem válogatni, hanem (ML 316)

gyermekié és sok Özvegyek Árváké, de Őtsém Uram, nevettem a’ Ked (ML 317)

szereti Abafáját, mivel Plebanusa vagyon (:de mindenkor el hágy Ked valami (ML 317)

a’ kedves Őtsém Uraimnak esztendejeket, de hogy a’ kedves hugaimét is (ML 317)

abban vagyon egy kis indiscretio, de mitsoda kőnyű annak meg botlani (ML 317)

Kegyelme a’ Martha életét kőveti, de ő Kegyelme se visgállya ha (ML 318)

De Őtsém Uram nem volna é (ML 318)

igen meg tartya az elméjiben, de az is bizonyos hogy én (ML 318)

ha idősb vagyok is Kednél, de a’ Ked emlékezete, sokal időseb (ML 318)

Sűtő ház jol jut eszembe, de kednek hogy jutnak eszében, de (ML 319)

de kednek hogy jutnak eszében, de hogy jut Ked eszében, és (ML 319)

inkáb is jutotam Kednek esziben, de bár joért let volna, és (ML 319)

és ne kiványon boszszut állani, de a propos a’ Confirmatiorol azt (ML 319)

hetedik Szentséget fel vette is, de a’ másodikát még nem, adgyon (ML 319)

scrupulusa nem volt Kednek, jaj de talám se az Őtséim, se (ML 319)

hogy gratiát nyert volt nékem, de a’ gratia meg nem talált (ML 319)

nem volnék most it talám, de ne tsudáljuk é az Isten (ML 319)

gratiát az it lévő Ministernél, de tsak a’ volt a’ felelet (ML 319)

mert ők egymással társolkodnak, beszélnek. de én nékem nintsen senki is (ML 319)

el mondhatom hogy unicus vagyok, de azt nem mondhatom, hogy pauper (ML 320)

szokták mondani, {…}, é tsufos mondás, de ezen a’ meg más mondáson (ML 320)

most akartam volna buzát kűldeni, de az emberek a’ kiknek olyan (ML 320)

magbol sem kűldhetek, venikét kűldhetnék, de nem lehet a’ levélben tenni (ML 320)

vetni Aprilisnek a’ vége felé, de a’ sok esöt nem szereti (ML 320)

hiszem hogy vagyon valami haszna, de én nem tudom, az egyiket (ML 321)

Ország béli szép Lovakat láttam, de egy sem hasonlit ezekhez, mert (ML 321)

filagra munkák a’ tőbbihez képest, de meg hogy tanityák it azokat (ML 321)

ki azt a’ szép titulusát, de azt tudom, hogy ebben az (ML 322)

De már azt is meg kel (ML 323)

hogy a’ Kőnyvemet vette Ked, de még annak inkáb őrűlök, hogy (ML 324)

lelkem üsmereti is meg nyugszik, de átallom azt a’ jo Uri (ML 324)

fö uton vehesse Őtsém Uram, de akár mikor légyen a’ bé-küldés (ML 324)

lévő báttyárol el ne felejtkezzék, de szeretettel valo emlékezettel, az Isten (ML 325)

hogy Abafáján Francia Iskola légyen, de mit mondgyak, sok szép dolgok (ML 325)

Nagy halak jádzanak Őrőmőkben ugrándoznak. De a’ Partyán a’ kik laknak (ML 326)

lévö szavaidot, és intésidet olvasák, de egyszers mind száld meg szent (É 7)

lévén, nem hogy meg tsökenyünk, de söt meg jóbban kel fel (É 10)

hogy állando meg térésre vezesse, de meg viszontag, avaloságos penitentzia tartokat (É 13)

nyomorultak, és érdemetlenek legyünk is, de a kristus azt nem tekintvén (É 16)

látni, a széltöl hanyatatot nádaté.? de miért mentetek ki látni? lágy (É 18)

ruhákban öltöznek. akirályok házaiban vannak, de miért mentetek ki látni,? profétaté (É 18)

közöttök nagy vetekedéseket, egyenetlenségeket okoza, de {…} Pál mit monda erre, valyon (É 19)

valo hogy keresztyénnek tartyuk magunkot, de arrol a {…}életnek, és a (É 20)

ámbár nagy nyomoruságok közöt is, de a szent Léleknek örömivel vevék (É 22)

Azt hadgya hogy vigaságban legyünk, de nem a világi jokban, senem (É 23)

azt a mi nem volna, de azal keveset gondola ha meg (É 28)

az igasság azt meg engedi. de ne arra avégre. hogy azzal (É 28)

Istent hogy jelt ne adna, de nem azö ellenségeinek kezekböl valo (É 30)

több gyermekek. vajal, és mézel, de azal felyeb valo lesz a (É 30)

hogy azért magát fel magasztalná, de söt még ugy tettzik mint (É 33)

várja. elöre valo hirtelenkedés nélkül, de ahajlandoság a melyel inkáb követtyük (É 34)

maradhat a meg romlot lélekben, de az elnem távozhatik soha a (É 35)

vétket, mert fél a büntetéstöl, de a kristusban a félelem nem (É 36)

vannak bizatatva, de az ollyan látogatás a mely (É 39)

boldognak nevezi azért hogy hitt, de a szent szüz. azokot a (É 40)

avétkes ember el nem jö. de továb nem mégyen, és bizonyosan (É 42)

a világi meg romlás okoza, de akiröl szent Pál. beszél, a (É 43)

vagy az emberi naptol., de még magamot sem itélem, mert (É 45)

semiben lelkem üsméreti nem vádol, de abban meg nem igazultam, aki (É 45)

hogy az Istenhez vihesse öket, de itt érti az emberek itéletit (É 46)

hogy azokrol meg ne itéltessünk, de sokszor nem tehetünk itéletet azoknak (É 47)

akármely buzgo indulatbol legyen is, de a még nagyob a midön (É 48)

meg engedi hogy azokal éllyünk, de szükségböl, vigyázunk az Istenre, és (É 52)

meg enged is némely dolgokot, de azt nem engedi hogy azokal (É 52)

ha ezekben végig meg maradunk. de akeresztyeni reménsegnek, ki kel zárni (É 53)

fösvénységenek, de az Isten azt. az ö (É 55)

hogy akár mi szállyon reánk de azt ugy vegyük mint az (É 55)

hogy azt hasznokra forditották volna de az elöbbeni vakságokban meg maradának (É 56)

tanulhatnák az üdveséghez tartozando dolgokot. de a világi dolgokhoz valo ragaszkodások (É 56)

leg kiseb szomorusagis el. olttya, de viszontag az öröm, a melyet (É 56)

szentel meg minket az akarat, de az az akarat nem habozo (É 57)

az Atyával örökös ura mindeneknek., de ugy mint Ember meg érdemlette (É 63)

az Atyának, ö áltála munkálodik, de fent álló ige, és Bölcseség (É 63)

napból jö ki a fényeség, de attol el nem válik, mert (É 63)

tennék is a világ kezdetit, de mindenkor el lehetne mondani hogy (É 65)

az Atyával. véle egy örökségü, de nem egy személy véle, mert (É 65)

az ö szava által teremté, de az ö szava nem külsö (É 65)

a mely által teremte mindeneket. de az a szó, valoságos személy (É 66)

és igazaká tészi ateremtet lelkeket, de az ö bölcseségek, és igazságok (É 66)

hunnya, avilágoság tulajdonsaga ahogy vilagosittson., de az emberek attol el forditták (É 67)

el felejték, avilágoság bennek világositot, de ök magokon kivül valának, és (É 67)

se azt hogy közöttök volna, de szent János bizonyságot tett rolla (É 67)

ö az Isten Fia vala, de a vétek el törölvén azt (É 68)

mondgyák hogy Mojses adta atörvényt, de a kristus hozta el nékünk (É 69)

üldözik. valo hogy mind enehéz. de tsak azoknak, akik magokon eröt (É 71)

magunktol., és akristus kegyelme nélkül de mindent tehetünk annak segittségivel., ki (É 72)

akár mely erösnek tessék lenni, de a bölcseséghez képest, tsak ollyan (É 76)

világával. hogy aztot közöllye felebarátival., de halgatni fog alázatoságbol, mind addig (É 76)

meg oltalmazot a világi romlástol; de föképpen a szüzeké. akik tekélleteseben (É 80)

tsak egy szavával el törölni de ök ezekre nem figyelmezének, hanem (É 82)

a világnak bötüi alat szolgáltunk, de minek utánna el jöt az (É 83)

Miért mondgya, hogy noha fiak, de nem külömböznek a szolgátol (É 84)

a törvénynek, valamint a szolgák., de még atörvény Cérémoniáinakis szolgai voltak (É 84)

szolgálattyára fordittsuk, ejó, és ditseretes, de ha azt a gyönyörüségnek kedviért (É 89)

egésségnek. és jószágnak meg tartása, de ugy hogy ezeket ne szeresük (É 90)

földön. mind a föld alat, {…} de nem a betüböl álló névnek (É 90)

sokszor láttyuk ezeket a tsillagokot, de utra nem indulunk. tsudállyuk az (É 95)

tsudállyuk az igasságot, örülünk világoságának, de tsak egy helyben maradunk (É 95)

legyen és üldözöje az igaságnak, de ahoz kel kaptsolni magunkot (É 96)

szerént kelleték születni a Messiásnak, de ö magok oda nem menének (É 96)

kristushoz valo utra tanittyák másokat., de ö magok a tévelygésnek uttyán (É 96)

mely nagy világoságunk legyen is, de az Anyaszent egyház hatalma alá (É 96)

nem tsalhat. minden ember hazug, de az Isten önnön maga az (É 97)

láttassanak lenni a mi tselekedeteink, de azok meg holt tselekedetek., és (É 99)

vagy Anyok vagyon is eföldön, de a Menyei Attyokhoz sokal nagyob (É 102)

az én Atyám szolgálattyát illeti, de mind ezek a szók az (É 102)

az Isten ki nyilatkoztatot néki, de azt ahitnek mértéke, és rende (É 105)

maga. és szüztöl is születék, de az ollyan alázatos aszszony, aki (É 108)

a felebaráti szeretet vivé reá, de mint hogy akristus még tsudát (É 108)

valamint borrá változtatatá a vizet. de ez a tsuda, jelenté még (É 109)

itattya, nagy munkával, és sanyaruságal, de az ö sanyaruságokot nagy öröm (É 109)

nagy buzgoságokot, és áitatoságokot mutatnak, de azután lassanként meg kezdenek hidegülni (É 109)

mindgyárt ajó boron kezdik el, de végtire aroszon végezik (É 110)

akár mely jó legyen bennünk, de az, az Istentöl jött, azért (É 111)

de ne ollyan formán hogy kárával (É 112)

minden féle nyomoruságoknál. irtoztatob lészen, de nem szabad nékünk azt reája (É 112)

az indulatot midön meg bántodunk, de azt, az Isteni félelemböl tartoztassuk (É 112)

Abrahámnak, meny országnak örökösi valának., de attol el rekesztetének hitetlen, és (É 116)

mert meg gyonták rendeletlen életeket, de arol nem gondolkodnak, hogy eleget (É 117)

fizettyük felebarátunknak, amivel néki tartozunk, de a felebaráti szeretetnek adoságát soha (É 118)

tsak bizonyos személyektöl veszük fel, de a mi afelebaráti szeretetnek adoságát (É 118)

tisztelettel, és engedelmeségel vagyon hozája, de másként is a felebaráti szeretet (É 119)

munkái, és parantsollya ezeket szeretnünk, de söt még alegg nagyob ellenségünket (É 119)

nékik roszat kivánnánk, vagy tselekednénk, de minden tehettségünkel azon leszünk, hogy (É 120)

mégyen is valaki valamely hivatalban, de azért magát el ne hidgye (É 121)

mi hitünknek fel gerjesztésit jelenti. de szükséges hogy jól tudgyuk, és (É 121)

minden hato kegyelmének kel tulajdonitani. de ki tsudállya ezt a nagy (É 122)

ditseretesek legyenek, az emberek elött, de azok haszontalanoká lésznek, a magokhoz (É 124)

kiseb haszon keresés el ronthattya, de amely egyeség avaloságos szeretettöl származik (É 124)

és akár mit mást tselekedgyünk, de mindent, az Isten Ditsöségire kel (É 125)

erönket kiványa, leheté többet kivanni, de soké, egy ollyan nagy Istenhez (É 125)

kel ohajtani annak el érésit, de ami gyarloságunk azt nékünk meg (É 125)

anyiszor kellene ö felölle gondolkodnunk, de közönségesen. akeresztyéneknek (É 125)

rolla ne gondolkodgyanak is szüntelen, de ha vigyázatlanságbol valamely más ellenkezö (É 126)

miat, miis hozája hasonlok legyünk, de azt ne gyülölségböl tselekedgyük, szükséges (É 128)

el távozni az ollyannak baráttságátol, de egyeségben kel véle maradni, valamég (É 128)

kel személyit üdveségire valo nézve, de gyülölni kel rosz erkölcseit, hogy (É 128)

{…} De nem volnaé bizonyosab, mind hasznosab (É 128)

abotránkoztato szemet ki kel vájni, de soha nem szabad, az Ecclésiában (É 129)

és amazokot a választattak közi, de másként is hogy ha ezen (É 129)

szeretetért, vagy tsak ahallásnak kedviért. de a midön szenvedni kel annak (É 131)

midön szenvedni kel annak oltalmazásáért, de még is aztot bé fogadgyák (É 131)

hogy gyönyörüségeket kostolnánk ezen avilágon, de söt meg sullyosabá tészi szenvedésünket (É 132)

kitsid, és meg vettetett vala, de idövel az egész világra el (É 133)

a mahumet vallásának akezdetin láttyuk. de tsak külsö képen ezeket ajeleket (É 133)

tsak külsö képen ezeket ajeleket, de mely nagy külömbség vagyon közötte (É 133)

amahomet vallása tsak emberi munka. de a kristus vallása egészen Isteni (É 133)

volna, a mit mahomet tselekedet, de akár mely hatalmas ember, azt (É 134)

hassák is meg az elmét, de idovel lassanként aszivben szivárkoznak., és (É 134)

légyen, és töllök el felejtessék, de Isten elött nintsen az illyennél (É 134)

mag amidön egész, nem erös, de amidön meg törik. hathatos erejü (É 135)

elég példák vannak a historiákban., de nem kel mást keresni az (É 135)

kö szikla pedig akristus vala.) de sokakhoz közüllök nem volt kedve (É 136)

ha valaki hozzája folyamodik is, de az ö akarattya gyanánt amaga (É 138)

minden parantsolatot végben viszünk is, de haszontalan szolgák vagyunk. az Apostol (É 139)

féle dolgokban tölttseis valaki életét, de. ha azokra nem hivatatot, nem (É 141)

is lehet, kel is reménleni, de arra kel vigyázni, hogy egy (É 142)

meg tér, és penitentziát tart, de arra idöt nem igér, nem (É 142)

akik tsak egy nehány esztendökig., de ha azt fel teszük, hogy (É 142)

aki sokáig szolgálta az Istent, de lankadságal., meg más egy ollyan (É 142)

egy ollyan aki kevés ideig, de tiszta szeretettel. és buzgoságal, ollyan (É 142)

kik mindenkor az Istent szolgálták. de nem azal a nagy buzgoságal (É 143)

hogy az utolso helyre tétessenek, de ellenben akik valoságos alázatoságbol., magokot (É 143)

lészek esztelen. mert igaságot mondok, de meg tartoztatom magamot, hogy valaki (É 145)

alélekben, szeretetböl. és alélek üdveségire, de a soha nem szabad hejában (É 145)

igazán, anoha egy ügyü esküvés, de meg vagyon tiltva mert az (É 146)

Agoston, tsak arosz tselekedetekben félhetni, de a maga hittségtöl inkáb tarthatni (É 146)

igéjit, és örömel bé veszik, de akiknek szivekben el rejtve vannak (É 149)

bizonyos ideig jó tselekedeteket tselekesznek. de akikben avilági szorgalmatoságoknak tövise, ugy (É 149)

beszéllenénk is mint egy Angyal., de anelkül tsak ollyanok volnánk mint (É 151)

ha tsudákot tévö hitünk volnais, de Isten elött. anélkül semik volnánk (É 151)

romolva, és kut feje avétkeknek., de azt nem tudgyák bizonyoson, mellyik (É 152)

semmiröl nem vádolhatta is magát. de azért Isten elött magát igaznak (É 152)

fogyatkozások valo hogy meg sértik, de el nem ólttyák, de ugy (É 155)

sértik, de el nem ólttyák, de ugy hogy azoknak ne engedgyünk (É 155)

atöbb jó erkölcsök meg szünnek, de a szeretetnek soha vége nem (É 155)

jó erkölcsök nem lésznek szükségesek, de az Isteni szeretet örökké fog (É 155)

{…} Akor meg nem fogák, de idövel meg érték, ökk még (É 157)

addig mind sürgetnek. és unszolnak, de ha láttyák hogy végig meg (É 158)

ötet, kiálltsunk tehát a kristushoz, de szivböl kiálttsunk. és mint egy (É 158)

azt a roszat amelyel fenyegeti, de ö benne nintsenek azok az (É 161)

irgalmaságaban soha sem kel kételkedni, de kel attol tartani hogy ne (É 161)

kik Isten fiai lévén szabadok, de avétekért, az ördög rabságában esnek (É 161)

{…} Igen is meg lehet de nem amagok erejek által, hanem (É 161)

{…} de ha meg vetik az ö (É 162)

kenyük, és meg mosuk orczánkot, de azt nem betü szerént kel (É 162)

tartozunk jó. példát adni másoknak, de tsak ollyan szándékal hogy Istennek (É 163)

még meg nem szünnek avétektöl, de ha apásztornak mondgya szent Gergely (É 166)

akik böjtölnek, és magokot sanyargattyák, de nem hogy alázatosabbak volnának, és (É 166)

böjtöltek, és meg alázták lelkeket, de az Isten meg nem tekéntette (É 167)

értették, vagy is amagok nemzeteket. de azt továb nem terjesztették. nem (É 169)

nézve. aki szereti a gonoszokot, de nem a gonoszságokot, minden embereket (É 169)

szeretni, az igaságtalanokot, valamint atöbit, de kelletet gyülolni az igaságtalanságot (É 169)

a szeretetért. szeretettel nem fizetni, de tsak ajó akarokot szeretni, avétek (É 170)

hogy néki roszat nem kivánunk, de nem akarunk vélek beszélleni, se (É 170)

{…} De ha se tehettség se alkalmatoság (É 171)

és hogy azokért jóbban betsüllyenek, de még azt kivánnya töllünk, hogy (É 172)

is minden nap az élettyek, de az Isten meg tartoztattya dühöségit (É 180)

azon, hogy mindeneknek meg halyanak, de az olyan halál nékik, kút (É 180)

böjtölésbe. mindentöl meg lévén fosztatva, de tellyes volt szent Lélekel, ót (É 182)

az ártatlanság, és a szenttség. de magára vévén büneinket, szükséges vala (É 182)

rendben, és gyengeségbe jöt le, de az utolso el jövetelekor nagy (É 188)

és minket magához hasonloká tenni, de mostanában királynak nevezi magát, mert (É 189)

a szerént a mije nintsen, {…} de ne gondollyuk magunkot ollyanoknak, akik (É 190)

észre veszik atselekedet béli vétket, de kevesen figyelmeznek az elmulatásnak vétkire (É 191)

{…} Az életnek idejében, de föképen anagy böjtnek idejében a (É 193)

a nap hogy meg térnénk, de nem lehet, tsak akkor is (É 194)

egyházi szolgakot, most el szenvedi, de nem fogja örökösön el szenvedni (É 196)

meg unaták véle az életet, de ez az unadalom, mely gyakorta (É 199)

aki ne tsak meg erösittse de még eledelt is adgyon neki (É 199)

arosz alkalmatoságokot, és aveszedelmes társaságokot, de mind ezek haszontalanok volnának. hogy (É 203)

{…} De mást helyt azt mondgya az (É 205)

hogy azzal meg sértette volna, de söt meg mutattya hogy mitsoda (É 207)

{…} Nem hogy el idegenednék. de még szaporitá kérésit, és kiáltasát (É 207)

és nem ád egész bátorságot, de anékünk hasznos ha nem ád (É 208)

aki gyakorta, nem hogy akarná. de annyira szereti avétket, hogy bánná (É 213)

és Évangyéliuma szerént vezesse ötet, de az illyen vezérlöt., az Istentöl (É 213)

akik aditsöséges kristust örömest követnék, de nintsen anyi bátorságok hogy kövesék (É 220)

hogy magoknak meg halhassanak ajó, de a midön abban bizonyosok hogy (É 220)

hirdetök lábai, akik jokat hirdetnek, de nem minnyájan engednek az Évangyéliumnak (É 221)

pedig a kristus ígéje által, de mondom nem hallottáké, sött minden (É 221)

Confessorok valának az elsö saeculumokban, de itt nem tsak arrol abizonyság (É 221)

azt olvasni, föképpen az Évangyeliumot, de legg gyakortáb az üdveségel valo (É 223)

ha hiszik is. de elmélkedö. és visgálodo hitel. mely (É 224)

étzaka munkálodván. semmit nem fogtunk de ate igédre meg eresztem ahálot (É 224)

szolgálatban sokat fáradoznak és nyughatatlankodnak, de akik senkit meg nem téritenek (É 225)

ha aköre nem volna épitve, de mind annyi zür zavaros veszedelmekben (É 225)

penitentzia által, abban méltabban részesülhessenek, de az illyen állapotban, tanátsot kel (É 226)

magának, és mindenit oda adgya; de arra kel vigyázni, hogy két (É 226)

Apostolt. mind egyikében; mind amásikában, de akeresztyének a kiknek avilágban kel (É 226)

rendeletlen kivánságnak, és szeretetnek,, de annak nem amit törvény szerént (É 227)

illyen hajlandoságokra kellene vigyázni, aválasztáskor, de sött még. a volna ajele (É 227)

arendtöl szent félelemböl el távozik, de ugy mind azon által; hogy (É 227)

szorgalmatoság, az ö kegyelmétöl vagyon., de amidön az a hivatal akadályozni (É 228)

hogy ha azokal szentül élnek, de el kel hagyni azokat, hogy (É 228)

mindenkori jó tselekedetben foglallya magát, de tanáts nélkül, semit ne tselekedgyék (É 228)

ditsöseget nyerni az alázatoságnak uttyain, de ami leg inkáb meg mutattya (É 231)

más embernek fiát atörvény szerént, de nem természet szerént, atörvény azt (É 232)

valo léteket nem kel szégyenleni, de söt még igen kel segiteni (É 233)

polgár társai, mivel babiloniai lakosok, de az kristus hitét, az Éfésus (É 235)

külsö képen abbol valok is, de Isten elött nem abbol valok (É 236)

dologban. azö könnyen valo hitelekért. de nem lehet öket ezzel vádolni (É 237)

mi szemeink minket meg csalhatnak., de az Isten szavaiban valo hit (É 237)

akristusrol. arra nem lévén hivatalos, de kel prédikálani cselekedetel., és élete (É 240)

egész világot hadta volt. el, de azért. az Isten az egész (É 241)

mint mikor le vettyük köntösinket,, de le vetkezni magunkból, a magunkhoz (É 241)

érdemekhez képest valo jutalmat vésznek, de nem ollyat mint azok a (É 242)

hadgyunk hogy nagyob szabadságal szolgálhasuk. de különöson. emeg szeghetetlen valo parancsolat (É 242)

fosztani joszágunktol, és atyánk fiaitol, de tartozunk, az Isteni szeretetnek nagy (É 242)

hagyunk, és boldogabbaká is tésznek., de semmit nem használ. ha el (É 243)

magában. szüntelen kedves Isten elött. de azt kivánnya., hogy azok, kik (É 245)

oltári szenttségek. noha magokban szentek. de ö elötte nem tettzenének, hogy (É 245)

ö szülése. nem hogy tisztátalaná, de söt még tisztábbá tette ötet (É 245)

nem vala arra magának szüksége. de mint hogy akoron nem tudták (É 246)

{…} igen is lehetet volna., de alázatoságbol. az alá veték magokot (É 247)

adgya a gyülekezetnek hogy válaszon, de ö csak maga nem választ (É 249)

kételkednek., mindenre alkalmatosra tarttyák magokot., de a kiket inkáb lehetne pogányoknak (É 251)

hitetni hogy igen igasság szeretö; de a szivében lévö el rejtet (É 251)

az attyához hasonlo hatalma vagyon.: de ugy mint ember. az attyátol (É 252)

nem hogy haragos mester volna., de szelid, és alázatos, mindenek hozája (É 253)

az ö testére valo nézvé. de nem vala ugy mint avétekre (É 253)

vala álmelkodván. halván ugyan aszót. de senkit nem látván, fel kele (É 255)

mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen aválasztottak (É 257)

is kel tsak egyedül igyekezni, de tsak azzal meg nem elégszik-hogy (É 266)

igasság tételt el lehet kerülni. de el nem rejhettyük magunkot az (É 267)

gyermekek. mikor az Istenröl szolunk, de a nékünk elég. hogy az (É 269)

nékem felölletek szolnom, és itélnem, de aki engem küldöt, igaz mondo (É 270)

vegye rendeletlenségekböl., és magához vonnya, de látván hogy nintsen haszna el (É 271)

az ollyanokal., akik noha keresik, de ellene nem mondanak avéteknek, akristus (É 271)

avéteknek, akristus magais keresi öket, de haszontalanul., igasságosé a? hogy minek (É 271)

ha haragra, vagy szeretetre méltoé,. de föképpen azok, kik rendeletlen életet (É 272)

térésire valo kegyelmit. halálakor is, de éppen nem igéri azt azoknak (É 272)

hogy nem kel kéttségben esni, de arrol tsak egy vagyon, ne (É 272)

el hagya, imádásra méltó itéletiböl. de tellyes igaságbol (É 273)

{…} De ha ellenkezö életet élnek tanitásokal (É 278)

mit mondanak, mondgya az üdvezitö., de tselekedetek szerént ne tselekedgyetek, mert (É 278)

szerént ne tselekedgyetek, mert mondgyák, de nem tselekeszik, a fellyeb valoknak (É 278)

a mi jó tselekedetinket lássák, de nem azért kel tselekedni hogy (É 279)

vagyon népének meg szabadulása felöl., de tsak az Isten mindenhatoságában, és (É 281)

akristus kezéböl, ha üdveségünket akarja, de mindent az ö kegyelmétöl várjunk (É 281)

földiek valának, oh! mennyi keresztyének, de söt még az egyházi szolgák (É 283)

szerezenek, és betsületes helyre helyheztessék, de arra nem vigyáznak, hogy ha (É 284)

és ahaszonért adgyák alája magokot, de söt még magokot is féltenék (É 284)

fogják innya azt a pohárt, de azokot ahelyeket nékik nem igeré (É 284)

erejével tehettségivel, és elménkel élni, de söt még ollyanokhoz is folyamodnunk (É 286)

{…} Nem tsak nem lehet, de ugy is kel tselekedni, és (É 286)

és a mellyeket elönkben adgya, de azt nem akarja hogy azokban (É 286)

tselekednünk mint minden rajtunk állana, de tsak az Istentöl kel várni (É 286)

térits meg., és üdvezits minket, de amidön aszentekhez folyamodunk, tsak azt (É 287)

senki nem adgya vala néki, de az ebek is el jönek (É 288)

pedig mondá, nem Atyám. Ábrahám. de havalaki aholtak közül hozzájok mégyen (É 288)

vannak, meg külömböztethetik magokot köntösökel. de annak modgyával., és rendivel (É 289)

mely fö renden lévö legyen. de meg nem kel azért pirulni (É 289)

forditani, tsak a mértékleteségel legyen., de nem kel azokban vetni agyönyörüséget (É 290)

örökké fogunk bánni, hogy tselekedtük, de akor már haszontalan lészen (É 292)

felelének az attya fiai nem de mi királyunk lészszé, avagy birodalmad (É 293)

ez álom, mellyet láttál, nem de én, és az anyád, és (É 293)

szeretni amelyik érdemesebb, és okosabb, de veszedelmes azt ki nyilatkoztatni, és (É 294)

nélkül vétke vala ajákób fiaié, de sött még, a mely tiszteletel (É 294)

gyülölségel legyenek testvér atyok fiához, de még annál inkáb kel szeretniek (É 294)

mig a szöllö meg volt. de leg inkáb az az, idö (É 297)

azok pedig az egyházi pásztorok de még ezen kivül. mindenik keresztyének (É 297)

annak használni,. ö elöttök szollot, de nékünk beszélt, nékünk kel tehát (É 298)

kegyelmit, de kegyelmit adgya nékik,. mert azt (É 299)

a szó ugyan jákob szava, de a kezek, Esau kezei, és (É 300)

lelked, és mondá neki Isaák, de ki vagy te, felelé. én (É 301)

hogy nyerhesen holmi kegyelmeket valakinek, de az Isteni áldás adomány, meg (É 302)

akár mely jóra fordulhatna is, de mindenkor vétek., mert tellyeségel ellenkezik (É 303)

hogy barátimal vigal laktam volna., de minek utánna ez ate fiad (É 304)

vezeti, hogy annak eleget tégyen, de semmi meg nem elégitheti, mert (É 305)

meg tartottad hozám atyai szivedet, de az én gonoszságom méltatlanná tészen (É 307)

büntetés amelyet meg nem érdemlek, de elne vess szined elöl, meg (É 307)

elnem távozik hogy el esék. de söt még eleiben mégyen. hogy (É 308)

ölellye és elsö állapottyában tégye, de arra vigyázon. hogy a véteknek (É 308)

ök is a hitre hivatatának. de ha az igazakot jelenté, nem (É 308)

az Isten kegyelmit mutattya azokhoz, de söt még áldgyák azért az (É 309)

szerelemröl valo versek, és énekek, de söt még a katzágásra valo (É 311)

akik okosabbaknak tarttyák magokot másoknál, de akik magokban meg sem üsmerik (É 313)

a kristus meg világositaná kegyelmével, de mint hogy magokot igen értelmeseknek (É 313)

hogy bizvást kövessék rosz kivánságokot de a mikor akristusnak tettzik fel (É 313)

erös vala, és gazdag férfiu, de poklos. syriábol pedig ki mentek (É 314)

a syriai király hadának generálisa. de poklos volt, és az Isten (É 315)

siettségel engedelmeskednek az Isten parantsolattyának, de azt is meg kel tudni (É 316)

lakosok, nem hajtának a tsudákra, de a mi leg hihetetlenebbé tevé (É 318)

titkainak, és kegyelminek ki osztogatására., de mint hogy nehéz volna a (É 319)

szájában a kegyelemnek szavait, de ezek az igazságok fel háboritták (É 320)

öket, mert szemekre hányá hihetetlenségeket. de még azon kivül is vala (É 320)

nem tsak büneink meg botsátatnak, de még bé töltetünk Isteni szeretettel (É 322)

eszerént tselekeszünk, jól lészen tselekedve., de akár mi modon fedgyünk másokot (É 323)

valo térésit. annak akit feddünk, de elöször visgállyuk meg magunkot. hogy (É 323)

valamely gyalázat ebben aharmadik orvoságban. de akristus inkáb vigyáz a lelkek (É 324)

mí formában mennyen a végben, de tsak az atyánk fiának. meg (É 325)

egy képen, vagy más képen., de arra tartozunk. az alattunk valokot (É 325)

alat vannak. meg kel feddeni, de arra, idöt, és helyt kel (É 325)

mert másként. azt el mulathattyuk. de az érettek valo imádságot elnem (É 325)

másképen nem hogy hasznot tennénk., de még annál inkáb fel inditanok (É 325)

hogy akármiben meg bánttson is. de azért a szeretet melyel néki (É 326)

Hoszu életet igér nékik eföldön, de az a hoszu élet, az (É 327)

a kinek is, ezek képei, de még hoszu életet is ád (É 327)

a melyet házaság törésnek nevezik, de söt még az ollyan kivánságot (É 328)

ne kivánnyuk is azokot igaságtalanul. de akivánságnak nintsen határa, és soha (É 328)

kristus. és a szentek képeit, de azokot nem imádgya., se nem (É 329)

azokot, akiket akép elméjekre. ád, de ezen kivül. anem igaz, valamint (É 329)

ne kénszeritetnénk azt meg mutatni, de az igen valo szent Hieronimus (É 331)

nem ellenkeznek az Isten törvényével, de söt még annak meg magyarázására (É 332)

Ceremoniákbol, ahoszu imádságok meg vagyon; de nem belsö lélekel vagyon. senem (É 332)

amelyet gyakorta kel kérni Istentöl; de hogy ezt a kegyelmet meg (É 332)

vagyunk, de hogy valaki azt gondollya hogy (É 333)

aszenttségekel élnek, amisére el mennek, de azonban avallásnak leg szüksegeseb részeit (É 334)

nem hogy meg gyogyulásokért könyörögnének. de söt még szeretik nyavalyájokot. és (É 336)

az üdveség az sidoktol vagyon., de eljö az ora, és most (É 339)

mind a miket tselekedtem. nem de ö é akristus. ki menének (É 340)

mert ha üsmérné, kivánná is, de ahoz sokan vannak idegenységel, a (É 341)

melyek nem hogy meg enyhitenék,. de de söt még fel gerjesztik (É 342)

nem hogy meg enyhitenék,. de de söt még fel gerjesztik aszomjuságot (É 342)

igen ritka dolog vala elöttök, de ahitböl valo. tisztelet, melyel valának (É 343)

tselekeszem, ki nem menekedem kezeitekböl, de jóbb nékem, tselekedet nélkül kezeitekben (É 346)

azok félvén, szolnak vala néktek. de a juda leánya, nem szenvedte (É 348)

esem, és örökül el veszek. de jóbb nékem tselekedet nélkül kezeitekben (É 349)

az igazságot meg bizonyitották amartyrumok, de hová kel nagyob bizonyság erröl (É 349)

esenek, azok kik hozája támaszkodnak, de söt még, ha hozzája hivek (É 349)

meg szabaditot is ellenségek kezéböl, de sokal még többeket azoknak hatalmak (É 350)

ifiat, a kikröl szól Daniel., de meg nem szabaditá illyen formában (É 350)

annak ugy is kel lenni. de mi akik másokot itélünk. oly (É 351)

akár miképen felellyen ezen halgatásával, de meg akará vélek ereztetni az (É 352)

meg nekik mikor arra szorgalmaztaták. de az ö felelete tellyes vala (É 352)

aki elejekben tészi. egész életeket, de egyszers mind, meg is üsmerteté (É 352)

hogy meg büntettessék atörvény szerént. de nem ollyanoktol, kik ö magok (É 352)

néki természete szerent valo volt, de a mely egyszers mind. kárhoztatá (É 352)

sem egy rendeletlen életü aszszony. de aki vétkeiért meg alázza magát (É 353)

ö magok meg fedhetetlenek volnának. de azö vétkek, ki nem veszi (É 353)

magokot vétkeseknek érzik is lenni, de a büntetés szánakodásal., és belsö (É 353)

vessük, nyomorgasuk helytelen valo buzgoságal, de söt még a felabarati köteleség (É 353)

egyik aszolgálotol. amásik a szabadostol. de aki aszolgálotol. test szerént született (É 354)

szerént, az igéretnek fiai vagyunk, de a mint akor az, a (É 354)

lélek szerént. ugy most is. de mit mond az irás, vesd (É 354)

Istent, lélekben. és igazságban szolgálták. de az Anyaszent egyház. a kristus (É 356)

tsufoltatnak, atest szerént valo keresztyénektöl. de az Apostol azt mondgya, hogy (É 356)

kenyere vagyon, és két hala, de ezek mitsodák annyi közöt. mondá (É 356)

meg erösittse az életnek kegyelmét. de ö azt akarja. hogy bizodalomal (É 358)

még arra nem is figyelmeznek, de ami még mind ezeknél tsudálatosab (É 358)

eledel soha el nem fogy, de söt még, mentöl azoknak számok (É 358)

{…} Igen is táplálhatta volna, de minket arra akara tanitani, hogy (É 358)

egyéb. hanem az Isteni szeretet. de ollyan fényes szeretet, szent Agoston (É 361)

Istentöl, ki mindennek böségel adgya, de hittel kérje, semmit nem kételkedvén (É 361)

noha akarnák szolgálni az elsöt, de egyszers mind a másikát is (É 362)

azoknak, akár mi képén érttsük., de a Mennyei Atyának háza, az (É 364)

minek elötte kinyilatkoztassa a népen, de nem azért, hogy a népért (É 367)

meg büntesse az engedetlen fiát, de aki mind azon által, nem (É 367)

semit nem mondanak néki, nem de bizonyal meg üsmérteké a fejedelmek (É 369)

a fejedelmek. hogy eza kristus, de ezt tudgyuk honnét valo légyen (É 369)

és én magamtol nem jöttem, de igaz az, aki engem küldöt (É 369)

lett tudosab. a tanitoi fölöt. {…} de ezekböl nem következik. hogy ne (É 370)

igen is kel azokot tanulni, de alázatoságal, engedelmeségel. ugy mint illik (É 370)

ördögöt, mert el ronttya uralkodását. de öis fel indittya, és fel (É 371)

sidok., mind pedig halálát keresék. de ö mind azon által. követé (É 372)

annak dolgát. ki öket küldötte, de azt nagy állandoságal, söt még (É 372)

szert ezekre a jó erköltsökre, de ezeknek gyümöltse örökké fog tartani (É 374)

az Isten meg nem halgatya. de aki Isten tisztelö, és az (É 376)

melyböl tsak akristus gyogyithattya meg. de sokal nagyob tsudával; mint a (É 376)

a szüléi vétkekért született vakon, de akristus feleletéböl meg láták hogy (É 376)

testi, akár lelki légyen a, de azon kivül, rend szerént nem (É 376)

vakon szülesen, valamint akristus mondá, de az Isten, azö vaksága által (É 377)

lázár ez iránt nagy példák, de hová kel nagyob. mint a (É 377)

hogy a vakot meg gyogyitaná. de még aláto embert ìs meg (É 377)

meg kenték, és hittek akristusban, de amég nem vala elegendö. mert (É 378)

és ki is rekeszték asynagogábol. de ö ezen meg nem ijede (É 378)

kik alázatoságal; meg vallyák vakságokot. de azok, kik magok hittségekböl, meg (É 379)

a fiu idövel meg hala, de a proféta. imádságival. fel támasztá (É 381)

holtat. fel nem támaszttyák is, de jó példájokal., és könyörgésekel, lelki (É 381)

magtalan vala akristus el jöveteléig, de aki az után sok számu (É 381)

törvénynek. a melyek félelmet okozhatának., de szeretetet és éltetö elmét nem (É 382)

{…} Nem haragbol. de söt meg alázatoságbol. mondá, attol (É 387)

lázár a mi barátunk aluszik, de el mégyek hogy az álombol (É 389)

higyetek, hogy ót nem voltam. de menyünk el hozzája (É 389)

bátyám meg nem holt volna. de most is tudom. hogy valamiket (É 390)

mindenkor meg halgatz engem. de enépért, a mely környül áll (É 391)

addig mindenhato segittségivel akegyelemnek életében, de mihent sugarlásit el kezdi mulatni (É 392)

szenttség szerént valo fel oldásal., de noha szabadságok is légyen arra (É 393)

sok szent Atyákot hozhatnék elé, de azok közül tsak szent Gergely (É 393)

hogy ha el feletkeznék is, de én el nem feletkezem rolad (É 394)

azt tsak egyedül ö tudhatta. de hogy meg mutassa a sidoknak (É 397)

irigységböl, valo hogy ö itél, de ö mindeneket valojában lát, és (É 398)

szabad legyen is azokot kérni, de azokot nem ugy adgya, hogy (É 399)

felelé Jesus. énnekem ördögöm nintsen, de tisztelem az Atyámot, és ti (É 401)

ti hozátok hasonlo hazug lészek, de tudom ötet, és az ö (É 401)

azért asidok és mondák néki. nemde jól mondjuké mí. hogy samaritanus (É 401)

valo igasságot bé vették volna, de söt még hamiságal vádolák. és (É 401)

és a világ halgattya öket., de akik Istentöl valok, halgattyák az (É 402)

Istentöl valok, halgattyák az Apostolokot. de a kik nem Istentöl valok (É 402)

{…} Ez két irtoztato káromlás; de mint hogy a samaritanus név (É 402)

azért erre meg sem felele. de erre a mondásokra, hogy ördöge (É 402)

a tsuda tételekre valo hatalmát, de erre a káromlásra. tsendes elmével (É 402)

mondván, Én nekem ördögöm nintsen, de tisztelem az Atyámot. és ti (É 402)

szent Agoston. tsak minket illet,, de a mi betsületünk a felebarátunké (É 402)

hamis vádolásokal, a kegyetlenség volna, de azt a kristus példájára, kegyeségel (É 402)

az a ditsöség semmi volna. de elehetetlen vala, mivel tsak az (É 403)

és életeknek meg jóbbitását kérik, de azt ollyan hidegségel, és imel (É 406)

volna minden erejeket semmivé tenni,. de vakságok miat. ök tehetetlenségnek tulajdonitották (É 407)

mondván, hogy ö el mégyen. de ök oda nem mehetnek nem (É 408)

Minden bizonyal meg gátolhatta volna, de el kerüli az alkalmatoságot, nagy (É 413)

hogy a világi ditsöséget keresné de söt még azért gyülölik, és (É 413)

tsak követi az Attya akarattyát. de még abban a szem pillantásban (É 413)

azt tselekeszük amit Isten akar; de nem olyan formában, se nem (É 414)

midön hallyák hogy öket rágalmazák. de söt még kedv keresésböl, ök (É 414)

is. kik nem hogy szánnák. de sött még tsufollyák a mások (É 415)

mert az, az ö munkájok, de atermészetet kel bennek szeretni, az (É 416)

azok bizonyságot tésznek én felölem, de ti nem hisztek, mert nem (É 417)

tételeivel meg is bizonyitotta vala, de ök azt nem hitték, mert (É 417)

és bé kelletett volna venni., de ezeket az ö irigységek meg (É 417)

ha szinte juhok voltak is. de hüségtelenségekért. gödölyéké lehetnek, valamint ellenben (É 419)

egyedül. tsak az Isten tudgya. de az ollyan akit alélek üsméret (É 419)

a bizodalma, remélheti is azt. de azt is ugy. hogy rettegésel (É 419)

igaságal és érdemünk szerént büntet, de aki azt gyakorta irgalmaságábol tselekeszi (É 421)

akiket az Isten meg itéli, de még maga is meg itéltetik (É 424)

ne adgyon másoknak, abal itéletre; de külömbözést kel tenni, mivel nem (É 425)

tekinté is ötet mint Istent, de mindenek felet azt kelletet volna (É 425)

nagyá, és nagy hirüeké lenni, de idövel el töröltetik nevek, valamint (É 427)

világ szeretöi, szeréntsés napoknak nevezik, de a melyek Isten elött boldogtalanok (É 428)

jób, hogy gyönyörüségben töltik napjokot, de egy szem pillantásban, akoporsoban szálnak (É 428)

ök. nem hogy benne hinnének. de veszedelmére igyekeznek. ez az irtoztato (É 430)

kivánsagokot, üldözvén a jó erköltsüeket, de a kik gyakorta. hasonlo Isteni (É 430)

volna néki azt a gondolatot, de mint hogy mindeneket a szent (É 431)

hogy a népel meg gyülöltesék., de azt meg nem gátolhatván hogy (É 433)

nékik kivánt, jóval fizettek volna. de minden igyekezetek avolt. hogy el (É 433)

embert, de ugy mint Isten, magában, igaságal (É 434)

hagyák öket, és melléje állának. de leheteé ennél balgatagab gondolat, ennek (É 435)

tarttyák magokot az Isten uttyaiban, de tsak az elmelkedésel maradnak, és (É 438)

se a magokhoz valo szeretettöl., de söt még magok felöl sokat (É 438)

ollyan aszszonyokrol kik mindenkor tanulnak, de soha el nem érik az (É 438)

a setettség el nem lep., de söt még elé megyünk a (É 439)

embernek aláb valora tenni magát, de bünös lévén, még is kevélységböl (É 440)

ne üsmernék az ö Istenségit, de söt még az ö Istenségit (É 441)

kevesen tarták, az ö Istenségit, de az Atya fel támasztván ötet (É 441)

halgasuk ötet, és engedelmeskedgyünk parantsolattyának, de föképpen szükséges ezekben a szent (É 442)

tettzet, és külsö képen volt, de valojában el nem hagyta volt (É 442)

hagyta öket. azért hogy szenvednek, de söt még inkáb kel benne (É 443)

nevezetes dolgokot szoktak fel jegyezni, de mint hogy annak emlékezete el (É 447)

sidok meg ölék a kristust, de az Isten fel támasztá. viszá (É 448)

ö nevét. az emberek elméjiböl, de az Isten. ugyan az ö (É 448)

tanyitaná; senki el nem hihetné, de ez a jövendölés mely akristus (É 450)

ortzája, meg vettetett, és gyaláztatot, de ha meg tekénttyük ahitnek szemeivel (É 451)

testesült Fia, az emberi természetben, de tellyeségel tiszta természetben, vala egyedül (É 451)

vétkesek vagyunk. de mitsoda büneinkhez valo gyülölséget nem (É 453)

és valoságosan meg nem térnek, de az ollyan lelkeknek. kik valojában (É 455)

kel. és magokot meg alázni, de el nem kel magokot vonni (É 455)

képen., valamint az elsö idökben, de amostani büntetése annál is irtoztatobb (É 455)

uram nem tsak a lábaimot, de a kezeimet is. és a (É 456)

tsak a lábait mossa meg, de tiszta mindenestöl, ti is tisztak (É 457)

mindenestöl, ti is tisztak vagytok, de nem minyájan, mert tudgya vala (É 457)

emind jó, és igasságos dolog, de amidön nem akara engedelmeskedni annak (É 458)

midön minket fellyeb akar emelni, de ugy, ha. valoságal láttyuk arra (É 458)

tsak a nagyra vágyástol vagyon, de az ö akarattyát látván, engedelmeskedni (É 458)

mind meg ölik a lelket, de a lehetetlen, hogy a lábokhoz (É 458)

essetek, a lélek kész ugyan, de a test erötlen, ismég másodszor (É 464)

meg, mondá nékik a tisztarto, de mi gonoszt tselekedet, azok pedig (É 467)

Nem hogy meg szabaditották volna. de söt még az Istennek tsudálatos (É 469)

ö. és mondgyák ö véle, de ne az én akaratom, hanem (É 470)

és akaratunk ellen szorongatnak minket, de akristusban azok az okoság alá (É 471)

szókón, a lélek, kész ugyan. de a test erötlen (É 471)

Isten szolgálattyára, és a szenvedésre. de a nem elég; és nem (É 471)

hogy a bünösököt magokban szálittsuk, de azért kéttségben nem kel esni (É 472)

valami leg keserveseb történhetik rajtunk, de ahoz készüllyünk nagy vigyázásal, szüntelen (É 473)

külsö tselekedet a mely tanáts, de belsö képen. abban az akaratban (É 473)

és az indulat halgatásban légyen., de az igazságnak szollani kel., nagy (É 473)

akárhozattaknak bánások, örökké fog tartani, de haszantalanul., hová lehet irtoztatob dolog (É 474)

halgatni, vagy ha halgattyák is. de nem visgállyák, de söt attol (É 475)

halgattyák is. de nem visgállyák, de söt attol. is tartanak, hogy (É 475)

és tisztelettel. tisztelvén a kristust, de szivekben, és minden magok viselésiben (É 476)

és szomoruságal veszik a kereszteket. de akik idövel azokot békeséges türesel (É 476)

hatván az elmét. sirásra indithattya, de hogy valoságal részt vehesünk szenvedésibe (É 476)

{…} De söt ellenben., az egész világ (É 477)

nyerni nékünk a hitnek kegyelmét. de ha szinte le szállot volna (É 477)

magokal. el akarták volna hitetni. de semi nem elegendö az ollyan (É 477)

jó tselekedetinkel, meg teresünk allandoságát., de ha a jó latornak példája (É 478)

szent Bernárd. kéttségben ne esél., de az egész szent irásban tsak (É 478)

vagyon., azért magadnak ne igérj, de másként is azok, kik utolso (É 478)

addig az oráig az üdvezitöt, de mihent látta. engedet a kegyelemnek (É 478)

az Isten illyen irgalmaságot tészen., de ez igen ritka, fö képen (É 478)

szent Agoston szerént. melyben akarnának, de akor meg nem térhetnek, ugyan (É 478)

testet, a mi üdveségünknek áldozattyát; de inkáb tselekedetinkel, és tiszta életünkel (É 479)

kivánságoknak, a melyeket el hagyták, de élnek Isten elött, mert tsak (É 481)

nem rejtenék avilági szeretet elött, de ki terjesztetik avilágoságra, a midön (É 481)

és hasonloká tészi öket magához. de hogy abban a ditsöségben hozája (É 481)

láthattyák az ö valoságos nagyságokot, de akoron. egészen ki mutattyák magokot (É 481)

Igen is azt kelleték hinniek, de abban inkáb követék buzgoságokot, szereteteket (É 482)

szerént legyenek kivánságink, és tselekedetink, de azok ellenkeznek az ollyan elmével (É 486)

nem vett is külsö képen, de még is nintsen jó itélettel (É 487)

tekintvén méltatlanságát jelt ada néki, de nem az ö ellenségeinek. kezekböl (É 490)

gyermekeket táplállyák., vajal és mézel, de azzal fellyeb valo lészen atöbbinél (É 491)

hogy azért fel magasztalná magát. de ugy tettzik mint ha azt (É 494)

már nagyobat nem lehetne kivánni, de azzal tartozunk, hogy minden tehettségünkböl (É 500)

imé ahely, ahová tették ötet, de mennyetek el, mondgyátok meg atanitványinak (É 501)

{…} Elegendö a kristusban hinni, de elö, és szeretettel valo munkálodo (É 504)

ördög. is hiszen. és retteg, de azért nem üdvezül (É 504)

napja ma, hogy ezek lettek. de némely közüllünk. valo aszszony állatok (É 504)

kelleték születni akristusnak, test szerént; de a pátriárkáknak, test szerént valo (É 509)

meg valamint a több emberek, de fel támadván. igereti szerént, tartozunk (É 511)

hogy áldozattyával el törölné vétkeinket. de az is szükséges vala, hogy (É 511)

feddette volna öket hálá adatlanságokrol, de még tsudálatra méltó, kegyes szókkal (É 512)

szemekre veté a sidoknak vétkeket, de meg is enyhitté beszédit, hogy (É 517)

nem kel. gyalázattal illetni abünöst, de söt még vigasztalni kel ötet (É 517)

az által szabadittya meg avilágot, de azal azö vétkek kisseb nem (É 518)

az emberi nemzetnek meg váltására., de mint hogy ök magok tsak (É 518)

meg álla Jésus a parton, de nem üsmérék meg a tanitványok (É 518)

nem értené a mit olvasna, de az Isten hozája küldé filepet (É 523)

hullatásokot kel Isten elött hinteni., de ugy mint magdolna, szeretetböl, a (É 525)

azok nyerik meg. akik könyörögnek. de nem hideg, se nem ideíg (É 525)

együt szent pál mondása szerént, de keresni kel ötet tselekedetivel., alamisnálkodásival (É 525)

vala az Istennek békeséges türésit. de a görög versio azt mondgya (É 527)

követik. és hozája kaptsollyák magokot, de nem elegendö ezeket a fogadásokot (É 528)

akar velünk tenni a kereszttségben, de aki meg szegi ennek a (É 528)

valo meg egyesülésnek ereje által, de az ö böltseségének rendeléséböl (É 529)

látá a lepedöket le téve, de bé nem soene, el érkezék (É 535)

bizonyosok lehettek volna fel támadásában. de az Isten ezt meg engedé (É 537)

mint a tévelygö juhok voltatok. de meg tértetek most a ti (É 541)

is az emberekre valo nézve. de Isten elött, mindenkor vétkesek maradunk (É 541)

egy kevésé el tévelyednének is, de idövel hozája viszá térnek, vagy (É 544)

is lésznek attol örökösön rekesztve. de nem elegendö az üdveségre azon (É 544)

pedig örül, ti pedig szomorkodtok, de a ti szomoruságtok örömre fordul (É 548)

ötet az után nem láthatnák., de kevés idö mulva viszá fóg (É 549)

után, de láthatatlan, és szenttség képen ót (É 550)

hihetetleneknek tettzenek az emberi elmének, de mit felelhetni a kristusnak, az (É 550)

vagyon titkos és szenttség képen., de mind azon által igazán, és (É 550)

amelyekért örökös háláadásal tartozunk néki, de ez a szent Apostol azt (É 552)

a fellegek azt el fedezik, de az az Isteni. nap, mely (É 552)

szabjuk hajlandoságinkot, és magunk viselésit. de keveset beszéllyünk, és figyelmeteségel; mert (É 552)

és hellyesen inttsünk is valakit., de ha indulattal vagyon, nem lészen (É 553)

nem kérd engem. hová mégy, de mivel hogy ezeket szollottam néktek (É 553)

néktek, szomoruság töltötte bé sziveteket, de én igazságot mondok néktek, használ (É 553)

még sokat kellene néktek mondanom, de most elnem viselhetitek, mikor pedig (É 553)

Igen is meg adhatta volna, de aböltsesége nem engedte hogy azt (É 554)

az Attya azt kedvesen vegye, de ez egyik sem lehete meg (É 554)

és hogy mit kellesék tselekedni, de aki azt tsak könyen, és (É 557)

komuniot, és más jó tselekedeteket, de azt, meg nem tekéntik, hogy (É 557)

mert lehet bizonyos jót tselekedni, de azzal tisztán nem maradnak, a (É 558)

sokat imádkoznak, a szenttségeket gyakorollyák. de akik a világi szokásokhoz alkalmaztattyák (É 558)

könyörgünk, kérvén az örökös jókót, de azokal. a földieket is ohajttyuk (É 560)

valoságal kérnek az ö nevében, de abban bizonyosok lehetnek, hogy az (É 560)

életét adta, ha sok fáradságalis, de viszá kel ötet hozni az (É 562)

hasznát nem látnok is munkánknak, de minden bizonyal: annak jutalmát veszük (É 563)

mint mi az el vételre, de buzgo könyörgésinkre adgya meg kegyelmit (É 564)

nagyob buzgoságal. és szorgalmatoságal. imádkozni. de leg elsöben is azt kel (É 565)

egy ember aki magában gonosz, de a ki mind azon által (É 566)

izben meg jelennyék, ahit erösitésére, de még azis szükséges vala, hogy (É 568)

szenvedésekre, kinokra, és ahalálra, szenvedének. de gyözedelmesek maradának., és a halálok (É 571)

a meg ölni valo juhok. de mind ezekben gyözedelmesek vagyunk. azért (É 571)

az Apostolok is azokal bizonyitottak, de még továb; azt láttyuk hogy (É 572)

által vitték tehát azt végben, de ugy a mi vallásunk és (É 572)

minden hato Istennek segittsége nélkül. de mind ezek után az Apostolok (É 572)

beszéllet, járt, mennyekben fel ment, de nem látták az ö Istenségit (É 572)

sem foghatták meg, valamint mi, de látván anyilvánságos bizonyságokot, ök azokot (É 572)

az igaz nem lett volna, de sött még nyilvánságos, mert könnyü (É 573)

tehát szentelni a mái innepet, de ne ugy hogy tsak a (É 573)

el nem olttya a szeretetet, de azokra okot nem ád, se (É 575)

a synagogáktol meg fosztnak titeket, de eljö az óra. hogy minden (É 576)

üsmérik az Atyát, se engemet. de ezeket szollottam néktek, hogy midön (É 576)

és en bennem semie nintsen. de hogy meg üsmérje a világ (É 580)

ha hiven meg tarttyuk beszédit, de az illyen drága ajándék, azt (É 581)

szerént folyon., és mennyen végben. de az illyen békeség, ahitnek szemei (É 581)

hogy azt el venné tölünk, de söt még meg erösitti, az (É 582)

jött hogy ötet meg öletesse; de ö benne semmi vétket nem (É 582)

tarták helyesnek, az Apostol tselekedetét. de a midön okát adta volna (É 584)

adgya is az Isten kegyelmét, de tartozunk atörvény alá vetni magunkot (É 584)

hálálhattyuk az illyen nagy szeretetet. de ami még tsudálatosab., ahogy azért (É 585)

veszik bé, az Évangyéliumi tanitásokot, de ö meg nem elégszik, a (É 585)

adhatta nékik a kristus kereszttségit, de nem abérmálást. a mely a (É 588)

és szeretettel valo hit által. de mint hogy magunktol hozája nem (É 593)

vonása. tellyes erövel, és hathatoságal, de ö nem erölteti akaratunkot, se (É 594)

söt még a mit gyülölt., de nem eröszakal, mind azon által (É 594)

és ajóknak mellyeket akarunk tselekedni, de az az eröszak kedves, és (É 594)

hogy meg gyengitené a szabadságunkot, de söt még, meg erösitti, fel (É 594)

a testi élet táplálására valo, de a kristus maga lévén az (É 595)

siet a menyei haza felé de ez az új manna, sokal (É 595)

ez elég volna egy filosofushoz, de azokot szeretettel. és alázatoságal szenvedni (É 600)

veszedelem, üldözés, vagy a fegyveré,? de mind ezekben gyözedelmesek vagyunk, azért (É 600)

nem hogy gyogyulásokot kérnék de gyakorta, anyavalyát sem érzik, söt (É 602)

aki azt meg akarná fogni, de meg más részint, hálá adatlanság (É 604)

enyimet tekénted. kárhozatra vetz engemet, de ha amagadét tekinted, meg koronász (É 605)

haláltol, és nékünk életet adna, de örökös életet, de a mi (É 610)

életet adna, de örökös életet, de a mi leg inkáb fel (É 610)

nem, ami szeretetünkért valo jutalom, de söt még ami szeretetünknek az (É 610)

az Istennek kelletet volna adni. de a mi leg inkáb háláadásra (É 610)

jó, és nem tsak szabad, de tartozunk is félni olyan nagy (É 612)

nem tselekedhetel. az igasságnak szeretetéböl. de az Istentöl kel kérni. azt (É 613)

szeretet meg gyengitti a félelmet. de a fiui szeretetröl el mondhatni (É 614)

önéki. szeretetiért, szeretetet nem ád, de mely kevesen vannak az ollyan (É 614)

még másut parantsollya az itélést. de az igasságnak rendi szerént., meg (É 615)

egyeztetvén itéletünket az ö itéletivel, de tilttya, és kárhoztattya az igasságtalan (É 615)

adologban, akor nem kel kárhoztatni, de jová sem kel hagyni a (É 616)

azt az igasság meg engedi. de tartozunk kárhoztatni mind azt, valami (É 616)

és az Apostolok után itélünk, de nem kel kárhoztatnunk felebarátunkot, tsak (É 616)

sokal nagyobbal lészen mi hozánk, de meg ellenben, sokan akeresztyének közül (É 616)

a menyei uton vezetni minket., de azt, sálai szent Ferentz mondása (É 616)

gyalázák az ö drágalátos vérit, de mind azon által. erre arettentö (É 619)

nem bünteti öket láthato képen. de az ö büntetése. annál is (É 620)

az igyekezetben nintsenek, Communikálnak ugyan, de nem tápláltatnak, ámbár valoságal szájokban (É 621)

el mondhatni. hogy gyilkosa attyafiának, de sött még ezért, magának is (É 624)

kit gyülölünk, akár ne igyekezünk, de gyilkosok vagyunk, egyedül a szivünk (É 624)

eletét el nem veszük is, de el veszük a lelke eletét (É 624)

néki tartozunk, nem tsak atesti. de a lelki életunkért is, illyen (É 624)

adásul, aldozzuk néki testi életünket, de mint hogy ö magának arra (É 624)

szivel szánnyuk, és kezünkel segittsük, de a kitöl a segittség nem (É 625)

magokot ettöl a menyei vatsorátol, de sött még anyira voltak, hogy (É 626)

üdvezülhetnek, ellene kel azoknak mondani., de ha valamely hivatal, tiszttség. és (É 627)

nevelésire, és a tselédgyek. gondviselésire. de avilági dolgokot is ollyan formában (É 627)

magában, mert az Isten munkája, de azt nem lehet vétek nélkül (É 627)

{…} Nem hogy nem kellene, de tartozunk azzal., hogy jó modal (É 630)

valami szükséges testünknek, és lelkünknek, de mind ezeket, nyughatatlanság nélkül kel (É 630)

a mely minket fel háborithatna, de arra is kel vigyázni, hogy (É 630)

éllyünk, ne tsak az eledelel. de minden világi dolgokal. a mellyekel (É 630)

rosz élettyeket., és öket oktassuk, de egy ollyannak. aki gyenge, félénk (É 632)

hogy el hagyná az igazakot, de söt még gondgyokot viseli. és (É 633)

el tévelyedtek az Isten uttyárol., de sött még annál nagyob szorgalmatoságal (É 633)

mi bennünk vagyon. mondgya akristus de anem láttzik még mostanában, most (É 635)

keresztyének, az Isten fiai vagyunk., de nem természetböl, valamint az ö (É 636)

éttzaka munkálkodván, semit nem fogtunk, de ate igédre, meg eresztem ahálot (É 637)

külsö képen valo végben vitelében. de rend, hivatal, és akristus lelke (É 638)

ö egyeségében vannak külsö képpen, de akik. sok viszá vonásokot és (É 638)

után. nagyob haszonal járulhassanak ahoz, de el kel kerülni, hogy ne (É 639)

melyek el vesztetnék velünk. hivataloságunkot, de hogy a kristust követhesük, elsöben (É 639)

indulattyát, az Isten akarattyának tulajdonittyuk, de az illyen nagy dologban, a (É 640)

és anyáktol kel tanátsot kérni. de akiktöl tanátsot kérünk, azoknak nyisuk (É 640)

és abban meg kel maradni. de a midön akadályára lenne üdveségünknek (É 641)

ugy ellene mondanánk az Istennek, de ha ollyan rendben vagyunk, a (É 641)

Anyaszent egyházának fel álitására. valokot, de erre a rendre hiván öket (É 641)

ha a jonak követöi lésztek, de ha valamit szenvedtek is az (É 642)

se Istennel, se magunkal. bekeségben. de azt igaz uton kel keresni (É 644)

többi semmi sem volt nálok, de akristus, aki adolgot magában tekénti (É 647)

volt: abüntetésre, jól is tartották, de a kristus szerént, egy ók (É 648)

veszik. a mi szükséges táplálásokra, de tsak az urtol várják, szolgálattyoknak (É 655)

rázák, az illyen büntetés irtoztato. de igasságos (É 655)

szorongatásokban fognak bánkodni, és suhajtozni, de az a bánkodás, és suhajtás (É 657)

mely tsufságot tégyen rajta avilág, de nagy álhatatoságal kel meg maradni (É 657)

{…} Nem tsak lehet, de azal tartozunk is, nem azért (É 659)

már aláb valonak tenni magát. de mint hogy abban a bünös (É 662)

meg testesülésének szem pillantásátol fogvást. de magát ember fiának nevezte halando (É 662)

ötet annak, a mi volt, de az Attya, fel támasztván ötet (É 662)

sido nép oktatására küldöt el, de nem vala még anyi ereje (É 664)

és rabjává lett., atesti kivánságoknak, de az ember, alelki születés által (É 664)

hajlandoságinak, alázatoságban, és szegénységben éll, de azt nem látod hogy mi (É 666)

sem azt ajót amit remél. de azt nem tudod honnét jöjjön (É 666)

töltik, valamint ez a farisaeus, de akik nem tudgyák valamint ö (É 667)

Isten parantsolt nékik, hogy mondgyák, de ök azt nem látták amit (É 667)

azt nem látták amit hirdettek. de én láttam a mit hirdetek (É 667)

ki tanullya az Isten titkait, de az Ember Fia. aki veled (É 668)

ö az égböl le szállot, de azt el nem hagyta, testben (É 668)

kéri amái napon valo imádságában, de azt nem parantsolta. hogy meg (É 673)

hittel, és ötet nem halgattyák, de ha engedelmeségel fogják halgatni az (É 674)

terjeszék, és azokot meg tartassák. de söt még eszerént bánni tsak (É 675)

fosztották ki ötet minden hatalmábol, de az ur az ö hamiságát (É 676)

vélek. valamint egy más embert, de még azzal a kérdésel, arrais (É 679)

Anyaszent egyháznak egyedül valo fundámentuma, de arra a fö, és szükséges (É 680)

az Anyaszent egyház egyeségének közepe, de meg válhatatlan atöbitöl, és akitöl (É 680)

az Évangyélium alá vetik magokot. de ezeknek az elsö köveknek, és (É 680)

vannak, annak aközönséges szent Anyának, de mind soha eröt nem vesznek (É 680)

tétetni, akristus a mi fundámentumunk, de ö tsak azokot tarttya, akik (É 681)

erejével, melyet akristus adot pásztorinak, de hogy viszá ne éllyenek ezen (É 682)

alázatos bünösököt, a fel oldoztatásokért, de más felöl rettegni kel azért (É 682)

Atyainknak sok féle képen szollot., de az utolso idökben a maga (É 683)

asztalhoz, belsö örömel kel járulnunk, de elegyes légyen tisztelettel valo félelemel (É 686)

annak az örökös jó. birtokának, de azt meg kel tekénteni, hogy (É 687)

magának tulajdonittaná az Isten ajándékit, de azokért, minden ditsoséget, és ditséretet (É 687)

alolla az embereket fel szabadittsa, de most élvén, az Istennek éll (É 696)

élnünk, álhatatoságal kaptsolván magunkot hozája, de ezt akristusban vihettyük végben, aki (É 696)

szükségek is vagyon a segittségre, de bizodalmok is lehet, a midön (É 697)

nélkül semi jót nem tselekedhetnénk, de azzal nintsen nékünk semi se (É 698)

tsak ez is ritka mostanában, de mit lehet többet tselekedni Istenért (É 699)

okot, se alkalmatoságot nem adnak, de ezeken kivül vétkes, mert az (É 700)

légyen is az elsö indulat, de mind ezek tilalmasok, az Apostol (É 700)

erköltsüek, annak vége ahalál, de az örökös halál, mert az (É 702)

a kristusnak pedig örökös társai, de ugy ha együt szenvedünk, hogy (É 706)

létünknek, mi annak valamiben tartozunk, de nem mindenben, tartozunk arra gondot (É 706)

keresztyeni jó erköltsök végben vitelébe. de nem hogy tartoznánk néki hajlandosági (É 706)

élni, és engedelmeskedni rendeletlen kivánságinak, de söt tartozunk azok ellen állani (É 706)

melyeket a vétek hagyot atermészetben, de söt még alelki vétkeket is (É 707)

nem hogy azt meg gyengittené, de söt még neveli, és erösiti (É 707)

mind lába, mind keze vagyon. de ezeknek ugy veszi hasznát. ha (É 708)

emberi szabadság néki meg maradot, de beteg lévén, szükséges hogy az (É 708)

haragjátol, és boszu állásátol félni, de a nem elegendö abünös meg (É 709)

minket. és örökös társaivá tett, de mint hogy szenvedésekel nyerte meg (É 710)

és helyt készithesen magának menyekben. de emég nem elegendö, hogy a (É 712)

aki nem akar penitentziát tartani. de gyakorta meg adgya az alamisnáért (É 712)

ideig tarto, és nyomorult életét, de agazdagnak, azért vagyon szüksége a (É 713)

kösziklábol, aköszikla pedig akristus, vala, de sokakhoz közüllök nem volt kedve (É 714)

kisértetni, a mit el szenvedhettek, de akisértettel elö menetelt is szerez (É 714)

{…} De söt még anagy veszedelmekre volt (É 715)

a mit meg engedhetne haragjában de veszedelmunkre, ezért is int minket (É 716)

jött el még az után. de Isten lévén, még Abrahám elöt (É 717)

a mely a fellyeb valok, de söt még az Isten ellen (É 717)

Anyaszent egyház oszlopa volna is, de romlandob volna anád szálnál, de (É 718)

de romlandob volna anád szálnál, de mindenek felet az ollyan vigyázon (É 718)

bizodalomal kérni az Istennek segittségit, de mi erösitheti meg inkáb az (É 718)

tsudálatos türésel szenvedi azt most, de nem fogja azt mindenkor szenvedni (É 721)

meg szeplösittik az ö házát, de nem tsak azok ellen kik (É 721)

se Isteni félelem nintsen bennek, de sokal inkáb meg mutattya az (É 721)

külömbségek vannak pedig az ajándékokban, de ugyan azon lélek, és külömbségek (É 722)

és külömbségek vannak a szolgálatokban. de ugyan azon az ur. és (É 722)

ur. és külömbségek vannak atselekedetekben, de ugyan azon az Isten aki (É 722)

valamely oktalan állat képe eleiben., de ki ki istent tsinál magának (É 723)

vallást tésznek, a nevit viselik, de meg tagadgyák tselekedetekel, {…} élettyekel káromollyák (É 723)

áll, az Anyaszent egyház guberniumja, de tsak egy ur rendelé ezeket (É 724)

gyogyitani, ördögököt üzni, tsudákot tenni, de tsak azon egy Isten tselekeszik (É 724)

az Atyátol, és a Fiutól., de ámbár a Három személy egyaránt (É 724)

szinte azokban nem estek is, de tsak egyedül a kegyelem örzötte (É 726)

Isten légy kegyelmes nékem bünösnek, de elegendök valának ezek, az irgalmaság (É 728)

és azt követni kel szeretettel. de emég nem elegendö, azt meg (É 729)

kegyelmével valo Évangyélium üdvezit minket, de tsak azokot üdveziti, akik azt (É 729)

valo munkálodasa a szabad akaratnak. de, mondgya szent Agoston, hogy azt (É 731)

egész szabadságal. és szeretettel tselekeszi. de azt akegyelem tselekedteti véle, munkálkodván (É 731)

mi magunktol, de ami elégséges voltunk az Istentöl (É 734)

magunktol jót gondolni, mint magunktol, de a mi elégséges, voltunk, az (É 735)

is szent, igaz, és jó, de avétek, az az arosz kivánság (É 735)

mert akristus által üresül meg. de a mai napig. midön Mojses (É 736)

Évangyéliumában hittenek, tizenkét saeculumoktol fogvást, de ha nagy boldogság a kristust (É 737)

az ollyanoknak kik ötet üsmérik de nem szeretik, nem követik, söt (É 737)

mely feleletet tén, igen rövid, de mindent magában foglal. az üdveségre (É 738)

tölti, ha baráttyát, attyafiát, szereti, de a kristus meg mutatá néki (É 738)

nem hogy meg segitették volna, de tsak el mentek mellette, jelentik (É 739)

meg nézék, a léleknek sebeit. de az után akarattyokra hagyák, hogy (É 739)

alélek gyors. mondgya az ur, de atest gyenge, kinek, kinek arra (É 740)

gyogyulás, se egésség, se üdveség, de hogy hasznát vehesük gond viselésinek (É 740)

bizony atörvényböl volna az igazság de az irás, mindeneket abün alá (É 742)

örökös, mint maga az Isten, de másként is, közben járó nem (É 744)

ugy az ellenkeznék az igérettel, de anem lehet, mert amint az (É 744)

felelvén pedig Jésus, mondá nem de tizen tisztultaké meg, és akilentze (É 745)

midön hasonlo nyomoruságban lévökel vannak, de azt is el mondhatni, hogy (É 745)

meg gyógyittá midön utban volnának. de meg akará nékünk világosan mutatni (É 746)

minek elötte a papokhoz mennének, de akor is ugy botsáttya meg (É 746)

Istennek nintsen semmi szüksége javainkra, de nékünk véghetetlen szükségünk vagyon ö (É 746)

tehát az ö kegyelminek áldásit, de az a háláadás kegyelem, és (É 746)

szép dolgokot teszünk fel magunkban,. de mihent az Isten segittségiböl, meg (É 747)

gondolatlanság, vannak pásztorok. és doktorok, de majd senki sem gondolkodik arrol (É 749)

az igeknek, a melyeket hallunk, de sokan akeresztyének közül, oly keveset (É 750)

a mellyek nem illenek akeresztyénekhez, de akor is, a sok költtségel (É 751)

vetette, hogy el vesztené ötet, de hamit tehetz. segély bennünket, könyörülvén (É 751)

oroszlány, ugathat mint a komondor, de lántzon lévén, senkit el nem (É 752)

és semmi nem lehetetlen néki, de az unadalom a melyel vagyunk (É 753)

magunktol semmit nem tselekedhetünk. is, de mindent tehetünk akegyelemnek segittségivel. tsak (É 753)

meg lehetö lesz nékünk minden. de könyüis lesz, a kristus járma (É 753)

ellene, ha szivünkböl meg térünk, de mint hogy mi magunktol, semeg (É 755)

adig még gonoszságában meg marad; de mihent a kegyelem meg szabadittya (É 755)

atöredelmes és alázatos szivnek áldozattyát, de a proféta szerént, szükséges. hogy (É 755)

hogy mind ezeket meg vetette, de még is kárhoztatá ötet, igen (É 759)

kerülni, okoságal, arosz erköltsüeknek társaságokot. de nem meg vetésböl, vagy kevelységböl (É 759)

ha botsánatot akarnak tölle nyerni, de mérték nélkül, kel ötet szeretni (É 759)

ez életben., a mint kivántatnék., de mint hogy nem lehet ötet (É 760)

szivünkben eleiben tenni ateremtet állatot, de mint hogy az életbéli dolgokhoz (É 760)

de az után ha láttya. hogy (É 766)

egynek végben vitele, poklot érdemel., de söt még tsak akivánságért is (É 769)

azokot. akik azt által hágják. de söt még várhattyák azt a (É 770)

attol várja boldogságát, és nyugodalmát, de nem szeretheti ezel az uralkodo (É 771)

{…} Igen is voltanak olyanok, de azok nem szolgálták gazdagságokot, se (É 772)

nem vétek tehát gazdagságot birni, de vétek, ha az bir minket (É 772)

dolgokhoz valo titkos ragaszkodástol vagyon. de még másként is, a haszontalan (É 772)

az ö bölts itéletiböl vannak, de söt még azokban ejthetnek, a (É 773)

mint egy akarattya ellen eset, de ugy kel azt viselni, hogy (É 776)

szelidség, és békeséges türés kivántatik, de ehez, elevenség, és buzgoság is (É 776)

és a vétkes meg tartására., de mind ezekre. alkalmatos orát kel (É 776)

Isten törvényével, és ugy ditsekedgyék, de nem magában, mint ha az (É 778)

azért mi jobbak nem vagyunk, de söt még ez az egy (É 778)

és veszedelmet aratnak, érdemek szerént, de a kik a lélekben vetnek (É 779)

abban arendben. amelyben tett minket. de a jó tételböl, senkit ki (É 779)

bünöst. kegyelmének láthatatlan munkája által,. de az utolsobbaknak meg térések mind (É 782)

pirulásal az utolso helyt tartani. de mikor hivattatol. eredgy. üly az (É 786)

imádságokban valo valamely kevés figyelmetlenségeket., de arra nem vigyáznak, hogy egész (É 788)

a templom ajtajánál lévö szegénynek, de abban nem lát semi fogyatkozást (É 788)

lennünk, hogy el hagyatathasuk fogyatkozásokot, de arra a keresztyéni szeretettel. és (É 791)

valo doktorunk, akit halgatnunk kel, de nem kel kisérteni valamint ez (É 792)

még tartoznak is azokot szeretni, de ollyan szeretettel. mely az Istentöl (É 794)

öket, hogy az Istent szeresék, de nem szabad öket magokért szeretni (É 794)

lesz néki a kegyelem segittségivel, de másként is, a könyü fogyatkozások (É 794)

a hivekröl; kik. oktatásokal élnek, de söt még szükséges is. hogy (É 798)

ember képit, aki is akristus, de ha abban akarunk öltözni aki (É 801)

képire. és hasonlatoságára teremtetett volt. de a ki el törlötte ezt (É 802)

szent pál azt mondgya. haragudgyatok, de ne vétkezetek. meg engedié aharagot (É 802)

aszolgainak, a menyegzö kész ugyan. de ahivatalosok nem voltak méltok. menyetek (É 804)

tsikorgatása, mert sokan vannak ahivatalosok, de kevesen a választottak (É 804)

emberek válttságát. és üdveségét illette. de ezek el mulaták amenyegzöre valo (É 804)

el fedezik hamiságokot, ajóságnak szinével. de akikben nintsen se Isteni, se (É 805)

Anyaszent egyháznak kebelében legyünk is, de hatsak a magunkhoz valo szeretetnek (É 805)

erkölcsüek legyünk is más képpen. de arra méltatlanok vagyunk, hogy részesülhesünk (É 805)

ha az égetésre adnais atestét, de emind haszontalan volna, az Isteni (É 806)

{…} Igen is kivántaték de az ö kitsiny hitéröl feddé (É 811)

térésröl valo gondolat jö elméjekben. de a kik arend szerént valo (É 812)

az érzékenységeket hatotta volt meg, de a szivet meg nem változtatta (É 812)

ostort látá, meg vallá ígaságtalanságát, de az ö szive, mind anyiszor (É 812)

valoságban. atesti betegségeknek, ahalál avége, de alelki betegségek, örökös nyomoruságokban vetik (É 812)

inteni, oktatni, és jól nevelni, de söt még rosz példát, és (É 812)

magoknak kel arra példát adni, de nem tsak szoval, és intésel (É 812)

Isten áldását, ezekre tellyeségel kötelesek, de mindenek felet. ök adgyanak példát (É 812)

adoságal, hanem szóllokis anagy bünösökröl. de még azokis kik ártatlanabbaknak láttzanak (É 817)

még háláadásal let volna hozája, de söt még rettentö háláadatlanságot mutata (É 817)

még meg nem fizeti adoságit, de mint hogy már az után (É 818)

magok közöt ellenkezöt tanitsanak is, de azon meg egyeznek hogy az (É 821)

valának bizonyságot tenni anépnek ellene, de ollyan bölts, és okos feleletet (É 822)

egyháznak. és másoknak lelki jovokra. de semmit olyat nem kel mondani (É 822)

ne ronttsa a melyet tselekedhetik, de meg más felöl kész mindenre (É 822)

tselekednének mint jót, ha szollanának, de a midön kénszeritetünk a szollásra (É 822)

meg a mi a Császáré, de tartoznak azal is. hogy meg (É 823)

a. fejdelmek törvényi ellen tselekednének. de még kevesebben vannak, akik engedelmeskednének (É 823)

mondhattyák, el is kel mondaniok. de ugy hogy meg fedhetetlenek legyenek (É 824)

amagok példájokot kel elejekben adni, de egyedül ahozájok valo szeretetböl, és (É 824)

nemtelenségben. és erötlenségben vettetik el, de rothadatlanságban, ditsöségben. és eröben támad (É 825)

a leányom most holt meg, de jere, tedd reá a kezedet (É 826)

emberek valo hogy ötet szorongattyák. de nem illetik, külsö képen igen (É 827)

külsö képen igen közelgetnek hozája, de a szivek mesze vagyon tölle (É 827)

nem volna, mint ahálá adatlanságunk. de söt még mint azö szolgálattyához (É 833)

egy ember sem szabadulna meg, de aválasztattakért meg rövidittettnek azok anapok (É 833)

és a föld el mulnak. de az én beszédim el nem (É 834)

közül, kiványák ugyan az üdveséget, de azt tsak ingyen kivánnyák. leg (É 835)

ezer tanittotok vagyon is akristusban, de nem sok Atyátok, mert akristus (É 841)

az emberek ellene legyenek is, de nagy hüségel kel hivatallyában el (É 841)

türésel élnek a szegények joszágibol, de söt még azt, a kényes (É 842)

ha ugy szol is hozájok, de azt nem azért tselekeszi hogy (É 842)

tiszttségeket. és egyházi méltoságokot szerezenek, de az ur. mind más képen (É 843)

szent péterel; jó itt lennünk de ellenben, minden indulatunk, és hajlandoságunk (É 846)

ideig tart, a mely rövid, de az örökké valo ditsöséget örökösön (É 846)

igérjék. a figuraknak. homályosági alat, de a kristus el jövén maga (É 848)

a kristust a Thábor hegyére, de igen kevesen vannak (É 848)

a ditsöséges kristusnak tanitványi lenni, de nem akarnak tanitványí lenni ugyan (É 849)

mint ha el vesztené abuzáját, de az aratásnak idejében, harmintzat, hatvant (É 849)

adgya, akik viszá nem adhattyák. de amit a szegényeknek ád, akristusnak (É 850)

keresztyéneké, az elsök adnak ugyan., de mint egy kételen. és eröszakal (É 850)

a második renden valok, adnak de keveset, és nehezen, és tsak (É 850)

sokal többet vesznek, mint adnak, de ami leg drágáb, ahogy, böségel (É 851)

de azért jöttem ez orára. Atyám (É 852)

terem ha meg nem hal, de amely sokat teremt, ha meg (É 852)

ha az életét el vesztenéis, de magának örök életet szerez, valamit (É 853)

hogy örökségül adgya néki Izraelt, de mint hogy ez a régi (É 855)

mondgya maga felöl hogy teremtetett, de tsak azért éll ezel a (É 855)

értelme és rendelése szerént volt, de azon értelem szerént amelyre leg (É 856)

Istent, az ö rendelése szerént. de leg inkáb ezt mind az (É 856)

lévén, az urnak volt szenteltetve, de mind ezek valojában tsak akeresztyéneket (É 857)

szorgalmatos vagy, és sokakban törödöl, de egy a szükséges, Mária leg (É 858)

egy aránsu hivatalra, és szolgálatra, de mindennek lehet részt venni, egyik (É 862)

jeleket tesznek, az ö nevében, de akik meg vettetnek Istentöl, mint (É 862)

azoknak, kik öket házokhoz fogadgyák., de ne avilág békeségét, hanem akristusét (É 865)

veszik a szükségekre valo táplálásokot, de tsak egyedül az urtol várják (É 866)

törölik, az illyen büntetés rettentö. de igasságos (É 866)

üdveséget szerzet, sok szenvedési által, de ami az ö. hozánk valo (É 868)

embernek fiát a törvény szerént, de nem természet szerént, a törvény (É 870)

eztet is mondgya szent lukáts. de természet szerént Jákob fia volt (É 870)

az ur ditséretire menne végben, de hol látunk illyen példát,? hogy (É 876)

okokbol mégyen az ollyan vendégségekben, de az ö gonosz szivek irigyelvén (É 877)

hanem hogy meg gyógyittsa öket. de ök, akik azt tarttyák magok (É 877)

folyamodnak, és egéséget vesznek tölle, de abban az igaz voltokban is (É 877)

az orvoságokal a betegségnek okát, de a midön az Isten valamely (É 877)

aboldog lelkek által adatnak nékünk. de ök azt ugy tselekeszik mint (É 879)

uralkodnak, de akristus azon az örökké valo (É 881)

alázatoságban. tarttsa szolgait, de jaj annak aki által abotránkozás (É 882)

tartották, atiéteket is meg tarttyák, de ezeket mind az én nevemért (É 885)

is, s’ az Atyámot is, de hogy bé tellyesedgyék, a beszéd (É 885)

tanitani szoval, és példa adásal, de arra köteledzi minnyájan akeresztyéneket is (É 886)

nem hogy azt meg érdemlenék. de söt még gyülölségel vannak hozánk (É 886)

tselekedheti, a proféták tettek tsudákot, de azokot. ugy nem tsudálták, mint (É 886)

vette fel az emberi testet, de a pogányok közül sokal több (É 889)

ebben meg is egyeznek minnyájan. de ez a természet szerént valo (É 891)

eszerént vezérleni, és példát adni. de szól ahiveknek is, akiket jelenté (É 894)

szenvednek, söt még halált is, de az Istenért. az ígazságért. és (É 894)

néktek, minnyájan fel támadunk ugyan, de nem minyájan változtatunk el, egy (É 895)

mondgya hogy minnyájan fel támadunk, de nem minnyájan változunk el (É 895)

ö testek. akristus ditsöséges testéhez. de agonoszok, meg nem változtatnak, és (É 895)

utolso napon valo fel támadásrol., de elöször azt mondgya. hogy eljö (É 897)

Noéra, Ábrahamra, Mojsesre. és Aaronra, de az Anyaszent egyház azokot szent (É 899)

szándékjokrol azoknak. kik ötet szolgállyák. de ki ne rettegne az irásnak (É 902)

szokta hagyni, egy kevés ideig, de tsak azért. hogy a ki (MN 7)

adgya, hogy ne tsak mulattságal. de haszonal olvassad (MN 7)

lévén, nem tsak sok joszágal. de még (MN 7)

felyül nem halad is mindeneket, de az ö jó erkölcse, okossága (MN 8)

mindenek tsudállyák. olly iffiu leányba, de az vigg, nyájas, és tréfás (MN 8)

urak, és kis aszonyok gyakorolták. de atöb fö renden lévö kis (MN 8)

tiszteletre méltó volt, keveset beszélt, de okosan. és minden szavára igen (MN 8)

jártak, dolgozni, és magokat mulatni. de mint hogy ez a három (MN 9)

valo mulattságban. a honoria házánál, de ezt a társaságot, nem tsak (MN 9)

a tavasznak fele el telvén. de aszeretet meg maradván, azon gondolkodának (MN 9)

édes hiláriám mindnyájan ki mehetnek.. de mi it maradunk. mert talám (MN 9)

adnék. erre mindenik reá álla, de kivált julius neveté beszédit (MN 9)

victoriát él botsása az anyok, de ezt az utolso dolgot én (MN 10)

én azt nem tsak örömmel. de jó szivel meg is tselekeszem (MN 10)

honoriának, hilária mondá az anyának. de még it nagy akadály vagyon (MN 10)

valamint egy levélböl valo palota. de még a szöllö fáknak. a (MN 11)

esztendöben. de még narancs, fái. és laurus (MN 12)

honoria. valo arend tartást szeretem. de illyen uri személyeknek rendet nem (MN 12)

mondá a jó kedvü hilária. de nevettünk is. mert az ablakrol (MN 13)

ahilaria tréfáit. kezdé magát mentégetni. de félben kelleték hagyni, mivel asztalhoz (MN 13)

tsak a nagy országos dolgokra, de még a mulattságra is kel (MN 13)

erre a férfiak reá állának, de a kis aszonyok egy kevesé (MN 13)

egy kevesé vonogatni kezdék magokat. de azok is reá állának (MN 13)

melyeket azok meg nem tudhatták, de söt még Cromvel anyira kedvezet (MN 14)

követ sem lészen nyerteseb nálánál. de az ígeretit meg nem erösitté (MN 14)

De azonba Cromvel alatomban. hatvan hadi (MN 14)

volt. a Cromvel szines baráttsága, de mely igen el álmélkodának ahiren (MN 14)

pedig sok helyt ki szállának, de sohult nyertesek nem lehetének. a (MN 14)

és igen szép személyü volt. de az ö esziért, és jó (MN 14)

tsudálak is az ö szépségét., de a meg nem menté. hogy (MN 15)

felöl., de azal, nemesi modra tudta másokban (MN 16)

gyulada hozája valo nagy szeretete. de magát meg türköztetvén. mondá néki (MN 16)

kelletet volna esnem illyen szerencsétlenségben. de ellene nem állok annak aki (MN 16)

ki menvén. rendelést tett mindenekröl. de fö képpen mindeneknek meg tiltá (MN 16)

nagy keserüségben is esék leányáért, de a dom fernand keserüségét ki (MN 16)

nagy szivbéli szomoruságban volt is. de azon igyekezék hogy meg vigasztalhassa (MN 16)

ki, hogy fel keresnék éléonorát., de kerm mindennek eleit vette volt (MN 16)

tére ezel a szomoru hirel, de a mi itt leg méltób (MN 16)

vagy más rabon ki válthattya, de mihent el vesztét hallá, kéttségben (MN 17)

nagy bátor szivü volt is, de meg nem tartoztathatá magát, és (MN 17)

beátrix vig természetü volt is. de látván szép aszonyának keserüségét, ö (MN 18)

egy szeretönek álhatatlanságátol lehet tartani. de semmit sem felhetni egy atyának (MN 18)

szinte dom fernand hüségtelen volnais, de dom valesco. nem aláb valo (MN 18)

volna keveseb szorgalmatoságal meg szabadulásodon, de nékem ugy tettzik, hogy illendöb (MN 18)

valo szeretetekböl munkálodnak meg szabadulásodon. de itt olyan titkos dolog vagyon (MN 18)

magam is sajditottam én azt de ki akartam verni az elmémböl (MN 18)

magad is azt észre vetted, de akár mint légyen, légy hüségel (MN 18)

soha el ne hagy engemet. de mindenek felet ki ne nyilatkoztassuk (MN 18)

azon által azon meg szomorodék, de okos lévén. értelmes feleletet ada (MN 19)

De a még, mind ellenkezö dolgot (MN 20)

annál nagyob szeretettel. volt hozája. de az alat a még éléonora (MN 20)

hogy akár hol légyen éléonora, de övé legyen, és akár hol (MN 20)

hogy eleonora felöl valamit halhasson, de tsak haszontalan volt minden fáradsága (MN 20)

tsak haszontalanul viszá térni madridban, de mint hogy tsak abban a (MN 20)

az elsönek., de látván hogy el veszet volna (MN 21)

ellenkezö lévén, hartznak kelleték állani, de dom fernand oly keményen kezde (MN 21)

hogy el kellene tölle távozni. de még attol is kezde igen (MN 21)

kötelez. hogy el távozam tölled. de a nagy szeretetem nem engedi (MN 22)

magában, hogy magával el vigye. de hogy mind a szeretetnek. mind (MN 22)

ezt mi követheti által látá, de kermet is üsmérte, hogy a (MN 22)

gyözetessék veled szivemet, tegedet betsüllek, de nem szerethetlek. mind ezekböl meg (MN 22)

azon által el megyek veled, de ugy, hogy nékem meg esküdgyél (MN 22)

hazádnak ellenségivel, és fernand társával, de hogy akarsz véle el menni (MN 23)

hogy ezeket fogod nekem mondani. de kérlek, mit tsinállyak én itt (MN 23)

hogy félnék a hadakozásnak veszedelmétöl; de azal szembe megyek, tsak. az (MN 23)

illyen nagy dologhoz akarsz fogni. de én, mondá nevetve. a kinek (MN 23)

ugy fogsz tselekedni valamint mások, de a természet nem öntöt mindenikünket (MN 23)

öltözének kerm bé mene hozájok, de ha beátrix szépnek találá éléonorát (MN 24)

pedig nagy gyönyörüségel nézé éléonorát. de szorasan meg tartván fogadását. ujjontában (MN 24)

halván, tudnák hogy hol volna, de tsak haszontalan volt. erre valo (MN 25)

szoritotta volna, igyekezék segittségére menni, de oda nem érkezhetvén hamarjában. a (MN 25)

estig álgyukal lövödözének egy máshoz, de egyik sem sokat árthata a (MN 25)

és noha attya légy éléonorának, de lehetetlen nagyob keserüséget érezned mint (MN 25)

ez elsö fiakra szál ajoszág. de ha valami alkalmatoságot találhatna, örömest (MN 26)

jó akarattyát, reá álla beszédire. de hogy meg mutassa dom fernándnak (MN 26)

ha szinte kerm hatalmában volnais, de én azt meg tudom (MN 27)

foga, a melyért küldetet volt. de mint hogy nehez volt azt (MN 27)

volna. adom fernánd szerelem társára. de még is jobban meg akarván (MN 27)

valo hogy eleonorát sokat siratták. de a sirást vigasság fogja követni (MN 27)

hogy engemet szánna, vagy keresne. de söt még azon örül hogy (MN 28)

had beszélhesen véle világosan mindenekröl. de az a tiszt elvégezvén dolgát (MN 28)

viszá érkezvén, meg beszélle mindeneket, de fö képpen, a mit lunlei (MN 28)

és anglus Zászlot teve fel. de el tsudálkozék rajta hogy negyven (MN 28)

egy nehány szor viszá nyomák. de a többi közöt, leg inkáb (MN 29)

vérek ki ontásának jutalmát vegyék. de mint hogy senki ugy nem (MN 29)

oszta tehat tsak nem mindeneket, de olyan okoságal. és igasságal. hogy (MN 30)

egy hajoban ne lenne kermvel. de kermnek nem tettzvén kérése. szép (MN 30)

tudván mi tanácsot adni magának. de végtire azt is meg gondolá (MN 30)

tudva lévén semmitöl nem tarthatna, de mint hogy tarta ugyan azon (MN 31)

vagyon karodra. tanatsodra. és titkodra, de minek elötte ki nyilatkoztassam néked (MN 31)

a Cromvel szolgálattyában. felelé Ivon, de mint hogy a szükséges néked (MN 32)

hogy azt tsudálhatod mondá néki. de mint hogy azt meg mondottam (MN 32)

együt. a midön atolvajokkal hartzolt, de a menyeknek nem tettzet hogy (MN 32)

idegenségel láttatik is hozám lenni. de alig várom hogy meg ölelhessem (MN 32)

oly hálá adatlan is hozám. de kermvel továb nem maradhatok., látod (MN 32)

közöt legg méltobbat. és tekéntetessebet, de abban ne kételkedgyél. mert ki (MN 33)

a szokra sokat suhajtozék eleonora, de egészen, a Ivon tanátsát akarván (MN 33)

idö mulva végbe viheti szándékát, de azon az éttzaka oly rettentö (MN 33)

ahajoji közül. ö hozája gyülekezének. de senki hirt nem tuda mondani (MN 33)

hogy meg tudnák hol létit. de tsak haszontalan volt., akoron anagy (MN 33)

lévén, nem tsak boszu állásbol. de még a montros beszédiért is (MN 33)

az anglusok arra gyözedelmet kiáltának, de egy kevés idö mulva, a (MN 34)

szor az ellenség hajojában ugrandozának. de mindenkor onnét ki üzetének veszedelemel (MN 34)

képen tselekedet. az anglusok hajojában., de nem volt nagy haszonal. kerm (MN 34)

sok vérit is vesztette el. de még is nem akara el (MN 34)

négy vágás is volt rajta, de még is tsak biztatá a (MN 34)

testeket. és haldoklo embereket talála. de mitsoda nagy ijedségben nem esék (MN 34)

a midön magához fóg térni, de hogy semmit se mulasson ollyat (MN 36)

széllyin lévö helyeket fel prédállyák, de semmire egyébre ne legyen gondgya (MN 37)

sokal roszab állapotba vagyon náladnál. de engemet lunlei küldöt hozád. a (MN 37)

ugy tettzik kivánod. hogy volna, de uram nem vagy most abban (MN 37)

Ivon azokot mind elö beszéllé. de a beszéd közben mindenkor valamely (MN 37)

többet beszélleni, el mene melölle. de elsöben mindenekre meg tanitá uesbit (MN 38)

sok szomoru gondolatok jövének elméjiben, de Ivon. holmi tanácsot adván néki (MN 38)

ki is keze közöt volna, de azt tudom hogy te el (MN 38)

esztendötöl fogvást a kezinél vagyon. de semmi (MN 38)

arra hogy néked viszá adgya. de azt is meg hallotta egy (MN 39)

mondok mindeneket a fö tisztemnek. de ugy hogy magad is meg (MN 39)

többet mondhat néked mint én, de azt el mondhatom, és bizonyos (MN 39)

házában érkezvén mint egy reszketve, de mint hogy a hajokban lévö (MN 40)

hogy viszá adgyam néked eleonorát. de miben legyen azö állapottya azt (MN 40)

sem tudta hogy mit mondgyon. de végtire azt akará meg tudni (MN 40)

gyülölte anyira lunleit. és kermet, de mint hogy anyi jót mondasz (MN 41)

De akár mint légyen. felelé erre (MN 41)

háláadoságot a melyel néki tartozom. de tsak rövid idö alat meg (MN 41)

együt. a maga házában mene. de az alat a hajo közelgetet (MN 41)

örömest ki szállának a hajobol., de a midön már jó távul (MN 41)

meg visgálni a lunlei hajoját. de mint el tsudálkozék azon, hogy (MN 42)

hagyatá véle ölelgetésével. és ditseretivel, de a midön meg mondá néki (MN 42)

rázodásban magához térvén beszélleni kezdet. de azon igen el tsudálkozék. hogy (MN 43)

látna fekünni, és uri palotákban, de azon még inkáb kezde tsudálkozni (MN 43)

mitsoda állapotban legyek felelé kerm. de meg halgatom beszédidet. nagy tisztelettel (MN 43)

az okoságot. és a bátorságot. de mint hogy életben vagy, a (MN 43)

elöttem semmik valának, mivel láttalak. de azt mondod hogy nem foglak (MN 44)

tselekednem, hogy meg gátollyam szerencsédet, de ha szinte mind ezek fájdalmasok (MN 44)

ezek fájdalmasok legyenek is nékem. de nem lehet hogy meg ne (MN 44)

a minek ö oka lehetet. de mint hogy gyogyulni (MN 44)

Ivon. el nem árultalak tégedet, de hü lévén királyomhoz. tsak azért (MN 45)

bár mindenkor gyözedelmes volt is. de anyira el fogyasztotta volt. mind (MN 47)

Amurátes. mind ezeket jol tudván. de nem akarván semmit is el (MN 47)

De apersiai királynak a portan lévö (MN 48)

holmi sok igéreteket tön nékik, de mint hogy ök azt tudták (MN 48)

ostromnak ellene állának nagy vitézségel. de az utolso rettentö léven, avárost (MN 48)

valának a sok drága paloták, de még ezel meg nem elégedvén (MN 49)

sebibe, egy nehány képet találának. de a többi közül egyet méltonak (MN 49)

mely szépséget lasson a képben. de rakima még annál ezerszerte valo (MN 49)

volt is az ö szive. de nem lehete. hogy ót valami (MN 49)

lenni rakimát a képe szerént, de sokal szebnek találá magát. mint (MN 52)

méltoztassal lenni hozám hatalmas Császár. de minden dicsöségemet abban tartom. hogy (MN 52)

ha szinte amurátes gondolkodot felölle. de tsak azért, mi formában oltalmazhassa (MN 53)

De az alat a Császárné roxán (MN 53)

miolta egy fia lett tölle. de még inkáb féltette tölle rákimát (MN 54)

te melletted valo veszedelmem bizonytalan. de a tölled valo eltávozásomért. bizonyoson (MN 54)

által verék az amurátes szivét. de mentöl nagyob szeretetit látá. annál (MN 54)

is vala egy más közöt, de végtire rakimának, akarattyára kelleték állani (MN 54)

nagy tisztelettel voltanak is hozája. de szivének nagy keserüségevel mene abban (MN 55)

pusztitta. és maga alá hodoltatá. de mint hogy tsak a persiai (MN 55)

mene hogy hartzra köteleze ötet, de a király nem akarván szerencséltetni (MN 55)

De az okos persiai király. ugy (MN 55)

mint a melyet mutata hozája. de az alat a még illyen (MN 55)

sem mére valamit ellene mondani. de leg inkáb az amurátes öttsei (MN 56)

mivel meg enyhithetné kegyetlen haragját, de látván hogy tsak haszontalan., és (MN 56)

kezde menni, a hohérok közöt. de a soktol le nyomaték, és (MN 56)

lenni roxan ellen. nagy kegyetlenségiért. de az a zurzavar annál is (MN 57)

nagy gyülölségel volt roxánhoz, mindenkor, de leg inkáb azután hogy meg (MN 57)

aszszonynak noha nagy esze volt. de persa lévén. a babonaságnak is (MN 57)

De mihent meg hallá a vezér (MN 58)

és a jövendölésit mint bolondságot. de látván hogy rakima nagy nehezen (MN 59)

maga meg indullyon nála nélkül, de mint hogy rákima mind ezek (MN 59)

töltené el az esztendöt mellette, de amurates, vagy nem sokat hajta (MN 59)

akarta Csendesiteni a Constancinapolyi dolgot, de lehetetlen vala. meg változtatni az (MN 59)

báná hogy el hagyná ötet. de mint hogy meg irta volt (MN 59)

De meg tsalatkozának reménségekben mert ez (MN 59)

kit is soliman amurátesnek nevezte. de mint hogy amurates tellyeségel viszá (MN 60)

meg menthesse a roxan kegyetlenségétöl. de fö képpen arra vigyázot. hogy (MN 61)

hogy azt el vegye töllök, de nem tsak azon irigységböl haraguvék (MN 61)

meg mutatván. iszonyu dolognak találá, de elsöben meg akará halgatni roxánt (MN 61)

Császár kénszeriteték. nem meg büntetni. de söt meg vigasztalni. a midön (MN 61)

meg mutatni a vezérnek ártatlanságát de mindenek szabadosan kezdének beszélleni, hogy (MN 62)

fö renden lévök igen szánták. de mind azon által. roxán tsak (MN 62)

hogy már semmitöl nem félhet. de végtire a mennyek meg unván (MN 62)

meg szidogatá. és halálal fenyegeté. de a szerecsen azon meg nem (MN 62)

néki. hogy felelne mind ezekre., de nagyon bizván a Császár szeretetében (MN 63)

hogy magát mentegetni kezdete volna, de nagy haragal kezde átkozodni a (MN 63)

szemeire hányni minden rut tselekedeteit., de ez a kevély aszony. nem (MN 63)

meg mutatni hogy bánná tselekedetit. de söt még szembe álla véle (MN 63)

tsak öbenne. se más nemzetben, de ha meg gondollyuk hogy a (MN 63)

nép. örömel hagynák helybe tselekedetit; de a midön minden haragja el (MN 64)

el követének hogy meg vigasztallyák. de tsak hejában volt (MN 64)

által még tudakozodni akara tölle. de annak az embernek. vagy volt (MN 64)

lenne. a mit kivánnak tölle, de még elöre, ö azt által (MN 65)

mindgyárt fel nem gerjesztéis szeretetit. de nagy ohajtásal kiváná meg látni (MN 65)

De az el volt rendelve. hogy (MN 65)

a tavaszt meg kelleték. várni, de azon idö alat a Capitán (MN 65)

mondá hogy kivánná látni ibrahimot., de a sultánné validé, által latván (MN 66)

melyet tett volt atatár hámal, de a diván azt semminek itélé (MN 66)

mindgyárt ibrahimot mene meg szabaditani: de ibrahim mindenkor tartván. nem akara (MN 66)

bizonyittsák neki a báttya halálát. de még ezeknek is ugy ada (MN 67)

ezek az igéretek. mitöl származnának. de magának idöt akarván adni. hogy (MN 68)

egész országának aszonyává tevé ötet. de még hogy jobban meg mutathassa (MN 68)

kedvezésel. és szorgalmatoságal volt hozája, de rákima hozája. tsak a nagy (MN 68)

hogy fel emelhesse a királyt, de nem lehete. és látván hogy (MN 69)

tsokokal mutatá meg szivének örömet, de ezen tselekedetekböl inkáb észre vévé (MN 69)

birái, és a divánbéli basák., de a mi leg tsudálatosab volt (MN 71)

hogy meg ölnék a követeket. de látván hogy senki sem fogadná (MN 71)

a Császár arra nehezen álla, de nem lévén sok ideje a (MN 71)

hogy le tsendesittse a támadást. de már késö volt. mivel ö (MN 71)

és reája hagyná az igazgatást. de látván, hogy zaima el lehetne (MN 72)

ötet illetné igasságal a Császárság; de az arabiai király, jol tudván (MN 72)

igéré neki hogy végben viszi. de ugy hogy kezében hadgya mind (MN 72)

örülvén, mindent meg igére néki. de mint hogy ennek a nagyra (MN 73)

nagy készületin, követet küldének Constancinapolyban. de a császár olyan roszul fogadá (MN 73)

hadat gyüjtene. és arabiában érkezék, de mint hogy semmit sem akara (MN 73)

harmintz ezer embere legyen készen. de a harmintz helyet., hatvan ezeret (MN 74)

a követeket nagy tisztességel fogadák., de a midön meg láták. az (MN 74)

boszu állásbol kötöt volna fegyvert, de a midön meg hallá hogy (MN 74)

hogy nem tsak oltalmazhatá magát, de még szemben is álhatot az (MN 75)

akarának kezdeni a Császár ellen. de ö az ollyanokot mind mahumethez (MN 76)

más feléis kezdék venni uttyokot, de achmet küpruli. azt meg tudván (MN 76)

igéretet soliman tellyeségel meg veté. de látván hogy orcan oglu. arra (MN 77)

követet jó válaszal botsátták visza. de az alat a még erröl (MN 77)

veled mitsoda kedves voltál elöttem. de már ezt meg nem orvosolhattyuk (MN 77)

alepi basa minket el arult. de nem sokaig veszi hasznát árulásának (MN 77)

volna ezeket a nagy dolgokot, de még az öröm meg nagyobodék (MN 78)

és achmet nékik hitet adot. de a vezér nem hajta arra (MN 78)

hogy ollyan sorsa lészen fiának, de erre a hirre. minden keserüsége (MN 78)

meg magokot abban az idöben, de mindenek felet grof ponthiö. a (MN 79)

azon által indulattyának engedni kelleték. de hogy valamiben meg büntesse vakmerö (MN 80)

személy volt abban az idöben, de kemény szivü nem volt. és (MN 80)

oly igen titkolá is magát. de észre vévé hogy mitsoda nyilal (MN 80)

el rejtené a maga indulatit. de az ö szemek el árulván (MN 80)

reája. leg többen is irigykedtenek. de thibolt az ö vitézsége és (MN 80)

aszszonyban, az ö titkos hajlandoságit. de mindenek felet thiboltnak egy igen (MN 80)

ha felit kérné is tartományinak, de szerencsesnek tartaná magát., ha valamiben (MN 80)

mind gyözedelmes lett volna. de a maga szive oly nagyra (MN 81)

vak merö az en kérésem, de ha egy korona kell azért (MN 81)

tüzesüle. a szemeit le fordittá. de kénszeritetvén a feleletre. meg vallá (MN 81)

pedig. nem hogy tsendesitette volna. de söt még jóbban fel gerjeszté (MN 81)

szereteteket meg nem gyengitette is. de ugy tettzet nékik hogy valami (MN 82)

vitéz thibolt. Compostellában akara menni, de a fejdelem aszony nem akarván (MN 82)

nyugosztalták volna magokot, meg indulának. de meg tudván hogy az erdöben (MN 82)

látván ötet. meg ne ijedgyen, de az alat tsak halattanak az (MN 82)

az emberei azon jönének viszá, de tsak hamar észre vevé hogy (MN 82)

fogadni, rajta mene a lántsájával, de thibolt a ki nem tsak (MN 83)

földre vere le kettöt bennek, de a midön a harmadikában üté (MN 83)

volt vélek a fejdelem aszonyt. de a midön. tsak a volt (MN 83)

nemes szivben, nemesi gondolatokot ád., de az olyanokot mint ezek valának (MN 83)

De hogy lehesen ki mondani a (MN 83)

tépte. kérte. és fenyegette öket. de azok a gonoszok meg nem (MN 83)

tsak hamar el veszté öket. de a szerencsétlenség mely rajta történt (MN 84)

mene férjéhez hogy meg öllye, de mint hogy nem igen tudot (MN 84)

nem hogy ezekre felelt volna. de még azon igyekezék. hogy ki (MN 84)

lora üle, és Compostellában érkezének, de az uton nagy tsendeségben, és (MN 85)

fejdelem aszonynak hozája valo szeretetét de látván hogy mindenek haszontalanok volnának (MN 85)

sokáig nem akará meg mondani, de mint hogy olyan fejdelem sürgette (MN 85)

melyen a szivem meg eset. de még inkáb meg eset a (MN 86)

tsendesitették volna a fejdelem aszonyt. de még jobban fel ingerlék, és (MN 87)

hogy helyre hozhassa. el hagyá. de meg parancsolá hogy vigyáznának reája (MN 87)

a leányának eszét helyre hozhassa. de tsak haszontalan volt, söt még (MN 87)

De oh tsak nem meg hala (MN 87)

ha láthatná. szerencsétlen fejdelem aszonyát. de semmi vigasztalásra valot nem láthata (MN 87)

napig igen jó szelek volt. de egy szers mind irtoztato szélvész (MN 88)

ponthiö grofra esék a sors. de a fia. és thibolt. azon (MN 88)

de a grof arra rea nem (MN 89)

De mihent ponthiö hozája közelgete a (MN 89)

még a sultán elött valának., de különösön lévén véle. nagyon kezdé (MN 90)

magát. ezekre a hathato szokra. de eröt vévén magán. mondá néki (MN 90)

De nem kelleték sokáig várni, mivel (MN 94)

meg beszéllé igazán minden historiáját. de a midön a leányárol kezde (MN 94)

tudni. ezek a mi nyomoruságink. de akár mely nagyok legyenek azok (MN 94)

most haszontalan erröl többet szolni. de azt mond meg nékem. mi (MN 95)

tartot az én veszedelmes hajom, de azt jol tudom. hogy egy (MN 96)

azon igyekezének. hogy eszemre jöjjek. de a mi leg tsudálatosab. leg (MN 96)

ha nagy keserüségben voltam is. de az életemet nem félthették (MN 96)

puffadot volt az egész testem. de a hordobol. ki vévén. az (MN 96)

loptak engemet., ugyan azon szándékal. de aszonyom elöre el látom hogy (MN 97)

ment engemet a sultán ölelgetésitöl. de mint hogy elnem kerülhetem arabságot (MN 97)

hogy akár mitsodás sorsom lenne., de abban részesülne. mind azon által (MN 97)

nagy familiábol valo nem volnék., de nem követheti ebben szándékját. eleget (MN 97)

nagy gondgya volt is reám, de nagy lankadságban esém. a melyen (MN 97)

érdemel. és nemesi jó erkölcsökel, de mint hogy keresztény vagyok. és (MN 98)

és más valamely ujhoz ragaszkodnék. de meg tsalám magamot, mert szeretete (MN 98)

mely idegenséget mutattam is hozája. de hozám. valo tiszteletit., minden maga (MN 98)

hozám valo nagy kedv keresésit, de végtire nem szenvedhetvén továb a (MN 98)

magamban, hogy magamhoz hajttsam szivedet. de reá kell arra szánnod magadot (MN 99)

dolgot. mint sem a félelem. de reménlem hogy idövel még azt (MN 99)

töltém azt a három napot. de végtire latván hogy minden segedelem (MN 100)

hogy titokban bizvást követhetem vallásomot, de igen el titkolyam magamot (MN 100)

meg üsmértettem volna magamot veletek, de elsöben meg akarám tudni. hogy (MN 100)

életem. mondá ismét a sultanné, de emég nem elég édes fejdelmem (MN 101)

el öis thiboltal. a táborban, de a királyné mondá. hogy most (MN 101)

az iffiu grofnak szépségit tsudálá. de thibolthoz. az ö nemesi ékes (MN 102)

ha szinte keresztény vagy is. de az én hadam örömel fog (MN 102)

emeg egyezik a mi vallásunkal. de édes thiboltom egyeztesd meg csendeségemet (MN 102)

meg haly. ne kiméllyed ellensegedet, de kiméllyed életedet, mivel tudod hogy (MN 102)

thibolt nagy sziv fajdalomba volt, de az okoság mindenikét meg erösitvén (MN 103)

pedig várta dolgainak ki menetelét. de mitsoda örömmel hallá. a midön (MN 103)

venné fel. meg változtatván vallását. de thibolt nagy alázatoságal meg köszöné (MN 104)

kegyelmeségit ö el nem vehetné, de arra ajánlya magát. hogy mind (MN 104)

ezt nehezen vette volna tölle. de még inkáb betsüllé. de ollyan (MN 104)

tölle. de még inkáb betsüllé. de ollyan nagy betsületben volt thibolt (MN 104)

a mely atenger parton volt, de szárazon nem lehetet oda menni (MN 104)

mint sem meg gátoltad volna, de ate szereteted. és a te (MN 105)

ki mondhatatlan nagy keserüségben esék. de az ö elméje. és okossága (MN 105)

minden tartományi a fiára szálla., de ez az iffiu fejdelem. keveset (MN 105)

leg nevezeteseb volt, dom baltazár de láma. ez az iffiu ur (MN 106)

nézve. mint hogy dona elvir de zuarét, portugalliában aleg nagyob familiának (MN 107)

a maga öttsinek. dom pedre. de zuare tutorsága alá hagyta volt (MN 107)

szeretettel volt a dom sebastien de suza annyához. ugyan ez a (MN 107)

hogy már egy mást szerették. de mint hogy ezek igen iffiak (MN 107)

esztendövel volt idöseb dona elvirnél. de mindenek tsudálták az ö szépségeket (MN 107)

pedre. esze akarná öket adni: de igen bizván a spanyol udvarnál (MN 107)

el abbol hogy mit tselekedhetem, de a még a té hasznodra (MN 108)

mindeneknél elöb el nyerte volna de uram most már nincsen ideje (MN 108)

Elvirt hogy akezit néked adgya, de mostanában a dolog máskent vagyon (MN 108)

felelé dom baltazár. mérges mosolygásal. de dom pedre lehet abban modot (MN 109)

nagy szerelemel kezdé is vigasztalni. de ö erre, igen nagy keserüségben (MN 109)

vagy a dom sebastien halálának. de ez a szép leány, látván (MN 109)

a dolognak ki menetele tilttyák. de mind ezekre ha még is (MN 110)

gyülölöm Dom baltazárt. felelé Elvir, de tégedet még is inkáb szeretlek (MN 110)

gyözedelmes légy. akár meg gyözetet. de a te veszedelmed bizonyos., ezt (MN 110)

ki noha nagy familiábol valo. de a ki minden elö menetelét (MN 111)

modgya nem lesz az artásra. de erre nem állának reá. az (MN 111)

magával. hogy semmit ne hirtelenkedgyenek. de söt még. nagy készülettel kellene (MN 111)

hagyá. az elvirel valo házaságát, de még indiában vicé (MN 111)

lakadalomnak is meg kellene lenni. de mind ezekre neki tsak azt (MN 112)

sebastien atyafiai hozája el menének. de a maga atyafiai közül. tsak (MN 112)

ellen igérték volt hogy állanak. de nem a király parancsolattya ellen (MN 112)

személy. az egészváros szánta öket, de senki nem mérte meg akadályoztatni (MN 112)

rea vehesse arra a házaságra, de valojában, tsak arra valo volt (MN 112)

azt a bestelenséget el szenvedgye. de ezt a szándékát. nagy figyelmeteségel (MN 113)

Elvir erre nehezen adá magát., de látván. hogy a mások szovára (MN 113)

magadot hogy ezt nem tudod, de a keserüség a melyben vagyok (MN 113)

is maga felöl dom baltazár. de lehetetlen vala neki. ezekre a (MN 114)

félben akará hagyatni a beszédet., de nem tuda mit mondani, és (MN 114)

De mint hogy ö természet szerént (MN 114)

azért haragal is akara felelni. de meg gondolván. hogy nem volna (MN 114)

titkod meg vallására valo nézve, de mint hogy üsmérem jó erkölcsödöt (MN 114)

házaságunkban valamely ellenkezöt látnék. betsületemel. de söt abban. tsak boldogságot. és (MN 115)

nem hogy szándékomot meg változtatnám. de aszszonyom ne bánnyad, ha mindgyárt (MN 115)

lenni. hogy meg változtassa szándékát. de látván. hogy semmit sem nyerhetne (MN 116)

asztalán. talalá az Elvir. levelét. de nem tudhatá meg ki tette (MN 117)

minek. elötte. erre adgyam magamot., de mint hogy semmi sem engesztelheti (MN 117)

dona Elvir de Suaré (MN 117)

pedre mindgyárt futa a házához, de tsak az annyát. dona Catherinát (MN 117)

De a szerentsétlen dom sebastien, éppen (MN 118)

hogy olyan itéletben legyenek felölle. de boszut akarván állani, azt tudta (MN 118)

pistolyokat egy máshoz ki lövék. de tsak alovokot találák. a kikröl (MN 118)

elöbször dom baltazár esék sebben., de mint hogy dom sebastien keveset (MN 118)

magára, ö is sebbe esék, de véreket látván. még annál nagyob (MN 118)

dom baltazáré is hasonlot tselekedének. de dom pedre. és dom antonius (MN 118)

hogy a betsület kénszeritet arra, de azt a szép tselekedetet., nem (MN 119)

sebastient. aki noha ártatlan volt de erös fogságban tevék (MN 119)

De az alat. a még az (MN 119)

De mint hogy a ministereknek meg (MN 120)

és jo akaroi. érette munkálodtanak., de kivált az annya, aki köny (MN 120)

hullatásival öntözte lábokat. a biráknak. de már egyéb nem volt hátra (MN 120)

veresek a sok sirás miat. de még is olyan szép. hogy (MN 120)

talám szerentsétlenné tészi az enyimet. de mit tselekedgyem mivel ellene nem (MN 121)

nagy forro hideg lelésben esék. de nem akara az ágyban le (MN 121)

látván ábrázattyán, igen meg ijede. de annak okát (MN 121)

hogy dom sebastient el botsásák, de mint egy arestumban. valamely joszágában (MN 122)

De ezt aparantsolatot, a dom baltazár (MN 122)

vagyon. dom sebástien. élni fog. de mi már egy mást meg (MN 122)

Catharina. minden képen kezdé vigasztalni. de látván. hogy (MN 122)

azt néked tilttya jó erkölcsöd, de a miénk nekünk azt parancsollya (MN 123)

hüségiért rejtette volna el magát, de ha nem tudta is hol (MN 123)

De a midön látá, hogy az (MN 123)

lévö egy szolgáját ki küldhesse., de a parancsolat oly nagy volt (MN 123)

semmit sem monda, hanem engedelmeskedék. de igen nagy keserüségben volt. az (MN 124)

hogy még többet vehesen ki, de az annya tellyeségel nem akara (MN 124)

hogy nagy sebet ejtek sziveden. de a mentöl nehezeb. annál nagyob (MN 125)

helyes és igasságos legyen is. de vétkes lészen. hogy ha annak (MN 125)

az olyan iffiaknak mint magad, de én más utat követek, és (MN 125)

holot mit tselekedet éretted. szeressed, de okos, tiszteletes és háláado szeretettel (MN 125)

ki másal kivánta volna vigasztalni. de a neki még nehezeb volt (MN 125)

azt magamban hogy meg halyak, de azt akarom, hogy a kegyetlen (MN 125)

ada, hogy szándékáról el fordithassa. de dom sebastien fel ülvén nagy (MN 125)

alváré meg ijedvén. rea álla de azután a volt a kérdés (MN 126)

menthetnek engemet; nagy keserüségben vagyok, de már el szántam magamot. és (MN 126)

meg haták az ö szivét. de azt el titkola, hogy el (MN 126)

jó regel a harmadik napon: de álváré két lovat tartván készen (MN 126)

indulni. és tsak ötet várják. de mint meg ijede azon., a (MN 127)

által, és integetni kezde néki, de eleonora nem tudván mire integetnek (MN 127)

elméjit az illyen nehéz dologrol. de álváré tudván. hogy mint szereti (MN 128)

volt látogatásán a még alut de a több leányok meg (MN 128)

az állapotban a melyben vagyok, de eleonora miért hanyod azt nékem (MN 129)

nagy dolgot akarok néked mondani. de enged meg had küldgyem ki (MN 129)

aszonyom tudom hogy haragodban esem. de lehetetlen volt más képpen tselekednem (MN 130)

Elvir. álváré.! lisbonában vagyon álváré. de söt még a házam mellet (MN 130)

nem beszélhetek azal az emberel. de had jöjjön szaporán. és had (MN 130)

ha a meg vigasztalhattya ötet. de semmit (MN 130)

ate pirongatásodot pedig nem érdemlem. de még is azt meg tselekszem (MN 132)

tennem., arra is reá állok. de az én igazán valo meg (MN 132)

a nehéz a jó erkölcsömnek. de könnyü a szivemnek, mivel meg (MN 133)

dolog azt néked meg mondanom. de nem szabad már azt meg (MN 133)

De még többet is mondok. mert (MN 133)

nem kételkedhetel. kegyetlen állapottyárol szivemnek. de mint hogy nem tudod az (MN 133)

meg látom hogy szerettel engemet, de megintlen. az én igyekezetem hogy (MN 134)

mind a kettö halálán volna. de a jó erkölcsü Elvir. inte (MN 134)

ejól vagyon uram mondá néki, de ki kel lisbonábol menni., és (MN 135)

nézve. éléonorának is meg botsáta. de ugy hogy,, többé abban avétekben (MN 135)

egy nehány szor volt nála. de mindenkor aluva találta. azt is (MN 135)

nagyra vagyó kivánságihoz kaptsolta volt, de a mikor látá hogy ohajtási (MN 136)

esék aszive az illyen tselekedetin., de álhatatos lévén köteleségében. az el (MN 137)

mondani., hogy azt nem reménlheti, de egy szer nagy szerelmében. arra (MN 137)

eleiben. hogy azt véghez vihesse, de ö, vagy a betsületböl, vagy (MN 138)

kérte. hogy had mehessen utánna, de idövel tellyeségel nem vévén semmi (MN 138)

senkit sem botsátottak a kastélyban. de egyebben. azon igyekeztek hogy mulathassák (MN 138)

De ez a hir, mind ellenkezö (MN 139)

mi házaságunkot. attol nem tartok, de abban nem kell kételkedni. hogy (MN 139)

Elvir. én ötet nem szeretem. de a köteleségem arra viszen hogy (MN 139)

nyolcz napig semmit se szollyanak, de azután azt hirdessék. hogy utánna (MN 140)

a tselédek mindnyájan szánakodának elviren de az ajándékért. mindent felixre hagyának (MN 140)

annya jóvá nem hagyá tselekedetit, de azután száná, és szép oktatásokal (MN 140)

De az ö szomorkodása. anyira nevekedek (MN 141)

egy nehány szor a fiát. de a mikor dom Sebastien meg (MN 141)

De dom Sebastien., éjjel napal. tsak (MN 141)

veszedelemre nem teszem., de azon leszek, hogy meg oltalmazhassam (MN 142)

szökhettem volna másodszor is mellölled, de a hozád valo tiszteletem. szeretetem (MN 142)

kevés ideig halogatá az engedelmet, de látván hogy ugyan szem látomást (MN 142)

meg sérték a vicé királynét. de azt el titkolá és a (MN 143)

jol tudod magadot el titkolni, de én azt nem keresem hogy (MN 143)

mivel a volt azén akaratom: de onnét ki jöttél parancsolatom ellen (MN 143)

ö hitit meg szegö férje. de kivetvén az elméjiböl minden boszszonkodásra (MN 143)

mint ha meg tsendesedet volna, de mint hogy a szive ollyan (MN 144)

baltazár. erre semmit nem felele. de mindgyárt engedelmeskedék. és hivatván egy (MN 145)

ki ne mennyen engedelem nélkül, de mint hogy leányokot kelleték melléje (MN 145)

pedig nagy keményen vivék végben. de söt még attol avigasztalástol is (MN 145)

meg válása igen keserves volt de kételen volt enegedelmeskedni (MN 145)

tett volna a férje ellen. de söt még azon igyekezék. hogy (MN 145)

ha rab leány volt is. de sokal nemeseb természet volt benne (MN 146)

és hozája kivánta magat kötelezni. de megintlen. üsmervén jol. a beliza (MN 146)

elsöben a te parancsolatodtol vártam. de még azt is tudtodra adom (MN 146)

ö hozá nem vitte volna, de mindenek. felet elvir meg ne (MN 146)

leány mindeneket meg igére neki, de olyan szándékal. hogy meg ne (MN 146)

tarttsa igéretit, és elvirhez menvén. de a választ tsak akor mondá (MN 146)

és nagy nagy familiábol valok. de igasságtalanok és kegyetlenek, én pedig (MN 146)

te szerentsétlenségedben én részt veszek, de ide okoság kivántatik. és igen (MN 146)

és az én durva tselekedetimröl. de söt még. kérjed, hogy vegyenek (MN 147)

és el üzöt volna mellölled, de igy hitelt nyertem magamnak elötte (MN 147)

még továb beszélt volna is, de elvir félben nem hagyatta volna (MN 147)

nem fedezneé el valamely árulást. de mint hogy a rab leány (MN 147)

látok benned. a miért gyanakodhatnám, de a mitsoda állapotban vagy. beliza (MN 147)

nem tsuda. ha abban kételkedem. de akar mely szándékban légy. az (MN 147)

azt tselekeszem, a mit mondok, de mindenek felet irj a mint (MN 147)

hogy akár mint bánnyék véle. de ö soha azt el nem (MN 148)

oda érkezet, és rabságban volt. de az alat semmi képen a (MN 148)

hogy azt el üzte volna, de még meg nagyobitotta. dom baltazár (MN 149)

ennekem pedig meg kel halnom. de ha méltob is. nem azért (MN 149)

De az alat. amég arra bizonyos (MN 150)

sebastien mind ezeket irtozva halgatá. de mint hogy azt el vegezte (MN 151)

aszszony nála kereset volt. szállást. de mint hogy a nem lehetet (MN 151)

eleonora ezen el tsudálkozék magában, de fel fedvén orczáját. és reája (MN 151)

ennek egy részit jová hagyá. de azt nem jóvallá hogy a (MN 152)

udvarábol. a fejdelem aszony udvarában. de mindenek felet. azt jovallom hogy (MN 152)

vagyon. és feje a többinek. de még gondolom hogy a könnyü (MN 152)

sem láttya. nekem mindenkor integet. de én. láttatlanná tettem. féltem hogy (MN 152)

féltem hogy el ne árullyon, de már melléje megyek. mihent meg (MN 152)

szükséges lehetek néki. sok dolgokban de ugy el akarnám. magamot változtatni (MN 153)

sebastient azután ismét fejéré tenni. de a sidó erre mondá. hogy (MN 153)

ambár okát nem tudhatta is. de a néki tettzet (MN 154)

nélkül valonak tettzet volna is. de ö néki a szükségesnek láttzot (MN 154)

ezen okbol is integetet eleonorának, de látván hogy nem felene néki (MN 154)

légyen. szivemben ilyen gondolatot tartanom, de azt el nem tagadom elötted (MN 155)

én mindenekben kivannék szolgálni Elvirnek, de mit tsinállyak azért., hogy ha (MN 155)

beszélsz is hozám mondá éléonora. de meg tselekeszem a mit kivánsz (MN 155)

tselekedhetnek velem. a mit tselekedtek. de hol talállyalak. hogy a levelet (MN 155)

ö szép termetek.. szollanak mellettek. de isák. ha azt akarod hogy (MN 156)

levelét és ad ide nekem, de titkon. te már hozá szoktál (MN 156)

képpen kellene thamárnak kedvit keresni. de azö lettzkéje nem volt szükséges (MN 156)

fejéreket. mint sem a feketeket. de el nem kerülheté azt. a (MN 156)

azt. a kinek rendeltetet volt., de mint hogy igen okos volt (MN 156)

tisztelettel ne lenne dom sebastienhez de álváréval nem tartoztatá meg anyira (MN 157)

tselekeszi éretted. mint sem gondolod. de engemet is, mondá néki. miért (MN 158)

mutatni a fejdelem aszony elöt. de alig mene ki a házábol (MN 160)

hogy ót találá éléonorával egyut, de nagy keserü halgatásban találván öket (MN 160)

azon nyughatatlanságban volnának valamint ö. de a zelimet amitsoda állapotban látá (MN 160)

elötte is észre vette volt. de akor jobban meg visgálván. gyanakodásban (MN 160)

gondoltam hogy talám nem tudod. de én vagy igen meg tsalom (MN 161)

azon hogy tarttsuk meg életét, de mindenek. felet semmit el ne (MN 161)

hogy láthassa a vice királynét; de olyan formában. hogy ne tudgya (MN 161)

elvirhez vigyék. de minek elötte oda menyen. beliza (MN 163)

ezen mint meg ijede elvir, de lehetetlen ki mondani hogy mitsoda (MN 163)

fel életemet. a kegyetlen belizának. de te néked kész vagyok fel (MN 164)

akarnám, ha boszut álhatnék éretted, de tegyed az eddig valo békeséges (MN 164)

eléggé meg büntetödik. reménségének. elvesztésével, de ö helyette. fel áldozom néked (MN 164)

nem tsak meg botsátok belizának. de azt fogadom hogy soha meg (MN 165)

azután mindeneket elé beszélle nékik, de a dom baltazárnak elvirhez valo (MN 165)

szeretetre. ellenkezöt érze is magában, de a köteleségit. szeretettel vivé végben (MN 166)

találod. az én utolso akaratomot, de kérlek. hogy azt tsak lisbonában (MN 166)

ami leg dragábja a világon. de mint hogy a férjében, olyan (MN 166)

hogy had lehesen szembe véle. de thamár. és eleonora (MN 166)

és mindent el is készitete. de el nem felejtvén. hogy mitsoda (MN 167)

lévén. üsmértesse meg magát elvirel. de jol üsmervén az elvir természetit (MN 167)

sertödgyék a vicé királyné betsülete, de söt még fogadást tétete. thamáral (MN 167)

sebastien a királyné eleiben menvén. de mint hogy elöbször olyan állapottyában (MN 167)

meg mentette volna a haláltol, de tsudálkozni kezdék rajta, és ha (MN 167)

és ha fekete volt is. de az orczája formáján valamit üsmert (MN 167)

nehányszor meg akará magát üsmértetni. de még is meg tartoztatá magát (MN 167)

akará még azt el halasztani., de az attyafiai, és jo akaroi (MN 168)

volt azö életét. annak. ábrázattya. de mindenek felet. ahoz valo hajlandosága (MN 169)

közöt. és az annya elött. de senki ötet meg nem üsmeré (MN 169)

egyedül a szánakodás vihetet arra. de olyan dolgokot is láttam hogy (MN 169)

többet is akart volna mondani, de a szova, a melyet el (MN 170)

végben a dom baltazár akarattyát. de ez a jó erkölcsü aszony (MN 170)

ád. de a mely köteleséget a szeretet (MN 171)

historiáját. azt mindenek szépnek találák, de kivált valérius nagy sohajtva mondá (MN 171)

és a kegyességet igen szerette. de söt még jó akarokot is (MN 172)

De az ö szabadsága elvesztésének. ideje (MN 172)

szemelynek. sokat tekingete az ablakra de senkit nem láthata. és tsak (MN 173)

sem titkolhattam. kork. én szeretek. de olyan de olyan nagy szeretettel (MN 173)

kork. én szeretek. de olyan de olyan nagy szeretettel., hogy annak (MN 173)

szeretettel., hogy annak mása nincsen. de szerencsétlenségemre. nem tudom, kit (MN 173)

tudhatod a mit akarsz tudni; de uram légy tsendeségben. és azt (MN 174)

felele. hanem tsak meg mosolyodék. de hogy valamely bizonyost tudhason a (MN 174)

leányára költötte. hogy jol neveltethesse. de meg szegényedvén, ót továb nem (MN 174)

fia mellette. akiket jol nevelted; de a tehettséged nem engedi. hogy (MN 175)

mely szánakodo legyen a miénk. de hogy reménlhetném én azt. hogy (MN 175)

onokám valo hogy elég szépek. de okosok. és nem akarnak senkivel (MN 175)

igen közönségesen volt is öltözve, de az ö szépsége. a kork (MN 175)

mit felölled mondottanak ugy vagyoné. de már látom hogy sokal fellyeb (MN 176)

kork. mindenkor nagy engedelmeségel leszek. de a lehetetlen hogy meg ne (MN 176)

ö parancsolattyábol. mászoris néked alkalmatlankodnom. de oly nagy tisztelettel lészen a (MN 176)

akará néki adni az erszényt, de kork olyan szokot monda néki (MN 177)

hogy gyönyörüségel gondolkodnék a királyrol. de az ö attyafia Édita. egy (MN 178)

királyára merné véle emeltetni szemeit. de akár mely keményen bánt is (MN 178)

mely keményen bánt is magával. de azt tsak érzé magában. hogy (MN 178)

üsmérem is hozám valo baráttságodot. de meg nem mondottam volna néked (MN 178)

nem mondottam volna néked esztelenségemet. de mint hogy tsak egyedül vagyok (MN 178)

a mint már meg mondottam. de a sok ló dobogásra. a (MN 178)

az elsöt könyen meg gátolhatom, de a másikát talám véghez nem (MN 179)

másikát talám véghez nem vihetem. de semmi. kedves Editam. ne beszéllyünk (MN 179)

fejdelmet, avárosban viszá fog térni. de azt hitesd el magadal. hogy (MN 179)

azt hogy mitsoda rendben vagyon. de azt tudom, hogy ö volt (MN 180)

könyhullatásra indittá a szép Etelgivát, de azattya, akiben nem volt illyen (MN 180)

meg segittsék a szegény leányokot. de azal bestelenségekre nem igyekeznek. az (MN 180)

nem tehetne. nem felele néki. de a midön egyedül marada editával (MN 180)

félek én. felelé erre Etelgiva. de mitsoda gondolattya lehet a királynak (MN 180)

nézek tsak a mint kell. de ha szinte alatson renden valo (MN 181)

nem lehet az én férjem. de soha Etelgiva azö szerete sem (MN 181)

hogy el is felejtették volna, de a kilenczedik napon. az apjával (MN 181)

tselekeszik mind ezeket ö érette. de azt is észre vette. hogy (MN 181)

kell néked meg mondani szándékát, de azal által nem hágom parancsolattyát (MN 182)

a ház nem volt nagy, de igen alkalmatos. és drága öltözetekel (MN 183)

néki. más ezeknek örülhetet volna, de Ételgiva ugy tekinté mind ezeket (MN 183)

volnának, valo hogy szerencsések volnánk. de kedves Editám. a szeretet annak (MN 183)

betsületem kára nélkül meg szerezhetem. de azt is tud meg. hogy (MN 184)

tudta volna mint viselni magát, de oly nemesi szivel születet volt (MN 184)

adásal. és tisztelettel leszek felségedhez de felséges uram. alábaihoz akarván borulni (MN 185)

nem hogy én abban kevélykedném. de én abban. tsak gyalázatra, és (MN 185)

nem hogy el távoznám szándékomtol. de még inkáb meg erösittem, az (MN 186)

hogy ha illyen szándékid volnának. de nem illik én hozám az (MN 186)

anagy hatalomban vannak is öltöztetve. de tsak emberek. és Etelrednek is (MN 187)

nyilatkoztassa ami a szivén vagyon. de minden tselekedetében, anyi kedvet. és (MN 187)

király nehezen válhaték meg tölle, de végtire tartván attol. hogy ne (MN 187)

De mint hogy, felelé erre edita (MN 187)

el szeretit az udvara elött. de fö képpen Egrad elött. a (MN 188)

noha Ételred betsülettel volt hozája. de igen tartot tölle. az Etelgivához (MN 188)

látta azt a szép leányt. de olyan formában igazgatta dolgát., hogy (MN 188)

jó erkölcsü legyen egy személy, de nem keménykedhetik sokáig egy olyan (MN 188)

nem hogy azt el erhetné., de keserüségel láttya hogy leg kiseb (MN 188)

tekintvén reája. Etelgiva te szerettz., de nem Etelredet. erre a váratlan (MN 189)

netulajdonittsad másnak tsak anagy szeretetemnek. de nem szerethettélé valakit. minek elötte (MN 189)

ditsöséget hogy fel gerjeszem szeretetedet, de az ameny, ollyan nemes szivet (MN 189)

életemet tsak meg tarthassam életedet., de a betsületemet fel nem áldozom (MN 189)

még többet is akara mondani., de látván nagy változást az Ételgiva (MN 190)

Hozája közelitének. de nagy ájulásban találák. akirály azon (MN 190)

anyit orvosolák hogy magához tére. de azután tsak hamar. igen nagy (MN 190)

De meg nem türköztethetvén annyira magát (MN 190)

udvariak eszre ne vennék nyughatatlanságát, de fö képpen Egrád fejdelem észre (MN 190)

De az alat. amég az egész (MN 190)

azon lesz. hogy szerencsés lehesen. de a midön Etelgivához mene., olyan (MN 191)

annál inkáb meg erösödék szandékában. de nem akará senkinek is meg (MN 191)

ugy, minden orában láthatná ötet. de minden mesterségét arra kelleték forditani (MN 191)

igazgattya. és nem a szeretet. de mint hogy a más képen (MN 192)

leány. én sokat is mondottam, de ugyan is már régtöl fogva (MN 193)

amelyet oly igen meg érdemled, de kedves Etelgiva nem egy szomoru (MN 194)

fizethessem ezt a nagy szeretetedet. de a még illyen nagy ditsöségben (MN 194)

De király vagy, ugyan arrais születtél (MN 194)

ha szinte aszeretetem nagy is. de elöre látom a keserüségeket. amelyekben (MN 195)

vannak, mivel alacson rendben neveltettem, de látom azokot, amelyeket az okoság (MN 195)

néped tudgya. hogy engedelmeskedni kell, de azt is tudgya. hogy fejdelmeknek (MN 195)

elödben merem tenni alacson voltomat. de semmit sem kel el mulatnom (MN 195)

ezeket az akadályokot veted elömben., de én azokra reá készültem. és (MN 195)

melyet mások is észre vévék. de kivált kork a ki hozája (MN 196)

allandoságod. végtire meg ne jutalmaztassék. de azt meg vallom hogy tartottam (MN 196)

kork noha okos udvari. volt de el nem titkolhatván tsudálkozását. akirály (MN 196)

nézni. ha ugyan valoságal beszéllé., de akirály nem akarván hogy abban (MN 196)

tsudálkozni kezdé okosságát annak aleánynak. de akirály méltoságát is meg gondolván (MN 197)

hogy a mitsoda kisebségire lenne. de akirály félben hagyatván véle. mondá (MN 197)

nézve királyné nem lehetne is. de az érdemére valo nézve, arra (MN 197)

azon. hogy azt el ronthassa, de mint hogy evolt a fö (MN 197)

ezeket mind eddig tsendeségel halgatván. de továb nem türköztethetvén meg magát (MN 198)

mit ö véghez nem vihetet. de ugy mint ember. eleget akarok (MN 199)

ha arra reá állottál volna., de azal nem törödöm. ha ellent (MN 199)

De söt még gondollya, hogy azal (MN 200)

erkezésin a király meg ütközék, de a tanács azon meg örüle (MN 201)

noha által látá annak okát. de meg kérdé annak okát, egyik (MN 201)

nem tuda mit felelni néki., de a szeretet nagy lévén benne (MN 201)

De eza fejdelem még elöre rosz (MN 202)

veté ezt a szép leányt, de látván hogy a fejdelem egészen (MN 202)

melyeket tölled meg nem érdemlették., de én. a ki elött akirály (MN 202)

igen el kelletet magamot titkolnom de nem (MN 202)

Etelredtöl meg nem tagadhattam szivemet., de soha sem vágytam arra, hogy (MN 203)

azon. hogy azudvart el hagyhassam. de nem volt haszna (MN 203)

az akarattyát ate reszedre hajtanám. de aszonyom én nekem nem hinnének (MN 203)

De mihent avendégségnek vége lön. az (MN 204)

azért reája meg neheztelt volna, de szüntelen azon volt hogy reájok (MN 205)

hir meg szomoritá az udvart. de a király, vitéz. és királyi (MN 205)

világ fel támad is ellene. de tsak egy szem pillantásig sem (MN 205)

táborokhoz minden képen ahartzhoz készüle. de elöre látván hogy ahartzkor, sok (MN 205)

ha ellene fel tamadtanak is. de a rebellisek ezeket nem halgaták (MN 205)

jol kezdék eleinte magokot viselni, de vegtire meg bontották öket. és (MN 206)

a szive meg esék rajta. de akarván tudni annak az okát (MN 206)

el a hozád valo hüségemben, de meg nem foghatom keserüségednek okát (MN 206)

hiteté magával. hogy szivböl beszéllene., de meg nem foghatván. hogy olyan (MN 207)

vettem, arrol már nem tehetek. de leg aláb az udvaromnak abban (MN 207)

ütközék. ezeken a szavain Egrádnak, de már az okoságot nem halgathatá (MN 207)

érzette volna haragjának mi voltát. de még is meg türközteté magát (MN 208)

tartotta volna a király változását; de eza király nem hajtván senki (MN 208)

De akor is mint aholt olyan (MN 208)

azt avigasztalását. a haldoklo királynénak, de ételredet arra nem veheték.. és (MN 208)

mely talám ötet meg bántotta. de az én halalom el törli (MN 209)

lészen szerencséseb. mint az anyoké. de ha gond viselésed alá veszed (MN 209)

drága zálogi az igen kegyes. de igen roszul. jutalmaztatot szeretetnek. lehessen (MN 209)

akiknek hüségeket. igen kedvesen vevé, de föképpen a fejdelem jó akarattyát (MN 209)

fogok, mert rajtam nem. áll, de azt fogadom néked. hogy holtig (MN 210)

igen ohajtotta volna viszá térésit. de tsak hamar olyan hirt. halla (MN 210)

elött, akirálynak illyen tsudálatos szerelmit, de azt meg tudá. és látván (MN 210)

nehány napokig el halasztá szándékát., de mint hogy sebes akaratu volt (MN 211)

anyok helyet akart nékik lenni. de fökepen az elsöt. Edmondot igen (MN 212)

De azok a követek olyant fent (MN 213)

nem hogy meg enyhitették volna. de söt még nagyob haragra ingerlék (MN 213)

mind esze gyülvén., hartzot állának. de azt el vesztvén. igen kevés (MN 213)

fáradcsága után. tsendeségben fog lenni. de a szivinek tsendeségit ollyan háborittá (MN 214)

melyek már nem kedvesek elötted, de a mitsoda állapotban vagyok. a (MN 214)

széket. a melyre nem vágytam, de ha meg nem halnék. néki (MN 214)

halnék. néki nem engedhetném szivedet, de király én meg halok. és (MN 214)

szivében, az Etelgivához valo szeretetit,. de aszonyom. mint hogy már most (MN 216)

király. akár mint beszélt is de a szive tsendeségben nem volt (MN 216)

nagy egyeségben élt is akirálynéval. de Etelgiva birta szivét, és azö (MN 216)

lassanként akará öket el fogyasztani. de azö hadát mindenüt meg verék (MN 216)

mosolyodék és felelni akara reája de hilária nem adván idöt arra (MN 217)

el akarák kezdeni a játékot. de julius mondá atársaságnak, ez olyan (MN 217)

meg akarná tartoztatni a társaságot, de azt is tudgyuk hogy a (MN 217)

a tudományt., és a tanulást. de kedvit akarván timánnak. mindenben. azért (MN 218)

helyhezteté a tudományokhoz valo szeretetét. de a keserü gondolatok. tsak hamar (MN 218)

tsak leányokot látot maga elött. de a midön engemet láta evilágra (MN 218)

gondola hogy valamely szomorusága volna de timánt által látván gondolattyát. mondá (MN 219)

mert nintsen semmi olyas szomoruságom. de kedves bátyám. ideje végit vetni (MN 219)

szeretitek gyermekeiteket, atya nem vagyok. de atyai szivem vagyon (MN 219)

mely okokot ada is eleiben, de timant erre sem álla rea (MN 220)

a hozája valo szeretetre intet, de mindenek felet azt hagyta, hogy (MN 220)

nagy kedve lett volna. arra. de mint hogy abban modgya nem (MN 221)

néki, hogy agenorhoz menyen lakni. de sokáig nem halván hirit se (MN 221)

azon igen nagy keserüségben volt. de az Isten rendelése alá vetvén (MN 221)

is az atyám akarattyát követni., de iffiu lévén. el gondolám hogy (MN 222)

viszá galliában. erre reá álla. de igen nagy vigyázásal akarván bánni (MN 223)

mit gondoltunk., timont. és én. de azt tudom. hogy mindenikünk. tsak (MN 224)

A kosziklának tetéjére fel menénk, de mint el tsudálkozánk azon, hogy (MN 224)

tudni hogy mitsoda helyt vagyunk, de más naprá hagyok hogy el (MN 225)

noha szomoruságban voltunk állapotunk iránt, de ollyan tsendesen el nyuguvánk. hogy (MN 225)

bé mentünk. a menyire lehetet. de leg kisseb emberi lako hellyet (MN 225)

sebiböl ki nem eset volna. de meg talalván. elévévé. és meg (MN 225)

visgálá hogy mitsoda helyt volnánk. de fel emelvén kezeit az ég (MN 225)

a köntös dolgában lehettünk szükségben, de látván hogy az a föld (MN 226)

egy nehány szót monda nékem. de nem érthettem, hanem tsak azö (MN 226)

vélni, azután észre vévém szándékát. de nem lehete. hogy meg ne (MN 227)

melyen mint egy meg ütközék. de semmi haragot nem mutata., azutan (MN 227)

vévéé azokbol a szivem indulattyát. de nékem ugy tettzék. mint ha (MN 227)

forditván., hogy az életiben járna. de én azon el ijedék. gondolván (MN 227)

kezit meg is fogám neki. de örölködvén azon hogy magát jobban (MN 227)

tölle, el fordulék tehát tölle., de tellyes volt a szivem tsudalkozásal (MN 227)

hellyünk felé kezdék viszá térni. de egy nehány szor viszá nézék (MN 227)

azért hogy sokaig oda voltam. de noha igen szerettem ötet. de (MN 227)

de noha igen szerettem ötet. de el titkolam elötte adolgot. tartván (MN 227)

volna az én uj tegzemre, de tsak arra vigyázot hogy láthatot (MN 228)

sok beszélgetésink után le feküvénk. de a szép vad leány mindenkor (MN 228)

helyen, ki nevelte volna fel., de fö képpen., mitöl félt akor (MN 228)

hogy mind ezekröl végire megyek. de eszembe jutván. hogy nem tudok (MN 228)

holmi szokot kezde nekem mondani, de nem érthettem. azután tsudálkozni kezdék (MN 228)

hajo törést mikor véle voltam. de a midön el kelletet hagynom (MN 229)

vallanom, ezt a helyt lakják. de nem tudom kik. mivel tsak (MN 229)

mivel tsak egy leányt láthattam., de mitsoda leány a. soha annál (MN 229)

a szivünket. mindenüt magunkal hordozuk. de azt meg vallom hogy nem (MN 230)

ö azt ugy nem üsméri. de ismét mondá timant, mint hogy (MN 230)

vad leány is oda érkezék. de másal látván engemet. meg állapodék (MN 230)

ha meg értetteé vagy nem., de kezit nyujtván nékem, timánt eleiben (MN 230)

én ötet szeretem kedves Cleodonom. de ugy szeretem mint leányomot., és (MN 231)

hogy ö énnekem magáért kedves. de azt hitesd el magadal. hogy (MN 231)

a mi rajtok volt irva. de mint el tsudálkozék azon. hogy (MN 232)

hajora tett. hogy galliában küldgyön. de a mi hajonk egy nagy (MN 232)

azt nem tudom hová lettem. de tudom hogy sok ideig tarto (MN 232)

hitettem volt magamal hogy kereszttyének, de a midön tellyeségel magamhoz tértem (MN 232)

magam akarám el oldani öket. de a vad aszszonyok mindnyájan elömbe (MN 233)

hol a keserüségnek adám magamot. de tsak hamar mas féle dolgot (MN 233)

velem is valamint a hajosokal. de meg tsalám magamot. mivel tsak (MN 233)

nem tudván mire vélni azt. de egy nehány holnap mulva. holmi (MN 233)

eleiben futa. hogy meg ölellye. de eza gyönyörü leány. meg gondolván (MN 234)

állani azokal az üsméretlen emberekel. de azoknak tsudálatos fegyverek lévén, igen (MN 236)

ki nyilal a ellenségre sietének. de mint hogy ezek igen felesen (MN 236)

reszketve mennek azon hely felé. de söt még azon helynek a (MN 236)

a szeretetem minden nap nevekedet., de söt még timánt is. avigasztalásomnak (MN 237)

tiltotta volt hogy ne szeresen, de ugy el rendelte volt minden (MN 237)

egy kevesé tudok veled beszélleni. de söt az olta anyi érdemet (MN 237)

De meg üsmervén érdemidet. a tanulásom (MN 237)

meg esés, attol inkáb tartok., de azal a szeretetem meg nem (MN 237)

nekem hogy ne is mondgyam de azal az ártatlanságal mondom, a (MN 237)

gondolkodot. tsak ót valo halálrol. de azö kedves leányára valo nézve (MN 238)

mesze el lehetet látni atengeren de egy szer a többi közöt (MN 238)

nem mondhatom. mitsoda nyughatatlanságal vártam. de semmit nem halván felölled, és (MN 239)

tudod kedves timántom. mondá agenor. de azt nem tudhatod. mitsoda örömmel (MN 240)

máson egy nehány sebet ejténk, de az utolso a melyet ejték (MN 241)

egyet se hagyanak meg életben., de a kapitányok halála igen meg (MN 241)

De mitsoda örömel, és szeretettel fogadá (MN 242)

felidárol. azö együgyü jó erkölcseiröl de a férfiak az égig magasztalák (MN 242)

erkölcs nélkül agazdag is szegény. de azal. a szegény is meg (MN 242)

több ditséreteket is mondot volna. de honoria meg izenvén hogy egy (MN 242)

Eleonorák. mind felidák lesznek közöttünk, de azt nem tudom ha leszneké (MN 242)

is öket követni; noha távul, de nem hogy öket el érhessem (KKU 248)

irni. hanem a melyet ökk. de más formában akartam irni mint (KKU 248)

külömbözö stilusal kel annak lenni. de nem külömbözö hittel. ugy hogy (KKU 248)

el véle a kis kápolnácskáig. de a kettö reá nem álla (KKU 252)

nényeknek szavát nem akarták fogadni, de mind ezel is semmit nem (KKU 252)

De mint hogy az erdöben az (KKU 252)

is láthatá modgyát meg szabadulásának., de a mi még nagyob az (KKU 252)

avad állatok is meg esznek. de ha szinte azoktol meg menekedem (KKU 253)

miat egy kevesé el szunyada. de addig is sokszor fel serkene (KKU 253)

a melyben az emberek futnak, de azt nem tudom ha üdveségemre (KKU 253)

ijedtében. egy szót sem szolhata. de az ur nagy kegyeségel kezdé (KKU 254)

Storophila. De uram én nem látom, melyik (KKU 255)

melynek kezdete nehéz. és sulyos. de a mely annál könyeb lesz (KKU 257)

hogy az én parancsolatom sürgetö. de példa adásomal én megyek mindenkor (KKU 257)

nagy buzgoságal. valának az Istenhez, de az a buzgoság nem vala (KKU 258)

ezt igen kedvesen vevé apüspöktöl. de nem sokáig élhete jó akarattyával (KKU 259)

De hogy ismét viszá térjek arra (KKU 260)

ördög hatalma ellen állitatot fel. de mond meg uram azt nékem (KKU 261)

halálra itélték volt mint engemet, de alázatoságbol., nem akará hogy ugy (KKU 261)

Dávid ha Szent volt is. de érzette azoknak sulyoságakot. midön mondgya (KKU 261)

irgalmaságnak attyát, és avigasztalásnak Istenét. de kérlek uram. magyarázd meg nékem (KKU 262)

el felejtik vala az Istent, de a midön az ö nyavalyájok (KKU 262)

Storophila. De mit jelent a koporso a (KKU 262)

vagy gondollyák szeretni az alázatoságot. de a meg alázásrol. nem is (KKU 263)

vakarni le magárol a rothattságot, de a mi néki leg nehezeben (KKU 264)

féle dolgokot hányának a szemére. de mit tselekedék. és mit felele (KKU 264)

a békeséges türés tsudálatra méltó, de hol vagyon az az ember (KKU 264)

mi keresztények mindnyájan igy hiszük. de a más féle keresztek nem (KKU 265)

ámbár semmiképen vétkes nem valék, de érettek kezes lettem. az atyámnak (KKU 265)

vagyon barlangjok, a madaraknak fészkek. de azember fiának nintsen hová le (KKU 266)

fel gerjesze szeretetedet. akereszt hordozására. de elöbször azt akarom. mond meg (KKU 268)

keresztet hordozván. és engemet követvén. de miért ütközöl meg az árrán (KKU 268)

kivül is oly szent volt. de az atyam ezt igy rendelte (KKU 268)

A kristus. De mind ezek a szenvedések. tsak (KKU 270)

keresztet a vállamon vittem, véresen, de a leg kegyetleneb fájdalom mely (KKU 270)

és nyomoruságok nem tsak hasznosok, de még szükségesek is., mivel azok (KKU 273)

kristus. a leányom nincsen külömben. de terjeszük továbra ezt az igazságot (KKU 273)

legyenek a jók ez életben. de másokot kell várnunk ajövendö életben (KKU 273)

el jöt az ö orája. de mikor szülte azö gyermekét az (KKU 274)

Storophila. de mire valok ezek aprobák, mivel (KKU 275)

életben valo boldogságért tselekszik azt, de világosan meg mutattya a keresztnek (KKU 275)

tekinti mint szolgálatodért valo jutalmat, de mit tselekedék az. ur, meg (KKU 276)

lehete ötet jól meg üsmérni, de mihent mindeniböl ki fosztaték. mint (KKU 276)

Isten atyai modra szeret minket. de mind azon által. az ö (KKU 276)

még magoknak is terhekre vannak. de hogy lehet kivánni, hogy a (KKU 277)

s tová ne hányhassák hajoját. de anyira sem terheli meg. hogy (KKU 277)

vallom uram az én tudatlanságomot, de kérlek meg ne unyad együgyüségemet (KKU 278)

a vétekhez intéztessék azütésnek száma, {…} de az Isten nem akarván az (KKU 278)

Isten annak a ki szenved., de ha tudgya igen nagy vak (KKU 278)

ezeket uram én igy hiszem, de mit tehetünk arrol. hogy a (KKU 278)

igen gyengén nyul az éveges, de az ezüst pohárt pöröllyel verik (KKU 279)

A kristus. avalo, de nem akartam senkit is kénszeriteni (KKU 280)

mondottam. vagy akarjátok., vagy nem de szenvedni kell, hanem azt mondottam (KKU 280)

hogy a bünösök eszerént tselekednek, de ate hiv szolgaid kik áitatoságban (KKU 281)

ditsöségemet, és az én országomot., de kevesen vannak baráti keresztemnek, sokan (KKU 281)

kik sohajttyák. az én vigasztalásimot. de részt nem akarnának venni szenvedésimben (KKU 281)

az én asztalomhoz le ülni, de kevesen vannak kik részt akarnának (KKU 281)

mindnyájan akarnának vigadni én velem. de kevesen akarnak szenvedni én velem (KKU 281)

és a kenyér meg szegésére, de kevesen akarnak inya szenvedésemnek pohárábol (KKU 281)

pohárábol. sokan tisztelik tsuda tételimet, de kevesen követnek keresztemnek gyalázatos voltában (KKU 281)

jöni, mindnyájan akarnának engemet birni, de nem engemet követni, igen akarnának (KKU 281)

követni, igen akarnának velem uralkodni, de nem velem szenvedni. azt akarnák (KKU 281)

utánnam nem igen kivánnak jöni, de szeretnék. ha el érhetnének (KKU 282)

hogy arest akarna. parancsolni. velem, de nem engedelmeskedni mint én, ajutalmat (KKU 282)

engedelmeskedni mint én, ajutalmat szeretnék, de nem aviaskodást. azt akarná hogy (KKU 282)

véghez menyen, a parancsoltat véle, de az akarattya a mely nem (KKU 282)

ugyan azon egy lélek kiványa, de azt nem kiványa tellyes és (KKU 282)

igazság sohajtattya véle az egyikét, de a rosz szokási, nem engedik (KKU 283)

azt nem tudom mi formában., de ugy történik. hogy vagy azt (KKU 283)

mely tsak valamenyíre kiván valamit. de azt buzgoságal nem követi, inkáb (KKU 283)

az ollyan mint ha indulna. de mindenkor meg áll. azt mondanák (KKU 283)

aló, tsak akarat kivántatik ahoz, de tellyes, és egész akarat légyen (KKU 283)

valo hogy az üdveségnek uttya, de ki ád nékem anyi kegyelmet (KKU 284)

eredgy nem bánom, probáld meg, de bizonyos vagyok abban. hogy semmit (KKU 284)

beszédidre, mivel üsmerem kemény sziveket. de eredgy hozd ide öket ha (KKU 284)

illyen dolgokot is monda nékiek, de hilária félben hagyatávéle beszédit mondá (KKU 286)

keresztet az arany kereszten kivül., de hogy én más féle hoszu (KKU 286)

A kristus avalo, de még ezek a szók sokal (KKU 286)

meg holt. jacob. 2. 20. de ha keresztény vagy. amint magad (KKU 286)

Hilaria, az is valo. de nem vagyok egyedül, mivel kevesen (KKU 287)

közöt, mert sokan vannak ahivatalosok, de kevesen aválasztottak. és azoknak számok (KKU 287)

azt az eröt és bátorságot., de én fel tettem magamban hogy (KKU 287)

minden féle. keserüséget meg halad, de ennek a léleknek édességit meg (KKU 288)

és várja azt. akinek tettzik, de én abban semmi örömet és (KKU 288)

az örök életet el nyerhessem, de midön ezeket hallá töllem. ha (KKU 289)

szeretik azok elött a bolondság, de valamint az apostol mondgya a (KKU 290)

De kitsoda az, aki nem vétkeznék (KKU 290)

hejában, mert akár mennyit prédikály. de engemet arra nem vész. magad (KKU 291)

fel feszitetet., a keresztnek tanitvánnya, de bezeg ám én nem adom (KKU 291)

nagy orczátlanságal. reája is pökdöse. de a kristus aki könnyen el (KKU 291)

mely nagy légyen avilági méltoság. de soha sem kell nékie azt (KKU 291)

a beszédeket valo hogy hallák. de nem egyenlö szivel, amint eki (KKU 292)

amely az emberek elött nevettség. de az angyalok elött kedveség, {…} ugyan (KKU 292)

Storophila. ez igen szép példa, de igen régi. és amostani szokásal (KKU 292)

illyen alázatoság nagy ditséretre méltó. de azt tudom. hogy a mely (KKU 293)

fogják tartani a magok bölttseségeket. de akor késö lészen. mert a (KKU 294)

a leányom. akár mit tselekedgyenek de azt el nem kerülik. mert (KKU 295)

minémü állapotban legyen az ember; de mindenkor talál valami alkalmatosságot a (KKU 295)

Storophila. E mind valo. de a világiak elég gyönyörüséget kostolnak (KKU 295)

legyen ámbár minden kivánságok szerént, de menyi ideig gondolod hogy a (KKU 295)

emlékezetit is az elmult gyönyörüségeknek, de sött még életekben sem kostollyák (KKU 295)

gyakorta valo veszedelmes eséseket okoz. de a bünösök, nem tarttyák azt (KKU 296)

A kristus. avalo, de más képpen fognak gondolkodni a (KKU 296)

valami az égg alat vagyon, de mind a hejában valoság, és (KKU 298)

nem tsak érdem nélkül szenved, de söt még veszedelemre teszi lelkét (KKU 300)

oly nyomorult. nem tsak ezen. de söt még a más világon (KKU 301)

a melyre fel akasztassa mardokaéust. de mint hogy ez a beszélgetés (KKU 302)

közönségesen tsudállya a királyoknak boldogságokot., de azt nem tudgya. hogy mitsoda (KKU 302)

kerekén ülvén, fel fuvalkodot kevélységel., de arrol le esvén, mindenek nevették (KKU 302)

hogy ha azokot Istenért szenvednék, de a szánakodásra méltó hogy avilágnak (KKU 302)

az udvart a kinek tettzik. de en nagyobra betsüllöm a kedves (KKU 303)

a nagyob dolgán, Mindenek üsmérik. de tsak meg kell halni. mit (KKU 303)

szüz leányzo férhezmegyen. nem vétkezik, de az illyeneknek háboruságok leszen atestben (KKU 303)

öket. az egymásra valo gondviselésre., de vagyon még ezen kivül más (KKU 304)

némelykor tsak meg lehet szabadulni, de ebböl nem. mert ha szinte (KKU 304)

az aszszony az ura elött, de még is sok bajt okoz (KKU 305)

kristus. ha vannak is olyanok, de azok igen ritkák. halgassad ez (KKU 305)

férfiu közöt találtam egy jót. de az egész aszszonyok közöt, egyet (KKU 305)

bajal talaltam egy igaz emberre, de az aszszonyok közöt. egyre sem (KKU 305)

a gyermekire valo gond viseléséért., de még ezeken kivül a joszágában (KKU 307)

az attyafiaitol, tseléditöl. gondviselöitöl. atutoroktol., de még azoktol is., a kiknek (KKU 307)

eléb valo a házaságban valonál. de az Istentöl kell arra kegyelmet (KKU 307)

a melyeket el akartak kerülni. de a mi leg nehezeb nékiek (KKU 308)

a kereszt. nékiek valamit érdemlene. de söt még ajutalom helyet., nyomoruságot (KKU 308)

helyet., nyomoruságot, és büntetést vesznek, de hagyuk el öket, hanem csak (KKU 308)

Storophila. De uram, miképpen kellesék érteni ezeket (KKU 309)

természetiben ugyan az aki volt. de jó erkölcse miat mássá lett (KKU 309)

kegyes beszédekel kezde néki beszélleni. de mint hogy azokra nem felele (KKU 309)

a vagy. felelé az iffiu, de én már nem a vagyok (KKU 309)

akár mit szenvedtetnének is véle. de azt nem kellene szánnod, mint (KKU 311)

magamé voltam. bé töltöttem kedvedet: de mostanában hogy a kristusé akarok (KKU 312)

bizodalmamot., végben viszem mind azt. de uram gondolodé. hogy tudok már (KKU 312)

A kristus. azigen jól vagyon. de amég nem elég. mivel három (KKU 313)

lehet. azt el nem mulatom. de kérlek arra, mondgyad nékem. hogy (KKU 314)

sebeségel tesznek fel valamit magokban., de azt immel ámal viszik végben (KKU 315)

végben, mivel az elme gyors, de atest gyenge.. és a menyiben (KKU 315)

mindnyájan meg botránkoznak is benned. de én meg nem botránkozom. mark (KKU 315)

mesterével valo beszélgetés. és szenvedés, de mihelyt atöbb világi leányok közi (KKU 315)

erre valo nézve. el indula, de sok sohajtásal, és köny hullatásal (KKU 315)

hálot, és kelepczét hántanak elödben., de az én kegyelmem kerültette el (KKU 316)

és a penitentzia tartásra hagyná., de az aki jutalmat igért az (KKU 317)

Isten elött meg ért idö. de föképpen az elsö és akövetkezendö (KKU 317)

elég az ur terhét hordozni. de azt még iffiuságban kell hordozni (KKU 317)

még el hagyhassa rosz szokásit., de miért mented magadot ate iffiuságodal (KKU 318)

meg engedem hogy iffiu vagy, de ha engemet szeretnél. nem tsak (KKU 318)

oktatásokot nagy szégyenel halgatá storophila, de üdveséges szégyenel, mivel fel gerjesztvén (KKU 318)

viselned amihez, gyermekségedtöl fogva szoktál, de vétekben meg rögzöt bünöst, apenitentzia (KKU 318)

magában, hogy ha kitsiny is. de tsak kereszt, és hogy a (KKU 319)

a valaszthat nehéz keresztet magának. de mint hogy én gyenge vagyok (KKU 319)

hordozom. A kristus. a valo, de nem olyan formán, amint én (KKU 319)

az érzékenységek által tesznek itéletet. de tenéked, az okoság. és ahit (KKU 319)

vagyok,? azt tudom hogy hiszed., de mond meg nékem miért hiszed (KKU 320)

hogy azt el kellene vetni. de söt még azt kivánni kellene (KKU 320)

én ezt jól látom uram. de kitsoda az, aki azt tselekedgye (KKU 320)

ez uram igen nagy példa.. de ki fogja ezt követni. és (KKU 321)

A kristus de leányom miért nem vagy te (KKU 322)

örömest szenvednék. illyen. illyen nyomoruságokot, de amely keresztet reám akarnak adni (KKU 322)

ö szent mestere mutata nékie, de mint hogy a természet kerüli (KKU 323)

után kezdé vonni a keresztet, de azt látván, hogy mindenek meg (KKU 323)

egy kevés ideig látatlanná tevé. de azután, eképpen feddé meg arol (KKU 323)

nagyob nyomoruság a nyomoruságot szenvedni. de az a valoságos nyomoruság., ha (KKU 324)

Storophila. de uram kérlek ki tselekedhetné azt (KKU 324)

hordozni, azt szeretni, atestet sanyargatni, de a tiszteletet kerülni. magadot meg (KKU 324)

viheted végben ezek közül magadtol; de ha az Istenben veted reménségedet (KKU 324)

kegyelmet adna. mind segittséget nyujtana., de hogy igazán meg vallyam, oly (KKU 324)

meg ijede. és szaladni kezde, de az Isten parancsolá néki. hogy (KKU 324)

ijedcz. és el is szaladcz. de ha azt, az igazságnak. kezével (KKU 324)

melyek látatnak, idö szerént valok, de a melyek nem látatnak, örökké (KKU 325)

volna egy kézel nyulni akereszthez, de mivel hogy én az egész (KKU 325)

szenvedtem. agyalázatot meg vetvén. {…} nem de nem éretted szenvedtemé azokot agyalázatokot (KKU 325)

és a gyalázatokot. te éretted, de tsak éppen egy dolog nehéz (KKU 326)

hogy a nehéz ne legyen. de a héjával. nem el szenvedhetetlen (KKU 327)

a jók, és a gonoszok. de az érdem nem egy aránsu (KKU 327)

noha, egy keresztet visellyenek is: de abbol nem következik hogy egy (KKU 327)

a ki gonosz uton jár, {…} de te ne hajts avilág itéletire (KKU 327)

a mi övé. szeretné azt, de mint hogy. el választottalak evilág (KKU 327)

hordozad. azért gyülöl tégedet evilág. {…} de azt tud meg. hogy még (KKU 327)

hogy el hagyanak gyalázatos szenvedésimért. de ugyan ezen okbol is jöttek (KKU 327)

keresztnek uttyan nagyot haladtam volna. de azt is akarnám. ha nagy (KKU 328)

és azokot követni is akará., de azon dolog történék véle, a (KKU 329)

nézve, fel vevé a keresztet; de azt keresztül tevé maga eleiben (KKU 329)

ugy nem is amint kelletet. de tsak hordozta, de oh’ mely (KKU 329)

amint kelletet. de tsak hordozta, de oh’ mely igen el tévelyednek (KKU 329)

hozni. a keresztet hordozni kell. de nem kel magadot fel emelned (KKU 329)

akarának egy templomban bé menni. de azt végben nem viheték. mivel (KKU 329)

az én beszédimnek, amelyek hasznosok., de hogy kövessem beszédimet. azt mondom (KKU 331)

mely jónak lássék lenni atselekedet., de a meg hal, hogy ha (KKU 332)

Storophila. de uram miképpen kerüllyem azt el (KKU 332)

a melyre én vittem. vala. de egy láthatatlan kéz. meg tartoztatá (KKU 332)

vévén magának., a maga hittségét. De akristus meg tartoztatván ötet. mondá (KKU 333)

vétket, mivel még keveset probáltál, de hogy meg üsmértessem veled, mitsoda (KKU 334)

hogy a néked ugy legyen., de mit felelék erre. távozál el (KKU 334)

storophila. de uram. mitsoda rosz vagyon abban (KKU 335)

akarsz., azt is meg engedem, de ugy hogy ne elöttem kivány (KKU 335)

el akarsz érni. kövess engemet, de ne magadtol., hanem az én (KKU 335)

nehéz légyen is az élet, de ate kegyelmednek ereje által. érdemet (KKU 336)

akiket az attyok. téjjel táplál. de a midön valamenyire eléb mentenek (KKU 339)

hogy soha meg nem tántorodom, de nézük mit mond anyomoruságban. mihent (KKU 339)

mitsoda örömel hordozta a keresztet, de mostanában. hogy a szélvész fel (KKU 339)

nagy vigasságal hordozá a keresztet. de mentöl többet hordozta, annál sulyosabnak (KKU 339)

mondod. mert a tsak tettzik, de valoságal nem hoszu, hogy ha (KKU 339)

nem érezné a keresztnek sulyát. de meg azt nem hordozni. a (KKU 340)

nehezeb dolgát is nagy serénységel., de idövel lassanként. meg kezde lágyulni (KKU 340)

gráditson akartam volna fel menni, de nem lehete anagy kereszt miat (KKU 340)

hogy segitene nékem fel menni, de reá tekintvén nagy haragosan, mondám (KKU 340)

Storophila. Ezekre örömest felelt volna, de nem lehete, mind azon által (KKU 341)

én is ezt sokszor mondottam. de mint hogy a néked nem (KKU 341)

szenvedtz., a meg nagyobittya érdemedet., de a könnyebség azt meg kissebitené (KKU 341)

Storophila. ez uram mind jó. de az én vállaim nem olyan (KKU 341)

legyen a, a kire. haragszol., de kérlek ki vagy te, nem (KKU 343)

pór, ki ellen panaszolkodol, nem de nem az Isten ellen, az (KKU 343)

néked, hogy nehéz a kereszt, de arra kell vigyáznod, hogy azt (KKU 343)

azt nem tsak meg engedi, de söt még az Isten küldi (KKU 343)

Storophila. akár mint légyen uram. de az én eröm el fogyot (KKU 343)

tsak hoszu nékem eza munka. de a fájdalmat sem szenvedhetem továb (KKU 343)

hánkodása miat. fö szédelgést éreznek, de az ollyanok. akik atengeren sokat (KKU 344)

hajo fenekére rejtenék el magokat, de söt még a hajó felsö (KKU 344)

már szalado félben is vala, de a kristus meg tartoztatván mondá (KKU 345)

hordozni, a maga rende szerént, de mitsoda szándékod vagyon? ha egy (KKU 345)

és szenvedésel. akár hová meny, de a keresztet soha el nem (KKU 345)

a kár mely felé forduly, de a keresztet mindenüt fel találod (KKU 345)

Storophila. de uram nem tudom mitsoda formán (KKU 346)

akár akarjad, akár ne akarjad, de keresztet és nyomoruságot kel szenvedned (KKU 346)

zugolodás nélkül szenveded, jutalmat nyersz, de ha azokot türhetetlenségel szenveded, nem (KKU 346)

türhetetlenségel szenveded, nem hogy könnyebbeké, de söt még az által sulyosabbaká (KKU 346)

noha igen nehéz végben vinni, de igen hasznos a nyomoruságokot örömel (KKU 346)

az uttya hoszu, és tövises, de azt tsak szenvedni kell, mert (KKU 347)

ugyan az is tészen hüségesé. de azt akarja. hogy a sziv (KKU 347)

a koporsobol fel tamaszthattam magamot, de akor példat akartam adni a (KKU 348)

lenni. nem tsak az Istenhez, de ahoz is,. aki által adgya (KKU 351)

ö felölle. oly ditséretel. beszélenének. de a kristus mindenkor nagy kegyelmeségel (KKU 353)

tsak a szükségért kellene enni. de még is az ételben valo (KKU 354)

aki az urát szokta kisérni, de gyakorta tsak a szolgának kedvezünk (KKU 354)

embereket. ha szinte régi is de hasznos. ate bal kezed ne (KKU 354)

nem tsak ate atyád fia, de még a leg jóbb akarod (KKU 354)

ne veszessed annak menyei jutalmát. de söt még magadnak is el (KKU 354)

Storophila. de miért kel ajó tselekedetet oly (KKU 354)

ditsöitessék, mivel övé a tisztelet., de nem azért hogy apor, és (KKU 354)

tselekedetnek. a kevélységnek elöl jároja, de ki oltalmazhattya meg magát ettöl (KKU 355)

hordozák. noha jól hordozák is. de nem egy dologra tzéloznak. ezt (KKU 356)

valánk akik a keresztet hordozok. de külömb külömb féle szándékal (KKU 356)

reménségen., az olyan örömest viseli. de tsak a hordoza buzgoságal., akiben (KKU 356)

pedig reménségtöl. atellyes jó akarattal, de ha buzgosága nintsen. könnyen meg (KKU 356)

tselekedni. mert a reménség vezeti. de a szeretet mind más képpen (KKU 356)

én itt három ösvényt látok. de nem tudom hogy melyik nékem (KKU 356)

vétkeid azt meg érdemlették, sokszor, de mi rövidséget tésznek néked, mivel (KKU 357)

A kristus. azt jól mondod, de azt is jó meg tudnod (KKU 357)

nem hogy véle keményen bánnék, de söt még kegyelmeségét mutattya hozája (KKU 357)

A kristus az ugy vagyon, de már mostanában, tudván. hogy az (KKU 358)

Storophila. de uram mit kel gondolni az (KKU 358)

türés semmi gyümölcsöt nem teremt. de ez életben. a kinn nem (KKU 358)

nagyob kinn, mint melyet szenvedünk. de a még nehezeb. hogy nincs (KKU 359)

örökké valo kint érdemlené vétkiért. de meg más felöl azal vigasztalá (KKU 359)

amely soha el nem veszhet, de én magam nem élhettem volnaé (KKU 360)

lehet meg venni a boldogságot., de mit adunk mi azért az (KKU 361)

mondgyák. ihon a te Istened, de mind addig is az én (KKU 361)

akeresztet félelemböl, és reménségért hordozni. de sokal jóbb szeretetböl, mivel az (KKU 362)

valo uram. hogy atya vagy, de olyan atya. a ki minket (KKU 362)

nehogy elne vonnya tölled. irgalmaságát, de sött még akarattya alá vessed (KKU 363)

azok, kik az Istent szeretik, de azt meg gyözik, ugy anyira (KKU 363)

a szegénység, se a betegség. de söt még a halál sem (KKU 363)

ugyan azt is kivánom szivemböl, de uram. kérlek tanits meg engem (KKU 364)

honnét jöjjön reád a kereszt. de azt el vegyed, avagy igazságosan (KKU 364)

akár idegen. akár atyád fia, de azt örömel vegyed, mint az (KKU 364)

vitéz. fegyverel akara engemet oltalmazni. de mit mondék nékie, tedd ahüvelyében (KKU 364)

szerént. igen alá valok valának, de öket tselédidnek, és barátidnak fogadád (KKU 365)

hogy a szenvedést lehessen szeretni, de ellenben az, a kit ate (KKU 366)

storophila elegendö oktatást vett volna, de mint hogy tellyeségel meg akará (KKU 366)

Storophila de uram miért parantsolod annak a (KKU 366)

is. nem tsak a kertben., de még a kereszt fán. nagy (KKU 367)

vala szolgait hogy hozája hinák. de joáb nem akarván engedelmeskedni. absolon (KKU 368)

absolon. mert ketszer küldöttem utánnad,. de nem akartál hozám jöni, én (KKU 368)

az éretlen mag a szalmához., de az olyan a ki hiv (KKU 369)

Storophila. uram ez ugy vagyon. de mint hogy oly szükséges az (KKU 369)

el töllem ez a pohár. de mind azon által ne az (KKU 369)

mint ha el hagyot volna. de ha mind azok közöt is (KKU 370)

Isten kedvesen halya annak hangját, de ha zugolodni keszdesz az Isten (KKU 370)

köny hullatást el töröl szemeikröl. {…} de még ez életben is lehet (KKU 371)

mitsoda nagy jó követi azokot. de hogy valojában a fájdalomal. és (KKU 371)

szabadittsátok meg magatokot a kintol., de ök azt felelék. hogy soha (KKU 372)

és tömlöczöt kellene is szenvednem, de ezeket mindeneknél nagyobra betsülleném. tsak (KKU 372)

türésel szenvedték azokot a kinokot, de sött még azokban gyönyörködtenek, és (KKU 372)

Isten rendelésinek tettzik ream küldeni, de uram segittsed az én gyengeségemet (KKU 372)

könyü terhe alat szenvednél is. de azon meg ne ijedgy, végtire (KKU 372)

valakinek., éneklésel ditsérje az Istent. {…} de anyughatatlan elme. mindent öszekever, mert (KKU 373)

valoságos áitatosak. akár mit szenvedgyenek de tsendesek (KKU 373)

senki semmiben meg nem bánt, de vald meg, hogy igen nagy (KKU 373)

hogy az igen nagy dolog. de azt sem lehet kevés dolognak (KKU 374)

igen is nem kevés dolog. de azt magad is meg vallod (KKU 374)

minden jókkal. jób. 1. 9. de a midön az a hamis (KKU 374)

midön bé tölt minden jokal. de a nagy békeséges türésnek. ajele (KKU 374)

tselekesznek, többet nem mivelnek apogányoknál. de azIstent áldani akeresztekben, anyomoruságokban. és (KKU 374)

mely nem kedves az érzékenységnek. de hasznos az üdveségnek, egy példát (KKU 374)

páltzát. en aranyoztam meg szenvedésimel. de miért kell azt meg tsokolni (KKU 375)

mely az embereket meg vigasztallya. de meg a nyomoruság olyan ajándékja (KKU 375)

a midön jól tész vélek, de kitsoda az, aki egy nehez (KKU 375)

már lélegzetet is alig vehetne. de ö Isteni ditséreteket énekel vala (KKU 375)

fordulhatot, akezét nem vihette szájához, de nagy szorgalmatoságal ád vala hálákot (KKU 376)

áldozattyát, mivel ate néked kedves. de söt még hálákot adok az (KKU 376)

zugolodásra indithassa azokot. akik szenvednek, de ha hálá adásal. szenvedik a (KKU 377)

jeremiás proféta, avilág kalapáttsának nevezi. de mitsoda hangot ada ez a (KKU 377)

nem valaé ez Isten elött de még másodszor is az Isten (KKU 377)

elött. nagy külömbség vagyon közöttök de a midön valamely nyomorúságot botsát (KKU 378)

lenni nem tsak az Istenhez de ahoz is, aki által adgya (KKU 378)

bölcs vala. salamon bölcs vala, de mint hogy jó állapottyokban el (KKU 379)

beszélhetnél. is, valamint az angyalok., de mind a te néked anyit (KKU 379)

de tellyeségel az Isten akarattya alá (KKU 380)

és szenvedéseknek. tsak végek leszen. de a más életben valo meg (KKU 380)

hálákot adnánk. is minden nyomoruságinkért. de még ugy is nem tennénk (KKU 380)

kereszt, és a nyomoruság alat, de uram. még is egy kérdést (KKU 380)

de söt még a hozánk valo (KKU 381)

valamely bányában három esztendeig dolgozni. de emég nem elég, mivel atanitványátol (KKU 381)

is hasonlo képen bánsz velem. de a nekem semmiben sem telik (KKU 381)

De még ezen kivül egy nehány (KKU 381)

fogák, és törvényt látának reája, de a pátriárcha. nyolczvan tallért fizete (KKU 382)

Storophila. de uram az illyen nevezetes tselekedetek (KKU 382)

akor nem jutot mindgyárt eszembe. de azon kivül is, ezt a (KKU 383)

akik ötet kérik. ö ádd. de azt akarja hogy kérjék. aszentek (KKU 383)

de sött még inkáb kell igyekezned (KKU 384)

néked a hejában valo ditsekedést, de nem értettem azon minden féle (KKU 385)

Storophila. de kérlek uram. mitsoda az urban (KKU 385)

az a ditsöség mind örökké, de uram kérlek mond meg azt (KKU 385)

ö magát igen kitsidnek tartotta, de Isten elött nagy volt. azért (KKU 387)

aditsöséget, hadd adgyanak ditséreteket egymásnak, de én tsak azt (KKU 387)

semmi kérdést nem is téve, de akristus. még nagyob tekélletességre akarván (KKU 388)

storophilám hogy eddig el érkezhettél. de még egy nehány lépést kell (KKU 388)

hogy egy részit el végezted. de nem vagy még tellyeségel annak (KKU 388)

menyit járj tehát akeresztnek uttyán, de annak jutalmát nem veszed, hogy (KKU 388)

mind ezek igen szép indulatok. de ha azt valoságal kivánod. és (KKU 389)

törvényében a belsö ember szerént, de látok az én tagaimban más (KKU 389)

elmémel szolgálok az Isten törvényének. de atestemel, a bün törvényének. óh (KKU 390)

szabadságra, ha atestet nyomorgattyák is, de a léleknek örömet szereznek. de (KKU 391)

de a léleknek örömet szereznek. de uram hól vegyek egy kalapátsot (KKU 391)

ezek a kivánságok igen jók, de storophila. atesten kivül még mást (KKU 391)

és a világ te néked, de a vilagon nem kel értened (KKU 392)

ezeket soha ne kivánnyad birni, de soha ezek a szivedet el (KKU 392)

semmit nem tselekedhetel nálam nélkül. de én velem mindent tselekedhetel, erröl (KKU 392)

hogy akár mit adgyon nékem, de amulando, és tsalárd, ha azt (KKU 393)

ne gondolkodgyék is a világrol, de avilág gondolkodik felölle. és igyekezik (KKU 393)

az olyan meg holt avilágnak., de a világ meg nem holt (KKU 393)

mivel nem tsak az apostolokot, de mind azokot. kik engemet követtek (KKU 393)

a gazdagok, és a kevélyek. {…} de a nagy vigasztalásokra lehet az (KKU 394)

evilág ami övé szeretné azt, de mivel hogy nem evilágbol valok (KKU 394)

uram ezt tellyes szivemböl kivánom, de kérlek mond azt nékem. hogy (KKU 395)

fesziteni nem tsak testi képen, de még lelki kepen is (KKU 395)

ámbar még lélegzetet veszen is, de magát. ugy tekinti mint holtat (KKU 395)

is ezeket a szokot. élek, de nem én. hanem a kristus (KKU 396)

óltatik, a világnak meg hal. de töllem vévén életet, és kegyelmet (KKU 396)

az ö szenvedésit. és kinait, de söt még azokot kedveseké, ditsöségeseké (KKU 398)

nem tsak könnyen szenvedgyük akeresztet. de sött még abbol nagy hasznot (KKU 400)

ha igy tselekszel, okosan tselekszel. de azt meg kell tudnod, hogy (KKU 401)

tett senkinek amég beteg volt de mihent meg gyógyult, sok ártatlant (KKU 401)

a betegség meg sérti atestet. de az elmét meg gyógyittya, miért (KKU 402)

nem hivod, el felejtenek tégedet, de mint hogy anyomoruságok, és akeserüségek (KKU 402)

ahartzkor, és teis segittesz engemet, de uram kérlek mond meg azt (KKU 403)

meg oltalmaza magat a mértékletlenségtöl, de söt még az ellen fel (KKU 403)

hagyatá véle apusztában valo életet. de ez a szent ember, meg (KKU 403)

A kristus. azt igazán mondod, de kevesen vannak ollyanok. akik meg (KKU 405)

mosák. és el törolik avétkeket, de söt még azoknak eleit veszik (KKU 405)

melyet az Isten reá küld, de uram kérlek mond meg azt (KKU 405)

tessék is az emberek elött, de az Isten talál benne valamely (KKU 406)

a ki ahoz nem ért, de az ollyan a ki ahoz (KKU 406)

is lenni az emberek elött, de az Isten tudván. fogyatkozásokot. öket (KKU 406)

ha ez életben nem is, de amás életben tellyeségel meg büntetödik (KKU 407)

attya, hogy haragal légy hozám, de azal a haragal. a mely (KKU 408)

azért azt magában szégyenleni kezdé, de a kristus. kegyeségel bánván véle (KKU 409)

munka, akár mitsodásnak tessék néked, de abbol jól meg tanulhatod, miképpen (KKU 409)

ha egy kevesé késön is, de meg tanullyák azt a nyomoruságban (KKU 409)

akár akarja. akár nem akarja. de figyelmezni kel az Isten szavára (KKU 410)

nehezen szenvedte volna is nyomoruságit. de leg aláb meg tanitották sok (KKU 410)

az én nagy ditsöségemnek fényeségében.? de a midön az emberek közül (KKU 410)

elött. a kinek haragjában esék, de amidön rabságra és lántzra téteték (KKU 411)

volna azokot egy kevés pénzel, de a midön észre vévé ez (KKU 411)

uram, és minden itéletid igazságosok, de ezeket szivbéli töredelmeségel, és alázatoságal (KKU 412)

hogy a hamiságot el hagyák, de azö esztelen szivek. tele setettségel (KKU 412)

hogy a sima, és egyenes. de abban nagy veszedelmek vannak el (KKU 413)

mely nagy szélvész támadgyon ellened. de magadban ne bizál, se magad (KKU 414)

öket az üdveségnek parttyára vezethesse, de mitsoda hasznokra lehet azoknak. akiket (KKU 414)

és meg ne háborodjatok. 1 {…} de mi lehet ennél világosab. boldogok (KKU 414)

nehéz legyen nékem ezután akereszt. de nem (KKU 414)

felöl a bor kedvet okoz. de más felöl a sajtolo elödbe (KKU 415)

Storophila. uram akár mitsodás légyen., de kedvesen fogom halgatni, mivel nagy (KKU 416)

ragaszkodva, és abban kedvére éll, de amidön az Isten szolgálattyára tér (KKU 416)

sajtollyák. addig kevés haszonra vagyon. de a midön a sajto alá (KKU 416)

tettzik mint ha el rontanák. de ugy fordittyák haszonra, és ha (KKU 416)

készittsed tehát a nyomoruságokra magadot, de vigyáz arra, hogy a jó (KKU 417)

abban tisztességesen. és kedvesen lakhatol, de emég nem elég. mivel annak (KKU 418)

épitenem, aki azt mondgya. nem, de nem, én töltömé bé az (KKU 418)

már én ezeket a szókót, de soha sem érthettem meg azokot (KKU 419)

Storophila. de uram kérlek tanits meg hogy (KKU 420)

kel állani a lelki épületnek, de azokot az urtol kel kérni (KKU 420)

épületem ne lenne semmi hejával, de uram kérlek mond (KKU 420)

tsak. ebben az épületben tétetik, de még nagy ditsöségben lészen, aki (KKU 421)

ideig valo szenvedésit, és munkáját, de az Isten igaz., aki nem (KKU 422)

kemény, és látom minden szenvedésedet, de elne kedvetlenedgyél. mivel koronát várhatz (KKU 422)

után valo reménség elöttem kedves, de alig vagyok el, és tsak (KKU 422)

vagyok. mivel nem hogy futhatnék, de magamot is alíg mozdithatom. A (KKU 422)

te egészen ezűst volnál is. de türhetetlenségedért, egy jó kis pénzt (KKU 423)

is. ha szüntelen imádkoznál is. de ha averést nem szenvedheted, drága (KKU 423)

koronát nem lehet belölled tsinálni, de ellenben azok. akik a nyomoruságot (KKU 423)

avalo uram hogy nagy ditsöség, de kitsoda az, aki gondolkodgyék arrol (KKU 424)

tanulni, ezt uram itéletedre hagyom, de ha látod hogy a dolog (KKU 425)

de akik mind azon által. a (KKU 425)

erre könnyen meg lehet felelni, de leg elöbször is azt meg (KKU 425)

hogy melyik hasznosab. akettö közül, de elöbször mond meg nékem, honnét (KKU 425)

viselnek, annál ékeseb lesz koronájok, de ezt abeszédet nem értik mindenek (KKU 426)

tsak kinok. és keserüségek valának, de még is ezek tették inkáb (KKU 428)

benne az Istenhez valo szeretetit. de az ö tselekedetei, noha szent (KKU 428)

noha szent tselekedetek valának is. de az ördög azokban gántsot talála (KKU 428)

haszontalan féli jób az Istent, de az után jóbót, álhatatoságal látván (KKU 428)

hija, de el titkolya magát, és egy (KKU 430)

távozván tölle, el felejtette volna, de egy kevés idö mulva, fényeséget (KKU 430)

haö mindenit el vesztette volna. de valojában semmijit sem vesztette vala (KKU 430)

noha mindentöl meg fosztaték is, de gazdag marada, mert azon szegénységben (KKU 430)

A kristus. E mind jó, de azt is meg kel tudnod (KKU 431)

Leányom légy mindenkor illyen gondolatokban., de vagyon még hátra olyan dolog (KKU 431)

Storophila De uram hogy érhettyük mi el (KKU 432)

az illyen ditsöség nem haszontalan, de még mást is mondok néked (KKU 432)

a nem tsak hasonlo hozám, de még én is szenvedek ö (KKU 432)

nagy bátorságal, mostanában én szenvedek. de akoron. akristus fog szenvedni bennem (KKU 433)

amit az Isten reája botsát, de söt még azt jó szivel (KKU 433)

noha meszire meg láttya hazáját, de széllyes tenger vagyon közte, azt (KKU 434)

láttya hogy hová kellene menni. de abban nintsen módgya. hogy oda (KKU 434)

azt az örökös lako helyet, de a világnak tengere, a melyen (KKU 434)

hogy az utat meg mutassam, de mit tselekedtem még azon kivül (KKU 434)

keresztet, és azal segittem magamot, de én itt olyan dolgokot látok (KKU 434)

sok veszedelem vagyon azon atengeren. de a mely hajó abékeséges türésböl (KKU 435)

hogy a tenger habjai tsudálatosak. de a menyekben lévö ur, még (KKU 435)

képpen a midön sokáig tart. de meg gyönyörüséges. mivel a menyei (KKU 435)

Storophila. uram ez ugy vagyon., de sokan is szenvedtek hajo törést (KKU 436)

hogy ha szinte ellenkezö is, de a portusban bé megyen, nintsen (KKU 436)

jó hajon járj, azon atengeren. de arra vigyáz, mert a titkos (KKU 436)

és vigyázásal is fogok járni, de uram kérlek tanits meg engem (KKU 436)

holot nem hogy ötet hordoznák, de még ö hordoz másokot, ez (KKU 438)

akár mely nehéznek láttassék lenni, de fel emel a menyekben, és (KKU 438)

terhe, nem hogy sulyos volna, de sött még meg könyebbiti azokot (KKU 439)

és akár mint bántanak velem, de békeséges türésel szenvedtem. a felebaráti (KKU 439)

bennem, mivel nem tsak abarátimért, de sött még az ellenségimért is (KKU 439)

mely hoszu légyen a kereszt, de annak rövidnek láttzik, a kiben (KKU 439)

vontzollya maga után a keresztet, de a ki az Isten akarattyára (KKU 439)

akár rosz legyen az út, de azon az Isten akarattyát, követi (KKU 439)

keserüségel vonnyák magok után akeresztet. de ellenben. az olyanok. kik készek (KKU 440)

mert a kereszteket jól lattyák, de a keresztel valo keneteket nem (KKU 440)

keresztel valo keneteket nem láttyák. de hol lehet olajat venni, a (KKU 440)

és nehéz dolog volt hordozni, de az ólta, az kereszt igen (KKU 441)

ditsérni fog az én szám. {…} de azt szeretném uram már meg (KKU 441)

szekérben hamar el érhetni aboldogságot. de uram kérlek ki fogja hajtani (KKU 441)

aprobába, és az ostor alat. de azért nem zugolodik, se nem (KKU 441)

a te békeségedben teszik örömöket, de már mostanában ki vezet fel (KKU 442)

és a sok szenvedés után, de sokan vannak ollyanok., akik azt (KKU 443)

nehéz legyen oda fel menni, de nagy vigasztalás az, a midön (KKU 443)

Istenem, aki az egekben lakozol. de e nem elég, mivel olyan (KKU 443)

szivesen kivánnék oda fel menni, de uram semmi lajtorját nem látok (KKU 443)

tégedet az angyalok nagy örömel, de uram kérlek nyujttsad hozám kezeidet (KKU 443)

Storophila. uram nintsen külomben. de azt akarnám meg tudni, hogy (KKU 444)

alajtorjának. tsak négy fogai vannak. de visgáld meg már most, hogy (KKU 444)

és más egyéb kinzó eszközökböl, de kérlek uram, segits engemet. mert (KKU 445)

helyéhez, mind az Isten házaig. {…} de uram ha kegyelmet nyertem. elötted (KKU 446)

lehessek az ö szent társaságokban, de édes jésusom. miért vagyunk mi (KKU 447)

menni, nem tsak szabad zörgetni. de azt meg kel tudni. hogy (KKU 447)

az Isten házában bé botsátaték, de minek elötte bé ment volna (KKU 447)

és el hadgya, enyomorult helyet, de minek elötte, lássa a mennyeket (KKU 447)

mondhatatlan lesz, menyekben a kintsem, de ö szeretetit. kel meg tekintenem (KKU 448)

azt anagy boldogságot.? éppen nem. de mitsoda nagy munkát nem érdemel (KKU 450)

hogy azért örökké kellene munkálodni, de meg nem kel ijedni, mert (KKU 450)

boldogság örökké valo munkát érdemlene, de mint hogy az, az embertöl (KKU 450)

hiéronimus, nem könyörögnék. hanem hinnék, de ha valoságos hitem volna, azon (KG 455)

és szenvedteti akristusban az igazat, de mint hogy oly kevés keresztényeket (KG 455)

a mi szivünket meg tartoztathattya, de soha annak üreségit bé nem (KG 456)

urak uralkodtak rajtunk nálad nélkül, de már mostanában tsak egyedül rollad (KG 458)

hogy soha meg ne halyon. de ahalál egy embernek büniért jöt (KG 459)

testünket, és mindeneknek, feledékenységiben tészen, de ha ahalál kin az ádám (KG 460)

halála meg szentelte a miéinket, de az ö készületivel., és lelkével (KG 460)

változtatta. kivánnyuk hát el jövetelét,, de éllyünk mértékletességel, élvén evilágal mint (KG 462)

az élö Istennek kezében esni, de azoknak. vigasztalób sincsen. annál, kik (KG 463)

irgalmaságot tésznek, mondgya az irás, de a hatalmasokal. kemény itélettel bánnak (KG 464)

fogja mondani az örökös biró, de ki lehet abban bizonyos, hogy (KG 465)

ami munkáinkot tekinted, karhozatot érdemlünk, de ha a magadet tekinted. irgalmaságal (KG 466)

szüntelen hiják a halált segittségekre, de ahalál oda nem menyen (KG 466)

vagy ha azokot tudgyuk is, de el mulattyuk, a midön tsak (KG 468)

adunk, vagy ha adunk is de nem anyit a menyi töllünk (KG 468)

amidön éhezet. a szegények személyekben, de mitsoda méltób még az itéletre (KG 468)

ezeket az igazságokot meg érti, de a testi, és földi ember (KG 471)

tsak a mennyekben lehet meg, de ez az ország eröszakot kiván (KG 472)

elménket, és hozája fordittsuk szivünket, de azt emelyük. az Istennek véghetetlenségéröl (KG 474)

abban. hogy akár hol legyünk, de az Isten minket lát, nintsen (KG 476)

akereskedésben, mások a dorbézolásban, agyönyörködtetésekben, de mint hogy el mulatták az (KG 477)

tsak egy kis részecskéit szánnyuk, de azonban az a kis idöcskeis (KG 477)

bé menni azon, mondgya akristus. de nem mehetnek. kerüld el azt (KG 478)

az életet is veszedelemre teszik, de az üdveségért, leg kiseb baj (KG 478)

kedvünket, amenyekben valo menetelt kivánnyák, de ugy hogy semmiben ne tellyék (KG 478)

néki azokal élni szüksége szerént, de nem szabad azokban tenni örömét (KG 479)

szerettyük. akár minémü penitentziát tarttsunk. de a tsak hejában valo, és (KG 482)

szivet egy kevesé fel indittyák, de tsak egy résziben valtoztattyák meg (KG 482)

melyek el hagyatnak bizonyos vétkeket, de meg másokot engednek nevekedni helyekben (KG 482)

valok. a melyek jol kezdik, de lassanként el lankadnak. és nem (KG 482)

olyan ember aki ne vétkeznék, de ha szinte találkoznék is olyan (KG 484)

el fogom kezdeni azt mondod., de meg adgyáké azt a holnapot (KG 485)

igér néked, ha penitentziát tartasz, de arra más napot nem igér (KG 485)

melyben semmit nem lehet mivelni, de söt még arrol gondolkodni is (KG 486)

az olyan állapotban lévönek penitentziát, de nem biztathatom. ha azt akarod (KG 487)

meg utálása. félnek az égéstöl, de nem avétkezéstöl, meg nem akarnak (KG 487)

keményedeteknek, és meg átalkodotaknak tartassanak, de rend szerént avétek hágy el (KG 487)

ugy szeresük felebarátunkot valamint magunkot, de akinek evilági jova vagyon, és (KG 488)

keveset vett, keveset is arat, de aki sokat vett, bövséges aratást (KG 489)

életben vagyon szüksége a gazdagra, de a gazdagnak szüksége vagyon a (KG 489)

szilfa noha szép legyen is de gyümölcsöt nem hoz, a szöllö (KG 489)

eset. hogy sok alamisnát adot, de (KG 489)

valot. mivel az öket illeti. de a szükségen felyül valot, nem (KG 490)

akár bünösök lévén, akár igazak. de azt nem lehet hasonlittani, se (KG 493)

kostollyák, tsak a szájok nevet. de a szivek nyughatatlanságban vagyon. nintsen (KG 494)

a gyönyörüségel élni atest táplálására, de nem szabad abban tartani aboldogságot (KG 495)

dologra ingerellyen amelyre szükségünk vagyon, de azal ugy kel élni. mint (KG 495)

példa, az ember nagyra születet, de nem szabad néki hogy azt (KG 496)

kivánnának ugyan az üdveségeken munkálodni, de mint hogy arra kevés társat (KG 498)

erkölcsököt, és az évangyeliumi igazságokot., de inkáb tartanak az emberek itélettyektöl (KG 498)

urak közül hittenek a kristusban, de a farisaeusokra valo nézve, nem (KG 499)

nem tsak az Isten elött., de még az emberek elött is (KG 499)

orátor apogányságban öregedet vala meg, de végtire magában térvén, azt mondgya (KG 499)

hogy már mostanában keresztény vagyok, de tsak titkon mondá ezeket, mert (KG 499)

victorinus, ezt tsak neveti vala, de vegtire, az Isten kegyelme meg (KG 500)

mi bennünk, valamint ö benne, de azt meg tudgyuk. hogy azt (KG 501)

valának szenttségei, akeresztényeknek is vannak, de a sidoké tsak olyan jelek (KG 503)

adot vala Isten az embereknek, de amiéink, a már el jöt (KG 503)

törvény béli tisztaságot adnak vala, de akristus mi nékünk el hozta (KG 503)

akristus halálának bélyegét kellene vennünk, de ezen szenttség után is, avétek (KG 504)

azok, kik a szenttségeket veszik, de élettyeket. meg nem jobbittyak (KG 505)

készületinkel, minek elötte azokot vegyük. de legyünk még szentebbek, minek utánna (KG 505)

büneink el törlésére, véres halálával, de immár többé vérit ki nem (KG 506)

hitböl, és szeretetböl ályon is, de nagy hasznos, és valoságos lészen (KG 507)

mert talám viszá nem nyerhettyük, de féllyünk még inkáb a midön (KG 509)

a joban valo meg maradást, de mint hogy viszá élünk a (KG 509)

keménységel bánhatott volna véle igasságal, de azt nem tselekedte, hanem ez (KG 511)

azt meg nyerhetné ha lehetne, de azt soha meg nem nyeri (KG 512)

anapnak terhét, és hévségét viselték, de a midön, nem hogy meg (KG 513)

embereknek természet szerént szükséges atársaság. de annak atársaságnak, mindenkor ajóra kel (KG 514)

számuan vannak a testi szegények, de az emberek mindnyájan lelki szegények (KG 514)

ha meg ölné is ötet, de benne biznék, ugyan ez is (KG 519)

hogy mindent ö tölle várjunk, de azt nem akarja hogy kisérttsék (KG 519)

el hagyhattyaé a szoptato fiát.? de ha szinte el hagynáis, én (KG 520)

magokal. hogy el hagyta öket. de a bizodalom meg enyhitti szenvedéseket (KG 520)

semmi onnét ki nem törölheti, de amiolta, avétek meg rontotta. nem (KG 521)

égetésre adom is. akristus vallásáért, de ha szeretetem nem lészen, semmit (KG 522)

szivnek minden elsö indulatit.? jaj de talám meg az a sziv (KG 523)

életünket ezerszer érette adnok is, de a még elegendö jele nem (KG 525)

elegendö jele nem volna szeretetünknek, de ellenben, az irtoztató háláadatlanság. volna (KG 525)

minden kereszténynek igy kellene beszélleni, de oh! mely kevesen vannak a (KG 525)

az Istent kelleték tehát követni, de azt se nem látta, se (KG 527)

ót tisztességet, és ditsöséget találhassanak, de hogy ötet akálvária hegyére kisérjék (KG 528)

mondhassuk, az apostolal, én élek, de nem én élek, hanem a (KG 528)

adná érette, valamint akristus tselekedet. de söt még egy darab kenyeret (KG 530)

valo nézve, tartozunk szeretni felebarátunkot. de ne azért szeresük hogy abban (KG 530)

még különösön kel öket szeretni, de a vétek hogy ha tsak (KG 531)

mondgyák. hogy meg botsátanak ellenségeknek, de arra nem vehetik magokot hogy (KG 533)

ellenkezöb a meg romlot természetel, de akristus meg holt azért, hogy (KG 534)

jó akaroját, és jó tévöit, de a mi az ellenségit illeti (KG 534)

akár kinek az ellenségit szeretni, de nehezeb még a pokolban égni (KG 535)

el amidön avilágnak akarnak tettzeni, de amidön akristust kel szolgálni, imel (KG 536)

szolgálattyában., ha veszedelemben nincsen is, de ahoz igen közel vagyon (KG 536)

hidegek, vagy egészen melegek volnátok, de mint hogy se hidegek, se (KG 536)

által a szükséginkre valo kegyelmeket, de mint hogy tudgyuk hogy a (KG 538)

meg halni, valamint egy gonoszt, de mind ezekben az állapotokban nem (KG 540)

amint kivántatik. esedezésének hasznát veszik. de ö nem gyámola avéteknek, sem (KG 540)

helyen légy mondgya szent bernárd, de soha azt ne tselekedgyed az (KG 544)

vallás és atöbb vallások közöt, de aleg föveb ami aszokásokot illeti (KG 546)

se semmi roszat nem parancsolt., de meg. arosz cselekedeteket meg nem (KG 546)

felebaráti szeretet. vagy a szemérmeteséget., de még az (KG 546)

ó törvény tiltá a gyilkoságot., de az uj törvényben. egy harag (KG 547)

Mit mondgyak., de még a jó és a (KG 547)

tilthattyák. alopást. és a gyilkoságot,. de nem az akaratot; az sziv (KG 547)

atörvény csinálo ura a sziveknek. de az Isteni törvények közöt. a (KG 547)

töréseket is tilttya nékünk akristus., de noha a kereszténység ne kárhoztassa (KG 548)

élsz meg engedi azt néked. de azért idejen le kel fekünni (KG 551)

ágybol hirtelen kel fel kelni de tiszteségel. és mondgyad magadban., ez (KG 552)

a midön. szót visznek neki, de száz féle keserüséget okozni. és (KG 557)

Dugtam fuleimet a szohordások elött, de ha szinte nyitva volnának is (KG 558)

árulkodnak, meg itéli az árulkodot, de még inkáb azt, a ki (KG 559)

és tselekedetit rosznak ne tarthasák, de az az Istenes ember rend (KG 559)

a mely nagy zugásal vagyon. de a mely nem árthat, se (KG 559)

halgattya, vagy az, aki árulkodik., de azt tudom. hogy azért maradnak (KG 560)

nevezik Eucharistiának. az az, háláadásnak, de mint hogy az örökké valo (KJÉ 567)

itéltetnek meg az utolso napon. de mint hogy, sokan vannak olyanok (KJÉ 568)

tselekedetit mind egészen ki tészik, de az ö beszédi közül. tsak (KJÉ 569)

valamint atselekedeteket. a melyeket tselekedet, de azt is tudgyák. hogy mindenek (KJÉ 569)

illyeneket fel tették ezen historiában, de tsak rövideden. azért hogy rendiben (KJÉ 569)

melyek ha szinte nehezek is. de ki nem lehetet hagyni, és (KJÉ 569)

volt tehát azokot elejekben adni; de azok haszontalanoká, és még némelykor (KJÉ 569)

azért hogy minket meg válttson, de azt könnyen észre lehet venni (KJÉ 570)

üsmerettségit, mind szeretetét adta volt, de annak egy része meg válék (KJÉ 571)

az irás. hogy mezitelenek voltak, de azt nem szégyenelhették (KJÉ 572)

a teremtett állatok meg üsmérhetik, de az után, ha jóra forditották (KJÉ 572)

a kikel, nem tsak természeteket., de még ártatlanságokot is kelletet volna (KJÉ 572)

halnának az Isten fenyegetése szerént, de söt még olyanoká lésznek, mint (KJÉ 573)

az Isten meg jelenék nékik. de már nem ugy mint egy (KJÉ 573)

könyü lett volna a mindenhatonak. de azis bizonyos. hogy a mely (KJÉ 575)

De ha. a kristus Jésus meg (KJÉ 577)

Isten haragját kelleték meg tsendesiteni, de még meg kelleték az embert (KJÉ 577)

az Istent üsmérje, és szerese, de meg fosztatot volt, ettöl az (KJÉ 577)

meg mutathatta volna magát nékik, de mint hogy tsak ateremptet állatokot (KJÉ 577)

igéje, valoságos világosága a léleknek, de a mioltátol fogvást a vétek (KJÉ 577)

mivel a setettségben is világositot. de aterhe, mely le nyomta a (KJÉ 577)

nékünk, és érettünk adta magát, de hogy nékünk adgya magát, emberré (KJÉ 579)

hogy emberségében, nem tsak orvosunk. de még orvoságunk is lenne, és (KJÉ 579)

ditsöséget meg érdemelhette volna engedelmeségiért, de a kristusnak. meg testesülése. meg (KJÉ 580)

mindnyájan tévelygésben. és setéttségben valának, de vakságokot szerették. és a nékik (KJÉ 581)

hogy a világoság evilágra jött, de az emberek jobban szerették a (KJÉ 582)

az ö gondolattyok mondgya abölcs, de el tévelyedtek, mert a magok (KJÉ 582)

venni az embereknek. meg gyogyulásokra. de mint hogy azok nehezek, és (KJÉ 584)

nehezen akarák azokot bé venni. de ö azokot bé vette leg (KJÉ 584)

noha azokra szüksége nem volt, de példát akart adni abetegnek. hogy (KJÉ 584)

az üdveségre szükséges az alázatoság. de hogy lehesen azt el hitetni (KJÉ 584)

kelleték törleni az emberek vétkeit. de ugyan abban is tettzet ki (KJÉ 585)

és nem tsak hordozta azokot, de még magában meg is gyogyitotta (KJÉ 585)

fényeségü legyen ahely ahol születtünk, de azért éppen fel ne fuvalkodgyunk (KJÉ 587)

noha ö támaszttya fel aholtakot. de fel támadot, hogy soha többé (KJÉ 588)

ségek. nem illettek az Istenhez, de sött még tisztellyük azokot, mivel (KJÉ 589)

nem hogy meg kellene pirulnunk, de söt még tsudalnunk kell hogy (KJÉ 589)

nékünk tettzeni, mint illetleneknek Istenhez, de söt még igen méltóká az (KJÉ 591)

akeresztények. hittel valyák azt üsmérni. de arra nem vigyáznak, vagy ha (KJÉ 592)

a menyei világoságot, és kalauzt, de ugyan azon világoság romlására leszen (KJÉ 592)

vagy ha nézik is, de haszontalanul. mivel azt nem tselekeszik (KJÉ 593)

halgattyák, és azö példait láttyák, de tsak ugy élnek. mint annak (KJÉ 593)

meg egyeznek, vagy ellenkeznek azal, de azt sem kel el felejteni (KJÉ 595)

akarja, hogy tsudállyuk tsuda tételeit., de azt is akarja. hogy kövessük (KJÉ 596)

meg nyerhesem anékem szükséges kegyelmeket. de amidön atsudákhoz valamely tselekedetet tészen (KJÉ 596)

hogy mit mondot, és tselekedet, de az Isten fiának tselekedetiben, leg (KJÉ 597)

darabos, és nehéz uton vezet, de az örökös ditsöségre vezet, kövesük (KJÉ 599)

éll, és afájdalmakban hal meg. de holta után fel támad, és (KJÉ 599)

ki tettzik az ö életének. de tsak a lelki szemek láthattyák (KJÉ 600)

létin. és igen álmelkodék köszöntésin. de az angyal meg bátorittá, mondván (KJÉ 605)

néki, mindnyájan zakariásnak akarák nevezni, de egyedül Ersébeth arra reá nem (KJÉ 607)

De a mit mások nem tudtak (KJÉ 607)

titkolta volt a férje elött, de a terhes volta, azt ki (KJÉ 608)

észre vévé. hogy terhben volna, de mivel hogy igaz ember volt (KJÉ 608)

nem akará azt ki hiresiteni, de fel tevé magában, hogy titkon (KJÉ 608)

a kép, az ö igéje. De a mi azt az igét (KJÉ 609)

hogy az ige avilágban vólt, de avilág azt meg nem üsmérte (KJÉ 611)

a magok hazájában viszá térének. de jerusálemet el kerülék. mert álmokban (KJÉ 613)

okáért, hogy az oltárnál szolgállyanak, de erre a hivatalra. a lévi (KJÉ 614)

az uj király, akitöl tarta, de látván hogy meg tsalatkozot volna (KJÉ 615)

találkoznek az. akinek veszedelmire igyekezet. de az Isten rendeléséböl, igen meg (KJÉ 616)

akristusal, és a szent szüzel, de meg tudván hogy árkaelaus uralkodnék (KJÉ 616)

utánnok menne. atöbb uti társakal. de a midön egy napi utat (KJÉ 616)

mind hatalmasabbak a nép elött. de meg fogjuk még látni ebböl (KJÉ 618)

halhatatlanságát. ezek kevés számuak valanak. de mind inkáb az eleje a (KJÉ 618)

nékik, én titeket vizel keresztellek, de egy más fog utánnam jöni (KJÉ 619)

által. te jösz én hozám? de akristus felelé néki, had reám (KJÉ 619)

ezek a kövek változanak kenyereké, de akristus felelé néki. nem tsak (KJÉ 620)

mindent. atörvény mojses által adatot. de akristus hozta el evilágra, a (KJÉ 621)

felelé. valo hogy vizben keresztelek. de közöttetek vagyon az, akit ti (KJÉ 621)

mondá a fiának. nintsen bórók, de akristus meg akarván nékünk mutatni (KJÉ 622)

kostolván. igen fö bornak találá. de nem tudván honnét valo bor (KJÉ 623)

valo buzgoságom meg emésztet engemet, de ezen a tselekedeten. a sidok (KJÉ 623)

egyetlen egy fiát adta nékik, de ez a szeretet itéli meg (KJÉ 624)

adta néki lelkét mérték szerént, de mint hogy szereti, mindeneket az (KJÉ 625)

mindgyárt, ezért, a szent ellen, de söt még, mint hogy igaz (KJÉ 626)

hogy egy aszonyal. láták beszélleni, de mint hogy igen nagy tisztelettel (KJÉ 627)

tsudákot nem láttok, nem hisztek, de azaz ur nagyon kénszeritvén arra (KJÉ 628)

simont is hozája vitte volt. de ezek. abban. az idöben, nem (KJÉ 629)

hivá. és mindent elhagyata vélek, de azt ahivást hihetö hogy azal (KJÉ 629)

mi egész éttzaka halásztunk, de semmit nem foghattunk, mind azon (KJÉ 630)

te vagy az Istennek. szenttye. de akristus meg fenyegetvén az ördögöt (KJÉ 630)

a földre vetni, és kiáltatni de tsak el kelleték hagyni, egészen (KJÉ 630)

te vagy az Istennek fia. de ö meg fenyegeté öket. és (KJÉ 631)

mondá. mester akár hová meny. de én el kisérlek tégedet, az (KJÉ 632)

barlangjok. és a madaraknak fészkek, de az ember fiának, nintsen hol (KJÉ 632)

hogy meg gazdagittaná az övéit, de söt magának sem volna semije (KJÉ 632)

parancsolá néki, hogy követné ötet., de eza tanitvány. szabadságot akara elsöben (KJÉ 632)

a test szerént valo holtakot. de az évangyélium predikálására nem mindenek (KJÉ 632)

de azokot mind eltörte, szagatta. és (KJÉ 634)

olyan képen parantsolna az ördögöknek, de igen tartának egy olyan embertöl (KJÉ 635)

hogy hadd mehetne el véle. de akristus mondá neki. meny viszá (KJÉ 635)

szakat embert akarának eleiben. vinni, de nem láták modgyát miképen vihesék (KJÉ 635)

a hatalmat, tehát ö káromkodik. de akristus látván az ö szivek (KJÉ 636)

el az ágyadot. és járj, de hogy meg tudgyátok., hogy az (KJÉ 636)

mely titkos. és láthatatlan dolog. de a sokaság szemeivel látván. erejét (KJÉ 636)

legényel vannak,? a nem lehet. de el fog jöni az az (KJÉ 637)

doktorok. kezében. nem hogy könyebülését, de söt még nyavalyájának. nagyobulását érzette (KJÉ 637)

hogy valoságal meg holt volna, de azt nem tudták hogy szintén (KJÉ 638)

a tsudát ki ne nyilatkoztatnák, de ennek ahire tsak hamar el (KJÉ 639)

ilyen dolgot nem láttak izraelben, de a farisaeusok. még akor kezdék (KJÉ 639)

miért szegné meg a törvényt., de ö azt felelé nékik, a (KJÉ 640)

hogy mitsoda ember volna a, de ö maga sem tudhatta., mert (KJÉ 640)

rollam az irásokban. de ök ezeket abizonyságokot bé nem (KJÉ 641)

mely nem volna szabad szombaton, de ö meg mutatá nékik elöször (KJÉ 641)

erre ök semmit nem felélhetének. de mind azon által ezen igazságra (KJÉ 642)

és meg határozá akülsö tselekedeteket., de az uj törvény, amelyet a (KJÉ 644)

azt hagyta asidoknak, ne öllyetek. de akristus azt akarja. hogy meg (KJÉ 644)

hogy meg engedné aboszu állást, de ellenben arra tanyit, hogy a (KJÉ 645)

ne vigy minket a kisértetben, de szabadits meg minket a gonosztol (KJÉ 646)

hogy akarminémü tsudákot tegyenek is, de az Isten még annak idejében (KJÉ 647)

bé jöj az én hajlékomban. de tsak mondgy egy szót, és (KJÉ 648)

midön láttyák hogy tsudákot tészek, de kevesen lésznek. olyanok. akik annak (KJÉ 650)

pénzel tartozot. a másika kevésel, de nem lévén se egyikének. se (KJÉ 652)

által üzi ki az ördögöt. de akristus meg szégyenitté hamis gondolattyokot (KJÉ 653)

volnának ollyanok. kik ördögököt üznek. de a farisaeusok azokot nem vádollyák (KJÉ 653)

sok tsudákot tett elöttök. de ök azokot mind káromlásokra forditották (KJÉ 654)

még ujjab tsudát akarnak látni, de mitsoda feleletet ada nékik Jésus (KJÉ 654)

és parázna nemzettség tsudát kiván, de más nem adatik néki hanem (KJÉ 654)

mulva, a városok el pusztulna, de jonás, nem hogy ennek aparantsolatnak (KJÉ 654)

hogy más felé vegye uttyát., de nagy szélvész támadván atengeren, meg (KJÉ 654)

táplált, ö pedig felelé néki. de söt inkáb azok boldogok., akik (KJÉ 655)

hozája a sok nép miat, de ö arra mondá. kitsoda az (KJÉ 655)

a genezareth tengere mellé mene. de látván sok népet a körül (KJÉ 655)

a beszédet örömel veszik bé, de a leg elsö kisértet. el (KJÉ 656)

a konkolyt. ki akarák gyomlálni, de a gazda nem engedé. nehogy (KJÉ 657)

mag lévén. atöb magok közöt. de ha meg nö. nagyob lesz (KJÉ 657)

aprédikátor vet, ültet, és öntöz, de az Isten neveli azt, semmi (KJÉ 658)

volna. mint az Évangyéliumnak tudományát. de a fel nevekedet valamint amustár (KJÉ 658)

onnét a mélységben le vetnék, de mínt hogy abban az idöben (KJÉ 659)

atanitványinak. igen nagy az aratás, de kevesen vannak az aratok. kérjétek (KJÉ 660)

kiknek meg téréseken fognak fáradozni, de akár mely okosan viselyék is (KJÉ 661)

mely okosan viselyék is magokot, de üldözést fognak szenvedni., és olyankor (KJÉ 661)

adnak is néktek, azén nevemben, de annak jutalmát veszik. az apostolok (KJÉ 661)

fejét, akirály ezen meg szomorodék, de az emberi tekéntetért nem akará (KJÉ 662)

pénz arra kenyeret vennének is, de alíg jutna abbol mindenikének., az (KJÉ 663)

kenyere. és két hala vagyon. de mitsoda az, anyi népnek.? jésus (KJÉ 664)

el végezék hogy uroknak válaszák, de a kristus tudván szándekjokot., hogy (KJÉ 664)

vizen járván a kristushoz közelitte, de hirtelen nagy szel támadván igen (KJÉ 665)

apostolok a hajoban mentek vala, de magát nem látták azokal együt (KJÉ 665)

higyetek abban akit el küldöt. de mitsoda tsudát tselekeszel olyat, kérdék (KJÉ 666)

ött kenyérel. ött ezer embert, de mojses negyven esztendeig többet táplált (KJÉ 666)

hogy valamiben hajtot volna zugolodásokra, de még nagyobban meg bizonyittá azokot (KJÉ 666)

azokot akik azt ették, de azö. teste. olyan menyböl le (KJÉ 667)

hogy attol nem fognak irtozni, De nem hogy tisztelettel hitték volna (KJÉ 667)

tsak az ajakával tisztel engemet, de a szive, távul vagyon töllem (KJÉ 669)

meg botránkoztanak. ezen a szavain. de ö felelé nékik, minden plántalás (KJÉ 669)

pedig ötet meg nem ferteztetheti, de a mi a szivböl származik (KJÉ 669)

juhaihoz, ugy mint a sidokhoz,. de az aszony ezen a feleleten (KJÉ 669)

felelé az aszony. de a kölykek. tsak esznek a (KJÉ 670)

hogy senkinek ki ne mondanák. de mentöl inkáb tiltá, annál inkáb (KJÉ 670)

eledelt is el felejtették volna, de akristus üsmervén szükségeket, mondá atanitványinak (KJÉ 670)

mutatna valamely jelt. az áerben, de nem hogy kéréseket bé töltötte (KJÉ 671)

akarának hinni anyi sok tsudáknak. de a szemekre hányá. hogy tudgyák (KJÉ 671)

esöt, és a jó idöt, de azt nem tudgyák meg külömböztetni (KJÉ 671)

és parázna nemzettség jelt kér. de más néki nem adatik a (KJÉ 671)

proféták közül támadot volna fel. de ti. magatok, kérdé töllök, minek (KJÉ 672)

szenvedni, ót meg is öletetik. de harmad napon fel fog támadni (KJÉ 673)

adgya hogy azok történnyenek rajtad. de a kristus keményen meg feddé (KJÉ 673)

az apostolok közöt menének végben. de akristus magához hiván anépet, hirdetni (KJÉ 673)

az álom. el nyomta vala, de a midön fel ébredtenek. egészen (KJÉ 673)

néked, egyet mojsesnek, egyet Illyésnek, de az alat amég ezeket mondgya (KJÉ 674)

tamodna, ök engedelmeskedének ennek aparantsolatnak, de az utolso szokot meg nem (KJÉ 674)

is. felelé. hogy gyermekségitöl fogvást. de ha valamit tehetz rajta, könyörüly (KJÉ 675)

nem tartoznék fizetni az embereknek. de mint hogy meg ne botránkoztassuk (KJÉ 676)

pedig nem merék meg mondani. de amidön mind atizen kettöt maga (KJÉ 677)

aki ate nevedben. ördögököt üz, de mi azt meg tiltottuk néki (KJÉ 677)

botránkoztatásal. szükséges hogy botránkoztatás légyen, de jaj annak aki által lészen (KJÉ 677)

de söt még olyan. mint a (KJÉ 678)

rothadástol. ugy hogy örökké gyötressenek, de hogy el lehessen kerülni azt (KJÉ 678)

feleségestöl. gyermekestöl. és minden joszágát; de eza szolga a lábaihoz borulván (KJÉ 679)

néki. és mind meg fizeti. de ö ezt meg sem halgatván (KJÉ 679)

mehetnek. jérusalemben. a mikor akarják, de ö néki vigyázni kel. magára (KJÉ 680)

ö reájok semmit nem mondhat, de ötet gyülölné azért, mert rendeletlen (KJÉ 680)

kevés idö mulva meg indula, de mint egy titkon. és samarián (KJÉ 680)

a kinek. ö aditsöségit keresi, de mint hogy a törvényt bé (KJÉ 681)

be vennék amelyre tanittya öket, de sött meg halálra keresik ötet (KJÉ 681)

nép közül hivének ö benne, de az áldozo papok, és a (KJÉ 681)

engemet küldöt, keresni fogtok engemet. de meg nem találtok, és ti (KJÉ 681)

nem fogták volna meg ötet, de tsak azt felelék nékik. hogy (KJÉ 682)

addig amég meg nem halgattya, de atöbbi mondák néki, talám teis (KJÉ 682)

jóvallya hogy meg botsásanak. néki, de Jésus nem felelvén ezekre nékik (KJÉ 683)

sidóknak, hová továb nagyobra nevekedék. de a meg nem tartoztatá. hogy (KJÉ 683)

azt bé nem lehetne venni., de ö meg mutatá nékik, hogy (KJÉ 683)

nékik hogy az Isten fia, de olyan szokal. hogy azt meg (KJÉ 683)

test szerént valo fiai volnának.. de meg vetvén az igazságat, és (KJÉ 684)

nem volna. az Istenen kivül, de jesus mondá nékik, hogy ha (KJÉ 684)

értvén az örökké valo halálrol, de a sidok atesti halált ertvén (KJÉ 684)

venné. akit ök Isteneknek tarttyák. de akit ök nem üsmernék, a (KJÉ 685)

köveket kapának. hogy meg köveznék, de ö el rejté magát. és (KJÉ 685)

vak, vagy más hozája hasonló; de ö mindeneknek meg mondá, én (KJÉ 685)

nem tarttya meg a szombatot., de meg mások azt meg nem (KJÉ 686)

ha gonosz emberé vagy sem. de azt tudom hogy vak voltam (KJÉ 686)

hogy mojsesel beszélt az Isten. de eztet nem tudgyuk honnét valo (KJÉ 686)

vakok volnátok, nem volna vétketek, de azt mondgyátok hogy láttok, és (KJÉ 687)

meg szabaditana titeket ati vétkeitektöl. de ti abünben maradtok, mert okosok (KJÉ 687)

ördögök is alánk vannak vettetve. de azt felelé nékiek, hogy ne (KJÉ 688)

néki, hogy menne néki segitteni. de Jésus mondá néki, marta, marta (KJÉ 690)

mely noha szent légyen is. de tsak ez élethez valo, egy (KJÉ 690)

pohárnak. és atálnak. külsö részit, de vakok. elsöben abelsö részeit tisztittsátok (KJÉ 691)

ajándékra esküszik, tartozik meg tartani, de a ki atemplomra (KJÉ 691)

beszédedel. minket is meg gyalássz, de ezekel is hasonlo képen bánék (KJÉ 692)

beszédiben, a melyel. bé vádolhassák, de, semmit nem találhatának (KJÉ 692)

hogy nyugodgyék. és vigan lakjék, de az Isten mondá annak az (KJÉ 693)

pedig kintset kellene nékik gyüjteni, de söt még adgyák el a (KJÉ 693)

noha igen kevés szamuan volnának. de azért semmit ne tarttsanak. mivel (KJÉ 693)

nem hogy magokot fel. emellyék. de söt még ugy tekénttsék magokot (KJÉ 694)

napon, a melyen nyugodni kel. de az ur. azt kérdé azoktol (KJÉ 695)

nevében, azok bizonyságot tésznek rollam. de ti azt nem hiszitek., mert (KJÉ 696)

is meg akarák ötet fogni, de ö meg szabadittá magát kezekböl (KJÉ 696)

vonnya azt. ugyan szombat napon. de ök erre a kérdésre sem (KJÉ 698)

vatsorának ideje lévén. érettek külde. de ezek mindnyájan kezdék magokot mentegetni (KJÉ 698)

olyan könyen fogadná öket magához, de sött még hogy ennék is (KJÉ 700)

vagy, és valamim vagyon atiéd, de vendégséget kelletet tsinálnom, és vigadnunk (KJÉ 701)

azt, aki nékik azokot hirdette., de el hagyatá vélek tsufságokot. ki (KJÉ 702)

igyekeznének is, hogy igazaknak láttzattassanak. de az Isten üsméri az ö (KJÉ 702)

az ö asztalárol le hullottak, de tsak abbol sem adtanak néki (KJÉ 702)

mind a szegény meg halának, de az ö sorsok közöt nagy (KJÉ 702)

nagy kinokot szenvedek ebben lángban., de ez a pátriárka, eleiben adá (KJÉ 703)

igen nagy mélység volna közöttök, de ha szinte nem volna is (KJÉ 703)

ne követnék az ö példáját, de erre azt felelék néki, hogy (KJÉ 703)

igazságok..a farisaéusokot meg szégyenitték de meg nem téritték., mindenkor nagy (KJÉ 703)

mojses engedelmét erösiték. de ö felelé nékik, hogy mojses (KJÉ 704)

iránt ujab kerdéseket tevének néki, de ugyan azont felelé nékik, akik (KJÉ 704)

egy különös helyt foglalna el. de a már el jött, és (KJÉ 704)

el jöni valamint egy villámlás. de elöbször sokat kelletnék néki szenvedni (KJÉ 704)

tsak halogatá az igasság tételt. de végtire az aszony addig sürgeté (KJÉ 705)

és meg szabadittya öket. nyomoruságokbol. de mint hogy az hitt. amely (KJÉ 705)

az utolso meg igazulást vett, de nem amásika. mivel a ki (KJÉ 705)

a kik eleiben vivék agyermekeket. de jesus (KJÉ 705)

vetvén szemeit, szeretni kezdé ötet. de ez a szeretet meg nem (KJÉ 706)

után jöj el. kövess. engemet. de ez az ur. akinek sok (KJÉ 707)

kérdeni, hát kinek lehet üdvezülni,? de jésus nagy biztatásal. és vigasztalásal (KJÉ 707)

az alku szerént fizetnének nékik, de a gazda, elejekben adá. hogy (KJÉ 708)

utolsoká mert sokan vannak ahivatalosok, de kevesen aválasztottak. böveb magyarázatot. nem (KJÉ 708)

térésektöl fogva. valo jó tselekedeteknek. de igen kel. figyelmezni ezekre a (KJÉ 709)

szokra. hogy sokan vannak ahivatalosok. de kevesen aválasztottak, azért. hogy mi (KJÉ 709)

lázár. a mi barátunk aluszik. de el mégyek fel költeni ötet (KJÉ 709)

uram, ha aluszik meg gyógyul. de világosan meg mondá nékik. hogy (KJÉ 709)

abatyám meg nem holt volna, de én azt tudom. hogy az (KJÉ 710)

mindenkor meg is halgatz engem, de ezt a jelen valo népért (KJÉ 711)

nyomorult, ajésus ellen valo gyülölségit, de az Isten ezt az ö (KJÉ 711)

nékik, hogy had fogatassák meg. de mint hogy az ö orája (KJÉ 712)

noha nem volt mesze töllök, de még egy kevés ideig elvoná (KJÉ 712)

nem mutatván meg magát közönségesen. de sött még a puszta mellé (KJÉ 712)

és hogy öket semmivé tégye? de az Isten fia meg akarván (KJÉ 712)

harmad napján fel. fog támadni, de atanitványok. ezeket meg nem foghaták (KJÉ 713)

nékik., hogy a pohárában. reszesülnek, de a mi az országában lévö (KJÉ 713)

ez igen ohajtotta látni Jésust, de a sok nép közöt nem (KJÉ 714)

egy bünös publicanushoz ment szállani. de jésus meg mutatá a publicanus (KJÉ 714)

azért nem mérte szerentséltetni apénzit, de az ura nem hagyá jová (KJÉ 715)

magyarázattyát nem láttyuk az Évangyéliumban. de mint hogy tudgyuk mi okra (KJÉ 715)

a hitetlenek. és az Istentelenek. de föképen a sidok. kik maga (KJÉ 715)

keményen kezdék inteni hogy halgatna., de ö még annál inkáb kezdé (KJÉ 716)

bé tölté, erre az apostolok, de fö képen judás iskáriotes, igen (KJÉ 716)

mindenkor találnak, akiket meg segithetik. de ö maga nem lészen mindenkoron (KJÉ 717)

vele, ihon mindenek utánna futnak. de sött még vala olyan közüllök (KJÉ 718)

aki néked békeséget adhatot volna. ! de mind ezek el vannak rejtve (KJÉ 719)

Atyám szabadits meg mostanában. de azért jöttem ez orára, Atyám (KJÉ 720)

hogy az angyal beszéllene véle, de jesus mondá nékik, ez a (KJÉ 720)

közel vala. hogy figét szedgyen. de mint hogy nem vala ideje (KJÉ 721)

nagy tsudálkozásal nézé mind ezeket. de a papok, az irás tudok (KJÉ 721)

egy fige fával tselekedhetnék azt. de a hegyeket is helyekböl ki (KJÉ 722)

hogy nem akarna oda menni, de magában szálván. meg báná mondását (KJÉ 723)

meg igéré hogy el menne, de el nem mene, jésus pedig (KJÉ 723)

szöllö mivesektöl. a mivel tartoznának. de ezek meg verék öket, és (KJÉ 723)

hozájok, talám tisztelettel lennének hozája, de mind más képen fordula adolog (KJÉ 724)

éltek volna ezel anagy kegyelemel. de söt még meg ölték a (KJÉ 724)

hogy akor mindgyárt meg fogassák. de anéptöl tartának., és nagy szégyen (KJÉ 724)

hogy hinák el a hivatalosokot, de mint hogy ezek nem akarának (KJÉ 725)

tudtokra, hogy minden készen volna. de ök ezel nem gondolván, némelyek (KJÉ 725)

mondá, sokan vannak a hivatalosok, de kevesen aválasztottak., azt könyü meg (KJÉ 725)

melyet akristus maga hirdette nékik, de ök meg vetették beszédit, és (KJÉ 725)

ki a CSaszár ellen támadot. de jésus üsmervén az ö álnokságokot (KJÉ 726)

nem hogy valamit felelhettenek volna. de söt még tsudálkozának rajta, és (KJÉ 726)

hét atyafi vette volna el, de mind ahét meg halván. gyermeket (KJÉ 726)

nem mére kérdést tenni jésustól. de ö maga tett a farisaéusoknak (KJÉ 727)

hogy a Dávid fia volna, de ö a soltárbol. ezeket mondá (KJÉ 727)

Azután anéphez. de fö képen. a tanitványihoz forditá (KJÉ 728)

székiben ülvén, vagyon hatalmok atanitásra, de arra vigyázanak, hogy ne kövessék (KJÉ 728)

atöbinél, mivel. agazdagok. abövölködésekböl adtanak. de az a szegény. a szükölködéséböl (KJÉ 728)

kövek és mitsoda épületek azok. de ö mondá nékik, hogy el (KJÉ 729)

meg is ölnek sokat közüllök., de ezek után meg is vigasztalá (KJÉ 729)

dühöségel. üldözni fogják is öket, de a fejekröl egy haj szál (KJÉ 729)

hamiságot, és meg hülni aszeretetet. de azok üdvezülni fognak, akik álhatatosan (KJÉ 729)

itt, vagyon, akristus amot vagyon, de sött még hamis kristusok is (KJÉ 730)

is, de ezek a szent lelkek által (KJÉ 731)

lámpások ugyan meg volt gyujtva. de elegendö olajok nem volt., de (KJÉ 732)

de elegendö olajok nem volt., de a más ött. meg gondolván (KJÉ 732)

kelének. és késziteni kezdék lámpásokot. de az ött esztelenek., látván hogy (KJÉ 732)

az olaj árulokhoz igazitták öket, de a még oda járnának. a (KJÉ 732)

több ött is el érkezének, de már a kaput bé zárva (KJÉ 732)

mondván. uram nyisd meg nékünk. de tsak azt felelé nekik. hogy (KJÉ 732)

reád, menybé az uradnak örömében. de mint hogy egy atöbbi között (KJÉ 733)

aránsu suma pénzt osztogattak volt., de akik nem egy aránsu képen (KJÉ 733)

suma pénz, külömb külömb féle, de a nyereség egy aránsu, ezen (KJÉ 733)

mely jó tselekedetet tselekedgyék valaki, de a haszontalan az üdveségre. és (KJÉ 734)

emberek. mind az állatok közöt. de hogy a (KJÉ 735)

tudod. hanem idövel meg tudod; de ö tsak azt felelé rea (KJÉ 738)

tiszta légyen valaki akereszttség által., de szüntelen valo szüksége vagyon arra (KJÉ 738)

mely tiszta légyen egyebüt atest, de a lábakra valamely pór tsak (KJÉ 738)

a meg vagyon az irásokban, de jaj annak aki el fogja (KJÉ 739)

öket rostálni valamint abuzát rostallyák, de én imádkoztam (KJÉ 740)

ök véle együt nem mehetnek, de azt hagya nékik. hogy egy (KJÉ 741)

nem jöhetz utánnam ahová megyek, de idövel utánnam jősz, ö pedig (KJÉ 741)

apásztort, és el szélyednek ajuhok., de fel támadásom után. eléb megyek (KJÉ 741)

ha meg kelletnék érette halni. de ötet meg nem tagadgya. és (KJÉ 741)

hogy ótt volna két kard, de mint hogy jésus más féle (KJÉ 742)

mivel ö vétek nélkül valo. de hogy avilág meg tudgya hogy (KJÉ 743)

bé vették az évangyéliumnak tudományát., de hogy olyan gyümölcsöt lehessen hozni (KJÉ 743)

ahoz aki ötet küldötte volt. de egyik sem kérdé közüllök nagy (KJÉ 744)

szemekre is hánya tsendesen halgatásokot. de hogy meg vigasztalná öket, mondá (KJÉ 744)

de fö képpen a sidokot. a (KJÉ 745)

egy kevés ideig szomoruságban lesznek, de tsak hamar meg fogják ötet (KJÉ 745)

azonban pedig azö ellenségi örültenek, de harmad nap mulva, nagy örömel (KJÉ 745)

jésus felelé nékik, hiszitek mostanában. de el jö az az ora (KJÉ 746)

szélyedtek. és engemet egyedül hagytok, de nem vagyok egyedül, mert az (KJÉ 746)

én bennem. nyomoruságban lésztek evilágon, de bizatok, mert meg gyöztem evilágot (KJÉ 746)

attya. avilág tégedet nem üsmért. de én tégedet üsmértelek. és ezek (KJÉ 747)

szenvedtetni. de az engedelmeségnek. és aszeretetnek erejével (KJÉ 748)

esetek akisértetben., mivel alélek gyors, de a test gyenge, mint ha (KJÉ 748)

hogy a halált meg vessétek, de a testnek gyengesége meg gyözi (KJÉ 748)

nehézségel., már álhattok. és nyugodhattok. de azt is elejekben adá., hogy (KJÉ 748)

tizen két légio angyalnál segittségemre, de hogy tellyesednék bé az irás (KJÉ 749)

akor meg nem fogtatok., de ez ati, és a setéttség (KJÉ 750)

beszélettem mutasd meg azt nékem, de ha jol beszélettem miért versz (KJÉ 750)

vala, hogy meg ölethetnék jésust, de arra elegendöt nem találhatának. noha (KJÉ 750)

mely nem volna emberi munka., de ezek a vádlások, sem valának (KJÉ 750)

ezekre, a melyekel tégedet vádolnak.? de mint hogy nem felele akérdesre (KJÉ 750)

se el nem botsátotok engemet. de ez után, az embernek fia (KJÉ 751)

nem vagyé teis atanitványi közül.? de péter mindenek elött meg tagadá (KJÉ 751)

többi is kezdék ötet kérdezni. de ö másodszor is meg tagadá (KJÉ 751)

vivék jésust a gubernátor házahoz. de mint hogy tartának attol. hogy (KJÉ 753)

meg ö magok, atörvények szerént. de ök azt felelék neki, hogy (KJÉ 753)

hatalmat. hogy valakit halálra itélhesenek. de mind ezek tsak arra valok (KJÉ 753)

el hitetné az egész nemzetét. de még ellenzi a CSászárnak valo (KJÉ 753)

hogy a sidok keziben essem. de az én országom nem innét (KJÉ 753)

ötet vádolni sok féle vetkekel., de jesus azokra nem felele, ugy (KJÉ 754)

nem hallodé menyivel vádolnak tégedet, de halgatásban marada. a melyen igen (KJÉ 754)

elöttök, mindenekröl tudakozodot volna Jésustól. de ö semmiben vétkesnek nem talállya (KJÉ 754)

semmiben vétkesnek nem talállya ötet, de söt még herodes is. akihez (KJÉ 754)

vereti, az után el botsáttya, de még más módót is gondola (KJÉ 755)

találok. abban akit ti vádoltok, de mint hogy szokás. hogy husvétban (KJÉ 755)

jésust, a ki kristusnak neveztetik. de még azon idöben olyan dolog (KJÉ 755)

melyiket választanák, jesusté, bagy barabást,. de apapok, és atanáts urak, anépet (KJÉ 755)

ötet, harmadikszor is kérdé töllök, de mi vétket tselekedet, mert semmi (KJÉ 755)

pilátus. hogy jésust meg ostoroznák, de a vitézek. az ostorozást. meg (KJÉ 755)

a sidoknak, ihon az ember, de ök azonal kezdék kiáltani, fezisd (KJÉ 756)

jesustol. hogy honnét valo volna, de hogy nem felelne nékie, mondá (KJÉ 756)

igyekezék hogy meg szabadithasa ötet, de végtire a sidok erött vevének (KJÉ 756)

de ök kiáltani kezdék. vidd el (KJÉ 757)

epével elegyitet bort adának inya, de meg kostolván. nem akara belölle (KJÉ 758)

bort inyok adni, szivek erösitésére, de akristusnak. igen keserü italt adának (KJÉ 758)

mondotta volna magát. sidok királyának, de pilátus tsak azt felelé nékik (KJÉ 758)

ha a sidok királya vagy, de sött még avéle fel feszitetet (KJÉ 759)

magadot, és minket is magadal, de amásika eszerént dorgálá meg ötet (KJÉ 759)

igasság szerént, mivel vétkeinkért szenvedünk, de ez ártatlan, és semmi roszat (KJÉ 759)

voltanak távul, nézvén mind ezeket, de aBoldogságos szüz mária magdolna, és (KJÉ 759)

ember., valoságal. Isten fia vala, de sött még a nép is (KJÉ 760)

az üdvezitönek, mert tartot asidoktol. de részt nem vett igasságtalanságokban, és (KJÉ 761)

tselekedet az Isten fia ellen, de az ö mesterének halála meg (KJÉ 761)

olyan hamar meg holt volna, de meg tudván halálát bizonyosan. a (KJÉ 761)

nap mar jó fent volt., de mint hogy azt latták volt (KJÉ 762)

követ el hengeriteni akoporso ajtajárol, de a kö el vala már (KJÉ 762)

öket. hogy bé ne menyenek., de azon el álmélkodának. a midön (KJÉ 762)

indulának., jános érkezék oda eléb, de bé nem mene, hanem meg (KJÉ 762)

tehát mind a ketten avárosban.. de péter. nagy tsudálkozásal vala mind (KJÉ 763)

és erre. viszá akara. térni. de az az ember nevén szollitván (KJÉ 763)

mondá. a mit izent nékik. de ök hitelt nem adának szavának (KJÉ 763)

hogy nem találhaták ajésus testét, de még azón inkáb fel háborodának (KJÉ 763)

mondani az apostoloknak. amiket láttanak, de amint mennének elöl találák jésust (KJÉ 764)

amiket láttak. és hallottak volt., de az ö beszédeket tsak álom (KJÉ 764)

magát. és vélek együt ment, de ökk meg nem üsmerék. kezdé (KJÉ 765)

adolgot, valamint az aszonyok mondották., de jésust nem látták, jésus erre (KJÉ 765)

mint ha továb akarna menni. de ez a két tanitvány. arra (KJÉ 766)

ur. vélek, akenyér meg szegésin, de mind ezekre valo nézve is (KJÉ 766)

valamely más lelket gondoltak látni, de jesus hogy meg bátorittsa öket (KJÉ 766)

ur, mihent meg láták ötet, de ö mondá nékiek, hogy ha (KJÉ 767)

mindnyájan, a hálot meg veték, de azon éttzaka semmit nem fogának (KJÉ 768)

jésus a part mellé mene. de a tanitványok meg nem üsmerék (KJÉ 768)

nagy halak valának is aháloban, de aháló meg nem szakadozot. jésus (KJÉ 768)

és oda mentél. ahová akartad, de amidön meg öregszel, akezeidet ki (KJÉ 769)

hát ez uram hová lészen,? de jésus meg dorgálá kérdésiért, meg (KJÉ 769)

hogy jános meg nem halna, de ez az évangyélista, aki maga (KJÉ 769)

ez az apostol meg holt. de az Isten fia szavainak. értelme (KJÉ 769)

veszik, és meg keresztelkednek, üdvezülnek, de söt még tsudákot is tésznek (KJÉ 770)

hogy jakabnak is meg jelent, de nem mondgya mi formában (KJÉ 771)

emberségiért valo munkát el végezte, de még munkálodik a szenttyeinek üdveségekért (KJÉ 773)

emberek válttságáért, ö meg itéltetet.. de ö is még itélni fog (KJÉ 775)

a véteknek büntetésire rendeltetet volt. de fel támadot ditsöségesen. és bé (KJÉ 775)

ötet. fel támadásában és ditsöségében. de nem kel. magunknak. azt a (KJÉ 775)

ditsöségnek. a melyre hi minket., de söt még az örökös karhozatban (KJÉ 775)

által tsak eléb eléb mennek, de a midön az utnak avégire (KJÉ 775)

embereket., ugy a mint vannak. de a bizonyos. és hasznos munka (VKT 785)

igen kevés keresztyének fognak üdvezülni. de hogy lehesen el távoztatni ezt (VKT 787)

valo hit által kel hinni, de szükséges magunkal el hitetnünk az (VKT 788)

volna vétek benne nem hinni. de egy szers mind azt is (VKT 789)

hiteknek ereje által szenvedtek martyromságot, de azok akik látták a kristust (VKT 789)

bennünket még ölethetz. mondák ezek, de azt meg nem tilthatod nékünk (VKT 789)

is mind magokért, mind érettünk, de boldogok azok kik nem látván (VKT 790)

irás, azö tudományának folyását veszik. De az emberek. jobban szerették a (VKT 791)

tekintik. és semmit nem egyebet. De azt halgassák. hogy mit monda (VKT 792)

meg maradando boldogságra nem viszik, de söt még ellenben. az örökös (VKT 794)

ád nekik, az ö követtségekre. de ök viszá élnek azokal atálentumokal (VKT 795)

nékik minden akarattyát az Évangyéliumban; de azt nem olvasák, vagy ha (VKT 795)

a mely néktek rendeltetet volt, de ök ezen fel nem indulnak (VKT 795)

szin alat, hogy tudgyák köteleségeket, de akik valoságal tsak olyan állapotban (VKT 797)

lesznek azal igazak Isten elött, de tsak azok igazulnak meg, akik (VKT 797)

is hiszi amit mi hiszünk. de a hit, tselekedet nélkül meg (VKT 797)

nékünk. sok féle köteleségekre kötelez, de tartozunk mindenkor ugyan azon lélek (VKT 798)

a mellyel a kristus követte. de az ö követöi leszünk, tsak (VKT 798)

akarnád hogy mások tselekedgyenek veled, De akristus, aki azért jött el (VKT 799)

soha nem kérték is segittségeket., de meg tselekedték, mert érzették, hogy (VKT 800)

törvényt, még akönyü dolgokban is? de még ellenben, menyi vagyon. olyan (VKT 800)

másikát. ha szollyanaké, vagy halgasanak; de ezt a parantsolatot, hogy azt (VKT 800)

el nem rekesztenek az üdveségtöl., de némelyiknek olyan illik, a mely (VKT 802)

a keresztényi okoság ád eleiben. de hogy magát meg ne tsallya (VKT 802)

De amidön az egy házi rendre (VKT 803)

akár mit tselekedgyetek, mondgya nékünk, de azt mind az Isten ditsöségire (VKT 804)

magánoson a hegyeken. és apusztakban. de a szoval valo imádság közben (VKT 806)

tsak az ajakával tisztel engemet. de a szive mesze vagyon töllem (VKT 806)

légyen is bizonyos idökben nyugodalmok, de aleg buzgobbak közöttök. sziveknek nyugodalmat (VKT 806)

rendel valo elmelkedések is hasznosok. de tsak a magahoz valo hizelkedestöl (VKT 806)

a sertések eleiben a gyöngyököt. de meg ugyan azon okoság. arra (VKT 808)

a halgattya az Isten igéit. de azok a kik nem halgattyák (VKT 808)

ahoz aditsöséghez, mely minket vár. de mind azok a szentek akor (VKT 809)

szeretettel szerette szent pál akristust, de sött még azt kivánta hogy (VKT 810)

néki, vagy botsánatot kérnek bünökért,, de az ö szivek távul vagyon (VKT 811)

magát vétkesnek nem üsmerné is, de meg tekintvén. a maga semmi (VKT 811)

félelmet, szolgállyátok az urat örömel, de örvendezzetek ö benne félelemel, Dávid (VKT 812)

nem töröltetik akristus Jésus vérével. De a mi még irtoztatob., az (VKT 812)

keresztényeknek. a szenttségekhez. meg gyonnak, de meg nem térnek, meg gyonnak (VKT 812)

meg nem térnek, meg gyonnak. de tsak nem mindenkor valoságos szándék (VKT 812)

kövesse., aki ötet el küldötte. De mint hogy az Isten nem (VKT 813)

akoron azt köteleségböl tselekeszük, de az érdem tsak meg vagyon (VKT 814)

hamaréb tesznek bal itéletet másokrol. de fökeppen, sokal inkáb kivánnak uralkodni (VKT 815)

felöl. egy kevesé jót gondolhatnak, de gyakorta. nem aláb valo képen (VKT 815)

ezt maga adolog meg. bizonyittya, De aparantsolat. mely arra kötelez. hogy (VKT 818)

a szeretetnek rendi parantsollya nékünk. de soha sem kel. az földi (VKT 818)

valamit a magunkébol. azö üdveségiért. de tsak nem, minden tselekedetink az (VKT 818)

nem hogy lelki jovára lennénk. de meg botránkoztattyuk ötet, nem hogy (VKT 818)

adnok hogy azok nem tettzenek, de még azokban reszt veszünk, vagy (VKT 818)

nagy áldozatokat tenni felebarattyok üdveségiért, de kinek kinek kel azt ohajtani (VKT 819)

vesztünk is. a felebarátunk üdveségiért, de ha azt el mulattyuk meg (VKT 819)

üdveségit, mondgya a szent lélek. de fö képen azokét, kik hozánk (VKT 819)

De ámbár. ahalál idöt adna is (VKT 820)

fel adgya mindennek a szenttségeket. de mint hogy azt is tudgya (VKT 821)

mondgya szent agoston. adhatok penitentziát, de nem adhatok biztatást (VKT 821)

is egy keresztyennek minden köteleségeit, de azok közül egyet sem vivén (VKT 821)

De avaloságos keresztyének. kik mindenkor a (VKT 821)

alá adgyák magokot. akiket választanak. de (VKT 822)

birjanak., nem hogy terhekre volna, de még meg menekednek az élet (VKT 823)

hogy vétkesebbek lesznek mint mások, de mindenek azoká lésznek, a midön (VKT 823)

kellene tartani a szerzetesek fogadásit. de sött még ugy kell (VKT 823)

keresztyén. tsak avétkeket kerüli el, de magokot a vétkeseket szereti, és (VKT 824)

pogányt, hogy ha szó fogadatlan, de ezt tsak azután kel. tselekedni (VKT 825)

sok helyt parantsollya az irásokban; de ugyan az olyan alkalmatoságban kel (VKT 825)

az üdvezittö a vétket gyülölte. de avétkest meg nem vetette, azt (VKT 825)

a kik jó erkölcsüeknek tartatnak. de ugy tekénti öket. mint olyanokat (VKT 825)

akikben a gángréna el hatot, de ök még se ki nem (VKT 826)

még imádkozot., noha akeresztre feszitették, de még menti az ö vétkeket (VKT 826)

ditsöségit. és árthatna. lelkünk üdveséginek. de ne legyünk se gyanakodok, se (VKT 826)

az ártatlanságban. mondgya meg másut. de atekélletes embereknek eszét. és böltseségit (VKT 827)

testeket., Egyebet mi nem tselekedhetünk, de azt sem tselekedhettyük. a mi (VKT 828)

munkájok. az Isten keziben vagyon. de az ember nem tudgya ha (VKT 830)

melyeket tsak ök nem láttyák. de ha egyéb nem volna is (VKT 830)

és igazán meg visgálnok magunkot., De akár mely jót tselekedgyenek, akár (VKT 830)

anya méhében meg volt szenteltetve, de a penitentzia tarto életre adá (VKT 830)

oly Istenesek volnának is valojában, de szent pálnál Istenesebbek volnánaké.? a (VKT 832)

semmiben sem érzi magát vétkesnek, de azal meg nem igazult: azért (VKT 832)

jármat, és terhet kel hordoznunk, de amidön a szeretet a kristus (VKT 832)

fogja mondani. akár hová meny, de én kisérni foglak. minden nap (VKT 833)

követik annak, amit mások tselekesznek., de azt zugolodásal., és kedvetlenségel tselekeszik (VKT 833)

Isten szolgálattyában találkoznak, nem halálosok. de ha halálosok volnának is, lehetneé (VKT 833)

vinnénk is a mit parantsol., de még tsak haszontalan szolgák volnánk (VKT 833)

szent tolvaj, amit meg érdemlettünk, de ez. mitsoda roszat tselekedet? az (VKT 834)

tsinálván, sokakot hivata a vatsorára. de sokan el nem menének. Én (VKT 834)

atanács urak. kik akristusban hittenek,, de akik a farisaeusokért nem mértenek (VKT 834)

mely jó tselekedetet mivellyenek titkoson. de ez a nem igazán valo (VKT 835)

mely jót tselekedgyék is mást, de tsak a sanyargatások, és a (VKT 836)

szentek nem szerették a szenvedéseket; de mit felelnek szent jakabnak, amidön (VKT 837)

akár minémü gazdagságot adot kezünkben, de nem lehet magunk el vesztése (VKT 838)

szükséges az ö nagy rendekhez, de azt tarttyák. hogy attol meg (VKT 839)

hogy akár mely gazdagok valának, de ök magok vítték végben az (VKT 839)

és ugy remélhetik bünöknek botsánattyát. de annak nehéz munkának kel lenni (VKT 840)

féle henyélés, akülömbözö természetekhez képest, de számot adnak az Istennek. hanem (VKT 840)

attol el fordittyák. kedves eledelek. de méregel tellyesek, az izek kedves (VKT 842)

méregel tellyesek, az izek kedves. de halálos. ezért is mondgya nékünk (VKT 842)

nintsenis hajlandosága. tsak a testhez, de mind azok. a hajlandoságok. melyek (VKT 842)

mely kevés keresztények üsmérik ezt. de még. mely keveseben vannak. olyanok (VKT 842)

De ez akár mint légyen, abizonyos (VKT 843)

szeresünk minden embereket., atyafiui szeretettel., de közüllök egyikhez se kaptsollyuk magunkot (VKT 843)

szolgállyunk. vagy tetzsünk. vétkes kedvezésekel. de meg fel kel aldoznunk minden (VKT 844)

az ö üdveségit inkáb életünknél,. de ugyan azon szeretet is, szeretteti (VKT 844)

mindnyájan belé esnek az emberek. de leg aláb soha sem kel (VKT 845)

mi azáltal ha nem itélünk, de sött még azt is méltoztatik (VKT 845)

egy ideig a maga gyarloságára., de te, mentöl inkáb üsmered a (VKT 845)

a leg aláb valo keresztyének, de sött még a pogányok is (VKT 846)

török. a melyek noha mesterségesek., de olyan veszedelmesek valamint a nyelv (VKT 846)

vétkezni a több jó erkölcsökben, de nem lehet eléggé magunkot meg (VKT 847)

sem más egyéb féle hypocritákot. de a mi leg különöseb dolog (VKT 848)

az igasságot el nem veszti, de mihent alázatosnak akarja magát mutatni (VKT 848)

tétetik mint ha nem látnák. de tsak az ö erötelenségek tartoztattya (VKT 848)

alávaloságot, valamint ameg válto tselekedet., de sött még ezt a szeretetett (VKT 849)

tsak ajó erkölcsnek kel lenni. de a tridentinumi gyülés. arra tanyit (VKT 849)

akár mely felé fordittsuk adolgot., de egyebet nem találunk se a (VKT 850)

ohajttya a magához valo szeretete. de aki töllem meg tagadgya. azt (VKT 851)

minden emberek tellyesek is kevélységel, de semmit ennél nehezebben. el nem (VKT 851)

kevélyek vannak a kevélység ellen., de sött még az alázatosok sem (VKT 851)

kissebülés, mely a ditsöségért vagyon. de vagyon olyan fel emelés, mely (VKT 852)

az Istenért; még ez életben. de ha szinte egy kevés esztendökig (VKT 852)

dolgokot. arend szerént valo keresztyénekben. de az olyanokban sem sokakban. a (VKT 853)

ezek. kegyesek. és kedvezök magoknak, de kemények masokhoz; türhetetlenek. és hamar (VKT 853)

mint azt meg tselekedhetnék kegyeségekel. de sött még zugolodásokot okoznak. és (VKT 853)

A valoságos keresztyén. magához kemény. de másokhoz szelid. valamit ellene mondanak (VKT 853)

utak tele legyenek is tövisel. de ez az ösveny mind rövid (VKT 855)

árulást. a mely joszágomban tölt, de meg nem botsáthatom azt az (VKT 855)

azt, amit akristus szenvedet érettem. de én ezt el nem szenvedhetem (VKT 855)

De nézük meg mit felel nekik (VKT 855)

és hogy abban részetek nintsen, de hol lehet jóbb akarótok annál (VKT 857)

fugjenek, de ez a szent., maga hittségnek (VKT 859)

az Istenhez akart volna térni, de nem lehete, mert az ur (VKT 859)

adnának néki, hogy segittse magát. de haszontalan volna minden munkája. mert (VKT 859)

a patakon mind annak végéig, de azt is mondgya a benne (VKT 859)

magának tulajdonittani, és magát tiszteltetni. de kitsoda az, aki ne vétene (VKT 860)

azt nem szán szándékal tselekedték. de akár mint légyen az, atsak (VKT 861)

hogy magokot szeretessék. és betsültessék, de még az uralkodást is szeretik (VKT 861)

és a nagyobak. hatalmaskodnak rajtok, de ti közöttetek nem igy kel (VKT 861)

olyat tselekednünk, ami bestelenségünkre lehetne. de mint hogy tsak az Istenért (VKT 862)

ditsöségre., és a tiszteletre vágyanak. de mindennek kel. akár mitsoda rendben (VKT 862)

vigyáznunk. mind egyikére, mind amásikára. de meg kel tudnunk. hogy a (VKT 863)

valo hogy igen kel betsülni. de a lelki joknál, soha sem (VKT 863)

hirem, és életem meg tartására, de hogy az Istent meg bánttsam (VKT 863)

vetésel tekinttsenek. ezt el hiszem. de az Isten azt akarja. hogy (VKT 863)

ellene valo káromlásokot el ronthatta, de azok ellen fel nem indult (VKT 863)

nagy tsendeségel magyarázta nekik azirásokot. de fel nem gerjedet ellenek, illyen (VKT 864)

hogy még közönségesen meg vetnének, de némellyek. még azért inkáb betsülnének (VKT 864)

azért inkáb betsülnének., emind valo, de ha tsak ezen okért tselekeszed (VKT 864)

leg nehezeb. a keresztyéni életben., de ha szivednek fel háborodásában, a (VKT 864)

azal. amit ide fellyeb mondánk, de ez még sokal meszeb terjed (VKT 865)

a vétkes magához valo szeretetet. de söt még akor is. a (VKT 865)

valoságos keresztyén azt nem keresi. de azt tiszteli, és kedvesen veszi (VKT 867)

részében. meg nem vettetünk valakitöl. de tekinttsük meg, hogy mi formában (VKT 868)

is. hogy azokot el kerülhesék. de egy szers mind, nézük meg (VKT 869)

apostoli elött miért jövendölne olyanokot de a szent lélek vétele után (VKT 869)

olyan sanyaruságok, melyek ellenkeznek természetünkel, de nemes. és kedves eröszak vétel (VKT 869)

azt az Isten igasságosan tselekeszi. de egy emberhez sem illik. más (VKT 871)

amidön azt meg nem orvosolhattya., de örvendez ezeken a szokon, boldogok (VKT 871)

ezek amagához valo szeretettöl származnak. de amint azt meg mondottuk aszines (VKT 872)

kedvetleneké teszik magokot mindenek elött, de meg boszonkodván, meg boszontnak másokot (VKT 873)

ellen. amég ezt el érhesék. de mint hogy az urat félik (VKT 873)

hogy mitsoda hatalombol tselekszem azt. de a sidok nem akarnának meg (VKT 874)

mint sem meg tagadgyák akristust, de mint sem. leg kiseb dolgot (VKT 875)

gondolnák hogy mások észre vehetnék. de mihent tsak azért igazak. hogy (VKT 875)

De hagyán. legyenek igazak mindenben. még (VKT 875)

hogy másokal azt el hitesék. de még többet mondgyunk, mihent (VKT 875)

mely hiven szereseis az igazságot, de arra nem igen hajt. hogy (VKT 876)

a melyért. igaznak. nem tarthatnák. de ha igasságtalanságból meg foszttyák. attol (VKT 876)

és én nekem nem hisztek., de leg kiseb nehézséget sem mutata (VKT 876)

bajt érzik. joszágokot akarnának birni, de ugy hogy bajok ne volna (VKT 877)

tartására. nagy tiszttségekben akarnának. lenni, de ugy hogy. se irigyek, se (VKT 877)

közönségesen avilági jokot., azokal éll, de azokhoz nem ragaszkodik. esziben tartván (VKT 879)

tiszttségnek szaporodása, vagy el vesztése. de ö mindenkor egy állapotban vagyon (VKT 879)

érezeis külömbségit, ezeknek a változásoknak, de a keresztyéni lélek elnem veszti (VKT 879)

tettzik, akár minémü változásokban. is. de soha a valoságos keresztyénnek szája (VKT 879)

a gazdagok szivét foglallya el. de gyakorta a szegényekében is szivárkozik (VKT 880)

gyakorta a szegényekében is szivárkozik, de még gyakortáb. azoknak szivében is (VKT 880)

legyenek. hogy a szegényeket segithesék, de nem szabad hogy egyik is (VKT 880)

látassék lenni az a ragaszkodás, de a fösvénység attol származik, és (VKT 880)

valo szükségre. és ki osztogatására. de a szivnek, szükséges hogy mindenkor (VKT 880)

ha azt meg tselekszik is, de nem azal az örömel., amelyel (VKT 881)

idöre a menyire néki tettzik. de a honnét ö el veheti (VKT 882)

nagy hasznokra voltak jó tévöjöknek. de ne szollyunk. az illyen ideig (VKT 883)

kevesebre terjed, akülömbözö rendekhez képest, de nem terjedhet sohais. arra a (VKT 886)

hogy mi nem szükséges néki. de még többet is tselekeszik, mert (VKT 886)

adások., az illyen példák ritkák, de azt tudgyuk, hogy még ritkábak (VKT 886)

elöre valo figurája volt akristusnak, de tsak igen kevésben, amint is (VKT 887)

is a mi Isteni példánktol. de ö mi elöttünk képe. a (VKT 887)

és az elhagyatatakhoz valo magokviselése, de megint, semmi ugy meg nem (VKT 888)

veszni. gyermekeit. joszágit. és egésségit, de a midön látá. hogy a (VKT 888)

dolog. föképpen a gazdagok közöt. de sött még. gyakorta. az áitatosak (VKT 889)

a midön semmi fogyátkozások nintsen. de a szükségben el lankadnak (VKT 892)

nem szenvedhették. hogy nyavalyáirol panaszolkodot. de a kik semmiben sem segitették (VKT 892)

és semmi segittséget nem látának, de judith, azal a szent bátorságal (VKT 893)

a meg nem lett volna, de az Isten, mondgya szent chrisostomus (VKT 893)

a tsillagot el vesztették volt. de azért szándékjokot félbe nem hagyák (VKT 893)

lészen táplálásodra. ö minket kesereget, de meg is segit (VKT 893)

elég ezt tsak szájal. mondani, de még szivböl is, én üdvezülni (VKT 895)

része. a mi üdveségünket munkálodhatná, de a melynek mindenik roszul el (VKT 895)

vagy a mulattság, keresésben töltik., de anyira meg vakulni. hogy meg (VKT 895)

is az idöt rövidnek talállyák. de mindenek felet azért. mert az (VKT 895)

embereknél. az ur közel vagyon. de már mi légyen az a (VKT 898)

juttattya gyengeségeket. és nyomoru voltokot, de fökepen. a szükséget, hogy meg (VKT 899)

nép igen nagy vigaságot mutatot,. de az is fel vagyon téve (VKT 899)

amagok házoknál együt ettenek. vigaságal. de együgyü szivel. a midön a (VKT 899)

mely szabad légyen. a mulattság. de abban több. idöt nem lehet (VKT 899)

az iránt mit érez magában, de atekélletes keresztyén, három fö okot (VKT 900)

embernek. kevés vallása légyen is. de az életet ugy kel neki (VKT 901)

okozhat, ugyan ezen apostol szerént, de szüntelen valo viaskodásban hágy minket (VKT 901)

mely nehéz legyen az élet, de nem szabad magunktol azt le (VKT 902)

tsak a testi dolgokot ohajttyák. de akik az Isteni dolgokot ohajttyák (VKT 903)

az egész ember meg gyengült, de az elméje egéségeseb. a boszu (VKT 903)

is., azal kevesebet nem szenvedne., de söt még. nyughatatlanságával. nevelné szenvedésit (VKT 904)

nékik. de a szent atyák, és mind (VKT 905)

arra gondot visel. nyughatatlanság nélkül, de semmit nem is tselekszik annak (VKT 905)

nélkül meg tartya, és tsendeségel. de semmit soha olyat nem tselekszik (VKT 906)

keveset eszik is kedvesen aluszik., de agazdag nem alhatik, mert eltölti (VKT 907)

az ö lelke gyönyörködik véle. de a telhetetlent, a vigyázás. harag (VKT 907)

akár mit mondhattak arégi filosofusok. de senki közüllök ahalálra nem adta (VKT 908)

példájára valo nézve. tartalék nélkül. de söt még örömel., amidön arra (VKT 908)

szükséges légyen a valoságos kereszténységhez. de az is bizonyos, hogy a (VKT 909)

ugy szemléli mint egy jót. de leg aláb azal tartozik, hogy (VKT 909)

a mulando jovokot. vagy tiszttségeket, de szánnyáké azt a ki meg (VKT 910)

gazdag. és veszedelmes rendekre mennek, de söt még örömel köszöntik ezeket (VKT 910)

mindenkor hálákot adot az Istennek. de meg neheztele. és tarta attol (VKT 910)

lázárt, mivel maga is siratá. de mentöl helyesebek. azok a szeretetek (VKT 911)

rendelése ala valo tekélletes ajánlást. de a mi mindenkor igaz, az (VKT 911)

az emlök. a melyeket szoptál., de a kristus felelé. néki. mondgyad (VKT 911)

meg. és a lelket nem. de attol rettegjetek. a ki apokolra (VKT 911)

ellenkeznek ezek. a világi tudományal, de a valoságos keresztyén. egyedül tsak (VKT 912)

válalhatván magokra, más féle hivatalokot, de enyi sok számu közöt, alig (VKT 913)

állásra, haragra, se a vakmeröségre. de aztot nem is kiméllik., valamikor (VKT 914)

kel lenni az embereknek hozájok. de azért hogy az Isteni hatalomnak (VKT 914)

biro valo hogy igasságot szolgáltatot, de azért atselekedetiért nem ditséri., mert (VKT 915)

tésznek. avalo hogy másoknak igasság. de ö bennek az igaságtalanság. mert (VKT 915)

vakság sok féle alkalmatoságokban uralkodik. de fö képen az olyan dologban (VKT 916)

élhetnek ök is azon jusal. de keresztyéneb dolog volna. valamit el (VKT 917)

De ámbár magunkot óltalmazván. egyebet el (VKT 918)

midön a meg nem sértödnék, de ha az árvákot illetö joszágrol (VKT 918)

alkalmatosak valának. a pogányok leányai. de föképen azért is, hogy a (VKT 919)

valo hajlandoságokra hagyták volna öket, de meg sokan azért rendeletlenek. mert (VKT 921)

gondgyok vagyon hogy meg kereszteltessék, de a még az okoságnak ideit (VKT 921)

meg izelithesék. akeresztyéni jó erkölcsököt de emég tellyeségel nem elegendö. azal (VKT 921)

részire a vallásnak. meg tanitassák. de a valoságos Évangyéliumi (VKT 921)

jók legyenek. adakozok. irgalmazok. szánakodok. de leg gyakrabban. ezekre. tsak azemberi (VKT 922)

tanitások jók a különös személyeknek, de a nagy renden valoknak más (VKT 922)

mivel tartoznak rendeknek. és méltoságoknak. de akár mely renden lévök legyenek (VKT 922)

a kik az Évangyeliumot követik. de megint. a világi bölcseség. esztelenség (VKT 924)

hogy az esztelenek száma véghetetlen. de nézük végit a tragediának. az (VKT 924)

nevetni, és tsufolni fogja öket, de a mi leg nyomoruságosab. a (VKT 924)

is nem semi. mert igazak. de hogy igazaká lennének. azt meg (VKT 929)

De azt jó meg tudni. hogy (IK/A 10)

a mi jót abban találnak. de te(kedves olvaso akiért irom (IK/A 10)

Harmadszor de miért teremtet az Isten tégedet (IK/A 22)

nem tekintenek tsak a földet, de te kedves fiam, amenyért teremtettél (IK/A 23)

De mit látz amenyben olyat, a (IK/A 23)

keresztyén vagy az Isten kegyelméböl. de tudodé jól. hogy mitsoda a (IK/A 25)

által, mind az idöseb koruaknak. de még (IK/A 30)

De vigyáz arra. fiam. hogy én (IK/A 31)

gyakorta nagy meg romlás találkozik. de az atermészetnek rendi ellen vagyon (IK/A 31)

roszat nem tselekedni kisértet nélkül; de ellene állani (IK/A 31)

azt kivánnya hogy ifiuságodban szolgályad, de még különös szeretettel is szeret (IK/A 32)

De mostanában láttyák hogy mind ezek (IK/A 34)

De ha még más valoságos bizonyságot (IK/A 34)

annyi kegyelmivel és jó téteményivel. de mint hogy ezt az igazságot (IK/A 36)

idöre halogatod az Isten szolgálattyát. de még el veszed tölle a (IK/A 37)

3. De a mi még irtoztatobá tészi (IK/A 38)

tsak a roszabikot adod neki, de aki még, tsak azt akarod (IK/A 39)

maga mondgya {…} utálom a gonoszt. de ezt inkáb meg mutatta azok (IK/A 39)

ifiat az attyok atemplomban szolgaltatta. de ezek ót magokát igen roszul (IK/A 40)

egy gonosz tselekedetit adgya elönkben, de olyan utálatost, hogy még többeket (IK/A 41)

De az Istennek igassága nem halasztá (IK/A 41)

udvarhoz hivataték, és kegyelmében vevé. de alig tére viszá az udvarhoz (IK/A 42)

noha több számu volt is, de mind le vágatatik (IK/A 42)

De hogy ezt az igazságot el (IK/A 44)

melyekel valo küszködés gyakorta valo, de a gyözedelem igen ritka. mondgya (IK/A 47)

atöb idökben is meg legyenek, de abizonyos hogy azok rend szerént (IK/A 47)

De amidön az Isten kegyelmével., amely (IK/A 47)

azt nem tsak ö adgya. de ö tarttya is azt meg (IK/A 48)

soha meg nem ronthatá ártatlanságát., de söt még nem szenvedhetvén rosz (IK/A 49)

beszéllének hogy meg ölyék ötet. de irtozván attol hogy kezeket vériben (IK/A 49)

törö ocsmány vétkire sürgeté ötet, De az Isteni félelem, amelyben neveltetet (IK/A 50)

mint ha meg tselekedte volna De Josef keményen meg marada az (IK/A 50)

nem tsak boszut nem álla. de még nagy kegyes szeretettel fogadá (IK/A 51)

soha senki ellene nem panaszolkodot, de söt még. az Égyiptum béliek (IK/A 51)

tselekedetiért az életét veszedelemre tette. de a mi még leg tsudálatosab (IK/A 53)

kemény probája volt jó erkölcsének, de ö azt oly békeséges türésel (IK/A 53)

volt, nem tsak azö öregségiért. de még inkáb az ö nagy (IK/A 53)

tartanak, és nehezen vesznek el., de atöbbi közöt arószak azok, a (IK/A 55)

De arosz szokások közöt. amelyeket. az (IK/A 55)

abban a keserves rabságban estenek; de még boldogtalanabak azok, a kik (IK/A 58)

tértek. az ifiuságnak rosz erkölcsiböl., de igen nagy bajal (IK/A 58)

tartoztathaták. abban az elsö rendeletlenségiben, de söt még oly igen ineg (IK/A 59)

nem hogy avétket szégyenlette volna, de még azért pirult. hogy nem (IK/A 59)

a tisztátalanságnak rendeletlenségit el kerülné. de tsak haszontalan volt (IK/A 60)

tsak az elsö rendeletlenségit követé, de még nagyobakban is esék, az (IK/A 61)

hatodik könyvben. tizen egyedik részben. de fiam halgassad mely nehezen vitte (IK/A 61)

ö értelme meg volt gyözetve, de az akarat nem akará még (IK/A 62)

nagyra vágyásbol. és a fösvénységböl, de az a nyomorult tisztátalanság még (IK/A 62)

De emég mind nem elég fiam (IK/A 63)

egy nehány jó tselekedetiröl szol, de azokot is eleinte tselekedte, és (IK/A 65)

Attyának Manasesnek. rosz erkölcseit követé. de nem követé penitentzia tartásában, és (IK/A 65)

az után, a pedig Manases, de olyan tsudálatos modon tért meg (IK/A 66)

juda királyát, királyá let helyében, de el felejtvén tsak hamar az (IK/A 66)

Istenhez nem folyamodék, hanem abálványihoz. de látván hogy tsak haszontalan volna (IK/A 67)

nem tsak attol az irtoztatohaláltol, de még arabságtol is, és viszá (IK/A 67)

élete után valo meg térést, de a mely meg térés igen (IK/A 67)

eredendö okai lesznek örökös nyomoruságoknak., de még azon kivül, vannák még (IK/A 68)

De azt is el mondhatom valoságal (IK/A 69)

De ha szinte más bizonyságunk nem (IK/A 70)

mert el vesztette a világosagot; de siratni kel a bünöst, mert (IK/A 70)

keseregni, az az. kevés ideig. de abünöst siratni kel egész életében (IK/A 70)

nem siralomra melto roszé ez, ? de adna Isten hogy olyan közönséges (IK/A 71)

a zörgést. mellyet körülötte tesznek, de még ez a mondása is (IK/A 72)

a melyröl mar szólóttunk; de a gyakorta meg történik még (IK/A 73)

nem vesztették is az idöt. de érdemetleneké tették magokot, ifiuságoknak vétkiért (IK/A 73)

familiának rendelte volt apapságot örökösön. de tsak olyan ók alat, ha (IK/A 74)

familiájának adtavolt ezt az országot: de olyan ók alat hogy meg (IK/A 74)

alat hogy meg tarttya parantsolatit; de ugy történék hogy ez a (IK/A 74)

meg erösitette volna ate királyságodot, de semmi képen az országod többé (IK/A 74)

eleinte hihetetlennek láttzik néked lenni. de azt világosan meg látod. tsak (IK/A 75)

jó erkölcsre valo példakot adnának, de még ezeket is rosz erkölcsök (IK/A 76)

ezt tarttya a világ közönségesen. de söt még annál nagyob dolog (IK/A 79)

valamely módót arra az utra. de mindenek felet valamely bizonyos kalauzt (IK/A 84)

tettzik hogy szeretik ajó erkölcsöt. de attol távul vannak., mert nem (IK/A 84)

az embernek egyenesnek láttzik lenni, de annak a vége a halálra (IK/A 85)

De te fiam. aki az Isten (IK/A 88)

imádságal fiam mindent meg nyerhetz. de azt meg kel tudnod, hogy (IK/A 89)

tégy üsmerettséget és azt gyakorollyad, de még erröl meg más szép (IK/A 91)

más okos és értelmes embertöl. de ha olyan jora találsz, szükség (IK/A 93)

a fö pap Jojada oktatá. De nem marada meg végig mind (IK/A 94)

nelegyen. amely nem tsak hasznos, de még szükséges is., a jó (IK/A 94)

ha anéked szükséges nem volnais. de a néked mindenkor, tsak nagy (IK/A 95)

De fö képen a másodikán kel (IK/A 96)

és az Isteni szolgálatra ingerellyenek, de a szükséges hogy a könyörgés (IK/A 96)

De hogy ez a gyonás hasznos (IK/A 97)

gyonás, nem tsak igen hasznos. de még tellyeségel szükséges módgya hogy (IK/A 97)

nélkül. lássad akar mit tselekedgyél. de ha gyakorta nem élsz ezel (IK/A 98)

gyogyitatik. ha azt meg vallyák, de a halgatásal. a nevekedik; ha (IK/A 99)

szükséges a gyakorta valo gyonás. de mint ez igen nagy és (IK/A 99)

ilyen szükséges. és hasznos dologtol.. de fiam az Isten nevére kérlek (IK/A 100)

el valamely vétket. eközönséges fogyatkozás de igen rosz, az alat a (IK/A 101)

rend szerént minden holnapban komunikálni de ez iránt szükséges tanátsot kérni (IK/A 103)

valo más egyéb imádságokot is: de figyelmeteségel (IK/A 104)

kevés idö alat kel elmélkedni,. de nagy buzgoságal (IK/A 105)

a jó erkölcs el nyerésire, de azok. semmi haszonra., vagy is (IK/A 105)

Minden teselekedetinkel tartozunk az Istennek de föképen a napnak elsö tselekedetivel (IK/A 105)

De fiam arra vigyáz, hogy az (IK/A 106)

De ha oly szerentsétlen volnál., hogy (IK/A 108)

mehess arra a szenttséges áldozatra. de soha elne felejttsed, ezt a (IK/A 110)

is jovallyák a Mise halgatását. de tsak te ezen három dolgokal (IK/A 110)

nem aláb valo képen gyengitti. de még sokal veszedelmeseben, mert minden (IK/A 111)

kik a keresztyéni életröl irtanak. de söt még a pogányok is (IK/A 112)

egész életekben, sok fogyatkozásokban maradnak. de azt el mondhatni. hogy a (IK/A 113)

a tudományt kel meg tanulni; de jó idején kel meg tanulni (IK/A 113)

melyeket a természet magában foglal., de ha magadot nem üsméred, olyan (IK/A 114)

képpen az üsméröid. mesterid. uraid. de leg inkáb a gyontato atyád (IK/A 115)

egy ideig mag maradnak. elménkben. de azokot könyen el veszttyük, hogy (IK/A 115)

De nem elég a jó könyveket (IK/A 116)

5. keveset olvas egyszerre, de lassan. és figyelmetesen. gondolkodgyál arol (IK/A 117)

illyen könyvek veszedelmesek az embereknek, de fö képen az ifiaknak., akik (IK/A 118)

lassanként követni is fogod öket, de arra nagy gondod legyen. hogy (IK/A 121)

fiam áitatoságal. a szent szüzhöz. de az Istenre kérlek, hogy ne (IK/A 122)

De a Boldogságos szüzhoz valo áitatoság (IK/A 125)

mulasad hozája folyamodni. minden szükségidben. de föképen a többi közöt. ket (IK/A 127)

avétektöl irtozni kel minden idöben, de abban a vétek sokal nagyob (IK/A 131)

tselekedetel tsak az embereknek szolgálnak, de a vétekel. szolgáji lesznek avéteknek (IK/A 131)

töbször lehet. azokon a napokon, de föképen olyankor, a midön leg (IK/A 132)

menni rongyos és szakadozot köntösben, de söt még leg tiszteségeseben öltözöl (IK/A 132)

leveleiben, és más régi auctorok., de fö képen szent Justinus martyr (IK/A 134)

De azt jó meg tudni, hogy (IK/A 136)

egyházban valo rend. meg tartására, de söt még ez köteleség alat (IK/A 136)

mások. akik a dolgokra vetnek. de a tsudálatos dolog, hogy akeresztyéneknek (IK/A 138)

ez a menttség igen közönséges. de (IK/A 138)

melytöl nem tsak meg szabaditá. de meg fogatván véle. azt nagy (IK/A 141)

mitsoda modokal. kerülheted el azokot, de söt még hogy azokbol mitsoda (IK/A 141)

nem tsak keveset gondolnak azal; de még kerülik. mint olyan dolgot (IK/A 142)

tsak a testeket vesztenétek el, de a kedvezéstekel. él vesztitek lelkeket (IK/A 145)

és légy hozájok nagy engedelmeségel. de viszontag. ha aszüléid el felejtik (IK/A 146)

De még azt is hozá teszem (IK/A 146)

el mulattyák hogy meg intsenek, de a mi meg roszab; hogy (IK/A 146)

részeges. tisztátalan, és többek ilyenek, de még többet, hát ha még (IK/A 146)

penitentziául., el küldik az absolutioval., de a kik szintén olyan tudatlanok (IK/A 147)

gyakorta a szüléktöl vagyon is. de a gyakorta a gyermekektöl vagyon (IK/A 148)

alkalmatos arra hogy magadot igazgasad. de arra nagy szükséged vagyon. hogy (IK/A 150)

tanitást tanátsot intést bé veszik, de az is igaz. hogy az (IK/A 152)

életeket: vagy ha vesznek. is. de azt tsak könyen, arra nem (IK/A 152)

De mindenek felet kérjed az Istent (IK/A 153)

soha el nem veszti fényeségit; de az esztelen változo. valamint ahóld (IK/A 153)

ajó erkölcsért meg ne pirulnának. de még ditsekednek rosz erkölcsökel, és (IK/A 154)

mindenel tartozol., mely nagy vakság., ! de azt tud meg hogy a (IK/A 155)

a szenteknek, akik menyekben vannak, de söt még az Istennek kedvéböl (IK/A 156)

a szemérmetlenséget, az esküvést. részegséget, de söt meg ezekel ditsekednek valamint (IK/A 161)

arosz beszédek akár kitöl jöjenek. de ártalmasok., vétket hintenek annak lelkében (IK/A 161)

nyilván nem unszolnak a vétekre. de a kik el forditanak az (IK/A 161)

fiam arrol., hogy valamikor akor, de az Istennek boszu állása meg (IK/A 161)

bünösök uta kövekel egyenesitetet meg, de azok végén (IK/A 161)

azt mitsoda veszedelmes dolgok követik; de ez a rosz erkölcs, anyira (IK/A 163)

vesztet idö. akár mely korban, de viszá nem jö., hanem az (IK/A 164)

a munkával. azt helyre hozhattyák de a melyet az ifiuságban vesztik (IK/A 164)

olyan idö hogy el hiszed. de akor már késö (IK/A 164)

ne sokat hajtts is mostanában. de (IK/A 164)

a nyomoruságokot melyeket nékik okoz, de mindenek felet. a nyomoruságoknak nyomoruságát (IK/A 166)

menyiben valoságosnak kel ezt tartani, de a minden napi proba két (IK/A 167)

tsak a testet emészthette meg., de amaz (IK/A 167)

nem sirathatnák. a mint kivántatnék. de a mi még keserveseb; ahogy (IK/A 168)

uralkodik, vagy ha uralkodik is. de tsak ettöl vagyon, a melytöl (IK/A 168)

a tisztátalan vétekben nem esnek, de mihent ez a rosz indulat (IK/A 169)

a testnek tisztátalan kivánságiban járnak. de még mi végek leszen: halgasad (IK/A 173)

de meg elégeszem kettövel, a mellyeket (IK/A 175)

nevü fö, és gazdag ember, de a ki szintén oly tele (IK/A 175)

a melyben meg is holt. de nyomorult halálal., mivel a midön (IK/A 175)

ne láthasa a rut lelkeket, de akar mely felé fordult. tsak (IK/A 175)

ha meg tarthatta volna ártatlanságát. de ugy történék. (valamint e történik (IK/A 175)

hogy hagyná el rosz életét, de tsak hejában volt, az Isten (IK/A 176)

vakságal futnak erre a vétekre. de mely rettentö példa Ez az (IK/A 176)

tölle hogy mi nyavalyája volna, de semmi egyéb feleletet nem vehetének (IK/A 176)

és botsánatot kérjen tölle büneiért, de etsak haszontalan volt, apap annál (IK/A 176)

De fiam halgassad ezt a szép (IK/A 178)

amint ezt már meg mondottuk. de föképen. atisztátalan véteknek., a henyélés (IK/A 179)

tisztaságot akár mely korban is, de föképen az ifiuságban, avérnek meleg (IK/A 179)

jobban adhasa magát ajó erkölesre, de ót is nem szenvedhette. ifiuságanak (IK/A 184)

valo böjtölésekel. akará meg tsendesiteni. de az ö elméje mindenkor tsak (IK/A 184)

nem gondolván. hogy véghez vihese, de a tanulásnak nagy kedve, ismét (IK/A 184)

2. Azt meg nem tselekedvén, de ohajtván azt meg tselekedni, 3 (IK/A 185)

nem volna az akarat nélkül. de söt még érdemes dolog. volna (IK/A 185)

aroszat meg tselekedtéké. vagy kivánták, de azt kel meg nézni, hogy (IK/A 185)

2. De mi okra valo nézve sietz (IK/A 188)

talám nem volnál anyira vétkes. De az ö szine elöt akarsz (IK/A 189)

hogy nem hogy aroszra vinne, de söt még a jó tselekedetre (IK/A 192)

De fiam mindenek felet arra vigyáz (IK/A 192)

tetétöl. fogva talpig fegyverben vagyon. de mint hogy az Istenben (IK/A 192)

meg üsmérni, azok sokan vannak, de azok közül hármat teszek fel (IK/A 193)

avétekben. a melyet tselekedtet vélek. de söt még az elméjekben olttya (IK/A 193)

után. azt meg nem tselekednéd. de mint hogy botsánatot reménlesz tölle (IK/A 194)

kérék hogy szabaditaná meg öket, de látván hogy az Isten meg (IK/A 196)

nem ugy nyerik azt meg, de söt még. bizodalmatlanságodal., méltatlaná tészed (IK/A 196)

a letzkéböl tanullyák. igen hoszu, de a melyet a példábol tanullyák (IK/A 198)

inkáb meg probáltatot a kisértetekel, de ö azokot ditsöségesen mind meg (IK/A 199)

noha. nagy sanyaruságokban elt is. de szüntelen valo nagy kisérteteket szenvede (IK/A 199)

az ábrázatom el haloványodot volt. de az elmém. a tisztátalan kivánságok (IK/A 200)

kisértetekben vala ez a szent, de nézd meg hogy ez a (IK/A 200)

de halgasad még mi következik (IK/A 200)

a mely nem tsak tsudálatos. de a melyböl mind magad tanulhatz (IK/A 201)

testi sanyargatás. és az imádság. de annak alázatosnak, buzgónak, és állandonak (IK/A 201)

és hivatalban lévö ifiakot tekéntik. de mint hogy, a rendek., és (IK/A 201)

örizhesed azoktol. azok sokan vannak, de tsak egy nehányat teszek fel (IK/A 203)

az emberekel meg sem büntetetnek. de félö. mondgya szent Bernárd. hogy (IK/A 204)

erkölcsök akadályi közi akarnák tenni, de az igazságot azal meg nem (IK/A 205)

De a mi leg keserveseb ebben (IK/A 206)

erkölcsökben: meg érdemled anemesi nevet. de ha nem követed; nem vagy (IK/A 207)

nemes vagy. valoságos nemeséged vagyon., de ha nem vagy, akár minémü (IK/A 207)

nemeséged legyen az emberek elött, de Isten elött utálatos vagy (IK/A 207)

élni vallásokhoz. a mely szent, de a Cléricusok. és a kik (IK/A 209)

De mostanában a beneficiariusok, fö képen (IK/A 210)

Erre vigyázon akinek tettzik., de a mely beneficiarius eszerént éll (IK/A 211)

ha pediglen. semmi idegenséged nintsen. de sött még hajlandoságod az egy (IK/A 211)

legyen, és visely rövid hajat. de mindenek felet az egy házi (IK/A 212)

elöt olyan fényes. valamint délben. de azt mondgyuk. hogy mentöl felyeb (IK/A 215)

aki leg elsöben szeretet tégedet. de ötet szeretni kel idején, még (IK/A 217)

De fiam arra vigyáz., az Isteni (IK/A 218)

töröllyék is az ö szeretetét, de meg gyengittik. és kisebitik., és (IK/A 219)

De mindenek felet fiam. kövesed idején (IK/A 220)

akármely idején kezdgyed ötet szeretni. de a tsak késön lészen, és (IK/A 220)

De hadgyuk ezeket a rettentö, és (IK/A 221)

hogy ha nem szereted öket. de arra vigyaz. hogy annak a (IK/A 222)

vid végben az ö akarattyokot de engedelmeskedgyél a mint szent Pál (IK/A 222)

Ez ajó erkölcs mindennek szükséges. de fö képen az ifiaknak. akik (IK/A 225)

De mint hogy nintsen olyan kór (IK/A 225)

ezt a szép jó erkölcsöt, de azt is tud meg. hogy (IK/A 227)

beszédel. és a tisztátalan tselekedetel., de nem tsak tselekedetel kel tiszta (IK/A 227)

te modos külsö magad viselésedböl. de ha külsö képen rendeletlen magad (IK/A 229)

se hogy válogato legyen aköntösben. de mindenek felet az olyan ékeségeket (IK/A 231)

volta elött rettegnek az Angyalok. de sött még, az ö ez (IK/A 234)

a mellyek az esküvésre indithatnák, de az igen jó (IK/A 235)

nem engedik hogy másnak árttson, de söt még némelykor tartoznak is (IK/A 237)

nem tud gyalázni. de még a gyalázatért. gyalázatal sem (IK/A 238)

a természetnek hajlandosági szerént éltenek, de azoknak könyü, akik idején tanullyák (IK/A 238)

valamely veszekedést okozhatna mások közöt.,: de föképen soha annak kezdöje ne (IK/A 239)

rosz szokást, nem tsak magokban. de még másokban is (IK/A 241)

hogy ha az egyikel nem. de a másikával azt végben viheti (IK/A 244)

szinte ezekért meg haragunál is, de ezeket a haragal viszá nem (IK/A 246)

harag az emberi fogyatkozástol jö. de a haragot le tsendesiteni, a (IK/A 246)

a gonosz mindenkor aveszekedést keresi, de a kegyetlen angyal ellene küldetetik (IK/A 249)

és ritka a keresztyének közöt. de a mely tellyeségel szükséges az (IK/A 250)

semmi roszat néki ne kivány, de söt még kivánnyad a véle (IK/A 250)

dolog. azt mondhatnád erre. avalo., de tsak azoknak nehéz. a kik (IK/A 251)

és hatalmas Isten meg bántassék. de ki által, ? amaga munkája által (IK/A 251)

szinte azokal örökké keseregnél is, de soha azért néki, elegendö elég (IK/A 251)

botsátani, azt felelheted nekem ezekre, de hogy szeresem, és jóvát kiványam (IK/A 252)

és agonosz helyet joval fizess., de mint hogy ez a jó (IK/A 253)

a mely az ember. munkája, de az embert szeresed, a ki (IK/A 255)

éltünk volna is egész életünkben, de ha bizonyos alkalmatoságokban el mulattuk (IK/A 257)

felebarátodnak, mint sem az Istennek. ? De mit mondasz arra, a midön (IK/A 260)

meg gyogyitásnak kedviért ki nyilatkoztattyátok, de söt még vétkesek lesztek, veszedelmiért (IK/A 261)

mint már azt meg mondottuk. de nem lehet baráttságban lenni minden (IK/A 262)

szeretik, abaráttság jó. és ditséretes, de annak ajonak valoságos jó erkölcsnek (IK/A 262)

olyan tekélleteséget, a melyet szerethetnéd, de söt még inkáb az olyanok (IK/A 263)

a mikor a meg lehet. de fö képen az olyanak baráttságátol (IK/A 263)

szeretetre. mert hogy, szeresenek. szeress. de ennek a szeretetnek olyannak kel (IK/A 265)

mulattság nem ellenkezik ajó erkölcsel., de söt még azt hagyák, és (IK/A 265)

De söt még alkalmatlanoká tennék magokot (IK/A 265)

testek a munkában vagyon is. de az elméjek a játékban, és (IK/A 266)

ilyen játékok az elmét mulattyák, de szomoruságokot, és nyughatatlansagokot is okoznak (IK/A 266)

azokra a miket mondottam néked, de föképen vigyáz a mod nélkül (IK/A 266)

elsö ritkán találkozik az ifiakban. de a második nálok rend szerént (IK/A 267)

az ollyanál jóbb nem vagy. de föképen soha se tsalárdságal, se (IK/A 269)

De mind azok közöt, a mi (IK/A 271)

meg fogják akor látni. vétkeket. de már késö lesz (IK/A 272)

böségel adgy. ha kevesed, keveset. de örömest, és azt tud meg (IK/A 273)

ha kevés javad vagyon is, de az alamisnára tartozol. elödben adgya (IK/A 274)

a sokbol bövön kel adni, de akevésböl keveset, de örömest, mivel (IK/A 274)

kel adni, de akevésböl keveset, de örömest, mivel az Isten nem (IK/A 274)

ez igen veszedelmes minden embereknek, de fö képen azifiaknak, ez a (IK/A 274)

teremtöje. ura. és birája elött. de az emberekhez kevélyek, meg nem (IK/A 276)

alázatoságal kel lenni mind ezekhez, de külömb féle képen (IK/A 277)

ha azt helyre hozák nemelykor, de azt igen nagy bajal. és (IK/A 279)

hogy jól véghez vihese hivatallyát. de mint hogy az Isten akarattyát (IK/A 281)

és a mostani életet tekintik. de igen kevesen vannak, a kik (IK/A 282)

mehesek, és szerentsémet meg tsinálhasam: de azt nem mondgyák, hogy a (IK/A 282)

és nekié mit kelletnék tselekedni. De az Isten haragban lévén ellene (IK/A 286)

minden tselekedetidben, és egész életedben, de arra vigyáz (IK/A 292)

mitsoda indulatbol hajolsz a másikára, de még másoktol is kérhetz tanátsot (IK/A 293)

De annak. igen nagy jó erkölcsü (IK/A 293)

szinte azt jovallanák is néked, de még ha szinte eröltetnének is (IK/A 295)

hogy mi történik a világban. de tsak hamar észre veheti, hogy (IK/A 297)

gyermekek akarattyokra hagyák rendeknek választását, de ollyanok sokan vannak a kik (IK/A 297)

tarttyák, a mint hogy azis, de azal mind más képen bánnak (IK/A 297)

De az is igaz, hogy sokan (IK/A 297)

az olyat aki rabságban eset, de it nem ezekröl vagyon a (IK/A 298)

gondgyok légyen agyermekek világi jovokra, de söt még leg inkáb az (IK/A 298)

és veszedelemre teszik agyermekek üdveségit, de söt még azok kik erre (IK/A 300)

kel jöni. aki azt fogadgya, de még a szüléknek is nintsen (IK/A 300)

ha erröl bövebben akarnék szollani, de a mit erröl mondottam, az (IK/A 301)

valamely ditsöséget adna az egyháziaknak, de söt még félelmet, és rettegést (IK/A 303)

a melyek noha kevesek másokban de öbennek nagyok volnának. ugy hogy (IK/A 304)

világi szokások meg ronttyák elméjeket,. de még annál is inkáb, ha (IK/A 305)

hogy a szükséget vesse ókul. De a midön az Isten itéletekor (IK/A 306)

kárhozattyokot okoza, akik bánni fogják. de haszontalanul., hogy fösvénységeknek. vagy nagyra (IK/A 306)

vétek nélkül., nem tsak roszra, de még szükségen fellyül valora sem (IK/A 306)

ha tölle vagyon. arra hivatatol, de ha nem ötelle vagyon, ördögi (IK/A 307)

De a még nem elég hogy (IK/A 308)

szándékban légyen az egyházi rendhez, de még ezen kivül szükséges. hogy (IK/A 308)

De hogy tellyeségel el hitethesem veled (IK/A 310)

hogy az épületet meg tartaná, de még le ronttya, ugy nem (IK/A 310)

foglalatoság a bé menetel elött, de a szükség a szent rendekben (IK/A 310)

a kor szükséges legyen is, de nem következik abbol., hogy azok (IK/A 311)

az egyházi rendhez valo készület, de söt még azt kel tsudálni (IK/A 311)

a ki meg veti atudományt. de még szamot is adtz. az (IK/A 313)

amint ezt minden nap láttyuk, de ha szinte rosz erkölcsü nem (IK/A 313)

magának valo hizelkedésel viszik végben. de nintsen semmi nyomorultab. keserveseb. se (IK/A 314)

se kárhozatalra méltőb Isten elött, de meg, nintsen semmi ez életben (IK/A 314)

mint a mi urunk parantsolya. de meg Isten elött. nintsen semmi (IK/A 314)

De meg ellenben igen szomoru. és (IK/A 315)

erkölcsök alá ne légyen is, de az elmének vétkeit nem kerüli (IK/A 315)

nem tsak minden jónak birásátol, de még a földi jókhoz valo (IK/A 316)

és menyegben böveb jutalmat veszen. De mind ezt, amint magais mondgya (IK/A 316)

a rendnek sok hasznai vannak, de veszedelmi is vannak, a melyek (IK/A 317)

De hogy lehesen azt meg üsmérni (IK/A 318)

és ö hi a szerzetre, de ha a hajlandoságod nem maradando (IK/A 319)

hogy a sugarlás Istentöl vagyon. de minek elötte azt meg üsmérhesék (IK/A 320)

roszul nem tselekeszik el halasztani, de még el is kel halasztani (IK/A 320)

az Isten kegyelméhez valo hüséget. de söt még hüségel követik a (IK/A 320)

annak végezésére, se végben vitelere, de mint hogy rend szerént. ö (IK/A 320)

a meg történik rend szerént., de mint hogy a gyakorta meg (IK/A 322)

tisztelettel; engedelmeségel, és hüségel tartoznak, de te ö nékik. sokal nehezeb (IK/A 324)

fog az igazak meg szaporodásán. de akor suhajtozik, a midön a (IK/A 324)

De még ate példád igen hathatos (IK/A 325)

De a boszu állást el kerülvén (IK/A 327)

közönséges jót tekénti a vétek, de még annál is inkáb a (IK/A 327)

De mi öket azért tarttyuk boldogoknak (IK/A 329)

kevélységböl magokot fel nem emelik. de ha mind ezek közöt reá (IK/A 329)

és a magistratusokot is illetik. de vannak még más köteleségek is (IK/A 330)

végezik. és mindenben kedveket keresik, de a közép rendüek, és a (IK/A 332)

magad is el mulsz ezekel. de az öröké valoság soha el (IK/A 335)

mind pediglen a vallás oltalmára. de már mostanában ez a rend (IK/A 336)

vagy valamely mas nagy okért, de soha sem a vakmeröségert, a (IK/A 336)

eleinte a néked nehéz lészen. de végtire meg gyözöd magadot (IK/A 336)

is mint aleg nagyob szent, de ha azt fel nem teszed (IK/A 337)

De hogy a duellumot el kerülhesed (IK/A 337)

házat, és gazdagságot adhatnak. gyermekeknek, de tsak egyedül, azIsten adhat okos (IK/A 344)

rend szerént ezt végben viszik, de az is valo. hogy ennél (IK/A 346)

mondottak volna, a lakadalomhoz kezdének, de a menyegzö lakadalmát is az (IK/A 347)

elözni, mint sem meg orvosolni, de hogy mindenikröl tehess, abban nintsen (IK/A 349)

testi szüzeség meg tartása nélkül, de a szüzek nem. a lelki (IK/A 353)

nyomoruságban társai ne volnának néki, de sokan vannak: fö képen az (IK/A 356)

De ha szinte mindnyájan nem követik (IK/A 356)

volt. hogy a mitsoda veszedelmes, de fö képen ebben az idöben (IK/A 358)

De a helyes végezés után. el (IK/A 361)

ennek a szégyenek, eleinte enehéz, de még eleinte adgyad magadot arra (IK/A 363)

joszágában kárt nem akarnának tenni, de arra nem hajtanak, ha betsületit (IK/A 364)

mások szeretik felebarátyokal jót tenni, de soha sem. néki meg botsátani (IK/A 365)

melyekre tartoznak mindnyájan a keresztyének, de azokot el mulattyák., a mellyek (IK/A 365)

féle szines áitatoságot elödben adnék., de hogy rövideden meg mondgyam. arra (IK/A 365)

ragaszkodgyál. és nem az ágaihoz, De hogy ahitet meg tarthasad, jó (IK/A 369)

illik, a félelemböl valo szolgálat, de a nemesi lelkek. az Istent (IK/A 374)

szolgállyák, a félelem is jó; de ne légyen tsak magánoson., a (IK/A 374)

a jó erkölcsnek meg tartása. de irtoztato boldogtalanság, a midön el (IK/A 377)

szükséges, ajó vég el érésére, de az is bizonyos hogy azt (IK/A 377)

melyek szép virágokot hoznak tavaszal, de öszel gyümölcs nintsen rajtok. Az (IK/A 377)

meg is maradtanak abban holtig, de olyanok példáit is hoza elé (IK/A 378)

De ez iránt a Salamon példája (IK/A 378)

test szerént elünk meg halunk., de ha a lélekel. meg sanyargattyuk (IK/A 380)

abban találhasa szerencséjit. és boldogságát. de azon végre nem munkálkodhatik, hogy (IK/B 388)

az ember, nem hogy nyugodalmat, de csak (IK/B 388)

mástol vetted a mi vagy, de kitöl ? hanem attol az ki (IK/B 390)

éllyek. kinttset és joszágot szerezek., de talam inkáb azért. hogy hirt (IK/B 390)

nagy, és csudálatos legyen az. de nem tehet tegedet boldogá. mert (IK/B 391)

kivül is nem adatik üdveség, de ebben lepvén az kristusban valo (IK/B 393)

kik ámbár meg legyenek keresztelve., de az vakságban élnek. az közönséges (IK/B 394)

atyáid feleleti által meg bizonyitottad; de emlékezél meg arrol. hogy azon (IK/B 395)

ki szállyal vallyák az Christust. de cselekedetekel meg tagadgyák (IK/B 396)

vette vala fel az kereszttséget, de azután hogy arianusá lön, eleiben (IK/B 397)

meg kereszteltetvén, büneidböl meg mosogattattál. de ugyan ez fogja annál is (IK/B 397)

nagy feslettség találtatik az iffiakban, de ez ellenkezö azon rendel, mellyet (IK/B 398)

midön arra nem adatik alkalmatoság. de az Isten szolgálattya el hagyására (IK/B 399)

az Isten hogy iffiuságodban szolgállyad. de kivált képen ebben az idöben (IK/B 400)

De mind ezek meg változván akkor (IK/B 401)

kivánta vala a sz: keresztséget, de ezt bizonyos okokra nézve el (IK/B 402)

a tenger mélységébe vettetnék * . Nem de nem elég nagy jele é (IK/B 403)

illyen, az emberek között közönséges, de felettébb is vétkes gondolattól. mert (IK/B 404)

iffiúsághoz mútat, meg nem felelnél de mivel ezt nem lehet elégséges (IK/B 404)

bizontalan vagy életed hoszszúságában. nem de nem nagy rövidséget teszel é (IK/B 404)

időt akarnál adni az Istennek, de az jelen valo iffiúságodat ugy (IK/B 405)

ha más időre halasztod szolgálattyát de még é sem elég, mert (IK/B 405)

fel tenni. ? irtóztatonak mondanád ezt, de meg sem írtózol ezt Istened (IK/B 406)

barmok módgyára kővettél iffiúságodban, Nem de nem bestelenitedé evel Istenedet, ? és (IK/B 406)

csak az roszát áldozod nékie. de még csak azt akarod adni (IK/B 407)

az templom szolgálattyára rendelte vala. de roszul viselek magokot, az népen (IK/B 408)

vivé ötet az testvér attyafiához. de mint hogy kérelemel meg nem (IK/B 408)

vétket cselekedvén. egy szers mind. de csak hamar meg mutatá az (IK/B 408)

gyülöli Isten az rosz erkölcsüeket. de arra vigyáz, hogy az elsö (IK/B 408)

iffiukorokban, feslet életet éltenek is. de azután idövel meg tértenek. és (IK/B 409)

el, iffiuságokban vet rosz szokásokot. de hogy jobban el hitethessem veled (IK/B 409)

légyen is az idöseb koruakban. de az bizonyos hogy gyakoralatosab, az (IK/B 411)

szájából tudomány, és értelem származik. de nem csak ö adgya. hanem (IK/B 412)

rosz példát adának is néki. de az meg nem gyengitheté az (IK/B 413)

végezék magokban hogy meg öllyék, de irtozván kezeket festeni vériben. azt (IK/B 413)

nagy urnak el adák ötet. de joseph ót is gyakorlá az (IK/B 413)

az aszszonyátol az tisztátalan vétekre, de ö nagy irtozásal tekinté az (IK/B 413)

De ezután meg más nagyob kisértetekben (IK/B 413)

micsoda nagy kisértet vala ez, de még is az, meg nem (IK/B 414)

fügjenek josephtöl, valamint önnen magátol, de ebben az nagy méltoságban is (IK/B 414)

menének. boszut álhatot volna rajtok, de azt nem cselekedé, söt még (IK/B 414)

viteték. az assiriusoktól ninive városában, de ö ótt is el nem (IK/B 415)

az szegényeket ruházá és táplálá. de föképpen nagy gondgya vala arra (IK/B 416)

meg vala tiltva az királytol. de. az leg csudálatosab, hogy mely (IK/B 416)

nagy probája vala jó erkölcsinek. de mind azon által oly nagy (IK/B 416)

rész ámbár elég hoszu légyen, de eléb el nem végeszhetem. hanem (IK/B 416)

sz embert is meg fogák de semminémü kinokal meg nem tántorithatak (IK/B 417)

meg mentheti magát az kinoktól, de ö meg tekintvén öregséginek tiszteséges (IK/B 417)

noha feslet életet élt is. de azután könnyen meg tért (IK/B 417)

elegendö képpen azt kinem mondhatni. de ollyan közönséges is, hogy fájdalom (IK/B 417)

lehet gondolkodni, mennyi embert látunk, de föképpen iffiuságot. kik keservesen sohajtoznak (IK/B 417)

ugy történik hogy meg térnek, de nehezen. és ki mondhatatlan munkával (IK/B 418)

és nehéz öket el veszteni. de azok közöt, az. a leg (IK/B 418)

szerént ekképpen bánik minden emberekel. de leg inkáb, ez ki tetczik (IK/B 419)

kik illyen keserves szolgálatban esnek, de még nyomorultabbak azok, az kik (IK/B 420)

meg tértenek iffiuságoknak rosz erkölcsiböl. de igen nagy akadállyal (IK/B 420)

vétket nem hogy szégyenlette volna, de még gyalázatnak tartotta. hogy miért (IK/B 421)

ne merülne az rosz életben. de intésit nem fogadá (IK/B 422)

el hadni az rosz erkölcset. * . de kine gondolná, ? hogy ezt az (IK/B 423)

nem gyakorolá az elöbbeni életét, de még nagyob vetkekben esék. mivel (IK/B 423)

az melyben kilencz esztendeig marada. de még az eretnekség mellet. ágyast (IK/B 423)

Az értelem meg vala nyerve, de az akarat nem akará magát (IK/B 424)

az kevélységtöl, és az fösvénységtöl, de az tisztátalanság erösen birkozik vala (IK/B 424)

tartá, valaha attol meg valni, de söt még nyomoruságnak gondolá, meg (IK/B 424)

négy, vagy tizen öt esztendeig. de söt meg az annyának sok (IK/B 424)

az annyának köszönheti meg térését. de még jó barátinak intések, sz (IK/B 425)

De még vége nincsen fiam, mert (IK/B 425)

tellyeségel meg tére sz agoston. de mind azon által meg nem (IK/B 425)

hogy azután viszá nem tére. de sokáig érzé, iffiuságában valo vett (IK/B 425)

Isten fiam, hogy ne volna. de elegendö vagyon. mert valamint hogy (IK/B 425)

vesznek el, az iffiuságnak, szélvésziben, de az kik meg menekednek igen (IK/B 426)

ide aláb meg mondom néked. de ollyat eleget találunk, az kik (IK/B 426)

népin, tizen kilencz királyok uralkodának. de azok közöt egy sem vala (IK/B 426)

nem emlekezik iffiuságokban valo élettyekröl, de abbol által láthattyuk micsodások valának (IK/B 426)

eleinte valamely jó cselekedeteket cselekedék. de végtire, ö is ollyanná lön (IK/B 426)

két esztendös korában kezde uralkodni, de igen gonosz vala. az ácháb (IK/B 426)

husz esztendös korában kezdék uralkodni. de nem cselekedé azt, az mi (IK/B 426)

az ö apját manassest gonoszságában, de nem követé penitenczia tartásában, azért (IK/B 427)

és uralkodék tizen egy esztendeig. de az ö attyáinak hamisságit követé (IK/B 427)

esztendös korában lépék az birodalomban. de ollyan gonoszságu vala valamint az (IK/B 427)

térének. illyeneket pedig eleget találunk., de csak egyet találunk ollyat., az (IK/B 427)

erkölcsiböl. az ki manasses király, de az is oly csudálatosan esék (IK/B 427)

edényben, az tüzre tették ötet, de ö abban az rettentö kinban (IK/B 428)

nem folyamodék. hanem az bálvánnyihoz, de a midön látná hogy csak (IK/B 428)

csak attol az irtoztató haláltól, de még az rabságtól is, és (IK/B 428)

meg tére iffiuságának rosz életiböl, de mely drágán esék meg térése (IK/B 428)

valo vétektöl ered sokaknak kárhozattyok. de még ezen kivül más okoktól (IK/B 429)

egyik ha keveset élt is. de üdveségit meg nyerte. az másikának (IK/B 430)

halált, az nem leg szomoruságosab. de az mely az léleknek okoz (IK/B 431)

hogy el vesztette az világoságot, de az gonoszt azért, hogy el (IK/B 431)

csak két napig kel szánni, de az gonoszt egész életiben. * hogy (IK/B 431)

idején ki nem térsz belöllök. de még bövebben is fogok néked (IK/B 432)

tiszteltetnék, és hazájoknak is szolgálhatnának. de mennyit látunk ollyanokot, kik csak (IK/B 432)

ki tavaszal igen virágos levén. de egy rut idö hogy azt (IK/B 433)

is még azt az idöt, de iffiuságok rosz erkölcse miat. érdemetlenneké (IK/B 433)

vagy ámbár azért munkálkodgyanak is, de ha rosz életet élnek, el (IK/B 433)

ha szinte el érik is, de csak az magok hittségek. vakmeröségiböl (IK/B 433)

meg maradna az fö papság. de mind azon által. ugy, hogy (IK/B 434)

néki, mind nemzettséginek, az országot. de ollyan formában. hogy hiven járjon (IK/B 434)

az izrael népen mind örökké. de immár az te birodalmod állando (IK/B 434)

midgyárt eleinte, hihetetlennek láttzik néked. de ha egy kevesé azt meg (IK/B 435)

nem hogy jó példát adnának. de még rosz erkölcsre. és szokásra (IK/B 436)

által, az másik más által. de csak nem mind az által (IK/B 438)

gondolkodnak az világban sokan felölle, de arrol ugy kel gondolkodnunk. mint (IK/B 439)

jóságábol, attyámá akart lenni nékem. de én nem akartam fiává lenni (IK/B 442)

is csak tetczik hogy szeretik, de távul vannak attol, mert azt (IK/B 444)

mely az embernek egyenesnek láttzik, de az végtire, az halálra vezeti (IK/B 444)

mint kivántatik, meg nyered kérésedet, de azt meg tudgyad, hogy ha (IK/B 448)

predikatioban, az jó könyv olvasásában. de néked. leg hasznosab, és szükségeseb (IK/B 449)

jó erkölcsnek uttyán vezesen bennünket, de fökép az iffiaknak (IK/B 450)

néki az ö szeme elött. de az ki tanácsal éll, bölcs (IK/B 450)

ertelmes embert látz, aval üsmérkedgyél. de halgasd meg micsoda tanacsot ád (IK/B 450)

néki meg mondani ne szégyenellyed. de fö képpen abban az vétekben (IK/B 451)

De hogy ollyan jó gyontato atyára (IK/B 452)

fö pap josada tanáttsán járt. * de nem marada mindenkor ebben az (IK/B 452)

ne légyen nem csak hasznos, de még szükséges módgya az jó (IK/B 453)

láthatni is, az elöbbeni gyonásokban. de lehet abban ketelkedni. mert sokszor (IK/B 453)

szinte szükséges nem volna is, de abban nagy három hasznodot láthatod (IK/B 453)

napal az elöt kel készülni. de az idö alat. ebben az (IK/B 454)

De fö képpen munkálkodgyál azon. hogy (IK/B 454)

kel meg nyerni az Istentöl. de imádságodnak, buzgoságosnak kel lenni (IK/B 454)

De fiam arra emlékezél, ha azt (IK/B 455)

gyonás fiam nem csak hasznos. de tellyeségel szükséges állapot,. azért hogy (IK/B 455)

gyonás nélkül. akár mit cselekedgyél de ha gyakorta nem élsz evel (IK/B 456)

abban, hogy miképpen álhasson ellenek, de csak az kisérteteknek meg vallása (IK/B 456)

abbol hamar meg lehet gyogyulni. de az halgatás miat nevekedik, hogy (IK/B 457)

szükséges az gyakorta valo gyonás, de mint hogy ez ollyan materia (IK/B 457)

az szokot papodhoz meny gyonni, de mind azon által hogy ha (IK/B 458)

és szükséges dologtol el fordithasson. de kérlek az Istenért fiam, mind (IK/B 458)

hogy az bünököt meg bocsássák. de söt még. hozánk valo meg (IK/B 460)

idö alat kel el mondani, de nagy buzgoságal (IK/B 462)

cselekedetedet az Istennek kel ajánlani. de föképpen az napnak kezdetit. az (IK/B 463)

De arra figyelmez, hogy ezt az (IK/B 464)

lehess azon az szent áldozaton. de arra vigyáz hogy ez az (IK/B 468)

életekben az rosz erkölcsben maradnak, de kivált ez az iffiaknak szükséges (IK/B 470)

felejted, akármi nagy bölcseséged legyen, de ha magadnak nem vagy bölcs (IK/B 471)

tengernek minden melységeit üsmernéd is. de ha magadot nem üsméred, ollyan (IK/B 471)

üsmérnek, kiknek kezek alat vagy, de mindenek felet az gyontato atyád (IK/B 472)

is egy darab ideig elménkben. de azokot hamar el felejtyük. hogy (IK/B 473)

De mint hogy nem elég az (IK/B 473)

5 Egyszere keveset olvass. de lassan. figyelmetesen. azután elmélkedgyél arrol (IK/B 474)

vészed, és öket inkáb követed, de jól meg kel azokot választani (IK/B 475)

fiam ahoz az sz. szüzhöz. de az Istenért ugy ne cselekedgyél (IK/B 477)

Huszadik Rész Az innepeknek. de fö képpen az vasárnapoknak üllésekröl (IK/B 482)

minden nap utálatos legyen is. de azokon inkáb el kerüllyed. mert (IK/B 485)

munka. az emberek szolgáláttyára valo, de az vétekért. az vétek szolgájává (IK/B 485)

vész magadra, az napnak tiszteségiért. de az Isten eleiben el mérsz (IK/B 485)

{…} Fiam nem csak szükséges, de az keresztenyi hivatalodnak egyik része (IK/B 487)

még más régi auctorok is, de fö képpen sz justinus martir (IK/B 488)

az magok dolgokal mentik magokot. de az csudalatos dolog. hogy az (IK/B 491)

igen közönséges ez az mentség, de nem türhetö, bé sem vészi (IK/B 491)

nem csak meg szabaditá attol. de még nagy hasznára is fordittá (IK/B 494)

nem csak nem gondolnak aval., de még futnak attol, mint valamely (IK/B 495)

csak az testeket vesztenétek el., de az kedvezéstekel. el vesztitek, lelkeket (IK/B 497)

intéseket. és magadot jobbisd meg. de ellenben. hogy ha szüléid el (IK/B 498)

szüléid, nem hogy meg feddenének, de az mi roszab., még ha (IK/B 498)

illyenekre, de még töb. mert ha még (IK/B 499)

attyaktol. és az mesterektöl vagyon. de gyakrabban az gyermekektöl vagyon. kik (IK/B 500)

lenni, az ö szeme elöt, de az ki tanácsal él, bölcs (IK/B 501)

az feddést gyülöli meg hal. * . de föképpen halgassad mit mond ide (IK/B 502)

és némelykor keménységel meg intik, de az is igaz, hogy az (IK/B 503)

De mind ezek felet kérjed az (IK/B 505)

{…} fiam bár ne lehetne. de elegen vannak ollyanok az kik (IK/B 505)

és az jó erkölcsöt szégyenlik. de söt még dicsekednek. feslet cselekedetekel (IK/B 506)

is tapasztalták üdveségeknek nagy kárával. de még is mind ezek az (IK/B 509)

tartoztassák is magokot az beszédben, de az ö rosz példa adások (IK/B 510)

dicsekedni, én is roszat cselekedém, de nem azért hogy az cselekedetet (IK/B 510)

valo beszélgetés akár kitöl légyen de ártalmas., és az ereje veszedelmes (IK/B 511)

az vétekre nem sürgetnek is, de ugyan csak az Isteni szolgálattol (IK/B 511)

nincsen, ha szinte vagyon is, de azt roszul viszik végben, az (IK/B 511)

hogy vagy hamar, vagy késön, de az Isten haragja az gonoszra (IK/B 512)

utok jóllehet kövel rakot meg, de annak vége az pokolnak melysége (IK/B 512)

mutatni nékik ennek veszedelmes voltát. de ez az feslet erkölcs oly (IK/B 513)

látz, ezt most nem hiszed, de még meg fogod azt érezni (IK/B 514)

még azt meg fogod bánni, de nem irtozolé attol, micsoda számot (IK/B 514)

valamicsoda igaznak kel azt tartani, de az minden napi proba meg (IK/B 516)

az csak az testnek árthatot. de az másik oly tüzet készit (IK/B 517)

közöt, elégé nem szánhattyuk öket, de az mi leg nehezeb, az (IK/B 517)

is bennek más féle fogyatkozások., de mind attol az vétkektöl származnak (IK/B 517)

az tisztátalan vétekben nem esnek. de mihent az meg gyözi sziveket (IK/B 519)

napjára az büntetésre meg tartani. de micsoda hamisakot büntet meg leg (IK/B 522)

testet követvén tisztátalan kivánságban járnak, de mi követi öket. de ezek (IK/B 522)

járnak, de mi követi öket. de ezek mint az oktalan állatok (IK/B 522)

minden kivánsága szerént kedveze nekie, de az tisztátalan szeretetre adván magát (IK/B 522)

többet is adhatnék. más historiakból. de csak kettöt hozok elö (IK/B 523)

valamely igen bövölködöt az gazdagságokban. de föképpen az tisztátalan életben éle (IK/B 523)

az melyben is meg hala. de irtoztato halálal, mert midön már (IK/B 523)

forgolodot. hogy ne láthatná öket, de mindenkor az szemei elöt valának (IK/B 524)

féle jó erkölcsök fel találtattak. de szerencsétlenségire ollyan gonosz elmének esék (IK/B 524)

térne viszá az jó utra. de mind ezeket meg veté, az (IK/B 524)

futának, kérdvén hogy mi lelte. de egy szot sem szolhata. hanem (IK/B 524)

gondolkodgyék, és kérje büneinek bocsánattyát. de csak hejában, midön pedig az (IK/B 524)

hogy magát ajánlya az Istennek. de ö más felé fordulván (IK/B 524)

tartani akár micsoda korodban légy. de föképen iffiukorodban, mert ebben az (IK/B 527)

hogy meg nyerje, midön kérte. * de aztot nagy kivánságal kel kérni (IK/B 530)

foglalhasa magát az Isteni szolgálatban. de ót is nem szenvedheté az (IK/B 531)

sok böjtölésel kiváná meg oltani, de az tisztátalan gondolatok mindenkor ostromolák (IK/B 531)

hogy annak végire nem mehetne. de mind azon által ismét hozá (IK/B 531)

ha meg nem cselekedte is, de ha kivánnya azt meg cselekedni (IK/B 532)

és ha nem kivánnya is, de ha gyönyörködésel gondolkodik az rosz (IK/B 532)

az gondolat sokáig tartana is, de ha annak helyt nem adunk (IK/B 533)

nem vethetz másra csak magadra. de ezeken kivül is, az te (IK/B 535)

talám nem volnál ollyan vétkes, de az ö jelen valo létiben (IK/B 536)

kisértettel nem hogy vétekre vinne. de még alkalmatoságot ád az jó (IK/B 540)

De fiam arra vigyáz hogy midön (IK/B 540)

tetétöl fogva talpig fegyverben vagyon. de mivel az Istenben veté reménségét (IK/B 540)

szerént, egy nehány féle vagyon. de csak hármat hozok elö, ezekel (IK/B 541)

ördögi találmány, hamis és veszedelmes, de igen közönséges az iffiaknál, szegény (IK/B 542)

Istennek hogy öket meg szabaditaná, de mint hogy az Isten nem (IK/B 543)

ollyan formán nyernék azt meg, de söt még az kételkedésért érdemetlenebé (IK/B 544)

állanának, az lévitán tet vétekért, de meg gyözetének, az elsö. és (IK/B 545)

esztendeig lakván, nyomorult életet éle. de még is ollyan nagy kisértetekben (IK/B 547)

is halva láttam volna elöttem, de érzettem még élni. és égni (IK/B 548)

kisértetekben vala ez az szent. de lásuk mint viselé magát (IK/B 548)

kel az kisértetek ellen hartzolni, de halgassad még mit mond (IK/B 548)

pelda ez ? nem csak csudálatos, de még oktatásodra is valo. ebböl (IK/B 549)

közönséges minden renden lévö iffiaknak, de most azokrol szollok. kik kivált (IK/B 549)

hogy ha aval jol élszé. de miben dicsekedel ? az gazdagságban, az (IK/B 551)

az gazdagon fel ékesitetet paripa, de az ki az héjával csak (IK/B 551)

vagy ha benned vannak is, de nem tölled vannak., azért az (IK/B 552)

nemeség ellenkezék az jó erkölcsel, de aval meg nem bántom az (IK/B 553)

igyekezel, igazán valo nemes vagy, de ha nem, akár micsoda nemes (IK/B 555)

nemes légy az emberek elöt, de az Isten elöt utálatos, és (IK/B 555)

meg vetteti az Istentöl, kevélységiért * . de söt még annál alázatosab légy (IK/B 555)

elöt személy válogatás ne légyen, de mind azon által az nemesben (IK/B 556)

egy eránsu világos légyen is, de midön fel kél, hová továb (IK/B 559)

az ki elöbször szeretet tégedet. de most eleinte szeresed ötet, most (IK/B 561)

ö országát, el vesztél volt, de ö meg váltot tégedet. és (IK/B 562)

jót nem tett volna is, de még is meg órdemlené hogy (IK/B 562)

jo téteményiért, mellyeket cselekedet velünk, de mind azon által, nem csak (IK/B 562)

De arra vigyáz fiam, hogy az (IK/B 562)

nem ólttya is szeretit benned, de azt meg gyengitti, és idövel (IK/B 563)

szükségesek néked, ezek az fenyegetések. de hogy magaddal jobban el hitetthesed (IK/B 565)

arrol. hogy te azoktol születtettél. * de arra vigyáz hogy ennek az (IK/B 566)

mert az Isten akarja azt. de föképpen az ö lelki jovokot (IK/B 566)

parancsolattyoknak, és serénységel kövesed akarattyokot. de ugy engedelmeskedgyél. valamint szent pál (IK/B 566)

dologban. nem tartozol nékik engedelmeskedni. de mind azon által jol meg (IK/B 566)

vévén magára emberé lön válttságunkért, de még is engedelmes vala az (IK/B 567)

noha örökos ura ö mindeneknek, de példát akara adni az fiaknak (IK/B 567)

nem csak szükséges az iffiunak, de még mint egy ahoz az (IK/B 568)

Az tisztaság szükséges minden embereknek. de leg inkáb az iffiaknak. mert (IK/B 569)

is ez az jó erkölcs, de mind azon által, ez nagyob (IK/B 571)

noha mindenekben gyülölséges légyen is. de az iffiakban leg inkáb. emlékezél (IK/B 575)

nyelvtöl vagyon. ezt pedig kerülnöd, de még utálnod is kel (IK/B 576)

De arra reá kel vigyázni, hogy (IK/B 576)

természet folyása szerént tanultak élni, de könnyü azoknak. kik idején akarják (IK/B 577)

fogyatkozást lát bennem. meg mondgya. de ha még jobban üsmerne, töb (IK/B 578)

undogság az emberben az hazugság, de az tudatlanoknak szájokban, gyakorta forog (IK/B 579)

miként légyen, akar kivel beszély. de soha hazugságot ne mondgy. szeresed (IK/B 579)

sok féle dolgot foglal magában, de it az ételben, és az (IK/B 579)

becsülletes emberek. nem csak magokban. de még másokban is utállyák ezt (IK/B 580)

mértékletlenség miat sokan holtak meg. de az mértékletes életet meg hoszabittya (IK/B 580)

De az mi az üdveséget illeti (IK/B 580)

közöt sokszor halálos is vagyon. de ez az két rosz erkölcs (IK/B 580)

vagyon közben., et terch fövenyben. de az bolondnak haragja nehezeb mind (IK/B 583)

hogy az harag. emberi gyarloság, de azt meg csendesiteni, keresztényi köteleség (IK/B 584)

vész, bár óknélkül légyen is. de azon légy hogy magadot okosan (IK/B 586)

ne kivánnyad, nem hogy roszat, de söt még jót kivány néki (IK/B 588)

{…} fiam valo hogy nehéz. de csak azoknak. az kik még (IK/B 588)

nagy hatalmu meg bántodot Isten., de kitöl ? az maga teremtet állattyától (IK/B 588)

hullatnád is vélek köny hullatásidot. de még is azért eleget nem (IK/B 589)

meg bocsátok. boszut sem állok. de hogy szerethessem és hogy kivánhasak (IK/B 590)

arra int hogy felebarátodot szeresed. de még is az el nem (IK/B 590)

és roszért joval kel fizetni, de mint hogy ez nehéz az (IK/B 590)

gyülölni kel., mert embernek munkája. de az embert szeretni kel. mert (IK/B 592)

életünkben szentül éltünk volna is. de ha el mulattyuk az mások (IK/B 593)

mint azoknak kik arra rendeltettek. de két képen mondhatod azt meg (IK/B 594)

ha szinte ellenségié lesz is. de el ne hadgya. hanem az (IK/B 595)

vagy ha másoknak meg mondanád, de ha azt el mulatnád. nem (IK/B 596)

ki is mondottad volna haragodban., de hozája valo szeretetböl el titkoltad (IK/B 596)

meg jelentvén nyavalyályát az orvosnak. de el hadgyátok veszni halgatástokal (IK/B 597)

szerént hajlandok lévén az szeretetre. de nem lévén elegendö világoságok (IK/B 597)

az mint már meg mondottuk. de nem lehet minden emberel. baráttságot (IK/B 598)

is jo lesz. és dicséretes. de szükséges, hogy az az jo (IK/B 598)

nem tapasztalsz., az kit szerethetnél, de leg inkáb azoknak baráttságoktol ojad (IK/B 599)

az roszrol meg nem intenek. de föképpen utállyad azoknak baráttságokot. kik (IK/B 599)

baráttya. * bár barátod lehetne is. de nem kel szeretned az ollyan (IK/B 600)

az baráttságos embertöl vet sebek. de az gyülölönek csokjai csalárdok. * . legy (IK/B 600)

aztot pedig szeretned kel. becsülnöd. de az szeretet ollyan formán légyen (IK/B 600)

magad gyönyörüségiért. holot ez vétkes. de alkalmatlanná is teszed magadot az (IK/B 601)

tested az tanuláson. lenne ámbár, de az elméd az játékon (IK/B 601)

és az testnek legyen hasznára. de abban is mértékletes légy. mert (IK/B 602)

valo, valamint sz. agoston mondgya * de ez az mód nélkül valo (IK/B 602)

elsö az iffiakban ritkán talaltatik. de az másika igen közönséges, és (IK/B 602)

De nincsen semmi az sz. irásban (IK/B 606)

meg fogják akor üsmérni vétkeket. de akor késő leszen (IK/B 606)

Isten ingyen valo irgalmaságanak köszönnyed,. de mint hogy ö jó volt (IK/B 607)

ámbár kevés joszágod legyen is. de alamisnát kel adnod. arra meg (IK/B 607)

vagyon. és keveset az kevésböl, de jó szivel mert az Isten (IK/B 607)

vagyon. igen veszedelmes az embereknek. de leg inkáb az iffiaknak. mert (IK/B 608)

ez ellen állani az alázatoságal. de nem külsö, hanem belsö igazán (IK/B 608)

magunkot becsüllyük, meg csallyuk magunkot. de ha szintén meg volnának is (IK/B 609)

állat, az ö teremtöje elöt,. de kevéllyek az emberekhez {emberek hez (IK/B 610)

hasonlok. és nemellyek aláb valok. de mindenikhez alázatoságal kel lenned, noha (IK/B 610)

maga rendit mikor kivántatik. de ez ritkán kivántatik mind addig (IK/B 611)

féle rend jó legyen is, de mind azon által mindenik nem (IK/B 613)

és az resttség az vétekben., de micsoda bajjal és munkával kell (IK/B 615)

tekintik, és az mostani életet. de kevesen vannak az kik az (IK/B 616)

elö mehetek. és szerencsémet kereshetem. de azt nem mondgyák. az nékem (IK/B 616)

nagy, és az okoságal ellenkezik, de hogy bölcsen lehesen végezni arrol (IK/B 617)

magokban. hogy viszá mennyenek egyiptumban. de az Istenhez nem folyamodának. hogy (IK/B 617)

segittségül hiják, segittségül hinak engemet, de meg nem halgatom, reggel keresnek (IK/B 619)

nem halgatom, reggel keresnek engemet. de meg nem találnak. annak okáért (IK/B 619)

meg tudnák az Isten akarattyát. de az Isten nem felelt néki (IK/B 619)

Elöször, hogy tanácsot kel kérni, de nem minden embertöl, hanem okos (IK/B 622)

segittségit,. ez még az kezdete. de még ezeket is kel cselekedni (IK/B 624)

mely hajlandoságod legyen is ahoz, de el hagyod, mihent meg látod (IK/B 625)

ö üsméri jobban lelked üsméretit. de szükséges hogy nagy jó erkölcsökel (IK/B 626)

De arra vigyáz, hogy ha nem (IK/B 627)

lévén, jele hogy Istentöl vagyon. de mind azon által semmit ne (IK/B 628)

magadot tellyeségel alkalmatlannak üsmernéd lenni, de mind azon által magad tanáttsával (IK/B 628)

cselekedni az mi nekik tettzik. de elegen vannak ollyanok, kik ezt (IK/B 629)

az mint hogy jól cselekszik de mind más képen bánnak az (IK/B 629)

De sokan vannak ollyanok, kik ezekre (IK/B 629)

gyermekeknek arra valo nagy kedvetlenségeket, de minden modal azon vannak hogy (IK/B 629)

hogy nem erölteti,. válaszon magának, de azután semmit nem cselekedhetik ö (IK/B 633)

De ámbár ez az rend ollyan (IK/B 635)

fogyatkozásokot, kik noha kevesek másokban. de ö bennek nagyok volnának,. ugy (IK/B 635)

és világi szokásokot vesznek magokban. de még inkáb, mikor az ollyan (IK/B 636)

ö tölle vagyon. arra hivattatol, de ha nem tölle vagyon. az (IK/B 637)

De még nem elég az jó (IK/B 638)

De hogy el hitethesem veled. micsoda (IK/B 639)

nem hogy azt meg tartaná, de még le ronttya. hasonlo képen (IK/B 639)

Mind ezek világosok. de halgasad mit mond az tridentinumi (IK/B 640)

az idö szukséges legyen is, de abbol nem következik hogy bé (IK/B 640)

az egyházi rendhez valo keszület. de inkáb azon kel szánakodni hogy (IK/B 640)

az rendhez. jó erkölcsü élettel. de szükséges hogy az szorgalmatos tanulásra (IK/B 641)

ki meg veti az tanulást * de még töb, mert számot adcz (IK/B 641)

veti. ezt minden nap láttyuk. de ámbár rosz erkölcsü ne lenne (IK/B 642)

rosz erkölcsü ne lenne is. de az henyéllés vétek az papban (IK/B 642)

csak kedvek szerént akarnak járni. de Isten elöt annál nincsen nyomorultab (IK/B 643)

viszik végben az mint kivántatik. de meg annál nincsen boldogab Isten (IK/B 643)

De meg ellenben. igen szomoru. állapot (IK/B 643)

az szenttségre valo menetelért rendeltetet. de nem az külsö képpen valo (IK/B 644)

de ez ollyan szerzetröl értetik, az (IK/B 645)

ö tölle vagyon engedelmeskedni kel. de ha nem tölle vagyon. semmit (IK/B 646)

némelykor jó szándékot mi belénk. de mint hogy az ritkán vagyon (IK/B 646)

hogy tellyeségel az Istentöl vagyon. de minek elötte azt meg lehesen (IK/B 648)

nem csak jo el halasztani de kivantatik is. fö képen az (IK/B 648)

az Isten kegyelme ellen vétenénk. de azt követtyük az mit az (IK/B 648)

végezésre, se az végben vitelre. de mint hogy rend szerént néki (IK/B 648)

vétek, az imádságal meg nyerjük. de az buzgo, alázatos, és végig (IK/B 649)

ki menni. mint abban menni. de mint hogy sokszor történik hogy (IK/B 649)

tartoznak tisztelettel. engedelmeségel, és hüségel. de te nehezebel. tartozol nékik. ugy (IK/B 651)

mely nagy hatalmod legyen is. de azt az Istentöl vetted. ö (IK/B 651)

De az boszu állást kerülvén. vigyáz (IK/B 654)

mert az szegény mélto könyörületeségre, de az hatalmasoknak kemény büntetések lészen (IK/B 654)

hozájok. fel nem fuvalkodnak kevélységel. de söt még meg emlékeznek arrol (IK/B 655)

az itélö birákot is illeti. de vannak még más bizonyos köteleségek (IK/B 656)

szinte alkalmatos vagy is tiszttségedben. de az magad eszihez ne bizál (IK/B 657)

végzik. és mindenben kedveznek nékik. de az közönséges renden (IK/B 657)

meg büntetted az tolvalyokot. lopokot. de magad is huztad, loptad. az (IK/B 659)

fiam noha tellyeségel nem lehetetlen. de mind azon által igen nehéz (IK/B 660)

magad is el mulsz azokkal. de az örökké valoság soha el (IK/B 660)

kivül hogy sok irigyid lennének.) de egy botlás, egy dolognak nem (IK/B 661)

jót tettél az szánni fóg. de meg tiz annyi fog örülni (IK/B 661)

az jó barátid is szánnának. de jaj adatiké inkáb igaz baráttság (IK/B 661)

hogy ót az alázatoság csufság. de ki elöt ? az rosz és (IK/B 661)

roszat igazán felölled ne mondhasák. de megint soha senki felöl roszat (IK/B 662)

beszéduek. ezeket felebaráti szeretettel szeresed. de társaságban, annál is inkáb baráttságban (IK/B 662)

ritka udvarnál,. valo hogy ritka. de az Isten meg adhattya azt (IK/B 662)

mondhattya valaki, valo hogy nehéz, de az Isten kegyelmivel meg lehet (IK/B 662)

tartására, és az religio oltalmazására, de annyira meg romlot már. hogy (IK/B 663)

születettél. vagy az közönséges jóért, de soha ne valamely boszuságbol., az (IK/B 663)

mint az leg nagyob szentek. de ha azt fel nem teszed (IK/B 664)

az hazáért teszed veszedelemre életedet, de it szükseg nélkül teszed veszedelemre (IK/B 664)

nehéz dolog ez, ? az valo, de szükséges, az valo hogy ez (IK/B 665)

micsoda meg romlot idöben vagyunk. de mint hogy üdveségben jár. eleinte (IK/B 665)

jár. eleinte ha nehéz is, de könnyeb lesz az Isten kegyelmivel (IK/B 665)

annak., ha az világra jöhetnének. de már késö, de hát ha (IK/B 666)

világra jöhetnének. de már késö, de hát ha még helyettek ót (IK/B 666)

szükségekröl tenni, életekre gondgyoknak lenni, de még inkáb üdveségekre (IK/B 668)

ér az jó aszszonyi állattal. de ellenben. az ki rosz aszszonyra (IK/B 670)

attyák adhatnak gazdagságot az gyermekeknek, de az jó feleséget az Isten (IK/B 671)

de talál ö abban modot, hogy (IK/B 672)

ne esél. az lakadalmad alkalmatoságával. de mint hogy ez szenttség. ahoz (IK/B 672)

ezt rend szerént vegben viszik. de az is valo, hogy leg (IK/B 672)

bár jo gyonást tettek is. de az kik egy kevés idö (IK/B 672)

az irás. hogy vigan voltak. de az Isteni félelemben ment végben (IK/B 673)

kik az világban kezdenek meni. de bár minnyájan nem követik is (IK/B 677)

fö pap josada oktatá ötet, de mihent az meg hola. az (IK/B 678)

De mindenek felet. az rosz erkölcsü (IK/B 679)

idején el kel magadban végezni, de mind azon által ollyan formán (IK/B 681)

okra kéne azt meg változtatni. de semmit ne cselekedgyél magadtol. hanem (IK/B 681)

az szégyennek. az kezdete nehéz. de idején kel arra szoktatni magadot (IK/B 682)

azokot. mellyek egy keresztényhez illenek. de két féle dolgot kel el (IK/B 682)

hogy az jo erkölcsben élsz, de még is meg csalhatod magadot (IK/B 683)

nehány féle két szinü áitatoság. de az többi közöt, ezek leg (IK/B 683)

kiseb kárt nem tennének felebaráttyoknak, de becsületiben meg kárositani, semminek tarttyák (IK/B 684)

tarttyák. mások az részegséget gyülölik, de az tisztátalan életet nem kerülik (IK/B 684)

egy tisztátalan cselekedetet nem cselekednének. de az tisztátalan kivánságtol. és beszédtöl (IK/B 684)

némellyek szeretik jol tenni másokal. de nem meg engedni másoknak. azért (IK/B 684)

koteleségeket. mellyek közönségesek minden keresztényekel., de azt el mulattyák melly rendekhez (IK/B 684)

másokban az vétket meg láttya. de az magáét meg sem tekinti (IK/B 684)

ezeket az világban fel találod. de kerüld el öket. és mind (IK/B 686)

fel ékesitetet bálványokot fognak látni, de vigyázatok, hogy azokot ne imádgyátok (IK/B 687)

illik az félelemböl valo szolgálat, de az nemes lelkek az Istent (IK/B 691)

szolgálatot az félelem is jó, de ne legyen egyedül. mert az (IK/B 691)

az emberek akár micsodások legyenek. de meg csalatkozhatnak, az Isten maga (IK/B 692)

az életnek valamellyik rendiben ment., de meg ellenben nagy nyomoruság. ha (IK/B 694)

az jó végnek el érésére, de az is bizonyos hogy abban (IK/B 695)

kik tavaszal szép virágokot hoznak. de öszel gyümölcstelenek. az szent irás (IK/B 695)

az jó erkölcsökben meg maradtak. de ollyanokot is ád elönkben. kik (IK/B 695)

esztendeig az jó erkölcsben éle. de azután az bálványozásban esék (IK/B 695)

segittségiben kel erös bizodalmát vetni, de mind azon által azok kik (IK/B 696)

engedgyed azt hogy el vállyunk, de söt még cselekedgyed irgalmaságodbol. hogy (IK/B 698)

20 Rész az innepeknek. de főképen az vasárnapoknak üllesekröl pag (IK/B 702)

terminusokal az elméjeket meg terhelik. de azoknak értelmit, vélek meg nem (C/A 8)

a predikaciokot ha halgattyák is. de nem tanulnak, söt még a (C/A 8)

De nem hogy elméjeknek világoságát. és (C/A 25)

De mind ezek az irgalmaságok. és (C/A 26)

hol egy hol más képen., de mind ezen büntetések után is (C/A 26)

viaskodni is fog. világ végiig de mindenkor gyözedelmes volt. az is (C/A 28)

De a még a véghez menyen (C/A 28)

akár mit tselekedgyenek az emberek. de ha szeretetek nintsen. azok tsak (C/A 29)

De mi el nem érhettyük azt (C/A 30)

De azok a Ceremoniák az ó (C/A 31)

azt véle. hogy nintsen Isten.. de hejában kivánnya magát meg vakitani (C/A 34)

képen az ö igaságának erejét; de azt nem kel gondolni hogy (C/A 38)

meg változtathattya az ö munkáját, de meg nem változtattya az örökké (C/A 38)

az irás bánásnak nevezi is, de azt tsak azért tselekeszi, hogy (C/A 38)

nagy nyomoruságokot küld a jókra, de soha elnem hagya öket, a (C/A 39)

gonoszokot pedig sokszor kedvekre botsáttya, de ök azal viszá élvén., az (C/A 39)

a pogányok hamis istenek ellen. de abban az idöben atellyeségel szükséges (C/A 40)

ne hogy magunkot meg tsallyuk, de a midön abban bizonyosak vagyunk (C/A 41)

és a nap eredete avilágoságnak., de mind azon által a világoság (C/A 44)

az eredet a melytöl. származnak, de e meg nem mutattya az (C/A 44)

Háromság mind együt munkálodgyék is, de mind azon által. vannak olyan (C/A 45)

Az eget és a földet, de a föld még akor puszta (C/A 46)

Irás azt sok helyen mondgya de Mojses arrol világosan nem beszél (C/A 46)

ertelmek vagyon. valamint az embereknek., de sokal tekélleteseb mint sem az (C/A 47)

lelkünk okos értelmes teremtet állat, de ugy teremtetet hogy meg egyesüllyön (C/A 47)

egyesülése által lészen az ember., de az Angyalok nem eszerént vannak (C/A 47)

valamint láttyuk a szent irásban. de ez az ö testel valo (C/A 47)

a halál attol el választtya., de az utolso napon ismét meg (C/A 47)

szenvedik az örökké valo kint, de sok közüllök a levegö égben (C/A 50)

alája magokot a vétek által. de néki ezer mestersége vagyon hogy (C/A 50)

az ördögnek nagyob hatalma lészen, de (C/A 50)

másikának lelkét hasonlo képen teremté. de az Aszonynak testét nem földböl (C/A 54)

a jót meg üsmérte volna, de mint hogy Istennek nem engedelmeskedet (C/A 55)

volna az örökké valo életet; de a melyek nélkül azt el (C/A 57)

Az Istennek itéleti meg foghatatlanok, de véghetetlen igaságuak, az emberek mindnyájan (C/A 61)

{…} De a nem meg foghatatlan dologé (C/A 61)

eredendö bün. meg foghatatlan titok., de az ember is meg foghatatlan (C/A 61)

a mely meg romlot, de nem amaga természete által, hanem (C/A 62)

De ámbár meg üsmerték volna is (C/A 63)

egy nehány nevet adtanak néki. de leg inkáb ezen a néven (C/A 64)

mert akár mint igyekeztenek is. de soha eleget nem tehettenek az (C/A 65)

szentelni, és bünök botsánattyát nyerni, de a menynek kapuját tsak a (C/A 66)

lévö népeknek a messiás elöt., de azon kivül a sidok a (C/A 66)

hogy sokan vannak a hivatalosok, de kevesen aválasztottak (C/A 67)

vivéis a vallás béli hivatalt, de aztot nem tartá leg föveb (C/A 71)

ö aldozattyokot is meg vetette. de a kristus., és az ö (C/A 72)

meg marada az Isteni szolgálat, de sok idöre ezek is olyanaká (C/A 73)

meg marada az Isteni szolgálat, de végtire a meg romlás közönségesé (C/A 76)

De az Isten elöre meg mondá (C/A 78)

öket. valamint ismael üldözé Isákot. de az Isten meg vetette öket (C/A 80)

keresztyének vehetnek Istentöl világi jókót, de az örökös örökségben részek nem (C/A 80)

nagy számu népnek lenne attya, de mind ezek a gondolatok és (C/A 82)

De az Isten meg elégedvén az (C/A 82)

Jákob tsak rákhelt akará elvenni, de meg tsalák, és elöbször Liát (C/A 83)

{…} Tizen két sidó nemzettségnek., de arra kel vigyázni hogy a (C/A 83)

kellene számlálni, a sidok közöt, de tsak tizen kettöt számlálnak, mert (C/A 84)

irigyelvén meg akarak ölni Josefet. de Ruben a leg nagyobik közöttök (C/A 86)

álmat látván. azon meg ijede. de senki nem tudván azt meg (C/A 86)

bánának vélek, valamég Josef élt, de holta után más olyan király (C/A 87)

tudományokra tanitatá., és fiának fogadá. de Mojses inkáb szereté az Isten (C/A 88)

hogy mennének ki az országbol; de azután tsak hamar meg bánák (C/A 91)

menének. azon a tsudálatos uton. de a midön az Izraéliták által (C/A 91)

a ki nem tsak kegyelmével, de maga testével és vérivel táplál (C/A 96)

és bé tölti öket áldásával. de olyan formában, hogy ha parantsolatit (C/A 99)

veszik fel a papi hivatalt. de föképen azokot; kik az egyeséget (C/A 107)

rudon két embernek kelleték vinni, de tiz akémek közül anépet zugolodásra (C/A 107)

aki viszá vigye öket. egyiptumba, de ez a két kém (C/A 107)

nem használának a nép elöt, de söt még annál inkáb fel (C/A 108)

a melyel némelykor láthato képen, de mindenkor láthatatlanul bünteti meg azokot (C/A 109)

hol más felé utoztatá öket, de a szüntelen valo tsuda volt (C/A 110)

adgya, hogy kételkedék tsuda tételiben., de akár minémü legyen a fogyatkozás (C/A 110)

meg igért földet meg látná., de oda bé nem menne. és (C/A 111)

azért hogy anépre átkot mondgyon, de az Isten ugy igazgatá ennek (C/A 112)

jövendölé a Messiás el jövetelét. de az a proféta tartván attol (C/A 112)

adá ajót, a melyre igyekezenek, de annak a törvénynek nem vala (C/A 113)

{…} Igen sok vala. de ök azt mind meg gyözék (C/A 114)

tett vala az Isten vélek, de a Josué, és ezeknek halálok (C/A 116)

nyomoruságbol ki veszik vala öket, de rend szerént ez a háláadatlan (C/A 116)

{…} Az Isten választá, de elsöben meg mondatá az Izraélitáknak (C/A 118)

{…} Igen is. de a saul engedetlensége okozá hogy (C/A 118)

esék, házaság törésben, és gyilkoságban, de az Isten egy profétát küldvén (C/A 118)

az Isten meg irgalmaza néki., de ugy mind azon által. hogy (C/A 118)

nép is hozájok alkalmaztatá magát. de a nem láttzik hogy a (C/A 119)

leg hireseb vala akirályok közöt de nagy boldogságában fel fuvalkodék, a (C/A 119)

népet, a mikor uralkodni kezdék. de még el idegenité magátol esztelenül (C/A 122)

nyolczvan ezer embert álitta fel. de az Isten meg izené neki (C/A 122)

nézve három esztendeig békeségben maradának, de az után ez a két (C/A 122)

a nép is ötet követé; de három esztendö mulva Roboám a (C/A 123)

és meg mások. Istenesek valának, de tsak nem mindnyájokban nagy fogyatkozások (C/A 123)

{…} A királyokot követék, de az Isten tarta minden idöben (C/A 124)

azon nép iránt atöb népeket. de leg gyakraban a Messiásrol jövendölének (C/A 127)

mind azt valami rajtok történt, de nem tsak azon idöbéli dolgokot (C/A 127)

soha sokan viszá nem tértenek, de juda országa ezeknek el vitelek (C/A 129)

is lehet hogy viszá térének, de azután nem vala semmi külömböztetés (C/A 130)

vala fejek akor a sidoknak., de olyan nagy bajal épittik vala (C/A 131)

volt ha akülsö ékeségeket tekénttyük, de ennek ditsösége sokal fellyeb haladá (C/A 131)

könyen meg lehetet volna töllök, de még is más fegyverel ellenek (C/A 134)

és fö papnak is tevé. de ez a királyné meg halván (C/A 135)

segittségire menvén. viszá helyhezteté székiben. de meg nem engedé néki hogy (C/A 136)

De tsak hamar ezután a nagy (C/A 136)

alat, azok sokakot meg ejtének., de arabságbol valo viszá térések után (C/A 138)

külsö képen mértekletes életet éltenek, de belsö képen meg valának romolva (C/A 138)

Isten népének. mondgya szent Agoston de azt sem tagadhatni mondgya ez (C/A 141)

volt. amely hetven esztendeig tarta, de még akor volt hatalmok a (C/A 144)

a syriabélieknek. az égyíptumi királynak, de mind azon által a fö (C/A 144)

a keresztyén valláshoz valo gyülölségböl. de azt soha véghez nem vihették (C/A 146)

birodalom eleinte igen kitsid lészen, de idövel az egész földre fog (C/A 146)

a mely igen kitsiny mag, de pálestinában nagy fák lesznek belölle (C/A 147)

birodalma igen kitsid volt eleinte de azután lassan lassan meg nött (C/A 147)

a templomot Zorobabel fel épiteté, de mint hogy a sidok nagy (C/A 147)

is valának ilyen gondolatban felölök, de azö igazságok oly bizonyos hogy (C/A 149)

azokban, nem tsak a sidok de még a pogányok is meg (C/A 149)

sidoktol vévén. mindenkor azokal éltenek., de még is soha öket azal (C/A 150)

hogy azokot meg változtatták volna, de söt még a sidoknak meg (C/A 150)

felyül haladgyák a mi értelmünket, de ezt erösen kel hinnünk. mert (C/A 152)

akarat szükséges az értelmes természethez. de a kristusban a két akarat (C/A 152)

azt tarttyák hogy házasok voltak, de meg vannak sokan kik azt (C/A 154)

{…} De nem az Atyának, és a (C/A 155)

a szent Háromságnak munkája által., de különösön tsak a szent Léleknek (C/A 155)

királyi nemzettségböl valo volt is de szegény (C/A 155)

mondgya hogy mester ember volt. de fel nem teszi mitsoda mesterséget (C/A 156)

egész birodalmában lévö népeknek számát. de leg inkáb az Isten engedelméböl (C/A 157)

királyi nemböl valo volt is; de alacson rendben. és szegénységben volt (C/A 158)

ha David it salamonrol beszéllene. de könyü észre veni a soltárbol (C/A 160)

magában hogy ötet meg ölese, de nem tudván hol létit azért (C/A 160)

kristus azok közöt fog találkozni, de az ö ideje nem jött (C/A 160)

Jácob familiájának egyiptumban valo menetele. de ezen kivül Isaiás is meg (C/A 161)

valoságal le nem estenek is de a proféta mondása bé tellyesedet (C/A 161)

{…} Azt bizonyoson nem tudhattyák, de a valo hogy ót sok (C/A 161)

tetrárka nagy betsulettel volt hozája. de szent János szent bátorságal meg (C/A 162)

az ördög meg kisérttse ötet, de az Isten Igéjével meg gyözé (C/A 164)

ót is sok tsudákot tet. de a sidok üldözni kezdvén. a (C/A 166)

Apostoloknak nevezé., az az követeknek, de minek elötte öket választaná, az (C/A 166)

Azután Názáretben mene,. de mint hogy ót nevelkedet volt (C/A 166)

kénszeritetet volna ötet Messiásnak üsmérni, de alázatoságban akara élni, és meg (C/A 169)

annak anyomorultnak amagában valo térésre: de meg nem üsmeré magát, sött (C/A 171)

péternek hogy háromszor meg tagadná. de azt is meg mondá hogy (C/A 171)

mondá hogy penitentziát fog tartani. de midön látá hogy az Apostolok (C/A 171)

meg fogattatásának, azt nem tekinté, de kegyeségel szolla hozája. azért hogy (C/A 172)

Jeremiás elöre meg mondotta volt, de ö magais sokakban jelentette a (C/A 173)

meg irva a kristus szenvedésiröl, de a többi közöt a huszon (C/A 173)

és az Anyaszent egy házrol., de a többi közöt az ötven (C/A 173)

homályosodék természet ellen három oráig, de ezeken atsudákon kivül még többek (C/A 176)

aki közüllök arrol irt volna, de azt kételkedesben nem lehet venni (C/A 177)

bizonyságnál. akor jelen amikor etörtént. De Tertulliánus a keresztyéni vallásrol valo (C/A 177)

kristus az Isten Fia volt, de találkozának közöttök olyanok akik pénzt (C/A 178)

viszá térésekor, a melyeket verték. de nagyob része a sidoknak, fö (C/A 178)

akristus mindenekért meg holt is. de mind azon által. mindenek nem (C/A 179)

szenvedésinek és halálának erdemiböl származnak, de mint hogy azok a kegyelmek (C/A 179)

meg holt is minden emberekért, de mind azon által azemberek közül (C/A 179)

akarta volna, mert ö mindenható, de ö neki jóbbnak tettzet azt (C/A 180)

irgalmasága fényeségel ki tettzet volna, de az igaság. a mely a (C/A 180)

latornak, a kik még éltenek., de a kristus dél után három (C/A 183)

fogság után, ditsöségben valo létele, de leg inkáb, a kristus magyarázattya (C/A 184)

fel támadását., ezek el menének, de az Apostolok az ö mondásokot (C/A 186)

irás tsak tiszeri jelenésröl szól. de közönségesen azt (C/A 187)

igazságért is a mellyet üsmernének., de vagyoné olyan példa hogy sok (C/A 189)

{…} Nintsen láthato képen., de láthatatlan képpen, két féle modon (C/A 193)

a mi ditsöségünk, és boldogságunk, de hogy el érhesük azt a (C/A 195)

töb tudomanyokot meg kel vetnünk, de ezt mindenek felet kel tudnunk (C/A 195)

meg bizonyithasa tellyeségel akristusnak Istenségit; de a tsudalatra méltó dolog hogy (C/A 197)

a nemzettségek. akár a sidok; de tsak akristusra kel épiteni (C/A 201)

kö. a melyet el vetették, de azt a szegelet fejévé tették (C/A 202)

a kristust tanitásában, és prédikálásában, de nintsen olyan renden lévö aki (C/A 206)

meg visgálni. mind külön külön, de azt most nem tselekeszük, mivel (C/A 207)

mely hivatalban. és rendben legyenek, de az irás szerént, egyaránsu indulattal (C/A 208)

{…} Magános életet eltenek, de föképen az imádságban foglalták magokot (C/A 209)

{…} veszik annak sengéjit akereszttségben. de föképen azt veszik abérmalás szenttségiben (C/A 210)

és jó erkölcsöt ólt beléjek., de nem adgya nékik mindenkor azt (C/A 210)

térnek vala minden nap nevekedék, de nagyob része a népnek a (C/A 212)

fák amelyröl szól szent pál de az Isten tellyeségel el nem (C/A 214)

kezdék el. akik judeában valának., de azután el oszlának az egesz (C/A 215)

nagy üldöztetésekben kelleték fel állitani. de mindenüt vett eröt, az emberi (C/A 217)

{…} Nem, de söt még gyalázattyára válék szándéka (C/A 218)

fogyasztották volna. de söt még szaporitották a kristus (C/A 219)

a gyülekezetet tiltá meg közöttök, de a gubernátorok meg öleték azokot (C/A 220)

tsak apüspökököt parantsolá meg öletni, de a gubernátorok a több egy (C/A 221)

el hagyatá üldözéseket, 310 ben. de halála után Maximinus el kezdeté (C/A 221)

De azt jó meg tudni hogy (C/A 221)

hamiságal. üldözé Juliánus apostata CSaszár; de még (C/A 221)

szó. mely gyülekezetet, társaságot. teszen. de közönségesen a helyet is annak (C/A 223)

a kristus eljövetelétöl fogva valot, de jól mondván, tsak az Evangyélium (C/A 223)

a melyen kivül nintsen üdveség, de a földön lévö Anyaszent egy (C/A 224)

igerete szerént, a kristust látták, de azt hinni kelletet hogy ö (C/A 225)

láttyuk a szenttségeknek külsö jeleit, de hinnünk kel hogy azok büneinknek (C/A 225)

ki is üzetének a paraditsombol. De az Isten irgalmaságot tett vélek (C/A 228)

meg nyerhették az örökös boldogságot, de ugy, hogy ha szentül éltenek (C/A 228)

De Ábrahám hivatásátol fogvást, ennek a (C/A 228)

a sidó Anyaszent egyházhoz tartoztanak, De ha szinte nem voltanak is (C/A 229)

De A kristus el jövetelétöl fogvást (C/A 229)

egy ház tagja akar lenni. de hogy ahoz tartozék. két dolog (C/A 229)

akár mely. vétkesek legyenek. is. de az Anyaszent egy háznak tagjai (C/A 230)

akristushoz, mint egy élö tag. de a kristushoz tartozhatik még. mint (C/A 233)

hit, és a reménség által., De ha az a bünös tellyeségel (C/A 233)

szinte halálos vétekben vannak, is. de vagyon részek. sok dolgokban a (C/A 233)

valo hogy meg holt tagok. de mind azon által az Anyaszent (C/A 233)

Anyaszent egyház ki vetette társaságábol., de hogy világosaban meg mondgyam. 1 (C/A 233)

elsö tsak a tudosokot illeti, de a másodikát. minden meg értheti (C/A 236)

olyan hoszas, és nehez dolgokot, de ha meg visgálhatnák. együgyüek és (C/A 236)

és rendeletlen tanitásokot vigyenek bé, de mindenkor kárhoztattak, és kárhoztatni is (C/A 239)

szenttségek ki szolgáltatásiban, és atanitásban, de együt az egész Anyaszent egyház (C/A 239)

a meg átalkodot eretnekeket tekintené, de lehet azokot (C/A 240)

{…} Mindnyájan a szenttségre hivattak. de nem mindnyájan. szentek. sokan vannak (C/A 242)

a hivatalosok, mondgya a kristus. de kevesen a választottak, sokan vannak (C/A 242)

utolsok többen vannak az elsöknél, de azt el mondhatni. hogy az (C/A 242)

szenvedni aroszat. amelyet keservesen nézi, de azt mindenkor nem lehet meg (C/A 243)

ellen valo veszedelmes dolgokot tanitották. de mint ha még akristust azal (C/A 247)

ök az Anyaszent egyháznak Attyai, de már egy nehány saeculumoktol fogvást (C/A 250)

irni, ha kételkedtenek volna benne, de már ebben a protestánsok sem (C/A 251)

elsöségit nem tsak a protestansok, de még agörögökis (C/A 251)

irás, és atraditio szerént tselekednének, de söt még az irás, és (C/A 251)

pásztorokbol. és a hivekböl állot, de meg ezen kivül negy féle (C/A 252)

De ha a görögök és a (C/A 252)

De volté valaha olyan eretnekség kezdö (C/A 254)

féle ágra szakadtanak, magok közöt, de abban meg egyeznek, hogy mindnyájan (C/A 255)

bizonyithatná.. amint is találkozhatnék Angliában., de annak ellene mondottanak., a midön (C/A 256)

a romai Anyaszent egy ház de két tagadhatatlan dolgot kel elejekben (C/A 257)

egy háztol valo meg válásoknak, de söt még vannak olyan dolgok (C/A 257)

agörögökben. mint sem a deákokban. de még továb. a midön meg (C/A 257)

féle képen meg lehetne bizonyitani, de mint hogy sokan vannak olyanok (C/A 258)

vagyon, mindenkor sok ellensége volt, de mindenkor gyözedelmes volt. az is (C/A 259)

apokolnak hatalmasi mindenkor ellene voltak., de soha rajta diadalmat nem vettek (C/A 259)

eretnekek, és a sysmaticusok ellen. de még ezeken az ellenségeken kivül (C/A 259)

meg homályosodhatik. egy darab ideig. de soha meg nem gyözetetik (C/A 260)

ha tsak az Istennek élnek, de kevessen vannak olyan keresztyének a (C/A 261)

egyik a hét diaconusok közül. de a nem bizonyos (C/A 266)

eretnekek modgyára. sok részre oszlának. de abban meg egyeztek. hogy mindenik (C/A 269)

is erösödének, kegyetlen üldözéseket támasztanak, de végtire meg szégyenitetének. és az (C/A 270)

vétkezet. akár ne vétkezet volna, de meg kelletet volna halni. és (C/A 270)

ezt meg tudván. exCommunicalá photiust. de ö nem tsak meg veté (C/A 272)

szent Ignátzot visza helyhezteté székiben de tiz esztendö mulva szent Ignátz (C/A 272)

Confirmálván választatását.. valoságos pátriarcha volt. de ismét tanitásával. a romai Anyaszent (C/A 272)

Atyátol, és a Fiutol származik. de ö ezt véteknek tartá lenni (C/A 273)

többi közöt vala Cardinalis Humbertus de silvae Candidae. a kiket nagy (C/A 273)

követek Conferentiát tartának a patriarchával., de viszá nem hozhatván ötet, azért (C/A 273)

az elébbeni saeculumban támadtanak fel., de ebben is tartának, és a (C/A 274)

a közönséges népnek áitatoságábol kezdödének. de vegtire 1260 ban. eretnekeké lettenek (C/A 274)

sok bünösök meg térnek vala. de vegtire azt kezdék hirdetni hogy (C/A 274)

ezek mindenek elött. mezitelen jártanak. de nem tartának (C/A 274)

Angliában egy nehány Concilium Condemnálá. de végtire a Constanciai Concilium. Generale (C/A 275)

a Constanciai Concilium Generale Condemnálá, de nem akarván engedelmeskedni. a világi (C/A 275)

ez iránt magunkot meg vakithattyuk., de az igazság magában tsak meg (C/A 277)

tag részesül azokban a hasznokban de nem egészen. hanem valamely résziben (C/A 278)

amint már azt meg mondottuk, de tsak egyedül atest nem vesztheti (C/A 278)

minden tagjai a szenttségre hivatattak, de nem mindnyájan szentek, és akik (C/A 278)

hasznok amelyekben mindenik tag részesül, de valojában, és meg maradando képen (C/A 278)

De mint hogy az Isten szabad (C/A 279)

formában engedgye meg az Isten. de tellyeségel szükséges. A kristus ö (C/A 279)

{…} De a nintsené meg irva hogy (C/A 280)

eredendö, és a halálos vetkekért. de nem a botsánando vétekért, mert (C/A 282)

a vétkek fent legyenek is. de az Isten azokot meg nem (C/A 283)

De az Anyaszent egyház mindenkor azt (C/A 283)

készülnünk ahoz a rettentö szempillantáshoz. de idején kel ahoz készülni, mert (C/A 285)

is hogy nem törtenik hirtelenségel. de azt minden nap láttyuk hogy (C/A 285)

{…} De söt még kivánatosnak kellene lenni (C/A 285)

mind ez igen nehéz atermészetnek, de mint hogy más boldogab életet (C/A 286)

élnénk örökké ha lehetne. eközönséges. de igen meg romlot gondolat. Az (C/A 286)

De a természetnek gyarloságábol félni a (C/A 286)

vagyunk holtunk után valo sorsunkrol. de mind azon által ahitel, és (C/A 286)

el hagyni a mit szeretünk, de kételenek leszünk akor azt el (C/A 287)

bé tellyesedik. sok számu keresztyéneken, de jaj annak a ki eröl (C/A 287)

álhatna az ö szine elött, de az igazakban ez a félelem (C/A 289)

lészen. a fel támadásnak napjáig. De az Isten némelykor különösön valo (C/A 291)

lészen. ellene fog állani ajónak. de leg inkáb a kristusnak (C/A 292)

De ha az Anti kristuson azt (C/A 293)

láthasák a jövendöléseknek bé tellyesedésit, de világ végin az a lepedö (C/A 294)

azt igen gyengén foghattyuk meg, de hiszük, mert az Isten azt (C/A 295)

példa noha tellyeségel nem világos. de ebböl meg. láthattyuk az Istennek (C/A 295)

{…} Ugyan azon test lészen de más féle állapotban. mivel más (C/A 295)

hogy minden holtak fel támadnak de a nem oly bizonyos ha (C/A 296)

kristus el jövetelekor meg halnak. de mindgyárt fel támadnak., mások meg (C/A 296)

De meg ellenben., egy Apostol nem (C/A 298)

lelkek mindnyájan egy boldogságban vannak, de némellyek, közüllök nagyob tekélleteségel birják (C/A 301)

kinozni fogja öket lelkek üsméreti, de haszontalanul., mivel meg bánások. meg (C/A 302)

irás örökké valo tüznek nevezi, de azt nem tudhattyuk bizonyosan hogy (C/A 303)

büntetés holmiben nem lészen egyaránsu. de mindnyájan szenvedik az Istentöl valo (C/A 303)

{…} Mi azt meg érdemelyük de nem amagunk erejével mivel nem (C/A 303)

De ezen a symbolumon kivül az (C/A 306)

tudatlanságbol, vagy gyarloságbol, vagy hamiságbol. de mindenkor tsak a rosz kivánság (C/A 309)

{…} De a lélek nem meg halhatatlané (C/A 311)

{…} Igen is halhatatlan, de it a lelki életröl és (C/A 311)

ha szinte nagyoban vétenénk is. de nem szán szándékal (C/A 311)

nem öli a lelki életet, de meg gyengitti, keszitti, és vezeti (C/A 311)

ideig valo büntetést érdemelyen is de a gyakorta irtoztato (C/A 311)

mert elöször ha botsánando is de az Istent meg bánttya, 2 (C/A 312)

mondok kut feje atöbb vétkeknek., de vannak olyanok a melyek inkáb (C/A 314)

inteni, ahivatalnak méltoságát meg tartani. de jol (C/A 315)

mint akik magoktol is szánnyák., de emég nem elég, mert ugy (C/A 317)

vannak akik fösvények ne volnának, de még joszág nélkül is lehet (C/A 317)

De a miért leg inkáb meg (C/A 321)

{…} Noha azok sok számuak., de lehet négy részben foglalni a (C/A 325)

az eget. és a földet. de azt meg nem foghattyuk hogy (C/A 326)

egyezneké aleg elsöben irot könyvekel., de mind ezek tellyes lehetetlen nekik (C/A 329)

a hüségel valo forditás iránt,. de az ö elméjek igen meg (C/A 329)

{…} De nem mondhatnié azt. hogy a (C/A 329)

kisdedeket akár ki keresztellye meg, de a kereszttsége. jó, mi is (C/A 333)

jó, mi is igy hiszük, de ezt a tartást. sem ök (C/A 333)

{…} De az a fel nem iratot (C/A 335)

vagy szokásbol. vagy rend szerént, de tsak a püspökök voxolnak vég (C/A 338)

is követik a Generale Conciliumban, de mint hogy nehezen lehetnek az (C/A 340)

noha nem volt is Generale. de mint hogy végezésit közönségesen bé (C/A 340)

hogy Generale lenne. hanem Nationale. de mint hogy minden végezésit közönségesen (C/A 340)

melyik leg igazabnak láttzik lenni. de kettöre kel vigyázni. elöször. hogy (C/A 341)

egyeség legyen., a kétségesben szabadság, de a felebaráti szeretetet meg kel (C/A 341)

mert azokot az Isten adgya, de azokot tsak anyiban kel kivánnunk (C/A 347)

az ö rendelése szerént vagyon, de ha ö hozája tzéloz és (C/A 351)

hogy magunkban azt fel gerjeszük. de szükséges ötet szeretni minden idöben (C/A 352)

e keménynek. és nehéznek láttzik. de a jutalom véghetetlen, a kristus (C/A 354)

szeretetnek vagy rosz kivánságnak. (cupiditas.) de ez a szeretet vétkes. mert (C/A 354)

vétkek. a tulajdon szeretettöl származnak. de nem minden vétkek halálosok (C/A 355)

roszat kivánnánk, vagy okoznánk néki, de söt még tehettségünk szerént minden (C/A 356)

és ez elegendö aközönséges szükségekben. de nem elegendö a nagy szükségekben (C/A 358)

adni a szükségen felyül valot; de a nagy szükségekben, minden tehettségekel (C/A 358)

A lehetetlenségre senki nem köteleztetik. de a leg szegényeb is adhat (C/A 359)

{…} Igen is. de azt szeretettel és okoságal. kel (C/A 359)

némelykor a kemény szó hasznos. de az okoság már abbol áll (C/A 360)

a ki minket meg bántot. de söt még valoságal szeresük ötet (C/A 361)

{…} De ha mindenikének vétke vagyon és (C/A 361)

hogy hivatallyát azzal meg kisebittse, de azon tartozik minden jó akarattyát (C/A 362)

vagy meg alázza. vagy nem. de szivböl meg kel botsátani néki (C/A 362)

mutatni hogy azért magokban térjenek,de némellyek hamaréb meg üsmerik vétkeket (C/A 362)

bé töltötte az egész törvényt. de arra kel vigyázni szent Agostonal (C/A 371)

ezt is kivánnya az Isten. de akülsöt sem kel el mulatni (C/A 374)

mint szolgai, és baráti Istennek, de nem azal az örökös tiszteletel (C/A 376)

ámbár akristus eleiben mehesünk is. de igen hasznos a szentekhez folyamodni (C/A 377)

{…} Nem hogy ellenkeznék. de söt még a szent irásbol (C/A 377)

eföldön. de ha szinte nem halhatnak is (C/A 379)

nehány féle képen lehet érteni. de közönségesen le borulást tészen, mikor (C/A 384)

az emberek elött le borulnak, de öket nem imádgyák, a szent (C/A 384)

nehány példát látunk az adoratiorol. de más értelemel. mint sem valojában (C/A 384)

nem házasodni, minden péntekeken böjtölni, &. de olyan dolgokrol is lehet fogadást (C/A 388)

fognak tselekedni valamely szentnek tiszteletire. de akor tsak az Istennek teszik (C/A 388)

vagy étzakákon fel kelni áitatoságbol. de olyanokra köteledzheti magát a mi (C/A 389)

mely ellenkeznék az ura szolgálattyával, de ha az illyen személyek fogadást (C/A 389)

a magok püspökségiben vagyon hatalmok. de ót is nem adhatnak dispensatiot (C/A 391)

ó törvényben a szombatot szentelték. de az Anyaszent egy ház a (C/A 395)

{…} A traditiobol; de a szent irásbol is ki (C/A 395)

vagy a közönséges jó kiványa. de a pásztoroknak engedelmivel. hogy ha (C/A 396)

volna. arra szabadságot adot volna, de az illyenben nem kel magunknak (C/A 396)

a tselekedet nem tsak jó. de még szükséges. és hasznos. az (C/A 403)

ha pedig a tselekedet jó de nem szükséges. olyankor arra kel (C/A 403)

volt néki a hus étel. de azt el is hagyhatta, nem (C/A 403)

rend szerént a melyben vannak. de nintsen parantsolat a mely köteledzen (C/A 405)

ha az ados, adosan marad. de szabad olyankor hogy ha az (C/A 408)

nélkül a pénzem veszedelemben forog. de ha a veszedelem elegendö ók (C/A 408)

a kárt melyet azért szenvedtek. de nem annál többet, akár mely (C/A 409)

az usorázásnak az emberek elött. de az Istent meg nem lehet (C/A 409)

kik meg nem fizetik adoságokot, de a mi még nagyob. kik (C/A 409)

imádkozanak azért, a kié volt. de elöször értelmes emberektöl kel tanátsot (C/A 411)

a kárt, melyet tettek felebaráttyoknak. de söt még viszá is kel (C/A 412)

azt értem. azon. hogy halgattam de tegnap. holot azt akarják töllem (C/A 412)

pedig igaz. az ember szollás. de az ember szolláson. minden féle (C/A 413)

mert a hazugság nem szabad., de tartoznak minden jó uton modon (C/A 414)

ha azt vakmerö képen tselekeszik. de jó. hogy ha igaságal. és (C/A 415)

vagy hogy másoknak ne árthasanak., de igen kel vigyázni. mert sokszor (C/A 416)

De ha a rosz. gondolatokot nem (C/A 417)

rosz. gondolatokot nem hogy kedvelnök, de még utállyuk, és ha azokra (C/A 417)

olyankor nem hogy vétek volna, de söt még érdemet okoz (C/A 417)

és egy a meg szentelésre, de ezek a szok nem rekesztik (C/A 422)

{…} Minden nap. de föképen vasárnapokon, és ugy mondván (C/A 425)

tudhatni mitsoda renden lévök valának., de azt el hitetthetyük magunkal. hogy (C/A 433)

azt tarttya hogy hárman voltanak, de azt bizonyosan nem tudhatni (C/A 433)

hol kellene keresni a kristust. de ö magok nem menének oda (C/A 434)

melyet az urnak szolgai adnak. de nem kel öket követni szokásokban (C/A 434)

az üdvezitönek szenvedésiben foglalatoskodgyék is. de leg inkáb a nagy héten (C/A 438)

kel borulni a kereszt elött, de nem azért hogy a fát (C/A 442)

és ki ki el mehet, de a nagy innepekben mikor a (C/A 443)

minden nap a Mise után. de már régtöl fogvást hogy ennek (C/A 444)

holdnak. a tavaszi Aequinoctium után. de hogy el kerüllye a sok (C/A 444)

rendelésit szentellye nagy tsötörtökön is, de mint hogy azon a napon (C/A 449)

pedíg innepeit, azoknak példájára rendelték, de ezek nem olyan régiek (C/A 450)

{…} Ezt igy tarttyák közönségesen., de az Anyaszent egyház erröl a (C/A 451)

az örzö Angyalok innepét szenteli: de enem üllö innep (C/A 455)

tsillagja vala a világ vilagositójának, de ennek az örömnek nem kel (C/A 456)

tömlöczöt, üldözést, és kinokot szenvedtek. de meg nem ölettek, Confessoroknak nevezték (C/A 458)

tettek vallást a kristus hitéröl. de már egy nehány saeculumoktol fogvást (C/A 458)

ámbár vétkes életet eltenek is. de reménleni kel. hogy az Isten (C/A 461)

a szent Misének. áldozattyát érttyük, de ezen kivül is lehet az (C/A 462)

köveket a szeretet foglallya esze. de mint hogy a szeretet tsak (C/A 463)

materialis templomra valo nézve szentelik. de föképen a lelki templomra valo (C/A 463)

gyonásra. de a husvéti Communiora valo parantsolat (C/A 467)

hogy gyakrabban is meg gyonnyanak, de a parantsolat, tsak az egyszerire (C/A 467)

tsak meg nem eszik vala, de még a mészár széken hust (C/A 470)

volté a bálványnak vagy sem, de ha azt meg tudgyák valamely (C/A 470)

kel olvasni ezt a reszt; de itt nem arrol. vagyon a (C/A 470)

szabad töbször enni egy szernél. de mostanában hogy a déli étel (C/A 470)

az estvéli Collatiot meg engedi. de ugy. hogy igen kevésböl ályon (C/A 470)

szenvedni a penitentzia tartásnak kedviért, de ez iránt a theologusok egy (C/A 471)

ött vagy hat ora tályban. de a hiveknek gyengeségére valo nézve (C/A 473)

akor is kezdettenek az ételhez, de azon idötöl fogvást az ebédnek (C/A 473)

egy ház kezdetekor jött bé. de az elött. a böjtölést is (C/A 475)

rogatiok. és szent Márk napján, de sok helyeken ezeken a napokon (C/A 476)

napokon nem szokás abstinentiát tartani. de ki ki tartozik meg tartani (C/A 476)

nékünk akristus., és azokra int, de azokra nem kötelez., ez igy (C/A 477)

renden lévö legyen is valaki, de üdvezülni lehet ha nem követik (C/A 477)

Évangyélíumi tanátsokot nem követik is, de ha avilágtol. és annak rosz (C/A 480)

kedveseké az Isten szemei elöt. de a theologusok szerént akegyelmek melyek (C/A 489)

is a predikacio közben halya de magyarázás nélkül (C/A 489)

is ád. annak meg tselekedetire. de a mely azt meg nem (C/A 490)

sem anyi akadályok az üdveségre, de a vétekben eset ember meg (C/A 492)

magunktol semmit ne tselekedhesünk is. de mindent tselekedhetünk abban a ki (C/A 492)

{…} Igen is szabadok vagyunk., de ezt a szabadságot igen meg (C/A 493)

meg érdemelyük is jó tselekedetinkért, de az az érdemlés mindenkor tsak (C/A 495)

tettzik, mert ö szabad ajándekival. de mikor kegyelmit nem adgya, vagy (C/A 496)

hitetleneknek., de a hivek közöt is némelyeknek (C/A 497)

akarat légyen hogy mindenek üdvezüllyenek., de az a kölonösön valo akarat (C/A 497)

{…} lehet de nem kel magunknak ez iránt (C/A 498)

azt meg adgya másoknak is, de a ritka tsuda. és azal (C/A 499)

{…} Igen is, de az az erö. nem egyéb (C/A 500)

kik azokot illendö készülettel veszik. de a kereszttségnek. bérmálásnak. papi rendnek (C/A 501)

ezt az Apostoli tradiciobol tudgyuk. de más képen is tsak az (C/A 501)

mely nagyok legyenek is azok de a kereszttség azokot el töröli (C/A 503)

fogvást A szent Háromságnak emlékezetire. de nem tekénti ugy azt a (C/A 506)

arra a végre szentelték meg, de szükségben minden féle viz jó (C/A 506)

A fejire a menyiben lehet, de a kereszttség jó lesz ha (C/A 507)

az Anyaszent egy ház Ceremoniáival, de szükségben, minden ember. és aszony (C/A 507)

{…} Igen is meg, de igen nagy szükségben. lehet a (C/A 508)

kel fel venni a kereszttséget, de szükségben mindenüt keresztelhetni (C/A 509)

kinnyok az el kárhozot lelkeknek. de az Anyaszent egy ház semit (C/A 509)

gyermekek szenvedik a tüznek büntetésit, de a leg gyengéb büntetést. {…} szent (C/A 510)

Anyák teszik a gyermek helyet. de ha nagyot keresztelnek magának kel (C/A 516)

láthasuk miben mulattuk el azokot, de föképpen illyen állapotokban szükséges. 1 (C/A 516)

meg kent minket az Isten. de ezt leg inkáb atraditiobol tudgyuk (C/A 521)

abérmalást is mindgyárt fel adta. de ezt a szokást már most (C/A 524)

jóvá hagya ezt a szokást. de nem követi (C/A 524)

bérmálás nélkül is lehet üdvezülni, de vétkeznének. hogy ha azt fel (C/A 525)

hogy minden keresztyén meg bérmáltasék., de ezen kivül is nagy segittségtöl (C/A 525)

De hogy azt meg lehesen tudni (C/A 529)

bornak kelletet lenni a pohárban., de arra kel vigyázni hogy a (C/A 530)

hogy meg ütköztenek atitoknak nagyságán, de ök már azt. töbször is (C/A 531)

nékünk a maga testét eledelül? de akristus még annál nagyob bizonyitásal (C/A 531)

mannát ettenek. és meg holtak. de aki ekenyeret eszi éll mind (C/A 531)

ha amenyekben fel megyen is de mind azon által. ahiveknek adgya (C/A 532)

atöb Evangyélistaknál., akár szent Pálnál. de mindenkor akristusnak valoságos. jelen létéröl (C/A 535)

Sokal régieb mint sem gondollyák., de akár minémü régi légyen, a (C/A 536)

meg értethese a régi tanitásokot, de föképen akoron tselekeszi azt, midön (C/A 537)

a mit a szem láthat. de a kristus teste meg marad (C/A 538)

{…} Nem tsak szabad: de nagy vétek volna abban nem (C/A 538)

miveli. akik azt méltán veszik. de ellenkezöt mivel azokban, kik azt (C/A 540)

szenttségiben. akor bizodalomal lehet Communicalni, de ez iránt sokan meg tsallyák (C/A 542)

tsötörtökön estve étel után Communicáltanak. de tsak azon a napon; de (C/A 543)

de tsak azon a napon; de már az Anyaszent egy ház (C/A 543)

aházasok amagokot valo meg türköztetésel. de annak egy aránsu akaratbol kel (C/A 543)

kegyelmet nyernének a Communio által, de azt is el vesztik a (C/A 544)

a két szin alat Communicálni., de ezen kivül az Anyaszent egyháznak (C/A 545)

okoságnak idejét el érték volna., de akor tsak a bornak szine (C/A 546)

volt az Anyaszent egy házban., de a betegek számára tsak a (C/A 546)

napokon misét nem mondottak. is. de Communicaltanak. azokon a napokon., de (C/A 546)

de Communicaltanak. azokon a napokon., de tsak a kenyérnek szine alat (C/A 546)

noha misét nem mondanak is, de Communicalnak: vasár. napokon meg szenteltet (C/A 546)

ház a kristus parantsolattyának tartotta., de ezen kivül az Anyaszent egy (C/A 547)

{…} De szent Pál nem mondgyaé hogy (C/A 547)

alat valo Communio szokásban volt de azt nem mondgya, hogy az (C/A 548)

{…} Igen is, de azt is m0ndgya, aki. ebböl (C/A 548)

alat valo Communioval meg maradának, de azon idöben Husz János tseh (C/A 549)

a Constantiainak böltsen tsinált decretumát., de mind azon által a Pápa (C/A 549)

országban a pohárt meg engedék, de olyan formában, hogy vallást tennének (C/A 549)

venni valamint akét szin alat, de mint hogy azt jól meg (C/A 549)

Anyaszent egy ház meg engedte de már nem szokás a nap (C/A 550)

mindenkor, és minden féle vétekért. de a penitentzia tartásnak szenttsége, tsak (C/A 551)

érettek, valamitsodást tett ajó latoral., de ezel magoknak ne hizelkedgyenek. mert (C/A 553)

jó és hasznos akor is,. de nem szükséges tellyeségel., mivel lehet (C/A 554)

nyomoruságért, nagyob légyen minden keserüségeknél, de nem szükséges hogy a keserüség (C/A 556)

lakozék is még a szivben. de azt fel gerjeszti, és a (C/A 557)

atritio vétkesebé tenné az embert., de még arra késziti. hogy az (C/A 557)

el kezdi a meg térést, de el nem végezi, hogy ha (C/A 558)

melyel esze todozák a materiát. de mint hogy tö nélkül a (C/A 559)

meg. és tészi valoságos keresztyéné., de rend szerént ez a szeretet (C/A 559)

{…} De ha annak el hagyásáért. valamely (C/A 561)

de ha a vétekre vezetnek bennünket (C/A 562)

{…} De ha tellyeségel el nem lehet (C/A 562)

jó. és hasznos meg gyonni. de nem szükséges. mivel más modok (C/A 562)

agyonásunk haszontalan, és szenttség törés, de nem kel minden kitsidért kételkedni (C/A 565)

egy tallért loptak volna tölle, de még azt valamely szegénytöl lopták (C/A 567)

kérdéseket netégyen, és absolutiot adgyon, de az absolutio semire valo. szenttség (C/A 568)

ilyen gyonás nem együgyüségel valo; de közönséges. és nagy vétek. mivel (C/A 569)

{…} Magátol nem lehet. de lehet a kristusal együt. a (C/A 571)

is, ugyan igy banik akereszttségben., de a penitentzia tartásnak szenttségében., az (C/A 572)

valo büntetést is meg botsáttya. de az ideig valot nem mindenkor (C/A 572)

botsátá azt a Mojses kérésére., de hogy meg büntesse azokot a (C/A 573)

meg is botsátá néki vétkeit. de Náthán proféta által meg izené (C/A 573)

esvén, azis néki meg botsátaték., de azonnal. harom napig tarto dög (C/A 573)

az Isten küld mi reánk de azokbol ki nem tettzik hogy (C/A 573)

böjtöjenek, penitentziát tarttsanak. ameg tartozkodásban. de azt egyenlö akaratbol kel tselekedni (C/A 574)

{…} Igen is, de azok apenitentziák hol nagyobak, hol (C/A 575)

nem volt egyaránsu formában mindenüt, de azt mindenüt egyaránt tartották, hogy (C/A 575)

a honnét halgatták atanitásokot, predikátiokot. de a közönséges könyörgéseken jelen nem (C/A 576)

misén is az Evangyélium végiig., de azután atemplombol ki kelletet meniek (C/A 576)

jelen lenni a szent áldozaton, de minek elötte ki küldötték volna (C/A 576)

könyörgéseken. és a szent Aldozaton, de nem Communikalhattanak mind adig valamég (C/A 576)

De mind azon által. az Anyaszent (C/A 578)

penitentzia tartás semire valo volna. de a kristus elég tételehez tévén (C/A 578)

hogy a bünöst fel oldozná, de magát kötözi meg. és részesül (C/A 578)

meg ölt. holtig valo penitentziára. de idövel. hétre hagyták (C/A 581)

hogy azt többé nem tselekeszik. de sött még semi eröszakot sem (C/A 585)

az Isten haragját meg engesztelnék. de sött azt fel ingerelik (C/A 586)

de akik sirankoznak azokért. valoságal el (C/A 586)

szándékban vanak. nem meg vetö. de sött hasznos penitentziájok. ezt meg (C/A 586)

De tsak egy részit engedi el (C/A 590)

harmintz harmadik esztendöre az Indulgentiat. de a historiábol nem lattzik hogy (C/A 593)

engedték meg a privilegiatus oltárokot, de a romai Cancellarianak rend szerént (C/A 596)

botsáthattya meg a maga nevében, de a papok akristus nevében botsáttyák (C/A 597)

tsak meg jelentették a gyogyulást. de az új testamentumbéli papok valoságal (C/A 599)

valamég azt viszá nem adgyák, de illyen állapotban, tsak akor kel (C/A 600)

kik hozátok jönek juhoknak ruhájokban. de belöl ragadozo farkasok ezek által (C/A 601)

tsak gyakorollya azonban rendeletlen életét. de mint hogy meg nem intették (C/A 602)

exCommunicatioban vannak, de azokot nem tartozunk kik akis (C/A 605)

a misét félben kel hagyni. de a prédikacion. és más egyéb (C/A 605)

ha valamelyike exCommunicatioban volna is. de egymáshoz ugy kel lenni valamint (C/A 605)

adoktorok, borbélyok hozája el mehetnek, de tsak aszükséges dolgokrol beszélhetnek vele (C/A 606)

leg inkáb a plebanusokot illeti, de szükségben minden féle pap fel (C/A 612)

kelletet jelen leni, mikor lehetet, de egy elegendö, ez is most (C/A 613)

el érték az okoságnak idejét. de föképen azoknak kik veszedelmes betegségben (C/A 613)

a melyekért igazán töredelmeségel vagyon, de az Anyaszent egy ház arol (C/A 614)

a nélkül is lehet üdvezülni, de magunknak roszat kivánnánk, az Istent (C/A 614)

tarttyák. leg aláb a Cistertianusok. de mostanában a nap nyugoti Anyaszent (C/A 615)

valamely nagy betegségben esik valaki, de a kinek egy szer fel (C/A 615)

el vágták, misét nem mondhat, de predikálhat, és gyontathat, hameg süketült (C/A 620)

gyontathat, hameg süketült, nem gyontathat, de misét mondhat (C/A 620)

legyenek is arra a rendre. de magoktol semit nem tselekesznek. hanem (C/A 623)

nevellyék hogy arra alkalmatosok lehesenek. de el kel kerülni azokot a (C/A 623)

alamisnára. és a templomokra forditották. de idövel. és lassanként. az egy (C/A 627)

ha azok arra méltobak másoknál. de hanem méltobak az Istent meg (C/A 628)

könyü ez iránt magának hizelkedni, de jaj annak a ki ebben (C/A 628)

másnak egy házi joszágot adok de azért, mert reménlem hogy azért (C/A 629)

szolgálatot teszek, ajándékot is adok, de olyan végre, hogy én azért (C/A 629)

meg venni a lelki dolgot, de ezen kivül mind akristus, mind (C/A 630)

attyafiai szegények. nem tsak adhat. de kel is azokot segiteni. ugy (C/A 631)

azokot segiteni. ugy mint szegényeket., de azért (C/A 631)

ök üzték. ki akikben voltak, de már mostanában ezt a hivatalt (C/A 633)

{…} Igen is. de fel szenteltetések elött házasodtanak meg (C/A 634)

szokást tartanak agörög püspökök iránt, de a több egy házi renden (C/A 634)

elött agörögöknél is meg volt. de idövel ök azt el hagyták (C/A 634)

{…} Eleinte mindgyárt ellene álla, de azután látván hogy az a (C/A 635)

szükséges noha ö nem szentel. de apapal együt ajánlya aszent áldozatot (C/A 636)

jó erkölcsöket birni, nagy tekélleteségel., de mindenek felet. az Isteni szeretettel (C/A 637)

szent Hieronimusnak nepotianusnak irt levelét, de mindenek felet a szent pál (C/A 637)

Timotheusnak. és Titusnak irt leveleit. de hogy még jóbban mondgyam. az (C/A 637)

a meg lehetne, apüspökségnek egyeségiért, de mint hogy a nem lehetö (C/A 638)

jelentik az egész Apostoli gyülekezetet., de mint hogy azis nehéz dolog (C/A 638)

ugyan ezis az Apostoli traditio. de azt hagya, hogy a mely (C/A 638)

látunk aszent irásban, de a leg nagyob büntetése ahogy (C/A 644)

hogy ki 25 nyilatkoztatnák. fogyatkozásokot. de söt még azokot el kel (C/A 644)

elszenteltetve az Istennek akereszttség által. de azon kivül, még két féle (C/A 645)

közöttök, minden joszág közös volt, de a szerzetesi rend. amint most (C/A 645)

és a magyar köntös közöt, de az országbol ne menyünk ki (C/A 647)

külömbözöt viselnek, nem tsak avilágiak, de még az egy házi renden (C/A 647)

köntösében. semi titkos dolgok nintsenek, de mindenikének amaga szerzetében valo bé (C/A 648)

{…} A valo, de az, azö sziveknek keménységiért engedtetet (C/A 649)

keménységiért engedtetet volt meg nékik, de a nem ugy volt annak (C/A 649)

tettzik a szent pátriárkák példájokbol. de a kristus az elsö rendre (C/A 649)

valo nézve, meg nem házasodhatni. de a házaságot semmivé valová nem (C/A 652)

szándéka hogy el vegye Ersokot., de ötet meg tsallyák, és Ilonának (C/A 653)

venni nemes, okos, és gazdag, de a házasága után meg tsalatkozik (C/A 653)

féle szövettségek., dirimens akadályok lehetnek de külömb féle képen (C/A 654)

Ámbár meg legyen is tiltva, de nem semire valo hogy ha (C/A 656)

iránt, vagy ha adnak is de ritkán legyen az, és igen (C/A 658)

napokot a meg türköztetésben tölttsék, de mind azon által. egyenlö akaratbol (C/A 659)

elöt fel szabaditatot, meg hazasodhatik. de ha fogadását meg szegte. nagy (C/A 661)

gyonást el ne mulasák is, de tsak szokásbol tselekeszik. vagy hogy (C/A 662)

hogy a pap köteledzi arra, de akiknek, olyan állapotban vagyon az (C/A 662)

elsö napon meg türköztessék magokot. de egyenlö akaratbol (C/A 663)

leveléböl, Tobiásnak az egész könyvéböl. de ezeken kivül azt mondhatni hogy (C/A 663)

is kel. engedelmeskedni a férjeknek, de olyan formán. hogy az ö (C/A 664)

azok meg válhatatlanok aházasági rendtöl. de békeséges türésel kel azokot el (C/A 665)

jovallották ezt a keresztyén Aszonyoknak, de ha tellyeségel azt véghez nem (C/A 665)

kel büntetni ha szó fogadatlanok. de harag nélkül, 6. olyan mestert (C/A 666)

imádságot nevezik szoval valo imádságnak.. {…} de azt meg kel tudni hogy (C/A 668)

tsak buzgo legyen. mindenikével tartozunk, de a közonségesen valo imádság hathatosab (C/A 669)

az Isteni szeretetnek tselekedetét tégye, de lehet mindenkor szeretni az Istent (C/A 670)

{…} Igen is, de a szenttségek ki szolgáltatása mindenkor (C/A 671)

földre küldgye a vétek után. de azt is akarta. hogy az (C/A 671)

benne lévö hiveknek imádsági által.: de mindenkor, tsak a kristus Jesus (C/A 672)

különösök azok, melyek sokakot illetik, de nem mindnyájan az embereket, ilyen (C/A 672)

minden emberekért meg holt is, de mind azon által. mindnyájan meg (C/A 672)

meg a bünösök meg térések, de mind azok abünösök akikért az (C/A 674)

Sok számut lehetne elé hozni, de ezek a leg fövebbek, az (C/A 675)

midön valaki halálos vétekben vagyon. de azt el akarja hagyni, harmadszor (C/A 676)

három állapotban vannak, haszonal imádkoznak, de az utolsonak imádsága haszontalan, és (C/A 676)

az Isten haragját meg engesztelné. de sött meg fel gerjeszti (C/A 676)

ámbár igen kitsiny legyen is, de végtire ameg térésre vezetheti öket (C/A 676)

hogy észre vegye. nyomoruságos voltát, de az olyan bünös, aki alázatoság (C/A 677)

akik tsak szokásbol imádkoznak Istennek. de a szivek másut vagyon (C/A 677)

és az igasságban vezethetnek minket, de a melyek nem szükséges módók (C/A 677)

ha azö nevét emlegetnök is. de nem kérnénk azö nevében mondgya (C/A 678)

által alélek az Istenhez emelkedik, de mi tsak a kristus által (C/A 679)

figyelmezünk azimádságra. akor haszontalan valo. de hanem szánszándékal vagyon, az Isten (C/A 680)

akár mely nagyok legyenek vétkeink, de azokért kettségben. nem kel esnünk (C/A 682)

bizodalomal. remélhettyük hogy meg halgattatunk., de vagyon még valami hátra, a (C/A 683)

{…} Igen is, de nem mindenkor halgattya meg olyan (C/A 683)

ajó erkölcsökben valo elömenetelt illeti, de némelykor (C/A 683)

hogy mitsoda formában legyen atest, de akar mi formában légyen atest (C/A 685)

ugy imádkoznának valamint a sidok. de hogy ebben ne esék valaki (C/A 686)

De az el kerülhetetlen foglalatosági az (C/A 686)

és némelykor éttzakán is. rövid de buzgo imádságokal (C/A 688)

parantsolatot, mert akár hol legyünk. de az Istent szeretni kel., hozája (C/A 689)

lehet, mert akár hol legyünk. de a szivünket gyakorta kel. az (C/A 689)

szent gondolatok nem tsak hasznosok, de még szükségesek. mivel ami szivünk (C/A 692)

benne. a gondolatok gerjesztik fel., de azok a gondolatok. nem a (C/A 692)

szivnek indulati, kel tehát gondolkodni, de ahoz még töb is kel (C/A 692)

{…} Az igaz, de azt is meg kel vallani (C/A 693)

teszük a magunk meg jóbbitását, de hogy ilyen szándekban léhesen valaki (C/A 693)

kerülni a vétekre vivö alkalmatoságokot., de elsöben meg kel tudni melyek (C/A 693)

{…} De meg leheté a, hogy az (C/A 694)

Évangyéliumi tanitásokrol. amagunk rendinek hivatallyárol, de arra kel vigyázni, hogy az (C/A 695)

edig mondottunk. hogy minden tartozik; de még ezt vilagosaban is meg (C/A 695)

{…} Igen is. de leg hasznosab imádságok a Mi (C/A 696)

hoszu imádságokot mondgyunk., akár rövideket., de azt el hitesük magunkal., hogy (C/A 697)

nyelv és a sziv könyörög. de az elme ara nem figyelmezhet (C/A 697)

ne vigy minket akisértetben. 7. de szabadits meg minket agonosztol Amen (C/A 698)

nem tsak minden nap szükséges., de minden szempillantásban, azt is el (C/A 707)

meg botsátot halálos vétekért, is, de a melyért eleget nem tettek (C/A 708)

{…} Nem tsak haszontalanul., de amagok itéletekre. és veszedelmekre mondgyák (C/A 709)

az ö akarattyát kel követni, de hogy követhesük. szükségünk vagyon arra (C/A 710)

noha rosz ne légyen is. de az ö gyengeségére (C/A 710)

engedi. az ö meg foghatatlan, de igaságos itéletiből (C/A 711)

{…} Vétek akisértetnek engedni. de érdemes dolog annak ellene állani (C/A 712)

döghaláltol., és minden más gonosztol., de ezektöl az ideig valo gonoszoktol (C/A 713)

mondgya a nép azt feleli de szabadits meg minket agonosztol, és (C/A 715)

{…} Arra nem vagyunk kötelesek, de ez, oly áitatos szokás, a (C/A 720)

minden országban aközönséges nyelven mondotta, de az a közönséges nyelv meg (C/A 720)

féle nyelven volt a lyturgia, de anyelv meg változván, a lyturgia (C/A 722)

nyelven mondották az Isteni szolgálatot,. de aváros el romlása után, agörögök (C/A 722)

Atyák, azon a nyelven irtanak, de idövel az a helenica nyelv (C/A 722)

aki azt igazán meg forditaná; de ha ameg lehetne is, hány (C/A 722)

nyelveken valo szollásnak ajándékát adá, de sok szor ugy történt hogy (C/A 723)

meg magyarázhatták. az idegen nyelvet, de azon nem szolhattak. némellyek valamint (C/A 723)

el akarták volna is törleni de azt végben nem vihették volna (C/A 725)

volnais törleni azokot a Ceremoniakot. de nem kelletet volna azt tselekedni (C/A 725)

nyilván valo gyülekezetet nem tarthatot, de mihelyt az üldöztetések meg szüntenek (C/A 726)

meg. améltoságban lévöket pedig különösön, de mind egyikét, mind amásikát. egyenlö (C/A 729)

sidok közöt minden a volt. de az is bizonyos hogy a (C/A 729)

és homályban üsmérjük az Istent, de a menyekben minden világosan ki (C/A 729)

{…} Igen régi, de ez iránt volt holmi változás (C/A 732)

szenvednek, valamint romában apápa kápolnájában., de meg sok számtalan templomok vannak (C/A 732)

magunkat, hogy véle meg egyesüllyünk, de igazán szolván. ez az ajánlás (C/A 733)

akenyérnek. és abornak szine alat. de hogy az Isten tiszteltessék. akülsö (C/A 734)

Isten elött mindenkor az áldozatot, de ahivek tselekedete, kik apap által (C/A 734)

magokot imádtatni, magoknak áldozatot adattak., de soha senki nem áldozot (C/A 734)

hogy kain, és Ábel. áldoztanak, de azt el mondhatni, hogy Ádamtol (C/A 735)

is valamint tselédes fö gazdákot, de akár mint légyen az, a (C/A 735)

{…} Áldozatnak, vagy ostyának, de az áldozat név, tsak az (C/A 735)

a vétekért ahalált meg érdemlették. de halált magoknak nem adhatván., helyettek (C/A 736)

hogy ötet tisztellyék és ditsöittsék, de ötet se nem tisztelhetik, se (C/A 737)

akarja amit az Isten akar., de az is ugy lehet meg (C/A 737)

magunkal is néki tartozunk tehát. de magunkot ugy adgyuk néki hogy (C/A 737)

téteményére szüntelen valo szükségünk vagyon, de azokot ugy érdemelyük meg. hogy (C/A 738)

De a lehetetlen mi töllünk, hogy (C/A 738)

azon külömb külömb féle áldozatokban., de idövel mind azok az áldozatok (C/A 740)

is abün botsánattyát. arégi áldozatokban. de abün botsánattyának egészen valo ereje (C/A 741)

Melkisedekröl sok nagy dolgokot mondhatna, de azokot el hagya (C/A 743)

papok a népel együt ettek., de az egészen valo áldozatbol. senki (C/A 744)

meg válhatatlan a kereszt áldozattyátol,. de azal egy, a sidok áldozati (C/A 745)

anyi féle titkokot ki jelenteni., de a Misének áldozattya a mint (C/A 745)

ajánlhattyák azoltári áldozatot a bünösökért, de ezeknek meg kel békélleni az (C/A 745)

okbol nem részesülhetnek az áldozatban., de minékünk mondgya szent Pál. ollyan (C/A 745)

Istent meg nem engesztelték azok, de a kristus Jesus engesztelte meg (C/A 748)

szenved, az Isten meg marad. de az Isten. s’ember., magára (C/A 749)

közönségesen minden féle szolgálatot teszen. de az egész traditio szerént, ezen (C/A 755)

nemzeteknek, régi nyelvekböl vették ki, de azt inkáb el mondhatni hogy (C/A 755)

tésznek a misében a szentekröl, de nem ajánlyák nékiek az áldozatot (C/A 757)

fán, amelyen akristus meg holt,, de az oltáron akristus halálárol tsak (C/A 757)

az ajánlot kenyérben, és bórban, de aza változás tsak a, hogy (C/A 757)

{…} Igen is. de ugy mint elö eszközök. akikel (C/A 757)

a fö Pap alat valok., de ök valoságos papok és áldozok (C/A 758)

akristus magát ajánlotta, és ajánlya., de a kereszt fán magát ajánlotta (C/A 759)

fán, noha sok miseket mondgyanakis., de azt igazán el lehet mondani (C/A 759)

hogy szent áldozatodban. ajánlom magamot, de ezel azt nem tarttyák. hogy (C/A 759)

akor kétszer volt az ajánlás, de tsak egy volt az áldozat (C/A 759)

és attol vették minden erejeket, de a Mise Aldozattya magában engesztelö (C/A 761)

szükséges apenitentzia tartásnak szenttségihez járulni, de a mi a halálos vétkeket (C/A 761)

a szenttségek által botsátatnak meg, de a szenttségek. minden erejeket a (C/A 762)

különösön mind inkáb ahalottakért vannak., de azt valoságal el lehet mondani (C/A 763)

egesz Anyaszent egy háznak áldozattya., de a mindenkor meg volt., valamint (C/A 766)

valamely helyes ók nélkül babonaság, de mikor nagy okbol akarnak tselekedni (C/A 767)

napon lévö {lé vö} officiumal. de ahivek azt nem tudván. vagy (C/A 767)

is leg aláb némellyek közüllök, de azért nem tilttya az olyan (C/A 769)

ahol apap tsak egyedül Communikál de sött meg szentnek, és jónak (C/A 769)

mikor tiltotta volna azt meg. de azt meg lehet bizonyitani sok (C/A 770)

a föld alat valo pintzékben. de a midön ahivek szabadságban kezdének (C/A 770)

is meg lehet a házaknál, de szükségen kivül másut nem lehet (C/A 770)

kelletnék mulatni az Isteni szolgálatot, de aházaknál lévö kápolnák iránt, igen (C/A 771)

arany oltárok is voltanak. régenten., de már régi idöktöl fogvást., tsak (C/A 772)

régi templomokban most sem tesznek, de az oltára, és az oltár (C/A 773)

világiak, meg változtatták aköntösök formáját: de az Anyaszent egy ház, azt (C/A 774)

mindenüt azt el nem hagyathatták, de sött még Ángliában is meg (C/A 775)

nem tartván rosznak a másét. de a mi ez iránt bizonyos (C/A 778)

tsak a szent irásal tartanak. de mind ebben, mind más sokakban (C/A 778)

valamint mostanában szokás karátson napján, de régenten a nem volt közönséges (C/A 778)

De az Anyaszent egy ház az (C/A 779)

ideje eléb vagy hátráb volt. de rend szerént anagy misét atertia (C/A 779)

mely nagy légyen eza szolgálat. de azt halando. és vétkes embereknek (C/A 780)

volna. senki pappá nem lehetne, de leg aláb a nékik szükséges (C/A 780)

az olyanok nagy számadásal. tartoznak, de még nagyobal tartoznak az ollyanok (C/A 780)

még apenitentzia tartásra szándéka nintsen, de aki arra kegyelmet kér az (C/A 782)

és hasznos, tsak hittel légyen, de az Anyaszent egy ház szándékja (C/A 783)

misének, mert mindenkor tanitások valának, de mihelyt vége volt atanitásoknak, mind (C/A 784)

ki is a mi hazánk, de biznunk, és reméllenünk (C/A 786)

napokon; és a halottak napján, de azt inkáb el mondhatni. hogy (C/A 788)

magyarázák. azért fel teszem mindenikét, de azt meg kel vallani, hogy (C/A 794)

a sidoktol el vettetet Évangyéliumot, de mint hogy ök is végtire (C/A 795)

igen jó, és áitatos dolog. de azt meg kel vallani hogy (C/A 795)

is kel énekleni, vagy mondani, de nagy alázatoságal. töredelmeségel. meg emlékezvén (C/A 797)

a nagy misekor enekelni kel. de inkáb szivel mint szájal (C/A 798)

pap ki fordulván azt mondgya {…} de mikor azt mondgya Dominus, a (C/A 799)

elöt minden misekben eszerént tselekedtek, de mostanában tsak bizonyos böjti napokon (C/A 800)

fel, hiszek a szent Lélekben, de azután a Constancinapolyi elsö Conciliumnak (C/A 805)

ót eretnekség soha sem támadot,. de idövel. Romában is szokásban vevék (C/A 806)

tselekesznek a Dominicanusok., a Carmeliták, de meg más Anyaszent egy házakban (C/A 814)

ezt nevezik. oratio super oblata, de akár mitsoda okát adgyák annak (C/A 816)

imádságának, eváltozik az innepek szerént,, de mindenkor a sanctuson végezödik a (C/A 819)

a hitetleneket, eretnekeket nem nevezik. de ezekert kinek kinek lehet, és (C/A 821)

a mise alat olvasták el. de mikor hoszu volt, tsak aleg (C/A 825)

és akristusal. mint élö osttyát, de nagy alázatoságal, és kerje azt (C/A 827)

állot, amelyeknek nem volt okoságok, de mostanában azt kérjük Istentöl, hogy (C/A 828)

szerelmes Fiának áldozattya mindenkor kedves, de kérjük azon. hogy mi töllünk (C/A 829)

és görög liturgiákban meg láthatni., de a misében hogy mitsoda hellyen (C/A 831)

a Consecratio után valamint mi, de a kelyhet akor fel nem (C/A 831)

mind pap, mind Áldozat lévén, de ollyan áldozat. a ki maga (C/A 834)

vitesse akristusnak, az Angyal által, de mint hogy az Anyaszent egy (C/A 836)

bé az oltáron lévö ajándékokot, de mitsoda Angyal által,? anagy tanátsbéli (C/A 836)

az Isten békeségében holtak meg, de akik még nintsenek avilágoságnak, és (C/A 837)

társaságokban noha nem érdemelyük. lenni, de végy oda minket irgalmaságodbol. a (C/A 838)

Aeterna azt mi meg érdemelhettyük., de a mi érdemünk tsak tisztán (C/A 839)

áldatot és szenteltetet akristus által, de idövel., hogy a mise rövideb (C/A 840)

és a Hiszek egy Istent; de a Misekor éneklették. vagy fel (C/A 844)

mi Atyánkot. a nép feleli {…} de szabadits meg minket agonosztol., azután (C/A 844)

követik a melyet nevezik Mozarabicum. de mostanában az egész Anyaszent egyházban (C/A 847)

De ennek a szokásnak betü szerént (C/A 848)

után Istennek Báránya, irgalmaz nékünk, de az Anyaszent egy ház rendeléséböl (C/A 850)

kel mondani ezt az imádságot. de nagy hittel. és buzgoságal (C/A 850)

méltó hogy bé jöj hajlékomban. de tsak parantsoly. és meg gyógyul (C/A 853)

A kristus testét magához veszi, de elöbször keresztet vetvén a szenttséges (C/A 854)

Azután akristus vérit magához veszi de elöször keresztet vetvén akehelyel mondgya (C/A 854)

papok. fent álva szoktak Communicálni, de a Pápa mikor solemnis misét (C/A 854)

képen Communicaltanak, valamint a férfiak, de sok helyeken, fö képen nap (C/A 856)

melyekel a kristus testéhez nyult. de elöször ezt akét imádságot mondgya (C/A 859)

ád a Communioban vett kegyelmiért, de minek elötte el kezdgye a (C/A 860)

után apap más imádságot mond, de annak elötte a Diaconus fel (C/A 860)

hogy az Isten ditsöségére szolgállyanak de mint egy rabságban vannak a (C/A 863)

adhatnak, az Isteni hatalom nélkül. de az Anyaszent egy ház azt (C/A 865)

valok, de a többinek, tsak anyiban tulajdonit (C/A 866)

emberek viszá élnek ateremtet állatokal., de az Isten igéje, és a (C/A 866)

kezdetét noha azoknak nem tudgyuk, de azt tudgyuk, hogy több ezer (C/A 872)

a reliquiákot, akirályok képeit, ágyait, de nem imádgyák. 3. Az a (C/A 873)

ezt a szokást. 968 ban de a bizonyos hogy a harangokot (C/A 873)

szentnek a nevét adgyák reá, de nem tsak a harangokot., hanem (C/A 876)

a diaconus hasonlo feleleteket ád, de a kaput meg nem nyittya (C/A 878)

a Ceremoniákot a szoroság miat, de ebböl azt is tanulhattyuk, hogy (C/A 886)

elsö üldöztetések után anegyedik saeculumban., de sött még az ó törvényben (C/A 892)

{…} Abban szükség nintsen, de ditséretes és szent dolog buzgoságbol (C/A 897)

az Istent külsö képen szolgályák. de belsö képen ötet meg banttyák (C/A 898)

olyanok a melyeket jová hagya, de meg vannak olyanok amelyeket tsak (C/A 901)

melyek valamely tudatlanságbol bé szivárkoztak, de a melyek magokban nem ellenkeznek (C/A 901)

valo hogy jová nem hagya, de el szenvedi. azért hogy valamely (C/A 901)

képen tsak el kel szenvedni, de jóbb az Anyaszent egy ház (C/A 902)

valo dolgot tselekednének a parochiában. de azt harag és boszu állás (C/A 905)

vezet minket aboldogoká is teszen, de olyan boldogságal amely nem egész (C/A 907)

olyan boldogságal amely nem egész,, de a mely meg egyezik a (C/A 907)

hogy azt mondgya, Nincsen Isten. de hejában kivánnya magát meg vakitani (C/B 937)

külsö képen azö igasságának erejét, de azt nem kel gondolni hogy (C/B 940)

ö meg változtathattya azö munkáját, de meg nem változtathattya az örökké (C/B 941)

az irás bánásnak mondgya is. de azt csak azért mondgya. hogy (C/B 941)

gyakorta nagy nyomoruságokot küld ajókra. de soha el nem hadgya öket (C/B 941)

agonoszokot pedig sokszor kedvekre bocsáttya, de ökk azzal viszá élvén, az (C/B 941)

irt apogányok hamis isteneik ellen, de abban az idöben a tellyeségel (C/B 942)

ne hogy magunkot meg tsallyuk., de amidön abban bizonyosok vagyunk, hogy (C/B 943)

származik és anap eredete avilágoságnak. de mind azon által avilágoság ollyan (C/B 945)

az eredet. a melytöl származnak de emeg nem mutattya az Isten (C/B 945)

szent háromság mind együt munkálodik. de mind azon által vannak ollyan (C/B 946)

Az eget. és a földet. de a föld még akor puszta (C/B 946)

irás azt sok helyen mondgya de Mojses arrol világosan nem beszél (C/B 947)

értelmek vagyon. valamint az embereknek. de sokal tekélleteseb. mint sem az (C/B 947)

is. okos értelmes teremtett állat. de ugy teremtetett. hogy meg egyesüllyön (C/B 948)

egyesülése által lészen az ember. de az angyalok. nem eszerént vannak (C/B 948)

valamint láttyuk a szent irásban. de ez az ö testel valo (C/B 948)

a halál attol el választtya. de az utolso napon ismét meg (C/B 948)

szenvedik az örökké valo kint. de sok közüllök alevegö égben vannak (C/B 949)

adgyák alája magokot. avétek által., de néki ezer mestersége vagyon hogy (C/B 950)

az ördögnek nagyob hatalma lészen. de az igen keveset fog tartani (C/B 950)

másikának lelkét hasonlo képpen teremté. de az Aszszonynak. testét nem földböl (C/B 952)

a jót meg üsmérte volna, de mint hogy Istennek nem engedelmeskedet (C/B 954)

volna az örökké valo életet. de a mellyek nelkül azt el (C/B 955)

Az Istennek itéleti meg foghatatlanok., de véghetetlen igasságuak. az emberek mindnyájan (C/B 958)

{…} De a nem meg foghatatlan dologé (C/B 958)

eredendö bün. meg foghatatlan titok. de az ember is meg foghatatlan (C/B 958)

voltárol, a mely meg romlott. de nem amaga természete által. hanem (C/B 958)

sziveket; hogy nyomoruságokot meg láthassák., De ámbar meg üsmerték volna is (C/B 959)

egy nehány nevet adtak néki. de legg inkáb ezen a néven (C/B 960)

mert akár mint igyekeztenek is. de soha eleget nem tehettek az (C/B 962)

szentelni, és bünök bocsánattyát nyerni. de a menynek kapuját csak a (C/B 962)

lévö nepeknek a messiás elöt., de azon kivül. a sidok. akikröl (C/B 962)

hogy sokan vannak a hivatalosok., de kevesen aválasztottak (C/B 963)

vivé is a vallásbéli hivatalt, de aztot nem tartá leg fövebnek (C/B 966)

ö áldozattyokot is meg veté. de a kristus. és azö áldozattya (C/B 966)

meg marada az Isteni szolgálat. de sok idöre., ezek is ollyanoká (C/B 967)

meg marada az Isteni szolgálat, de végtére, a meg romlás közönségesé (C/B 970)

De az Isten elöre meg mondá (C/B 971)

öket. valamint ismael üldözé isákot, de az Isten meg vetette öket (C/B 973)

keresztények. vehetnek Istentöl. világi jókót, de az örökös örökségben nem lesz (C/B 973)

nagy számu népnek lenne attya, de mind ezek a gondolatok és (C/B 974)

De az Isten meg elégedvén, az (C/B 974)

jákób, csak rakhelt akará elvenni, de meg csalák, és elöbször. liát (C/B 975)

{…} tizen két sido nemzettségnek, de arra kel vígyázni, hogy a (C/B 976)

kellene számlálni a sidok közöt. de csak tizen kettöt számlálnak, mert (C/B 976)

nem vett. mint a többi, de az Isten azt akará. hogy (C/B 976)

irigyelvén meg akarák ölni josephet; de ruben, a leg nagyobik, köztök (C/B 978)

álmat látván. azon meg ijede, de senki nem tudván aztot meg (C/B 978)

bánának vélek. még joseph élt., de holta után. más ollyan király (C/B 979)

tudományokra tanyitatá, és fiának fogadá, de mojses inkáb szereté (C/B 979)

hogy mennének kí az országból: de azután csak hamar meg bánák (C/B 982)

menének. azon a csudálatos uton., de a midön az izraéliták által (C/B 982)

a ki nem csak kegyelmével. de maga testével. és vérével táplál (C/B 986)

veszik fel a papi hivatalt. de föképen azokot, kik az egyeséget (C/B 995)

rudon. két embernek kelleték vinni, de tiz a kémek közül, a (C/B 995)

ki viszá vigye öket égyiptumban., de ez a két kém, Cáleb (C/B 995)

büntetést, amelyel némelykor. láthato képen. de mindenkor láthatatlanul, meg bünteti azokot (C/B 997)

hol más felé utoztatta öket, de a szüntelen valo csuda volt (C/B 997)

tételiben. de akár mi némü legyen az (C/B 998)

látná a meg igért földet. de oda bé nem menne. és (C/B 998)

hogy a népre átkot mondgyon., de az Isten ugy vezérelé ennek (C/B 999)

meg jövendölé, amessiás el jövetelét., de ez a prophéta tartván attol (C/B 999)

adá. ajót. a melyre igyekezenek. de annak a törvénynek, nem vala (C/B 1000)

{…} igen sok vala de ök azt mind meg gyözék (C/B 1000)

melyeket tett vala Isten vélek., de a josué. és ezeknek halálok (C/B 1001)

a nyomoruságbol ki vevék öket, de rend szerént. ez a háládatlan (C/B 1002)

{…} az Isten választá., de elsöben meg mondatá az izraélitaknak (C/B 1003)

{…} igen is. de asaul engedetlensége okozá. hogy az (C/B 1003)

esék. házaság törésben. és gyilkoságban. de az Isten egy prophétát küldvén (C/B 1003)

az Isten meg irgalmaza néki, de ugy mind azon által (C/B 1003)

magokot, hol jol, hol roszul., de a nem láttzik, hogy a (C/B 1004)

leg hireseb vala akirályok közöt. de nagy boldogságában fel fuvalkodék, a (C/B 1004)

volna anépet. amikor uralkodni kezde., de magátol el idegenité, esztelenül, az (C/B 1006)

nyolczvan ezer. embert állitta fel., de az Isten meg izené néki (C/B 1007)

nézve három. esztendeig békeségben maradának, de az után. ez a két (C/B 1007)

és anép is ötet követé, de három esztendö mulva. roboám a (C/B 1007)

és meg mások., Istenesek valának., de csak nem mindnyájokban., nagy fogyatkozások (C/B 1008)

{…} a királyokkot követék, de az Isten. tarta minden idöben (C/B 1008)

nép iránt. a töb népeket, de leg gyakraban a messiásrol jövendölének (C/B 1011)

mind azt. valami rajtok történt, de nem csak azon idöbéli dolgokot (C/B 1011)

soha sokan viszá nem tértenek, de a juda országa, ezeknek el (C/B 1013)

is lehet hogy viszá térének., de azután nem vala semmi külömböztetés (C/B 1014)

vala akor fejek a sidoknak., de ollyan nagy bajal épittik vala (C/B 1014)

volt ha akülsö ékességeket tekinttyük,: de ennek dicsösége. sokal fellyeb haladá (C/B 1014)

gyakorta meg lehetet volna könnyen, de még is soha más fegyverel (C/B 1016)

akoronát. és fö papnak tévé. de ez a királyné meg halván (C/B 1018)

segittségire menvén. viszá helyhezteté székiben, de meg nem engedé néki. hogy (C/B 1018)

De csak hamar. akit azután nagy (C/B 1018)

alat. azok sokakot abálványozásban ejtének., de arabságbol valo viszá térések után (C/B 1020)

külsö képen. mértékletes életet éltenek, de belsö képen, meg valának romolva (C/B 1020)

Isten népinek., mondgya sz ágoston., de azt sem tagadhatni mondgya ez (C/B 1022)

sido nemzettségböl valo., hanem Idumeus, de sidok királlyának hitták ötet., a (C/B 1025)

amely is hetven esztendeig tarta., de még akkor is volt hatalmok (C/B 1025)

a syriabélieknek, az Egyiptumi királynak, de mind azon által a fö (C/B 1025)

a keresztény valláshoz valo gyülölségböl. de még is azt soha véghez (C/B 1026)

birodalom, eleinte igen kicsid leszen, de idövel az egész földre fog (C/B 1027)

a mely igen kitsiny mag, de palestinaban nagy fák lesznek belölle (C/B 1027)

birodalma igen kicsid volt eleinte. de azután lassan lassan meg nött (C/B 1027)

rontván atemplomot. Zorobabel fel épiteté, de mint hogy a sidok. nagy (C/B 1027)

is valának illyen gondolatban felöllök. de azö igazságok olly bizonyos. hogy (C/B 1028)

azokban. nem csak a sidok, de még apogányok is meg üsmerték (C/B 1029)

sidoktol vévén: mindenkor éltenek vélek. de még is soha öket azzal (C/B 1029)

hogy azokot meg változtatták volna, de söt még a sidoknak meg (C/B 1029)

ígen felyül haladgyák ami értelmünket., de azt erösen kel hinnünk, mert (C/B 1031)

akarat szükséges az értelmes természethez. de akristusban akét akarat. egyik amásik (C/B 1031)

azt tartották. hogy házasok voltak. de vannak meg sokan a kik (C/B 1032)

{…} Nem de nem az Atyának. és a (C/B 1033)

a szent háromságnak munkája által. de csak különösön a szent léleknek (C/B 1033)

királyi nemzettségböl valo volt is de szegény volt. ugy annyira hogy (C/B 1034)

mondgya hogy mester ember volt., de fel nem tészi micsoda mesterséget (C/B 1034)

egész birodalmában lévö népeknek számát., de leg inkáb az Isten engedelméböl (C/B 1034)

királyi nemzettségböl valo volt is. de alacson rendben. és szegénységben volt (C/B 1035)

magában. hogy ötet meg ölesse., de nem tudván. hol létit., azért (C/B 1036)

kristus azok közöt fog találkozni. de az ö ideje nem jött (C/B 1036)

jákób familiájának egyiptumban valo menetele. de ezen kivül. Isaiás is meg (C/B 1037)

le nem estek is. akor, de a proféta mondása bé tellyesedet (C/B 1037)

{…} Azt bizonyoson nem tudhattyák, de avalo. hogy ótt sok ideig (C/B 1037)

tetrarka. nagy becsülettel volt hozája, de szent jános szent bátorságal meg (C/B 1038)

az ördög meg kisérttse ötet. de az Isten igéjével gyözé meg (C/B 1039)

ót is sok csudákot téve. de a sidok üldözni kezdvén a (C/B 1041)

apostoloknak nevezé. az az. követeknek., de minek elötte öket választaná. az (C/B 1041)

Az után Názáretben mene. de mint hogy ót nevelkedet volt (C/B 1041)

kénszeritetet volna ötet messiásnak üsmérni, de alázatoságban akart élni. és meg (C/B 1043)

a nyomorultnak. amagában valo térésre. de meg nem üsmeré magát, söt (C/B 1044)

hogy három szor meg tagadná, de azt is mondá. hogy penitentziát (C/B 1044)

mondá. hogy penitentziát fog tartani., de midön látá hogy az apostolok (C/B 1044)

Jérémiás elöre meg mondotta volt, {…} de ö maga is (C/B 1045)

meg irva a kristus szenvedésiröl de a többi közöt. a huszon (C/B 1046)

kristusrol és az anyaszent egyházrol. de a többi közöt. az öttven (C/B 1046)

homályosodék. természet ellen. három oráig. de ezeken a csudakon kivül is (C/B 1048)

is. akiközüllök arrol irt volna., de azt kételkedésben nem lehetne venni (C/B 1048)

bizonyságnál., akor jelen. mikor etörtént. de tertullianus. akeresztényi vallásrol valo apologiájában (C/B 1048)

kristus. az Isten fia volt, de találkozának közöttök ollyanok., akik pénzt (C/B 1049)

tértenek s’ a. melyeket verték. de nagyob része a sidoknak fö (C/B 1049)

kristus mindenekért meg holt is. de mind azon által. mindenek nem (C/B 1050)

szenvedésinek és halálának érdemiböl származnak, de mint hogy azok a kegyelmek (C/B 1050)

meg holt is minden emberekért, de mind azon által az emberek (C/B 1050)

akarta volna,, mert ö mindenhato., de néki jobnak tettzet azt az (C/B 1050)

nagy fényeségel ki tettzet volna. de az igasság, a mely akegyelemtöl (C/B 1051)

{…} Nincsen láthato képen. de láthatatlan képpen, két féle modon (C/B 1053)

a mi dicsöségünk, és boldogságunk, de hogy el érhessük azt a (C/B 1055)

töb tudományokot meg kel vetnünk, de ezt mindenek felet kel tudnunk (C/B 1055)

bizonyithassa tellyeségel a kristusnak Istenségét:, de a csudálatra méltó dolog (C/B 1056)

állatok meg ujjitása. el kezdödöt. de csak világ végin. szabaditatnak ki (C/B 1057)

a nemzettségek. akár a sidok, de csak a kristusra kel épiteni (C/B 1060)

kö. a melyet el vetettek., de azt a szegelet fejévé. tették (C/B 1060)

a kristust. tanitásában. és prédikálásában. de nincsen ollyan renden levö. aki (C/B 1064)

meg visgálni mind külön külön., de azt most nem cselekeszük, mivel (C/B 1064)

külön féle állapotokban. és rendekben; de csak az évangyéliumot olvasák. figyelmeteségel (C/B 1065)

mely. hivatalban. és rendbe legyünk. de az irás szerént, egyaránsu indulattal (C/B 1065)

vészik annak sengéjit a kereszttségbe. de föképpen azt veszik a bérmálás (C/B 1067)

és jó erkölcsöt ólt beléjek. de nem adgya nékik mindenkor azt (C/B 1067)

térnek vala,, minden nap nevekedék, de nagyob része a népnek. a (C/B 1068)

a melyröl szól szent pál. {…} de az Isten tellyeségel el nem (C/B 1069)

nagy üldöztetésekben kelleték fel állitani; de mindenüt gyözedelmet véve. az emberi (C/B 1070)

támaszta, nem hogy fogyasztotta volna, de söt még szaporitotta a kristus (C/B 1070)

a gyülekezetet tiltá meg közöttök., de a gubernátorok meg öleték azokot (C/B 1072)

a püspökököt parancsolá meg öletni, de a gubernátorok a több edgy (C/B 1072)

hagyatá az üldöztetéseket 310.ben. de halála után. Maximinus el (C/B 1072)

De azt jó meg tudni, hogy (C/B 1073)

hamiságal üldözé juliánus Apostata császár. de még ezen császár után is (C/B 1073)

szó. mely gyülekezetet. társaságot teszen. de közönségesen a hellyet is annak (C/B 1074)

holtig. amelyen kivül nincsen üdveség. de a földön lévö anyaszent egy (C/B 1075)

igérete szerént. a kristust látták., de azt hinni kelletet, hogy ö (C/B 1075)

láttyuk a szenttségeknek külsö jeleit. de hinnünk kel. hogy azok büneinknek (C/B 1075)

noha meg legyenek is keresztelve. de nem tagjai az Anyaszent egy (C/B 1077)

egy ház ki vett társaságábol. de hogy világosabban meg mondgyam. 1 (C/B 1079)

elsö csak a tudosokat illeti. de a másodikát. minden meg értheti (C/B 1080)

hoszas, és nehéz dolgokot. de ha meg visgálhatnák. együgyüek. és (C/B 1081)

de mindenkor kárhoztattak, Condemnáltattak. és kárhoztatni (C/B 1083)

ki szolgáltatásában. és a tanitásban. de együt az egész. anyaszent egy (C/B 1083)

az meg átalkodot eretnekeket tekintené, de lehet azokot. közönségesen a scysmathicusokra (C/B 1084)

{…} mindnyájan a szenttségre hivattak. de nem mindnyájan szentek. sokan vannak (C/B 1085)

vannak ahivatalosak. mondgya a kristus. de kevesen aválasztottak., sokan vannak kik (C/B 1085)

utolsok többen vannak. az elsöknél, de azt el mondhatni,: hogy az (C/B 1085)

roszat., a melyet keservesen nézi. de azt mindenkor nem lehet meg (C/B 1086)

ellen valo veszedelmes dolgokot tanyitottak, de mint ha még akristust azzal (C/B 1088)

az anyaszent egy háznak attyai, de már egy nehány saeculumoktol fogvást (C/B 1091)

irni. ha kételkedtek volna benne. de már ebben a prostestánsok sem (C/B 1092)

elsöségit. nem csak a protestánsok. de meg agörögök is (C/B 1092)

irás és atraditio szerént cselekednének. de söt még. az irás, és (C/B 1092)

a pásztorokbol, és ahivekböl állot. de meg ezen kivül. négy féle (C/B 1093)

De ha a görögök és a (C/B 1093)

De volté valaha ollyan eretnekség kezdö (C/B 1094)

féle ágra szakadtak, magok közöt, de abban meg egyeznek., hogy mindnyájan (C/B 1095)

vallás. akik egy másal ellenkeznek, de mind azon által. a romai (C/B 1095)

féle képpen meg lehetne bizonyitani,. de mint hogy sokan vannak ollyanok (C/B 1097)

vagyon. mindenkor. sok ellensége volt, de mindenkor gyözedelmes volt. apokolnak hatalmasi (C/B 1098)

apokolnak hatalmasi mindenkor ellene voltak,, de soha rajta diadalmat nem vesznek (C/B 1098)

a hitetlenek, eretnekek, scysmathicusok ellen. de még ezeken az ellenségeken kivül (C/B 1098)

ha csak az Istennek élnek., de kevessen vannak ollyan keresztények a (C/B 1098)

edgyik ahét elsö diaconusok közzül, de a nem bizonyos (C/B 1101)

eretnekek szerént, sok részre oszlának. de abban meg egyesültek. hogy mindenik (C/B 1103)

erösödének. kegyetlen üldözéseket is támasztának., de végtire. meg szégyenitetének. és az (C/B 1103)

vétkezett, vagy nem vétkezet volna, de meg kelletett volna halni., és (C/B 1104)

ezt meg tudván. exCommunicalá photiust, de ö nem csak meg veté (C/B 1105)

meg veté az ex Communicatiot. de hanem még. nagy kevelységel apápát (C/B 1105)

szent Ignatzot viszá tevé székiben. de tiz esztendö mulva. szent Ignátz (C/B 1105)

Confirmalván. választatását. valoságos patriarcha volt. de ismét tanitásával. a romai anyaszent (C/B 1105)

atyátol. és a fiutol szarmazik. de ö ezt véteknek tartá lenni (C/B 1106)

a követek Conferentiát tartának apátriárchával. de viszá nem hozhatván ötet. azért (C/B 1106)

az elébbeni saeculumban támadtanak fel. de ebben is tartának. és atöbbi (C/B 1107)

a közönséges népnek. áitatoságábol kezdödének, de végtire. 1260 ban. eretnekeké lének (C/B 1107)

sok bünösök meg térnek vala., de vígtire azt kezdék hirdetni, hogy (C/B 1107)

ezek mindenek elöt mezitelen jártanak, de nem tartának sokáig. mert a (C/B 1107)

a Constánciai Concilium generále. Condemnálá. de nem akarván engedelmeskedni., a világi (C/B 1107)

ez iránt magunkot meg vakithattyuk., de az igazság magában csak meg (C/B 1109)

Mindenik tagg részesül. azokban ahasznokban, de nem egészen,. hanem valamely resziben (C/B 1110)

amint már azt meg mondottuk, de csak egyedül. atest nem vesztheti (C/B 1110)

minden tagjai a szenttségre hivatattak., de mindnyájan nem szentek., és akik (C/B 1110)

a melyekben mindenik tagg részesül. de valojában. és maradandó képen., azok (C/B 1110)

De mint hogy az Isten szabad (C/B 1111)

formában. engedgye meg az Isten. de atellyeségel szükséges., A kristus ö (C/B 1111)

{…} De nincsené a meg irva., hogy (C/B 1112)

eredendö, és a halálos vétekért. de nem a bocsánando vétekért., mert (C/B 1112)

a vétkek fent legyenek is. de az Isten azokot meg nem (C/B 1113)

De az Anyaszent egyház. mindenkor azt (C/B 1113)

ahoz a rettentö. szem pillantáshoz. de idején kel ahoz készülni, mert (C/B 1114)

is hogy nem történik hirtelenségel., de azt minden nap láttyuk. hogy (C/B 1114)

{…} De söt még kivánatosnak kellene néki (C/B 1114)

mind ez igen nehéz atermészetnek. de mint hogy más boldogab életett (C/B 1115)

örökké ha lehetne. e közönséges, de igen meg romlott gondolat., de (C/B 1115)

de igen meg romlott gondolat., de a természetnek gyarloságabol félni ahaláltol (C/B 1115)

vagyunk holtunk után valo allapotunkrol., de mind (C/B 1115)

azt el hadni amit szeretünk, de ketelenek leszünk akor azt el (C/B 1116)

bé tellyesedik sok számu keresztényeken., de jaj annak a ki erröl (C/B 1116)

álhatna az ö szine elött., de az igazakban ez a félelem (C/B 1118)

lészen. a fel támadásnak napjáig. De az Isten némelykor különösön valo (C/B 1119)

lészen, ellene fog állani ajonak, de leg inkáb a kristusnak (C/B 1120)

De ha az antikristuson azt a (C/B 1121)

láthassák. a prophétiáknak bé tellyesedésit,. de világ végin.. az a lepedö (C/B 1122)

azt igen gyengén foghattyuk meg. de hisszük, mert az Isten azt (C/B 1122)

példa. noha tellyeségel nem világos. de ebböl is meg láthattyuk az (C/B 1123)

{…} Ugyan azon test lészen., de más féle állapotban., mivel más (C/B 1123)

hogy minden holtak fel támadnak, de a nem oly bizonyos ha (C/B 1123)

kristus el jövetelekor; meg halnak, de mindgyárt fel támadnak., mások azt (C/B 1123)

De meg ellenben egy Apostol. nem (C/B 1125)

jutalmat., a mellyet maga cselekedett, de sött még mind azért ajóért (C/B 1125)

lelkek mindnyájan. egy bóldógságban vannak. de némellyek közüllök nagyob tekélleteségel birják (C/B 1127)

kinozni fogja öket lelkek üsméreti, de haszontalanul. mivel meg bánások meg (C/B 1128)

irás örökké valo tüznek nevezi, de azt nem tudhattyuk bizonyoson. hogy (C/B 1128)

holmiben nem lészen egy aránsu. de mindnyájan egy aránt szenvedik. az (C/B 1129)

{…} Mi azt meg érdemellyük., de nem amagunk. erejével. mivel nem (C/B 1129)

de ezen a symbolumon kivül; az (C/B 1131)

tudatlanságbol. vagy gyarloságból vagy hamiságból. de mindenkor. csak a rosz kivánság (C/B 1134)

{…} de A lélek nem halhatatlané (C/B 1135)

{…} Igen is halhatatlan. de itt a lelki életröl. és (C/B 1135)

ha szinte nagyban vétünk is. de nem szánszándékal (C/B 1136)

meg nem öii alelki életet., de meg gyengitti, készitti és vezeti (C/B 1136)

ideig valo büntetést érdemelyen is. de a gyakorta irtoztato (C/B 1136)

mert elöször ha bocsánando is. de az Istent meg bánttya. 2 (C/B 1136)

kut feje a több vétkeknek. de vannak ollyanok a mellyek inkáb (C/B 1138)

a hivatalnak méltoságát. meg tartani., de jol reá kel vigyázni, hogy (C/B 1139)

a kik magoktol is szánnyák, de emég nem elég. mert ugy (C/B 1141)

a kik fösvények ne volnának., de még joszág nélkül lehet valaki (C/B 1141)

De a miért leg ínkáb meg (C/B 1144)

{…} Noha azok sok számuak, de lehet négy részben foglalni, amelyeket (C/B 1147)

az eget és a földet, de azt meg nem foghattyuk., hogy (C/B 1148)

egyezneké aleg elsöben irot könyvekel. de mind ezek. tellyes lehetetlen nékik (C/B 1150)

{…} De nem mondhatnié azt., hogy a (C/B 1150)

kisdedeket akár ki keresztellye meg. de a kereszttség jó., mi is (C/B 1153)

jó., mi is igy hiszük. de ezt a tartást, sem ök (C/B 1153)

{…} De az a fel nem iratot (C/B 1154)

vagy szokásbol, vagy rend szerént. de tsak apüspökök voxolnak vég képen (C/B 1157)

is követik a generale Conciliumban, de mint hogy nehezen lehetnek az (C/B 1159)

noha nem volt is Generale. de mint hogy végezésit közönségesen bé (C/B 1159)

hogy Generale legyen. hanem Nationale, de mint hogy minden végezésit közönségesen (C/B 1159)

melyik leg igazabnak láttzik lenni., de kettöre kel vigyázni., elöször; hogy (C/B 1160)

edgyeség legyen. a kéttségesben szabadság, de a felebaráti szeretetett meg kel (C/B 1160)

mert azokot az Isten adgya., de azokot tsak annyiban kel kivánnunk (C/B 1165)

nem azö rendelése szerént vagyon, de ha ö hozája czélóz. és (C/B 1168)

hogy magunkban azt fel gerjeszük. de szükséges ötet szeretni minden idöben (C/B 1169)

mind ekeménynek, és nehéznek láttzik. de a jutalom véghetetlen. akristus kedvessé (C/B 1170)

szeretetnek. vagy rosz kivánságnak.. (cupiditas) de ez a szeretett. vétkes,. mert (C/B 1171)

minden vétkek atulajdon szerettettöl származnak. de nem minden vétkek halálosok (C/B 1171)

nem kapcsolván.. igy Isteni szeretet., de arosz kivánságu szeretett. azért kivánni (C/B 1171)

roszat kivánnánk. vagy okoznánk néki. de söt még tehettségünk szerént. minden (C/B 1172)

ez elegendö a közönséges szükségekben. de nem elegendö a nagy szükségekben (C/B 1173)

adni a szükségen fellyül valot, de a nagy szükségekben minden tehettségével (C/B 1173)

{…} lehetetlenségre. senki nem köteleztetik. de a leg szegényeb is adhat (C/B 1174)

{…} Igen is. de azt szeretettel és okoságal kel (C/B 1174)

némelykor a kemény szó hasznos. de már az okoság abbol áll (C/B 1175)

ellen aki minket meg bántot, de söt igazán szeresük ötet mint (C/B 1176)

{…} De ha mindeniknek vetke vagyon. és (C/B 1176)

nehogy hivatallyát, azzal meg kisebittse. de azon kivül, minden jó akarattyát (C/B 1176)

magát meg alázza vagy nem, de szivböl meg kel bocsatani néki (C/B 1176)

mutatni. hogy azért magokban térjenek, de némelyekhamaréb meg üsmerik vétkeket, hogy (C/B 1177)

{…} de arra kell vigyázni. szent ágostonal (C/B 1183)

ezt is kivánnya az Isten. de a külsöt sem kel el (C/B 1185)

szolgai, és baráti az Istennek. de nem azzal az örökös tisztelettel (C/B 1187)

ámbár akristus eleiben mehessünk is. de igen hasznos a szentekhez folyamodni (C/B 1188)

{…} Nem hogy ellenkeznék. de söt még a szent irásbol (C/B 1188)

égben. mint azok valának eföldön. de ha szinte nem halhatnák is (C/B 1189)

valami hatalom vagy erö legyen, de az ollyan képet tiszteletben tarttya (C/B 1191)

nehány féle képen lehet érteni: de közönségesen le borulást tészen. mikor (C/B 1192)

az emberek elött le borulnak. de öket nem imádgyák. a szent (C/B 1192)

látunk az adoratiorol., de más értelemel., mint sem valojában (C/B 1193)

nem házasodni. minden pentekeken böjtölni, &. de ollyan dolgokrol is lehet fogadást (C/B 1195)

fognak cselekedni valamely szentnek tiszteletére., de akor tsak az Istennek teszik (C/B 1195)

éttzakákon fel kelni valamely áitatoságbol, de ollyanokra kötelezheti magát, a mi (C/B 1196)

mely ellenkeznék. az ura szolgálattyával. De ha az illyen személyek fogadást (C/B 1196)

csak amagok. diecesisekben vagyon hatalmok., de ót is nem adhatnak dispensatiot (C/B 1198)

ó törvényben a szombatot szentelték. de az anyaszent egy ház a (C/B 1200)

{…} A Traditiobol. de az szent irásbol is ki (C/B 1201)

vagy a közönséges jó kivánnya, de apásztoroknak engedelmivel. hogy ha a (C/B 1202)

volna, arra szabadságot adot volna, de az illyenben nem kel magunknak (C/B 1202)

a cselekedet nem csak jó. de még szükséges, és hasznos az (C/B 1207)

ha pedig a cselekedet, jó de nem szükséges., ollyankor arra kel (C/B 1207)

volt néki a hus étel. de azt el is hagyhatta, nem (C/B 1207)

ha az adás. adosan marad; de szabad ollyankor hogy ha az (C/B 1211)

a kárt. melyet azért szenvedtek. de nem annál többet, akár mely (C/B 1211)

az usorázásnak az emberek elött. de az Istent meg nem lehet (C/B 1211)

kik meg nem fizetik adoságokot, de a mi még nagyob, kik (C/B 1211)

imádkozanak azért a kijé volt de elöször értelmes emberektöl kel tanácsot (C/B 1213)

mellyet tettek felebaráttyoknak {felebaráttyok nak}, de sött még. viszá is kel (C/B 1214)

azt értem azon. hogy halgattam de tegnap.. holot azt akarják meg (C/B 1214)

pedig igaz. az ember szollás. de az ember szolláson; minden féle (C/B 1215)

mert. a hazugság nem szabad. de tartoznak, minden jó uton modon (C/B 1215)

ha azt vakmerö képpen Cselekeszik; de jó. hogy ha igasságal. és (C/B 1216)

vagy hogy ne árthassanak másoknak, de igen kel vigyázni, mert sokszor (C/B 1217)

De ha arosz gondolatokat nem hogy (C/B 1217)

arosz gondolatokat nem hogy kedvelnök, de még utállyuk, és ha azokra (C/B 1217)

ollyankor nem hogy vétek volna. de söt még érdemet okoz (C/B 1217)

és egy a meg szentelésre. de ezek aszok. nem rekesztik ki (C/B 1222)

{…} Minden napon. de fö képpen vasárnapokon., és ugy (C/B 1224)

tudhatni micsoda renden lévök valának. de azt el hitethettyük magunkal hogy (C/B 1230)

azt tarttya. hogy hárman voltanak, de azt bízonyosan nem tudhatni (C/B 1230)

hól kellene keresni a messiást. de ö magok oda nem menének (C/B 1231)

melyet az urnak szolgai adnak., de nem kel öket követni szokásokban (C/B 1231)

az üdvezitönek szenvedésiben foglalatoskodgyék is; de leg inkáb a nagy héten (C/B 1234)

kel borulni a kereszt elött, de nem azért hogy a fát (C/B 1236)

és ki ki el mehet, de anagy innepekben mikor atemplom tele (C/B 1237)

minden nap a mise után. de már régtöl fogva vagyon hogy (C/B 1238)

napját. aholdnak a tavaszi {…} után. de hogy el kerüllye a sok (C/B 1238)

az Eucharistiának rendelését nagy tsötörtökön, de mint hogy azon anapon az (C/B 1242)

pedig innepeit azoknak. példájára rendelték. de ezek nem ollyan régiek (C/B 1243)

{…} Ezt igy tarttyák közönségesen de az anyaszent egy ház. erröl (C/B 1243)

az örzö angyalok innepét szenteli., de enem illö innep (C/B 1246)

tsillaga vala a világ világositojának. de ennek az örömnek, nem kell (C/B 1247)

tömlöczöt, üldözést, és kinokat szenvedtek. de meg nem ölettek, ezeket Confessoroknak (C/B 1249)

tettek vallást a kristus hitéröl. de edgy nehány saeculumoktol fogvást., Confessoroknak (C/B 1249)

ámbár vétkes eletet éltenek is, de remenleni kel hogy az Isten (C/B 1251)

szent Misének áldozattyát is érttyük. de ezen kivül is lehet az (C/B 1251)

pedig a szeretett foglallya. esze., de mint hogy a szeretet csak (C/B 1252)

hogy gyakortáb is meg gyonnyanak., de a parancsolat, csak az egy (C/B 1255)

tsak meg nem eszik vala. de még a mészár széken. hust (C/B 1257)

áldoztatot volté abálvanynak., vagy sem. de ha azt meg tudgyák. hogy (C/B 1257)

kel olvasni ezt a részt., de itt nem arrol vagyon a (C/B 1257)

töbször enni napjában egy szernél., de mostanában. hogy a déli étel (C/B 1257)

estvéli Collatiot is meg engedi,. de ugy, hogy igen kevésböl állyon (C/B 1257)

kel szenvedni apenitentzia tartásnak kedviért. de ez iránt a theologusok egymás (C/B 1257)

ött, vagy hat ora tályban. de a hiveknek gyengeségére valo nézve (C/B 1259)

akor is kezdettenek az ételhez, de azon idötöl fogvást. az ebédnek (C/B 1259)

egy ház kezdetekor jőtt bé. de az elött, a böjtött is (C/B 1261)

rogátiok,. és szent márk napja, de sok hellyeken ezekben a napokban (C/B 1261)

a kristus., és azokra int,, de azokra nem kötelez. ez igy (C/B 1262)

féle renden légyen is valaki., de üdvezülni lehet, ha nem követik (C/B 1262)

évangyéliumi tanácsokot nem követik is. de ha avilágtol. és annak rosz (C/B 1264)

kedveseké az Isten szemei elött., de a théologusok szerént, a kegyelmek (C/B 1271)

is a prédikátio közben halya. de magyarázás nélkül (C/B 1271)

A jó gondolatok, és indulatok., de leg inkáb a meg szentelö (C/B 1271)

is ád annak meg tselekedésére., de a mely azt meg nem (C/B 1272)

sem annyi akadályok az üdveségre, de a vétekben eset ember meg (C/B 1273)

magunktol semmit ne tselekedhessünk is, de mindent tselekedhetünk abban. aki minket (C/B 1273)

{…} Igen is szabadok vagyunk., de ezt a szabadságot igen meg (C/B 1274)

meg érdemelyük is jó tselekedetinkért., de az az érdemlés. mindenkor, tsak (C/B 1275)

tettzik., mert ö szabad ajándékival. de mikor kegyelmit nem adgya: vagy (C/B 1276)

a hiveknek mint a hitetleneknek., de a hivek közöt is. némellyeknek (C/B 1276)

akarat légyen, hogy mindenek üdvezüllyenek, de aza különösön valo akarat is (C/B 1277)

{…} lehet, de nem kel magunknak ez irányt (C/B 1277)

azt meg adgya másoknak is., de a ritka tsuda, és azzal (C/B 1278)

kik azokat illendö készülettel veszik. de akereszttségnek bérmálásnak. papi rendnek., Caractere (C/B 1279)

ezt az apostoli tráditiobol tudgyuk. de más képpen is, tsak az (C/B 1280)

mely nagyok legyenek is azok. de a kereszttség azokot el töröli (C/B 1281)

fogvást. a szent Háromságnak emlékezetire., de nem tekenti ugy azt a (C/B 1283)

vizel, melyet arra avégre szenteltek. de szükségben minden féle viz jó (C/B 1283)

A fejére a mennyiben lehet, de a kereszttség jó lesz.. ha (C/B 1284)

az anyaszent egy házi Cérémoniákal. de szükségben, minden ember, és aszszony (C/B 1284)

{…} Igen is meg, de igen nagy szükségben lehet a (C/B 1285)

nagyob kinnyok. a kárhozot lelkeknek, de az anyaszent egy ház semmit (C/B 1286)

meg. a tüznek büntetésit szenvedik, de nem oly keményen mint mások (C/B 1286)

anyák. teszik a gyermek helyet, de ha nagyot keresztelnek. magának kel (C/B 1291)

láthassuk. miben mulattuk el azokat., de föképpen illyen állapotokban szükséges. 1 (C/B 1291)

szent pál erröl tészen emlékezetett. {…} de ezt leg inkább atráditiobol tudgyuk (C/B 1294)

bérmalást is mindgyárt fel adta., de ezt a szokást már most (C/B 1297)

jová hadgya ezt a szokást. de nem követi (C/B 1297)

bérmáltatás nélkül is lehet üdvezülni. de vétkeznek., hogy ha azt fel (C/B 1297)

hogy minden keresztény meg bérmáltassék. de ezen kivül is nagy segittségtöl (C/B 1297)

De hogy azt meg lehessen tudni (C/B 1301)

bornak kell lenni a pohárban., de arra kel vigyázni, hogy a (C/B 1301)

hogy meg ütköztenek atitoknak nagyságán. de ök már azt. töbször is (C/B 1302)

nékünk a maga testét eledelül., de a kristus meg annál nagyob (C/B 1302)

mannát ettenek, és meg holtak. de aki ekenyeret észi, éll mind (C/B 1302)

a menyekben fel megyen is de mind azon által., a hiveknek (C/B 1303)

több Evangyélistáknál. akár szent pálnál., de mindenkor a kristusnak, valosagosan jelen (C/B 1305)

sokkal régieb mint sem gondollyák., de akár minémü régisége legyen., abizonyos (C/B 1306)

meg értethesse a régi. tanításokat; de föképpen akoron tselekeszi ezt, midön (C/B 1306)

a mit a szem Iáthat., de a kristus teste meg marad (C/B 1307)

{…} Nem tsak szabad, de nagy vétek volna abban nem (C/B 1307)

a kik azt méltán veszik., de ellenkezöt mivel azokban, kik azt (C/B 1309)

szenttségében. akor bizodalomal lehet Communikálni. de ez iránt sokan meg tsallyák (C/B 1310)

tsötörtökön, estve étel után Communicaltanak., de tsak ezen a napon., már (C/B 1311)

a magokot valo meg türköztetésel, de annak egy aránsu akaratbol kel (C/B 1311)

kegyelmet nyernének a Communio által., de azt is el vesztik. amely (C/B 1312)

a kétt szin alat Communicálni, de ezen kivül, az anyaszent egyháznak (C/B 1312)

okoságnak idejét el érték volna. de akor, tsak a bornak szine (C/B 1313)

volt az anyaszent egy házban, de a betegek számára tsak a (C/B 1313)

napokon misét nem mondottak is., de Communicáltanak azokon a napokon, de (C/B 1313)

de Communicáltanak azokon a napokon, de tsak akenyérnek szine alat, a (C/B 1313)

noha misét nem mondanak is; de Communicálnak vasárnapokon meg szenteltetett kenyérel (C/B 1314)

ház. a kristus parancsolattyának tartotta, de ezen kivül. az anyaszent egy (C/B 1314)

{…} De szent pál nem mondgyaé. hogy (C/B 1314)

alat valo Communio szokás volt, de azt nem mondgya hogy az (C/B 1315)

{…} Igen is. de azt is mondgya a kí (C/B 1315)

alat valo Communioval meg maradának. de Huss János, cseh országban fel (C/B 1315)

a Constánciainak böltsen tsinált decretumát., de mind azon által a pápa (C/B 1316)

Német országban apohárt meg engedék. de ollyan formában. hogy a Communioban (C/B 1316)

vesznek, valamint akét szin alat. de mint hogy ezt jól meg (C/B 1316)

anyaszent egy ház. meg engedte, de már. nem szokás a nap (C/B 1317)

mindenkor, és minden féle vétekért, de a penitentzia tartásnak szenttsége. tsak (C/B 1317)

valamitsodást tett a jó latoral., de ezzel magoknak ne hizelkedgyenek. mert (C/B 1318)

jó és hasznos akor is., de nem szükséges tellyeségel. mivel lehet (C/B 1320)

nagyob légyen minden más keserüségeknél. {…} De nem szükséges, hogy ez a (C/B 1321)

nem lakozik is a szivben. de a kezdi indittani. és gerjeszteni (C/B 1322)

el kezdi a meg térést, de el nem végezi., hogy ha (C/B 1322)

melyel esze todozák a matériát, de mint hogy a selyem tö (C/B 1323)

és tészi igazán valo keresztényé. de rend szerént, ez a szeretett (C/B 1323)

{…} De ha annak el hagyásáért valamely (C/B 1325)

szemünk. vagy a jobb kezünk., de ha a vétekre vezetnek bennünket (C/B 1325)

{…} De ha tellyeségel el nem lehet (C/B 1325)

jó és hasznos meg gyonni. de nem szükséges, mivel más modok (C/B 1326)

gyonásunk haszontalan, és szenttség törés, de meg, nem kell minden kitsinért (C/B 1327)

tsak egy tallert loptak volna, de még azt valamely szegénytöl lopták (C/B 1329)

ne tegyen. és absolutiot adgyon. de az absolutio semmire valo., szenttség (C/B 1330)

illyen gyonás nem edgyügyüségel valo, de igen közönséges, és nagy vétek (C/B 1331)

{…} Magátol nem lehet, de lehet a kristusal. edgyüt. aki (C/B 1332)

igy is bánik a kereszttségben. de a penitentzia tartásnak. szenttségében, az (C/B 1332)

bün tetést} is meg botsáttya, de az ideig valot nem mindenkor (C/B 1333)

azt nékik a mojses kérésére, de hogy meg büntesse azokot a (C/B 1333)

meg is botsáttá néki vétkeit., de Náthán proféta által. meg izené (C/B 1333)

az is néki meg botsátaték, de azonnal, három. napig tarto dög (C/B 1334)

az Isten küld mi reánk, de azokbol. kinem tettzik. hogy akarattal (C/B 1334)

penitentziát tarttsanak, a meg tartozkodásban. de azt egyenlö akaratbol kell tselekedni (C/B 1334)

{…} Igen is. de azok a penitentziák, hol nagyobbak (C/B 1335)

nem volt egyaránsu formában mindenüt, de mindenüt egyaránt tartották. azt, hogy (C/B 1335)

honnét, halgatták. a tanitásokat, prédikáciokot., de a közönséges könyörgéseken jelen nem (C/B 1335)

misén is, az Évangyélium végiig. de azután, atemplombol ki kelletet menniek (C/B 1336)

jelen lenni a szent áldozaton, de minek elötte ki küldötték volna (C/B 1336)

könyörgéseken. és a szent áldozaton, de nem Communikálhattanak. mind addig valamég (C/B 1336)

De mind azon által, az anyaszent (C/B 1337)

penitentzia tartás. semmire valo volna., de a kristus elég tételéhez tévén (C/B 1337)

nem hogy abünöst fel oldozná, de magat kötözi meg, és részesül (C/B 1338)

meg ölt, holtig valo penitentziára. de idővel. hétt esztendöre hagyták (C/B 1340)

hogy azt többé nem tselekeszik, de sött még semmi erőszakot sem (C/B 1343)

az Isten haragját meg engesztelnék, de söt azt fel ingerelik (C/B 1343)

De tsak egy részit engedi ell (C/B 1346)

harmintz harmadik esztendöre az indulgentiát. de a historiákbol nem láttzik. hogy (C/B 1349)

egyszer, vagy kéttszer egy hétben., de a privilegiátus oltár is ollyan (C/B 1351)

botsáthattya meg a maga nevében, de apapok a kristus nevében botsáttyák (C/B 1351)

tsak meg jelentették. a gyogyulást, de az uj testámentum béli papok (C/B 1352)

valamég azt viszá nem adgyák. de illyen állapotban, tsak akor kell (C/B 1353)

kik hozátok jönek juhoknak ruhájokban, de belöl ragadozo farkasok. {…} ezek által (C/B 1354)

tsak gyakorollya azonban, rendeletlen életét, de mint hogy meg nem intették (C/B 1355)

kik a nagy exCommunicatioban vannak. de nem tartozunk azokat, kik akis (C/B 1357)

a misét félben kell hadni. de a predikation. és más egyéb (C/B 1357)

ha valamelyike exCommunicatioban vagyon is. de egymáshoz ugy kell lenni. valamint (C/B 1358)

borbélyok betegségében hozája el mehetnek. de tsak a szükséges dolgokrol beszélhetnek (C/B 1358)

leg inkáb a plébanusokot illeti. de szükségben minden féle pap fel (C/B 1363)

kelletet jelen lenni, mikor lehetet, de egy elegendö., ez is most (C/B 1363)

el érték. az okoságnak idejét, de föképpen azoknak. kik veszedelmes betegségben (C/B 1363)

mellyekért, igazán valo töredelmeségel vagyon; de az anyaszent egy ház arrol (C/B 1364)

mert a nélkülis lehet üdvezülni., de magunknak roszat kivánnánk, az Istent (C/B 1364)

tarttyák, leg aláb a Cistertiánusok., de mostanában a nap nyugoti anyaszent (C/B 1365)

valamely nagy betegségben esik valaki, de akinek egy szer fel adták (C/B 1365)

el vágták, misét nem mondhat., de predikálhat. és gyontathat. ha meg (C/B 1367)

ha meg süketült. nem gyontathat. de misét mondhat (C/B 1367)

noha érdemesek legyenek is arra, de akik magoktol semmit nem tselekesznek (C/B 1369)

nevellyék, hogy arra alkalmatosak lehessenek., de elkel kerülni azokot a vétkeket (C/B 1370)

alamisnára.. és a templomra fordították., de idövel, és lassanként. az egy (C/B 1372)

ha arra azok méltobbak másoknál. de ha nem méltobbak. az Istent (C/B 1373)

könnyü ez iránt magának hizelkedni. de jaj annak aki ebben a (C/B 1373)

másnak egy házi joszágot adok, de azért. mert reménlem hogy azért (C/B 1374)

ajándékot adok. hasznos szolgálatot teszek., de ollyan végre. hogy én azért (C/B 1374)

meg venni a lelki dolgot., de ezen kivül. mind a kristus (C/B 1374)

attyafiai szegények. nem tsak adhat. de kell is azokot segitteni ugy (C/B 1376)

azokot segitteni ugy mint szegényeket., de azért adni hogy meg gazdagullyanak (C/B 1376)

üzték ki akikben ördög volt, de már mostanában, ezt a hivatalt (C/B 1377)

{…} Igen is. de fel szenteltetések elöt házasodtanak meg (C/B 1378)

tartanak a görög püspökök. iránt. de a több egy házi renden (C/B 1378)

a görögöknel ís meg volt. de idövel ökk azt el hadták (C/B 1378)

{…} Eleinte mindgyárt ellene álla., de azután látván hogy az a (C/B 1378)

szükséges., noha ö nem szentel, de apapal együt ajánlya a szent (C/B 1379)

jó erköltsöket birni nagy tekélleteségel; de mindenek felet. az Isteni szeretettel (C/B 1380)

sz. hieronimusnak. nepotiánusnak irt levelét., de mindenek felet a szent pál (C/B 1380)

meg lehetne; a püspökségnek egyeségiért, de mint hogy a nem lehetö (C/B 1381)

jelentik az egész apostoli gyülekezetet; de mint hogy az is nehéz (C/B 1381)

ugyan ezis az apostoli traditio., de azt is hadgya., hogy a (C/B 1381)

példákot látunk a szent irásban. {…} de a leg nagyob büntetése a (C/B 1385)

nem hogy ki nyilatkoztatnák fogyatkozásokot., de söt még azokot el kel (C/B 1386)

vannak szenteltetve. a kereszttség által. de azon kivül. még két féle (C/B 1386)

közöttök, minden jószágok közös volt. de a szerzetesi rend a mint (C/B 1386)

és a magyar köntös közöt.? de az országbol ne mennyünk ki (C/B 1388)

viselnek. nem tsak a világiak, de még az egy házi renden (C/B 1388)

köntösében. semmi titkos dolgok nintsenek, de mindenikének, a maga szerzétében valo (C/B 1388)

tettzik a szent patriárkák példájokbol., de a kristus az elsö rendére (C/B 1389)

nélkül meg nem lehet hazasodni., de a házaságot semmívé valová nem (C/B 1391)

szándéka. hogy el vegye ersokot. de ötet meg tsallyák, és Ilonának (C/B 1392)

venni, nemes, okos, és gazdag, de házasága után meg tsalatkozik mind (C/B 1392)

féle szövettségek, dirimens akadályok lehetnek, de külömb féle képpen (C/B 1393)

maradna is az elsö feleségitöl de az ö házasága semmire valo (C/B 1394)

Ámbár meg legyen is tiltva. de nem semmire valo. hogy ha (C/B 1395)

iránt, vagy ha adnak is. de ritkán legyen az. és igen (C/B 1396)

napokot a meg türköztetésben tölttsék, de mind azon által, egyenlö akaratbol (C/B 1397)

szabaditatott, az ollyan meg házasodhatik., de ha fogadását meg szegte. nagy (C/B 1398)

gyonást el ne mulassák is, de tsak szokásbol tselekeszik., vagy hogy (C/B 1399)

hogy a pap arra köteledzi., de akiknek ollyan állapotban vagyon elméjek (C/B 1399)

elsö napon meg türköztessék magokot, de egyenlö akaratbol (C/B 1399)

leveléböl. {…} tobiásnak az egész könyvéböl, de ezeken kivül. is azt mondhatni (C/B 1400)

is kell engedelmeskedni a férjeknek, de ollyan formán. hogy az ö (C/B 1401)

meg válhatatlanok a házasági rendtöl. de békeséges türésel kell azokot el (C/B 1401)

jovallották ezt a keresztény aszszonyoknak., de ha tellyeségel magok nem szoptathattyák (C/B 1401)

kell büntetni ha szó fogadatlanok, de harag nélkül. 6. ollyan mestert (C/B 1402)

imádságot nevezik szoval valo imádságnak {…} de azt meg kell tudni, hogy (C/B 1404)

tsak buzgo legyen. mindenikel tartozunk., de aközönségesen valo imádság hathatosab magában (C/B 1404)

az Isteni szeretetnek tselekedetit tegye. de mindenkor lehet az Istent szeretni (C/B 1405)

{…} Igen is. de a szenttségek ki szolgáltatása., mindenkor (C/B 1406)

a földre küldgye, avétek után. de azt is akarta, hogy az (C/B 1406)

különösök. azok. mellyek sokakot illetik, de nem mindnyájan az embereket, illyen (C/B 1407)

midön valaki halálos vétekben lévén. de azt el akarja hadni. harmadszor (C/B 1408)

három állapotban vannak. haszonal imádkoznak, de az utolsonak imádsága. haszontalan. és (C/B 1409)

hogy az Isten haragját engesztelné., de sött még fel gerjeszti (C/B 1409)

héjános, és gyenge legyen is. de a kegyelemtöl jö, a mely (C/B 1409)

ámbár igen kitsiny legyen is., de végtire a meg térésre vezetheti (C/B 1409)

észire adgya neki nyomoruságos állapottyát, de az ollyan bünös a ki (C/B 1409)

akik tsak szokásbol imádkoznak Istennek. de a szivek másut vagyon (C/B 1409)

amelyek az Isten országában vezethetnek. de amellyek nem szükségesek az üdveségre (C/B 1410)

a lélek az Istenhez emelkedik, de mi tsak a krístus által (C/B 1411)

az imádságra. akkor haszontalan valo. de ha nem szán szándékal vagyon (C/B 1412)

akár mely nagyok legyenek vétkeink, de azokért kéttségben nem kell esnünk (C/B 1413)

bizodalommal remélhettyük. hogy meg halgattatunk. de vagyon még valami hátra, amit (C/B 1413)

{…} Igen is de nem mindenkor halgattya meg ollyan (C/B 1414)

jó erkölcsökben valo elömenetelt illeti, de némelykor bizonyos kérésinket meg nem (C/B 1414)

hogy mitsoda formában legyen atest., de akár mitsoda formában legyen atest (C/B 1415)

ugy imádkoznának valamint a sidok, de hogy ebben ne essék valaki (C/B 1416)

parantsolatot., mert akár hol legyünk, de az Istent szeretni kell. hozája (C/B 1416)

lehet. mert akár hol legyünk, de a szivünket. gyakorta kell az (C/B 1416)

szent gondolatok. nem tsak hasznosok, de még szükségesek, mivel a mi (C/B 1418)

benne a gondolatok gerjesztik fel., de azok a gondolatok. nem a (C/B 1419)

szivnek indulati., kell tehát gondolkodni. de a hoz még több is (C/B 1419)

{…} Az igaz, de azt is meg kell vallani (C/B 1419)

teszük. a magunk meg jóbbitását, de hogy illyen szándékban lehesen valaki (C/B 1419)

el kerülni. avétekre vivö alkalmatoságokat., de elsöben meg kell tudni, mellyek (C/B 1419)

{…} De meg leheté a, hogy az (C/B 1420)

tanitásokrol. a magunk rendinek hivatallyárol, de arra kell vigyázni hogy az (C/B 1421)

eddig mondottunk, hogy minden tartozik, de még ezt világosabban is meg (C/B 1421)

{…} Igen is, de legg hasznosab imádságok, a Mi (C/B 1422)

hoszu imádságokot mondgyunk. akár rövideket, de azt el hitessük magunkal, hogy (C/B 1422)

a szivel, és a nyelvel., de ha nem értik, a nyelv (C/B 1422)

nyelv, és a sziv könyörög, de az elme arra figyelmezhet. a (C/B 1422)

vígy minket a kisértetben. 7. de szabadits meg minket a gonosztol (C/B 1423)

nem tsak minden nap szükséges, de minden szempillantásban, azt is el (C/B 1429)

{…} Nem tsak haszontalanul. de a magok. itéletekre. és veszedelmekre (C/B 1431)

magában rosz, ne legyen is, de az ö gyengeségére valo nézve (C/B 1431)

engedi, az ö meg foghatatlan., de igasságos itéletiböl (C/B 1432)

{…} Vétek a kisértetnek engedni., de érdemes dolog, annak ellene állani (C/B 1433)

haláltol, és minden más gonosztol, de ezektöl az ideig valo gonoszoktol (C/B 1433)

atyánkot. a nép azt feleli, de szabadits meg minket a gonosztol (C/B 1435)

{…} Arra nem vagyunk kötelesek, de ez oly áitatos szokás, a (C/B 1438)

országban a közönséges nyelven mondotta, de az a közönséges nyelv, meg (C/B 1438)

féle nyelven volt a lyturgia, de a nyelv meg változván, a (C/B 1439)

nyelven mondották az Isteni szolgálatot., de aváros el romlása után, a (C/B 1439)

atyák. azon a nyelven irtanak, de idövel az a helenica nyelv (C/B 1439)

ki azt igazán meg forditaná. de ha a meg lehetneis., hány (C/B 1439)

nyelveken valo szollásnak ajándékát adá. de sokszor ugy történt., hogy azok (C/B 1440)

meg magyarázhatták, az idegen nyelvet, de azon nem szolhattak, némellyek., valamint (C/B 1440)

el akarták volna is törleni. de azt végben nem vihették volna (C/B 1442)

is törleni azokot a Ceremoniákot. de nem kelletet volna azt tselekedni (C/B 1442)

valo gyülekezetet nem is tarthatot. de mihelyt az üldözések meg szüntenek (C/B 1443)

a méltoságban levöket pedig különösen, de mind egyikét mind a másikát (C/B 1445)

a sidok közöt, minden avolt., de az is bizonyos. hogy a (C/B 1445)

és homályban üsmérjük az Istent, de a mennyekben, minden világosan ki (C/B 1445)

{…} Igen régi. de ez iránt volt holmi változás (C/B 1447)

valamint romában. a Pápa kápolnájában, de meg sok számtalan templomok vannak (C/B 1448)

magunkat. hogy véle meg egyesüllyünk, de igazán szolván, ez az ajánlás (C/B 1449)

akenyérnek, és abornak szine alat. de hogy az Isten tiszteltessék a (C/B 1449)

Isten elött mindenkor az áldozatot. de a hivek tselekedete., akik a (C/B 1449)

magokot imádtatni., magoknak áldozatot adattak., de soha senki nem áldozot másnak (C/B 1450)

hogy kain, és ábel. áldoztanak, de azt el mondhatni. hogy az (C/B 1450)

is, valamint tselédes fö gazdákot,. de akár mint légyen az, a (C/B 1450)

a vétekért. ahalált. meg érdemlették., de halált magoknak nem adhatván. más (C/B 1451)

hogy ötet tisztellyék.. és ditsöittsék, de ötet nem tisztelhetik, se nem (C/B 1452)

akarja. a mit Isten akar, de ez is ugy lehet meg (C/B 1452)

magunkal is néki tartozunk tehát, de magunkat ugy adgyuk néki., hogy (C/B 1452)

téteményére szüntelen valo szükségünk vagyon. de azokat ugy érdemellyük meg. hogy (C/B 1452)

de a lehetetlen mi töllünk. hogy (C/B 1453)

azon külömb külömb féle áldozatokban., de idövel mind azok az áldozatok (C/B 1454)

abün botsánattyát. a régi áldozatokban., de abün botsánattyának egészen (C/B 1454)

melkisedekröl sok nagy dolgokot mondhatna. de azokot el halgattya (C/B 1456)

papok. a népel együt ettek., de az egészen valo áldozatbol. senki (C/B 1457)

meg válhatatlan a kereszt áldozattyátol, de azzal egy, A sidok áldozati (C/B 1458)

lehetet annyi titkokot ki jelenteni, de amisének áldozattya, amint azt meg (C/B 1458)

az oltári áldozatot a bünösökért, de ezeknek meg kell békélleni az (C/B 1458)

ókból. nem részesülhettek az áldozatban.. de mi nékünk mondgya szent pál (C/B 1458)

szenved, az Isten meg marad., de az ember s’ Isten, magára (C/B 1460)

közönségesen minden féle szolgálatott tészen. de az egész traditio szerént, ezen (C/B 1464)

nemzeteknek régi nyelvekböl vették ki. de azt inkáb el mondhatni, hogy (C/B 1465)

tésznek a misében a szentekröl, de nem ajánlyák nékiek az áldozatot (C/B 1465)

fán, amelyen akristus meg holt, de az oltáron, akristus halálárol tsak (C/B 1466)

az ajánlott kenyérben. és borban., de az a változás tsak a (C/B 1466)

{…} Igen is, de ugy mint élö eszközök. akikel (C/B 1466)

a fö pap alat valok, de ök valoságos papok, és áldozok (C/B 1466)

kristus magát ajánlotta, és ajánlya, de a kereszt fán. magát ajánlotta (C/B 1467)

Noha sok miséket mondgyanak is, de azt igazán el lehet mondani (C/B 1467)

papnak., szent áldozatidban ajánlom magamot, de ezzel azt nem tarttyák. hogy (C/B 1467)

akor kéttszer volt az ajánlás, de tsak egy volt az áldozat (C/B 1467)

attol is vették minden erejeket, de a Mise áldozattya. magában engesztelö (C/B 1469)

azért, apenitentzia tartásnak szenttségihez járulni., de ami ahalálos vétkeket illeti, a (C/B 1469)

a szenttségek által botsátatnak meg, de aszenttségek minden erejeket, akereszten lévö (C/B 1469)

mind inkáb a halottakért vannak, de azt valoságal el lehet mondani (C/B 1470)

egész anyaszent egy háznak áldozattya, de a mindenkor meg volt, valamint (C/B 1472)

valamely helyes ók nélkül babonaság, de mikor nagy okbol akarnak tselekedni (C/B 1473)

egyezék a napon lévö officiumal, de a hivek azt nem tudván (C/B 1473)

is leg aláb némellyek közüllök, de azért nem tilttya az ollyan (C/B 1475)

tsak egyedül a pap Communical, de söt még azt szentnek. és (C/B 1475)

mikor tiltotta volna azt meg, de azt. meg lehet bizonyitani sok (C/B 1475)

és föld alat valo pintzékben, {…} de amidön a hivek szabadságban voltanak (C/B 1476)

is meg lehet a házakban, de szükségen kivül másut nem szabad (C/B 1476)

elkelletnék mulatni az Isteni szolgálatot., de a háznál lévö kápolnák iránt (C/B 1476)

athánasius pedig a fa oltarrol. {…} de már régi idöktöl fogvást, tsak (C/B 1477)

nevezetes templomokban most sem tesznek, de az oltárra, és az oltár (C/B 1478)

meg változtatták a köntösök formáját, de az anyaszent egy ház azt (C/B 1479)

mivel mindenüt el nem hagyathatták, de sött még ángliában is meg (C/B 1479)

misét, a nagy böjti péntekeken. de másut mindenüt mondanak az egész (C/B 1481)

tartani, rosznak nem tartván amásét, de a mi ez iránt bizonyos (C/B 1481)

tsak a szent irásal tartanak. {…} de mind ebben, mind más sokakban (C/B 1481)

valamint mostanában láttyuk karátson napján, de régenten, a nem volt közönséges (C/B 1481)

De az anyaszent egy ház, az (C/B 1482)

ideje eléb, vagy hátráb volt, de rend szerént a nagy misét (C/B 1482)

mely nagy légyen ez aszolgálat, de azt halandó, és vétkes embereknek (C/B 1483)

volna, senki pappá nem lehetne, de leg aláb. hogy a szent (C/B 1483)

az ollyanok nagy számadásal tartoznak, de még nagyobbal tartoznak az ollyanok (C/B 1483)

is, hogy nem tsak testben., de lélekben. és szivel vanak jelen (C/B 1484)

a penitentzia tartásra szándéka nintsen., de a ki arra kegyelmet kér (C/B 1485)

és hasznos, tsak hittel legyen. de az anyaszent egy ház szándéka (C/B 1485)

engedte hogy nem tsak ök, de a penitentzia tartok, az exCommunicátusok (C/B 1486)

misének, mert mindenkor tanitások valának, de mihelyt vége volt atanitásoknak., mind (C/B 1486)

miéinkel. mind egy végre tzéloznak, de nálok, valamint nálunk, vagyon offertorium (C/B 1487)

a ki is ami hazánk, de biznunk, és remélenünk kell, hogy (C/B 1488)

a napokon. és ahalottak napján, de azt inkáb el mondhatni. hogy (C/B 1489)

magyarázzák, azért fel teszem mindenikét, de azt meg kell vallani. hogy (C/B 1493)

a sidoktol el vettetett évangyéliumot, de mint hogy ök is végtire (C/B 1494)

igen jó, és áitatos dolog, de azt meg kell vallani hogy (C/B 1494)

is kell énekleni vagy mondani, de nagy alázatosságal., töredelmeségel. meg emlékezvén (C/B 1495)

a nagy misekor énekelni kell., de inkáb szivel. mint szájjal (C/B 1496)

pap ki fordulván azt mondgya {…} de mikor azt mondgya Dominus. a (C/B 1497)

elött minden misékben eszerént tselekedtek. de mostanaban. tsak bizonyos böjti napokon (C/B 1498)

fel. hiszek a szent lélekben. de azután a Constántzinápolyi elsö Conciliumnak (C/B 1502)

ótt eretnekség. soha nem támadot. de idövel. romában is szokásban vévék (C/B 1502)

tselekesznek a Dominicanusok, a Carmélíták. de meg más anyaszent egy házakban (C/B 1509)

De a szentek emlékezetire ajánlani nem (C/B 1510)

Ennek sok féle okát adgyák, de atöbbi közöt azt, hogy ezt (C/B 1511)

sok régi missálékban. ezt nevezik. {…} de akár mitsoda okat adgyák annak (C/B 1511)

imádságának, eváltozik az innepek szerént., de mindenkor a sanctuson. végezödik, a (C/B 1513)

a hitleneket, eretnekeket nem nevezik, de ezekért. kinek kinek lehet és (C/B 1515)

a mise alat olvasták ell, de mikor hoszu volt, tsak aleg (C/B 1518)

és akristusal, mint élö osttyát. de nagy alázatoságal., és kérje azt (C/B 1519)

mondgya, {…} hogy mindenben meg áldassék., de hogy jobban ki tessék ez (C/B 1520)

a melyeknek nem volt okoságok., de mostanában azt kérjük Istentöl. hogy (C/B 1520)

szerelmes fiának áldozattya mindenkor kedves, de azon kérjük, hogy mi töllünk (C/B 1520)

és görög liturgiákban meg láthatni, de a misében hogy mitsoda hellyen (C/B 1522)

a Consecratio után. valamint mi. de a kelyhet akor fel nem (C/B 1522)

lévén, mind pap, mind áldozat. de ollyan áldozat, aki maga magát (C/B 1525)

eleiben vitesse. az angyal által, de mint hogy az anyaszent egy (C/B 1526)

bé az óltaron lévö ajándékokot., de mitsoda Angyal által,? a nagy (C/B 1526)

az Isten békeségében holtak meg. de a kik még nintsenek. avilágosságnak (C/B 1527)

társaságokban noha nem érdemelyük lenni, de végy oda minket irgalmaságodbol. a (C/B 1528)

mondgya {…} mink azt meg érdemelhettyük. de a mi érdemünk, tsak tisztán (C/B 1529)

áldatot. és szenteltetet akristus által, de idövel., hogy a Mise rövideb (C/B 1529)

és a hiszek egy Istent, de a misekor. éneklették, vagy fel (C/B 1532)

mi atyankot, a nép feleli {…} de szabadits meg minket a gonosztol (C/B 1532)

követik. a melyet nevezik. Mozarabicum. de most az egész deák. anyaszent (C/B 1534)

De ennek a szokásnak. betü szerént (C/B 1535)

után. Istennek báránnya. irgalmaz nékünk, de az anyaszent egy ház rendeléséböl (C/B 1537)

kell mondani ezt az imádságot, de nagy hittel, és buzgoságal (C/B 1537)

méltó hogy bé jöj hajlékomban. de tsak parantsoly, és meg gyógyul (C/B 1539)

A kristus testét magához veszi, de elöbször keresztet vetvén a szenttséges (C/B 1540)

Azután akristus vérit magához veszi, de elöbször, keresztet vetvén akehellyel, mondgya (C/B 1540)

a szenttséges kenyeret a diaconusoknak, de a kelyhet. az assistens papok (C/B 1541)

Celebrans osztogatta a szenttséges kenyeret. de ezeknek, a diaconusok adták kezekben (C/B 1541)

valamint {vala mint} a férfiak, de sok hellyeken. fö képpen nap (C/B 1541)

melyekel a kristus testéhez nyult. de elöször ezt a két imádságot (C/B 1544)

ád. a Communioban vett kegyelmiért, de minek elötte el kezdgye, a (C/B 1544)

után. apap más imádságot mond, de annak elötte a Diaconus fel (C/B 1544)

hogy az Isten ditsöségére szolgállyanak,, de mint egy rabságban vannak. amidön (C/B 1547)

adhatnak, az Isteni hatalom nélkül, de az anyaszent egy ház azt (C/B 1549)

a szentségek ki szolgáltatására valok, de a többinek. tsak annyiban tulajdonit (C/B 1549)

emberek viszá élnek ateremtett állatokal. de az Isten ígéje. és könyörgések (C/B 1549)

valo hatalma meg légyen kötve. de még is az elég nagy (C/B 1550)

kezdetét noha annak nem tudgyuk, de azt tudgyuk hogy több ezer (C/B 1554)

reliquiákot. a királyok képeit, ágyait. de nem imádgyák, 3. Az a (C/B 1554)

ezt a szokást, 968 ban. de abizonyos. hogy aharangokat meg szentelték (C/B 1555)

valamely szentnek nevit adgyák rea. de nem tsak a harangokot. hanem (C/B 1557)

elöbször. {…} adiaconus. hasonlo feleleteket ád, de akaput meg nem nyittya (C/B 1559)

a Cérémoniákot. a szoroság miat, De ebböl. azt is tanulhattyuk., hogy (C/B 1565)

elsö üldöztetések után. anegyedik saeculumban, de söt még az ó törvényben (C/B 1569)

{…} Abban szükség nintsen. de ditséretes és szent dolog buzgoságbol (C/B 1573)

az Istent szolgállyák külsö képen. de belsö képpen ötet meg bánttyák (C/B 1574)

ollyanok, a melyeket jová hagya, de meg vannak ollyanok. a melyeket (C/B 1576)

mellyek valamely tudatlanságbol. bé szivárkoztak. de a melyek, magokban nem ellenkeznek (C/B 1576)

valo hogy jóvá nem hadgya, de el szenvedi. azért., hogy valamely (C/B 1576)

képpen. tsak el kell szenvedni. de jóbb az anyaszent egy ház (C/B 1577)

egy ház azt nem tilttya, de nem is parancsollya, hogy ha (C/B 1577)

botránkozásra valo dolgot tselekednének aparochiában, de azt harag. és boszszu állás (C/B 1579)

vezet minket, aboldogokká is tészen, de ollyan boldogságal amely nem egész (C/B 1581)

ollyan boldogságal amely nem egész, de amely meg egyezik ami eföldön (C/B 1581)

beszélgetések tsak hat napig tartottanak, de szükséges elsöben meg mondani. hogy (IJE 9)

negyven esztendös korában özvegyé marada, de a ki mindenkor a Czifraságban (IJE 9)

szokták mondani, hogy mindent tud, de semmit sem tanul, egyakorta menvén (IJE 9)

továb is tartott volna avetekedések, de tiz ora tájban. páter dénes (IJE 10)

iránt. kik az atyafiakot illetik, de mint hogy még az ágyban (IJE 10)

az ajtomon volt. felelé diánna, de miért nem jött bé kegyelmed (IJE 10)

felelé, hogy igen köszöni emberségét. de igen bánnám ha kegyelmednek alkalmatlan (IJE 10)

hogy éppen a nem volna. de ha kivántatik. azt meg vallom (IJE 10)

arrol ahejában valo véghetetlen csinogatásrol, de abban nem lehet kételkedni hogy (IJE 10)

vagyon kegyelmednek más gyontato papja, de mint hogy az alkalmatoság igy (IJE 11)

nem fedezi, és ki mondgya, de apáter ezekre nem felelvén, telámon (IJE 11)

itélést az Istenre kel hagyni. de abizonyos, hogy az olyan aszony (IJE 11)

hagyná ezeket a hejában valoságokot, de tudom hogy még azokot el (IJE 11)

azokot el hagyatatná ha lehetne. de söt még az a nagy (IJE 11)

De mit susoksz te magadban angyélika (IJE 12)

Legyen ugy, felelé angyélika. de oltalmaznom kel magamot. ha ellenem (IJE 12)

diánna. ha valamiben szolgálhatok másnak, de mint hogy egy kevesé nem (IJE 13)

az aszonyt, mondá erre angyélika. de tsak lassan (IJE 13)

De még több is vagyon hátra (IJE 13)

továb is terjesztette volna panaszát, de az ebédnek ideje lévén. a (IJE 14)

tselekeszik. de avároson valo sok sétálás, tsak (IJE 15)

De honnét vagyon a, mondá télámon (IJE 15)

a harmadik ágnak, a kevélység, de mint hogy ezek a szeretetek (IJE 16)

kevélységet, minden vétek kezdetinek. ecclesiast. de mint hogy ki ki meg (IJE 17)

De akár mely veszedelmes légyen akevélység (IJE 17)

akár mely veszedelmes légyen akevélység. de a resttség még valamenyire veszedelmesebb (IJE 17)

De a resttség olyan betegség, a (IJE 18)

akár mely lankattságu legyen is, de az embert meg gyözi, az (IJE 18)

Oh Istenem.! de mitsoda boldogság az, a mely (IJE 18)

ha félben hagyattya véle beszédét, de mint hogy setálni kell menni (IJE 20)

a fö aszszony, igen. okos, de mód nélkül szerette akárttyát, mindazon (IJE 20)

szálottam volna, de az el mulik. adgyatok egy (IJE 21)

ött orakor kellene fel kelni, de mint hogy tiz orakor kél (IJE 22)

se azt hogy honnét jő, de azt tudom. hogy jó szivel (IJE 22)

hasonlatoságal meg akarták volna magyarázni, de még ollyat nem olvastam, aki (IJE 22)

De azt mondgya meg kegyelmed páter (IJE 23)

kegyelmed forditani beszédét. mondá télámon. de hiszem az illyen nehéz dologban (IJE 23)

az inakban lévö {…} el fogynak, de az álom azt helyre hoza (IJE 24)

vannak, kik akár menyit egyenek. de nem alhatnak (IJE 25)

ezt helyesen mondgya. felelé apáter, de ugy tettzik hogy erre meg (IJE 25)

noha a másokban mértékletlenség volna. de ö bennek a szükséges, és (IJE 26)

De hogy még erröl többet mondgyak (IJE 28)

vagyon. páter uram, mondá télamon, de hogy lehet idején fel kelni (IJE 28)

az altal ujjul meg minden. de az álomra idött kel venni (IJE 29)

De páter uram, monda télamon. nem (IJE 30)

a kiket tsak hizlalni akarnak, de mint hogy az ember az (IJE 30)

kegyelmed. és tsendes elmével légyen, de a késön valo fel kelés (IJE 30)

egész természetet hija a munkára. de (IJE 30)

akár mely esztendös koru embernek. de elég hét oráig alunni (IJE 32)

magának kel azt el rendelni, de az egéssegnek színe alat. nem (IJE 32)

a terhet le tehessék magokrol. de még a templomban is hogy (IJE 32)

tekéngetnek, hogy öket is tekéngessék, de még ót is köntösököt. tsipkéjeket (IJE 32)

reggelt tehát eképpen töltik el, de hát még ebéd után (IJE 32)

De hogy azt ne gondollya valaki (IJE 32)

De páter uram mondá télámon, mitsoda (IJE 33)

mint azon szenttséges áldozat által, de azt tartom, hogy ha tsak (IJE 33)

Ezeket bövebben meg mutathatnám kegyelmednek. de meg elégszem egy példával. és (IJE 33)

akarának menni a lakadalmas házhoz, de elegendö olajok nem vala lámpásokban (IJE 33)

szüzek jó tselekedet nélkül valának, de mint hogy azt észre vévék (IJE 33)

az eszes, és vigyázo szüzektöl, de mivel hogy az ollyan dolog (IJE 33)

a jó erkölcsre adni magokat. de noha (IJE 33)

mutatná magát az aszszony eleiben. de söt még alkalmatlanságal jár. és (IJE 35)

kelletet volna is viszá jöni. de az a fáradsága ha nehéz (IJE 35)

ámal hebehurgyán viszi végben hivatallyát, de mind azon által egy részint (IJE 36)

is ezt ugy gondoltam volt. de hát még mit mondhatni az (IJE 38)

a háznál. igen jó szolgálo de rettenetes szeles, az aszszony parantsollya (IJE 39)

a mint el itélheti kegyelmed, de az alat bort kértenek tölle (IJE 40)

gyertyát gyújt és fut apinczében. de alig vonta ki a csapot (IJE 40)

hogy az orvoságot bé vegye, de ilonának esziben juta hogy a (IJE 40)

akarja inya. futnak mindgyárt borért, de már a pintze tele volt (IJE 40)

mind az ajton. bé menni, de a nem lehet, azért mindenik (IJE 40)

bé akarnak menni, felelé apáter, de a nevettséges hogy hasonlo szorosságal (IJE 40)

a helyeket el ne foglallyák, de mikor ki mennek. miért ollyan (IJE 41)

is, noha semmit sem mondanak. de azt is nagy siettségel. kik (IJE 41)

mester ember felelé a páter, de közönségesen azt tarttyák. hogy ollyan (IJE 42)

és abban magát alkalmatossá tenni, de a mesterséghez, nem tsak hajlandoság (IJE 42)

a mesterséghez, nem tsak hajlandoság, de még gyakorlatosság. és idö kivántatik (IJE 42)

dolgokban foglalatoskodgyék. de nem akarja hogy tunyán, vagy (IJE 43)

Ugy vagyon. de nehéz aza munka felelé reá (IJE 43)

egyike a fö hét vétkeknek, de azt gondoltam hogy aresttség tsak (IJE 43)

hogy nem tsak ebben áll, de ha tsak ebben állana is (IJE 43)

mely gondolat e, felelé angyélika, de bizonyosé kegyelmed abban. hogy a (IJE 44)

igen drágán meg fogják fizetni. de mit szaporitok szót kegyelmedel. mivel (IJE 44)

fáradságosok legyenek is, de azok nem tselekedetek, hanem haszontalan (IJE 45)

tsak magáért is hozta evilágra? de gondolkodike tsak arrol is. hogy (IJE 45)

meg házasodék hogy pénze lehessen, de másod napján lakadalmának, valamenyi pénzt (IJE 46)

feleségével, azt mind el veszté, de a mi leg szebb, még (IJE 46)

hogy nem tsak a játékosok, de sött még azok, is, kik (IJE 46)

De mint hogy ollyanokról szollunk. kik (IJE 47)

nem hogy valamely hasznok volna, de még meg sem érdemli hogy (IJE 47)

segitteni. leg aláb az imádságal. de mindenkor abban tölteni az idött (IJE 48)

mivel a, nagy idö vesztés, de azt ki veszem. midön valamely (IJE 49)

hogy mások látogatására el menyünk, de ezen kivül, nintsen nagyob resttség (IJE 49)

harmad napig maradnak az ágyba, de a még leg kedveseb idö (IJE 49)

régi koporsot mentenek volna látni, de még miröl beszélnek ótt, semmiröl (IJE 49)

De hogy ha azért olvas valaki (IJE 50)

De az ollyanok, kik ujjokat. pennájokot (IJE 51)

De mint hogy, akár mitsoda renden (IJE 53)

szeretet tészi nem tsak hellyessé, de sött még parantsollya is nekem (IJE 53)

az illyen, jövés. s’ menés. de a felebaráti szeretetre kel vigyázni (IJE 53)

resttségröl beszélgettünk, arrol a kegyetlen. de kedves örökös urunkrol. a kinek (IJE 54)

De hogy szól angyélika. az aszszonyokrol (IJE 56)

De követem az aszszonyokot. mint hogy (IJE 56)

A valo felelé angyélika, de mint hogy a férfiakrol szóllunk (IJE 57)

vitteé azt a nagy fáradságot, de mint hogy egy nehány vers (IJE 57)

mi aszszonyaink hasonlo állapotban vannak, de tsak lassan kel beszélenem, mert (IJE 57)

Ezen mindnyájan nevetni kezdének, de angyélika. ismét mondá, mit mond (IJE 58)

ki jó. és fris egésségü, de még is, mikor le fekszik (IJE 58)

De mit mond kegyelmed az ollyan (IJE 58)

Még etsak semmi, de mitsoda szenvedést nem okoz másoknak (IJE 58)

mind nem jó, felelé apáter, de azon nem kel tsudálkozni. mert (IJE 59)

emberel holmi szám vetésem volna. de soha végben nem vihetem, mindenkor (IJE 59)

imár huszor is küldöt hozája., de ki nem vajhattya kezéböl, és (IJE 60)

perét, az igen emberséges ember, de a munkát kerüli (IJE 60)

viseltetvén, nem akará fel költeni, de nem tudván mit tenni ö (IJE 60)

már mind a ketten alusznak. de ugy aluttak. hogy egyik sem (IJE 60)

hogy olyan sokáig maradnának együt, de azt is gondolták hogy nagy (IJE 60)

inas gyerttyát vitt a házban. de mindenikét nagy tsendeségbe találá. egyik (IJE 61)

doktor nem vagyok mondá angyélika. de még is ha akarja. kegyelmed (IJE 61)

jol mondod angyélika. mondá télámon, de hagyad beszélleni magát a doktort (IJE 62)

a nem vagyok. mondá apáter. de hogy kegyelmednek kedvit tölttsem, ki (IJE 62)

hasznát, gyönyörüségit. és alkalmatosságát kereshesse, de mint hogy a magunkhoz valo (IJE 62)

De sokáig nem kell ez iránt (IJE 62)

De mint hogy avégezésbe. és avégben (IJE 62)

dolgot nem hogy eléb vinné. de sött el rontaná (IJE 63)

dologban. a melyhez kellene fogniok. de a baj, a melyet abban (IJE 63)

a mely noha szolgál valamire, de ö maga semmit nem tsinál (IJE 64)

adni. elegendöt is igértenek érettek. de addig halogatá. hogy két annyit (IJE 64)

ne hogy hirtelenségel. bánnyunk azokkal, de ha azok adolgok rajtunk állanak (IJE 65)

De hogy lehessen azt a jó (IJE 65)

De még is páter uram kérdé (IJE 66)

Az is valo felelé apater. de ha elé kezdem kegyelmednek mondani (IJE 66)

hogy semmit ne mondgyak magamtol. de mint hogy kegyelmed a hitröl (IJE 66)

természet szerént is lehet gondolkodni, de hogy jóbban el hitessük magunkal (IJE 67)

és az Isten igéjétöl szarmazik, de még eröt is ad annak (IJE 68)

De az élet után, ahitnek, és (IJE 69)

meg alázása, a léleknek tselekedeti, de ezek a tselekedetek, alélekben maradnak (IJE 70)

De mint hogy az embernek. akülsö (IJE 70)

már meg értettem mondá télámon. de mire kel adni magamot, már (IJE 71)

szegénység. nagy sebeségel reád jö, de ha serény vagy, ate házadnál (IJE 72)

agyors embernek. gondolati, bövséget szereznek, de a rest, mindenkor szegény (IJE 72)

nem igen láttam, felelé apáter, de kellé mindenbe avilágot követni. ha (IJE 75)

a föld noha mindeneket teremt, de még is nem azért anya (IJE 75)

betsülli a fizetését, a gyermeknél, de bár szent volnais, gondollyaé kegyelmed (IJE 75)

az egésség azért meg változik. de a mi még nagyob, a (IJE 76)

utalsot nem tartom felelé apáter. de más képpen hellyesen beszél kegyelmed (IJE 76)

mind meg engedem. mondá télamon. de mind ezeknek. mi kozi vagyon (IJE 76)

valo tselekedetek is, nintsenek rendben. de mint hogy, azok az organumok (IJE 77)

Ez ugy vagyon mondá télamon, de akarjaé kegyelmed, azt, hogy az (IJE 77)

uri aszonyoknak. kik kényesen neveltettek. de leg gyakrabban nem a gyengeségek (IJE 78)

az ö lelkek üsméretire hagyom. de a bizonyos. hogy leg inkáb (IJE 78)

háromszor mondani, az aszszonynak. kivánván, de továb nem mehete. mert akis (IJE 79)

kutyát. mondván, halgas kis hamiska. de a hamiska. mint hogy kényesen (IJE 79)

De hogy ismét viszá térjek. az (IJE 79)

is hogy maga ne szoptassa. de arra nintsen. hogy neveltetésére gondgya (IJE 80)

az anyákrol szóllók. felelé apáter. de mind azon altal. azt nem (IJE 81)

nem tartoznak erre a köteleségre., de sött még azt tartom. hogy (IJE 81)

férfiu. és az aszony közöt, de mint hogy akülsö dolgoknak terhe (IJE 81)

De sött még. el is lehetne (IJE 81)

gyermekeket jól kel fel nevelni, de senki nem szab arra rendet (IJE 83)

és azért meg is büntetik. de persiában, nem ugy vagyon. mert (IJE 83)

De miért nem kellene öket mindgyárt (IJE 84)

formában; ha nem üsméri is, de meg tanullya az emberséget, és (IJE 85)

De még arra is kell. vigyázni (IJE 85)

szinte nem láthattyuk is ötet, de ö mindenüt vagyon. mindent ö (IJE 87)

ö hozzája is kel sietnünk, de hozája ugy mehetünk, ha követtyük (IJE 87)

munkálodnak., az Isten áldását veszik. de azok nem, kik a resttségben (IJE 88)

nagyob légyen is a földnél. de az Isten szolgája, és arra (IJE 88)

lassanként. meg bátorittya a gyermeket, de azt tellyeségel meg nem kell (IJE 89)

hogy kellene félnünk aholt testöl, de azt még szeretni kell, és (IJE 89)

tévönek. másnak örömest kell szolgálni, de föképpen irigynek nem kell lenni (IJE 90)

lehesen oltani a kevélységet szivekböl, de azon kel igen igyekezni. hogy (IJE 90)

tselekedni elöttök. nem tsak roszat. de még ollyat is a mi (IJE 90)

A meg lehet, felelé apáter, de azok az urak észre vették (IJE 91)

a meg erösitti a karjokot; de meg nem kell engedni. hogy (IJE 92)

De a nem fér az én (IJE 92)

De jó nevelés nem lehet. hogy (IJE 92)

az atyáktol, és az anyáktol, de söt még, az atyáknak, és (IJE 92)

De amennyiben hasznos és szükséges az (IJE 93)

jö, azt meg kell büntetni. de a mely vétkek nem szán (IJE 93)

semmit abban el ne hagyon. de mostanában kell jól meg üsmérni (IJE 95)

elméjét, ezek szerént kel igazgatni, de arra jól reá kell vigyázni (IJE 95)

tselekedni. és mindenen kap eleinte. de az után tsak hamar abba (IJE 95)

mind abba. a melyröl szóllottunk, de ezután azon kell igyekezni, hogy (IJE 95)

iskolákban. az iránt rend vagyon. de arend mellet, nagyon kell vigyázni (IJE 95)

De mindennek elötte, azon kell igyekezni (IJE 96)

uj testámentumot olvassa. és tanullya, de az oktatást. még másal is (IJE 96)

törvényes állapotokra nem volnais hajlandosága, de igen jó és hasznos, hogy (IJE 96)

volt, aki mondotta a sententiát, de leg keményebben. aháláadatlanságot büntették meg (IJE 97)

ez a testet meg keményitti. de mód nélkül mind ezekben nem (IJE 98)

a lovadot a melyen ültél, de halgass, miért hagyatod félbe apáterel (IJE 99)

azután idegen országban szeretném küldeni. de elöször azt akarnám hogy két (IJE 99)

De nem láttyaé az aszony. mondá (IJE 100)

De a leg nagyob tudományom, mint (IJE 100)

De hogy tiszteletett adgyak. annak, akinek (IJE 101)

el kell melölle venni apreceptort, de azt hozája teszem, hogy meg (IJE 102)

és arra alkalmatossá kell tenni. de mindenek felet arra kell vigyázni (IJE 103)

igyekezünk azon. hogy tekélletesek lehessünk, de nyomoruságunk miat, tsak a más (IJE 103)

anyák. ha szinte szegények is. de azon igyekezenek. hogy a fiok (IJE 104)

De soha ugy nintsen. a maga (IJE 104)

láthassam felelé apáter, örömest beszéllek. de talám az aszonyok unták meg (IJE 104)

mert az elsöb rend szerént, de a másik meg elözi méltoságbol (IJE 105)

apáter. hogy valamely nagyot vétettem. de örömmel látom hogy nintsen kegyelmednek (IJE 107)

De mint hogy az idö rövid (IJE 108)

közre tészi a mije vagyon, de nem kell. arra vigyázni. hogy (IJE 109)

is a ház népe közibe, de a természetnek törvénye nem engedi (IJE 109)

szabad, és azzal szabadosan bánhatik, de az is valo, hogy ugyan (IJE 110)

az embereket illeti minden joszág, de abbol nem következik, hogy szabad (IJE 110)

akarna fel álittani valamint pláto. de hól fogja kegyelmed találni azokat (IJE 111)

egy klastromban. jó vagy rosz, de mindennek ótt kell maradni. mihent (IJE 112)

maradni. mihent oda bé megyen. de egy tselédes háznál nem ugy (IJE 112)

szeretettel inteni és jóbbá tenni, de ellenbe. tellyeségel el nem kell (IJE 112)

is maradni, az ollyan embernek, de mind azon által. vagyon néki (IJE 114)

emberséges embernek kell lenni, magának, de még oly segittöket is kell (IJE 114)

a sziv ahoz vagyon kaptsolva, de másképen a nintsen meg tiltva (IJE 115)

A valo felelé apáter, de halyuk továbra is mit mond (IJE 115)

nékünk ez az emberséges ember, de tsak amunkámért adgyák meg az (IJE 115)

De mint hogy a nem elég (IJE 116)

Szükséges hogy gondosok legyenek. de azt meg kell tudni, hogy (IJE 116)

látogatná {látogat. ná} a beteget. de orvoságot nem tudna néki adni (IJE 116)

azokkal, kik magokat jól viselik. de ebben vagyon külömböztetés, mert vagyon (IJE 117)

azok tsak egy oráig dolgozának, de ajó akarattyok meg volt adologra (IJE 117)

illyen nem érdemlié meg ajutalmat? de mint hogy itt a rosz (IJE 117)

erröl többet is lehetne szollani, de maga láttya kegyelmetek. hogy lehetetlen (IJE 119)

nem hogy azt meg gazdagitaná, de még meg szegényitené. az örököst (IJE 119)

keres, noha gyakran meg történik, de a maradéki keservesen meg fogják (IJE 119)

szánhatóbb, akár mely gazdagok legyenek, de nem mérnek, se enni, se (IJE 119)

gyönyörködgyél, ezek a fösvénynek szavai, de tudgyaé kegyelmed mit fog felelni (IJE 120)

De nem roszul kereset joszágot kell (IJE 121)

l. akár mely gazdagok legyünk, de meg kell elégednünk. valamint alég (IJE 121)

hogy jó gazda aszszony lehessen, de a férfiunak kel néki rendet (IJE 122)

látot, se nem hallott volt, de a nékünk elég, ha a (IJE 123)

nintsen semmi régiebb a véteknél, de egy kevesé várokozon kegyelmed és (IJE 123)

kegyelmed fö aszszonyai tseleksziké ezeket, de még nem végeztem mind el (IJE 124)

De hogy ismét a gazdaszszonyrol szollyak (IJE 124)

kell lenni a beteges tselédre, de arra vigyázon. hogy a gazdaszszonyságot (IJE 125)

tettzeni, nem tsak a palotákba, de még arra is kell vigyázni (IJE 126)

mit akartam mondani, mondá apáter, de azt akarnám. még ezen kivül (IJE 126)

az, a mi atseledhez tartozik, de még más dolgok is a (IJE 126)

beszedét páter uram, mondá télámon. de azonba tsak azt veszem észre (IJE 127)

De hogy tellyeségel meg felellyek ö (IJE 129)

én ha királyné vagyok is, de gazdaszonya akarok lenni annak a (IJE 129)

mint mosolyogjon reám a szerentse, de reája sem nézek, ne hogy (IJE 130)

hogy sokan nem gondolnak ezel, de azon kivül, hogy e nélkül (IJE 131)

De miért anyit költeni mondá telámon (IJE 133)

meg nem egyezik avilági gazdaságal, de más formában kezdik azt birni (IJE 134)

De tudgyaé kegyelmed azt, hogy az (IJE 134)

ö magok semmit nem birnak, de én általam mindent birnak, ugyan (IJE 134)

nem vehettyük is másokon adoságunkot. de az akinek adosok vagyunk. arra (IJE 135)

és azoknak gyömöltseit bé takarittsátok, de a hetedik esztendöben. azokat miveletlen (IJE 136)

az éhségtöl meg menthetnök magunkot. de sött még ha nyughatatlanságal várnok (IJE 137)

akár buzábol,. akár másbol allyon, de ha a fösvénységtöl vagyon; az (IJE 137)

hogy igasságtalanságot., de sött még. felebarati szeretetet tselekedet (IJE 138)

nékem valo, a fundusomhoz képest, de mind hogy ezek közül némelly (IJE 138)

De szükséges egy gazdaszonynak, hogy tudgya (IJE 139)

mondgya angyélika. mondá a páter, de ugy tettzik, ezt is hozá (IJE 140)

a törvény el szenvedi is, de a lelki üsméret tilttya, mint (IJE 140)

adák néki mint sem kelleték, de ö rend szerént valo árrát (IJE 140)

árunak, és a vételnek rendi, de mit mondhatni az ollyanokrol, akik (IJE 140)

ollyanokrol, akik nem tsak alkusznak, de száz féle képpen kénszerittik az (IJE 140)

De igen követem kegyelmedet mondá apáter (IJE 141)

volna továbbis kegyelmedet felelé angyélika, de mint hogy parantsollya kegyelmed, ismét (IJE 141)

De mint hogy, mind ez, igen (IJE 142)

De viszá térek ismét avásárlasra, meg (IJE 142)

mi a házhoz szükséges, átallyában, de többet nem, tsak amenyi szükséges (IJE 142)

nem tsak kételenek vagyunk enni, de még meg is unnyuk az (IJE 142)

szerént valo eledele az embernek, de a gyengeség (IJE 142)

De én ugy értem mondá angyélika (IJE 143)

nem halgathatom, tudom nem udvariság, de mit tehetek rolla. az ezer (IJE 143)

mondá télámon. te jól beszélsz, de nézük még továbrais (IJE 143)

köszönöm igen szépen az ezertallért, de viszá adom, mert se én (IJE 144)

tehetek kevesebb költtséget. egyenlö végre, de nem egyenlö dologra (IJE 144)

a mint is lehetetlen volna. de ha azt kivánnya kegyelmed hogy (IJE 144)

vagy júh hust veszek rajta, de szükséges hogy a hus jó (IJE 145)

De e még tsak semmi, az (IJE 146)

adván kinek kinek a szükségest. de takarékosnak is kell lenni, el (IJE 146)

De mi haszna. hogy én ezt (IJE 147)

De nékem ugy tettzik. angyélika, mondá (IJE 147)

a hová maga nem mehet., de ha maga is el menne (IJE 147)

De meg ellenben olyanok. vannak. akik (IJE 148)

akik a Czifraságra sokat költenek de a konyhájok igen sovány, azt (IJE 148)

hogy a jó némely állapotokban; de itt láttya kegyelmetek. hogy rendeletlenség (IJE 148)

akarattyával. erröl maszor is szolhatunk. de mit gondol kegyelmed, illiké a (IJE 149)

monda télamon, a penelopé vásznárol. de azt tartom hogy a tsak (IJE 150)

ábrázattya, hogy ugyan lehet irigyleni. de nem eröl vagyon itt akérdés (IJE 151)

együt viselé az ország gondgyát. de annyi sok nehéz, és szorgos (IJE 151)

elé kegyelmeteknek. ezeknél ujjabbakot is. de mind ezekböl meg láthattya kegyelmetek (IJE 152)

nagy renden valo volt is, de nem tartatott, nem is tartatik (IJE 152)

De hogy véget vessek. az illyen (IJE 152)

volna, ugy valamint a szükségtöl, de az esettöl fogvást, el mondhatni (IJE 153)

a munka, hozá illet arégiekhez, de mostanában a világ nagyobra ment (IJE 153)

De hogy az illyen tselekedeteket illetlennek (IJE 154)

ha szinte minden halgatna is, de az ö tselekedeti és munkái (IJE 154)

valamely dolognak mértékét, vagy tartosságát. de ebböl semmi bizonyost nem lehet (IJE 154)

menne is el mezit lábal, de magát meg nem mettzené, ezért (IJE 155)

más dologbol lehet meg mutatni. de leg inkáb abbol. mely a (IJE 156)

dolgokban tsak a tizedikét kivánta, de az idönek a hetedik részit (IJE 157)

vala szerzetes. hanem világi ember, de aki valamint apáter. szükségesnek tartotta (IJE 157)

el osztani a mint tettzik, de közönségesen a romai szokást követik (IJE 157)

részt, és igy a többiböl, de fel merném fogadni hogy a (IJE 158)

De hogy lehet példának okáért, kérdé (IJE 159)

dologrol. akár mely dologhoz fogjunk, de azt elsöben az Istennek kell (IJE 159)

tenné, ezt a nyomorult életet. de arra kell vigyázni, hogy a (IJE 160)

De ha ami idönket rendben kell (IJE 160)

az idö el ne tellyék de mind ezekbe az okoságra és (IJE 160)

munka közöt, mulassais kegyelmed magát. de azt nem akarom. hogy a (IJE 160)

De ha a’ kárttyát meg tilttya (IJE 161)

mindenkori játék. vétek. és resttség, de a játékot ugy tekinteni mint (IJE 161)

hogy az aszonyokhoz nem illik. de a le ülve valo játekok (IJE 161)

mondá mariánna, a szivem gondolattyát, de látogatására el megyek, és reménlem (IJE 163)

De ha az izraéliták szokásit, aromaiak (ISZ 170)

beszéllik amit láttak idegen országban., de a mi jó, azt ugy (ISZ 171)

ennek elötte nyolcz száz esztendövel. de meg annak elötte nyolcz száz (ISZ 172)

nagy szabadságban. és nagy bövségben. de azonban közönséges. és munkás életet (ISZ 173)

özön viz elött találtatot fel., de akár kitöl tanulta légyen azt (ISZ 174)

De más képpen a pátriárkák arra (ISZ 174)

ketskét. juhot, ökröt, tevét, szamarat, de lovat, se sertés marhát nem (ISZ 175)

De ha szinte ökk. illyen gazdagok (ISZ 176)

helyt lakásokra, valamint más nemzetek. de jobnak tartották lenni az ollyan (ISZ 176)

a földi munkában valo foglalatosság. de a pásztori élet. annál eléb (ISZ 176)

valo. kain szánto ember vala. de ábel. ajuhokot örizé (ISZ 176)

az álmot is félben hadtam. de nem tsak az emberek. hanem (ISZ 176)

lábokot., ámbár sok tselédi valának, de maga mene meg választani aborjut (ISZ 177)

alkalmatoságban. a maga buzgoságát követte, de mászor is hasonlo képen tselekedék (ISZ 177)

noha a felesége magtalan vala, de ö azon nem gondolkodék hogy (ISZ 178)

meg látni az isák fiait, de meg nem házasittá negyven esztendös (ISZ 179)

felesége. és két ágyasa volt. de azt jó meg tudni. hogy (ISZ 179)

akarván házasodni, rákelt kéré feleségül., de azért hét esztendeig kelleték néki (ISZ 179)

négy esztendös korában meg házasodék. de nem rákelt adák néki a (ISZ 179)

liát, akit kételen kelleték elvenni, de mint hogy abban az idöben (ISZ 179)

el vévé rákelt is feleségül. de mivel sok ideig nem lének (ISZ 179)

három, vagy négy nemzettségre osztaték. de idövel harmintz ötre szaporodék, ezek (ISZ 180)

féle esze gyült nemzettségekböl állottak, de az izraélitaknál természet szerént valo (ISZ 180)

a maga nevén hivatta magát, de az ö nevek mindenkor nagy (ISZ 181)

volt. annak nevét is viselte. de amidön kötés levelet tsináltanak, az (ISZ 182)

mely régenten az atyának nevevolt, de idövel vezeték nevül maradot afiakon (ISZ 182)

adgyunk. ki a földi gyümölcsért, de tsak a föld termésére kell (ISZ 184)

De gondollyunk el egy ollyan országot (ISZ 184)

igen nagy okosság vala töllök, de mint hogy minden embernek keze (ISZ 185)

egész világot birodalmok alá veték, de söt még a mezei durva (ISZ 185)

valo elmével, és az emberségel, de honnét jő ez ameg vetés (ISZ 185)

aföldi munkának, amesterségeknek. és akereskedésnek, de nem akarák ezekre adni magokat (ISZ 186)

De amenyiben le nyomák a földi (ISZ 186)

annyi eröszak tétel se volt. de mostanában az arosz, hogy anemeseket (ISZ 187)

ültetéshez nem kivántatik sok gondolkodás. de kivántatik az épitéshez (ISZ 188)

ígen üsmerték. az océánum tengerét, de még a nagy tókót is (ISZ 189)

kivül. az esö ótt ritka, de mindenkor egyaránsu idöben esik, ugy (ISZ 189)

szomszédgyával egy értelemben lett volna, de söt még egyik a másikának (ISZ 191)

igen szép dolgok mondhatná valaki, de azt mutasd meg nékünk, hogy (ISZ 191)

kenyeret számlálván napjára egy embernek. de ezzel bé nem érték volna (ISZ 191)

ezeknek keveseb eledel kivántaték is, de annyi sok népnek, sok kivántatott (ISZ 192)

De már azt kell meg tekinteni (ISZ 192)

szabad meg kérni az adoságot., de sött még a szombati esztendökben (ISZ 193)

volt tiltva az izraéliták közöt, de az idegeneknek adhattak usorára, noha (ISZ 195)

De leg inkáb kettöt tsudálok ezek (ISZ 196)

de azt nem láthattyuk hogy tanitványokot (ISZ 197)

meg igazittsák, vagy meg fennyék, de azt tudgyuk hogy a philisteusok (ISZ 197)

ne szollyunk is arégieb idökröl, de abizonyos, hogy Dávid. sok féle (ISZ 198)

foglalatossági. valának tehát az izraélitáknak, de visgállyuk meg, még az ö (ISZ 199)

sok helyt mondgya az irás, de azt jó meg tudni, hogy (ISZ 199)

jól meg tudhassa az ember, de agörögoktöl maradot képekböl. lehet azt (ISZ 199)

valamint, a nap nyugoti nemzeteket, de mint hogy gyermekségünktöl fogvást, hozá (ISZ 199)

illyen fogyatkozás nem nagy vétek. de sokal jóbb, le irni igazán (ISZ 200)

országokban semmi változás nintsen aköntösben. de ugyan is, mint hogy aköntös (ISZ 200)

viselni, idejéhez, és rendéhez képest, de ha egy szer az alkalmatos (ISZ 200)

arany, vagy köves kaptsot tettenek, de aleg nagyob tzifrálkodás abban állot (ISZ 201)

országokban, mint sem a miéinkben, de azt el hihettyük, hogy fö (ISZ 202)

közönséges vala a föld edény, de nézzük meg, hogy az aszszony (ISZ 202)

mivel nem tsak az izraéliták, de söt még az egyiptum béliek (ISZ 204)

avendégségek. asok kövér husbol állot, de a leg kedveseb étel közöttök (ISZ 204)

mert ammonust, kos képiben imádták, de aketske hust meg ették, másut (ISZ 205)

nem vala tehát uj törvény, de arra szükséges vala, hogy anép (ISZ 205)

az embereket amértékletességre akarja szoktatni. de tekinsd meg azabolát, amelyel meg (ISZ 206)

szegénység közöt, sok nyavalyákot okoz, de ha szinte nyavalyát nem okoznais (ISZ 207)

az irás emlékezetett tészen adoktorokrol, de hihetö hogy azok borbélyok valának (ISZ 208)

másut szól akötözésröl, irról, kenésröl, de nem szol tudtomra abelsö orvoságokrol (ISZ 208)

nemzeteknek szokások hasonlitott is szokásokhoz, de nem egyezék meg mindenben, mert (ISZ 208)

meg tarttsák, és vért neegyenek, de ha környül metéltették magokat, akoron (ISZ 209)

atöbbit is meg téritette volna. de söt még hogy kedveket talállya (ISZ 210)

De az ö lakadolmokot. nem látom (ISZ 211)

az ábrahám szövettségében akarának számláltatni. de azért nem kelletet atemplomba vinni (ISZ 211)

de söt még azokot ohajtották, azon (ISZ 212)

tehát közöttök a sok gyermek. de söt még abetsületes dolog vala (ISZ 212)

szerént valo fogadot attya vala, de atestvér attyafiának feleségivel valo házaság (ISZ 213)

De mind annyi feleségel is a (ISZ 213)

törvényben. a szenttségek közi számlálák, de akegyelemnek ideje elött, az Istennek (ISZ 214)

Ez szabadság, nem hogy alkalmatossabbá, de sullyosabbá tette közötök aházaságot, mert (ISZ 214)

valamint ezek mostanában fel találtatnak, de még mitsoda nehéz dolog vala (ISZ 214)

meg hasonlásokrol. adavid fiai közöt, de még nagyobbat. a hérodes fiai (ISZ 214)

oly szükséges az irás, tudás. de azt lehet hinni, hogy leg (ISZ 216)

füvekröl, és állatokrol valo könyvet, de mind ezek a könyvek, és (ISZ 217)

valo hogy asidok irtanak könyveket, de mint hogy ök azt tudták (ISZ 218)

samuel annya, mindenik éneket tsinála, de föképpen adávid soltárit, mostanában is (ISZ 218)

arrol hogy mitsoda verseket tsináltanak., de az ö énekek szép voltárol (ISZ 218)

szó mellet ök mindenkor tántzoltanak, de az iffiu legények, aleányok, az (ISZ 218)

azután amezei munkákra tanitották öket, de azt nem tsak beszédel, hanem (ISZ 219)

semmit ahoz magoktol nem tettenek, de aki azt jól meg visgállya (ISZ 221)

a sidok nem tsak ahistoriákrol, de más féle dolgokrol is jol (ISZ 221)

más féle szokal fedezük el, de mind ezeket az idö, és (ISZ 223)

a mulattságra indittya vala öket, de az ö mulattságok, könnyü dolgokbol (ISZ 223)

vendégeskedhessenek, valamint tselekesznek mostanában agazdagok, de a magok mulatására elegendö idejek (ISZ 223)

a törvény szerént valo innepeken., de még ezeken kivül, a lakadalmakkor (ISZ 223)

nem volt tellyeségel feledékenységben nálok, de inkáb ahaszonért vadásztanak, mint sem (ISZ 224)

mezitelen fövel, és lábbal jártanak, de az ortzájokot bé fedték, némelykor (ISZ 225)

az étel is néki nehéz, de nem tsak az izraéliták közöt (ISZ 225)

haragjokban pedig egymást esze szitták, de idövel a kereszténység, ezeket a (ISZ 225)

közönséges embert mindgyárt el temették, de a nagy renden lévöket. sok (ISZ 226)

ót szükséges lett volna apap. de söt még nem volt szabad (ISZ 226)

böltsek tudták ezeket a valoságokot. de igen homályoson, azizraéliták közöt pedig (ISZ 228)

atemplom hasonlo volt amészár székhez, de atöb népek is hasonlo képen (ISZ 231)

Cérémoniákot akartanak volna bé hozni., de sött még kevésre akarák öket (ISZ 232)

az Aaron nemzettségihez vala kötve. de azon idö alat. a melyben (ISZ 232)

a vallásbéli dolgokban foglallyák magokat. de ha joszágot nem birának is (ISZ 233)

is annyi számu mint atöbbi, de atöbb. tizen kétt nemzettségek., minden (ISZ 233)

ö részek leg nagyob vala, de még ezeken kivül. minden féle (ISZ 233)

rendelésit, még Noé idejétöl láttyuk, de sokan azt tarttyák. hogy az (ISZ 234)

mint, ahetedik holnapnak atizedik napját. de zakariás proféta idejében, más kétt (ISZ 235)

az ö tanitványi lettek volna, de soha annyi proféta nem volt (ISZ 237)

menének épületre valo fát fágni. de ollyan szegények valának, hogy költtsön (ISZ 237)

nékik, hogy mifog törtenni rajtok, de mint hogy ök szabadosan meg (ISZ 238)

De azonba, sokan valának ollyan hamis (ISZ 238)

a nálok. nem tsak szokásban, de még betsületben vala (ISZ 240)

jól, mind roszul tehet véle, de mint hogy az elméjeket tsak (ISZ 241)

erköltsököt, és hajlandoságokot. szabadoson követték, de azzal meg nem elégedének. hogy (ISZ 241)

hogy töllök meg nyerhessék kéréseket. de rosz élettyeket azért meg nem (ISZ 242)

nem hogy tiltották volna nékik, de söt még arra intették. hogy (ISZ 242)

és jó tévöknek tarták lenni, de apokol béli istenekel, és atöbbivel (ISZ 242)

meg, és bizonyos áldozatokot tettek, de ameg térés, vagy a meg (ISZ 243)

annyi sok féle hamis profétának, de azt meg kell gondolni, hogy (ISZ 243)

teheti. a nálok meg volt. de az elme futtatásra valo tudományokban (ISZ 243)

égyiptum béliek, ezekhez valamit tudtak. de nagy titokban tartották, ezekröl példa (ISZ 243)

nem tudhatták meg adolognak valoságát. de ha szinte meg tudták volna (ISZ 244)

kelleték nékik fel találni, nem de mi is keresztények, kik oly (ISZ 245)

prédikálnak, avalo hogy utállyuk abálványozást, de azis valo hogy bálványozokot nem (ISZ 245)

abálványozást tellyeségel el nem hagyák, de azt is meg kell gondolnunk (ISZ 245)

mind szabadságban, mind békeségben éltenek, de amidön az ellen vétének, azonnal (ISZ 246)

meg nem fizetthette alopot marhát, de ugy tettzik, hogy ez a (ISZ 247)

tsak meg büntetni akarta ötet, de ha arab meg holt a (ISZ 248)

abölcs mondgya, fenyisd meg gyermekedet., de azt meg ne öllyed, avalo (ISZ 249)

akár mely iffiu légyen is, de mihent meg házasodik, és ha (ISZ 249)

is ajó erkölcs meg romlásárol, de az illyen szabad akaraton valo (ISZ 249)

Nem tsak az atyáknak. de sött még az öreg embereknek (ISZ 250)

akár mely jó elme légyen., de a tudomány, látás, és proba (ISZ 250)

és a deákok {…}, vagy senatusnak, de idövel, az öreg névböl, titulust (ISZ 251)

de a {…} nevet, egy nehány féle (ISZ 252)

izraéliták közöt, adolgok folytatásának formája, de azt ne gondollyuk. hogy közöttök (ISZ 255)

jár az emberi meg romlásal, de föképpen, anagy városokban, agonoszság is (ISZ 255)

uttzáin, az usora, és atsalárdság, de azt el hihetni. hogy se (ISZ 255)

amely meg külömbözteti öket atöbbitöl. de ha valojában (ISZ 255)

fegyver meg lett volna tiltva, de még ezeken kivül, sokan vannak (ISZ 256)

nálok, agoliáth fegyvere rézböl vala. de ugy tettzik hogy az illyen (ISZ 257)

még haszontalan a hegyek közöt, de a hidég országokban szükséges arosz (ISZ 257)

egy vagy kétt ember állott, de mint hogy a következendö királyok (ISZ 258)

mint othonielt, gedeont. meg másokot, de a népnek, tsak az a (ISZ 258)

országanak harmadik részit nem birta, de még is az ö hada (ISZ 259)

nagy adót vetett volt anépre, de ezen kivül, a királyok hatalma (ISZ 259)

pedig igen közönséges életet éltenek., de midön valahová mentenek, sok kiséröjök (ISZ 259)

aranyat, és ezüstöt számlálnak. de oda számlállyák. a szánto földeket (ISZ 260)

harmintz négy ezer német forintot, de még ezen kivül nagy kintset (ISZ 260)

ámbár akarki az egész historiákot, de ollyan példát nem talál. hogy (ISZ 261)

életben valo meg jutalmaztatást hidgyék, de mind azon által, az Isten (ISZ 262)

világi jók, nem tsak mulandók, de még veszedelmesek, azok a szivet (ISZ 262)

a szivet bé nem töltthetik, de söt még meg ronthattyák, mitsoda (ISZ 262)

De söt még az Izrael országának (ISZ 262)

léviták ajuda országához számláltattak is. de tsak sidoknak, és judeának nevezték (ISZ 264)

meg, hogy a földet mivellyék, de kevés idö mulva., ezekis égyiptumba (ISZ 264)

az osztásnak rendét esze keverék, de az igasság hozá magával, hogy (ISZ 266)

tilttya az idegenekel valo házaságot., de söt még ollyan nemzetekre is (ISZ 266)

béliekel. az ammonitákal, és amoabitákal, de mint hogy meg probálták vala (ISZ 266)

a babiloniai tartomány, ezeret fizetet, de már aromaiak idejében pálestina többet (ISZ 267)

alat is, amagok törvényekel éltenek, de mint hogy, a syriai, és (ISZ 269)

azokot el széllyeszté az országban, de idövel, látván hogy mitsoda hüségel (ISZ 269)

meg maradhassanak, de mind azon által, kételenek valának (ISZ 270)

szokásibol sokat fel vettek vala, de mindenek felet, azt el nem (ISZ 270)

augustus veje, ezeket tsudalkozásal nézte, de leg nagyob részének agörögök közül (ISZ 270)

valo hogy filosophusok valának közöttök, de azoknak nagyob része, azzal meg (ISZ 271)

ö nékik igen viszá tettzet, de leg inkáb azon ütköztenek meg (ISZ 271)

nevezi, mint ollyanokot. amelyek haszontalanok, de még sok helyt utálatosságnak is (ISZ 272)

nem kel mondani azoknak istenekröl. de nehéz vala magokot meg tartoztatni (ISZ 272)

De ezeken ahazugságokon kivül. a melyeket (ISZ 273)

prédálni, és annak kintsét elvinni, de az Isten azt meg menté (ISZ 273)

ezek részesültenek a martyrumságnak érdemében, de az Isten tsudálatosan szabaditotta meg (ISZ 274)

atörvény, és az irások ellen, de ki volna az agörögök közül (ISZ 274)

ellene mondának vallásoknak, és törvényeknek, de az ollyanok nem tartatának azután (ISZ 274)

is oly roszul bántanak vélek, de kételenek valának már most baráttságokot (ISZ 275)

hatalma, az egész Izrael földén, de söt még az országon kivül (ISZ 275)

De igen kevés ideig tarta asidok (ISZ 275)

mind hatalmas, mind gazdag vala, de azt nem mondhatni hogy az (ISZ 276)

atemplomban valo áldozatért mentenek jérusalemben, de még ezeken kivül, mindenkor voltanak (ISZ 277)

gyülni, az egy vallás alá, de söt még azok is, kik (ISZ 277)

akár mely részin voltanak avilágnak, de egy mást segitették. az uton (ISZ 277)

apostoloknak hitták, az az, követeknek, de idövel, akeresztény tsászárok meg tilták (ISZ 277)

De ök ezeket az oktatásokot bé (ISZ 279)

és adoktorok abban foglalták magokot., de azt is meg mutattya, hogy (ISZ 279)

szent josef, és akristus maga, de söt még szent pál irás (ISZ 279)

vala, ezek sokan nem valának, de a sidoknak, mind az eleiböl (ISZ 280)

éltenek, de leg nagyob resze közöttök, a (ISZ 281)

gyümölcsnek adgyak vala meg atizedét. de még afüveknek is, ugy mint (ISZ 281)

akülsö jeleket, amidön asynagogában mennek, de tsak mives napokon, mivel szombat (ISZ 281)

apogányokot, és anyilván valo bünösököt., de söt még azokot is, kik (ISZ 281)

jó erkölcsüek nem valának is, de leg aláb abetsületet, és az (ISZ 282)

ékeségét. és tzifraságát meg vetették, de aki jol meg akarja érteni (ISZ 283)

De azt tsak meg kell vallani (ISZ 283)

aki után igen suhajtoznak vala, de azt jól látták, hogy nem (ISZ 284)

szinte kevés ideig tartot is, de méltó azt különösön meg visgálni (KSZ 289)

azok, amelyekre akristus tanyitotta öket, de a vallásnak bölcs tudománya. a (KSZ 290)

akikben lakozot az ö lelke, de leg aláb kiki amaga tálentuma (KSZ 291)

a mint egy régi mondgya, {…} de abizonyos, hogy a mestersége, noha (KSZ 292)

a mestersége, noha igen szükséges, de kemény, és nehéz volt. azt (KSZ 292)

illyen készületekre nem vala szüksége, de tselekedte azért, amint maga mondgya (KSZ 292)

lassanként. ehez a tsudálatos böjthöz. {…} de még mostanában is közönségesek az (KSZ 292)

foglalta magat böjtölesekor, de ki mérne szollani az ö (KSZ 293)

és más több jó téteményekért, de söt még magok a tsudák (KSZ 293)

maga mutogatásal atsudákot nem tselekedte, de azt is ritkán várta, hogy (KSZ 293)

és gyakorta. apusztában kelletet maradni, de még odais utánna ment a (KSZ 294)

akevésböl is adot a szegényeknek, de sokszor az is el fogyot (KSZ 294)

fáradva, noha ura lévén atermészetnek, de azt nem láttyuk. hogy leg (KSZ 295)

féle káromlást gondolának ki ellene, de az ö tisztasága ellen nem (KSZ 295)

kétt szer láttyuk hogy sirt, de nevetésit, vagy tsak mosolygását. egy (KSZ 296)

ötet is mesternek., vagy rabbi, de ötet, nem ugy tekintették. mint (KSZ 296)

halgatoinak. szán szándékal valo vakságokot., de az ö szent élete, és (KSZ 296)

küldvén öket minden költtség nélkül, de sött még, mikor véle valánakis (KSZ 297)

amenyiben arra akoron alkalmatosak valának. de némely szorgalmatos kérdésekre meg nem (KSZ 297)

életét minden emberért le tette, de különosön a tanitványit, inkáb szerette (KSZ 298)

valo szeretet meg sértés nélkül, de nem tsak az apostolokot, hanem (KSZ 298)

szorgalmatoságal vala gondgya reája halálakor,? de mind azon által, ugy tettzik (KSZ 299)

semmi hatalmát ki nem mutatta, de sött még, kétt atyafi közöt (KSZ 299)

abetegséget., leg aláb amértékletlen munka, de semmi mértékletlen nem lehetet egy (KSZ 300)

és biráit, meg gyözhette volna, de tudta azt. hogy menttségére semmit (KSZ 300)

noha szüntelen valo oktatásokban foglalatoskodtak, de példa adásokal többet oktattak., mint (KSZ 301)

élettyek által, példaja a hiveknek, de még ezek többet is tselekedének (KSZ 301)

az apostolok tanyitottak. és igazgattak, de föképpen arrol az anyaszent egy (KSZ 302)

a mely nem tsak példája, de gyükere, és eredete volt atöbb (KSZ 302)

mely szobol neveztettek a Cenobiták, de pláto. mod nélkül mesze akará (KSZ 303)

ez a tiéd, ez azenyim, de ezek atörvény tsinálok. tsak a (KSZ 304)

Essaeitak, és a therapeuták valának, de {…} tsak éppen pálestinában valának essaeiták (KSZ 304)

imádságban, és atörvény tanulásában töltötték, de ajövendö mondásnak igen hittek, és (KSZ 304)

sok helyekre valának el oszolva, de leg nagyob része, egyiptumba, alexándria (KSZ 304)

üsmértetnek meg az ö tanitványi, de leg inkáb az üdvezitö parantsolattya (KSZ 305)

az elsö anyaszent egy házrol. de azt ne tsudállyuk, hogy ha (KSZ 306)

egészen el nem pusztula. {…} III. {…} De továb is mehetünk, és azt (KSZ 307)

mivel még püspökök is vala, de adriánus el rontatván tellyeségel avárost (KSZ 307)

aláb szál, és romlandob avilág, de az ollyanok kik figyelmetességel olvasták (KSZ 307)

tsak közönséges vala aromai birodalomban., de ugyan azt jóvá is hagyta (KSZ 309)

anyi romai urakot ölettek meg, de még a fösvénység, nem vala (KSZ 309)

tettenek, és akikröl akarok szollani, de amidön meg mosatatának, és meg (KSZ 309)

nagyob virágjában., és tudományában vala, de leg nagyob meg romlásában is (KSZ 311)

azoknak beszélettek, akik valojában halgatták. de tsendeségel, mert mihent látták hogy (KSZ 312)

tatiánusnak, agörögök ellen valo tractátussa, de leg inkáb, atsuda tételek téritték (KSZ 312)

vélek rosz szokásokot, de még azután is sokáig probálgatták (KSZ 313)

buzgoságal kivánták is meg téréseket. de a keresztények azzal könyebben bé (KSZ 313)

oktatták öket, ahitnek elsö részeire, de egészen atitkokot nékik meg nem (KSZ 313)

melyekre nem valának még alkalmatosok. de föképpen, az erkölcsököt illetö rendekre (KSZ 313)

esztendeig kelletet rend szerént maradni, de ezt az idöt, vagy meg (KSZ 313)

a Cathecuménus viselte magát, atanulásban, de nem tsak atanulására vigyáztanak, hanem (KSZ 313)

mikor kis gyermekeket kereszteltek is, de még mostanában is látunk erröl (KSZ 314)

tartaték még mind atizedik saeculumig, de minden idöben meg keresztelték. azokot (KSZ 315)

lenni, szükségben, ugy mint abetegeket. de anép clinicusoknak nevezé azokot., akik (KSZ 315)

is azok akiket meg kereszteltenek. de gyermekeknek nevezték. {…} akereszttségkor, meg kenték (KSZ 315)

vitték. és öket meg bérmálta, {…} {…} de azokot is kik bérmálás nélkül (KSZ 315)

ugy mint, dénes, márton, demetrius, de a gyermekeknek, leg inkáb az (KSZ 316)

rabok, utozok, haegyedül találkoztak is, de akönyörgést végben vitték., a szabot (KSZ 317)

De sőt még, éttzakais fel költenek (KSZ 318)

és arrol egy másal beszélgettenek, de fö képpen, atselédes gazdáknak nagy (KSZ 320)

nem volt, az üldoztetések miat, de leveleket kételenek valának irni, sok (KSZ 321)

oltalmazni, az eretnekektöl, és apogányoktol, de a püspökökön kivül is, annyi (KSZ 321)

igazságot akár hol találták irásban, de azt meg tartották mint magokét (KSZ 322)

és az alázatosságot meg tarthatták, de sokan, még agazdagok közül is (KSZ 322)

sétálást, a más dolga visgálását, de ellenben arra intettek kikit, hogy (KSZ 323)

keresésire valo szükség hagyatta félben, de akár mely munkában foglalták magokot (KSZ 323)

böjtöltenek, mint sem a sidok, de a böjtölésnek modgya, tsak nem (KSZ 324)

vivék, egy ital vizel kinálák, de el nem vevé. mondván, hogy (KSZ 324)

idejéröl, keresse fel akinek tettzik, de soha fel nem talállya, hogy (KSZ 325)

a böjt nem olyan nehéz, de eziránt, nagy példákot látunk galliában (KSZ 326)

aromaiaknál, hasonlo jeleit láttyuk agyásznak, de a keresztények, mindent alelki dolgokra (KSZ 326)

A böjtöt félre teszem, de a keresztények ebédgye, és vatsorája (KSZ 326)

enni, és bort nem inya, de fö képpen az aszszonyoknak. igen (KSZ 327)

italt, ugy az iffiaknak is, de akik bort, ittak, vizel elegyesen (KSZ 327)

mert ezeknek. a husa. táplálób, de avérit, akármely állatnak sem ették (KSZ 327)

és kerti veteményel táplálták magokot. de sokan még abórsót, babot, a (KSZ 327)

auctorokban, fö képpen athénes városában, de még is nem voltanak ollyan (KSZ 327)

irásibol, horacius, noha epicurianus volt, de egy jó akaroját Vatsorára hiván (KSZ 327)

gyakrabban négy szer ett napjában, de harom szor minden nap (KSZ 328)

valo {…}, amelyet {…} vagy vendégségnek nevezték, de akár mely vékony, és rövid (KSZ 328)

rövid volt ebédgyek, és vatsorájok, de az étel elött, és utánna (KSZ 328)

el olvastattya homerust, és virgiliust, de a keresztények a szent irást (KSZ 328)

szerént öltek is meg valakit. de ót jelen nem voltanak, mind (KSZ 330)

De akár mely sanyarunak láttassék nékünk (KSZ 332)

a melyekel kivántak tettzeni Istennek. de mindenek felet ajövendö életet reménlették (KSZ 332)

valának is avilági dolgokhoz ragaszkodva, de a keresztényeknek leg nagyob része (KSZ 333)

egy mástfelgerjesztik, {…}l. ad uxor. {…} de {…} {…} {…} ahiveknek nem engedik vala meg (KSZ 335)

vala meg apogányokal valo házaságot, de ha már annak elötte házasok (KSZ 335)

meg engedték hogy együt lakjanak., de nagy gyengeségnek tartották,. és nemely (KSZ 335)

a püspökökhöz, nagy engedelmeségel voltanak, de föképpen a püspökök nagy egyességben (KSZ 336)

tudodgyanak, föképpen, amidön üldöztetések valának, de még arra igen vigyáztanak, hogy (KSZ 336)

sem mint másra bizák leveleket, {…} {…} de mint hogy az anyaszent egy (KSZ 336)

meg mondottam., aszokot orákon volt, de még a szent áldozatot is (KSZ 337)

nem volt, vagy beteg volt, de apapok jelen voltanak, együt ajánlották (KSZ 338)

amelyek nem voltanak tellyeségel szükségesek, de ami leg föveb, és leg (KSZ 338)

tartották, nem tsak apogányok elött, de még a Catechuménusok elött is (KSZ 340)

a szent áldozatot ajánlották volna, de söt még azt sem merték (KSZ 340)

De azt jó meg tudni, hogy (KSZ 340)

mondgya, annak tudom az okát, de nem merem meg mondani (KSZ 340)

ezek hihehetlen dolgok valának is, de a köz nép el hitte (KSZ 341)

egész emberi nemzetnek ellenségi volnának., de föképpen a romai birodalomnak, hogy (KSZ 341)

{…} de sött még ellenben. apenitenzia tartásban (KSZ 342)

imádságokbol álló áldozatokat ajánlanak szüntelen, de az ilyen beszedet a bálvanyozo (KSZ 342)

De sött még magok az üldöztetések (KSZ 343)

féle nemzeteket, akiket barbarusoknak nevezték, de föképpen a sidokot, a kiket (KSZ 344)

egy sidó azt el hihetné, de én nem, mondá horatius valamely (KSZ 344)

lennél még is meg lehetne, de azzá nem lévén, mitsoda bolondság (KSZ 345)

ö élettyek, meg egyezet tanitásokal, de minden tele lévén filosophusokal, {…} ezek (KSZ 345)

erköltsöt gondolták tanitani, és követni, de söt még az elsö {…} valának (KSZ 345)

pásztorok többet tudgyanak pythagorásnál, plátonál, de sött még azt hitték, hogy (KSZ 346)

De még masként is, a filosophusok (KSZ 346)

iránt, {…} és a Cérémoniákban részesültenek, de azon meg egyeztenek együt, hogy (KSZ 346)

jót mondhattak is valaki felöl, de ez a név, már mindent (KSZ 348)

gyülölség, akeresztényeket az üldöztetésben veté, de talám valaki azon tsudálkozhatik., hogy (KSZ 348)

különös büntetése. volt rendeltetve. atörvénytöl,. de a személyben volt valagatás, mert (KSZ 349)

ördög nem tsak a testeket de alelkeket is igyekezé el veszteni (KSZ 349)

el szaladának, akristus tanáttsa szerént, de söt még apásztorok és apapok (KSZ 350)

és akik magokot bé árulták, de az ilyen különös példákot arend (KSZ 350)

azt soha meg nem tagadgyák, de hogy bizonyosab lehesen abiró abban (KSZ 351)

igyekeztenek, hogy azokbol étethessék öket, de söt még erövel fel is (KSZ 352)

eleven szenet tettek temjénel kezeire, de aki inkáb el szenvedé hogy (KSZ 352)

hatván, meg fojtotta a szenvedöket, de még hogy a sebek fajdalmasabbak (KSZ 352)

adgya elö a szent könyveket, de leg inkáb diocletiánus idejében valanak (KSZ 353)

könyvet kaphattak, mind el égették, de söt még a templomokban, és (KSZ 354)

maradának akereszténységben, a kinzásra küldék, de leg gyakortáb atömlötzben tették, hogy (KSZ 354)

meg probállyák, és meg kinoztathassák, de sött még a tömlöczben valo (KSZ 354)

ha szinte szidalmazták is öket, de arra nem hajtottak, söt még (KSZ 355)

azoknak, kik a bálványozásban estenek, de idövel meg kelleték az illyeneknek (KSZ 356)

ahóhéroktól, és azokot tisztességesen eltemették, de gyakorta, az ilyen tselekedetért, öket (KSZ 357)

De mind ezeket tsak hejában tselekedék (KSZ 358)

De mind azokot, a kik az (KSZ 359)

de még a templombol is. és (KSZ 360)

nem tsak. a hittöl szakadtakal, de még az eretnekekel, és a (KSZ 360)

azokot viszá fogadták, nagy szeretettel, de meg választásal, elsöben meg értették (KSZ 360)

a vétkeket ki nyilatkoztatták volna, {…} de mint hogy abban az idöben (KSZ 361)

vétkeknek, nagy, vagy kitsinységekhez képest, de valamely külömböztetésel, némely anyaszent egy (KSZ 361)

ki küldötte ádámot vétkéért aparaditsombol., de biztatván, és vigasztalván öket, hogy (KSZ 362)

ha minden nap nem is, de igen gyakorta. kenyérel, és vizel (KSZ 362)

az olvasást, és a prédikátziot, de az aldozat kezdetin, ki kelletet (KSZ 362)

engedték, hogy a hivekel könyörögjenek, de le borulva, és vegtire fent (KSZ 362)

és szabad volt ahivekel imádkozni, de tsak ugyan azon ahelyen., atemplom (KSZ 363)

fent álva imádkozhatot mint atöbbi, de nem Communikálhatot, végtire, apenitentzia tartásának (KSZ 363)

viszá térjenek a pogány élettre, de másként meg fedették türhetetlenségeket, tudván (KSZ 364)

mindenkor nem vigyáztak az idöre. de azt meg röviditették ha helyes (KSZ 364)

kik aszépen valo szóllást szerették, de még annál inkáb nem tartották (KSZ 368)

és a halotakot el temették, de az illyen jó tselekedetekben, atöbb (KSZ 368)

atöbb keresztény aszonyok is szorgalmatoskodtanak., de az özvegyek mint szabadabbak. ezeket (KSZ 368)

ugy mint a hatvan esztendösököt, de azután negyvenre rendelék, {…} némelykor a (KSZ 368)

azokéra is, akik nem dolgozhatnak. {…} de másként is, az ország törvénye (KSZ 370)

többet, tizen ött száz szegénynél, {…} de sött még ezen idö elött (KSZ 371)

arra nem volt szabot rend, de senkit nem eröltettek. az illyen (KSZ 371)

hogy ezt el törölte volna, de sött inkáb hadgya, {…} de azt (KSZ 371)

volna, de sött inkáb hadgya, {…} de azt nem láttyuk hogy kénszeritették (KSZ 371)

az ollyat bé nem fogadgyák, de szükséges volt hogy magát meg (KSZ 373)

aszentelt olajókal gyogyittyák vala abetegeket, de hamás féle szentelt olaj nem (KSZ 375)

az egy házi renden valokot, de mindenkor atöb egy házi renden (KSZ 380)

várták volna hogy maga kérje, de söt még gyakorta akarattya ellen (KSZ 380)

embereket emeltek fel ezekre arendekre. de ugyan is hogy találhattak volna (KSZ 382)

volna, meg ért, idös korokig? de söt még nehéz volt tsak (KSZ 382)

tarttyák. ha férfiakal laknak is, de söt még egy közüllök, olyan (KSZ 383)

hogy valoságal meg is tartották, {…} de azt is mondgya felöllök, hogy (KSZ 383)

bé, és noha feleségek volt, de férjek nem lehetének azután, {…} ezek (KSZ 384)

el agörögök. az. illyen rendektöl, de akár mely helyen, és tartományban (KSZ 384)

is meg engedék hogy kereskedhessenek. de nem olyan kereskedést, a mely (KSZ 385)

eröszak tételek meg szüntenek is, de a gyülölségek, soha meg nem (KSZ 388)

büntetetlen maradának mind az illyenek, de sött még, jónak, és ditseretes (KSZ 388)

roszabbak, ha jót tesznek vélek, de az ö hamiságok, az én (KSZ 389)

De azö békeséges türések, leg nagyob (KSZ 389)

háboruságot, vagy támadást inditottak volna, de soha semmi részek nem volt (KSZ 390)

ki a romaiak ellen hadakozot, de söt még anyi sok keresztény (KSZ 390)

hogy minden keresztényé akarna lenni, de ez az utolso üldöztetés, még (KSZ 391)

akadály nélkül szolgalhatták az Istent., de idövel meg probálák, hogy az (KSZ 392)

tisztelték, nem tsak a templomok, de az egész város világoságban volt (KSZ 393)

valo haragjában nagy vétket tselekedék, de a penitentzia tartás is ahoz (KSZ 393)

meg marada a maradékok közöt, de eleg inkáb ki tettzék pulcheriában (KSZ 393)

férjének, és abirodalmot igazgato társának, de ollyan formában. hogy szüzeségit meg (KSZ 394)

akönyvekben, vagy a régi épületekben, de azt tudgyuk meg, még elöre (KSZ 395)

De akövetkezendö saeculumokban. leg inkáb amosaicum (KSZ 397)

után irták, mint mostanában. VIII. {…} de még azoknak amartyromoknak is le (KSZ 398)

vagy hoszas kerekdéden volt épitve, de többire mind kisdedek, és setétek (KSZ 400)

sixtus basilicaja, a lateranumi basilica, de idovel, ha alkalmatosoknak látták lenni (KSZ 401)

vallás belsö, és lelki vallás, de emberek a keresztények, és ök (KSZ 402)

és mindenüt meg halgat minket, de mi mindenkor nem vagyunk abban (KSZ 402)

szent áldozatot, minden vasárnapokon ajánlották, de azon kivül, minden héten kéttzer (KSZ 403)

napjában egy nehány miseket mondottanak, {…} de azokot, vagy a püspök, vagy (KSZ 403)

nép közöt, szent ágoston idejében, de azt nem láttyuk, hogy az (KSZ 405)

nagy tudományu papnak hogy prédikályon, {…} de oly ritkák valának az illyen (KSZ 406)

amint ezt láttyuk szent ágostonrol, {…} de azokot mások jedzésekel mindgyárt le (KSZ 407)

emeg rögzöt szokás volt is, de azt el törlé, meg mutatván (KSZ 408)

De amiolta, a Clericusok, mindenkor kezdék (KSZ 411)

dalmaticat viseltek, tartottanak különösön ollyanokot, de drágáb, és gazdagab matériákbol valokot (KSZ 411)

a Clericusokot, és a népet, de abban az idökben, drágáb fü (KSZ 413)

agyermekeknek. és az egész hiveknek, de hogy hamaréb mennyen végben, egy (KSZ 414)

mind, és adiáconusok apohárt osztogatták, de hogy szép rendel mennyen végben (KSZ 414)

még az elsö idökben is, de azt el hihettyük, hogy többet (KSZ 415)

inkáb az Isten elött szolgáltanak, de mitsoda méltoságu volt maga apápa (KSZ 416)

vasárnapokot, és a töb innepeket, de mindenünen esze gyültenek a szentek (KSZ 417)

fö dolgait rendben lehesen venni, de azt is fel teszi, hogy (KSZ 419)

rend szerént valo penitentziát tartának, de az üldöztetések után könnyeben fel (KSZ 421)

azt, valaki keresztény nevet viselt, de amiolta Constantinus és azö utánna (KSZ 422)

idejében különös gyülekezetet nem tartottak, de az ö maradéki inkáb oltalmazák (KSZ 422)

vessék, leg aláb az ijesztésért, de avér ontást meg nem engedték (KSZ 422)

mely jó szin alat is, de azt hogy töllök ajándékot vegyenek (KSZ 424)

ámbár közönséges életet eltenek is, de nagy betsuletben voltanak a fejdelmek (KSZ 424)

mind azokot akik gyámoltalanok valának, de föképpen hogy kegyelmet nyerhessenek a (KSZ 425)

a szentek szerették az igasságot, de azt is tudták, hogy azon (KSZ 425)

volt is ahalálra itéltetett ember, de háláadásbol, könnyebben vette magát azután (KSZ 426)

akár mely tudosok legyenek is de a földet mivellyék, vagy valamely (KSZ 426)

ételekre, és ruházattyokra valot nyerjenek. de hivataloknak hátra maradása nélkül, {…} itt (KSZ 426)

a nép tartozik öket tartani, de az a belsö vigasztalások lehetet (KSZ 426)

volt is a Clericusok tartására, de azt kivánták töllök, hogy példát (KSZ 426)

vagy az Irénéa fia adhatta, de nem kel azt gondolni, hogy (KSZ 428)

egészen a püspökök kezeknél voltanak, {…}de azon idöbéli szent püspökök, nem (KSZ 431)

nem hogy azon örültek volna, de söt még azt az idöt (KSZ 431)

a szent egy házának joszágát, de anép nem akarta viszá venni (KSZ 431)

a munkálkodhato koldusokot ki irttsák, de nem láttyuk, hogy az iránt (KSZ 432)

gondot, nem tsak akeresztény szegényeket, de apogány szegényeket is tartották, juliánus (KSZ 432)

melyeket mi mind ispotályoknak neveznénk, de agörögök azoknak, külömb külömb féle (KSZ 433)

patriárka idejében. Constancinápolyban szent sámson. {…} de valának még ollyan különös emberek (KSZ 433)

a pénzt, az illyen költésekre, de még ezeken kivül, nagy gondgyok (KSZ 434)

dolgoztanak. egyedül, vagy ketten. ketten, de mindenkor nagy halgatásban, akalyibák pedig (KSZ 435)

a hidegtöl magát meg oltalmaza, de nem kel magára sokat rakni (KSZ 436)

még az attyafiokal sem társalkodtanak, de másként ezek jó világiak valának (KSZ 436)

minden kori munkára, keveset aluttanak, de egésségeket el nem rontották, ugy (KSZ 436)

vetik vala abarátokot, st aug. de op. monach. söt még akeresztények (KSZ 437)

a birák eleiben hurtzolták öket, de azö alázatoságok, és békeséges türések (KSZ 437)

De meg ellenben, az okos emberek (KSZ 437)

meg, aházaság nélkül valo életet, {…} de azt helyesnek itéli, hogy arra (KSZ 437)

aki viszá tért avilági életre, de arrol ugy beszél, mint olyan (KSZ 437)

hogy az egésségit helyre álithassa, de azt láttyuk, atheodorus nevü jo (KSZ 438)

ház penitentziát adot az ollyanoknak, de világi képen meg nem büntették (KSZ 438)

hogy másoknak terhekre lettek volna, de sött még a közönséges jonak (KSZ 438)

ország. klastromok nélkül lettenek volna, de abarátok ótt is magánoson éltenek (KSZ 439)

abarátokhoz, hogy segittséget vehessenek töllök, de meg annyibol elég mesze laktanak (KSZ 439)

tömlötzben. vagy exiliumban. anagy urakot, de sött még agörögok közöt a (KSZ 440)

végig, nem tsak atanitásnak tisztasága, de még ajó erkölcsöknek követése is (KSZ 441)

atsuklyát. a paraszt emberek viselték, de mint hogy hidegben. és esöben (KSZ 443)

azért nem tsak a közönségesek. de a fö renden lévök is (KSZ 443)

hogy fejér ruhát nem viselnek, de a fejér ruha viselést. közönségesen (KSZ 444)

De már ez akár mint volt (KSZ 445)

továb még jobban meg erösitették, de még másként is, a bálványozást (KSZ 447)

jó akarokhoz valo kedv keresés, de sokan az illyenek közül, tsak (KSZ 448)

nélkül, mások pediglen. meg kereszteltettek., de valoságal meg nem tértenek. {…} akar (KSZ 448)

is meg apüspökök a Competenseket, de emberek lévén, lehetetlen volt. hogy (KSZ 448)

oltárhoz valo ajándékot meg adták, de arosz szokásokot meg nem jobbitották (KSZ 448)

midön nem tsak veszedelem nélkül, de betsületel viselték akeresztényi nevet,? {…} mint (KSZ 449)

vallásban lévö meg tsökenésnek kezdeteit, de nem akarom azal meg gyengitteni (KSZ 450)

és atöb fejek, az áriánusoknak, de nem találunk sok ollyan Catholicus (KSZ 450)

vallást athronuson lehetet is látni, de még oly nagy vala a (KSZ 451)

elegendö bizonyságok voltanak is ellenek, de az okos püspökök a ki (KSZ 454)

nem hogy a meg térésre. de söt még a boszu állásra (KSZ 454)

volna, de meg az el szakadásra is (KSZ 455)

tsak akülönös személyekhez voltanak keményebbek, de elöbször, meg feddették a bünben (KSZ 455)

De az ollyan titkos vétkeket, a (KSZ 455)

külömböztetni a magot a szalmátol. de mihent azok meg szüntenek. akét (KSZ 455)

szüntenek. akét szinüség holtig tarthata, de azonban. az illyen meg romlot (KSZ 455)

anyaszent egy házban viszá menének, de igen sokáig meg tarták a (KSZ 458)

dolgokra, a melyekben nevelték öket, de lehetetlen afejekben venni uj dolgot (KSZ 458)

ök tsendesen halgattyák, jóvá hadgyák, de asok beszéd után, semmit nem (KSZ 458)

akori nemzettségek illyenek lettenek volna, de a bizonyos, hogy semmi irást (KSZ 458)

és a barbarusok esze elegyedének, de valamint hogy két szin esze (KSZ 459)

aromaiakal lakván, tanulni kezdének töllök, de aromaiak tudatlanabaká, és otrombáká lének (KSZ 459)

De amely fogyatkozás volt egy felöl (KSZ 459)

szent élettyeket félre teszem is, de ök jobban értettek a dolgokhoz (KSZ 460)

hogy ártana a világi dolgoknak, de söt még azoknak fundámentuma, mivel (KSZ 461)

közül, de igen nehéz vala az elsöknek (KSZ 462)

voltanak a nap keleti országokban, de más féle okok, sok roszakot (KSZ 462)

támadának, ugy jó lett volna, de nem, hanem még ahitnek dolgaiban (KSZ 462)

minden gonoszságok bennek fel találtatot, de nem atudománnyok, mind azáltal keresztények (KSZ 463)

De végtire meg szokának, és két (KSZ 463)

gyakorolhassák, a haszonért. és atekintetért, de magokot arra nem adhattyák, hogy (KSZ 464)

el hagyván, állapottyokot meg jobbitthattyák, de azt kel tsudálni hogy mindnyájan (KSZ 464)

mely azután olosz országban szivárkozék. de nem gyanakodom mindnyájokrol. hanem tsak (KSZ 465)

vallásban kételkedgyenek. eretnekség sem volt, de atudatlanság, és abarbarismus nevekedet, Carolus (KSZ 465)

ház rend tartásit helyre álithassa, de az utánna valok ötet nem (KSZ 465)

az olvasás deák nyelven volt. de azokot ritkán magyarázták. meg (KSZ 466)

vagy valamely közel lévö klastromban, de abarátoknak akoron nem vala szabadságok (KSZ 467)

a kiknek jó püspökjök volt, de többire oly ritkán predikálottak., hogy (KSZ 467)

és akeresztényi életnek rend tartása, de söt még önnön magok. a (KSZ 468)

egy hazaknak nagy joszágok vala, de azokra szüntelen vágytanak a fejdelmek (KSZ 468)

joszágot. de söt még roma városának is (KSZ 469)

hadakozásban, nehéz volt esze gyülni. de sött még, egyik városbol, amásikában (KSZ 469)

hogy minden ember keresztény volt. de az ugy tettzet, mint ha (KSZ 469)

ellenséginek, ellent nem álhatot volna. de azt meg mutatta, hogy anyaszent (KSZ 469)

emberi változás meg nem mozdithattya, de sött még tsudálatosan ki tettzet (KSZ 469)

részeit, jól lehet mindenek tudták, de igen roszul követték, és noha (KSZ 470)

azokban hibát nem talált is, de igen kevesen valának. olyanok, kik (KSZ 470)

avétket el nem kerülték is, de leg aláb azt meg bánták (KSZ 470)

a régi görögöké, és romaiaké, de meg, nem valának ollyan két (KSZ 471)

szeredán estvétöl fogvást, hetfün reggelig. {…} de a Clericusoknak, butsujároknak. és szántó (KSZ 471)

tisztelet öket attol meg örizte, de azokban az idökben, asok eröszak (KSZ 472)

esztendöben a vilagnak vége lészen, de amidön láták hogy az ezeredik (KSZ 472)

hogy az ezeredik esztendö eltölt, de avilág még is tart, mindenüt (KSZ 472)

aszszonyok is a sanctuáriumig közelgetének, De a tizen egyedik saeculumban, még (KSZ 473)

régi szabot rend szerént legyen, de akik leg nagyob bünösök valanak (KSZ 474)

kik reá állottanak apenitentzia tartásra, de bizonyos szabot rend szerént valora (KSZ 474)

mindenik véteknek különös penitentziája volt, de igy, a mely ember harmintzor (KSZ 474)

bizonyosab voltáért, valamely klastromban zárkozának, de némely kor a penitentziát meg (KSZ 475)

látunk ilyeneket. az akori szentekben, de azt el kel hinni, hogy (KSZ 475)

De a midön, anagy hidegekben mezit (KSZ 476)

meg gyengülenek egyiptumban, és syriaban. de fogyatkozás lett az anyaszent egy (KSZ 477)

buzgoságbol. és áitatoságbol valának is, de az én itéletem szerént. azok (KSZ 477)

azok apenitentziák, böjtölésekböl, imádságokbol, álottanak, de föképpen régente, még lora sem (KSZ 478)

akik hozá szoktak a hadakozáshoz, de söt még a sok külömb (KSZ 478)

magokot meg terhelék, a világiak, de fö képen a fejdelmek. tudatlanok (KSZ 480)

várakot erösitteni, és hadat gyüjteni, de minden idöben, nagy udvart, és (KSZ 480)

háznak, azokban a tudatlan idökben, de azok a szerzetesek. akár mely (KSZ 480)

szentek, és buzgok valának is, de nem voltanak olyan pásztorok, akiknek (KSZ 480)

téritésekre, a munkájok hasznos volt., de nem volt állandó, azért hogy (KSZ 480)

nem böjtöltek, hanem tsak nonáig, de még azt tarttya, hogy nem (KSZ 481)

pásztorok, vagy az idegen missionáriusok, de minden koron avallás és a (KSZ 483)

tanitásnak, nem tsak a trádicioját, de söt még a jó erkölcsök (KSZ 483)

reája, hogy azok apostolok voltanak, de szent antal, és szent marton (KSZ 484)

nemesi nagy jó erkölcsökel birt, de mostanában már hanyotlik, és öregségiben (KSZ 484)

anyár, már most mint atél, de mire valok ezek a metaphorak (KSZ 484)

vagy valamint az emberi munka.? de még is miben mondhattyák hogy (KSZ 484)

és a Ceremoniáknak el törlése, de az évangyéliumot prédikállani kell mind (KSZ 485)

meg engedni. hogy el hagyák, de az illyen kedvezö engedelmekre valo (KSZ 486)

láthattyák, hogy sokat el hagytam. de sokan vannak, a közönséges hivek (KSZ 488)

ís a Catholica vallást követék, de az eretnekek közöt, sokal többen (KSZ 489)

hogy a dolgot meg visgállya, de ökk akár mit mondgyanak, a (KSZ 489)

az Apostoli szolgálatra valamint mi, de el árulván az urát. el (SUT 498)

tsudálák az Isten hatalmának erejét, de meg mások tsufságal illeték öket (SUT 499)

koporsoban tették, és el temették., de David a Jesus fel támadásárol (SUT 500)

gondolá hogy valamit adnának néki, de Peter mondá néki, nékem se (SUT 502)

öket. és elejekben adák ezeket, de Péter, és Janos, azt felelék (SUT 504)

atöbit az Apostolok lábaihoz tevé, de Péter azt meg tudván az (SUT 505)

meg tartani egészen az árrát, de nem kelletet volna olyan hazugságal (SUT 505)

meré magát esze elegyiteni vélek, de a nép nagy ditseretet ád (SUT 506)

az Apostolokot, és meg kötözteték, de az ur Angyala. éttzaka ki (SUT 506)

az örzöket az ajto elöt. de az ajtot meg nyitván. senkit (SUT 506)

végezni, hogy meg ölesék öket, de egy Gamaliel nevü fariseus. törvény (SUT 507)

száz ember. melléje adá magát. de ötet meg ölék. és mind (SUT 507)

számlálták, és sokan állának meléje, de mind ö, mind az ö (SUT 507)

emberektöl jö. magában oda lészen, de ha az Istentöl. jö, hejában (SUT 508)

szenvedgyenek a Jésus kristus neviért de a tanáts, és apapok hejában (SUT 508)

hogy a meg türköztetésben élne, de meg nem gyözhetvén rosz kivánságit (SUT 509)

hogy Mojses ellen káromkodot volna, de meg azt is meg mutatá (SUT 510)

és a fogokot tsikorgaták ellene, de István fel emelvén az égre (SUT 511)

a madaraknak és a vadaknak, de az Isten meg nem engedé (SUT 512)

hanem a synagogákban valo ostorozásal., de ezt gyakran tselekedék. oly kegyetlenségel (SUT 513)

Antiokíáig, ahol a kristust prédikálák, de tsak a sidoknak, és nem (SUT 513)

olttsák. és el veszesék öket, de arra nem vigyázának, hogy azok (SUT 514)

már régi irások is bizonyittyák, de az ö penitentziája haszontalan valo (SUT 515)

mint szent péter jóvallá néki, de mind hihetetlenebé, mind meg átalkodatlanabá (SUT 516)

azokhoz valamely engedelmeségel let volna, de söt még halálal. és örökös (SUT 516)

ök akereszten meg ölették volt, de a tanitványi éttzaka el lopták (SUT 517)

renden valok, a kiket ijesztö, de meg bizonyitás nélkül valo okokal (SUT 518)

idöhöz a melyröl it szollunk. de azt gondoltuk. hogy ezekröl szolhatunk (SUT 518)

a pilatus actáinak nevét viselik, de egyikében sem láthatni azt a (SUT 519)

adgya nékünk az ö Martyrologiumjában. {…} de nem ugy adom mint authenticumot (SUT 519)

meg öletet. a sídok akarattyokbol. de akaratom ellen. abizonyos, hogy soha (SUT 520)

látot. nem is fóg látni, de a sido nép, az irás (SUT 520)

gyaláznák Mestereknek szenttségit rendeletlen életyekel, de söt meg tiszteletire vannak jó (SUT 520)

mind arrol a miröl vádolták de a kinek azö irások szerént (SUT 520)

Isteni tiszteletet a Jesus kristusnak, de akoron a tanáts annak nem (SUT 521)

hogy nem tsak, a hivek, de söt még a sidok is (SUT 522)

a haját el nem nyirette, de söt még meg sem feredet (SUT 522)

nevezék. nem tsak a keresztyének, de söt még a sidok is (SUT 522)

embert az áts Jésus nevében, de egy Rabinus azt ellenzé, mondván (SUT 523)

a meg egyezik az Actákal, de egy kevesé külömbözik a sido (SUT 524)

komornyik többé ötet nem látá, de nagy örömel követé viszá felé (SUT 524)

hogy azokot fogva vihesse Jérusálembe., De a midön az uton volna (SUT 525)

hallották hogy saul beszéllet valakivel, de abban semit nem értettek, se (SUT 525)

ate szenteidel. kik Jérusalemben vannak, de söt még levelet vett a (SUT 526)

kik ate nevedet segittségül hiják. de az ur mondá néki. eregy (SUT 526)

hirdetnek, nem hogy öket halgatnák, de még halálra keresik öket, A (SUT 529)

a Romai Anyaszent egy házban., de még az ís külömbözöt a (SUT 530)

se sido, se környül metélkedet, de a sidokal gyakorta valo léte (SUT 532)

péter, soha sem ettem tisztátalant, de a szozat mondá. neki, ne (SUT 533)

akor mindgyárt mit tenne alátás, de tsak hamar meg tudá, mert (SUT 533)

sidok ígaságtalanul feszitették vala fel. de az Isten ötet fel támasztá (SUT 534)

vették voltis a szent Lelket,, de szükségek vala akereszttségre, hogy az (SUT 535)

és miért ett volna vélek, de szent péter. nem tekéntvén elsöségét (SUT 535)

akarokot tsinála. a Tsászár udvaránál, de az is valo, hogy igen (SUT 536)

keserüségit, Agrippais, noha az adoságért, de ezen betsületes szin alat, el (SUT 536)

is rendele néki hogy élhesen, de a mely nem volt elegendö (SUT 536)

elegendö arra hogy tisztességesen lehesen. de még az a kevés jovedelem (SUT 536)

ezt akét egy testvér atyafit, de ö magok egymást nem szerették (SUT 537)

ót valamely szerentsére is mehetne. de pénze nem vala az utra (SUT 537)

nékie, protéus arra rea álla, de mint hogy Agrippa még azon (SUT 537)

fogadá hogy sohová sem menne, de éttzaka el vágá a hajo (SUT 537)

mint hogy jól ís fogadá. de más nap Tiberius a Capito (SUT 538)

a beszedeket mind jól hallá, de akoron semmit nem szolla. hanem (SUT 539)

holmi köntösét lopta volna el, de ö nem a lopásért valo (SUT 539)

aprefectus Eutikust a császárhoz küldé, de Tiberius a ki mindenben lassu (SUT 539)

az ura meg elégedhetik véle, de hanem a, Agrippa vigyázon magára (SUT 539)

nem bánom, felelé a Császár, de az Istenek bizonyságim, hogy akaratom (SUT 539)

Császár a theátrumbol ki menyen, de a Császár még is látván (SUT 540)

rosz állapotodnak jóra valo változását, de arra vigyáz. hogy ha még (SUT 540)

ahegyre, Thyratába városát meg szállák, de pilatus. azt meg halván, feléjek (SUT 541)

ót mi ment végben ellene., de azt tarttyák, hogy szam ki (SUT 542)

vetésben. küldetet bétsbe, Galliában. holtig, de kéttségben esvén maga állapottyárol. maga (SUT 542)

maga, vagy Tiberius, vagy vitellius, de meg halnának (SUT 543)

nem akará mindgyárt meg mondani. de mint hogy jó akarok valának (SUT 543)

a szövettségben lévö királyok adának, de mint hogy Judeán keresztül akará (SUT 544)

tsalárdokot mint ezekben az idökben, de az Isten meg nem engedé (SUT 546)

küldék hogy ót Rhetoríkát tanullyon, de a philosophíára adván magát. a (SUT 546)

bor italt rosznak nem tartá. de maga nem ivék, mert meg (SUT 546)

Joszága elegendö volt. de annak felét a báttyának adá (SUT 547)

követvén, öt esztendeig nem szolla, de a héjával sokat utozot jelek (SUT 547)

fö városa, szent péternek eset, de minek elötte oda menyen. Antiokiába (SUT 547)

kettöjiig, a melyben mene Romában. de az alat más helyekre is (SUT 548)

hogy a heverést el kerüllyék, de a midön tellyeségel az predikállásban (SUT 549)

tanitványok mellé akará magát adni, de mindenek tartának tölle, és kerülék (SUT 550)

tsak két hétig marada Jérusálemben, de azt a kevés idöt sem (SUT 550)

boszonkodának hogy meg akarák ölni, de ahivek azt meg sajditván, titkon (SUT 550)

tudhatni menyi ideig marada Tharsisba, de azt el hihetni hogy egy (SUT 551)

fogák az olaj fák hegyin. de aki el hagyván alepedöt, mezitelen (SUT 553)

volna. és azután meg kövezteték, de ez éppen nem bizonyos, meg (SUT 556)

képen irnak az ö halálárol. de a mit leg bizonyosabnak tarthatni (SUT 557)

meg marada az Anyaszent egyházban. de el veszet. hanem agörög nyelvre (SUT 558)

bár aváros kitsid legyen is. de ketten el férnek benne, mint (SUT 560)

király sok aranyal kinálá. Thadeust. de a szent el nem akará (SUT 561)

más sok irásokot tulajdonittottanak néki, de az Anyaszent egy ház azokot (SUT 563)

és holta után fejit vették. De sokan a tudosok közül ezeket (SUT 564)

aboldogságot az ö birodalma alat. de tsak hamar az ö rosz (SUT 564)

és fö papnak tevé magát. de söt még a lovát is (SUT 565)

kerüllye, meg várá az estvét, De azö el érkezése tsak hamar (SUT 567)

féle tiszteletet ád vala néki. de titokban. tsufolá, és roszul beszélet (SUT 567)

igéré hogy el fogja küldeni, de el nem küldötte, a mely (SUT 568)

nem zabolázná az ö hamiságokot de söt még titkon segitené, esze (SUT 568)

szélyedve mind az öt reszben., de a két résziben. több számuan (SUT 569)

mentenek jó akarojokhoz kenyeret kérni, de mihent az uttzán meg üsmerték (SUT 570)

szers mind, ha akarta volna. de azokot elszenvedé. látatlanná tevé. és (SUT 571)

akarta volna öket békéltetni avárosiakal, de tsak uj alkalmatoságot kerese arra (SUT 571)

kelletet volna lenni a sidokhoz, de flaccus azzal nem gondola. hanem (SUT 571)

Castus nevü kapitánt Istentelen vitézekel, de semit nem találának.imé eszerént (SUT 572)

látván. mindgyárt fel akara kelni, de a vitezek környül fogák, és (SUT 573)

uttya veszedelmes, és hoszas volt de végtire Romában érkezvén, ót ötet (SUT 573)

sziget volt a többi közöt, de a lépidus kérésire. a kinek (SUT 574)

magának, a hol egyedül lakék. de nem élt ót sokáig, mivel (SUT 574)

akará magát és el szaladni. de esze darabolák. és egy verembe (SUT 574)

tsak a Tetrárka nevet viselte. de Agrippa akirályi nevet. Herodiáda. a (SUT 574)

és visza adatni a penzit. de az aszony nem akara elni (SUT 575)

tudván. a Császárnak meg irá, de az igazságot el titkolá, és (SUT 576)

mind azon által. engedelmeskedni akara, de mint hogy kájus nem parantsolá (SUT 577)

magokal., hogy ellenek akarnának hadakozni, de meg abban nem kételkedhetének., látván (SUT 577)

öket, és reá állanának kivánságára, de semit nem nyere elméjeken. a (SUT 578)

petroniusra, sietve hirt adának néki. de a még valami rendelést tenne (SUT 578)

mondhatnátok nékem azt amit mondotok, de azt tudgyátok hogy nékem engedelmeskednem (SUT 580)

szeghetemé. életem el vesztése nélkül? de söt még az én halálom (SUT 581)

CSászárért, és a Romai népért. de ha szándékját végben akarja vinni (SUT 581)

visgálya hogy mi következhetik abbol, de ha szinte mind ezek után (SUT 581)

akéttségben valo esésre, De Petronius akár mely mértékleteségel. irais (SUT 583)

iratá petroniusnak, hogy ditsérné okoságát., de azt hagya nékí, hogy minden (SUT 583)

fordult szemeiröl hogy haragban volna, De ami leg inkáb az elméjit (SUT 583)

láthasa miben bánthatta volna meg, de semiben magát vétkesnek nem találván (SUT 583)

kájustol meg kérdeni neheztelésinek okát, de magát meg tartoztatá. nehogy kérdésivel (SUT 583)

vagy más egyeb orvoságok által, de egyebet nem akara, hanem egy (SUT 584)

az Agrippán elötte történt dolgon., de söt még annál inkáb fel (SUT 585)

nem vevé válaszát a Csaszárnak. de a sok volt, hogy kájus (SUT 586)

szolgálattyáért, és hüségiért tett véle, de még azokhoz nagyobakot is akarna (SUT 586)

kitöl semit meg nem vonhatok, De azt ís meg irá néki (SUT 587)

büntessék, vagy nékie el küldgyék, de az Isten meg nem engedé (SUT 588)

volna, hogy magát meg öllye. De az Isten ugy adá. hogy (SUT 588)

meg akarák ök is nyerni. de véghez nem viheték (SUT 590)

a pereket meg nyérték volna. De philo, akit mind az idö (SUT 590)

károk nélkül. kik öket küldötték, De philo meg bátorittá öket mondván (SUT 591)

nagy tisztelettel köszönték a Császárt, de a kiket olyan formában fogadá (SUT 591)

remenségek. adolgoknak jól ki meneteléröl. de söt életek el vesztésitöl is (SUT 591)

Elhiszem mondá kájus hogy áldoztatok, de más Istennek, és mitsoda tiszteletemre (SUT 592)

elé kezdék számlálni az okokot, de látván hogy azok igen erösek (SUT 593)

meg szabadulának a keze közül, de philo nagy veszedelemben forga. azt (SUT 594)

igen felesen valának azokban atartományokban, de föképen sokan valának az Euphrates (SUT 594)

báttya. azt sokáig el halgatván, de végtire nem álhatván az öttse (SUT 595)

és a sidok ellen mene, de meg vereték és el (SUT 595)

ellene mene, véle meg hartzola. de meg vereték, és viszá kelleték (SUT 596)

valának hogy el válaszák egymástol, de véghez nem vihetek. hat esztendö (SUT 596)

De ót sem maradhatának nyugodalomban. mivel (SUT 596)

el érkezvén, jól bánnék véle, de akár mint esék, Izát nagy (SUT 598)

háboruságot ne kezdgyenek az országban., de nem adhatván nékik tellyes hitelt (SUT 598)

vallást, és magát környül meteltesse, de az Anya azt nem jovallá (SUT 598)

tartának. hogy abbol mi következhetnék, De az Isten ugy adá hogy (SUT 599)

példájára, a sido vallásra állának, de némellyek az urak közül nem (SUT 599)

a tábor helyit el hagyni, de más nap az Arabusokra ute (SUT 599)

nem vala a valoságos vallás, de az Isten meg segitti azokot (SUT 599)

ide fellyeb valamely részit életének, de fö képpen ami azt az (SUT 600)

suhajtozot. annak atsudának kegyetlensége alat, de mint. hogy kegyetlenséginek. vége nem (SUT 601)

halálos, kájus el akara szaladni, de Cornelius sabinus egy a párt (SUT 602)

meg ölnék az egész népet. de végtire meg tsendesedének, és ki (SUT 603)

ha. a szabadságot viszá állittsák, de az ö lasuságok. és egyenetlenségek (SUT 603)

elötte hogy meg ölték volna. de meg tudván halálát. egy setet (SUT 603)

superlat megi, ót sokáig marada, de némelyek a vitezek közül a (SUT 603)

az egész had jól fogadá, de mint hogy félénk volt természet (SUT 603)

és viszá adni a tanátsnak,, de Ágrippa meg bátoritván ötet, és (SUT 604)

azt nem régen meg probálták, de reménli meg mutatni nékik, hogy (SUT 604)

meg, hanem borbélyra volna szüksége. de mihent meg hallá. hogy Claudiust (SUT 604)

Agrippával. a hol volt Claudius, De Agrippa modot találván abban hogy (SUT 605)

arra. tellyeségel szándékja nem volna, de azon kéri a tanátsot. hogy (SUT 606)

vala lysimakust a philo attyafiát. de Claudius a ki szerette, meg (SUT 607)

azt meg engedte az Alexandriaknak. de azt hadgya nékik. hogy ezel (SUT 607)

ugy hogy mindenek meg tudgyák, De Claudiusnak, mind ezek a sidokhoz (SUT 607)

Boethus fiának adá Cantharas simonak. de kevés idö mulva meg fosztá (SUT 608)

azt a méltoságot Caiphas után, de jonathás nem akará el venni (SUT 608)

szerette mulattyágot adni a népnek, de a buzgo sidok, rosznak tarták (SUT 609)

az egész hadain valo Generáliságot, De silás viszá élvén a szabadságal (SUT 610)

a tiszttségit. és fogságba téteté, de mihent a haragja el mulék (SUT 610)

Agrippa viszá akará tenni tiszttségiben. de Silás, a gyalázatért valo nagy (SUT 610)

el is kezdék a munkát. de vibius Marsus. a ki petronius (SUT 610)

tett volna a sido philoval., De föképen, a szent péter, Romában (SUT 611)

ha a régieknek hitelt adunk. De szent péter meg mutatá az (SUT 611)

Antiokiába az aratás bö volna, de az aratok kevesen vannak. Társisba (SUT 612)

tenné ki Marsust a Gubernátorságábol. de az ö levelére a midön (SUT 613)

Jakab volt az ö Apostoljok, de arra jó bizonyságok nintsen (SUT 614)

találák. az örzöket meg kinoztatá. de semit nem tudhatván meg töllök (SUT 616)

felet, a meg szabadulását jelentené, de ha masodszor is illyet látna (SUT 617)

láttyátok, hogy nem igazat mondottatok. de az Isten akarattyát kel akarni (SUT 617)

köny hullatás nélkül nem nézheté, de az itélet ki mondatot volt (SUT 618)

helyetek, syriábol. hozason más hadakot. de ez a parantsolat nem mene (SUT 618)

szent pál házában találták volna, De ez a könyv. mostanában. a (SUT 620)

Romában nevelték. a császár mellet, de azt ollyan ók alat nyerék (SUT 622)

igeretekel. sokakot tsala maga mellé, De Fadus lovas seregeket külde utánnok (SUT 622)

hivatá tehát. Sault. és Barnabast. de mellette egy ördöngös hamis proféta (SUT 623)

az igazságnak uttyára akarnának menni, de mostanában az urnak keze rajtad (SUT 623)

perge nintsen a tenger parton. de földön menének oda, akoron Márk (SUT 624)

a kristusnak meg kelleték halni, de rothadást nem szenvedni, tsak egyedül (SUT 625)

kelleték hirdetni az Isten Igéjét, de mint hogy azt meg vetitek (SUT 626)

tántoritotta volna, ahivekben lévö hitet. de bé tölté öket, örömel. és (SUT 626)

és szent Thecla utozásinak nevezé, de söt még szent pál munkájának (SUT 627)

munkájának tulajdonittá ezt a könyvet. de idövel meg tudák hamiságát. és (SUT 627)

ölelgetésivel, vagy intésivel. vagy fenyegetésivel. de tsak haszontalan volt. látván hogy (SUT 628)

vetvén magára. a tüzbe mene. de a láng semit néki nem (SUT 628)

gubernatora, nagy szerelemben esek véle, de Thecla keményen viselvén magát hozája (SUT 628)

oroszlányokot, és medvéket botsátának reája, de egy oroszlány a lábaihoz mene (SUT 628)

nem hogy el szaggatták volna, de mind meg döglének, és egy (SUT 629)

bikakhoz kötözteté, hogy négyé szakaszák, de a kötelek tsudálatosan el szakadozának (SUT 629)

tsudálkozék rajta hogy meg látá, de Thecla mondá néki, én meg (SUT 629)

hogy az Annyát meg térittse. de azt véghez nem vihetvén. a (SUT 629)

tenne nékik. a népel együt, De Barnabás. és pál. meg tudván (SUT 630)

De akár menyit beszéllének. nehezen vevék (SUT 630)

vontzolák. hogy valamely verembe vessék. De a tanitványi körül vévén. fel (SUT 630)

mint ha szent péternek tulajdonittaná de azt inkáb lehet gondolni. hogy (SUT 632)

mondgyák hogy Deákul irá Évangyéliumát. de közönségesen azt tarttyák. hogy Görögül (SUT 632)

embernek az elei sidok voltak. de a vallását el hagyta, volt (SUT 632)

a békeségre. atsendeségre inté öket. de nem hogy engedelmeskedtenek volna néki (SUT 634)

ne légyen is tellyeségel bizonyos, de azt nem lehet tagadni, hogy (SUT 635)

a Therapötusokot. és az Esséniánusokot,: de (SUT 636)

Aszszonyok résziröl. abban az országban. de föképpen Alexandria vidékin, az ö (SUT 637)

épitve, hogy inkáb különöseben lehesenek. de ígen távul sintsenek egy mástol (SUT 638)

elméjek mindenkor az Istenröl foglalatoskodik., de söt még álmokban sem felejtik (SUT 638)

énekeket tsinálnak. sok féle kótákra, de azok mind áitatos énekek, szombat (SUT 639)

el legyenek rekesztve a férfiaktol. de az oktatásokot halhassák. noha öket (SUT 639)

beszél, az ö beszéde fontos, de nem tzifrázot, mindenek nagy tsendeségben (SUT 639)

és az éttzakát atesti gondra, de még annak is tsak egy (SUT 639)

félben hagynak, de azon anapon esznek, ugy bánván (SUT 640)

napon. ugy mint, minden szombaton, de az ö fö Innepjek, hét (SUT 640)

az Aszonyok ót jelen legyenek, de azok mind szüzek, és idösök (SUT 640)

hogy magát valahová el vonnya, de nem akarván az Anyaszent egy (SUT 643)

szerentsésen, igen jól fogadák öket, De ez az Anyaszent egy ház (SUT 644)

a kristustol, magátol vette volt, de szükséges volt, bizonyosá tenni másokot (SUT 646)

szükségesnek itélné a környül metélést. de pál nem akara soha is (SUT 647)

hivek viszá küldék öket Jerusálemben., de silás jobban szereté ót maradni (SUT 648)

vala el a Jerusálemi gyülésben. de holmi keresztyén sidok Ántiokiaban erkezvén (SUT 649)

kötelezvén magokot. a törvénybéli tartásokra, de söt még Barnabás is a (SUT 649)

volnának., Barnabás arra reá álla, de akará magával vinni Mark Jánost (SUT 650)

menvén, által akarának menni Bitiniában, de a Jésus lelke. azt nékik (SUT 651)

valának. a mezöben. theátrum formára. de fedetlen (SUT 653)

pál a leányba szenvedi ötet. De szent pál nem szenvedhetvén azokot (SUT 653)

anéki életében járó dolog volt. De pál nagyon kiáltá néki. meg (SUT 654)

meg mondaná nékik a parantsolatot, De pál mondá aváros szolgainak. Minek (SUT 655)

pál Romai polgár let volna. de hogy silás alet volna. a (SUT 655)

a piatzra vinnék anép eleiben, de öket (SUT 656)

a birákot, akik halgaták öket. de Jáson. és a többi kezest (SUT 657)

aszonyok a kereszttséget fel vevék, De a midön a Thessalonikai sidok (SUT 657)

tanulni. minden féle szép dolgokot. De a babonaság oly nagy volt (SUT 658)

szent pál mellé érkezék Athénásban. de silás oda nem mene, noha (SUT 659)

meg erösittse. és vigasztallya öket., de tsak Timotheust küldé viszá hozájok (SUT 660)

és gazdagab városában görög órszágnak, de azt is el mondhatni. hogy (SUT 660)

hogy senkinék terhére ne lenne, de a mellet, meg nem szünek (SUT 660)

és a fel támadásra ingerlette. de azt inkáb el lehet hinni (SUT 661)

tevék hogy ujontában samariara üsenek, de a népnek az elei, hamuval (SUT 662)

templomnak. végtire el hagyák szándékjokot. de ameg nem menté az országot (SUT 662)

tarták ezt a kis hadakozást. de söt még segitették kéz alat (SUT 662)

akiknek részek volt a prédában, De Cumanus tartván attol. hogy a (SUT 662)

ellenek, de annak egy reszit meg ölek (SUT 663)

a samaritánusok voltak kezdöi azenebonának, de azt is meg mutaták. hogy (SUT 663)

a törököknél, rabokal szolgáltatni magokot de azok. olyan rabok. akiket a (SUT 664)

azt a tartományt, mondá tacitus. de rabhoz illendö észel. nintsen olyan (SUT 664)

azok egy ideig meg tartoztaták, de a gyükér tsak meg marada (SUT 666)

adta volt a Calcidus országot, de négy esztendö mulva. viszá vevé (SUT 666)

a mely a bátyára eset, de tsak hamar el válék a (SUT 667)

mátkásodot volt még idején Archélausal, de attol el válék. és Demetriushoz (SUT 667)

a sido vallásra fog állani, de nem akarván magát környül meteltetni (SUT 667)

a sidó vallásra rea álla. de ez a Fejdelem aszony keves (SUT 667)

vigasztalni az Anyaszent egy házakot, de más el mulathatatlan foglalatosági. nem (SUT 668)

hamiságnak titka már is munkálodik, de nem nyilatkoztattya ki még olyan (SUT 669)

Isten templomában is fog ülni. de végtire el rontatik az Igének (SUT 669)

magamot titeket meg halgatni tsendeségel, de mint hogy a vetekedés tsak (SUT 670)

jó darab idöt tölte korintusba, de végtire. tizen nyoltz holnapig ót (SUT 671)

ót tölthetné a pünkösd Innepét, de minek elötte meg indula Czenkrisböl (SUT 671)

mivel czenkrisbe nyireté el ahaját. de Jerusalemben kelletet lenni, hogy a (SUT 671)

hogy maradna töb ideig Ephesusba. de mint hogy siete Jerusálembe menni (SUT 671)

de ö még tsak Cathecumenus volt (SUT 672)

urnak, és aki tudta tudományát, de söt még másoknak is prédikálotta (SUT 672)

proféta, ez Egyiptumi fi volt. de sido vallásu, epálestinában menvén, harmintz (SUT 673)

fel álitani a maga uralkodását. De felix a ki akoron jérusálemben (SUT 673)

De valamint a szokot lenni, hogy (SUT 673)

iránt, Apollo viszá tére korintusba. de ebben vagyon valamely nehézség, szent (SUT 675)

kik által a levelét küldi, de arra nem veheté, mind azon (SUT 675)

kristus Jésus volna a Messiás. De látván hogy némely sidok oktatásit (SUT 676)

oktatásit nem hogy hasznokra forditanák, de még inkáb meg keményednének, és (SUT 676)

A papok fejdelmének. Scívának fiai, De a gonosz lélek felelé nékik (SUT 677)

és tudom ki légyen pál. de ti kik vagytok, azonnal az (SUT 677)

azok a szok. és kiáltások. de esztelenség volna azt tartani. hogy (SUT 680)

kezdé, hogy mitsoda okokot adna, De Apollonius mondá hogy ördöngös volna (SUT 680)

ki menyen mikor parantsolni fogja. De mi nem felelünk mind azokrol (SUT 680)

játékokon. az után Romában mene. de onnét ki kelleték menni mivel (SUT 680)

esedezék nékik hogy ne bántanák, de Apollonius adig sürgeté öket, hogy (SUT 681)

a sidoktol, és a pogányoktol., De meg mások betü szerént értik (SUT 681)

valo hatalma által szabadula meg. De a bizonyos, hogy az Apostol (SUT 681)

nem tettzék., azokot meg orvosolá, de azok néki valoságos keserüséget okozának (SUT 681)

uttyán, és az igazságnak engedelmeségiben: de némely olyan hamis Apostolok fel (SUT 682)

idövel telepedtenek vala meg Ásiába de még meg tarttyák vala, az (SUT 682)

az alamisnát melyet gyüjtöt volt, de amég ezt a szándékját véghez (SUT 684)

hogy ha távul vagyon is. de meg itéli azt a vétkest (SUT 684)

tettzés szerént valo itélet volt, de az elegendö volt, sokáig is (SUT 685)

azoknak. kik nintsenek a házaságban, de arra senkit nem kénszerit, az (SUT 685)

szenteltetet, se meg nem ferteztetet; de azt akarja, hogy felebaráti szeretetböl (SUT 686)

némelyek meg. hogy szöllö fábol, de enem a vadász Diána volt (SUT 690)

esetit. mind mesterségteknek, mind nyereségteknek, de söt még hogy meg ne (SUT 690)

hogy meg tsendesittse a népet, De a tanitványi nem engedék, sőt (SUT 691)

közi akara menni, hogy szollyon. de a nép látván hogy sidó (SUT 691)

indula, Timothéust maga mellé vevé, de hajora nem üle Efesusba, hanem (SUT 692)

nékie kivánatos utat nyitot volt. De az elméje ót helyén nem (SUT 692)

De sokat szenvede ebben az uttyában (SUT 692)

ót semi nyugodalma nem vala, De az Isten aki meg vigasztallya (SUT 692)

ö levelei sulyosak, és kemények, de az ö jelen valo léte (SUT 694)

az Isten nékie ki nyilatkoztatta., De azonal viszá tér a maga (SUT 694)

hogy attol szabaditson meg engem, De azt felelte rea, Elég néked (SUT 694)

irigységben. viszá vonásba. ragalmazásba talállya. De azon kéri az Istent, hogy (SUT 695)

keményedéseket, ök atörvényt vették. volt, de azt nem követték, vagy ha (SUT 697)

avolt hogy oda tengeren menyen. de meg tudván hogy a sidok (SUT 700)

adgya tudtomra hogy következnek reám., De ezektöl én nem tartok, És (SUT 701)

néki hogy oda ne menyen. de semmi meg nem tartoztathatá ötet (SUT 703)

magát. és ne menne Jérusalembe, De pál felelé nekik, Mit sirtok (SUT 704)

De el érkezésinek a hetedik napján (SUT 705)

bizonyságot melyet tész felölem nékik., de el küldelek mesze., hogy predikály (SUT 707)

a még vallani fog.magára. de a lántzal együt. hogy le (SUT 707)

és lysias fel oldatá. ötet., de a nem látzik hogy a (SUT 707)

A fariseusok pedig azt tartották, de tagadták a kristus fel támadását (SUT 709)

ölyük. minek elötte hozátok érkezék. De a szent pál hugának a (SUT 709)

feje volna a Názárénusok szakadásának, de söt még meg akarta ferteztetni (SUT 710)

véle. Es noha látta artatlanságát., de el nem botsátá ötet. hanem (SUT 712)

vegyenek atizedböl valamint annak, elötte, de látván hogy nem követnék kivánságokot (SUT 713)

ó testamentum béli szent könyvekben, de még is találnak abban valamely (SUT 715)

szenttséges voltárol. és tsuda tételeiröl. De az Isten nem adta néki (SUT 715)

erösebbek. és leg gazdagabbak valának, de a Romai presidium. akinek ót (SUT 716)

parantsolá nékik hogy házokhoz mennének, de ök meg neveték. mind parantsolattyát (SUT 716)

kellessék folytatni a város dolgait. De a sidok nem nyerék azt (SUT 717)

olyan sokáig szent pált Czézáréában, De a sidok azt nem tekintvén (SUT 717)

akinek vérit, és halálát kivának, De festus azt felelé nékik hogy (SUT 718)

sidok sok vétkekröl kezdék vádolni., de egyet sem bizonyithatának meg, szent (SUT 718)

halált érdemel, kész vagyok ahalálra. de ha az ellenem valo vádolások (SUT 718)

arra engemet. hogy halálra itélném. de azt felelém nékik hogy a (SUT 719)

jöttek volna, pált elejekbe hozatám. de semiröl olyanrol nem vádolák a (SUT 719)

itéllyék meg adolgot. amelyröl vádollyák., de ö a Császára hiván. és (SUT 719)

nem méltó hogy továb éllyen, de ötet meg visgalván. és nem (SUT 720)

a miért mélto volna ahalálra. de mint hogy ö maga a (SUT 720)

igyekezének azon hogy meg öllyenek, de az Isten segittségivel mind a (SUT 722)

magunkért. és ami életünkért, is. de a százados (SUT 723)

nap keleti részin menének el, de lassanként olyan nagy szélvész támada (SUT 724)

oda volt a meg szabadulásra, De mint hogy jó darab ideje (SUT 724)

vagytok, várván a szélvésznek végit, de arra intelek hogy egyetek, és (SUT 725)

szigethez volnának oly közel: de egy tenger szakadékot látván. amelynek (SUT 726)

az orra, meg mozdulhatatlan vala, de a hajo farát. a habok (SUT 726)

ki uszván. el ne szaladgyanak. De a százados Julius meg akarván (SUT 726)

nem akarja hogy továb élyen. De pál a kigyot atüzbe rázván (SUT 727)

szers mind halva le esnék, de minek utánna sokáig várták volna (SUT 727)

nem arend szerént valo tömlötzbe. de ugy mind azon által. hogy (SUT 729)

se ami Atyáinknak szokási ellen. de Jérusalemben meg fogának, és a (SUT 729)

valo vétket nem találának bennem, de a sidok. abban ellent tartván (SUT 729)

aki roszat mondot volna felöled. De mi azt akarnok meg tudni (SUT 729)

meg, a ki nekik tettzet., de söt még fegyveresen mennek vala (SUT 731)

látást, nem tsak akirály házábol, de még a Romai örzök sem (SUT 731)

parantsolatot is ada az iránt de a sidok. arra kérék. hogy (SUT 732)

hogy Cyrenában, fejit vették volna, de nem teszi fel se az (SUT 733)

Agoston. azokot valoságosoknak tartották volna, de mostanában, azok iránt más gondolatba (SUT 733)

veszedelmekre is tette érette magát., de veszedelmes nyavalyában esvén, kénszeriteték sokáig (SUT 733)

is adakozásokot. és jó sziveket. de azt tudtokra adgya. hogy meg (SUT 734)

magais filemon meg tselekedte volna, de jobban szereté {sze reté} viszá (SUT 735)

nem prédikálot abban a tartományba, de az ö buzgosága minden Anyaszent (SUT 736)

midön a sidoknak irá levelét., de minek elötte meg visgállyuk azt (SUT 737)

De Eusébius Hégésippus után. a szent (SUT 738)

kezdék, osánna a Dávid fiának., De az irás tudok, és a (SUT 739)

akarák ölni. köveket hajigálának hozája, de mint hogy távul volt töllök (SUT 739)

nem tudgyák mitsoda idöben irá.: De ugy tettzik hogy a szándékja (SUT 741)

valamint maga irja a Romaiaknak.: De azt bizonyoson nem tudhatni. hogy (SUT 742)

Albinus azt könyen meg engedé, De ez a könyüség. igen veszedelmes (SUT 743)

munkát könyü volna le rontani. de nehéz fel épiteni. nem itelé (SUT 746)

a még a tsonttyait látták. de mind ezek után is egy (SUT 746)

rövid idö alat hozája mégyen, de mint hogy az el mulhatot (SUT 747)

segitették., akik gyermekeket jól nevelték. de tiltya hogy erre a hivatalra (SUT 749)

titkoson tselekedé. de Florus. még azal ditsekedék, benne (SUT 752)

a Romai uralkodásnak ellent állani, de florus, nem hogy a párt (SUT 752)

tüzet el akarják vala oltani, de söt még ö magok gyujtogaták (SUT 753)

a melynek kard formája volt. De a sidok, meg keményedések, és (SUT 755)

a mind az ellenségekre fordul. De a min leg inkáb meg (SUT 756)

historikus. ezt vespasiánusra akará szabni. De ezek ajövendölések már egészen bé (SUT 756)

neki, Mostanában nem követhetz engemet, de mászor fogsz engemet követni, És (SUT 757)

oda mentél a hová akartál, de amidön meg öregszel. más fóg (SUT 757)

levél szent péteré lett volna., de a leg régiebbek ugy tartották (SUT 758)

néz vala fel felé utánna, De a két Apostol. szent péter (SUT 759)

a CSászár láttára repülni akara, de tsak hamar le esék a (SUT 759)

meg igazulásakor,. mindenek el hagyák. de az Isten meg segité, és (SUT 759)

az az, a Néro haragjátol. de tellyeségel., még azért. meg nem (SUT 759)

valának. nem hogy segitették volna., de tölle el távozának, az Isten (SUT 760)

atesteket, de a midön ket mély földnire (SUT 763)

az Anya szent egy házat., De az Apostolok halálok után, a (SUT 763)

De ez a szent pápa., vagy (SUT 763)

se soha meg nem vénülnének, de mind ezekre az ígéretekre,. igen (SUT 765)

Császárhoz illendö tiszteletet meg sértették. De a könyvet a melyben a (SUT 766)

summa pénzt akarának adni. Apolloniusnak. de el nem vevé, hanem aleánynak (SUT 767)

rendelte vala püspöknek szent pál, De szent Jánost inkáb kel ugy (SUT 767)

sugarlásbol., vagy egéségének valamely változásáért, de meg tudván hogy Cerinthus a (SUT 768)

kristus Jésusba, életének halálának igazságát. De tagadá Istenségit. tsak tisztán Embernek (SUT 769)

hagyták volt. a törvény Cérémoniáit. de meg valának ollyanok akik szorosan (SUT 770)

tsak egy világ Istene vagyon. de az az Isten nem volt (SUT 770)

teremtönek egy fiat is adot, de a ki idöben születet, és (SUT 770)

a kik a sidoságot tanitták, de nem valának környül metélve (SUT 771)

és Mariátol születet. valamint mások, de minden emberek felet valo igassága (SUT 771)

halált szenvedet, és fel támadot: de a kristus el (SUT 771)

teremtö felet.: ezek nagy szók., de tsak arra valok. hogy el (SUT 772)

kristus, a földre jöt volt. de meg nem testesült. nem születet (SUT 775)

azt az igazság lelkének tulajdonitták., de nagyob része közüllök. meg vetik (SUT 775)

el rejté egy darab ideig, de végtire, a midön a pogányok (SUT 776)

pogányok meg égeték a testét, de nagy zápor esö támadván. ki (SUT 777)

bárányhoz némelykor husz személy volt, de soha sem keveseb tiznél, meg (SUT 778)

Florus jobban fog vélek bánni. de eza Gubernátor nem hajtván az (SUT 778)

el vevé. mindent meg igere, de czezáreábol samariaban menvén. nem gondolkodék (SUT 779)

panaszt tenni. hogy igasságot tegyenek., de az ifiak, meg nem tartoztathatván (SUT 779)

de semit nem tehete. a sok (SUT 780)

fogja. atöllök fel vett pénzért, de semit nem hajta reájok, söt (SUT 780)

és még inkáb a Florusén, de a mi öket. leg inkáb (SUT 780)

segittségul. a Florus kegyetlenségi ellen., de még gyalázatos szokot is mondának (SUT 780)

Gubernator eleiben mene. tiszteletnek okáért, de ötven elöl járo lovas viszá (SUT 780)

nehéz volna meg választani atöbitöl., de közönségesen anép nem ohajt egyebet (SUT 781)

tekintetiért akik ötet arra kerik De semi menttséget nem akarván bé (SUT 781)

engedné. hogy anyi vért onttsanak. de Florust meg vakitván a fösvénység (SUT 782)

fösvénység. nem hajta a kérésire., de söt még veszedelembe is forga (SUT 782)

talála. és kéré a népért. de Florus semi tiszteletet nem ada (SUT 782)

szánakodván anyi meg holt személyeken. De az áldozo papok, és a (SUT 782)

hogy az eröséget el foglallya, de a nép ellene kezdvén allani (SUT 783)

hogy a városbol ki menne, de ugy hogy a városba egy (SUT 783)

tegyék Florus ellen valo panaszokot. De Ágrippa aki jol üsmérte a (SUT 784)

De a midön Agrippa azt akará (SUT 785)

állának. ennek az uj dolognak, de látván hogy semit nem tehetnek (SUT 785)

elegyedének. A pártosok bátrabbak valának. de az Agrippa vitézi., inkáb tudták (SUT 786)

a pártosok. fejeknek üsmerték lenni. de hamar meg bánák, mivel Manahem (SUT 787)

egy nehányad magával el szalada, de kevés idö mulva meg fogák (SUT 787)

volt hogy hagyák nyugodalomba öket, de a partosok még annál inkáb (SUT 787)

amijek vagyon, meg igérék kéréseket. de mihent a fegyvereket le tevék (SUT 788)

hogy meg tsendesitené a zenebonát. de látván hogy szépen semire sem (SUT 790)

fegyvert fogván. sokáig oltalmazák magokot., de végtére el nyomatának, és el (SUT 790)

tartoztatta volna, a vitézi kegyetlenségit. de az Alexándriai népet, aki kegyetleneb (SUT 790)

tornyának nevezték, hadat külde ellenek, de a sidok meg nem merék (SUT 792)

nap marada azon a helyen., de a sidok, akik a dombokon (SUT 793)

reájok ütnek. ha meg indulnának, De Agrippa király a sidokhoz. küldvén (SUT 793)

és el végezte volna ahadakozást., De a fö tiszttyei közül arrol (SUT 793)

meg nyittyák a kapukot néki, de nem mére nékik hinni. és (SUT 793)

helyt vehetne el a sidoktol. de a sidok mindenüt oly nagy (SUT 794)

hátráb menni, egy nehány izbe, De a Romaiak. bé fedvén magokot (SUT 794)

nyitani. és Cestiust bé fogadni De az Istennek haragja igen nagy (SUT 794)

a sidákot, a sidok kergették de tartozkodva, hanem a midön a (SUT 795)

Cestius onnét ki ne mehesen, de ugyan azon éttzaka onnét el (SUT 795)

Cestius után menének. egész Antipatridáig. de ötet ót nem érvén, viszá (SUT 795)

tevé, és areménségeket fel emelé, de az okosa a sidoknak elöre (SUT 796)

némellyeknek a Jérusálemi hivek közül de söt még egy Angyal által (SUT 796)

lako sidokot mind el veszesék, de mint hogy jobbára a városi (SUT 797)

valának mellette. a Galiléaiak hüségekért. de még minden városba hét birot (SUT 798)

sok pénzt huza ki avárosiaktol, de még többet nyere az olaj (SUT 799)

ha tiszttséginek hivatallyát el mulattya, De még annak elötte. azt hirdette (SUT 799)

azt jovallák neki szaladna el. de ö meg nem ijedvén., annak (SUT 800)

ötet, nagy szánakodásal. valának hozája, de a körül valo paraszt emberek (SUT 800)

erösiteni. a sokaság el oszlék de a midön a szállására viszá (SUT 801)

hogy hadi embereket küldenének hozája, de töbröl nem tudosithaták. mert igen (SUT 803)

Agrippának hogy keziben adgyák avárost, de ez a fejedelem oda nem (SUT 803)

a hirt meg vivék néki, de akoron nem lévén semi had (SUT 803)

messe el neki a kezeit. de meg irtozván végben nem viheté (SUT 804)

el. Josef azt meg engedé. de ugy hogy maga messe el (SUT 804)

az emberei jol viselék magakot, de végtire viszá kelleték nyomulni vesztésel (SUT 805)

hogy okosab szándékra térithese öket, de semit nem vihete végbe (SUT 805)

pedig igen sok számuan valának, de rend, és hadi tudomány nélkül (SUT 806)

Galiléának leg eröseb vára volt. de leg elöször az oda vivö (SUT 808)

nem férhettek, hanem észak felöl. de Josef még azt a részt (SUT 808)

munkát késedelmeztessék, és félbe hagyatathasák, de nem álhatának ellene az erönek (SUT 808)

szálmát üsse. ne a falat. de a Romaiak kaszákal el vágák (SUT 810)

sok sidok el is veszének, de mint hogy a fal egész (SUT 810)

nagy darab helyt le ronták, de a sidok, azt hamarjában meg (SUT 810)

is álla ellene az ellenségnek, de latván hogy a sokaság majd (SUT 811)

lakosok ki menvén Trájanusra ütenek., de meg veretetének, és az üzésbe (SUT 811)

ha valami képen el szaladhatnának, de abban modot nem találván viszá (SUT 812)

hogy semi bántása nem lészen, de Josef nem mért neki hinni (SUT 812)

hozája, ez üsmerettségbe volt josefel. de nem akara ennek is ajovallására (SUT 813)

fel akarák égetni a barlangot. de vespásiánus nem engedé. mert azt (SUT 813)

ugy a mint néked tettzik. de ugy mint a magad rabját (SUT 814)

énekeket énekelyenek az ö emlékezetire, De amidön meg hallák hogy még (SUT 815)

vespásiánust hogy öletné meg josefet, de semit nem felele kérésekre. azután (SUT 815)

hogy el szaladhasanak tselédekel együt. de rettentö szélvesz támadván a tengeren (SUT 816)

fegyvert., és térnének viszá köteleségekre. de apártosok nem hogy a tiszt (SUT 816)

foglalatoskodnának. ki ütének reájok avárosbol. de a Romaiak viszá üzvén öket (SUT 817)

a város. hét holnapig vitatá de hejában. vespasiánus alája mene az (SUT 818)

inttse hogy magokot meg adgyák. de köveket hajigálának hozája. meg is (SUT 818)

avárosnak a lakosi abékeséget ohajták, de János. a lévi fia. egy (SUT 820)

noha papi familiábol volt is. de nem afö papok. nemzettségéböl., etellyeségel (SUT 823)

nézék az illyen meg ferteztetést, de apártosok ezt mind játéknak tarták (SUT 823)

apártosok eleinte mindgyárt gyözedelmesek valának, de végtire a népnek sokasága miat (SUT 824)

tsak hamar gyanoságba kezdék venni. de azt gondolák, hogy elegendö volna (SUT 824)

ki volna az a segittség, de elégé meg érteté vélek. hogy (SUT 825)

fel zudula. és fegyvert foga, de észre vévén hogy az Idumeusok (SUT 826)

akoron mindgyárt fel darabolták volna. de két szinüségböl, a törvénynek valamely (SUT 828)

mondanák ki reája a sententiát de a birák mindnyájan meg vallák (SUT 828)

kiktöl lehete. a Romaiakhoz szaladának, de az nagy veszedelemel lehete meg (SUT 828)

meg nem egyeznek egy másal. de ez a bölts Generalis azt (SUT 829)

akará hogy ö parantsollyon nékik, de a több fök, mind irigységböl (SUT 830)

mindenkor tartalékba volt egyik amásikátol., de ritkán verekedének egy másal., hanem (SUT 830)

maga hada ötet Császárnak kiáltá. de ö tellyeségel fel nem akará (SUT 830)

egy nehány kapura mene zörgetni. de senki meg nem nyittá néki (SUT 831)

a ki ötet meg ölné. de senkit olyat nem talála, el (SUT 831)

honnét fövenyet huztak volt ki, de nero felelé. hogy nem akarná (SUT 831)

mint ha segittségire ment volna. de Néro rettentö szemeket vetvén reája (SUT 832)

Jérusálem meg vételéhez készül vala. de elsöbe a körül valo eröségeket (SUT 832)

volt, és avarosbol ki szaladhasanak, de placidus utánnok menvén, egy faluban (SUT 832)

mentöl hamaréb el végezhese ahadakozást., de atél ellenkezvén szándékával., akis varosokba (SUT 834)

egész erejével. Jérusálem ellen meni. De a Néro halálának hirét meg (SUT 834)

a Romaiak kegyelmeségihez valo folyamodásra. de nem hogy azt az idöt (SUT 834)

benne, mint a Giskálai Jánosban. de vakmeröb volt. és leg aláb (SUT 835)

hogy a Massáda kastélyába zárkozék. De a tolvajok akik azt a (SUT 835)

el vesztvén. Jérusalemig kergeté öket, de simonak nem lévén több husz (SUT 835)

mert nem tudták okát követtséginek. de mihent meg tudák, a kastélyba (SUT 835)

tekinték. simonnak mind anyi szerentséit: de nem mérének nyilván hadakozni véle (SUT 836)

Simon nagy siettségel oda mene, de meg nem vehetvén avárost. a (SUT 836)

hogy köszöntené az uj császárt. de mint hogy tél volt. és (SUT 837)

változásra. követé uttyát mind Romáig.: de Titus. mint egy menyei sugarlásbol (SUT 837)

lett volna. meg segiteni hazáját, de mind atávul valo léte. mind (SUT 838)

vala a Csezáreába valo vitézek. de meg elözék öket az Alexándriába (SUT 839)

hogy vitellius. ellen vinné öket, de elsöben bizonyos akara lenni. az (SUT 839)

hogy a népre ki üssön. de véghez nem vivé szándékját (SUT 840)

János. és a buzgok valának, de viszá üzék ötet nagy vesztésel (SUT 841)

Jánosnak ha feleseb hada valais, de nem örömest akara meg verekedni (SUT 842)

rontatni a templom belsö falait. de az Isten meg nem engedé (SUT 844)

szerszám, a melyekel köveket löttenek. de tsak igen kevéssé tudtanak ezekel (SUT 846)

mind bátor, mind hü vala, de tudatlan volt a hadi dologba (SUT 846)

öltözve. és tsak kevesed magával., de meg ölé mind azokot kik (SUT 847)

sidok és a Romaiak közöt, de végtire a sidoknak viszá kelleték (SUT 848)

a sanctuárium mellé vonák magokot, de ezek tsak az Éléázár embereit (SUT 849)

négy száz buzgokon valo tiszttségit. de János parantsolattya alat. Ez igy (SUT 849)

a Romaiak ellen kelleték hartzolni,. de annak vége lévén, egy másra (SUT 849)

igére a sidoknak Josef által, de ök hallani sem akarák. Más (SUT 850)

meg akará öket büntetni engedetlenségekért, de atisztek. és avitezek addig kérék (SUT 850)

a melyeket Cestiustol nyerték volt. de mint hogy nem tudták jól (SUT 851)

ütöttek. ezt pedig gyakran tselekedék, de a Romaiak mindenkor viszá üzik (SUT 851)

vagy a masodik rendbe voltanak, de a sidok gyakarta el (SUT 851)

olyankor sok szor el kerülték, de még a sidok vigyázokot is (SUT 852)

a táboron kivül meg ölték. de vegtire Titus azokot azutakot bé (SUT 852)

mindenik várá a Titus parantsolattyát de Titus hogy meg tudá miben (SUT 853)

és meg verekednek vala vélek. de mindenkor vesztésel térnek vala viszá (SUT 853)

nekik tsak valojában kivánnyák azt, de tsak hamar észre vévén az (SUT 854)

sidoknak, ha meg adnák magokot. de nem hogy azt el vették (SUT 854)

harom nap egy más után. de semit nem tehetének, hanem a (SUT 854)

elegendö hadi tudományok, bátorságok volnais. de rövid idö alat az éhség (SUT 856)

követé beszédit, mint annak elötte:, de mind ezekre meg nem hajola (SUT 856)

nézve. és a partosok beszedire. De Titus hogy meg mutassa simonak (SUT 858)

el kezdék a falt rontani.: De jános a két állások alat (SUT 858)

volt már a falt rontatni., De három sidó mindenik egy égö (SUT 859)

kosokot meg menttsék a tüztöl. de haszontalanul., mivel a sidok oly (SUT 859)

hogy mesze kelletet vizért menni. de még ugy sem találtanak jót (SUT 859)

éhség vala is a városba. de böségel vendégelék öket. ugyan ezek (SUT 860)

probályák ha élesé a fegyverek, de meg más ellenkezö kegyetlenségböl, meg (SUT 861)

vetette a mit akart sutni de még azt sem hagyták meg (SUT 862)

is ki vonták a falatot, de söt még a szegényektöl a (SUT 862)

töllök ha meg nem ölik, de még a holtakot is meg (SUT 862)

De semi jobban meg nem mutattya (SUT 863)

azért hogy ölnék meg ötet. de senki nem akará bé tölteni (SUT 863)

hogy a Romaiak rabja légy? de az ehség el veszi életünket (SUT 864)

azt látván tsak el bámulának.: de az aszony nagy mérgiben ezeket (SUT 864)

mult dolog nékik meg botsátatik, de jobban szerették apártolást az engedelmeségnél (SUT 865)

magok kezekel égetni a templomot, de mint hogy meg tetézték gonoszságokot (SUT 865)

hogy sietesse jérusalem meg vételit., de nem dolgozhatának azokon olyan siettségel (SUT 866)

melyek nagyobak valának. az elöbenieknél., De mind ezek apartosok elméjit meg (SUT 866)

elöször, és azután a fiait, de simon azt a kegyelmet meg (SUT 867)

hittenek néki, azután hozája küldének. de már késö volt. mivel simon (SUT 867)

oda futának hogy el kapják, de Titus vitézeket küldvén segittségire el (SUT 867)

az anyát aki fogva volt. de söt még alakasokot is, mivel (SUT 868)

pártosok pedig halálan igen örülének, de Josef tsak hamar meg gyogyulván (SUT 868)

azután fel adgyák vala magokot, De az éhséget el akarván kerülni (SUT 868)

azután a Romaiakhoz szöknek vala, de a táboron azt észre vevek (SUT 869)

alat. többé olyan dolgot tselekedni De ezek a fenyegetések azt véghez (SUT 869)

hogy meg menekedhesenek a büdöségtöl. de látván hogy a holtak száma (SUT 869)

varoson. irtoztato büdöséget kelletet okozni, de még dög halált is. De (SUT 870)

de még dög halált is. De azt tarttyák hogy a meleg (SUT 870)

vala magát rajtok véghetetlen képen. De söt még senki nem folyamodék (SUT 871)

elötte a kosokot azokra tegyék, de mint hogy keveseb rendel. és (SUT 871)

az Antonia erösegit kezdék törni, de látván hogy a kos semit (SUT 871)

fal pedig éttzaka le döle, de a sidok azon belöl más (SUT 872)

azért arést el is hagyák. De sabinus aki elsö volt a (SUT 872)

nyoltzat a Romaiak meg szabaditák de mind sebesek valának. és a (SUT 872)

a templom szegeletéhez vonnák magokot. de amint nagy sebeségel kergette volna (SUT 873)

áldozatokot ne ajánlyák az urnak. de söt még reája hadgya. hogy (SUT 873)

ki ontani, Nem tsak aváros de még a Templom is. nintseneké (SUT 874)

lennének a még ahadakozás tartana, De mint hogy a pártosok azt (SUT 874)

gondolván hogy a sidok alunának., de abban meg tsalá magát., ahartz (SUT 875)

a Templom elsö keritésit ostromolhasák, De ezeken a munkákon nehezen dolgozhatának (SUT 875)

nyoltzadik Augusti kezde a töréshez, De amég azon munkálodának. a Templomnak (SUT 875)

remélvén hogy meg lophattyák öket, De a Romaiak észre vévén ki (SUT 875)

hogy meg tarttsa az esésbe, de anagy terh reája esvén meg (SUT 876)

keritésit. egy Éléopolis nevü machinával., de semire nem mehete. 8 Augusti (SUT 877)

és a zászlojokot fel tegyék. De akoron nagy sebeségel reájok rohanának (SUT 877)

nyugszik vala a maga sátorában. de mihent meg érté hogy miben (SUT 879)

hogy oltanák el a tüzet., de a rettentö zajba nem halhatták (SUT 879)

vala nékik hogy el olttsák. de nem halhatak a sok kiáltozásba (SUT 879)

azokot, kik nem akarnának engedelmeskedni. de a vitézek süketek, valának, és (SUT 880)

azö székek. ón székek valának, De látván hogy a meg nem (SUT 881)

a mely még egészen volt, de a vitezek nagy haragjokba Titus (SUT 881)

tenne titeket méltatlanoká minden botsánatra, de söt még illyen utolso állapototokban (SUT 883)

égetének. egészen a siloé tsorgojáig, de semit nem prédálhatának mert a (SUT 884)

a mi még meg maradot, de ök tsufságal illeték ötet, nem (SUT 884)

élést kezdének gyüjteni azokba ahelyekbe. de etsak hejában valo volt mert (SUT 885)

meg igéré nékik a botsánatot, de simon meg sajditván szándékjokot, meg (SUT 885)

sokat meg ölete is közüllök. de még többen szaladának el, Titus (SUT 885)

el adák igen oltson, de ha oltson adták is. kevesen (SUT 886)

és hogy azon el szaladgyanak, de elhagyták vala öket azok a (SUT 886)

körül valo falt kezdék ostromlani, de mint hogy nem az elöbbeni (SUT 887)

nyoltzadik septembris, tsudálkozék az eröségeken, de föképen. a három tornyoknak nagy (SUT 887)

ölnék meg. akik magokot oltalmaznák. de a vitézek parantsolattya ellen is (SUT 888)

azokbol. amit találnak aromlások alat. de ö tsak a szent könyveket (SUT 889)

a keresztröl. és hogy orvosolnák, de tsak egyike marada meg közülök (SUT 889)

ezek noha sidok. valának is. de leg nagyob része, nem sidó (SUT 889)

egy bárányhoz tiz személy kivántaték. de nemely kor huszan is valának (SUT 890)

valo rejték helyekbe buttak vala. de Jánost az éhség tsak hamar (SUT 890)

Romaiaktol, akik azt meg adák, de ugy hogy holtig valo rabságba (SUT 890)

és octobernek avégiig vala rejtékbe. de akoron nem lévén mivel élni (SUT 890)

kérdék tölle hogy ki volna, de a nevét nem akarván meg (SUT 891)

akarván menni, jérusálemen mene által, de a midön meg látá avárost (SUT 892)

amely igen erös vár volt, de mihent egy Eleázár nevü vitéz (SUT 893)

nagy darabot le is töre, de avár béliek, a kö (SUT 893)

ostromra, a falt kezdék törni, de azon tsudalkozni kezdének hogy senki (SUT 895)

nem mutatná, a házak égtenek, de nem tudhaták mitöl volna ez (SUT 895)

meg láták arakás holt testeket. de nem hogy örültek volna, ellenségek (SUT 895)

igyekezének. hogy a többivel. közöllyék. de aleg okosabja, és a leg (SUT 896)

meg fogának, sokan el szaladának. de mind viszá hozák öket. ezek (SUT 896)

tselekedék. hanem tsak bé záratá. de paulinus. a ki helyében következék (SUT 896)

el, jonathás pedig el szalada, de fel keresék. meg fogák, és (SUT 897)

mondá leni. Cátullusnak meg botsata. de az Isten igasága meg bünteté (SUT 897)

törölné egészen a David nemzettségit, De véghez nem viheté, ha szinte (SUT 898)

fel támadásakor. atörvény meg hala, de az el temetetése, atemplom el (SUT 898)

fizetem, ugy mond az ur, deha éhezik ate ellenséged, étesd ötet (É 110)

abizodalomnak, nevekedni, és erösödni kel, deha abizodalom. ki rekeszti a kételkedést (É 208)

a penitentziának, méltó gyümöltsét hozhasák, deha, amások igyekezetek sem fog rajtok (É 766)

demég meg vetik beszédit, és tsudatételeit (KJÉ 655)

jövedelmeket nem csak rosz helyre. demég szükségeken fellyül valora is nem (IK/B 636)

jó. nem hogy hasznot hajtana, demég mind tékozlásban, mind haszontalan költtségbe (IJE 145)

az után viszá térének Jerusalemben. demindgyárt meg nem találák ötet, végtire (É 102)

fuj. és a szavát hallod, denem tudod honnét jöjjön, avagy hová (É 663)

az ö nevét emlegetnök is, denem kérnénk az ö nevében, mondgya (C/B 1411)

adnak nékiek, elegendöt kell adni, denem. kell meg terhelni, nem is (IJE 142)

Demint hogy mindenkor gyözedelmes volt rajtok (SUT 550)

valamint diodorus. diogenes. hermadorus., hephestion, desokan alovakrol is neveztették magokat, hippodomás (ISZ 181)

kis örömel halgassa ezeket adicséreteket, desöt még inkáb ohajtotta volna veszedelmét (MN 29)

el, Titus kegyelmesen fogadá öket. desöt még szabadságot ada. negyven ezer (SUT 885)

illyen csudát nem tészen gyakorta., detehet. azö bölcseséginek akarattya szerént (É 238)

külön fele állapotokban és rendekben, detsak az Évangyeliumot olvasák. figyelmeteségel. és (C/A 208)

angliában egy nehány Concilium Condemnálá. devegtire. a Constanciai Concilium generale. 1414 (C/B 1107)

mondgya, {…} hogy mindenben meg áldasék, dehogy jobban ki tessék eza nagy (C/A 828)

De
De – 7

tarthatni. Ez Országban akarhol jársz De szép Várost itt nem találsz (ML 326)

abbol félre tegyen el magának, De jesus párttyát fogá mariának. és (KJÉ 716)

a földi jovak meg vetése. De mindenek felet az Isteni szeretet (VKT 930)

apapok fent álva szoktak Communicálni, De a pápa, mikor solemnis misét (C/B 1540)

ö országokban is predikállot volna, De a bizonyosab. hogy Asiában predikallott (SUT 554)

hogy már többet nem kivánhatok,: De egy kegyelmeségedet meg nem vonhatod (SUT 587)

vagy tsak lélekben ragadtatotté el, De abban nem lehet kételkedni. hogy (SUT 620)